Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-22 / 18. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959. Január 22. Készülődnek: a munka dandárjára A MEZŐKÖN már régóta tasztrális holdra — teszi hozzá holtszezon van. Fagy, hó, var­jak telepedtek a határra. Az ember, a föld művelője, az életet teremtő és alkotó em­ber — míg az elvetett magok téli álmukat alusszák — visz- szavonultan ugyan, de most is serénykedik. Tervez, tesz- vesz, hogy az első érlelő nap­sugár, az ébredő tavasz ne találja készületlenül. A fölkészülés időszaka a mostani, hadművelet a mindig ismétlődő nagy csaták előtt. A jó termés, a gazdag aratás egyik feltétele, hogyan kezd­jünk. Lesz-e elegendő éles eke, traktor, cséplőgép, de az se mindegy, hogy a gépekkel és eszközökkel bánó emberek tel­jes szívvel, egész odaadással dolgoznak, vagy pedig csak azért, hogy teljék a nap. Az egész ország kenyerét előteremtő munkában igen nagy szerep jut gépállomá­sainknak. Évről évre több tsz és egyéni gazda tart igényt az embert, s az igavonó álla­tot helyettesítő gépre. Ez tény, és vitathatatlan. Hogyan ké­szülődnek gépállomásaink a tavaszra, mennyit vagy mit tesznek e látszólag holtsze­zonban a jobb és könnyebb munka érdekében. Erről be­szélgettünk Takács And­rással, a Marcali Gépállo­más igazgatójával. — Ebben az évben sem lesz könnyű dolgunk — mondja az igazgató. — ötvennyolcban 38 000 normálhold volt a tervünk, az idén ennél háromszázzal több. De!..; MOST AZT VÁRNÁ AZ EMBER, hogy magyarázkodás következik: »-nem bírunk vele, túlfeszített a terv, nem is tudjuk valóraváltani«. Az ilyen hangot nem isme­rik Marcaliban. A tűnődés, la­tolgatás helyett munkálkod­nak, s a terv valóra váltásán törik a fejüket. »Ha tavaly 540 normálholddal túlteljesítet­tük a 38 ezret, akkor 59-ben sem maradhatunk alul a marcali »normán«. A tsz-ek- ben több lesz a munka, s ál­landóan növekedik a velünk dolgoztató egyéniek tábora is. Miért aggódnánk?« Gyótán tsz-üzemegység ala­kult 200 holdon. A somogv- szentpáli Béke területe 120 holddal nőtt. — Itt a tsz-szel kötött meg­állapodásunk. A sávolyi Uj Élet Tsz 165 hold szántóján 650, a pusztakovácsi Dimit­rov Tsz-ben 6587, a somogy- szentpáli Béke Tsz 388 hold­ján 4847 normálholdnyi mun­kát végzünk majd. Elmúlt az az idő, hogy a szövetkezete­ket nógatni kelljen: nyújtsa már ki a kezét az egy holdra eső három normálholdnyi rpunka után járó kedvezmé­nyért. Az említett termelőszö- vetkezetkben 5,1, 5,4, 9,1 nór- málholdnyi munka jut egy ka­az igazgató. A marcaliak gép- kapacitása a 38 ezer normál­hold négyszeresét is elbírná. Terület kell. Terep, ez az egyik fő gond. A TAVASZI MUNKÁKRA való felkészülést illetően nincs különösebb probléma. Minden traktorost bevontak ebbe. A műhelyben folyik az erő- és munkagépek javítása. A mű­helyvezető és a főmérnök leg­több idejüket itt töltik, segí­tenek, ellenőriznek. Szinte ide kívánkozik az üzemanyag és anyagtakaré­kosság kérdése. A múlt év­ben az egy normálholdra eső költség 1,60 forinttal csökkent a gépállomáson. Az idén ezen is akarnak srófolni, de lefele. — Ez öntudat dolga. Lehet és kell is alapozni erre — mondja határozottan Takács elvtárs. — Azt akarjuk, hogy az itt dolgozók igazi, üzemi munkás emberek legyenek. A javítási munkálatokban egy­től egyig részt vesznek a traktorosok. De nemcsak emiatt hívtuk be őket, hanem azért is, hogy legyenek együtt, beszélgessenek, vitatkozzanak, hisz a munka dandárja ide­jén hónapokig sem látják egymást. Nem utolsó sorban pedig azért, hogy részt vegye­nek az emléleti oktatásokon. A gépállomási emberek sokat forgolódnak porasztok között, s kell, hogy határozottan tud­janak válaszolni az egyéni gazdák sokszor furfangos kér­déseire. De érvek, tények is­merete nélkül szinte lehetetlen. A téli időszak nagyon meg­felelő az ilyenféle tájékozott­ság-szerzésre is. A MARCALI GÉPÁLLO­MÁS eggyel több erőgéppel és a tavalyinál több munkagép­pel kezdi ezt az évet. Bur­gonyavető, szedő-, és rend­sodrógép kellene sok. A tsz- tagok már nem szívesen fog­ják meg a kapa, kasza nyelét. S az egyéniek közül is sokan veszik igénybe ezeket a gé­peket. Tavaly például a bo- ronkai gazdákat nem is tud­ta ellátni a gépállomás, annyi volt a burgonyaszedőért je­lentkező. És ezzel az idén is számolni kell... Gőbölös Sándor IGAZSÁG EZ? címmel közöltük nemrégiben Vejki Györgyné antalmajori lakos panaszát. Az üggyel kap­csolatban levél érkezett szer­kesztőségünkbe, írói elítélik Jagados Jánosnak, a földmű­vesszövetkezet termelési felelő­sének eljárását, s kérik, igaz­ságosan bírálják el a szövet­kezet vezetői panaszosunk ügyét. »Megdöbbenve olvastuk az esetet« — írják levelükben Pozsgai István és S. Szabó Istvánná alsóbogát-pusztai la­kosok. — »Úgy látszik, még mindig előfordul egyes helye­ken, hogy a szocialista törvé­nyességet semmibevéve, egyik­másik vezető sógor-koma-ió- barát alapon intézi a falu la­kóinak ügyeit. Jogtalanul, más munkája árán akarják előny­höz juttatni azt, aki nem dől gozott meg érte. Azt kérjük hogy haladéktalanul adják vissza Vejki Györgynének az eddig bérelt 1 hold tartalék­földet. Jagados Jánosnak pe­dig üzenjük: a jövőben jó, il­letve jobb munkát végezzen a hasonló esetek elintézésében — fejeződik be a levéL A mezőgazdasági üzemágak munkájának megvitatása a fonyódi járás párt-v. b. ülésén (Tudósítónktól) A fonyódi járási párt-végre­hajtó bizottság a legutóbbi ülésén megtárgyalta a föld­művesszövetkezetek mező- gazdasági üzemágainak mun­káját. Elismerését fejeztei ki a termelési szerződések köté­sében elért eredményekért. A járás földművesszövetkezetei ugyanis 730 hold cukorrépa, 249 hold zöldségféle és 73 hold gyógynövény termelésére kötöttek szerződést, teljesítve előirányzatukat. Bagó Gyu- 1 a járási tanácselnök hangsú­lyozta, hogy a földművesszö­vetkezetek egy év alatt nagy lépést tettek előre a terme­lési feladatok megoldásában. Tavaly például még a vetés idején is folytak a szerződés- kötések, most viszont idejében végeztek ezzel a tennivalóval, s így a dolgozó parasztok kel­lően elő tudják készíteni a ta­lajt a szerződött növények­nek. A beszámoló ismertette az egyszerű szövetkezeti formák helyzetét is A járásban 12 mezőgazdasági jellegű, 7 mé­hész-szakcsoport és 5 társulás működik. Tavalyelőtt egy szak­csoportnak átlag 1100, az el­múlt évben pedig 17500 fo­rintra tehető közös alapja volt. A 9 szőlő- és az 1 zöldségter­melő szakcsoport összesen 157 500 forintos közös va­gyonnal rendelkezik. Több községben géphaszná­lati társulás is működik. Szől­lősgyörökön viszont, amint a társulás elnöke, Fritz Jó­zsef elmondotta a v. b.-ülé- sen, mulasztást követett el a Lengyeltóti Gépállomás: a szerződés ellenére sem végez­te el 30 kát. holdon a mély­szántást, holott a gazdák elő­re befizették a munkadíjat. Reméljük, hogy a gépállomás igazgatója, aki szintén részt vett az ülésen, elgondolkodik ezen a bírálaton, s rájön arra, hogy nem így kell megkedvel­teim a gépi munkát az egyéni gazdákkal. Böröcz Tibor, a vörsi szakcsoport elnöke szólt mun­kájuk tapasztalatairól. A múlt év elején három holdon 12 tag alapította meg a szakcsopor­tot. Ma márt tudják a gaz­dák a faluban, hogy érdemes szőlőféléket is közösen termel­ni. A szakcsoportnak ugyanis egy hold petrezselyem termé­séből v33 000 forint bevétele származott. A magas jövede­lem láttán megkétszereződött a taglétszám, földterületük pe­dig 16 holdra növekedett. Eb­ben az évben tehát 16 holdon termelnek zöldséget, szerződé ses módon. Kívánatos, hogy a földmű­vesszövetkezetek ismertessék a vörsi szakcsoport példáját, s ennek nyomán minél több szakcsoportot hozzanak létre a balatoni zöldségellátás meg­javítása végett. Balatonlellén és Balatonmárián e hegyköz­ség előnyeit kell ismertetni a gazdákkal. Lengyeltótiban, Buzsákon és Somogyváron pedig a tej szövetkezetek ala­kítása érdekében munkálkod­janak a földművesszövetkeze­tek. A végrehajtó bizottság ülé­se biztos alapot szolgáltathat ahhoz, hogy a járás földmű­vesszövetkezetei a jövőben még eredményesebben oldhas­sák meg termeltetési feladatai­kat és mind szélesebb körben terjesszék el a szövetkezés egyszerű formáit. Mikor esedékes a novemberi bér ? Az elmúlt év novemberétől dol­gozom a Somogy megyei Moziüze­mi Vállalat patosfai 09/163. számú keskenyfilmű mozijában mint gép­kezelő. Azonban november hónap­ra járó munkabéremet még a mai napig sem kaptam meg, ugyanis az e havi bért az előttem itt dol­gozó gépkezelő nevére küldték ki, aki ekkor már katona volt. A munkabért a posta visszaküldte a vállalatnak. Már kétszer írtam (másodszor ajánlott levelet) a vál­lalathoz, de nemhogy pénzt, de » i ■ ■ i mi U/s-.'fi'S 3. Brajcev most már azon tör­te a fejét, hogy miért az elő­szobából hallatszott az ugatás, és miért nem az ebédlőből, amikor a betörők nyilván az ablakon másztak be? Vagy ta­lán a szomszédok hallottak rosszul? Ezt ellenőrizni kell. Arka- gyevvel együtt átment a szom­szédba, Szmirnov törzsőrmes­ter és Rex, a rendőrkutya pe­dig ottmaradt Loszevék laká­sában. Valóban, amikor a ku- iya az ebédlőben ugatott, clig hallatszott, az előszobából el­lenben egészen tisztán, közel­ről. A szomszédok nem téved­tek: a kutya az előszobában ugatott. Még egyszer megvizsgálták az előszobaajtót. Arkagyev most már belülről is tüzetesen megnézte, *és a frissen lakko­zott fán, a földtől körülbelül fél méternyire, észrevett né­hány friss karcolást. Nincs ki­zárva, hogy a kutya mancsá­nak nyoma. S valóban, a ku­tya mellső lábainak körme alatt néhány egészen apró, csak nagyító segítségével lát­ható fehér festékdarabkát fe­deztek fel. Hogy ezek valóban az ajtóról származtak-e, azt csak a laboratóriumi vizsgálat fogja pontosan megállapítani. De így is rendkívül érdekes lelet volt. Aligha tételezhető jel, hogy a kutya úgy megijedt az erkélyajtó keretében meg­jelenő idegen embertől, hogy hanyatt-homlok kimenekült az előszobába, éktelen ugatásb'a kezdett, és kétségbeesetten ka­parta az ajtót — hiszen nem az előszobában szúrták le, ha­nem az ebédlőben. Sokkal va­lószínűbb, hogy valaki a lép­Ezekre a kérdésekre Rex ad­hatott volna leginkább választ. Csakhogy szegénynek nehéz dolga volt. A szobában, ahol szinte elkábította az embert az erős kölni szaga, nem tud­ta használni egyetlen fegyve­rét: a szaglást. De a lépcsőház­ba még nem szivárgott ki a kölniszag. S Rex, pár pillana­tig válogatva a szagok között, kiválasztott egyet, és elindult a nyomon... A nyom felfelé vezetett a lépcsőkön, a nyolcadik, a ki­lencedik, majd a tizedik eme­letre, s onnan is tovább a pad­lásra. A lépcső tetején meg­torpantak: a szemétlevezető még választ sem kaptam. S nem is csak az én fizetésemről van szó, hanem a mozihelyiség taka­rítójának és pénztárosának mun­kabéréről is. Tőlem kérik pénzü­ket, de semmi megnyugtatót nem tudok mondani számukra sem. Kérjük a Moziüzemi Vállalat ve­zetőjét, intézkedjék két hónappal ezelőtti munkabérünk kifizetésé­nek ügyében. SETA GÉZA, Patosfa. gedték le a lopott holmit. Rex türelmetlenül rángatta a pórázt. A két rendőrtiszt a kutyát követve végigment a padláson — o másik ajtót szin­tén nyitva találták —, és a ház másik lépcsőházába érkeztek. Szinte futva értek le a föld­szintre, amely ugyanolyan elő­csarnokba torkollott, mint a másik oldalon — csakhogy itt a kapu éjjel-nappal nyitva volt. Rex azonban nem a ka­pu felé húzta őket, hanem le a pincébe, ahol a szemétleve­zető véget ért. Aztán hirtelen megpördült, felszaladt pár lép­csőfokon, és futott ki az ud­varra. Itt megszakadt a nyom. Rex a faltól két méternyire állt meg. Az aszfalton egy autó bal hátsó gumijának nyomai látszottak. Itt vette észre a rendőr, hogy két ember min­denféle batyukat gyömöszöl egy autóba. Odaugrott, de eb­ben a pillanatban lövés csat­tant, amely csak szerencsés RIADÓ A BAL4TON PARTJÁN Vasárnap, sötét éjszaka. Az óra mutatója fél kettőt jelez. Hirtelen éleset ber­reg a telefon a munkásőrség siófoki járási parancsnoksá­gán. Az ügyeletes munkás­őr felveszi a hallgatót. »Itt megyei parancsnok­ság. .. Riadót rendelek el a járás munkásőr századának. Riassza a századot, mire az elvtársak beérnek, megérke­zik a megyei parancsnokság futártisztje is az utasítással, hogy milyen feladatokat kell megoldani«. Első riadója ez a siófoki munkásőr századnak. Tagjai önként vállalták a munkás­őrséggel járó feladatok el­látását. De ahogy ez mindig lenni szokott, amikor elő­ször végzünk valamit, most is kissé vontatottan indult a gyakorlat. Mit tegyenek, hogyan tegyenek? Közben megérkezett a parancsnak: máris adja az utasításokat, eligazítja a munkásőröket, Hajnali 5 óra. Kissé fárad­tan, de jókedvűen jelentik a visszatérő járőrök: »A pa­rancsot végrehajtottuk. »r Varjú Márton főhadnagy, járási parancsnok az utasításokat tanul­mányozza. ellenség támadását meghiú­sítottuk, s valamennyit el­fogtuk. ..« Ámbár nem folyt le hiba A szakaszparancsnok tájékoztatja beosztottjait a kapott feladatról Megérkezik a megyei pa­rancsnokság futártisztje, át­adja az utasításokat tartal­mazó borítékokat a járási parancsnoknak, Varjú, Már­ton főhadnagynak. Közben pedig a munkásőrök gyalog, kerékpáron indulnak az utak lezárására, különböző fontos épületek biztosítására, a támadó ellenség elfogásá­ra. i nélkül a siófoki munkásőrök riadógyakorlata, de bebizo­nyította: munkásőreink a Balaton partján is minden­kor készek arra, hogy fegy­verrel verjék vissza az el­lenség támadását, ha az meg akarja zavarni orszá­gunk nyugalmát.*, Sz. L, IIMilPiP A terep adta előnyöket felhasználva várják a kijelölt útvonalon a támadó ellenséget. SZEMÜNK FÉNYE csőházban megállt a bezárt aj- ajtaja nyitva volt, és a padlás- véietlen folytán tó előtt, és igyekezett elvonni a kutya figyelmét az erkélyről, a. társa meg ezalatt akadályta­lanul kivágta odabenn az üve­get, és az erkélyről besétált a lakásba. De hogy kerültek a lépcsőházba, és hogy vitték ki a lopott holmit, ha — mint a liftkezelő mondja — éjfél óta zárva volt a kapu? ajtó zárját is felfeszitették. Miért volt szükségük a sze­métlevezetőre? És miért érezni itt naftalinszagot? Ahhoz, hogy ezt a szagot felismerjék, nincs szükség kutyaszimatra. S pár perc múlva rájöttek a megfejtésre: a tolvajok, ne­hogy váratlan találkozás ese­tén gyanút keltsenek, itt en­nem talált célba. A következő másodperc­ben felzúgott a motor, az autó megugrott, és eltűnt az úton. A gumi, a nyomból ítélve, elég vásott volt, s egy helyütt hasadt. A nyomot lefényképez­ték. — Folytatjuk — címmel január 16-i számunk­ban írtunk a gyerekek utcai ródlizásáról, korcsolyázásáról. Az elmúlt hét igazi téli nap­jain szerencsére nem' történt baleset játékukból követke­zően, de bizonyosan ők maguk is érezték, hogy nem egészen szabályos és veszélytelen do­log ez. Ezért küldtek szerkesz­tőségünknek egy kedves kis le­velet, melyben többek között ezeket írják: »Bármennyire fáj is ne­künk, hogy nem ródlizhatunk, korcsolyázhatunk mi, belvárosi gyerekek a Bajcsy-Zsilinszky utcában, azért belátjuk, hogy ez veszélyes éppen a magunk egészségére, épségére. De va­jon hova menjünk a napi ta­nulás után egy vagy két órát szánkózni, játszani? Ezért azt kérjük, hogy ameddig tart a tél és hó van, délután 5-től es­te 8 óráig a gimnázium és a Dimitrov utcai sarok közti részt zárják el a forgalom elöl. Reméljük, hogy a város veze­tői és a szerkesztő bácsik meg­értenek minket«. A levél aláírásaként Zárdái István, Győri András s még tizennégy kisfiú és kislány ne­ve szerepel. A hó ugyan amilyen gyor­san jött, el is ment néhány nap alatt, mégis továbbítjuk a gyerekek kérését a város ve­zetőihez. S Reméljük velük mi is, hogy meghallgatásra talál: az újabb hóesés örömeit már zavartalanul és veszélytelenül élvezhetni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents