Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-11 / 292. szám

Csütörtök, 1958. december 11. 6 SOMOGYI NÉPLAP A RENDÉ A SZÓ (KÁBELGYÁRI TAPASZTALATOK) Az üzemmérnök könyökig olajos. Lakatosnak nézném, ha nem mondanák, hogy ő az új üzemmérnök: Pochner László. Ez a kép egyébként — amióta megindult az át­szervezés a kábelgyárban — igen gyakori látvány. Cipelte a nehéz gépeket itt még a fő­mérnök, Kovács Endre és az igazgató, Lak János is. Dolgoztak munkaidő után meg éjjel Csuma Árpád, Lu­kács József, Papp D. János, Vécsad Sándor, Szabados István, Ma­gyar József munkások, ha éppen így hozta a sor. Es sokszor hozta így! Mert Buda­pestről idetelepíteni egy egiész gyárat hetvenegy vagonnyi ra­kományával: nagy vállalkozás! Aggodalommal néztünk elébe az átszervezésnek, de mert' a cél: fejleszteni városunk ipa­rát, több munkalehetőséget biztosítani Kaposvár munká­sainak, meghátrálásról szó sem lehetett. És mi történt? Szinte óramű pontossággal hajtották végre az áttelepítést. Ahogy tervezték: november 30-a' előtt már termelésre ké­szen álltak a gépek. Az utolsó negyedévben megkezdték a népgazdasági szempontból oly fontos bowdan-szál és hajlé­kony tengely gyártását. Olyan ütemben, hogy már az új gyártmány tervszámaival is kibővített negyedéves tervtel­jesítés októberben 101,3, no­vemberben 101,9 százalékos volt. Más is történt itt: rendet te­remtettek. Igaz, sokaknak nem tetszettek az új telepen hozott szigorú rendszabályok. A Kohó- és Gépipari Minisz­térium képviselői hamar felfi­gyeltek arra, hogy a drágább szerszámok közül ez is, az is eltűnik az üzemből. De mert a »szemétdombból« nemcsak úgy igyekeztek Kaposvárnak egy nagy perspektíva előtt ál­ló gyárat kovácsolni, hogy az udvarról eltüntették a szeme­tet, hanem úgy is, hogy kiala­kítják a teljes belső üzemi ren­det, a jó munkaszellemet, vé­get vetnek a fusizásnak, ezért a munkások többsége helyeselte a kapunál bevezetett motozást A rendszabályok többnyire azoknak nem: tetszettek, akik nem értették sneg- az új telep létesítésének jelentőségét, nem értékelték kellően a pártbizott­ság és a minisztériumok erő­feszítését: hogy az üzem mi' előbb termelhessen, s hogy egyetlen munkást se kelljen elbocsátani. Közülük kerültek ki azok is, akik már az át­szervezésikor irreális igények­kel álltak az új üzem vezetősé­ge élé. Ugyanis olyan bérezés kialakításáért kopogtattak, ami csak akkor valósítható meg, ha a régi munkásgárda »■belejön« a gyártmányok ké­szítésébe, kifejlődik az üzem, és úgy billen a mérleg, hogy azt, amit gyártanak, exportál­ják — mert ez a cél. A bérek túlnyomó része semmivel sem csökkent a régi vállalat közismerten igen ma­gas bérezéséhez viszonyítva. A helytelen normákat nem egy esetben 190 százalékra is »tud­ták« teljesíteni. Természetes, hogy az ilyen bérezést a KGM nem tűrte, mert nem volt meg mögötte a kívánt termelés. Át­meneti béreltolódások kelet­keztek az átszervezésből is, hiszen az új profilnak megfe­lelően — hogy mindenkit fog­lalkoztassanak —, a régi mun- ikásgárdából egyeseket más beosztásba, alacsonyabb kate­góriába is kellett sorolni. Az üzem vezetősége és párt- szervezete — helyesen — nem ígérgetett, nem pocsékolja a- nép pénzét, mert az ilyen ígérgetésektől előbb-utóbb vissza kellene tán­colnia. Inkább ai átmenettel járó nehezebb pontról indul el. Mennyivel megalapozottabb dolog az, ha majd a termelés» nek megfelelően —. kinek-ki- nek érdeme szerint — emelhe­tik a béreket! Az üzem mun­kásainak többsége egyetértett ezzel. Az ő becsületes munká­juk révén érték el az eddig ki­tűzött célokat. Csupán azok támasztottak indokolatlan igé­nyeket, akik az áttelepítési munkáktól is húzódoztak, és nemigen vállalkoztak arra, hogy munkaidő után megmoz­dítsanak valamit is a siker ér­dekében. Az üzem vezetősége, és azok a munkásak, akik lát­ják a kábelgyár jövőjét, a kí­nálkozó lehetőségeket, nem tá­gítanak a szigorú üzemi rend mellől, és nem tartják vissza azokat, akiknek ez nem tetszik. Hozzá kell szokni végre ahhoz a munkafegyelemhez, amely már a pesti és főként a szov­jetunióbeli gyárakat jellemzi. A gyár jövőjét alapozzák meg azzal, hogy véget vetnek a tu­sinak, szombatonként bezsí- roztatják a gépeket, megköve­telik , hogy a bér mögött meg­felelő termelés legyen. Csak így küzdhetik le a gyár előtt álló nehézségeket. A pártszer­vezetnek és a gondokat eddig is vállalt munikásgrárdának — amely egyúttal az üzem törzs- gárdája lesz — nem szabad le­mondania a dolgozók nevelé­séről. Magyarázzák meg, hogy üzemükben — amely Buda­pestről most azt a feladatot kapta, hogy igyekezzék a 9-es bowden gyártásával, mert nem tudják elindítani az export­autóbuszokat — nem lehet a termeléssel tréfálni. A gyár, a város munkásainak érdeké­ben kaptuk ezt az üzemet. El­sősorban az ő érdekük, hogy az ezzel járó felelősségteljes munkát is vállalják, amelyben — nagyon helyesen — most is, továbbra is a rendé a szó. Szegedi Nándor Szárnyas próféták... »A próféták istenének egy­háza« (egy clevelandi vallásos szekta) 3b repülőgépet vásárolt propagandacélokra. »Kik azok — kérdezte Ézsaiás —, akik repülnek. miként a felhő, avagy miként a galambok?« Nos, hát ők azok: a lelkipász-] tor-pilóták néhány napja az r órdemes a&Lt segíteni őket Kaposvárott, a Honvéd utca elején vannak az Agyagipari Ktsz műhelyei, irodái, raktá­rai. Akadnak, akik még nem is hallottak létezéséről, vagy ha igen, nem nagyon tudják, mit készítenek a kis udvarban meghúzódó helyiségekben. Pe­dig az itt készített tárgyak be­járják szinte az egész világot, hirdetve népünk művészetét, a magyar ember kézügyességét. Az Agyagipari Ktsz 1952. július 1-én létesült. 1953 no­vemberében csaknem meg­szűnt, mert ráfizetéssel dolgo­zott. Akkor lett az elnökük Bart Ferenc, a ktsz addigi fő­könyvelője, akit később, 1955. november 7-én a »Könnyűipar kiváló dolgozója« jelvénnyel tüntettek ki. öt esztendő telt el azóta, hogy a ktsz-t meg akarták szüntetni. Ez az öt esz­tendő azt bizonyítja, hogy ér­demes volt lehetőséget adni az ott dolgozók munkájának ki­fejtésére ... Cserépkályhától az apró népművészeti dísztárgyakig sok mindent készítenek a ktsz műhelyében. A kályhák készí­tésében, az utánpótlás nevelé­sében nagy érdemei vannak Szentmihályi Lajosnak, aki idén ünnepelte 50 éves kály­hásmesteri jubileumát. A ktsz- nek megalakulása óta tagja. Említést érdemel Elbert Imre kályhás, az utánpótlás neve­lésében neki is nagy érdemei vannak. Az ország majd minden ré­széből érkeznek megrendelé­sek cserépkályhára. A Népmű­vészeti Alap a nagymarosi al­kotóház ebédlőjébe, a miskol­ci, pécsi népművészeti boltok, a kalocsai alkotóház is itt ren­delt cserépkályhát. Siófok, Ba- latonföldvár, Fonyódliget, Göl- le, Mernye, Nagyatád nem egy lakóházában, a kaposvári vas­útállomás éttermében is a ktsz készítette cserépkályha adja a meleget. Ez év július 15-én az Ady Endre utcában mintatermet lé­tesítettek. Ezután még jobban emelkedett forgalmuk. Míg ta­valy 61, ez év július 15-től de­cember 1-ig 96 cserépkályhát' ' készítettek a lakosságnak, í A ktsz-ben 53-an dolgoznak, j Köztük van Tamás László, ■ aki 1954-ben a »Szocialista I kultúráért« jelvényt, 1956. au­forintot, melyből raktárt épí­tettek. Az elmúlt esztendők­ben összesen 350 000 forintot fordítottak fejlesztésre, de ez nem elég. Tervük, hogy jövő­re saját erőből és állami támo­gatással mintegy 800 ezer fo­rintot fordítanak korszerűsí­tésre, fejlesztésre. Ha e tervü­ket sikerül megvalósítani, ak­kor újabb hat-hét tanulót vesznek fel. A ktsz-nek nagy problémát jelent az áruk elszállítása. A brüsszeli iroda sürgetésére bő­röndben voltak kénytelenek Budapestre szállítani az elké­szített tárgyakat. Gépkocsira volna szükségük. Jövőre igé­nyelnek is, s helyes lenne, ha a gépkocsik elosztásánál gon­dolnának a Kaposvári Agyag­ipari Ktsz-re is. Emellett szól eredményük is. Évi tervük: 1 800 000 forint, melyet 8—10 százalékkal, kb. 170—180 ezer forinttal túltel­jesítenek. A ktsz dolgozói elő­reláthatólag három heti bér­nek megfelelő nyereségrésze­sedést: 1000—1000 forintot kap­nak. Az itt készülő sárközi tá­lak, süteményes készletek, fali tálak, vázák stb. külföldre is elviszik a magyar népművé­szet hírét. Nem mondunk na­gyot, amikor azt állítjuk: ezek a tárgyak is segítenek abban, hogy más népek jobban meg­ismerjenek bennünket. És eb­ben nagy részük van — amiért köszönetét érdemelnek — az Agyagipari Ktsz öttagú veze­tőségének, a népművészeknek, Gonda János műszaki vezető­nek és valamennyi dolgozó­nak. Szalui László r m , ' «ifi* í :f v Ili a t "'S I "í i'ril * r : 4 t fii y • ■ —é *:• <?'■ ■'•■■■ ■■ ■ / f ' » i * í r~' l ">■ f . # * • ' i .«* f * j * ' * * f' M ! ­Az Agyagipari Ktsz Ady Endre utcai mintaterme. Fő a fegyelem A brit hadseregben boxmér- kőzéseket rendeztek. Ennek során történt, hogy Kelly őr­vezető a harmadik menetben kiütötte felettesét, Sheridan hadnagyot. Amikor a verseny­bíró elkezdett számolni, az őr­vezetőnek eszébe jutott, hogy a hadseregben szolgálati sza­bályzat is létezik. Vigyázzba vágta tehát magát, a földön fekvő hadnagy előtt és box- kesztyűs jobb kezével tisztel­gett. Amikor a bíró kiszámolta a hadnagyot, a derék őrvezető szabályos hátraarcot csinált, és díszlépésben vonult le a po­rondról. A hadnagyot ki vitték. Kicsif furcsa esef CJjőVL n uun. legjitoh’ó kaliuidja; a címe a legújabb magyar zenés film- vígjátéknak, melyet a Vörös Csillag film­színház tűzött mű­sorára. Éjfélt kongat Se­villa főterén a to­ronyóra, amikor Dem Juan, a nők bál­ványa ablakon át kénytelen menekülni a kormányzó palo­tájából. — Meggya­lázta a lányomat! Utána! — kiált bősz haraggal a kormány­zó. Az üldözőik egy erdei házacskában találnak rá Don Jüanra Donna Anna karjai között, s ha­mar kiderül, hogy a nők bálványa épp oly jól érti a kard­forgatást, mint a hó­dítást. A kormányzó halálos sebet kap, s utolsó szavaival megátkozza a szere­lem kalandorát. — Addig élj, míg egy olyan növel találko­zol, akit te akarsz, de ő nem akar té­ged! Ö legyen a vég­zeted! És akkor válj kőszoborrá! Valóban, a kor­mányzó átka nem tréfál. Valentin gróf Don Jüanra emeli pisztolyát, de nem fogja a golyó. Ez a festmény díszíti an­nak a pazarul be­rendezett budapesti hotelnak a hallját, ahova most érkezik meg Juan Thamuz Rio de Janeiróból sofőrje, Leporelló kí­séretében. A sofőr a megérkezés után hamar megtudja, hogy gazdája tulaj­donképpen a négy­száz éve elátkozott Don Juan, aki ma is változatlanul bo­londul a szép nőkért, bár most vonatvásár­lással foglalkozik kardforgatás helyett. Éppen Kovács mér­nökkel kell találkoz­nia és tárgyalnia. Don Juan rémülten ismeri fel a bemutat­kozó magyar mér­nökben, Kovács Va­lentinban a gitáros grófot, aki azonban semmit sem tud kö­égbolton cikáznak, hogy mo- . , „„ , demebb módszerekkel, gyor- §usztus ■lO-an pedig a »Nap­sabban terjeszthessék az igét... művészét mestere»" kitüntetést 1 kapta. Három elismert nep- művész: Balogh Károly kály- f hás, Faludi Júlia és Szirmai i Olga díszítők is a ktsz tagjai. } A ktsz-ben tizenegy tanulót < szabadítottak fel eddig, s két katona kivételével valameny- nyien itt dolgoznak az ifjú zos múltjukról. Szo-l Szép számú látogató fordul ba torul a szerelem) meg a ktsz műhelyeiben. Idén egy kszovjet, “ — Válasszuk kiíCSOport’ egy kozos lensyel— n „^szovjet turista csoport, a Né­zi met Demokratikus Köztársa­m ^ eZéZ - E'sisásbó1 érkezett vendégek* egy h/7 ■nz.rr,-) V j ^ angol újságíró, valamint a Ma- gyár Rádió munkatársai láto­mémök tétován, ön bizonyára jól tudja: kószoborrá vá­lók — válaszol Don Juan magabiztosan. A gáláns brazíliai rohamra indul, azon­ban a biztató kezdet után nem sok si­kerrel. Másnap 11 óra előtt már nem sok veszíteni való ide­je van. Tizenegykor lejár a fogadás órája, addig meg keÜ kap­nia ár. Kovács Ka­tát, aki egy medikus bálon jókedvűen táncol Valentin kar­ján. Don Juan elra­gadja Katát, vallo­mással, házassági ígé­retekkel ostromolja. A lány elutasítja a brazíliait. A bálozók örömére igazi pár­baj kerekedik a ma­gyar mérnök és a lovag között. Tizen­egy órát. Don Juan kétségbeesetten for­dul a vendégsereg­hez: — Ne nevesse­tek! Don Juan áll ■előttetek! — Erre még nagyobb kaca­gás a válasz. A gá­láns lovag eközben... de nem áruljuk el mégsem, mi a vége Don Juan utolsó ka­landjának. gatták meg őket. Évente mintegy 35—40 000 népművészeti tárgyat szállíta­nak belföldi és külföldi üzle­teknek. A brüsszeli világkiállí­tás magyar pavilonjába 11000 db különböző tárgyat: mokkás csészét és aljat, vázát, tá­nyért, tálat vittek. Mind el is Eogyott. Érkezett Dániából is i megrendelés. Angliából pety- i tyes, hatszínű poharakat ren- i deltek. Nyugat-Németország- ból egy Singer nevű kereske­dő korsók után érdeklődött Az IBUSZ 400 személyes ét- i készletet rendelt. Most ké­szülnek a mintadarabok. Ott- 1 jártunkkor a Budapesti Nép- 1 művészeti Vállalat érdeklő- 1 dött: tud-e szállítani újabb 'árukészletet a ktsz. Bak Sán- 1 dor, a Budapesti Népmű vésze- 1 ti Vállalat főraktárosa kéré­sünkre nemcsak a saját, ha- ! nem a vevők, a különböző , szervek véleményét is el- ♦ mondta a Kaposvári Agyag- ♦ ! ipari Ktsz készítményeiről. í i»Örömmel veszünk át tőlük; minden tételt, mert szépek, | i ízlésesek, technikailag kivá-1 i lóak. Az üzletek, a vevők egy- j i aránt örömmel fogadják. Kár, ihogy kicsi a kapacitásuk. Ér- 'demes lenne fejleszteni a • ktsz-t...« Igen, gondolni kellene az 'Agyagipari Ktsz fejlesztésére! 'Ez évben kaptak ugyan a 1 Népművészeti Alaptól 100 000 Innen is, onnan is érkezik panasz a Kaposvári Ingatlan- kezelő és Közvetítő Vállalat munkájával kapcsolatban. Nem állítjuk, hogy mind jogos, s hogy minden esetben a panasztevőnek van igaza, a Noszlopy Gáspár utca 6. sz. alatti lakók panasza azonban elgondolkoztató. A lépcsőházban nem ég a villany, de az IKV számtalan kérés és számos hónap után sem szereltet be egyetlen villanyégőt sem. A lakók esténként koromsötétben ta­pogatnak le- vagy felfelé menet, Cs. Sebestyén Ferenc századosnak nemrégiben ki­ficamodott a lába a sötét lép­csőn. Koczka Jánosék lakásá­ban nincs lefolyó a konyha vízcsapja alatt, a mqsófazék- ban összegyűjtött szennyvíz bűzös, ártalmas tizhónapos gyermekük egészségére. A cserépkályha nyílásain a fal­ra világít a tűz, meggyullad­hat a lakás, de nincs pénz a ■kályhát megjavítani, s le­folyót szerelni a vízcsap alá. Nagy László főhadnagy konyhája és éléskamrája egyetlen helyiség, ö felaján­lotta, megveszi a téglát az alkovszerű éléskamrát elvá­lasztani, csak végeztesse el a munkát az Ingatlankezelő, s a konyha-éléskamra ajánlata után is egyetlen helyiség maradt. Kályhájuk megjaví­tását (kislányuk még kicsi volt) hiába kérték kerek három évig, csak ennyi idő után javították meg. Kony­hájuk vízvezetéklefolyója csö­pög, és össze van kötve a vécé levezető csövével. Se­bestyénekkel közös előszoba­ajtajukat — régóta rossz — nem csinálják meg. Egyes családok panaszai­nak ismertetése helyett még csak annyit, hogy a ház kül­ső, belső részén hullik a va­kolat, az utcai részen téglák estek a járdára, az erkélydísz leszakadása várható, s a pa­naszok elintézése: »nincs ke­ret, nincs rá fedezetünk«. Érdekes, hogy van ennek; a háznak*egy lakója, akinek• eddig minden kérését teljesí-j tette az Ingatlankezelő Vál- 3 lalat. Az eset okát és össze­függéseit nem ismerjük, de; a. szocialista törvényesség sze-1 rint alapos vizsgálatot és tisz-t tázást érdemel az ügy. | ♦ Rábai János nem panasz- í kodik. Maga mondta, amikor; náluk jártunk: nekik meg-1 tettek mindent, amit eddigi kértek: új ajtókat, ablakokat t építettek be, betonozták, t majd parkettázták szobáju-t kát. A panasztalan házaspár ► portréját a következőkkel le-1 hét kiegészíteni: három csa-\ Iád — köztük Rábaiék is —| használt egy vécét, későbbi Rábaiék és még egy családi maradt. Rábaiék csak ma-1 guknak követették és lezár- í tők a vécét, (a másik vécét a: ház többi összes lakója hasz-% nálta). Pereskedésre került j az ügy, a bíróság ítélt: jogai van használni a másik csa-i Iádnak is. Fellebeatek Rá-1 baiék (!), a felsőbbfokú bt- j róság megerősítette a kcrráb-1 bt ítéletet. Rábaiék ezután megmutat- ♦ ták, mit fudnak. Hamarosan ♦ felvonult az IKV, felvonultaki a munkások, s máris elké-t szült egy új vécé. (Nem,i nem kell rosszmájúnak lenni, { nem Rábaiéknak, a másik * családnak építették. Elvégre ♦ mások is laknak a házban. J Nem igaz?) ♦ A kinyitott pinceajtó és at folyosóra épített vécé között | igaz alig-alig lehet elférni..., J de hát egyelőre nehéz prob- ♦ léma ez a lakáskérdés. Rábaiék lakásában (a föld-! szinten laknak) a lépcső mel- 3 letti sötét részen kell elmen- • ni. ök mégsem járnak sö- < tétben, mert a fordulónál vil- 1 lanyégő, kapcsolója pedig j Rábaiék konyhájában van.. Nem akarunk következtéié- j seket levonni (tegyék meg i illetékesek), azonban — eny- j he kifejezéssel szólva — ki­csit furcsa eset... Virányi Pál j

Next

/
Thumbnails
Contents