Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-19 / 299. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Pénteki 1958. december 19. * Riport — tudósítás helyett — Halló? MéK? (Szövetke­zetek Somogy, megyei Érté-, kesítő Központja)... Küher János igazgató elvtársat... — Azonnal — hangzik a válasz. — Tessék, itt Küher... So­mogyi Néplapnak?... Inter­jú? Hogyne, lehetséges. Letettük a hallgatót. * * * Az asztalok egyikénél ülő gépírónő fölnéz: — Küher elvtársat? Egy pillanat — s bemegy a szom­széd irodába.. * öt perc múlva halkan nyí­lik — egy villanásnyi időre hajkorona jelenik meg —, majd újra becsukódik az ajtó. Újabb öt perc... Jön az igaz­gató. — Állok rendelkezésére.. -. Nagyon fontos a dolog? Mert tudniillik — int a szobája felé =— értekezlet van. — Fontosnak fontos, de nem hosszú idő az egész. — Hát akkor... — s egyik kezével megfogja az íróasztal szélét — tessék. Nem, így nem lehet. Tíz percre, de nyugodt tíz percre van szükség a tudósítás anya­gárnak felvételéhez — gondol­tam. Küher elvtárs másik lábára ereszkedik, közben emberek mennék be az iro­dájába, s jönnek ki onnan. Hiába, kétfelé nem szakadhat még egy igazgató sem. — Tálán Sülé elvtárs tájé­koztathatná? — menti meg a helyzetet —■ Sülé elvtárs, ráér egy pillanatra? A megszólított közelebb jön. Ne.. i te A sajtónak... ■— Szóval igen, bár... Az igazgató elmegy. Dr. Sülé Imre, a MÉK jogtaná­csosa elfoglalja törzshelyét. — Vállalatunk ez év ja­nuárjában alakult önálló szövetkezetté. Szervezeti fel­építése, feladata __ különben n em titok a működési szabály­zat, tessék itt van, lapoz­zon bele. Belelapozok. — A MÉK a benne tömö­rült fmsz-ek által felvásárolt termények, szakszövetkezetek, termelőszövetkezetek, terme­lőszövetkezeti csoportok stb. termelvényeinek felvásárlásá­ra, értékesítésére hivatott szerv.. -. Pár bekezdéssel lejjebb: fel­adatának jobb ellátása érde- kébey saját telepeket, kiske­reskedelmi egységeket üze­meltethet. .. Közvetít az or­szágos szövetkezeti központok, vállalatok és a MÉK tagszö­vetkezetei között. Összecsukom a működési sza­bályzatot. — Mit és mennyit vásárolt fel a MÉK ebben az évben? Dr. Sülé élvtárs egy pilla­natra abbahagyja a diktálást. — Általános mezőgazdasági termények felvásárlásával, to­vábbításával foglalkozunk, így hangzik hivatalosan. Saláta, retek, zöldhagyma, korai cse­resznye, ami csak ilyenkor terem, mindent vásárolunk. A szezon fogalom itt na­gyon ismert. Nemrégen pél­dául a burgonyafelvásárlási kampány kötötte te a MÉK dolgozóit. A megye földmű­vesszövetkezeteinek legtöbb húsbóttját a MÉK látja el áruval, a népboltoknak zöld­séget, gyümölcsöt szállít. Hiz­laldájában 200 sertés göm- bölyödik. A MÉK funkcióját így lehetne röviden jellemez­ni: felvásárol, tárol és elad. Siófokon, Balatonbogláron, Böhönyén, Kaposvárott tran- sit-telepe van. Nyáron külö­nösen sok áru áramlik a Ba­laton felé. Az üdülők ellátása is az ő feladatuk. —i Exportálunk is —« veti közbe a jogtanácsos. — Miből és mennyit? Hosszabb szünet, telefonál... — Az exportterveket és a tényszámokat... igen, azt ké­rem. Tiz perc múlva? Jó. Várok. Dr. Sülé elvtárs bo­csánatot kér, néhány levélre halaszthatatlanul válaszolnia kell. Marika, a gépírónő pa­pírt, indigót fűz a gépbe, s máris peregnek a szavak... *... ha nyolc napon belül nem érkezik válasz... megál­lapodásunkat felbontottnak tekintjük«. Egyik szegedi vál­lalatnak íródik a levél. Futnak a percek, öt, tíz, tizenöt, s köz­ben még pár levél alá odake­rül: »Szövetkezeti üdvözlet­tel«. — így van ez, sohasem fo­gyunk ki a munkából — néz rám két mondat közötti szü­netben a jogtanácsos. — No, de telefonáljon csak a szá­mokért, Marika. — A vonal foglalt — hang­zik lakonikusan. És elkészül még egy-két levél, mikorra nyílik az ajtó. — Siettem — mondja a könyvelőnő — százalékokban még nincs is kifejezve a tel­jesítés, no de ez semeddig sem tart. Az elém tett papírost visz- száhúzza, százalékot — Most már rendben van, akár itt is hagyhatom. A kockás papíron az 1958-as év exportteljesítésének tényszá- mai. Burgonyából 62 241, gö­rögdinnyéből 1063, szőlőből 5566 mázsát exportáltak. Meggyből, szilvából, babból — hogy csak a fontosabbakat említsük — nem is volt ■ ex­porttervük, mégis ezer mázsa­szám küldtek külföldre. Burgonyát a franciáknak, osztrákoknak, Csehszlovákia, NDK, Nyugat-Németország szőlőt, szilvát vásárolt. De nemcsak külföldre szállított árut a MÉK, más megyék is megismerkedtek Somogy ter- melvényeivel. — A böhönyei raktárát ér­demes lenne megnézni — ja­vasolják ketten is. — Több mint hatvan vagon almát tá­rolunk ott. Ebből a tavasz- szál is lesz mit piacra dobni. * * * A MÉK ár. Sülé Imre jog­tanácsos szerint beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Ter­mészetesen van még kiküszö­bölni való, no de hiba is csak ott fordul elő, ahol dolgoznak. Gőbölös Sándor NÉGY KÉRDÉS, NfiGY VÁLASZ: HOGYAN HALAD A PÁRTOKTATÁS? Két hónappal ezelőtt kez­dődtek meg az MSZMP alap- szervezeted és bizottságai által irányított ideológiai tanfolya­mok. A kéthónapi tanulás ta­pasztalatairól kérdeztük meg Kánya János elvtársat, a megyei pártbizottság oktatási felelősét. — Mit mutat az első két hónap mérlege? — Még jóval a tanfolyamok megszervezése előtt lelkűkre kötöttük a pártbizottságóknak és alapszervezeteknek, hogy az idei pártoktatás színvonalának felül kell múlnia az eddigie­két. Tartottuk magunkat a Központi Bizottság ama célki­tűzéséhez, hogy ne a számsze­rűség legyen a fő szempont, s ezért csak ott induljon vala­milyen párttanfolyam, ahol biztosított az eredményes el­méleti képzéshez szükséges minden eszköz, tehát ahol jó felkészültségű propagandisták és tanulni akaró -párttagok és pántonikívüliek vannak. Ilyen élvek alapján indítottunk 360 tanfolyamot. Ebből 263 Idősze­rű kérdések tanfolyama. Ez a forma alkalmas arra, hogy azok is nekifogjanak a mar­xizmus—lenindzmus tanulásá­nak, akik szervezett oktatás­ban még nem vettek részt. De bővíti érdeklődési körüket és képzettségüket azoknak is, akik már rendelkeznek bizo­nyos alappal. Működik azonkí­vül 68 Marxizmus—len-in iz­mus kérdésed tanfolyam, amely már nagyobb elméleti követelményeket támaszt a hallgatók elé. Szakosított tan­folyam mindössze 29 van, ezek áltálában járási székhelyeken működnek, és élükön a leg­képzettebb pártmunkások áll­nak. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. — És a másikban? Eredmé­nyesnek mondható-e a hall­gatók előmenetele? — Október 15-én kellett megkezdeni a tanulást az alap­szervezetekhez tartozó tanfo­lyamokon. Ez, sajnos, nem mindenütt történt meg. Sck helyütt a választási előkészü­letekre, a túlterheltségre hi­vatkozva később nyitották meg a tanfolyamokat Ez rányom­ta -bélyegét a későbbi munká­ra is. A barcsi járásban pél­dául még a választás után is majd égy hónapig szünetelt a pártoktatás. A választások után új témakör tanulásához kellett hozzáfogni. A sikeres előrehaladás céljából a járási propagandistákat a megyei- székhelyen, a községieket pedig a járási szintű előadá­son készítettük fel. Sok tanfo- lyamvezető erről is távol ma­radt. Márpedig a sikeres párt- oktatás kulcsa a propagandis­ták kezében van. Ahol a tan- folyamvezető és a pártvezető­ség, a párttátkár együttműkö­dik, segítik egymást, ott nincs panasz a tanulásra. De olyan helyen, mint Somogydöröcs- kén, ahol egyik elvtárs a má­sikat hibáztatja ahelyett, hogy összefognák erejüket és úgy dolgoznának, ott baj van a tanfolyam színvonalával, a lá­togatottsággal. A kaposvári postai pártszervezetben vi­szont, ahol jó az együttműkö­dés, nagy érdeklődés, lelkes vitaszellem jellemzi a tanfo­lyamot. — Hol halad legjobban a tanulás? — Felkészültségben, fegyel­mezettségben eddig a siófoki járásé az elsőség. Hozzájárul ehhez az, hogy a járási előké­szítőről a tanfolyamvezetők tudásban gazdagodva távoztak. Meglátogattam néhány propa­gandistát a járásban, megnéz­tem vázlataikat, beszélgettem néhánnyal, s ezek a beszélge­tések újra az előbbi megálla­pításomat támasztották alá. Részt vettem a foalatonsaárszói, a földvári tanfolyamom, öröm volt hallgatni az előadást, s az utána keletkezett vitát. A propagandisták nem a brosú­rából tartottak felolvasást, lát­szott, hogy előadásuk alapos, önálló felkészülés eredménye. — Milyen módszerbeli se­gítséget tudna adni a propa­gandistáknak? — Elsősorban azt, hogy ne sajnálják a fáradságot a fel­készüléstől. Tudom, hogy ez időbe telik, de azzal jár, hogy a hallgatók szívesen figyelik, mert a szép, kerék előadás le­köti érdeklődésüket, s gondos­ságra, elmélyedésre neveli őket, gondolkoznak a hallotta­kon, és többet jegyeznek meg maguknak. S nemcsak az újakra, a tapasztalatlanokra vonatkozik ez, hanem a ré­giekre is. Sajnos, sokan azt hiszik, elegendő az öt-hat, sőt ennél is több év alatt össze­gyűjtött tarsolyból élni, s erre való hivatkozással nem is ké­szülnek, csak úgy állnak oda a hallgatók elé. Mivel ez nem célravezető, ezért arra kérjük a pártbizottságokat, ellenőrzé­seikkor ne csak azt vizsgálják, hányán nem jöttek el a tanfo­lyamra, hanem nézzék meg a vezető jegyzeteit is, segítsenek neki, s bírálják meg, ha nem készült fel becsületesen. Ve­gyenek részt a vitában az el­lenőrzők, adjanak módszerbeli segítséget a tananyag megér­téséhez. A jó előadás sokat ér, ezért az Időszerű kérdések tan­folyamon nem feltétlenül fon­tos, hogy mindenki jegyzetel­jen. Hatásosabb inkább az előadás után vitát nyitni, és a propagandista mindig mondja meg, mi lesz a következő fog­lalkozás tárgya, hogy a hall­gatók a témához tartozó anyagból olvasgathassanak. KlSZ=élet a Táncsics Mihály Gimnáziumban Halász Miklós negyedik osztályos ta­nuló ez év áprilisa óta titkára a gimnázium KISZ-alapszervezeténefc. Magáról csak any- nyit mond: »Megalakulása óta tagja vagyok a KISZ-nek«. S a szervezet munkájáról, a tagokról kezd beszélni. — Július végén, augusztus elején huszonöt k iszes a vének! gátépítésen dolgozott, s nem is rosszul. A tanév megkezdése után a negye­dikesek közül tizenöten a répáspusztai útépí­tésnél segítettek. Innen, Kaposvárrc’ vittük ki a salakot, s ott szétterítettük. Munkánk­kal nem vallottunk szégyent. Nem húzódoz­nak, szívesen jönnek a fiúk, ekkor is jelent­keztek vagy negyven-ötvenen, pedig csak tizenöt vállalkozót kértünk. Az Ifjúsági Ház szabadtéri színpadának építését is mi kezd­tük meg; ötven (ide is sokkal többen jelent­keztek) Kilián-próbással földmunkát végez­tünk, fát vágtunk és ástunk ki. Részt válla­lunk a postával szemben készülő lakóház épí­téséből, a jövő nyári szünetben egy brigádunk ismét a véneki gátépítéshez megy. — November 30-án klubdélutánt rendez­tünk az Ifjúsági Házban — terelődik másra a beszéd. — Mindenki jól érezte magát; a vidám műsorban szavalatok, Karinthy-jelene- tek, dalok szerepeltek, utána este 7-ig tánc kö­vetkezett. Az egyetlen hiba az volt — moso­lyog —, hogy kevés lány vett részt a klubdél- utánon. A farsangban nagyszabású iskolabált rendezünk. Idejében felkészülünk — a leány­gimnáziummal és a Május 1 utcai általános iskolával közösen — a Tanácsköztársaság megalakulása negyvenedik évforduló j ának megünneplésére. Az ünnepséget a színházban tartjuk. Szeretnénk — s reméljük sikerül is — kitenni magúnként. Iskolánkból színját­szók, zenészek, szavalók működnek közre. A szereplőket már kiválasztottuk, a műsortervet ugyan még nem tudjuk, de valószínűleg mór a téli szünetben megkezdjük a felkészülést. — A sportrendezvényekből veszi ki legin­kább részét a KISZ-szervezet; nemrég ren­. deztük meg az iskola kosárlabda házibajnok­ságát. A tavasszal a pécsi Nagy Lajos gimná­zium növendékeivel tervezünk versenyt, mely a sport csaknem valamennyi ágát magában foglalná. Természetesen legfőbb feladatukról, a ta­nulásról sem feledkeznek meg a fiatalok. A tanév első KlSZ-gyűlésén tanulmányi ver­seny indult az osztályok, ezen belül a kisze- sek között. A félévi vizsgák után értékelik a verseny eredményeit. A szervezet tagjainak több mint 70 százalé­ka jár az Ifjúsági Akadémia előadásaira. A Kilián György-pióbákra 12 csoportban 133 részvevő készül. — Hogy jobban, egyenletesebben menjen a munka — mondja Halász János —, év végén, amikor majd mi is elmegyünk, egy második osztályos fiút szeretnénk titkárként itthagy- nd, ne kelljen neki is abbahagyni rövid egy év után, alighogy belejött __ A tanév kezdetén 30 taggal indult a szervezet, jelenleg 79-en vagyunk. A legközelebbi taggyűlésen kerül sor az első osztályosok felvételére. E szám az iskola több mint 550-es létszámához mérve még mindig elég kevés. Akadnak néhónyan a negyedikesek között, .akik most kérik felvéte­lüket a szervezetbe, de nem azért, mert vala­mi nagy a munkavágyuk, hanem továbbta­nulásukat valamiképpen így szeretnék bizto­sítani. Akik eddig sem dolgoztak, s ezután is csak a látszat, a forma kedvéért akarnak KISZ-tagok lenni, azok persze nem kellenek nekünk. A KISZ-szervezet a becsületesen, ön­zetlenül dolgozó fiatalokért van. Azokért, akik a KISZ saradban akarnak kommunista ifjak- ká nevelődni. V. P. — Ami szintén a felelősség- érzethez tartozik: a tanfolyam­vezetők ne szégyelljék meg­mondani, há olyant kérdeznek tőlük a hallgatók, amire nem tudnak pontos választ kapni A mellébeszélés lejáratja tekintélyüket a hallgatók előtt. Épp ezért ilyenkor mondják meg bátran, őszintén, hogy erre a kérdésre pillanat­nyilag nem tudnak válaszolni, de feljegyzik, megkérdezik a megyei pártbizottságtól, vagy ha ott sem tudnak választ ad­ni, akkor a Központi Bizott­ságtól, és amikor megjön a válasz, szólni fognak. Ez sem­miképp sem csorbítja a propa­gandista tekintélyét, sőt, sze­rénységre, gondolkodásra, téves nézeteik vagy ellenvélemé­nyeik elmondására késztetik az embereket, és ez csak hasz­nára válhat az oktatásnak, a pártnak. • • • A négy kérdésre kapott négy válaszból képet formál­hatunk a pártoktatás két hó­napjáról. Sajnos, nincs sok dicsekednivaiójuk a pártveze­tőségeknek. Meg kell húzni a lépéseket, hogy a kezdeti ki­esés ellenére is teljesüljön az eredeti célkitűzés: inkább ke­vesebbet, de jobbat. Ez az utóbbi még ezután dől el. Még a tanulás java hátra van, ipar- kodássaj még le lehet gyűrni a nehézségeket, és az oktatás befejeztével a részvevő kom­munisták, és a pártonkívüliek elmondhatják majd: érdemes volt nekigyürkőznd, sókat ta­nultunk. V. J. Vasili] -Ardamatszldj fordította: Lajos Géza 22. í— Goncsarovot megölték. — Az ellenség, persze, me­gint csak kicsúszott markunk­ból — mondta nyersen az ez­redes. — Ezredes elvtárs, megölték Goncsarovot — ismételte Po­tapov, azt hívén, hogy Asztan- gov nem értette jól, amit mon­dott neki. — Hallottam. Az ezredes a kutyát figyel­te. Az összevissza forgott az úton, majd futni kezdett visz- sza az erdőbe, nem is sejtve, hagy az előbbi nyomra buk­kant rá, ami idevezette. i— Kérdés, hogy merre ment. Erre? — az ezredes a város felé mutatott — vagy erre? — Azok után, ami történt, nem hiszem, hogy visszame- fészkedjék a városba. te Gondolja? Ej, Potapov, Potapov! Maga is részes Gon- csarov halálában, amiért azt a tapasztalatlan fiatalt a leg- felelösségteljesebb posztra ál­lította! — Az ezredes felállt, és odább lépett Potapovtól, akinek szemét könny öntette el a kegyetlen szavak hallatán, majd visszafordult, s gyorsan, szenvedélyesen beszélni kez­dett: — Az ábécéhez tartozik, hogy a veszély pillanatában az erős és ravasz vadállat meg­támadja a vadászt, s ez a pil­lanat egyforma veszélyt rejte­get a vadállatra és vadászra nézve is. Hát ezt nem tudta Goncsarov? Az ezredes elhallgatott, majd sokkal wyugodtabban folytat­ta: — Biztos vagyok benne, hogy azóta már a városban van az ellenség. Most jelen­tette az őr, hogy az éjjel egyetlenegy gépkocsi ment er­re, az is a Mezőgazdasági El­látóé volt. Azonnal üljön a kocsimba, és szágüldjon a vá­rosba. Kutassa fél a gépkocsit, s azonnal jelentse az ered­ményt Itt megvárom. * * * ... Potapov a Mezőgazdasá­gi Ellátó garázsában a diszpé­csertől kért felvilágosítást. — Dolgozott az éjjel vala­melyik kocsijuk? — Az egyik. Kiszljanov csi­nált egy fordulót, Szavoljevó- ban járt. Az a kocsi a kerítés mellett, épp javítja — mondta a diszpécser vontatott, álmos hangon. Potapov odament a gépko­csihoz. A sofőr a kocsi felhá­góján üit, s leverten bámulta a szétszedett karburátor újság­papírra kirakott alkatrészeit. —• Mi baja a karburátornak, Kiszljanov elvtárs? — kérdez­te színlelt jókedvvel Potapov. — A Fekete erdőn át ment Szavaljevóba? — Miért érdekli? — nézett fel a sofőr meglepetten. — Idefigyeljen, Kiszljanov elvtárs, hivatalos ügyben jöt­tem — felmutatta igazolvá­nyát. — Ja, már tudom. Az embe­reik megállították útközben, s átkutatták a kocsimat. Csak,.. •— Várjon, Kiszljanov elv- társ. — Potapov odaült a so­főr mellé a felhágóra, — Az a feltevésünk, hogy egy diver- záns a maga kocsiján menekült el a Fekete erdőből. A sofőrnek tágranyiU a szó­mé. — Mi? De hisz én a maguk emberét hoztam be a városba. — A miénket ? Kit? ■— Nem mutatott igazolványt, csak rám parancsolt, hogy hozzam a városba, hát nem ellenkeztem. — Igen, igen... Milyen volt ennek az embernek a külseje? A sofőrnek jó memóriája volt, leírása alapján egyre erő­sebben kirajzolódott Potapov szeme előtt Okajemov. — Ez az? — megmutatta a fényképet. — Igen. Pontos mása! — Hova vitte? — A Keleti pályaudvar be­járatához. — Bement az állomásra? — Még ott voltam, amikor hordárt hívott, s pénzt adott oda, hogy váltsa meg a jegyét. — Hová? — Azt már nem hallottam, mert eljöttem, — Volt nála valami? — Egy csomag. Nagyon sú­lyosnak látszott. — Köszönöm, Kiszljanov elvtárs. A pályaudvaron könnyen megtalálta a hordárt, aki je­gyet váltott Okajemovnak. Po­tapov annyit tudott meg, hogy Borszkig váltott pámás jegyei az ellenség, és ugyanaz a cso­mag volt nála, amelyről a so­főr beszélt. — Azonnal a parancsnokság­ra! — mondta Potapov hevesen beszállva a kocsiba. A sofőr megszokta már eze­ket a parancsokat, körülné­zett, és szabályellenesen átvá­gott a téren. A közlekedési rendőr szájához emelte a sí­pot, de amikor a rendszám- táblát meglátta, azonnal le is STIC/6 dí 6 Tizenkét óra előtt két perc­cel már jelentést is tett Asz- tangovnak. — De miért épp Borszkba? Miért épp Borszkba? — ismé­telgette türelmetlenül az ezre­des, mintha így akarta volna gondolatait serkenteni, — ügy... A vonat még nem ért oda. Csak egy óra és negyven perc múlva lesz ott. Lépjenek összeköttetésbe rögtön Borszk- kal, adják meg Okajemov sze­mélyleírását, s mondják meg, hogy az egész szerelvényt ku­tassák át. —Ne menjek oda repülőn? Még odaérnék. — Nem szükséges, hisz le­het, hogy el se megy Borszkig. Potapov felhívta Borszkot és az összes közbeeső állo­mást, majd bement szobájábau s fáradtan asztalhoz ült. — Foktatjuk —

Next

/
Thumbnails
Contents