Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-10 / 291. szám

/ Hangon túli sebességek felé Összeállította: Szűcs J. Néhány kísérleti repülőgép­től eltekintve még ma sincs olyan, rendszeresen használt repülőgép, mely csak rakéta­motorokat használna. Néhány olyan vadászgép, mely fel van szeielve lökhajtásos és rakéta­motorral is, akad, de ezek sem terjedtek el általánosságban. Mégis várható, hogy a sebes­ségi világrekordot ilyen kom­binált sugárhajtásai géppel fogják megdöntőni. Az ilyen gépeik ugyanis saját erejükből szállhatnak fel, és elérhetik a jelenlegi világrekord-sebesség kétszeresét is. Annyit mindenesetre látha­tunk, hogy a sugárhajtású motorok lehetővé tették a lég- csavaros gépek részére bűvös határnak számító 800 km/órás sebesség túlszárnyalását, sőt a hangsebességü-gát »átu.grását« i*. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy a hang-gát le­küzdésében csak a hajtómű­veknek jutott szerep. Hiába szerelnék a legerősebb hőlég- sugár motort egy olyan 1025 körül született repülőgépbe, mint amilyennel például Byrd elrepült az Északi-sarkra. Az bizony sohasem érné el a hang­sebességet — hacsak darabok­ban nem! A re át kel pfilőgcpcknek lett alakulniuk, hozzá kellett idomulniuk a nagy sebességű áramlás köve­telményeihez. Amíg az első világiháborús »repülő drótaka­dályokat« csak azért kellett simábbra formálni, hogy csök­kenjen légellenállásuk, e sima vonalú repülőgépek továbbfej­lesztésénél már arra is kellett törekedni, hogy a transsonikus repülés új törvényszerűségei­nek is megfeleljenek. Az első feladat a gépek fe­lületének minél simább ki­képzése volt. Ezt követte a szárny és a törzs kiugró for­máinak »felszámolása«, ne­hogy azok mellett gyorsuljon az áramlás, és idő előtt érje el a hang-gátat. Ezek után köny- nyen megérthető finomítgatá- 4 sok után már nehezebb aka-J dály került az útba. Ez pedigj a szárny alakjának minél la-^ posabbra történő kialakí tása f volt. 4 Az, ha egyszerűen laposra 4 építik a szárnyat, nem elegen-^ dó, mert az ellapított szárny ( szilárdsága csökkent, így nem 4 bírta a gyors repülés követ-4 keztében fellépő terheléseket, f Emiatt a szárnyat egy bizo- 4 nyos érték alá nem lehetett lapítani. Más megoldást kellett^ tehát keresni. Ez a megoldás a szárny bát­ran y ila zás a! Ha egy nyi- lazott szárnyú repülőgép, mondjuk a Tu-104 fényképére ránézünk, mindenki érzi, hogy a hátranyilazás a nagyobb se­besség elérését szolgálja. Hasonló okokból épülnek a repülőgépek háromszög alakú úgynevezett delta-szárnnyal, f (A görög ábécé nagy D betű-f jének alakja háromszögű.) Azf ilyen szárnyat is aránylag la-* posra lehet építeni, ugyanaz-J kar vége is hegyes, nem »levá-J gott«, mint a nagy mélységű f egyenes szárnyaké, ezáltal ki-J sebb sebességeknél is kedve- ? zőbb. ? Eleinte a legtökéletesebben \ kialakított repülőgépek piló- J táit is i kítása — például a farokrész magasabbra, a szárny lökés­hullámain kívülre helyezése —, valamint az erősebb moto­rok révén a pilóták könnyedén átugranak a hang-gáton, és gyorsabban, vagy ha akarják, lasabban repülnek, mint a hang. De igyekeznek a hang- sebességtől eltérő sebességgel repülni, mert e kellemetlen jelenségek ott a legerősebbek. Hogy baj esetén könnyen el­hagyhassák a gépet, üléseik rakétapatromnal kilőhetek a gépből, így nem kelil félni, hogy a gép farka utoléri őket. Legújabban már a gép egész pilótakabinja lövődi'k le, s a pilóta csak akkor ugrik ki* a kabinból, ha az már oxigén- dúsabb légrétegekbe ért. A nagy sebességű gépek ugyanis 8—15 km magasság­ban közlekednek, mert ott motorjaik teljesítménye ked­vezőbb, azonkívül az »időjárás felett« repülve, a levegő nyu- godtabb, tisztább. Probléma a nagy sebességű gépek leszállás utáni fékezése. Ezen egyrészt a szárnyakon alkalmazott résszárnyak, íve­lőlapok -I- aerodinamiíkus fé­kek (a légellenállást növelő fékek) is segítenek, de nem eleget. Ezért nem ritka az olyan nagy sebességű repülő­gép, melyet a farkából kien­gedhető eíjtőemyöszerű fék- ernyővel fékeznek le. Legújabban a motorokból kiáramló gázsugár útjába me- rőkanálszarű, öblével a gáz­sugárnak szembenéző lapokat tolnak, melyek így megfordít­ják a gázsugarat. Ezáltal a sugár leszállás után nem tol­ja, hanem fékezi a gépet, sőt még arra is alkalmas, hogy a gép megállás után e «sugár- fordító« segítségével helyére hátráljon. Hangrobbanás Érdekes jelenségben volt része az egyik pilótának, aki gépével az elsők között érte el a hang sebességét. Miután IV. rövid ideig a hangnál, gyor­sabban repült, a gázt vissza­vette, és várta, hogy a gép le­lassuljon a hangsebesség a!á. Alig, hogy ezt Mach-métere jelezte, (a Mach-méter olyan műszer, mely értékeli a lég­nyomást, hőmérsékletet, meg a gép sebességét és a minden­kori M-nek megfelelő értéket mutatja, függetlenül a gép ki- lométer/óra sebességétől), ha­talmas robbanást hallott. Bár nem tapasztalt semmi rendel­leneset, »biztos, ami biztos« alapon kiugrott kísérleti gépé­ből. A földi figyelők is nal- lották a robajt (mégpedig ket­tőzve), s a pilóta földetérése után együtt haladtak a gép roncsaihoz. Azokat megvizs­gálva meglepődve tapasztal­ták, hogy a levegőben a gép semmiféle sérülést nem szen­vedett. A megmagyarázhatat­lan eset után egy másik gép­pel ismét túllépték a hangse­bességet. A robbanás ismét je­lentkezett. de most a pilóta nem ugrott ki. Nem is történt semmi baja. Az eset többször megismétlődött, rájöttek, hogy hangrobbanásról van szó. Köztudomású, hogy a han­gok, ha keltőjük, gerjesztőjük egy helyben áll, gömb alakú hullámokban terjednek tova. Ha a levegő nyugodt, a han­got a hangforrástól különböző irányban, de azonos távolság­ban álló megfigyelők egy idő­ben »egyformán« hallják. Ha a hangforrás halad és fo­lyamatos hangot ad, az a meg­figyelő, aki a haladás irányá­ban áll, előbb hallja, mint aki mögötte. Hozzá a hanggömbök kisebb időközökben érnek, mint az ellenkező irányban elhelyezkedőhöz. A hanggöm­bök ilyen esetben nem lesznek koncentrikusak, középpontjuk nem lesz azonos. (Folytatjuk.) c Ida fő U T)ab történetéhez T AB — Somogy megye nyolc járása egyikének 1S71 óta székhelye — a kis Koppány völgyében, a siófok —kaposvári vasútvonal men­tén fekszik. Régtől fogva gaz­dasági centruma és kulturális góca a balatoni vízválasztó magaslataitól délre elterülő Törökkoppány, Andocs, Karód erdőkkel borított vidékének. Ez a vidék tipikus területe volt a múltban a fojtogató nagybirtoknak, amelybe egyéb­ként Tab maga is méltóan illeszkedett be 6—8 elpusztult falut felölelő kastélyos ura­dalmával. Első okleveles említésekor a XIV. század elején »Tob«, »Thab«, az Ugali-család birto­ka volt, melynek nevét »Ugal- puszta« ma is őrzi még. Ki­halta után a kővágóőrsi Kis György — a Battyányi-család birtokszerző őse — kezére ke­rült, majd 1428—35 közt Roz- gonyi István bakonyi főispán és felesége, Szentgyörgyi Ce­cilia nyertek rá királyi ado­mányt életük tartamára, Roz- gonyi »Cicelies nevét jól is­merjük Arany János feledhe­tetlen költeményéből, amely­ben megörökítette e nagysze­rű magyar asszony hőstettét, aki Galambóc aldunai török vár ostroma alkalmával, 1428- ban a fegyverszünetet megsze­gő törökök elöl menekülni kényszerült Zsigmond király életét mentette meg azzal, hogy maga »hozta kormányoz­ta« hozzá az életmentő gá­lyát.-1 oo Evvel később Ta­* bot és környékét (Vgál, Babony, Lullya, Nyim stb.) a Somogy északi részein óriási földterületekkel rendelkező Fajszi-család birtokában ta­láljuk, amelytől a XVI. század folyamán leányágon a Somogy megyei Mérey- és tóti Lengyel­családok örökölték. E két csa­lád a török időket követő »neo- aquistica« során is tudta iga­zolni ősi birtokjogát, s ama kevesek közé tartozott a me­gyében, amelyek a hódoltság alatt elpusztított területeiket a török után újra birtokukba ve­hették. A Méreyek és Lengyelek az osztatlan birtokokon 1722-ben osztoztak meg, amely időben az elpusztult falvak egy részét jobbágytelepesek már újra megszállták. Tab maga 1712- ben települt újra, s az osztás következtében két részre osz­tódott. Mind a Lengyel-, mind a Mérey-rész egy-egy urada­lom központjává vált. A XV111. SZÁZAD KÖZE­PÉN a Nyitrából So­mogyba visszaköltözött Mérey János gyermekei és unokái, Méreyek, Nyitnátok, Gussitsok, felsöbükki Nagyok, Spissitsek, Réva\/ak maguk is a faluban telepedtek meg, a mai paraszt- házakhoz hasonló kúriákat építve nagy telkeiken, amelyek mellett akkor még csak szór­ványosan álltak a jobbágyság sárviskói. A falu lakossága pár száz lélek volt, földművesek és — a nemesi kúriák szoká­sos tartozékaiként — némi iparosság. Ebből az időből származik a falu műemléki plébániatemp­loma is. Tab második templo­ma, az 1846-ban klasszicista stílben épült evangélikus templom — a betelepített Wittenberg körüli németek és felvidéki szlovákok temploma — szintén értékes építészeti emléke a községnek, mint ahogy az volt a második vi­lágháború során lerombolt 1762-ből származó régi zsidó imaház is. A KÖZSÉG JELLEGZE­TES építészeti emlékei­hez tartoznak a XVIII—XIX. század fordulója táján épült volt földesúri lakóépületek is, melyek ma is lakható állapot­ban vannak. Legpompázato- sabb volt köztük a község nyu­gati kijáratánál díszkertes, hat holdas teliken levő »17«- alakú kastély, árkádos, fo­lyosóval és erősen kígyózó timpanonos középrizalittal. Ez épület érdekességei közé tartozott, hogy a háború pusz­títása előtt itt őrizték azt az Vitorlással a Föld körül furcsa meglepetések 1 érték a hangsebesség eléreue- ( kor. A lökéshullámok követ-, keztében a gép rezgésibe, vib­rálásba kezdett. Kormányai-, nak hatása fordítottá vált, a( pilóta a lengést nem csókáién- j tette, mint akarta, hanem még| növelte. Előfordult, hogy ai hangsebességet váratlanul el­ért gép akkorát ugrott, hogyi pilótája az üléssel együtt ki-( szakadt a gépből. Ma már a gépek jobb kiala-i A. z 1831. esztendő utolsó napjaiban az angliai De- • ' venport kikötőjéből kétszer is elindult egy Vizsla nevű, kétárbócos kis vitorláshajó. Az erős délnyugati szelők azonban mindkét alkalommal visszavetették kiindulási he­lyére. Babonás ember harmadszor már talán meg sem kísé­relte volna e hajóval az útrakelést, de a. Vizsla utasait más fából faragták. December 27-én — harmadszorra — sikerült elhagyni az angol partokat. Fritz Roy — a hajó kapitánya — azzal a feladattal indult, hogy mélységméréseket, térképezéseket vé­gezzen Dél-Amerika partjain. A hajón utazott egy fiatal, ter­mészetkedvelő angol teológus is, Darwin Károly. így kezdődött el százhuszonhét esztendővel ezelőtt az az öt évig tartó világkörüli hajóút, amelynek jelentőségével nap­jainkban már tisztában vagyunk. Darwin önéletrajzában így emlékezik vissza: »A Vizsla útja a legfontosabb esemény volt életemben, ez határozta meg egész pályafutásomat«. A fiatal természetbúvár meglátogatta a Zöldfoki-szigete- ket, hónapokat töltött Brazíliában, bejárta Uruguayt, Argen­tínát, Patagóniát, a Falkland-szigeteket és a Tűzföldet. Kikö­töttek a Galapagos-szigeteken, Ujzélandon, Ausztráliában,, majd ismét Brazíliában. Darwin Károlynak világkörüli útján a természet feltárta szépségeit és nagyszerűségét. A Galapagos-szigetek tanulmá­nyozása során Darwin azt találta, hogy az itt élő növények és állatok sok tekintetben hasonlóak az Amerikában élő ugyanazon fajokhoz, de egyik-másik tulajdonságukban elté­rőek is. Ennek a magyarázatára csak egy lehetőség látszott valószínűnek. Ez pedig az, hogy a szigeteken élő fajok Ame­rika partjairól kerültek ide. Uj környezetbe jutva azonban alkalmazkodniuk kellett az új életfeltételekhez, ennek követ­keztében lassan megváltoztak. A tapasztalások hosszú sora, az induktív okoskodás, '' már akkor megsejtette a fiatal kutatóval, hogy a mostani élő világ lassanként alakult ki. A fokozatos alkal­mazkodás és fejlődés révén az egyszerűbb alakokból a bo­nyolultabbak jöttek létre. S a XIX. század közepén, amikor Kant és Laplace a csillagászat, Lyell pedig a földtan területén már nyilvános­ságra hozták forradalmian új elméleteiket, akkor az evolú­ciónak (fejlődéstan) eddig hol bátrabban, hol erőtlenebbül pislákoló mécsesei helyett Darwin Károly üstökösként fel­ragyogott, és 1859-ben megjelent A fajok eredete c. munká­jában kifejtette tanítását az élő természetről. »Minden, ami eddig merev volt, feloldódott — mondja Engels erről a korról —, minden rögzített elpárolgott, min­den öröknek tartott múlóvá lett, az egész természetről bebi­zonyosodott, hogy örök folyásban és körforgásban mozog«. Természetesen nem mindenki vonta le ezt a következtetést. A maradi és visszahúzó erők még sok esetben a középkori felfogások és magyarázatok »pajzsai«-t tartották gátként az új eszmék terjedése elé. Hasztalannak bizonyult azonban ez a próbálkozásuk éppúgy, mint ahogyan azok a »nyilak« sem ártottak, amelyeket elpusztító szándékhal lövöldöztek a dar­winizmusra. A darwinizmus, vagyis az az elmélet, amely az egyszerűbb élőlényekből a magasabbrendű élőlényeknek a leszármazását és kialakulását (az emberét is) eredeti módon, tényekkel magyarázza, nem rendült meg az utolsó száz év viharaiban. Napjainkban is olyan elméletnek tartjuk, amely az élő világ evolúciójának legnagyszerűbb magyarázata. A darwinizmus körüli kultúrharc története azt bizo- • ' nyitja, hogy azért haragudtak sokan Darwinra, mert a leszármazásnak hogyanját magyarázta, és ezzel hoz­zányúlt egy kényes kérdéshez. Pedig a leszármazás ma már a biológiai tudományoknak egyik alappillére — tény —, és akkor is érvényben maradna, ha a darwinizmus a maga egé­szében tévesnek bizonyulna. Tisztán kell látnunk azt, hogy nem Darwin az oka annak, hogy az egész élő világ (növé­nyek, állatok és az ember) fokozatos tökéletesedés révén ala­kult ki, hanem Darwin zsenialitásának köszönhető, hogy ezt a folyamatot a legtökéletesebben először ő vette észre a ter­mészetben. Nemrégen New York-ban Huxley, az ismert angol bioló­gus közzétette, hogy a Vizsla hajóval 1831—36-ban megtett utat megismétlik az idén. 1858-ban olvasták fel először a lon­doni Linné Társulatban Darwin evolúcióról szóló művének első fejezeteit. Ennek az eseménynek százéves jubileumát vá­lasztották a hajóút megismétlésére, de csupán egy év alatt. A segédmotorokkal felszerelt vitorlás ugyanazokat a tájakat keresi fel, mint elődje. A résztvevő kutatók érdekes megfi­gyeléseket végeznek majd, és várjuk az eredményeket.-1882. április 19-én halt meg a nagy angol természet- 1 tudós. A londoni Westminster-apátság sírboltjában temették el. Odahelyezték Herschel mellé és Newton szom­szédságába. E két szellemóriás között nyugszik. Amazok a világegyetemben az élettelen természet titkait fejtették meg, Darwi Károly pedig az élő szerves világ mozgástörvényeit derítette fel. Méltó helyét már kortársai is meglelték, de ta­nításának messzeható erejét csak az utána következő nem­zedékek ismerték és ismerik fel egyre jobban. Horváth Zoltán, tanár, a TIT tagja. »Alt-Wien« étkészletet, ame­lyet még Mária Terézia aján­dékozott a nagyhírű Hadik András generálisnak, aki az osztrák—porosz háborúk során 1757-ben bravúros huszár­csínnyel egész Berlinig tört előre, és a várost megsarcolva, őrségét szétverve, magától a. porosz királytól üldöztetve, foglyokkal és zsákmányolt ha­dilobogókkal sértetlenül tért vissza. E nagyszabású kastély ma szociális otthon. A falu délkeleti oldalán, a vasútvonalon túl levő kőfallal kerített kuriális épület — me­lyet »Keserű-féle ház«-nak hívnak a tabiak — eredetileg a Mérey-csáládba nősült Spissichek nemesi udvarháza volt, amely előbb leányágon a Farkas-, majd vétel útján a múlt század végén a Kesserű- család kezére került a hozzá tartozó 15 holdas belsőséggel együtt. E kastélyokhoz, kúriákhoz az elmúlt századokban kiter­jedt birtokok tartoztak Tabon és a környező falvakban. A nagybirtoknak az a megoszlá­sa, amelyet 1945 előttröl még mi is ismertünk, Somogybán lényegében a török hódoltsá­got követő évtizedekben ala­kult ki, s a mammut-birtokok a XVIII. század elején jutot­tak az ismert birtokos csalá­dok kezébe. Somogy földjét ekkor két szélsőség jellemezte. A hatal­mas erdőségek, amelyek az összterületnek több mint egy- harmadát tették ki, s amelyek­től — mint mondták — nem lehetett látni a megyét, vala­mint a fojtogató nagybirtok, amely a polgáriasodást, fejlő­dést oly annyira akadályozta, hogy a megyében 1873-ig egyetlenegy város sem alakul­hatott. A tabi LENGYEL—ME- REY-URADALMAT (Tab, Nyim, Lulla, Torvaj, Bá- bony stb.) egyenként több fa­lut felölelő, más nagybirtokok határolták. Ezek birtokosai a XVIII. század elején a megyé­ben őstől fogva birtokos Zichyek (Zala, Zieh, Nágocsl, és Perneszyek (Ádánd, Kereki, Miklósi, Bálványos, Kapoly), valamint a birtokaikhoz 1677 \ óta jutott Széchényiek (Siojut, \ Pusztaszemes, Kőröshegy, Ba- \ latonföldvár) és az Apponyiak 5 (Som, Dar árny-puszta, Kánya) voltak, akiknek falvai köré erős gyűrűként fonódtak a me­gyebeli legnagyobb birtokos­nak, a katolikus egyháznak: a veszprémi püspökségnek (Cse- pely, Korád, Andocs, Kisbár- apáti, Szorosad, Törökkop­pány), a káptalannak (Ságvár, Siófok, Szabadi, fCüiti, Nagybe- rény) és a tihanyi apátságnak (Szántód, Zamárdi, Endréd, Teleki) óriási latifundiumai. Nem kell különösebben fej­lett történelmi szemlélet ah­hoz, hogy e meghökkentő tabi képben felismerjük e táj fej­lődésének évszázados gátjait. Ezeket a gátakat rombolta le a felszabadulás, csak ezáltal válhatott lehetővé, hogy Tab és vidéke is elindulhasson a fejlődés útján. Móricz Béla 400 ezer volt feszültségű vezeték A ziilinai (Csehszlovákia) »Magasfeszültség Szerelővál- flalat« dolgozód néhány nappal [ezelőtt ritka feladut teljesíté- )séhez fogtak hozzá: Három év • leforgása alatt több mint 100 [ kilométer hosszú, 400 ezer volt I feszültségű vezetéket akarnak ^építeni. Hasonló magasfeszült- ®ű vezeték a Szovjetunión [ kívül csak igen kevés ország- > ban találhat«.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents