Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-17 / 297. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Szerda, 1958. december 17Egy zárszámadás margójára

A TÖRÖKKOPPÄNYI RÁKÓCZI TSZ-BEN jóval 'kevesebbet osztattak egy-egy munkaegységre, mint az elmúlt évben. Az eredményt már a zárszámadás előtt ismerték a 'tagok. Tudták, hogy mennyit nyom a latban ez évi munkájuk. Az »ennyit ér egy munkaegység« kihirdetése után szinte várta az ember a kévés- lést és a zúgolódást. Az elnöki végszó után úgy tűnt, hogy a tagság beérte azzal, amit keresett. Pedig az testvérek között sem elegendő a családoknak a következő zárszámadásig.

Az elégedettség ókára egykettőre rábukkanhatunk: a

törökkoppányi Rákóczi Termelőszövetkezet tagjainak van mit a tejbe aprítaniuk, de a legtöbb család jövedelmiének nagy részéit nem a szövetkezetben szerezte, hanem a háztáji gazdaságban. Amit a közösből visznek haza, az csak amolyan kiegészítés. Nem fordítva van a dolog, és ez a haj. Az alapszabály idevágó része itt csak holt betű. Kevés olyan tag van, akinek az előírtnál ne volna több földje, s a közösre szánt erő szétforgácso- lódik a túlra méretezett háztáji földeken. Nagyon jól tudják ezt valamennyien, sőt ez év derekán határozatot is hoztak ennek megszüntetéséről. De a határozatba nem leheltek életet, maradt minden a régiben.

A félszáz emberből a munkák dandárja idején sokan elmaradtak, érthető, hisz a háztáji földeken is akkor gazosodat* * a kukorica, mikor a szövetkezetben, este-reggel csakúgy meg kellett etetni a saját szerződéses malacokat, mint a tsz közös állatait. Így aztán. a szövetkezeti ötszáz holdból nem tudtak annyit kihozni, mint amennyit lehetett volna.

A 3004-ES HATÁROZAT nyújtotta lehetőségeket is elszalasztottak, s egész idáig ringatták a harag, a zsöntölődés bölcsőjét. A vezetőség és a tagság között nagyra nőtt a távolság, s e térben ott lapult az örökös meg nem értés. Nincs annál rosszabb még a családban sem, amikor nem számíthatnak egymásra a tagok, és amit akarnak, nem egyszerre, hanem többféleképpen akarják. Egy kicsit a szövetkezett eszme kicsúfolása is ez. Éppen a mozgalom legjobb agitátorát, a munkaegységet öltöztették silány ruhába. Nem kell mondogatni, magyarázgatni, hogy elsősorban az értékes munkaegység a legjobb itoborzó. Hiába tudják Törökkoppányban, hogy a Rákóczi Tsz tagjai nem szorulnak könyöradományra, s nem kell kéregetnáük. így is példát kell adni, de másképpen is.

Az 1958-as zárszámadással a hibákat, a rossz felfogásokat rá kell testálni a múlandóságra. Agyában, szívében egy tag se vigyen át 59-re még egy csipetnyit se ezekből. S mindenekelőtt a háztáji földekből szakítsák le a nem odavalót, hisz ezekből hajtott ki a lég* több hiba.

A LEHETŐSÉGEK, mint minden szövetkezet előtt, itt is megvannak. Gazdálkodáshoz

értő, dolgos emberek a Rákóczi tagjai. Hát akkor mégis mi hiányzik? Az egyember- kénti elhatározás, az, hogy végérvényesen szakítsanak a maguk is tudta hibákkal, s a szövetkezet szó valódi és teljes értelmében végezzék munkájukat. Ha majd a tsz-tago- kat nem tartja otthon vagy nem húzza haza idő előtt a mezőről a felduzzasztott háztáji gazdaság munkája, ha minden akarattal a közösért emelik kezüket, akkor kanyarok nélküli úton futhat a szekerük, s nem félig üresen. És hamarosan naggyá, erőssé lesz a szövetkezeti mozgalom bástyája Törökkoppányban is.

Gőbölös Sándor

TUtévea taa-ek

Lengyelországban tíz évvel ezelőtt szervezték meg az első falusi termelőszövetkezeteket. Ezekben az idén ünnepélyes jövedelemelosztást rendeznek. A legrégibb lengyel termelőszövetkezet, a Kania falubeli Közös Vetés Termelőszövetkezet 50 családot számlál. Előreláthatólag 30 zloty, 6 kg gabona és számos egyéb termény lesz az idén a munkaegység. Lehetne magasabb is, de a Közös Vetés parasztjai az idén három új vontatótraktort és hozzávaló gépeket, új tehergépkocsit és két kévekötőgépet vásároltak, valamint üvegházakat építettek. Lengyelországban jelenleg 1800 termelőszövetkezet van. Közülük 158 az idén alakult.

ESZPERANTISTÄK levelei

disszidensekről, kisfarmerekről és USA támaszpontokról

Mint az eszperantisták egyik vezetője több világrésszel folytatok magam is kiterjedt levelezést, és a kapott dokumentumokat országjáró békemunkámban sokszor fel tudom használni. Az alábbiakban egypár szemelvényt közlök belőlük.

Délnyugat-Ausztrália egyik legnagyobb városának, Perthnek egy | békeharcos közéleti személyiségé- ( vei (nevét személyére való tekin- i tettel nem közölhetem) vagyok baráti kapcsolatban. Megkapta tőlem az ellenforradalom eseményeit tartalmazó »Fehér Könyv- angol nyelvű három kötetét, és csodál- , kozásának adott kifejezést a té- j nyék megismerése után. Megírta, ! hogy hozzájuk is jutott vagy 15 : menekült-család, és ezek a leg- | borzalmasabb híreket terjesztették Magyarországról. Céljuk az lehetett, hogy szánalmat ébresszenek, s maguknak ezáltal szerezzenek támogatást. 1957. június végéig az ottani hatóságok mindannyiuk részére folyósítottak munkanélküli segélyt, tovább azonban — noha a tábort fenntartották — anyagi segítséget nem kaptak. Ekkorra már eléggé lerongyolódott a társaság — írja barátom —, mert kétkezi testi munkát nem volt hajlandó vállalni egyik sem. A külváros üres tűzfalaira felmeszelték jelszavaikat. melyek így hangzottak: »Segítsétek a szegény magyar menekülteket!" »Gondoljatok a magyar politika áldozataira!" stb.

Egy brazíliai kisfarmerrel is levelezünk, és tőle kaptuk az alábbi írást»1955-ig közös földműves érdekvédelmi szervezetünk volt a nagyobb farmerekkel. A szervezet ebben az évben na- gyobbarányú gépi beruházásokat kezdeményezett, ami ellen

mi, kisebbek kénytelenek voltunk tiltakozni, mert anyagilag nem bírtuk a részleteket, és az időjárástól függő termés nem is volt a nagy összegre elég garancia. Közgyűlésük ezért a kisebb farmerekkel, összesen mintegy 1100 családdal megszüntette a közösséget.

Azóta semminemű kedvezményt nem kapunk, részletre nem vásárolhatunk, termelési előleget nem kapunk, és formálisan máról holnapra élünk. Napirenden vannak a bankfelszólítások és végrehajtási eljárások, mert minden pénzügyi szál jórészt az észak-amerikai pénzérdekeltségek irányításában van, és ezek nem ismernek pardont a déli kisegzisz- tenciákkal szemben«.

1958 tavaszán értékes dísznövénymagokat küldött brazil farmerünk, és gratulált, hogy a világháború kirobbantását célzó ellenforradalmi idegen beavatkozást le tudtuk gyűrni. Ezt a levelét azzal fejezte be, hogy még a kéthetes véres ellenforradalmi terror után is irigyel bennünket, mert a kapott könyvekből látja, hogy nálunk a parasztság is részese a népi hatalomnak, és nincs lassú halálra ítélve, mint az ő országukban.

Az ősidőktől fogva Japánhoz tartozott, de a San Francisco-i 1948-as úgynevezett Külön Béke- szerződés szerint az USA által elorozott Okinawa-szigetekről is kaptunk leveleket, fényképeket és diafilmet. A háromnegyed milliós sziget lakossága nem használhatja nemzeti lobogóját, iskoláikban és

hivatalaikban tilos a japán nyelv és a jent (a japán pénzegység neve) sem fogadják el fizetési eszközként, csak a dollárt.

A kisparasztság földjeinek elkobzása, úgynevezett hatósági bérbevétele napirenden van. Egy kát. holdnyi kiváló földért (itt egy évben két biztos termést érnek el) a mi pénzünkre átszámítva évi 90 forint összegű bért fizetnek az USA katonai hivatalai.

i

I

* * *

A Tomonaga-házaspár földjét és házát is hozzá akarták ! csatolni még más 30 kisparaszt 1 vagyonával együtt a sunaka- 1 wai repülőtérhez. A földmunkások szakszervezetének mozgósítására a község lakossága és a szomszédos ipartelep I kommunista és szocialista ! munkássága négy nap, négy I éjjel ülősztrájkot folytatott az 1 elcsatolni szándékozott földeken.

| A földgyalugépek és fegyve- I rés műszaki katonai alakula- 1 tok nem mertek tömegmészár- ! lásba kezdeni. Négy nap után ! kudarcot vallva visszarendel- i ték őket, és az ötgyermekes ' Tomonaga-házaspár, valamint társaik egyelőre továbbra is kunyhóikban maradhatnak az atomtöltetű repülőgépekkel megrakott repülőtér szomszédságában.

A külföldről kapott könyv, sajtóanyag, diafilmek, fényképek és magnetofonszalagok mind értékes dokumentumai ; békeharcos eszperantista mozgalmunknak. Beszédes bizonyítékai az emberiség élni- akarásának és békevágyának.

Novatius Vilmos

Készül

A LATINKA-SZOBOR

Március 21-én vagy május 1-én lesz az avatás

Mint már annak idején a Somogyi Néplap hírül adta, a Kossuth Lajos utcában épülő szakszervezeti székház előtt állítják fel Latinka Sándornak, a Tanácsköztársaság somogyi direktóriuma mártírhalált hált elnökének bronzszobrát. Ismeretes, hogy a szobor elkészítésére pályázatot írtak ki, s e pályázat alapján Konyorcsik János budapesti szobrászművész kapta a megbízatást, hogy készítse el a somogyi kommunista mártír szobrát.

Műtermében kerestük fel Konyorcsik Jánost, a fiatal szobrászművészt. Nevét aránylag még kevesen ismerik, hiszen mindössze két éve végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, de tehetsége révén már e rövid idő alatt is szép sikereket ért él. Harmadik komoly megrendelésén dolgozik jelenleg, s az egyiket ezek közül, egy játszó fiút ábrázoló szobrát Moszkvában állították ki

— Minden más munkáit félretettem, csak a Latinka-szobron dolgozom — mondja.

Minthogy a 240 centiméter magas bronzszobornak még csak a váza kész, részletesen elmondta a szobor kivitelezésével kapcsolatos elképzeléseit, a már elfogadott terveket.

Mindenekelőtt a leglényegesebb: a határidő. Ez különböző okokból eltér az eredeti célkitűzésektől. Az első elképzelés ugyanis az volt, hogy március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján leplezik le a szobrot. Később azonban ez a terminus május. 1-re tolódott él, s hivatalosan most is így szerepel. A művész elmondotta, hogy a határidő meghosz- szabbítására több okból volt szükség. Egyrészt, mert március 21-re több szobor is készül, s a bronzöntök kapacitása nem bírja a túlterhelést, másrészt a szobrász sem akarja a gyors munkatempóért a művészi színvonalat süllyeszteni.

— Ha az öntés megoldható, és a művészeti zsűri is elfogadja, állni fog a szobor március 21-én y— mondja a mester. — De — s ez természetes — nem mehetek bele abba, hogy ez a szobor rovására történjék.

A műteremben egyébként itt van a pályázaton is szeVa^zlfij -ArdamaUzld]

Fordította: Lajo$ Géza

20.

«— Hagyd el. Az emberek- rtak pihenésre volt szükségük. 1— Potapov a Fekete erdő térképét húzta elő zsebéből. — Nem közelíthető meg innen az erdő? — Rámutatott az erdő keleti oldalán lévő zöld folttá.

— Mondtam már, hogy teljesen járhatatlan az a rész, mocsaras. Még a helybeli vadászok is messze elkerülik. Kicsit odább pedig fűrészüzem termeli ki a fát, már értesítettem az ott dolgozókat. Vagy tálán nem hiszel nekem?

Potapov ránézett barátjára:

— Fölöslegesen idegeskedsz, Pavel.

— Mitől lennék nyugodt? Jól tudom, mi a véleménye Asztangovnak a nyomozásról. Biztosan dühös, amiért ilyen pipogya alakra bízta ezt a fontos területet...

— Jól tudja az ezredes is, milyen nehéz helyzet van itt az erdőben. De hagyjuk ezt, Pavel. Egészen más nyugtalanít engem. Az erdő köré őröket állítottunk, s tegyük fel, hogy lehetetlen átjutni rajtuk. De bizony elég nagy a távolság az örök között. S nem olyan ostoba, akit keresünk, hogy ne tudja kiszaglászni ezt, s át ne csússzon az őrök között.

— S mi lenne, ha az örök tirkálnánaik? — ajánlotta Gon- tsarov.

— Erre mér én is gondoltam. Azonban van itt egy komoly »de«. Így is elkerülheti őket Okajemov egész könnyen. Hallgatódzik egy darabig, kifigyeli az őröket, megvárja, míg elhaladnak mellette, s bemegy az erdőbe.

— Én is cirkálni fogok.

— Most jut eszembe, hogy a birtokunkban levő adatok szerint Okajemov Lesznaja felé indult földetérése után. Az emberek látták a motorkerékpárost, reggel egyedül ment be a településre. Számításba kell venni, hogy Okajemov épp úgy eltévedhet az erdőben, mint mi. Végeredményben, ha a felszerelésért megy, mindenképpen azon az úton igyekszik majd, amelyen jött, ezért szerintem a legfontosabb volna a település és az állomás. Figyeld jól mindkettőt, Pavel. Azért állítottalak, épp téged ide, mert benned úgy bízom, mint saját magamban

Goncsarov hálásan nézett barátjára.

Néhány percig hallgatva ültek, aztán Potapov fehátlU

—■ No, ideje, hogy indulj. Sok sikert

* * *

Pontban kilenckor kezdődött az előadás. A klub vezetője bevezette Goncsarovot a terembe. Megálltak az ajtóban. A színpadon egy énekesnő állt, s a szerelmesek boldog találkozásáról, a holdról, a csillagokról dalolt... Gon- csarov képtelen volt most figyelni az éneket.

— Nincs idegen köztük? — kérdezte bosszúsan a klub vezetőjétől.

— Hol? — kérdezte az értetlenül.

— A színészek között.

— Hát — a vezető elmosolyodott —, azt hiszem, nincs. Nem először hívom meg őket...

Goncsarov nem hallgatta végig az énekei, kiment a teremből.

A községre csend és sötétséf) borult. Goncsarov a házak mellett surrant az állomásig. A sötétből az ügyeletes alakja bukkant elő.

— A 14-es számú őr a helyén van — mondta halkan és odalépett Goncsarov hoz. — Csend az egész vonalon, csak egy szerelmespár járt erre.

— Szerelmesek? — kérdezte Goncsarov gyanakodva.

— Igen, főhadnagy elvtárs. A fiú lettet úgy tizenhétéves, a lány.,.

■— Merre mentek?

—r A szivattyúház irányába._

Goncsarov úgy döntött, utánanéz a fiataloknak. Az ösvény a szivattyúház mögött átszelte az árkot, majd felkapaszkodott egy kis dombra, ahol hatalmas fenyő feketél- lett. Hangok hallatszottak.

A fiú és a lány a fához támaszkodott. Goncsarov elrejtőzött néhány lépésre tőlük.

— Nem fogsz elfelejteni? — kérdezte a lány. — Nem fogsz unatkozni a szűzföldeken. Sok lány utazott oda...

— Ne beszélj így, Nagya — dadogta a fiú —, inkább a-a-azt mond meg, eljössz-e te is?

— Eljövök. Leteszem az államvizsgáimat, aztán útra kelek.

— S a ma-mamád? Ha n-nem enged?

— Már kidühöngte magát. Azt mondja nekem ma: vidd majd el a nemezcsizmámat, meglátod, milyen kegyetlen fagyok járnak arra.

Goncsarov vigyázva, nehogy zajt csapjon, lelopakodott a dombról, s tovasietett a vasút mellett húzódó bozótrengetegben, egyre jobban elmerülve benne.

Okajemov felkészült arra, hogy megfigyelés alatt tartják a Fekete erdőt. De inkább attól remegett, hátha már felfedezték, hova rejtette a felszerelését, és most tőrbe csalják. A lehető legóvatosabban közelítette meg az erdőt. Mielőtt a vágányokon átkúszott, jó óráig feküdt a töltésen. Még akkor is úgy kúszott, amikor a bozótos részt elérte, csak néhány lépésre az erdőtől állt fiel.

Okajemov körül zengett a sötét erdő. Eleinte percenként hátrasandított, s hosszasan halig atódzott, de csakhamar hozzászokott szeme a sötétséghez, s egyre határozottabban és gyorsabban haladt előre. Azon az úton ment, amelyen földetérése után az állomásra indult. Már ott is volt a vízzel tett árok, amelyen akkor ke- resztülugrott, a kis patak, amely a mohos kő mellett csörgedez, Egyre közelebb a rejtekhely. Okajemov most már nem sietett. Lassan és óvatosan lépkedett, minden le- vélzörrenésre felkapta a fejét. Aztán sokáig kúszott. Amikor a háromtörzsű fenyő feltűnt, megmerevedett, s lélegzetvisz- szafojtva feküdt sokáig. Mivel semmi gyanúsat nem észlelt, odakúszott a fához, és hatal más vadászkésével ásni kezdett. Magához vette a ruha neműt, a rádiókészüléket, a robbanószert, az iratokat, a többit pedig újra elásta. Felállt, s az országút felé indult.

Sokkal nehezebben haladt most már előre, mivel a csomag is nehéz volt, az út is felderítetlen volt, folyton vigyáznia kellett, nehogy letérjen a helyes irányról. Gyakran megállt, s ellenőrizte, nem tért-e le rossz félé.

Amikor megint megállt, ugyanabban a percben megroppant mögötte a letörött faág. Ez mindent elárult: követik!

Megmarkolta revolveréi kabátja zsebében, s ment tovább, miközben csupa fül volt.

... Okajemovot Goncsarov követte.

— Folytatjuk —

repelt modell, mely álló alakban ábrázolja Latinka Sándort, csípőre tett jobb kézzel, míg a ballal maga elé mutat. ;

— Ehhez a helyzethez az adta az alapgondolatot — magyarázza a művész —, hogy elsősorban a nyugodt, higgadt okosságú embert ábrázoljam.

— Honnan szerzett információkat Latinka életéről, emberi magatartásáról? — kérdezzük.

— Több volt munkatársával, személyes ismerősével beszéltem, s igen jó volt, hogy Kaposvárott tanácsadás céljából összehívták a Tanácsköztársaság veteránjait, Latinka egykori harcostársait. Es természetesen beszéltem az özvegyével is.

— Véglegesnek tekinthető-e ez a póz, mely a pályázatra készült?

— Nagyjából véglegesnek. Azaz lényeges változásokat nem akarok csinálni, de lehetséges, hogy kisebb módosításokra sor kerül, mivel az özveggyel és néhány veteránnal szándékomban áll még egyseer beszélni. Ettől függetlenül igyekszem megmaradni a magam elképzeléseinél.

Az architektúránál, az építészeti kivitelezésnél kétféle gondolat vetődött fel. Az egyik, az eredeti, hogy csak Latvnka Sándornak állítsanak szobrot, a másik — a későbbi — pedig egy, a szobor mellett elhelyezett tanácskőztársasági emlékmű építését javasolta. Terv mind a kettőre készült. Az utóbbinál domborműves megoldásra gondolták, a művészeti zsűri azonban ebbe nem egyezett bele, mert sem a szobor, sem a dombormű nem érné el a kívánt hatást, s igy egymás rovására nem szabad kivitelezni.

A vita végleg eldőlt, úgyhogy a talapzat hátlapján márványtáblán sorakozik fel a somogyi mártírok neve, a Tanács köztársaságnak pedig egy később elkészítendő emlékmű állíthat emléket.

■— Mi a véleménye a környezetről, érvény-esül-e a szobor kívánt esztétikai hatása?

— Körülbelül tíz méterrel az épület előtt fog állni. Ebben a környezetben a modern szobor igen hatásos lesz.

Ez tehát azt jelenti, hogy a tavasszal egy szép szoborral gazdagabb lesz Kaposvár.

t Csupán idő kérdése, hogy a

♦ jubileumi évfordulókor vagy

♦ a murika ünnepén hull le a

| lepel a hatalmas bronzteströL ♦ Mindenesetre némi biztatás- | sál jöttünk el Konyorcsik Já- t nos szobrászművésztől, aki ezt

! mondta:

— Nem adtam rá szarvamat, ihogy március 21-re kész lesz, | de mindent elkövetek, hogy | elkészüljön.

1 K. E.

Még jobb munkára j serkentő eredmények

A napokiban tartotta meg : zárszámadási közgyűlését az E év februárjában alakult há- ; romfai Uj Barázda Tsz. A i munkaegység értéke 63,63 fo- ! rint volt Készpénzben 49,48 E Ft-ot osztattak ki. A többit ■ természetbeni részesedésben : kapták a tagak. Horváth Ist- :ván péfltdául 11 022 forintot ; keresett készpénzben. Ezenkí- ;vül 12 mázsa kenyérgabonát,

• csaknem négy mázsa takar- E mánygabonát 26 kg cukrot, t valamint babot mákot, gyü- ímölcsöt kapott

Ugyancsak a közelmúltban ; tartották meg ünnepi zár• számadó közgyűlésüket a sza• bási Győzelem Tsz tagjai iS: :Itt egy-egy munkaegység ér- j téke 50,42 forint volt Márkus

• Vendel tsz-tag, aki 369 munkaegységet szerzett, 12 mázsa : kenyérgabonát, 7 mázsa fca- i karmánygabonát, 18 mázsa

• szálastakanmányt, 14 mázsa

; burgonyát, 81 kg cukrot vitt : haza természetbeni részese- E dósként, ezenkívül 10 332 f*.

E rintot kapott kés^pénabe^