Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-22 / 18. szám

6 SOMOGYI NÉPLAP választ varunk ? A Somogyi Néplap hasáb­jain jó néhány bírálat látott napvilágot az elmúlt évben. A szocialista sajtónak a többi között az is feladata, hogy idejében figyelmeztessen a hi­bákra. A megbírált szervek, intézmények, vállalatok több­sége fel is figyelt jelzéseinkre. Es azonkívül, hogy kijavítot­ták a hibákat) közölték ve­lünk és olvasóinkkal, hogy a bírálat után megváltoztatták helytelen munkastílusukat, el­mondták, hogyan javították ki a hibákat, vagy azt, hogy nem értettek egyet a bírálattal. Még ma sem kaptunk azonban választ a Somogy megyei Bánya- és Építő- anyagipari Egyesüléstől arra, hogy mit tettek a Gilice utca 6. szám alatti tőzegtele­pen a társadalmi tulajdon vé­delméért; mi lett a sorsa a szerte heverő gumikocsifonak; kaptak-e gumicsizmát a mun­kások; megjavult-e a dolgozók es az üzemi bizottság kapcso­lata. Pedig még március 7-én felvetettük mindezt a «Gilice utca 6« című riportunkban. Ugyancsak a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés tar­tozik a válasszal: vajon intéz­kedett-e a téglagyárakban en­gedélyezett törzs-órabér túllé­pése ellen, vagy talán még ma is károsodnak a dolgozók amiatt, hogy túlórákat nem túlórapótlékkal, hanem csak teljesítménybérben számolják el? «Ki a fuvaros?-« — ezt kérdeztük március 14-én a Közlekedésügyi és a Föld­művelésügyi Miniszté­riumtól a gépállomásoknak adott fu­varoz tatási engedély ügyében. Mivel választ nem kaptunk, ma sem tudjuk, vajon minden szerv vagy csak a TEFU, a kihasználatlanul üzemelő ál­lami fuvarozó vállalat jogo- sult-e a fuvarok elvállalására. Válasz hiányában nem tud­juk, megszüntette-e a Patyolat munkájának «szépség­hibáit?« vagy még ma is összekeverik, elvesztik a ruhákat. ahogy ezt annak idején a «Rend szépséghibákkal« című cik­künkben megírtuk. Jó lett volna hallani a Vendéglátóipari Válla­lattól. hogy «Első és második nap« című bírálatunk után kedve­sebben fogadják-e az új dol­gozókat. Ugyanis a Finommechanikai Válla­lat műszaki vezetői mindjárt az első napokban megismertetik-e munkakörükkel a belépő mun- ; kásokat | «Egy hét a Textilművek- t ben« | című cikksorozatunkban kifo-1 gásoltuk az üzem vezetőjének; MÉGIS HALADUNK! Idén másfél millió forinttal több jut a nagyatádi járásban községfejlesztésre, mint tavaly Sokat emlegetjük mosta­nában, hogy túlságosan üte­mes az élet, az ember ne­hezen tud lépést tartani a társadalmi fejlődés elzárkózását, egyik-másik mű-; vezető durva magatartását.; Változtattak-e ezen? A párt- » és szakszervezettől is szívesen t vettük volna, ha közük, mit* tettek a hibák kijavításáért f Társadalmunkban jog, meg­becsülés jár minden dolgozó­nak. Ezért marasztaltuk el a tapolcai és a zalaegerszegi járásbíróság egy hagyatéki perben hozott ítéletét, amely­ben igazságtalanul követelt Hobok Ferenc olajmunkástól 'kártérítést. De válasz hiá­nyában nem tudjuk, hogy jú-| nius 8-a óta a cikk címében ' említett «Második per« való- “ ban elmaradt-e? Ugyancsak a ; munkások érdekében szóltunk * jövő mosolyog «Tornyok alatt« című írásunk-1 cuclisan. ban. (Tudósítónktól.) A Nagyatádi járási Tanács V. B. Ipari-műszaki Osztályán a községek jelentései alap- a ♦ ján elkészült a statisztika az , „i. i 11958-as évi kozsegfejlesztesi val, a vonathoz szokott lelek. . terwk teljesítéséről. Kérdé- meg bicegve követi az ur- \sünkTe< hogy mennyi5en tel_ raketat... 1 jesítették a járás falvai a Pedig vannak mar f - ;múlt évi községfejlesztési tér­kőit emberek akik a közös Jafloto elvtárs> ^ ipari teherviseles és munka g- * osztály munkatársa válaszolt: osztás elvet a gyakorlatban * _ ^ elmúlt évben is vallják. Vannak mar cső- :3200 000 forintot irányoztunk dalelkek, akik itt ^aírna__’ telő községfejlesztésre. Ebből sétálnak közöttünk, éppen | az összegből egymillió-kétszáz- csak példaképül kell állítani | ezer forint volt a lakosság őket. Hát én állítok két pel- ; hozzájárulása készpénzben. A daképet. íme... | tervezett 400 ezer forint ér­A vasárnapi korzón két |tókű társadalmi munkát el- egyén gyerekkocsit tol. Az egyik sportkocsit, a n mélykocsit. Mindkettőben a masnisan,-• ; végezték. A helyi anyagok elő­masik ; irányzott 232 ezer forint érté- j kű felhasználásával azonban ♦ csak 167 ezer forintot A két egyén beszélget. — Tudod, el kell cserél­nünk a lakást. Kinőttük. A Sürgettük a babócsai mun­kásszállás megépítését. Máshonnan tudjuk, hogy a ba-1 gyerek már nem fér el ben- bócsai ola.jmunkásoik az idén ; ne... munkásszállást kapnak. Jó lett; —. Csakhogy nagyobb la­volna, ha az olajipari központ* kassal több a dolog1 — veti cikkünkre válaszolva közli,» oda a másik. vajon továbbra is csak «ván-1 dorcsoportnak« tekinti az olaj- ; kutatókat, vagy a jövőben bí-1 rálát nélkül is megteremti a f szükséges munkafeltételeket i Nem tudjuk, szándékozik-e * valamit tenni a városi tanácsi a fodrászüzletekben egyre el-| viselhetetlenebbé váló zsúfolt-1 ság megszüntetésére. No vem- ♦ bér 29-én megírtuk, hogy »szá- ‘ telje­| sítettek. ; — Melyek a főbb létesít­| mények? 5 — Mikét 300 000 forintos I hozzájárulással viüamosítot­I ták. A járásban 10 550 négy­zetméter betonjárda készült el 317 000 forint értékben. 26,5 - Nem baj! Az üzem aa .kilométernyi utat javítottak kölcsön porszívót. Minden J™*. Tl.^í_gy Jl0,0?0 Á°T szerdán hazahozom, és elin­tézem a takarítást. í rintot fordítottak. Főként tár- | sadalmi munkával 21 kilomé- - Mi a mosógépet vesszük hosszúságban vízlevezető ki. Nem is járunk a Patyo- késztettek. Nyolc híd latba, én végzem a nagymo- fe ^^sa 15 eze[ °T ’ «rintba került. Három iskolai molni kell vele«. Mikor, ho-j gyan, és várható-e egyáltalán j megoldás? örültek volna a 48-as if­júsági utca bérházának la­kói. ha az Ingatlankezelő Vállalat illetékesei vála­szolnak sást. — Te? — Miért ne? Ha te taka­rítasz, én miért ne mos­hatnék? Udvariasan megkerülöm őket. Szépen, tempósan tolják a két kocsit. Teljes odaadással és szülői büszkeséggel. Hát igen, varrnak már ha­ladó apádé! Szabó Ibolya I tanterem (Nagykorpádon ket- ;tó, Segesden egy) létesítésére ; 106 000 forintot költöttek. Há- ♦ rom nevelői szolgálati lakás ; épült a múlt évben. Egész- Iségügyi célokat szolgáló épí­tkezésekre 58 ezer forintot ad- ; tak. Tíz kilométer hosszú vil­lanyhálózattal is gazdagodott a járás, erre 245 000 forintot fordítottak. Ezenkívül jelentős összeget költöttek a legelők ja­az újságíró jegyzetére, hogy * ...........,., n,ft.tTTT.____. vitására, mezei kutak építésé­m iért mulasztották el a kazá­nok generálozását, mikor vár­ható a hiba megszüntetése. Nem bírálatként hangzott el, mégis szerettük volna, ha az Élelmezésügyi Minisztérium hozzászól »Kell-e Kaposvárnak kenyérgyár?« c. cikkünkhöz. Hiszen tőle függ, mikor tud, és egyáltalán tud-e a város­nak az újfajta gyári gépsorból adni, * * * íme, a nyitott kérdések. Nem firtatjuk, hogy vajon fe- ledékenység, vagy nemtörő­dömség, közömbösség fogta-e vissza a válaszleveleket. Sze­retnénk azonban, ha a jövő­ben az érdekeltek megtisztel­nék olvasóinkat és önmagukat is, s hozzászólnának az őket érintő kérdésekhez, válaszol­nak a bírálatra. Szigorú, de igazságos ítélet Valerij Szerint, a moszkvai Állami Egyetem negyedéves fizikaszakos hallgatóját saját szerkesztésű hordozható tele­víziós adó-vevőkészülékével együtt eltávolították a vizs­gáról. V. Szorin könyv-formá­jú, félvezetőkkel működő te­levíziós készülékét arra hasz­nálta, hogy összeköttetésbe lépett az egyetem bibliográ­fiai központjával. Vizsga- kérdését továbbította az elektronikus bibliográfiai ke­resőre és készülékének kép­ernyőjén megjelent a vizs­gakérdést kimerítően tárgya­ló karton. V. Szarint meg­fosztották a vizsga letételének jogától. JÓ SZÓRAKOZÁST! *— ezzel a gondolattal álltam meg a Dózsa-jégpálya szélén. Fiúk, lányok, kicsik, nagyok tarka sokaságban keringtek körbe-körbe. A muzsika dal­lama egybeolvadt a fiatalok vidám zsibongásával. Gyenesei István 11 éves kisfiú a pálya szélére sik­lott, s tekintetével húgait ke­reste. A két kislány, Márta és Anikó, hamarosan feltűnt, de nicsak, valami baj történt. Anikó pityeregve mondta, a sok mozgástól kifulladva: — Leesett a korcsolyám! — Sebaj! — felelte bátyja és pillanatok alatt már együtt csúsztak tovább mind a hár­man. Igaz, Anikó még egy ki­csit bukdácsolt — most volt először jégen —, de testvérei nagy buzgalommal foglalkoz­tak vele, s minden bizonnyal hamarosan úgy tud, mint ők. Nem Anikó az egyedüli, aki így csetlett-botlott a pályán: sokan most csatolták fel elő­ször a »korit«, s kissé ijedten, izgatottan tipegtek, csúsztak, estek a jégen. A pálya köze­pén állt Kovács Gyurika: félig a korcsolya élén, félig a talpán, kifordított lábbal, s elbiggyedt szájjal figyelte a körülötte tovasikló fiatalokat. — Minduntalan elesem — panaszkodott —, sehogy sem akar menni, s eddig még nem sikerült társat szereznem, aki segítene. Horváth E ditke és Á r v olt Évi alig látszottak Lx a földből; összekapaszkodva hol itt, hol ott bukkantak fel, s ha estek, együtt pottyantak a földre is. Az ide-oda botladozó gyere­kek közt suhantak tova a fel­nőttek és a nagydiákok. Bizto­san mozogtak, hiszen legtöb­ben már sok-sok éves korcso­lyázó múltra tekinthetnek vissza. Nádas Tibor technikus már nyolc éve hódolója e sportnak, s ma már magabiztos mozgással, gyönyörűen végzi a nehéz kadettugrást is. A pálya szélén három nagy­lány állt: Lőcsei Viktó­ria, Kovács Anni és Vö­rös Éva. Kettőjük lábán volt korcsolya, a harmadikén nem. Izgatottan beszélgettek. Mikor megszólítottam őket, rögtön elmondták panaszukat. — Mi hárman osztálytársak, de főleg barátnők vagyunk — mondták —, mindig együtt szoktunk menni mindenhova, s most el vagyunk keseredve, mert Évának nincs korcsolyá­ja, és nagyon hiányzik közü­lünk. Éppen azt tárgyaljuk, honnan lehetne szerezni egy párat; egyébként nagyon jól éreznénk magunkat, csak jö­hetne Éva is. — Újra elme­rültek a nagy kérdés tárgyalá­sában. Ez igen, ez barátság! Reméljük, sikerül! — A pálya egyik legügye­sebb párja — szólalt meg mel­lettem valaki. — Borsos Ilonka, Ka- p olka Péter — mutatkoz­tak be. Ilonka hatodikos, Pé­ter most érettségizik. Kedvenc téli szórakozásuk a »korizás«, és mindig együtt gyakorolnak, tanulnak. — Csak egy a baj — mondta Ilonka —, túlságosan sokan vagyunk, vagy mondhatnám úgy is, kicsi a pálya, és nehe­zen tudunk mozogni. — Mit tanulnak mostaná­ban? — Együttesen jelenleg a fi­gurákat csiszoljuk — felelte Péter —, én külön a piruettet gyakorolom. Azután bemutatták tudásu­kat: gyönyörű mérleg előre- hátra, ágyú és holdkörözés. Nagyon szép, amit e két fiatal produkál; valóban sajnálatos, hogy nincs kellő lehetőségük a fejlődésre. Pedig a pályakeze- lö, Varga János mindent megtesz azért, hogy minél jobban érezzék magukat a fia­talok, s csak az időjáráson áll, hogy javuljon a jég minősége. Végignéztem a pályán, az egésznapi munka vagy tanu­lás után felszabadult jókedv­vel kavarogtak, keringtek a fiatalok. Jól érezték magukat, _ re, kulturális és sportcélokra. — Mennyi pénzt fordíta­nak idén a községek fej­lesztésére? — A lakosság hozzájárulása készpénzben 1 460 700 forint, a társadalmi munkák értéke 641 000 forint lesz. A fel- használásra kerülő helyi anya­gok (tégla, épületfák stb.) 746 600 forintot jelentenek. A tervezett összeg — a vállalati hozzájárulással együtt — ösz- szesen 4 844 740 forint, más­félmillió forinttal több, mint tavaly. . — Mik lesznek az új év főbb létesítményei? — 400 000 forintos helyi köz­ségfejlesztési hozzájárulással bekapcsolják a villanyhálózat­ba Taranyt. Három község­ben, összesen mintegy négy kilométer hosszú szakaszon bővítik a közvilágítást. Az erre fordítandó összeg meg­haladja a 200 000 forintot. Te­lefont kap a Kutashoz tartozó Cser-puszta. Körülbelül 24 300 négyzetméter betonjárda épi- tését vették tervbe 759 500 fo­rintos költséggel. A járás min­den községében lesz beton­járda-építés. 83 km hosszú dűlőút javítására 258 000 fo­rint jut, 36 híd javítására, ár­kok metszésére, mezei kutak létesítésére és a legelők ja­vítására 120 ezer forintot szán­nak a járás községei. — Uj, 30 férőhelyes óvodát építenek Segesden 120 ezer forintos költséggel. Ezzel a la­kosság régi kívánságát telje­sítik. Számottevő összegek sze­repelnek még a községek fej­lesztési terveiben az iskolák tatarozására, felszerelésük fej­lesztésére, valamint a művelő­dési otthonok felújítására, újak létesítésére. Lábodon 1 489 000 forintos költséggel modern, f 400 személyes, nagy előadóteremmel rendelkező művelődési otthon építését kezdik meg. Háromfán 200 000 forintos költséggel új orvosi la­kást és rendelőt építenek. 455 600 forintot fordítanak egészségügyi célokat szolgáló épületek karbantartására, fel­újítására. Könyvtárfejlesztésre és a művelődési otthonok fel­szerelésére, valamint sport­célokra idén több jut, mint az elmúlt esztendőben. — Szívesen ajánlotta-e fel a lakosság a községfejlesz­tési hozzájárulásokat? — Ebben az esztendőben jó­val magasabb a községfejlesz­tési hozzájárulás összege, mint a múlt évek bármelyiké­ben. A lakosság szívesen sza­vazta meg a hozzájárulási összegeket. Csak egy-két pél­dát említek: Segesden tavaly az általános jövedelemadó 3 százaléka volt a hozzájárulás. Az idén — látva, hogy a fej­lesztési összeg a községben marad — tíz százalékot sza­vaztak meg. ötvöskónyiban a tavalyi 2,5 százalékkal szem­ben az idén szintén tíz száza­lék a hozzájárulás összege. Legmagasabb a hozzájárulás Taranyban, Nagyatádon (12 százalék). Járási átlagban az általános jövedelemadó 9,5 százaléka, vagyis egy főre ál­talában 190 forint hozzájárulás jut. cajij niuaeLúdtsi ház amely ritkán nyit ajtót a kultúrának Bartol Antal tanító vezet végig a kultúra gyékényes! birodalmán. A kép itt belül le­hangoló, jóllehet kívülről szemlélve a szép épületet, örül az ember. Ám belépve a le­sötétített, szellőzetlen nagy­terembe, a lomtárhoz hasonla­tos kis öltözőbe — amely a négy asztallap nagyságú szín­pad mögött szerénykedik —, lehangolódik a látogató. Az el­hanyagoltság arról vall, ami­ről később az igazgató is. A művelődési ház ritkán nyit ajtót a művelődésnek, időn­ként megismétlődő mozielőadá­saival szórakoztat csupán. Igaz, mióta a tágas nagytermen és az öltözőn kívüli még egy helyiséget a tanács a szövet­kezeti kocsmának adta át — mely egy fedél alatt van a kul- túrházzal — nem lehet kíván­ni, hogy a nehezen fűthető nagyteremben akár előadások­ra, akár klubszórakozásra ke­rítsenek sort. A határozattal elvett szoba — amely meg­felel egy kisebbfajta terem­nek — pedig jól szolgálhatná a kultúrházat. így, hogy a szövetkezet bir­tokolja — nem sok haszon­nal, mert az italbolt fogyasz­tói alig járnak ide —, egyik fél sem veszi hasznát. A kul- túrház rádióját kölcsonvették a KISZ-fiatalok, akik a közsé­gi pártszervezet házában kap­tak állandó helyet. Itt mód­jukban van nemcsak rendezett körülmények között folyó szer­vezeti életre, hanem szórako­zásra is. A KISZ-fiatalok te­hát jó helyzetben vannak. Nem így a kívül álló fiatalok. Ök nem tudnak máshoz kez­deni szabad idejükkel, mint a kultúrházzal társbérlősködő italboltban eltölteni. Noha, mint Bartol Antal újra meg újra hangoztatja: :— Nem használja a szövetkezet az el­vett helyiséget, viszont a dön­tés alapján az övé, és mi el­esünk egy klubhelyiségtől, ahol szórakozhatnának, műve­lődhetnének az emberek. Ezt erősítgeti az italbolt ve­zetője is, aki azon kesereg, hogy kicsi a forgalma a jó bor­termés miatt Ezek után az a kérdés, sza­bad-e kihasználatlanul hever- tetni azt a szobát, melyet a kultúrház szeretne klubhelyi­ségnek berendezni? Igazán nagy szüksége volna rá, mert tanfolyamaival, összejövetelei­vel nem kényszerülne helyi­séget koldulni hol az iskolá­tól, hol pedig más intézmény­től. Tervszerű, minden tömeg­szervezet munkáját összefogó népművelésre most nincs le­hetőség. Pedig ideje lenne módját adni ennek, mert nem elég, ha egy kultúrház csak mozielőadások alkalmával nyitja ki ajtaját a közönség előtt, vagy olyankor, amikor hivatásos vagy öntevékeny együttesek egy-egy színdarab előadására látogatnak el Gyé­kényesre. Szó van arról, hogy a ta­nács községfejlesztési alapból tataroztatja a művelődési há­zat, megnagyobbítják a szín­padot, megjavítják a rongált tetőzetet. Ez rendben is van. Szüksége van a szép kultúr- háznak arra, hogy kívül-belül rendbehozzák. De ugyanakkor szüksége van arra is, hogy visszakerüljön birtokába az elvett helyiség is, hogy mód nyíljék szakköri életre, klub­szórakozásra, előadásokra, tan­folyamokra. Hogy ezek ne másutt bonyolódjanak, ha­nem itt, a kultúrházban, ahol helyük van! R üilágzekór d Egy copfos kislányra és egy jól szórakoztak, és mindnyájan bíztak abban, hogy hidegebb­re fordul az idő, s még jobb jégen, hosszabb ideig űzhetik kedvenc téli sportjukat: a kor­csolyázást. Vörös Márta szőke fiúra lettem figyelmes. Feltűntek kidolgozott, szép mozdulataikkal, figuráikkal, látszott, hogy már régóta kor- 's''1 váznak, és sokat nyakorol- .uk együtt. Az angolok i.em szívesen veszeksze­nek, inkább fogadáso­kat kötnek, azt is legtöbbször a kocs­mában. E régi hagyomá­nyon alapul az ismert Guiness sörgyár rek­lám manővere. Lord Iveagh, az üzem igazgatója a legkü­lönbözőbb szakértők­kel 280 oldalas köny­vet állíttatott össze, amelynek legújabb kiadása most jelent meg. A könyv vala­mennyi, a természet­ben, a civilizációban, a politikában és mű­vészetben, a gazdasá­gi életben, a tudo­mányban, a sportban és technikában elért rekordot tartalmazza. Természetesen min­den kocsmában ren­delkezésre áll és ada­tai számos fogadást döntenek el. Valóban rengeteg meglepő adatot tar­talmaz. Hol található például a világ leg­okosabb madara? A dél-angliai Staines- ben van egy hullám­papagáj, amely 14 gyermekdalt énekel és 300 szót tud ki­mondani. Hol van a legtöbb fürdőszoba? Uj-Zé- landban. Valamennyi lakás 91,5 százaléka fürdőszobás. Hol fizetik a leg­több adót Nagy-Bri- tanniábam. Kinek van a leg­hosszabb bajusza? Din indiai lakosnak — hossza 2,30 méter. A megszakítás nél­küli beszéd világre­kordját ír férfi tartja 133 órai beszéddel. A könyv adatai szerint a legtöbb há­zasságot Magyaror­szágon kötik (ezer la­kos közül évenként 10,5), a legkevesebbet Mozambiqueben (ezer lakos közül évenként 1,1). Egyénileg a leg­több házasságot Wil­liams iowai (Egye­sült Államok) lakos kötötte: 16-szor nő­sült, négyszer vette el ugyanazt az asz- szonyt! Nina Avery, Los Angeles-i asz- szony viseli a leg­többször elvált büsz­ke címét: 16-szor váltogatott férjet. Milyen szép ezek után a világ leg­hosszabb házasságá­ról hallani! Ezzel Sir Temulji Nariman (India) dicsekedhet. A házasság 87 éve tart, az esküvőt ugyanis akkor ünnepelték, amikor a két fél mindössze ötéves volt. A bigámia rekordot 1922 óta Theresa Vaughan tartja, aki már 24 éves korára 61 házasságot kötött. A legtöbb nőtől vi­szont Holmes chi­cagói lakos szaba­dult meg, aki négy év alatt 150 nőt gyil­kolt meg és ezzel minden idők leg- nagyobbszabású tö- meggyilkosává vált. A sörivás világ­rekordját a Guinnes sörgyár legnagyobb sajnálatára azonban nem angol vagy ír, hanem francia em­ber tartja, aki alig egy óra alatt közel 14 liter sört ivott. Az oxfordi egyete­men viszont egy ausztráliai diák 12 másodperc alatt két litert ivott

Next

/
Thumbnails
Contents