Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-18 / 298. szám
SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1958. december 18. Újszerű témabeii, formai és figurális megoldások A DUNÁNTŰLI FARAGÓPÁLYÁZATOM Corneille: CID C orneille Cid-jének be- adásból, a színiművészet áhí- ni a színpadon, színpadi életű- mutatása — akár írója- tattól telített ünnepét, amikor két élő alakokat. Az arcok A Népművelési Intézet és talható. S ez szerencsére nem a Balatoni Intéző Bizottság a azt jfelenti, hogy népművésze- nyár végén hirdette meg az ink megtagadták a múltat. El- 1958. évi Dunántúli pályázatot. Nem kis séggel mondhatjuk, a zsűri véleménye szerint is, mely kedden délelőtt értékelte a beküldött munkákat — Somogy faragói aratták a babért Faragó- lenkezőleg. A régi hagyomábüszke- nyokhoz híven fejlesztik tohogy — vább művészetüket, tehát továbbra is a régi gyökéren terebélyesedik új hajtásokkal a népművészet fája. Nagyon érdekes például az . .... ...... egyik faragó emlékkönyve, A pályázaton egyébként hat melyen a kecskekörmök memegye, Veszprém, Somogy, Baranya, Zala, Vas és Győr- Sopron hatvan faragója vett séjét dolgozta fel, háttérben Tihany látképével. Találunk a beküldött tárgyak között f^mtegy kétszázötven kürtöt, melyen magasba nyúló szebbnél szebb munkával. De ezek közül is inkább a három balatoni megye tűnt ki faragványainak művészi értékével fenyőket ábrázolt a faragó erdei állatokkal. S ez új az eddig jellemző tölgyessel szemben. Több alkotáson az eddigitett faragó közül 16 somogyi, ez már igazolja az előbbi megállapítást: a babér a somogyiaké. .. A pályázat kiírásáért feltétlenül elismerést érdemel a BIB, a Népművelési Intézet, s megyénk művelődésügyi osztálya, mely a lebonyolítást segítette elő. ösztönző hatása van az ilyen pályázatoknak, s még jobban érezhetnők értékét, ha a beküldött tárgyakat kiállításon ismertetnénk meg az érdeklődőkkel. A pályaművek nagy részét megyei múzeumok vásárolták meg, a többi pedig a Népművészeti Vállalat boltjaiban led : nak világirodalmi jelentőségét színpadán meggyújtotta a [nézzük, akár azt, hogy az egye- XVII. századi tragédiaköltő, . temes magyar színjátszás adós- Corneille szellemének lélek- : ságát törlesztette le egy alapjá- nemesítő tüzét. ban véve még ifjúkorát élő színház — nagy tett. Színházunk — megelőzve számos más nagyobb színházat — vállalkozott a nagyszerű verses dráma bemutatására. arra a nagy művészi feladatra, amely mellett színházaink közömbösen haladtak el az elmúlt majd száz esztendő során, s ezzel a tettével letette a garast a francia drámaköltészet nálunk ma is még gyenge kultusza alapjának lerakásában. A produkció nem nélkülözi a hibáikat, mégis biztató fordulópontot sejtet színházunk életében, hiszen múltjához, Különösen becsülendő ez akkor, ha tudjuk, hogy hazánkban M o 1 i e r e-t kivéve nem volt kultusza a francia klasszikusoknak, pedig senki nem tagadhatja a francia klasszikus dráma magadfokú művésziességét, mély emberi tartalmasságát. A nagyszerű eszmények — amelyek R a c i- n e sorstragédiáiban, Moliere vígjátékaiban ugyanúgy felnem is kevésszer homályban maradnak. Miszlay rendező ismét tehetségéről adott számot a C i d szép előadásával, s hogy kifogásainkat is elmondjuk, meg kell jegyeznünk: nem értünk teljes mértékben egyet néhány figura elrendezésibeli értelmezésével, színészi felfogásával. így például azzal, hogy Don Sancho lázas, kiabáló kamasszá lett a Corneille megírta ifjú lovagból, aki méltó ellenfele Rodrigónak a széptevésben egész a tragédia indílelhetők, mint Corneille aka- fásáig, addig, amíg az első felvocsakúgy,^ mint a beküldött pá- ektől eltérö> üj figurák jelen- maJd népművészétet kedvelő s j erejéhez’ telhetőén megtette a .......... mennyiseget lile- nek meg olyan mesebeli ala- nagyra értékelő gazdákra. j tőle telhető legtöbbet: ünnepet l yaművek toen- kok, mint a János vitéz vagya Általános tapasztalat, és Hamupipőke. Mindez faragó-' rendkívül örvendetes — mint művészetünk gazdagodásának,! Jávori Béla! teremtett egy bemutató előraterős, kötelességtudó hőseiben —, a nép eszményei, s azok maradtak három évszázad elteltével is! Voltaire a lelki nagyság iskolájának nevezte a C i d-et és valamennyi Comeille-drá- mát. Felségesen igaza van a nás első jelenetében megtudjuk, hogy Xiména Rodrigót választotta. Donna Leonora szenvtelen beszélőgép az infánsnő mellett, helyel-közzel úgy mondja a szöveget, mintha Petőfi-verset mondana. Művészi munkájából, akár H o rúj út keresésének jelzője. Vannak olyan érdekességek j is, mint a bivalyszarvból spa- j nyolozással készült fékete-fe-' hér cigarettatartó, mely eddig ismeretlen volt. Molnár László, a MűvelŐdés- ügyi Minisztérium képviselője mondotta —, hogy népművészeink felnőttek, ma már tudatosan alkotnak, s munkáik komoly művészi értékkel bírnak. Nem kétséges, hogy a művelődésügyi (kormányzat hosszú évek óta tartó anyagi és erkölcsi támogatása ezen a jól sikerült pályázaton is éreztette jótékony hatását. Valóban, a beküldött aján- ^ dékozható tárgyak között gyö- Breg^viÁ^KáíÁán nyoru faragvanyok sorát ta- cigarettadoboza láljuk. S a nevekből kiderül: nemcsak színvonalbeli emelkedést hozott a pályázat, hanem újabb és újabb, eddig ismeretlen emberek bukkantak fel, akik ha nem is nyertek pályadíjat, szereplésük biztató. Itt kell megemlékeznünk a badatonfenyvesl Kálmán 1st A zsűri csak hosszas vita után döntött, s úgy határozott,; hogy két kiemelkedő farag- vány lévén az első díjat nem adja ki. Tóth Mihály felsőse-. gesdi faragó remekműve, a már említett faragott kürt és (Pölöske) a tükrössel nyerte el a két 1500 forintos második díjat. A harmadik díj nem került kiosztásra, viszont a tervezettől eltérően nyolc faragó munkáját jutalmazták 500 forintos negyedik díjjal. Ezek között találjuk Nagy Ferenc (Tab), Jancsikity JáA fényképkiállításról ■i ll.. ■ nagy körtére osztotta megálla- váth Sándor Don Samcho- pításnak! Corneille évszáza- jából, Balázs Andor Don dók óta tanítja nemzetét a ha- Alonsojából hiányzik a megfe- zaszeretetre, önfeláldozásra, a lelő intenció. P| f f W . I „ , , nos (öreglak), Varga László »anrol aki iskolát alakított ki (Somogyjád), Fehér Lajos (Somaga korul, s tanítványai ko- modor) és Kálmán István (Házul hárman is oklevelet nyer- latonfenyves) egy-egy értéegy-egy kés faragását. A bizottság ezenkívül tizenhét pályázót oklevéllel tüntetett ki, köztük Dóri János, Serényi László és Fiilöp János kaposvári, Iváncsics László, Márton János és Gyanis László bu7sáki, Kovács János ^Az eddigi kiállításokhoz "" * mérten dicsérendő változást mutat a pályázat formai megoldásokban. A megszokott faragott dobozok, botok, fokosok, furulyák, szipkák, kürtök és hamutartók mellett újszerű vendégkönyveket, emlékkönyveket, dézsa alakú mernyei, Papp Vendelné ka- faragványokat találunk. A so- posszerdahelyi, Kapoli Antal mogyi Tóth Mihály faragott dióspusztai és Tomity János kürtje formájában ugyan ré- balatonfenyvesi faragót. fi’ ?e a domború faragás, a Az eredmény várakozáson suru motivika, a térkikepzes - ,T . szempontjából mégis újat je- felul1' Igaz- hogy a Pályázok, lent. nyolctized része somogyi volt, ♦ Témában és figurális meg- mégis az a tény, hogy 271 oldásokban is fejlődés tapasz- díjazott és oklevéllel kitünte-f ♦ közösség nemes szolgálatára. J Művei, különösen a Cid, forradalmi időkben a legnépszerűbbek, ami érthető,, hiszen Corneille hőiseiben rendkívüli belső küzdelmek forrnak, érzelmek ütköznek össze a kötelességgel, egyik kötelesség a másikkal, magánérdek a közösségével. S itt hadd jegyezzük meg: mi is tanulhatunk Corneille hőseitől, nemcsak nemzetének fiai, akik nemzeti tragédiájuknak tartják a C i d-et.' A Comeille-tragédia kaposvári előadásának sikere elsősorban a fiatal rendező, Miszlay István munkáját dicséri. A rendezés — igen helyesen — eredetiségre törekedett, új oldalról közelítette meg a romantikus verses tragédia tolmácsolását: kegyeleteden, ihletetten, ugyanakkor modernül. A francia példát, a jól kitaposott utat elvetve, nem erőszakolta a barokk világába a középkori történetet, A heroizmus, a nemes szenvedély őszinte pátosza dominál a tehetséges Somogyvá- r y Pál játékában, Don Rodrigo életrekeltésében; aki eszére, szívére, kötelességérzetére hallgatva választja meg előttünk a drámai cselekmény által követésre szánt utat. Ami Corneille C i d-jáben a hősiességnek, szenvedélynek csupán lelkes szónoklataként hat, az az ő játékában meggyőző tud lenni még ott is, ahol gyengül a szerep adta logikai elem. ahol naloványabb színészi játékkal a XX. századi néző szemében az ellentétek forrongó szembeállítása csupán csűrés-csavarásnak hatna. Somogyvári Pál művészi teljesítményének értékét növeli szép mágyar beszéde; leginkább az 6 és a Xlménát alakító Kéry Edit előadásában érvényesül a verses szöveg, a dialógusok és monológok teljes szépsége, a klasz- szikus verssorok mögött pahanem a görög -tragédiák szín- rázsló érzelmek leghűbb tol- padjaira emlékeztető egyszerű " "" jelzésekkel, szín-, zene- és fenvhatásokkál élt. Ez annál is dicsérsndőbb, mert mélyen rokon Corneille dramaturgiájával, melynek fő tétele az, hogy nem elkápráztatni akar a lAt- [ ványossággal, hanem megren- tartamácsolása. Páros jeleneteik éppen ezént jelentik a Cid előadásának legszebb perceit.^ Egyébként Kéry Edit hősnője, annak ellenére, hogy elismerésre méltó, komoly értéke az előadásnak, kiválósága mellett meglehetősen egyenlőtlen, viszont szüntelenül Giuseppe Cavalieri (Genova) »Lagunai hajós« című felvétele a Kaposvári Fotoklub tiszteletdíját nyerte az országos fotókiállításon. VcKzillj -Ardamatskii Fordította: Lajo$ Géza 21. ügy történt, hogy Goncsa- rov a vasútkanyarnál levő őrhöz igyekezett, s miután beszélt vele, visszaindult az állomásra. Hirtelen fekete árnyék suhant át tíz lépésre tőle az egyik bokron, aztán zörgés hallatszott az erdőben. Gon- csarov előrántotta revolverét, hogy a megbeszélt riasztó lövést leadja, de aztán mást gondolt: x-Elfogom én magam ...« Goncsarov óvatosan hatolt be az erdőbe. Az ellenség ott zörgött előtte. Arra a gondolatra, hogy ő foghatja el, örömteli remegés öntötte eL Úgy határozott, csak akkor támad rá az ellenségre, ha már magához vette a felszerelést. Okajemov azonban felborította tervét azzal, hogy nem visz- szafelé indult, hanem egyenesen haladt tovább, s igen gyorsan ment. . Okajemov agyában lázasan kergették egymást a gondolatok. Végre határozott. Titkos zsebéből sifrírozott írást vett elő, s anélkül, hogy megállt volna, összetépte, s elindult követőjével szemben. Goncsarov egy fához lapult. Okajemov egyenesen felé tartott. — Állj vagy lövök! — kiáltotta Goncsarov, de nem tudta, mit csináljon, mivel élve ételi ail ellenséget elfognia. — Hogy hogy »állj«? Ki kiabál? Mi a baj? — kérdezte Okajemov nyugodtan, s egyre jobban közeledett a főhadnagyhoz. — Állj! — kiáltott újra, de ugyanabban a pillanatban Okajemov hangtalanul néhány golyót eresztett beléje. erősödő motorbúgás hallat« egyedül van. Kilépett ctz útra, _ ______ s zott. Befeküdt az árokba és $ feltartotta a kezét. Nem ment döbbent, hogy két nyom lehet díteni a nemesveretű lommal. Újszerű a világítási el- előbbre jutó alakítás. Kivéve a járás, bár — véleményünk szenvedély legnagyobb kitöré- : szerint — időnként éppen ez sernek pillanatait, Xiména sok- ! looja meg a színpadi cselek- szar nem elég spanyol, időn- x meny hatását azzal, hogy a ként kisebb benne a tűz, mint I fény nem mindig tudja követ- kellene ahhoz, hogy az alakí- * tás meggyőző hús-vér embertalálta. 4 ként jusson el a végkifejlésig. A nyomok szelt az erdőbe } Kéry Edit Ximénája szép mu- mehetett. — Kezdjék meg a keresest, gyorsan, gyorsan! — adta ki a parancsot az ezredes. — Azonnal ott leszek én is ... A kutyák nyomra bukkantak, de minél beljebb hatoltak az erdőbe, egyre inkább elvesztették határozottságukat: összevissza futkáröztak, sokáig keringtek egy és ugyanazon helyen. Potapov rá várt. Sárga fényfolt imbolygóit az erdő sűrűjében, egyre jobban nőtt, végül fényszóró kévéje úszott elő a kanyarból. Az autó hirtelen megállt, árnyékok jelentek meg mellette. Okajemov tudta, hogy az őrGoncsarov, kezét előre tartva, hasra zuhant... Okajemov még hajnal előtt kiért az útra. Most is szerencséje volt. Az őr nem vette észre. A kis irtás mellett elindult a városba. Háta mögött egyre ség állította meg. A szolgálatot teljesítő rendőr még a kocsin lévő hordókba is belekukkantott. Megnézte a sofőr igazolványát, aztán továbbengedte a kocsit. Okajemov, ahogy közeledett a kocsi, látta, hogy a sofőr kockázat nélkül a dolog: ha csekisták lennének a kocsin, úgy döntött, rájuk lő, és eltűnik az erdőben, ha azonban terve sikerül, akkor gyorsan és biztosan eljut a városba. Megérte a dolog a kockázatot. — Csak nem újabb ellenőrzés? — morrant mérgesen a sofőr. Okajemov egy szót sem szólt, a gépkocsihoz ment, kinyitotta az ajtót, s beült a sofőr mellé. — Gyorsan a városba! — Oda lehet — dünnyögte a sofőr, s gázt adott. Mehettek vagy öt kilométert, amikor a sofőr megszólalt: — Keresnek valakit? — Nem kötjük az orrodra. Jobban teszed, ha kevesebbet fecsegsz. Nem szóltak egymáshoz a városig. — Hová vigyem? — A Keleti pályaudvarra. Éjjel háromkor már talpon volt egész Lesznaja. Potapov értesítette a szomszédos körzeteket telefonon majd Asztangovot is felhívta: --- Még nem tudom pontosan a történteket. Összekötőt küldtem Goncsarovért egy órával vészi teljesítmény így is, de érzésünk szerint tökéletesebb vol-na, ha az időszakos rövidzárlatok — amikor gyönyörű szövegmondást kapunk ugyan, de természetesként ható játékot nem — elmaradnának alakításából! Ruttkay Ottó nyújtotta az előadás legkiforrottabb alakítását Don Fernandez, a király szerepében. Fenség és jóság — alattvalóinak szigorú szeretete —, lágyság és keménység, emberség jellemzi ezt az alakot, akit Ruttkay Ottó dicséretes művészi mértéktartással, keresetlen színészi eszközökkel keltett életre. Don Diego szerepében . H o- mokay Pál örvendeztetett az erdőben. A kutyák egyre beljebb és] beljebb hatoltak az erdőbe. ... Pavel Goncsarov úgy feküdt a földön, ahogy Okaje- mov otthagyta. Potapov térdre j ereszkedett, megfogta Goncsa- ( rov kezét, felemelte, majd óvatosan visszaengedte az ^tmeg bennünket. Rokonszenves nyedt kezet, felhúzta a 9 r hőse szintén gazdagítja az elő- livegesedett szemről a szembe-noha beszédbfjii modo_ íat • . , , . \ rossága, az érzéseket gyakorMeg mindig nem akarta el- J mén játéfebeli techmká- hmm hogy baratja halott. Ki-helyettesítő előadásmódja gombolta ez inget a mellén de* ^ ^ alakító Szép amikor a két tatongo lVukat oltárin él — kifogásolha' to. meglátta, hátrahőkölt. Pota- I Egy nyomozó lépett p övhöz. — Papírdarabokat találtunk, őrnagy elvtárs. Potapov megnézte, s azonnal rájött, mi az, s megparancsolta, kutassák át annak a helynek a környékét, ahol a papírokat találták. Nem sokkal később az egyik járőr jelentette, hogy a kutyák megtalálták az ellenség nyomát, aki nyilvánvalóan az országút felé mehetett. Az országúton már ott álltak a városból és a szomszédos körzetekből a helyszínre érkezett gépkocsik. Potapov megpillantotta Asztangovot, odalépett hozzá, és halkan így szólt: — Folytatjuk — Veszeley Mária, mint infánsnő ezúttal inkább dekoratív színpadi megjelenésével aratott sikert. Mentségére szolgáljon, hogy íróilag gyengébben megrajzolt nőalakot kellett játszania, akinek jelenléte erősen támadható a verses tragédiában. Bár kis szerep Don Ariasé, benne Szabó Imre — míg Elvira szerepében Mihályi V i 1- c s i nyújtott igen figyelemre méuó alakítást. Ö sszegezve az elmondottakat: Corneille C i d- jének kaposvári előadása joggal fordította a magyar színészvilág figyelmét ifjú színházunkra! . László Ibolya l
