Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-28 / 23. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Szerda. 1959. január 3*.

JV. Sx. Hruscsov beszámolója ax SZKP XXI. kongresszusán

(Folytatás a 2. oldalról.)

gaJ való békeszerződés megkötése

jelenti. Ez nagy lépés lesz előre Németország egyesítése terén.

A békeszerződés megkötése elvezet a berlini kérdés békeszerető és demokratikus elveken nyugvó megoldásához is, módot nyújt arra, hogy Nyu- gat-Berlin szabad várossá váljék, és megkapja a kellő biztosítékot, hogy nem avatkoznak ügyeibe. E garancia szavatolásába be kell vonni az Egyesült. Nemzetek Szervezetét. Tárgyalni akarunk mindazokról a kérdésekről, hogy megtaláljuk ésszerű megoldásukat — mondotta.

Mivel most két szuverén állam létezik, s egyikük sem szüntethető meg anélkül, hogy ezzel lángra ne lobbanjon a világháború, így hát Németország egyesítése csakis a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti tárgyalások útján érhető el. Más út nincs — hangsúlyozta Hruscsov.

Nem elleneztük és nem ellenezzük a szabad választásokat, de a kérdést megint csak maguknak a németeknek kell megoldaniuk a két német állam megállapodása útján, nem pedig úgy, ahogy Adenauer akarja, azaz külföldi hatalmak nyomásával, a német nép bel- ügyeibe való beavatkozásukkal és a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezése útján. Szeretnénk megkönnyíteni a két német állam számára Németország egyesítését, s

ezért támogatjuk a Német Demokratikus Köztársaság kormányának az államszövetség megalakítására vonatkozó ésszerű javaslatát, mint első lépést az NDK és az NSZK közötti állandó kapcsolat létesítésére és ai össznémet szervek létrehozására.

Hruscsov ezután rámutatott, hogy a távol-keleti feszültség fő forrása az Egyesült Államok agresszív politikája a Kínai Népköztársasággal és más békeszerető államokkal szemben. A Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, továbbá India, Indonézia, Burma és a világ e vidékén fekvő más államok a békét védelmezik. Közös fellépésük az atomfegyver és a vele való kísérletek betiltásáért döntő mértékben elősegíthetné a béke megőrzését a Csendesóceán térségében. Az említett országok kezdeményezését támogatnák Japán és a csendesóceáni medence más országainak népei.

A Távol-Keleten és az egész csendes-óceáni medencében békeövezetet, elsősorban pedig atomfegyvermentes övezetet lehet és kell teremteni.

Hruscsov beszámolójában üdvözölte az arab népek, valamint a gyarmati elnyomás alól felszabadult más ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmát. A szovjet nép és a többi szocialista ország népei tevékenyen támogatták az arab népek igazságos harcát. A szovjet emberek forró rokonszenvét érdemelték ki e mozgalom kiváló képviselői: Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, Abdel Karim Kasszem, az Iraki Köztársaság kormányának vezetője.

Országunk — miként a többi szocialista ország — támogatja és támogatni fogja a nemzeti felszabadító mozgalmat A Szovjetunió nem avatkozott bele és nem szándékozott beleavatkozni más országok belügyeibe.

De nem maradhatunk közömbösek aziránt, hogy egyes országokban a kommunista- ellenesség hamis jelszavával hadjáratot folytatnak a haladó erők ellen. Hruscsov a következőket mondotta:

«Minthogy az Egyesült Arab Köztársaságban nemrégiben előfordult, hogy támadták a kommunizmus eszméit, és vádat emeltek a kommunisták ellen, én, mint kommunista, kommunista pártunk

kongresszusán szükségesnek tartom kijelenteni: helytelen a kommunistákat azzal vádolni, hogy gyengítik, vagy megbontják a nemzeti erőfeszítéseket az imperializmus elleni harcban. Ellenkezőleg, senki sem harcol nagyobb odaadással és állhatato- sabban a gyarmattartók ellen, mint a kommunisták«.

Hruscsov rámutatott: «Nem titkoljuk, hogy ideológiai nézeteink eltérnek az Egyesült Arab Köztársaság egyes politikusainak ideológiai nézeteitől. De az imperializmus elleni harc kérdéseiben, a gyarmati uralom alól felszabadult országok politikai és gazdasági függetlenségének erősítésében, a háborús veszély elleni harcban álláspontunk egyezik ugyanezeknek a politikusoknak az álláspontjával. Az ideológiai nézetekben mutatkozó eltérésnek nem szabad gátolnia országaink baráti kapcsolatainak fejlődését és az imperializmus elleni közös harcot.

A Szovjetunió és a többi szocialista ország erősíti a gyarmati elnyomás alól felszabadult országokhoz fűződő baráti kapcsolatait, segítséget nyújt és fog nyújtani ezeknek az országoknak. A hétéves terv újabb lehetőséget nyit meg a Szovjetunió előtt az ipari tekintetben gyengén fejlett országokkal való gazdasági együttműködésben«.

Napjaink feladatai között — hangsúlyozta Hruscsov — a legfőbb az, hogy kimozdítsuk a holtpontról a leszerelés ügyét. Különösen megérett az atom- és hidrogénfegyver-kí- sérletek betiltásának szükségessége.

Most, amikor mindenki elismeri, hogy felderíthetők a földkerekség bármely pontján végrehajtotti atomrobbantások, semmi ok sincs arra, hogy hátráltassák az atomfegyver-kísérletek betiltása problémájának megoldását.

A mi kiindulópontúnk az, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok viszonyának a békés együttélés alapjára kell épülnie.

Ma már mindenki elismeri, milyen sikereket ért el a szovjet tudomány és technika, amely megnyitotta az emberiség előtt a világmindenségbe vezető utat.

Nyilvánvaló, hogy ha a Szovjetunió tud rakétát küldeni több százezer kilométeres távolságra a világűrbe, minden különösebb nehézség nélkül nagy teljesítményű rakétákat küldhet a világ bármely részére.

Ezekből a tényekből azonban — állapította meg Hruscsov — mi egészen más következtetéseket vonunk le, mint bizonyos nyugati körök.

Nem harcias politika folytatására használjuk fel a tudomány és technika történelmi sikereit, s nem arra, hogy más államoknak diktáljunk. Arra használjuk fel őket, hogy kettőzött erőfeszítéssel harcoljunk az egyetemes békéért.

És most, amikor fölényben vagyunk a rakétatechnika fejlesztésében, ismét javasoljuk az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak:

tiltsuk be örök időkre az atom-, a hidrogén- és a rakétafegyverek kipróbálását, gyártását és alkalmazását, semmisítsük meg e halálhozó fegyverek ösz- szes készleteit, használjuk az emberi lángelme csodálatos felfedezéseit kizárólag békés célokra, az emberek javára.

Kormányunk kész akár holnap aláírni az erre vonatkozó szerződést.

Hruscsov emlékeztetett arra, hogy a szovjet kormány több mint egy éve javasolta a keleti és nyugati országok kormányfői értekezletének összehívását, majd hangsúlyozta, a Szovjetunió valamennyi nép iránti kötelességének tartja, hogy kiharcolja ennek az értekezletnek az összehívását.

Hruscsov külön kitért a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyára. Nincs ok

az összeütközésre népeink között — mondotta —, mégis a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a viszony hosszú idő óta nem normális. Viszont Amerikában növekszik azok száma, akik baráti jószomszédi viszonyt akarnak a Szovjetunióval. Ékesszólóan bizonyította ezt az a fogadtatás, amelyben Anasztasz Mikojant részesítették az Egyesült Államokban.

■o. nemzetközi feszültség enyhítésében és a kölcsönös bizalom megszilárdításában fontos szerepet tölthetne be a világkereskedelem nagyarányú fejlesztése — mondotta, Hruscsov. A Szovjetuniónak az európai és amerikai kapitalista országokkal folytatott árucsere forgalma 1958-ban az 1950-es színvonalnak majdnem háromszorosára emelkedett, bár a kapitalista országok akadályozták e kereskedelem fejlődését. A békés építés 1959—1965. évi gazdasági programja új távlatokat nyit meg a Szovjetunió külkereskedelmének fejlesztése előtt. Legalább kétszeresére növelhetjük külkereskedelmünket — mutatott rá Hruscsov.

Békés versenyt javasolunk a kapitalista országoknak, nemcsak a hétéves terv időszakára. Kidolgozzuk a Szovjetunió másfél évtizedet felölelő távlati fejlesztési tervét, amely ugyancsak a békés gazdasági versengés elvi alapján épül fel.

A hétéves terv a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom számára, valamint minden demokratikus erő számára hatalmas erkölcsi támogatás abban a harcban, amelyet a reakció és az imperializmus erői ellen folytatnak — mondotta Hruscsov. — Most, amikor létezik a hatalmas szocialista tábor, amikor a munkásmozgalomnak a reakció ellen vívott harcban nagy tapasztalata van, amikor fokozódott a munkásosztály szervezettsége, a népeknek nagyobb lehetőségeik vannak arra, hogy útját állják a fasizmusnak.

A munkásosztály egységének kialakítását az imperialista reakció és a munkásmozgalomban megtalálható segítőtársai fékezik, például a kommunistaellenes szociáldemokrata vezetők, mint Guy Mol- iet és Spank. A szociáldemokrata pártok tagságának többsége a béke és a társadalmi haladás híve. bár ők másként képzelik el a hozzá vezető utat, mint mi. kommunisták. A kommunistáknak és szociáldemokratáknak éppen a reakció és a fasizmus ellen vívott harcban kellene megtalálniuk a közös nyelvet.

Itt az ideje, hogy a munkásmozgalom különféle irányzatainak képviselői félreállítsák az antikom- munista szemfényvesztőket, s a közös tárgyalóasztalhoz üive a salát érdekeik és a béke védelmében kidolgozzák a munkásosztály közös akcióinak kölcsönösen elfogadható alapelveit.

1957 novemberében a kommunista és munkáspártok képviselőinek tanácskozása a testvéri pártok nézeteinek teljes egységét bizonyította. A novemberi tanácskozások után még jobban tömörült az egész kommunista mozgalom. A revizionisták egyetlen testvérpártot sem tudtak letéríteni útjáról.

Hruscsov megjegyezte, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom elítélte a jugoszláv revizionisták nézeteit és politikáját, s hangsúlyozta, hogy a jugoszláv vezetők éppen a nyilatkozat ellensúlyozása végett léptek fel revizionista programjukkal, amelyben megtagadták a nemzetközi kommunista mozgalom marxista—leninista álláspontjait. A jugoszláv revizionisták tagadják a nemzetközi osztályszolidaritás szükségességét, letérnek a munkásosztály álláspontjáról. A jugoszláv vézetők azt állítják, hogy tömbökön kívül, táborokon felül állnak, bár a Jugoszláviát, Görögországot és Törökországot magában foglaló balkáni blokkhoz tartoznak.

A két utóbbi ország — mint ismeretes — az agresszív NA- TO-tömto tagja.

Az ország vezetés helyes irányvonala a népgazdaság fejlesztésében, a nép kultúrájának és jólétének növelésében elért sikerekkel mérhető le a legjobban.

S ki érte el a legkisebb eredményeket? — tette fel a kérdést Hruscsov. Éppen az a párt és az az ország, amelynek vezetői saját, úgynevezett jugoszláv útjukat az egyedüli helyes útként magasztalták, összehasonlítva a szocialista országok népeinek életszínvonalát, ez a színvonal Jugoszláviában jóval lassabban emelkedik. Maga a jugoszláv gyakorlat cáfolja meg a jugoszláv revizionisták elméleti felfedezéseit.

A marxista—leninista pártok aggódva figyelik, mi történik Jugoszláviában.

Mi a legbarátibb érzelmeket tápláljuk Jugoszlávia testvéri népei, a jugoszláv kommunisták, az illegális és partizánharc hőset iránt. Számos külpolitikai kérdésben közös nyelvet beszélünk, kölcsönös előnyök alapján továbbra is fejlesztjük kereskedelmünket Jugoszláviával.

Arra törekszünk, hogy együttműködjünk Jugoszláviával az imperializmus ellen vívott harc, a békéért folytatott küzdelem mindazon kérdésében,

amelyben álláspontunk

azonos.

Hogy mi lesz a helyzet pártve nalon, ez teljesen a Jugoszláv Kommunisták Szövetségétől függ. Az JKSZ vezetői önmagukat szigetelték el a nemzetközi kommunista mozgalomtól.

Az imperializmus ideológusai és az ő nótájukat fújó revizionisták aláásni igyekezvén a kommunista pártok növekvő befolyását, olyan hamis: állí- tásckat terjesztenek, mintha a kommunista mozgalom »Moszkva műve« lenne, mintha a kommunista- és munkáspártok a Szovjetunió Kommunista Pártjától függenének. Ostobaság azt gondolni, hogy egyik vagy másik országban valahonnan kívülről szervezhetik a munkásosztály pártját, ame’y nemegyszer több százezer, sőt olykor millió tagot rzámlál. Senki sem hiszi pél- ■’á'.il, ho<»v a kétmilliós olasz, a fé1 milliós francia, a másféV milliós indonéz, a csaknem ba- rorrszázezras indiai kommunista pártot vagy hasonlóképpen a többi testvérpártot »Moszkva hozta létre«, s hogy • e pártok tagjai »külföldi ügynökök«.

Azt mondják, hogy a kommunista és munkáspártok Moszkvától való »függőségét« azok a kijelentések igazolják, amelyek szerint a nemzetközi kommunista mozgalom élén az SZKP áll. Ilyenkor a moszkvai tanácskozáson elfogadott nyilatkozatnak arra az ismert tételére hivatkoznak, hogy »a szocialista államok táborát a Szovjetunió vezeti«.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy a kommunista mozgalomban, akárcsak a szocialista táborban valamennyi kommunista és munkáspárt, valamennyi szocialista ország teljesen egyenjogú és önálló volt, s most is az. A Szovjetunió Kommunista Pártja semmiféle más pártot nem vezet, a Szovjetunió nem irányít más országot. A kommunista mozgalomban nincsenek »felettes« és »alárendelt« pártok.

Valamennyi kommunista és munkáspárt egyenlő és önálló, valamennyi felelős a kommunista mozgalom sorsáért, annak kudarcaiért és győzelmeiért. Minden kommunista és munkáspárt felelősséggel tartozik hazája munkásosztályának és dolgozóinak, az egész nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomnak.

A Szovjetunió szerepe nem az — mondotta Hruscsov —, hogy más országokat vezet, hanem az, hogy a Szovjetunió elsőnek kövezte ki az emberiség számára a szocializmushoz vezető utat; ^ a Szovjetunió a szocialista világrendszer legerősebb országa, és elsőnek

lépett a kommunizmus általánosan kiöontakozó építésének szakaszába. Kommunista pártunk a kommunista világmozgalom egyik élcsapatának tekinti magát, amely elsőnek hódítja meg a kommunizmus magaslatait.

A marxista—leninista elmélet néhány kérdésével foglalkozva az SZKP Központi Bizottságának első titkára mindenekelőtt a kommunista társadalom két szakaszával, a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet törvény- szerűségeivel foglalkozott.

Országunk alapvető gyakorlati feladata — hangsúlyozta Hruscsov — a kommunista társadalom anyagi-technikai bázisának megteremtése, a szocialista termelőerők újabb nagyarányú fellendítése.

Leegyszerűsítenénk a dolgot, ha feltételeznénk — folytatta Hruscsov —, hogyha gazdaságilag utolérjük az Egyesült Államokat, ezzel befejezzük a kommunizmus építését. Ez nem a fejlődés végső határa, csupán döntő szakasz a kapitalizmussal folytatott versenyben.

Az Egyesült Államokkal vívott gazdasági verseny megnyerésével — tette hozzá — a kommunista építésnek csupán első szakaszát fejezzük be. Hruscsov kongresszusi beszámolójában részletesen foglalkozott a tudományos kommunizmus néhány fontos problémájával: a társadalom által előállított anyagi és szellemi javak elosztása a társadalom tagjai között; a szocialista tulajdon kolhozformája és össznépi formája fejlődésének és egymáshoz való közeledésének útjai; a társadalom politikai megszervezése, az állami berendezkedés és az államigazgatás a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakában.

Hruscsov foglalkozott a szocializmus egy országban való felépítésének lehetőségével, és megállapította, hogy a szocializmus egy országban való fe'- épításének. teljes ét végérvényes győzelmének kérdését eldöntötte a társadalmi fejlődés világtörténelmi folyamata.

Hruscsov előterjesztette azt az elméleti tételt, hogv a

szocializmus országai a szocialista rendszerben rejlő lehetőségek sikeres kihasználásával többé-ke- vésbé egy időben mennek át a kommunista társadalom magasabb fázisába.

A szocialista gazdasági rendszerben a tervszerű arányos fejlődés törvénye érvényesül. Ennek eredményeképpen a múltban a gazdaságilag elmaradt országok a többi szocialista ország tapasztalatára, az együttműködésre és a kölcsönös segítségre támaszkodva gyorsan behozzák elmaradásukat, fejlesztik gazdaságukat és kultúrájukat.

Amikor* megvizsgáljuk azokat a távlatokat, amelyek a kommunizmus felé vivő úton az emberiség előtt megnyílnak — folytatta Hruscsov —, figyelembe kell vennünk a különböző országokban mutatkozó történelmi adottságok rendkívül gazdag változatosságát. Egyszersmind hangsúlyoznunk kell, hogy

a kommunizmushoz vivő úton valamennyi ország fejlődésében a mindnyájunk számára közös törvényszerűségek, nem pedig ezeknek sajátos megnyilvánulásai a fő, a meghatározó tényezők.

A marxista—leninista pártok elismerik, mindegyik ország fejlődésének sajátosságait, de ez nem jelenti azt, hogy a

szocializmushoz valamely más, a közös úttól eltérően is lehet haladni. Az út sajátosságai azt jelentik, hogy számolni kell annak a helyzetnek és annak az időszaknak sajátosságaival, amelyben valamely ország fejlődése végbemegy. Minden szocialista ország a szocializmust építi, de nem valamilyen ' sablon szerint.

A szocializmus építésében a Kínai Kommunista Párt sok sajátos formát alkalmaz — állapította meg Hruscsov. Közöttünk azonban nincsenek és nem is lehetnek semmiféle nézeteltérések.

Ezzel kapcsolatban Hruscsov megjegyezte: A jugoszláv revizionisták most a fő tüzet a Kínai Népköztársaság ellen összpontosították, és különféle kitalálásokat röppentenek fel arról, mintha a Kínai Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között nézeteltérések lennének.

Mi teljesen és mindenben egyetértünk a testvéri Kínai Kommunista Párttal, bár a szocializmus építésének általa alkalmazott módszerei sok mindenben nem hasonlítanak a mieinkre.

A legfontosabb az osztályszolidaritás fenntartása. Ez a legfőbb, ami megkülönböztet bennünket a revizionistáktól — jelentette ki Hruscsov.

Az előadó foglalkozott a Szovjetunió Kommunista Pártjának fejlődésével, sorainak rendezésével. Megállapította: a párt soha nem látott egységben, a kommunista társadalom építése nagy feladatainak sikeres megoldására képes lenini Központi Bizottsága mellé felzárkózva érkezett el a XXI. kongresszushoz. Hruscsov megállapította, hogy a párt fő irányvonalának megvalósításával szemben Malenkov, , Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov pártellenes csoportja makacsul ellenáll. A frakciós szakadárharc legalávalóbb fogásait alkalmazva, megkísérelte megbontani a párt egységét, meghiúsítani a XX. kongresszus határozatainak teljesítését, letéríteni a pártot és az országot a lenini útról.

Ma mindenki látja — hangsúlyozta Hruscsov —, mennyire igaza volt pártunknak, Központi Bizottságának, midőn határozottan elítélte és félreállította a frakciósok és szaka- dárok megvetésre méltó csoportját.

Hruscsov javasolta beszámolójában, hogy bizonyos módosításokat és kiegészítéseket eszközöljenek a Szovjetunió alkotmányában. Az ország belső életében, valamint a nemzetközi helyzetben végbement összes hatalmas változásoknak meg kell mutatkozniuk, és törvényes megerősítést kell nyerniük a szovjet állam alkotmányában.

A szovjet nép a szocialista építés munkájában a hősiesség csodáit vitte véghez. A hétéves terv a lelkesedés újabb hullámát kelti életre, az egész szovjet nép szocialista versenyének új formáit teremti meg a kommunista építés nagyszerű programjában vázolt feladatok határidő előtti teljesítéséért.

A Szovjetunió a szocialista táborhoz tartozó valamennyi ország népével szorosan összefogva halad előre. A szocializmus és a kommunizmus győzelmes zászlaja körül az európai és ázsiai szocialista országok egymilliárdnyi embere, vagyis az emberiség több mint egyharmada tömörült. A szocializmus ereje hatalmas, a szocializmus erői napról napra terebélyesednek, övék a jövő.

Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára kongresszusi beszámolóját a következő szavakkal zárta: »Éljen a vili* békéje!«