Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-14 / 295. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. december 14. HAJNALOBIK /t város szélén megáll- tak. Elcsigázva egymásnak dőltek, vagy mint Regina, egyszerűen leültek az út szélén. Két SS cigarettára gyújtott, és az árok szélén megbeszélést tartott. A hosszú visz- szavonulás őket is megviselte és elkeserítette. Számukra is haszontalan, cél nélküli volt már az út. Látszatra azonos volt a rabok és rabtartók helyzete. — Nincs értelme továbbvinni őket — türelmetlenkedett a fiatalabbik. Társa szótlanul rázta meg a fejét. — Mire várjunk? — folytatta az előbbi. Láthatod jól magad is — és kezével széles, nagy kört írt le —, hány oldalról szólnak már az ágyuk, összesen nyolcvanan vannak. Nemsokára besötétedik, végzünk velük, és a városban keresünk valami civilruhát. — Az öregebbik most is rázta a fejét, és ujjúval az árok szélén ülő Regina felé bökött, figyelmeztetésnek. A lány tompa tekintettel meredt a semmibe. Az SS odafordult, majd legyintett kezével. Regina meg sem mozdult. Bár hallotta a beszélgetést, meg is értette, mi a tervük, de nem váltott ki belőle semmit, túl fáradt volt már. Akkor felhangzott a füttyszó, és az őrök káromkodva terelték a tömeget a város felé. Ütjük eddig szántóföldek között, keskeny gyalogösvényeken vezetett. Éjszaka elhagyott pajtában húzódtak meg. Az országúton éjjel-nappal dübörögtek a vísz- szavonuló német csapatok. Nekik adtak szállást az útmenti falvak. A kocsik és gyalogosok tarka összevisszaságban kígyóztak az úton. A rabok meg úttalan utakra szorultak. Tíz napja meneteltek. Az SS-ek ismerték a városkát, kész tervvel vezették a csapatot egy kétemeletes, rács- s ablakú épület felé. A vá- { rost börtön volt. Az egyik őr bement, s a parancsnokkal beszélt. Néhány perc múlva kinyitották a kaput, és kettesével beeresztették a rabokat. Némán mentek, csak facipőjük kopogott a lépcsőn. Regina minden érdeklődés nélkül, fásultan emelte lábait az előtte haladó nyomába. Majd amikor a menet megállt a folyosó végén, ő is megállt anélkül, hogy körülnézett volna. Vártak. Két fogházőr rendezkedett. Ajtók nyíltak, majd becsukódtak. Regina előtt már alig álltak néhányan. Egyik lábával már fellépett a legfelső lépcsőre, a másikat is mellé A szomszéd cellából újságolták rabtársai, hogy vécé is van és igazi mosdó. Regina kiment, látni akart mindent. Egy pillanat múlva már természetesnek tartotta, hogy ők ezeket a régen nélkülözött dolgokat használhatják is. Kinyitotta a vízcsapot, langyos víz folyt belőle. Alátartotta kezét, és élvezte, hogyan csorog a víz szétterpesztett ujjairól a kagylóba. Amint körülnézett, törülközőt látott az ablakra akasztva. Hirtelen elhatározással levetkőzött és megmosdott. Tíz napja nem mosakodtak... A lágerban marokkal merítették a vizet a kacsaúsztatóból, ha az őrök megengedték munka után a megállást. Amióta hó volt, azzal dörzsölték arcukat, kezüket. Bőre átmelegedett a víztől, és jólesően bizsergett. Ahogy lehetett a nedves törülközővel, megszárította testét. Egyetlen fehérneműjét undorral nézte, majd belebújt. Felvette szürke rabruháját, és újra a kagylóhoz ment, hogy kimossa nagy kincsét, a zsebkendőnek használt rongyot. Miközben megeresztette a csapot, lépéseket hallott a folyosóról. Felemelte fejét, s egy ismeretlen, idegen arcot pillantott meg a mosdó feletti tükörben. Megdöbbenve nézte a rövidre nyírt kócos hajat, amely egy sápadt gyermekarcot keretezett. Wt ogy jutott közénk ez a gyermek? — villant agyába. Az ajtó felé nézett, de az csukva volt, visszafordult. Egész testében megborzongott. Hiszen ő maga volt ez a 13—14 éves kislány. Az övé ez nz ösz- szezsugorodott, pici arc! Nézte a csodálkozástól kikerekedett szemet fürkésző tekintetével. Nem tudott elszakadni képmásától. A könnyek végigfolytak arcán... És ekkor megjelent még egy arc a tükörben az övé mellett, öreg, barázdás férfifej volt, ősz hajjal és lekonyuló fehér bajusszal. Nézték egymást a tükörben. A férfi közeledett,. -----.....i.'. őst-... , — Kislány, hogy kerülsz te • ide a felnőttek közé? — kérdezte. Regina csak annyit felelt: — Velük jöttem. — Az öreg megcsóválta fejét. Sok mindent látott már itt e falak között, hisz régóta fogházőr, nem is érdekelte soha, hogy hova viszik a foglyokat, és mi történik velük. Most is egyszerűen tudomásul vette, hogy rabnőket hoztak ide. Maga sem érti miért gondol erre a kislányra ilyen fájó szívvel. Eszébe jutott, amit az SS-ektől hallott, hogy milyen sors vár rájuk. Seprűjét nekitámasztotta a falnak, aztán megfogta a lány \ezét. — Gyere vélem — mondta, és vitte le az emeletről g szu- terénbe. Ha valakivel találkozik, azt mondta volna, hogy segíteni viszi. Kinyitotta a takarító eszközök sötét, szűk helyiségét, és betuszkolta Reginát. — Itt maradsz, és vársz rám! Meg ne mukkanj! — És hogy enyhítse szavainak szigorúságát, megsimogatta Regina arcát és azt mondta: —- Ne félj, eljövök érted, csak bízd rám magad szépen. Regina egy halom rongyra ült. Hallotta, amint az ajtó be- záródott. Sötétségben maradt. A kazánházból meleg áradt a kis helyiségbe. Elnyomta az álom... M rra ébredt, hogy valaki a *"* vállát rázza, és halkan költögeti. Zseblámpa fényénél egy bugyrot adott a lánynak, és mondta: — Gyorsan bújj ebbe bele! — Ügyetlen kézzel ő is segített. A fekete ruha bő volt és hosszú, kopottas fekete kabátot vett, és valami övvel kötötte össze. Fejére szürke flanellkendö és lábára fűzős cipő került. Szánalmasan festett, a lámpa vörös fénye még ijesztőbbé tette. Az öreg töprengett kissé, de aztán megfogta a kislány kezét, és kivezette a folyosóra. — Remélem simán fog menni minden — mondta. — Figyelj ide! Ha valaki megszólít bennünket, te az unokám vagy, és nem beszélsz semmit! Ütjük a kapuhoz vezetett. Csak egy poszt állt a fabódéban. Az öreg a fal mellé tuszkolta Reginát, maga pedig a villannyal világított bódé elé állt, A., j poszt jnggismer.tq, mozgott valamit, es vissza ment helyére. Az öreg lábujjhegyen visszalépett, szorosán magához húzta a lányt, és hangosan kopogó léptekkel mentek a kapuig. A kulcs belül volt. Fordított rajta egyet, és Reginát maga elé tóivá hirtelen kilépett. A kapu becsukódott mögöttük. Egy percre megállt, megtörölte izzadt homlokát, aztán intett Reginának, hogy induljanak. Szokatlanul élénk volt az utca. Sok felpakolt szekér állt az úton. Rajtuk takaróba csavarva ültek vagy feküdtek a menekülők. Ahogy a hadsereg visszahúzódott, ezek a nyomukba szegődtek megijesztve a rémmeséktől, vagy bűneik miatt jobbnak látták menekülni. /4 hideg levegő magához " térítette Reginát, szeme a hajnali szürkületben kíváncsian kutatott. Szívébe egy rég elfelejtett érzés, a félelem fészkelődön be. Reszketve ment az öreg mellett. Minden emberben SS-t vélt látni... Most már élni akart! Megízlelte a szabadságot, nem akarta úra elveszteni. Görcsösen kapaszkodott az öreg kezébe. Így értek a lakásához. Az asszony már várta őket. Bevezette a kislányt, majd bezárta az ajtót. A konyhában félhomály volt, de kint már hajnalodott... Miller Renáta Második szereposztás Hírt' adtunk korábban arról a kezdeményezésről, melynek értelmében színházunk a fiatal színészek stúdiószerű nevelését tűzte ki célul azért, hogy a lehetőségek határain belül, saját erőből oldja meg a színész utánpótlás — a vidéki színházak esetében különösen nehéz — problémáját. A kezdeményezés helyességét dokumentálta a Cigánybá- | ró második szereposztásának sikeres bemutatkozása néhány héttel ezelőtt, s most a Bástyasétány 7? második szerep- osztásának nagyatádi sikere. Csütörtökön este a nagyatádi művelődési ház közönsége előtt vizsgázott a második szereposztás: Vári Éva, Tóth Béla, Magyar Baba, Juhász József — akik első vidéki premierjükről a siker emlékét hozhatták haza magukkal. húzta, hogy feljebb érjen, és helyet adjon a mögötte állónak. — Los! — lökött rajta a fogházőr és még öt nőt sorolt hozzá. Dár lépést tettek, majd az-*• őr egy félig nyitott ajtón betuszkolta őket. Regina hagyta magát sodortatni. Kábán állt, kezét zsebre téve. A cellában lassan feloldódott merevsége. Levetette rossz kabátját, és az egyik ágy végébe ült. Kezdett barátkozni a cellával. Valódi szoba, igazi ágyak. Megtapogatta a pokrócot, óvatosan felemelte, és kiszáradt torokkal suttogta: »még vánkos is van«. Végighúzta rajta ujjait, mintha simogatná. A központi fűtésű épületben az előző nap katonák lehettek beszállásolva. Ma is érződött a meleg. Regina előtt — miután mindent végigtapogatott — valósággá vált az eddig lehetetlen. Erős volt az elhatározása, hogy innen nem megy tovább. — Itt fogok meghalni az ágyban — gondolta —, nem visznek tovább. Nem megyek újra fagyba-hóba! Nem ülök árokparton —■ emberhez méltó halálom lesz. — ölhetett kézzel ült. Csak akkor rezzent össze, mikor kenyeret és egy csajka meleg levest hoztak. Furcsa gondolat ötlött agyába: így talán még élni is lehetne — de gyorsan elvetette. Gépiesen kanalazta a levest, és a kenyérből tördelt bele. Egy darabka kenyér maradt kezében. De mert tudta, hogy holnap már nem lesz rá szüksége, beleharapott ,és azt is megette. Két igaz vadásztörténet Hasonló történeteket már sokan írtak és meséltek, ennek ellenére nekibátorodom az én történeteim közkézre adásának. Hátha valaki még nem hallotta. E történeteqskék azért is megérdemlik a sajtónyilvánosságot, mert igazak. Szereplői még most is élnek, s erőben, egészségben vadászgatnak, mintha mi sem történt volna velük. Nevüket csak azért nem írom ki, nehogy kedvüket veszítsék és esetleg lemondjanak a vadászásról, a nagy »élvezetről«, miáltal újabb történetek születésétől fosztanák meg a világot. Az egyik történetet az öreg Hámos János bácsi mesélte, amikor legutóbb - Somogy- acsán jártam. Komája, aki igen szenvedélyes vadász volt, egy őszi este fogta kétcsövű 16- osát. és ■ elindult szarvas’esre. Szép holdvilágos éjszaka volt. Jó két órát várt az egyik bokorban, s egyszer csak megjelent a várva várt ag- gancsos. Pontosan az öreggel szemben eev domboldalon állt meg. »No, most nem menekülsz — gondolta a koma. — Megvárakoztattál, vége az óetednek« — így morfondírozott magában. Ezzel kapta puskáját, célba vette a gyönyörű állatot. Egy kicsit várt, hogy a szarvas még közelebb jöjjön. Biztos, ami biztos, mégis csak jobb, ha közvetlenül a puskacső elé sétál. A szarvas mit sem sejtve, gyanútlanul közeledett egészen a leshely mellé. Az öreg célzás közben megrökönyödve látta, hogy milyen hatalmas példánnyal áll szemben. »Úristen, ha lelövöm, mit csinálok a húsával« — villant át agyán a gondolat. Közben a puskát egyre lejjebb engedte és a leshelyről hátrafelé kezdett kúszni. Amikor a szarvastól jó messzire eltávolodott, elkezdett futni a falu felé. Egyenesen a szövetkezeti bolthoz rohant. Éktelenül megkopogtatta a boltos ablakát. »Ferkó! Ferkéi Hallod-e, kelj fel már no!« A boltos felriadt, és rémülten nézte az ablak előtt verejtékező öreget: .»Mit akar kend ilyen ké=ö éjszaka? — «■mTt rá dühösen. — Nem, patika ez, hanem bolt«. »Tudom, tudom, de nem erről van szó — hadart az öreg szaporán. — Te, öcsém, van-e a boltodban marhabéi?« — kérdezte fokozódó izgalommal. »Van! De ilyen éjnek idején?« »Jó, jó, _ csak hogy nem futottam hiába.. A puskacsőre akadt egy szarvas — mondta magyarázikodóan —, de gondoltam, addig nem lövöm le, amíg nem vagyok benne biztos, hogy van-e marhabéi. Mert tudod, nem akarnám, hogy rám büdösödjék a tömérdek hús. Jobb . lesz. ha feltöltöm.« S ezzel1. irány vissza az erdőbe. Az öreg stüsziva- dász azonban nem jelentkezett a marhabéiért. Hónapokig a bolt tájára se mert menni, még dohányért is az unokáiét küMte el. Úgy látszik, a szarvas nem várta még. hogy marhabélbe töltsék. * * * Az egyik sérsek- szöllősi vadász arról híres, hogy puskáié' még senkinek se"' adta ki a kezébő1 »Ehhez a fem-verhe» rajtam kívül senk1 nem nyúlhat« — je- ’entetto ki büszke" többször is. De hát ember tervez, szarvas végez. Egy őszi es elindult szarvaslesr De csak nem jelen kezeit a szarva Megunta a sok v; , rást, s közben meg szomjazott. Puskáj. felakasztotta « egyik bokor ágára, pedig elballagott forráshoz. Egyszi csak halk lépések ni szere lett figyelme Visszanézett, hát e| szarvassal talál' szemben magát, t- agancsos szintén forráshoz igyekeze az ösvényen. Nei tudni,, melyikük ijet meg jobban a másil tói, tény, hogy mint ketten megfutottal A szarvas ijedtébe nekiugrott a bokoi nak, amelyiken a ví dász puskája lógot Az agancs beleakac a puska szíjába, és szarvas elcipelte holdvilágos éjszak? ha. A vadász ordítv utánavetette magá "sak úgy visszhang zott az erdő. De hí a puska nélküli vs dász még egy fegy vertelen szarvaus; -em versenyezhe 'emhogy ezzel! § a H’at eltűnt a sűr bokrok között a pu: '<ával együtt... Állítólag kétnat keresés után találta rá a féltett, fpgyverr az egyik erdei ösve nyen. Wirth Lajo 5- A TABI ZÜLÖOTTHONBAN sírástól hangos az újszülöttek szobája. Nagy a sürgés-forgás, itt a fürdés és a szoptatás ideje. Míg a szülésznő a kicsinyeket ellátja, a vezető főorvos, dr. Fekete Lajos büszkén mutatja meg a korszerűen berendezett húszágyasi szülőotthont. Mindenütt a legnagyobb rend és tisztaság. A szülőott* hon mellett most készül a mentőállomás. Szükség van mentőautóra, ez nagy segítséget jelentene a szülni készülő mamáknak. Műtőt is kellene létesíteni — mondja a főorvos. Reméljük, hogy ez a kívánsága is rövidesen teljesül. i Csata Margit vezető szülésznő nagy gonddal fürdeti a kis emberpalántákat. Fáradságot nem Ismerve még szabadsága alatt is be-betér a szülőotthonba, hogy segítsen a kismamáiknak, az apróságoknak. Rozika másfél hónappal korábban, 2X00 grammal született. Még egy kicsit ügyetlen, ezért édesanyja és a szülésznő segít neki »tízóraizni«. Dr. Fekete Lajos vezető főorvos a szülő mama hogyléte felől érdeklődik. Szemléltető bemutatók, munkás- és műszaki előadók az ipari szakképzésben • A szakmunkások képzését kívánja elősegíteni téli oktatási programjával a tanácsi iparvezetés. Ezért januártól a lakatos, hegesztő, kovács, esztergályos, de ha szükséges, más szakmákban is előadásokat szerveznek a vállalatok kultúrtermében. Alkalmanként csak egy szakmát érintő kérdéssel foglalkoznak az előadók, így senki sem kényszerül arra, hogy a tanfolyamon munkakörét nem érintő problémákkal kösse le idejét. Az előadások majd nemcsak arra mutatnak rá, hogy a különböző szakmákban hogyan lehet a legjobb termelési eredményeket elérni, hanem kiterjednek a gép- és anyagismeretre, szemléltető bemutatókra is. Megismertetik továbbá a hallgatókkal a műszaki rajzolvasást. Jó lenne, ha a téli szakoktatás befejezésével nem akadna már egy olyan szakmunkás sem, aiki mérnöke vagy művezetője rajzai alapján ne értené vagy ne tudná elkészíteni a munkadarabot. A műszakiakon kívül a tanfolyamon helyet kapnak munkáselőadók: esztergályosok, hegesztők, lakatosok is, akik főként a szemléltetés sikeréért tehetnek sokat. A közgazdasági előadásokkal a vállalati igazgatók és műszaki vezetők látókörét is szélesíteni akarja. Több igen fontos problémára mutatnak rá ezek az előadások. Helyes lenne, ha a Magyar—Szovjet Baráti Társaság a szovjet műszaki irodalom fordításának megszerzésével hozzájárulna az oktatás színvonalának emeléséhez. Ha a vállalatok és az üzemek szakszervezeti bizottságai a kezdeményezést felkarolják, támogatják, akkor a tanfolyammal számottevően sikerül emelni a vidék munkásainak szakmai képzettségét.
