Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-24 / 20. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Szombat, 1959. január 24, Ahol minden tehéntartó gazda tagja a tejszövetkezetnek Jután már nagy múlitra te­kint vissza a tej szövetkezet Az első valamikor harminc éve alakult, és a felszabadulás utánig, a földművesszövetke­zettel történt egyesülésig mű­ködött. ötvenhétben. hogy a kormány ismét lehetővé tette a tejszövetkezetek önálló mű­ködését, újra megalakult 152 taggal. — És jobb is így — magyarázza Schiszler Fe­renc elnök —, mert eddig mindig volt valami nézetelté­rés a tejszállító gazdák, a tej­ipari vállalat és a tejkezelőik között. Sokszor nem volt jó a zsírtartalom elszámolása. Míg egyénileg hordtuk a tejet, az átlagos zsírtartalom — írás szerint — csak 3,6—3,7 száza­lékot ért el. Most a gazdák el­lenőrzési joga következtében 3,9—4,1 százalék között inga­dozik. Pedig a tehenek lénye­gében ugyanazok. Most ugyan­is a havi háromszori tejvizsgá­lat mindig a gazda szeme lát­tára történik. Ennek előnye abban nyilvánul meg, hogy nem adódik alkalom a tejszál­lítók megkárosítására. £qij ku jűuidulal Lengyeltótiban az autóbusz­megálló körül kis iskolás diá­kok tréféllwznak, nevetgélnek. Vége a tanításnak, de csak nem mennek haza. — Nem itt lakunk — ma­gyarázzák —, hanem Puszta- berényben. — No és ...? Kocsi áll meg a diákok cso­portja mellett. A gyerekek fel­ülnek rá, és elindulnak . az alig három és fél kilométerre lévő puszta felé. Mindennap így megy; reggel be-, délután hazaszállítja őket az állami gazdaság. Gyalog sem volna fárasztó ez a távolság, de így mégis más... * * * A vonat zsúfolásig telve. Minden ülőhely foglalt. Az utasok lökdö- sik, taszigálják egymást, minden­ki a saját kényelmét keresi. Az ablak rámájának támaszkodva ősz hajú nénike áll, szótlanul, tü­relmesen, pedig látszik rajta, na­gyon fáradt. A pad legbelső részén egy fia­talember feláll, kilép a sok egy­másnak feszülő térd között, és gyengéden megfogja a néni vál­lát: — Tessék, foglaljon helyet, ké­rem. A nénike nem akar hinni a fü­lének, csak áll tétován, s nagy sokára bír megszólalni. — Köszönöm, édes lelkem. A következő állomásnál már arról beszél a mellette ülőknek, hogy bizony régen sem voltak kü­lönbek a fiatalok, mint most. A barcsi 22-es számú ruhá­zati bolt rolója már félig le­húzva. 12 óra van. Lejárt a délelőtti nyitvatartás ideje. A kiszolgálók öltözködnek, ké­szülnek hazafelé. Egyik szak- társuk még sepregeti a lépcsőt. Falusi bácsi áll meg felesé­gével a kirakat előtt, és csaló­dottan rázza a fejét: — Már zárva van, hazautazhatunk pu­lóver nélkül — tekint párján ra. — Hová valósiak? — kérdi Z s ár e c z Ferenc kiszolgá­ló. — Vízvárról jöttünk. — No, nem baj. És már tessékeli is be Ke­reszthegyi bácsit, miköz­ben odaszól az indulni akaró szaktársnőjéhez: — Mariska, adj a bácsinak egy pulóvert. Elégedett arccal ballag ki a boltból a késői vevő, hóna alatt szorongatva a gondosan becsomagolt pulóvert. Egy vagy két perccel ugyan később zárták a boltot, de a bácsinak nem kellett újabb na­pot eltöltenie a vásárlással. (Szentaij De van más haszna is a tej­szövetkezet működésének. A csarnokba szállított tej után fölözött tejet kaphatnak a gaz­dák 60 filléres literenkénti áron. Téli idényben minden li­ter tej után 20 deka korpa jár. Nézzünk meg egy-két gaz­dát, hogyan él a lehetőséggel. Bajzik Józsefék napi 10 liter tejet visznek a csar­nokba. hazafelé 4 liter sovány­tejet hoznak három szerződé­ses hízójuknak. — De ezután — mondják —, mivel már malacok is vannak, öt litert hozunk. — Nagyon szeretik az állatok, és a 60 fiilér igazán nem is pénz érte. Ágoston Lajos is már megalakulása óta tagja a tej­szövetkezetnek. Három fejős­tehene után 21—22 liter tejet ad le naponta, ö is igénybe veszi a fölözött tejet. Minden másnap 20 literrel tér haza, mert amint mondja: »A fölö­zött tej igen előnyös a boi’jú- nevelésben. Éves korukban is négy és fél, négy és háromne­gyed mázsásak a borjúk. És terveik is vannak a jö­vőre — tudjuk meg az elnök­től. No, nem új tagok felvéte­lére, mert ez lehetetlen volna, hiszen minden tehéntartó gazda belépett már a tejszö­vetkezetbe, hanem villanymo­tort akarnak venni a fölöző és hűtőgép működtetéséhez. Ez valóban jó elgondolás az olyan tejszövetkezetben, amelynek csarnokába havon­ta 21—24 ezer liter tejet hoz­nak a gazdák. Kútba eshet, jSzellemidézés Hetesen akinem vigyazf — Toponór, Őrei taná-J csainak figyelmébe —| Vasárnap a toponári ha­tárban jártam. Taponár és Őrei között láttam azt a ré­gi, romos kutat, melyre — megítélésem szerint — már évek óta nem gondol senki. Régen bizonyára szükség volt rá, s ha nem volna ilyen elhanyagolt állapot­ban, használhatnák még ma is. Már megbontották tégla­építését is. most ott tátong egy puszta gödör, s egyetlen szál deszka sincs mellé té­ve korlátnak. Becslésem szerint 3 méter mély víz le­het benne. Veszélyes nappal is, de sötétben még köny- nyebben beleeshet valaki. Eltévedt állatok végüket ér­hetik a minden biztonsági berendezés nélküli kuliban. Nem tudom, melyik község határához tartozik e hely, de akár Toponénhoz, . akár Orcihoz, jó lenne, ha a köz­ség vezetői meg javíttatnák a kutat. Ha ezt nem tudnák vagy nem akarnák, akkor ácsoljanak mellé korlátot, hogy az esetleges szeren­csétlenségeket megakadá­lyozzák. A Somogyi Néplap egy olvasója. Dolgosók iskolája Mezőcsokonyán A mezőcsokonyai iskolában esténként 16 felnőtt gyüleke­zik a tudás várának megost- rcmlására. Amit fiatal koruk megtagadott tőlük, most kul­túrpolitikánk lehetővé teszi számukra: tanulhatnák. Ilyen bizalmas viszony talán soha­sem volt a tanügy történeté­ben, mint most a «-diák« és tanár között a felnőttoktatás­ban. A matematika, literatúra, biológia és más tudományok világító lámpái a fejekben is eloszlatják a tudatlanság sö­tétségét. — Mit értünk azon. hogy 12 ezrelék? — Azt értjük, hogy ezer kö­zül tizenkettő. Haldokló panaszkönyvek Valahogy elhallgattak a pa- naszkodók. Senki sem fur­csállja, hogy bemegy az üz­letbe, s mindent megkap, bár­mit kér. Az árubőség meg­szüntette az úgynevezett hi­ánycikkek reklamálását. A textilboltokban van angol szövet, a fűszeresnél tizenhat­féle olajoshal, szardínia, na­rancs és így tovább. A legide­genebb vásárló sem tud min mérgelődni, és a legtürelmet­lenebb eladó is megjámborul. • Igen, kétségtelen, hogy a bol­ti dolgozók udvariatlanságá­val sem találkozhatni annyit, mint régen, többször elhang­zik a barátságos köszöntés és a »-mit parancsol?-» kérdés, mint azelőtt. Haldokolnak a panaszköny­vek, üresek oldalaik, porosod­nak, a kutya sem néz feléjük. Az Ady Endre utcai nagy fűszerbolt panaszkönyvére eb­ben az évben még senki sem volt kíváncsi, tavaly is csak ketten, a szemben levő vas­boltéra se, nincs még 58-as be­jegyzés sem a Május 1 utcai kenyérboltban, az »Ibolya» il­latszerboltban kettő, a textil» boltban tavaly júniusról sze­rénykedik egy dicséret a kel­lemes kiszolgálásért Haszná­laton kívül van a panasz­könyv a különleges textiláruk boltjában, az üveg- és por­celánboltban, az »íródeák» papírboltban és az áruház­ban is. A villamossági bolt pénztára fölött szintén ott a panaszkönyv. Betelt még ta­valy, de elfeledkeztek kicse­rélni. Úgy látszik, itt sem kérte senki. Elgondolkoztató, hogy se­hol a városban egyetlen be­jegyzés sincs a karácsonyi csúcsforgalom idejéről. Még mkkor sem lett volna semmi fennakadás? Szinte len, mégis úgy leihet. És csak örömmel lehet nyugtázni. Azt jelenti ez, hogy szocialista kereskedelmünk kinőtt a gyermekcipőből, felnőtté érett, azt jelenti, hogy mindenben kielégíti az igényeket. A haldokló panaszkö^-vek láttán úgy gondolhatna, az ember, hogy már nincs is rá­juk szükség„ feleslegesek. Pe­dig nem, nem lennének azok, — Ki próbálja megoldani a táblán? Újra csak Láng Mátyás je­lentkezik. — Talán a szomszédja. — S most Misefa József indul a tábla felé. — Mindenki érti? Nincs több kérdés? Az idős kor, a megváltozott tudat is megőrzi az örök diák- hagyományokat. A tréfáknak, csínyeknek, diákoktól megszo­kott élénkségnek Csima And­rás igazgató belépése vet vé­geit a szünet után. Két. halpre­parátummal kezében lép a do­bogóra. — Most először a múlt órán megbeszélt anyagot vesszük át, — mondja, s az öreg diákok ♦ egymással versenyezve szól- | nak hozzá az előadottakhoz, | illetve felelnek a feltett kér- J désekre. Élénk figyelemmel I kísérik a szakaszos és teljes hihe'et- I átalakulásról szóló magyará- | zatot. majd sokoldalú, gazdag I tényanyaggal ismerkednek a | gerinces állatok témaköréből. ♦ Végül helyes, de nem éppen ♦ komoly általánosítást vonnak {le: »-Vegyünk halat, legjobb { falat«. I — Elmegyek halászmester- {nek,» ha a tsz rendbehozza az | elhanyagolt halastavat — { mondja az egyik tanítvány, s nyomban felhangzik: «-Hej, ha változtatnának rendelteié- I halászok, halászok, mit fogott l a hálótok« — s máris megvan | a hangulatkeltés a megfelelő S lírai elemzéshez. Irodalmi óra következik, Büki Imre tanító erre az ér­zelmi alapra 'könnyen ráépít­sen. A panaszkönyvnek — a tapasztalat szerint — ugyan már nincs jövője, éppen ezért talán nem ártana bevezetni fejlettebb, kulturáltabb for­máját, a kívánságkönyvet. Ilyen van -már Budapesten és {heti irodalomtörténeti magya­A téli esték csendes óráiban így tanulnak az emberek Me- zőcsokonyán. Anyagi gyarapo­dásuk mellett jut idejük a szellemi kincsek gyűjtésére is,J hogy még szebb legyen életük. J Verstrch János, levelező.} Hetesen a kiszes színját­szók Bank Lajosnak, az általános iskola igazgató­jának vezetésével a Cigány című népszínmű előadására készülnek. Hímek tulajdonképpen elég volna ennyi, ha elmehet­nénk szó nélkül egy poros népszínmű előráncigálása, bemutatása mellett egy olyan, viszonylag pezsgő kul­turális életet élő község ese­tében, mint Hetes. Kis híján egy esztendeje — ugyancsak a Cigány elő­adása körül kavarodott vi­tánkban — úgy látszott, si- kerillt meggyőznünk a falu vezetőit arról, hogy a múl­tat hamis színekben festő népszínművek nem érdem­lik meg az életet, a rehabili­tációt. Nemhogy egy előadás, de egyetlen próba erejéig sem! Akkor és az ezt követő időben lemondani látszottak a hetesiek e népszínmű elő­adásáról, noha igen nagy fej­törést okozott nekik, "hogy a Cigány helyett mit vegye­nek elő. Bár valahány nép­művelési ügyvivő és műve­lődési ház igazgató tudja: a műsorválasztási problémák megoldásának könnyítésére létezik egy műsortanácsadó. Az is tudott dolog, hogy meglehetősen gazdag válasz­ték áll rendelkezésre. To­vább menve, nem boszorká­nyos dolog beszerezni a vá­lasztott színdarabokat. Erre felhívtuk annak ide­jén a figyelmet. Meg is kö­szönték. Mégis, a nem egészen szív szerinti száműzésből Hete­sen előcsetlett-botlott ismét a Cigány, színre is kerül. Ta­lán nem túlozunk, ha azt ál­lítjuk: Hetesen szellemidé­zésre készülnek a fiatalok. Szót kell emelnünk ellene, mert itt egy, a drámairoda­lomban meglehetősen tisza- virág-virágzásnyi értékű műfaj új polgárjogra való emeléséről vám szó. Nép« színműről, amely a maga idejében is elmenekülést hir­detett a valóságtól, ma pe­dig a valóság lábbal tiprását jelenti. A népszínmű hami­san tükrözi az életet. Tükré­ben a parasztra ráillik a bu­taságot, ostobaságot feltéte­lező jelző, az a bizonyos »sült paraszt». A népszínművek-, ben a cigány csak arra szü­letett, hogy eggyel több le­gyen »a magyar égben lakó magyar istennek» kinevetni való teremtménye. A szellemidézés — a je­lek szerint — feltartóztatha­tatlan. A népszínmű KISZ- fiatalok előadásában kerül bemutatásra, olyan fiatalok közreműködésével, akik már a mi társadalmunkban ne­velkedtek, akiknek figyelmét, érdeklődését, igényét súlyos vétség volt ráirányítani egy, a múlttal meghalt irodalmi termékre. A mától való el­tévelyedés az ifjúság eseté­ben olyan jelenség, amely ellen fáradhatatlanul kell küzdeniük pedagógusaink­nak,» Hiszen nekik hivatá­sukból eredő kötelességük is, hogy a szocialista kultúra zászlóvivői legyenek a leg­kisebb falun vagy pusztán is! Nincs színdarab, amely irodalmi értéket képvisel? Nem elég gazdag a világiro­dalom, a magyar színmű-iro­dalom? Gazdag! De, vigyá­zat! Nem bepókhálósodott sublótfiókokban, poros pad- lászúgokban, dédnagy­anyáink relikviái között kell keresgélni. Nyivta vannak a könyvtárak, a könyvesbol­tok, s elárulhatjuk, hogy a Szerzői Jogvédőnek Buda­pesten van egy színházi osz­tálya, mely örömmel köl­csönzi a kívánt műveket az ország bármely részére. Egy szó, mint száz. Nincs igazolás a rossz, a múltba menekülő műsorpolitikára, nincs bizony, hetesiek! LUN A ASSZONY ÉS A NÉZŐ t más városokban is, nem lehe teilen, hogy nálunk is bevál­na, szívesen lapoznák fel a vevők, hogy feljegyezzék ben­ne észrevételeiket, kívánsá­gaikat. Ez pedig segítséget ad­na a kiskereskedelmi vállala­tok számára a még jobb áru- beszerzésre, a dolgozók foko­zottabb ellátására. Az udvarias, figyelmes ki­szolgálás a jó áruellátás mel­lett lényege a kereskedelem- t nek. Az udvariasság, igaz, so- | kot javult, de még mindig ♦ lehetne fokozni. A vásárló » közönség megedződött egy ki- { csit, észre sem veszi néha, ha f nem úgy bánnak vele, ahogy t kellene. Néhány szó csupán í a kulcs, az a »kérem», »kö- t szőnöm*' stb, s akkor teljes f megelégedéssel távoznak az ♦ emberek az üzletből, s legkö- | zelebb is oda mennek, ahol } szívesen szolgálták ki őket I így lehetne leginkább meg- ♦ adni a kegyelemdöfést a pa- S naszkönyveknek. Ha már hal- I doklik, hadd pusztuljon! { Ugyan H sajnálná? ♦ j rázatait Gergely Sándor egyik ♦ művével kapcsolatban. Zalka { Máté nemes példája mindenki ♦ leikében mély nyomot hagy. A $ felszabadult nép így zárja { most szívébe a hős katona éle­♦ tét és emlékét. »Idegen föl- | dön esett el, de álma teljesült« ♦ — hangzik a végső tanulság. Szeretnék a Luna asszony szerdai előadásához néhány szót szólni. Nem mint színhá­zi kritikus, hanem mint szín­házlátogató, aki egy-egy elő­adást kényelmesen szeretne végignézni, s nem dideregni egész előadás alatt. Úgy kezdődött, hogy egyik kollégám meglepett aznap egy első emeleti jeggyel. Mit sem sejtve elfogadtam. Akkor azonban már gyanút fogtam, amikor felöltőnket a ruhatár­ban hagytuk, és indultunk felfelé a lépcsőn. Furcsa, kis­sé fázós érzésem támadt, úgy éreztem, mintha valamilyen pince léghuzatát engednék láthatatlan kezek a hátunk közepén végigborzongani. Szorongva és dideregve fog­laltuk el helyünket, csak ak­kor nyugodtam meg egy kis- » sé, amikor láttam, hogy szom- i szédaim éppen úgy cidriznek,} mint én. »A fizikai előkészítés} tökéletes« — gondoltam, és —é mint mondtam — megnyu-é goditam a hidegtől tenyerüket i leihelgetők láttán. (A pontos- # ság kedvéért meg kell monda-} nőm, olyanok is akadtak, akik} kezüket kabátujjukba rejtet-f ték.) } Az előadás szünetében kö- i vetkezett a nagy meglepetés. Lementünk a ruhatárba, hogy i dermedt tagjainkat kabátunk} alatt kissé felmelegítsük. Ott} szigorúan közölték velünk, f hogy van egy rendelet, mely} szerint csak előadás végén le- f hét a ruhatárba adott holmi­kat kivenni. Arra gondoltam: biztosan ez is az előadáshoz tartozik, és tréfálnak velünk, de később kiderült, hogy ko­molyan beszélnek. Jó képiét igyekeztünk vágni ehhez az újabb meglepetéshez is, és öt­hat pierces könyörgés után si­került rábeszélni ruhatárosun­kat, hogy kérjen külön enge­délyt e törvény megszegésére. De a hideg Luna asszony va­lamelyik tanácsadója ilyen­képp gondolkodhatott: a da­rab sikerét nem ronthatjuk el meleg holmik kiadásával; ha már eljöttek, vállaljanak má­sok is kockázatot. Magyarul: fagyjanak meg, de a kabátot nem adják. A többire már csak homá­lyosan emlékszem, nem a mé­regtől, a hidegtől. Később a reménytelen helyzet következ­tében csak azért rimánkod- tunk, hogy legalább úgy adják vissza kabátjainkat, s ha kell, szent esküvel is megfogadjuk: nem megyünk vissza az elő­adásra. (Bár szerettük volna végignézni még így is, fagyo­san. Valószínűleg megsejthet­te eme titkos gondolatunkat a ruhatáros, mert kijelentette, hogy ne is kísérletezzünk a visszamenéssel, a jegyszedők úgy sem engednek be. Meg­adtuk magunkat sorsunknak és elmentünk. Mit tehettünk volna mást?.:. Makarics József, megyei tanács. Nincs szerencsénk a kéményseprővel* A Kéményseprő Vállalat negyedévenként összeszedi a ( tisztítási díjat, azonban községünkben eltelik négy-öt hónap } is, amíg kijön a kéményseprő, hogy kitisztogassa a kéménye- * két. Az elmúlt év február, július, október, november és de­cember hónapjában is így történt. A kéményekben sokszor há- ké­tűz keletkezik, amelytől könnyen meggyulladhatnának a zak is, s jelentős károk származhatnának. Községünk ményseprője Csokonyavisontán la' s ha megkérdezzük, ( \ t ( ( hogy miért nem jön dolgozni, sokszor azt válaszolja, hogy ; beteg, ezért nem jöhet. Ha valóban beteg, akkor ezt jelen- ^ tenie kellene a vállalat központjának, hogy ilyen esetekben J helyettesről gondoskodhassanak. Kérjük a vállalat vezetésé- ^ gét, hogy vizsgálják meg, és orvosolják panaszunkat. ( A drávaszentesi lakosok nevében: / József Pál. | Ketten egy kerékpáron, ráadásul a járdán. Ezt még L taszári kisfiúknak sem szabad,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents