Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-10 / 291. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 1998. december W. Nyolc hónap közös munkájának eredménye Batatonszabadiban az Uj Elet Termelőszövetkezet irodájában Horváth János brigádvezetővel és Puskás József tsz-elnőkkel a fiatal szövetkezet életéről, a napokban megtartott első zárszámadó közgyűlésről beszélgetünk. — Ünnep a zárszámadás minden szövetkezet életében — magyarázza Puskás elvtárs, aki a párttitkári tisztet is viseli a községben —, de kétszeres öröm és ünnep az első zárszámadás. Megmutathatjuk eredményeinket a kívül állóknak. — Van-e mivel dicsekednie a tsz-nek? — Van — mondja határozottan az elnök. — Ez év februárjában alakult meg az Uj Élet tíz családdal, tizennégy taggal. Az alapító családok földdel nemigen rendelkeztek, ezért állami tartalékföldet vettünk igénybe. Májusban két család, ősszel négy jött, így 28-ra szaporodott a tsz-tagok száma. Talán három olyan tagunk akad, aki még nem volt tsz-tag. Két pár lóval, négy kocsival, két pár rossz szerszámmal és nagyon nagy akarással kezdtünk a közös gazdálkodásnak. — S most? Horváth Jánosnak, Puskás Józsefnek is tűz lobban szemében, hangjuk büszkén cseng, amikor válaszolnak a kérdésre. — Négy pár lovunk, nyolc kocsink, két pár új szerszámunk van, huszonkét anyakocánk, tíz tehenünk (nyolc borját ellettek eddig), száznyolcvan anyabirkánk — sorolja a jó gazda pontosságával Horváth elvtárs. — ötvenkét férőhelyes tehénistállót építünk, már csak a tető hiányzik. Azért akadtunk el, mert nincs gerendánk. A járási pártbizottság és a tanács munkatársai megígérték, hogy a legrövidebb időn belül segítenek előteremteni a szükséges anyagot. — Mennyit ér a munkaegység? — 32 forint 42 fillért — mondja Puskás elvtárs készségesen. — Ha azt vesszük, hogy februárban alakult meg a tsz, és csak március derekán kezdtek a tagok dolgozni, nincs okunk panaszra. Évközben a fuvarozás is hozott valamit a konyhára: 66 ezer forintot. Eddig 42 ezer forint előleget osztottunk a tagoknak készpénzben. Az aszályon kívül a laza munkafegyelem is oka, hogy nem oszthattunk többet. Mojzer István és Füst István növénytermesztők szóvá is tették a közgyűlésen, hogy sokan még nem érzik teljesen magukénak a tsz-t, nem használnak ki minden percet: 2—3 órás ebédidőt tartanak, kapálás közben leállnak trécselni. Bizony ez nagy kiesést jelent, hisz kevés a tag, és, sok a föld. — így van — bólint Horváth elvtárs. — Néhányan a legnagyobb dologidőben elmentek a fürdőtelepre kofálkodni, mint például Pintér József né és Varga lstvánné. Pintérné emiatt 2017, Vargáné 2800 forintot keresett a szövetkezetben. Sajnos, a szövetkezetét a munkaerőkiesésekből eredően sokkal nagyobb kár érte, mint őket. Aki becsülettel dolgozott, szépen vitt haza. Én több mint egy hónapig betegeskedtem, mégis 8289 forintot kaptam. Morék János tehenész meg 12 800 forint részesedést kapott. — Mit terveznek jövőre? — Rájöttünk, hogy nem elég 32 hold búzát vetni, ezért idén már száz holdon vetettünk. 45 holdon lucernát, 60 holdon kukoricát, 60 holdon árpát szándékozunk vetíti. Juhhodályt, sertésfiaztatót építünk, s tovább gyarapítjuk taglétszámunkat — Úgy hallottuk, tizenkét tagot vettek fel a zárszámadó közgyűlésen. — Igen — hagyja helyben Puskás elvtárs. — A ben egvre nagyobb tekintélye van az Uj Életnek. Azok, akik már voltak tsz-tagok, egymásután jönnek vissza. Az új belépők közt találhatjuk PaPP István 17 holdas középparasztot, ő másodmagával jön be a tsz-be. Csendes Sándor és fia, László szintén 17 holddal lép be. Példájuk biztosan ragadós lesz, s így beválik számításunk, hogy a jövő év elejére 50-re emelkedik taglétszámunk. A közgyűlésen, amikor szavazásra tettük fel, ki van amellett, hogy felvegyük a belépni szándékozókat, és ki ellene, egymásután kiabáltak közbe a tagok: «-Micsoda? Ellene? örülünk, ha többen leszünk, már mért elleneznénk a felvételüket«. A balatonszabadi Uj Élet, amely még egyéves múltra sem tekinthet vissza, jól zárta az évet. Ha a vezetőség, a párttagok jobban sarkukra állnak, s megszilárdítják a fegyelmet, sokkal többet oszthattak volna a zárszámadáskor. Remélhetőleg az új esztendőben megszívlelik az idei tapasztalatokat a tagok is, vezetők is. h. G. A vadászok vadvédelmi tennivalóiról AZ EQYIK SIRÁNKOZIK, A MÁSIK VADASZNI JÁR Hányszor meg hányszor voditunk kénytelenek megállapítani, hogy nem halad kellő ütemben a termelési szerződések kötése a barcsi járásban. Az egymást követő értekezleteken mindig bíráltuk a lemaradókat Mindaddig nem láttuk a hibák nyitját, amíg alaposabb helyszíni ellenőrzést nem folytattunk. Ababócsai földművesszövetkezet illetékesei — Belányi Ferenc elnök és Horváth István mezőgazdász — szinte versengtek egymással a siránkozásban: nem lehet újabb szerződéseket kötni. Ugyanakkor Bicsár István (Ba- bócsa, Szabadság tér 3. sz. alatti lakos) és több más egyéni gazda Somogyaracsról a Kaposvári Cukorgyárhoz írt levelet: hogyan lehetne szerződést kötni és termelési előleget kapni. Lám, nem mennek a gazdákhoz a földművesszövetkezet megbízottai. Az FJK főagronómusa a helyszínen bogozgatta a lemaradás okait. A termelési felelősökkel együtt három nap alatt Babócsán s a szövetkezethez tartozó Péterhidán és Bolhón elment a gazdákhoz: 13 hold cukorrépa, 3 hold magkender és 1 hold szarvaskerep termelését vállalták a dolgozó parasztok. Persze, nem az ügyvezető vagy a mezőgazdász irodájában, hanem otthon írták alá a szerződést Ahány gazdához elvitték a felvilágosító szóit, mindegyik — kivétel nélkül — szerződött! Tehát az irodai siránkozásnál sokkal célravezetőbbnek bizonyult Babócsán és másutt is a «-házhoz szállított« agitáció. Lakócsán is tanulhatnak ebből a módszer* bőL Elsősorban Földesi József ügyvezető és Nagy István agronómus figyelmébe ajánljuk a babócsai tapasztalatokat Homokszentgyör- gyön viszont folyamatos, lelkiismeretes munkát végez Tavaszi József mezőgazdasági üzernágvezető. Az eredmények erről tanúskodnak. A csokonyavisontai szövetkezetben nincs különösebb baj. Ez főleg Füzesi István ügyvezető érdeme. Hosszú Béla agronómus ellenben néha-néha más utakon jár. Nemrégiben mukaidő alatt a fürdőn találta az ellenőrzés. Máskor pedig a MEZÖMAG Vállalat megbízottja hívta magával szerződtetni. — Nem mehetek, mert Ínszalag-szakadásom miatt nehezen járok — felelte. De aznap délután — bizonyára nagy fájdalmak közepette — eljutott a szőlőhegyre, Mintha elfelejtette volna, hogy a földművesszövetkezettől kapott fizetéséért a mezőgazdasági termeltetést kell szerveznie, nem pedig a vadász-cimboráknak nyúlpörköltet készíteni. A falatozás, pinceszerezés, ha nem is orvosi recept szerinti gyógymód, de jót tett Hosszú Béla ínszalagjának: akik vele együtt voltak a következő napon, egyetlen jajszavát sem hallották a több tíz kilométeres gyaloglást követelő egész napos vadászaton. Ha Hosszú Béla fájós lábát a szerződtetés után járva ed7ené, bizonyára a termeltetés még szebb eredményeiről adhatna számot a csokonyavisontai földművesszövetkezet. Farkas József FJK-előadó, A rohamosan közelgő tél hasznos vadállományunk fokozott védelmét követeli meg. Fontos nemzetgazdasági érdekek szükségessé teszik, hogy a vadállomány védelme, figyelése, a vadászterület rendszeres ellenőrzése ne szűnjék meg. A haszonbérleti szerződésben vállalt kötelezettségnek tehát tegyünk eleget, és ahol a megfelelő számú vadetető még nem volna elkészítve, a lemaradást minél előbb pótoljuk. Még a rossz idő beállta előtt meg kell kezdeni az etetést, hogy a vad odaszokjék az etetőkhöz. A vadetetőket kétnaponként, havazáskor naponként lássuk el friss élelemmel. Havazások, hófúvások esetén az etetőket tisztítsuk meg a hótól, és az esetleges rongálódásokat azonnal javítsuk ki, hozzuk rendbe, hogy az etetők a rendeltetésüknek megfeleljenek. Az ismert vad csapások vonalán hóekékkel húzzunk utat az etetőkhöz. Az etetők környékét fokozottan ellenőrizzük, és gátoljuk meg az állati és emberi kártevéseket. Igen jól bevált az a gyakorlat, hogy a vadásztársaság tagjai a vadászterületet az ellenőrzés és a vadvédelmi feladatok elvégzése céljából egymás között felosztják. Fordítsunk különös figyelmet a mezőgazdaságra igen fontos és nagyon hasznos fogoly- és fácánállomány fokozott védelmére. Készüljünk fel a ragadozók téli és tavaszi mérgezésére. A mérgezést a szomszédos vadásztársaságokkal és vad- gazdasági rezervátumot kezelő erdőgazdaságokkal, állami gazdaságokkal lehetőleg egy időben végezzük. A méregvásárlási és mérgezési engedélyt az illetékes járási tanács v. b. egészségügyi csoportjától szerezzük be. A mérget (sztrich- nint és foszforszörpöt) a múlt évihez hasonlóan — a már ismert elosztás szerint — a ka- posvári Kossuth tér 4. szám alatti gyógyszertárban a vadásztársaságok mielőbb vegyék át, hogy azt időben fel lehessen használni. A mérgezésre alkalmas időt jól használjuk ki, de mindig körültekintő gondossággal járjunk el, nehogy emberben vagy haszonállatban kárt okozzunk. A »vadász« név és a vadászfegyver viselése mindenkit arra kötelez, hogy népgazdaságunk és a saját jól felfogott érdekében mindent kövessen el hasznos vadállományunk, illetve vadgazdálkodásunk kívánt fejlesztésének elősegítéséért. Szöllősi József megyei erdészeti és vadászati felügyelő. ff Megmondom az igazságot a Szovjetunióról" — Egy könyv margójára — »Ennek a könyvnek a lapjain korunk egyik legmegdöbbentőbb történetét akarom elmondani, azt, hogyan tévesztettek meg tíz- és tízmillió embert a Szovjetunióval kapcsolatban« — ezekkel a szavakkal kezdi Dyson Carter, a kiváló kanadai író és publicista a Szovjetunióról szóló új könyvét. »25 éven keresztül — mutat rá Carter — sokat írtam a Szovjetunió fejlődéséről. Az »Oroszország titkos fegyvere« című könyvemet milliók olvasták. Már 25 évvel ezelőtt megjósoltam a szovjet tudomány közeli győzelmét, mivel a tényekből indultam ki«. Dyson Carter új könyvének címe: »A nagy hazugság«. Ez a cím teljesen megfelel a könyv szellemének: a szerző leleplezi a reakciós propaganda rágalmait és hazugságait, bebizonyítja, hogy a kapitalista világ urai a fiatal szovjet állam fennállásának első napjaitól kezdve durya rágalmakat terjesztettek a Szovjetunióról, hamis képet adtak a Szovjetunió lakosainak életéről. Dyson Carter azonban nem elégszik meg azzal, hogy leleplezi a nagy hazugság összefabrikálásának és terjesztésének undorító folyamatát. Uj könyvében megismerteti az olvasókkal a Szovjetunió fejlődésének nagyszerű történetét, az élet legkülönbözőbb területein elért páratlan sikereit. A szerző nem fárasztja olvasóit hosszú szónoklatokkal: a tények, számok és fényképek cáfolhatatlan nyelvén győzi meg őket. »A tényeknek az a csodálatos tulajdonságuk van — jegyzi meg tréfásan Carter —, hogy mindig az igazat mondják!« Mint régi filmhíradó-kockák, úgy tarkítják a könyv lapjait a régi fényképek. Újra felelevenednek az olvasók előtt a távoli múlt eredményei: a nyomorgó Oroszország siralmas kunyhóival, éhező, rongyos embereivel, kezdetleges szélmalmaival...« Ezzel kezdte a szovjet nép 1917-ben páratlan történelmi kísérletét« — írja Dyson Carter. A könyv a többi között idézi Harry Schwartz reakciós amerikai újságíró beismerését. Az amerikai sajtó 40 éven keresztül megtévesztette olvasóit — vallja be kényszeredetten az amerikai újságíró. A bur- zsoá lapok azt írták, hogy a szovjet emberek állítólag faragatlan, durva teremtmények, akik csak a maguk primitív termelőeszközeit ismerik. Az Egyesült Államok — állították az amerikai lapok — a világ leggazdagabb országa, amely mindig és minden téren meg fog előzni és túl fog szárnyalni más népeket. »A kommunizmus — írta az amerikai sajtó — ellentmond az emberi természetnek, ezért nem várhatunk tőle nagy tetteket«. És ekkor beköszöntött 1957 októbere. A mesterséges hold, melyet a világon elsőnek szovjet tudósok alkottak meg, darabokra tépte a kapitalista propaganda által szőtt hazugság- és rágalom-függönyt. »A világon tíz- és tízmillió ember látta a szputnyikot, hallotta jelzéseit... A második szput- nyik fellövése még nagyobb szenzációt keltett« — írja Carter. . »Ma már nem is kérdéses, hogy elmaradtunk-e a Szovjetunió mögött, vagy nem — jelentette ki a World Telegraph című amerikai lap szerkesztője —, ma már csak arról van szó, hogy milyen nagy ez az elmaradás«. Dyson Carter megjegyzi, hogy a szovjet tudósok ragyogó eredménye csak azokat az embereket érhette váratlanul, — Maga íróember, jó lenne,-lakik a Szovjetunióról hangozVc^zitij -Ardamaftzlaj Fordította: Lafo$ Géza 14. — Mi a neve ? — A neve 7... Nem is mondta, nem volt ideje. Nekem meg kellemetlen lett volna megkérdezni, esetleg félreérthetett volna. Valamilyen igazolást kért tőlem... — Milyen igazolást ? — Olyasfélét, hogy a fogadóórámon járt munkaidőben. De meggondoltam magam, s nem adtam mégse. — S miért gondolta meg ? — Csak. Megharagudtam rá valamiért... — Szabadna tudnom az okát ? Volszkij felfortyant: — Ez nincs összefüggésben azzal, amit maga csinál! Adalija Petrovna váratlan és meglepő hírrel fogadta Okaje- movot: — Egész nap várta magát valaki. Okajemovban elhűlt a vér, de amint kicsit összeszedte magát, odafordult a háziasz- szonyhoz. Az megrémült, olyan feldúlt volt a férfi arca. — Nincs miért nyugtalankodnia, kedves Grigorij Makszimovics — locsogta. — Nem sok időt rabol el magától. A szomszédom van itt. Én vagyok a bűnös, véletlenül kikotyogtam, hogy maga írással foglalkozik. Fontos dolgot szeretne magával közölni... Okamejov visszafojtotta a lélegzetét, megnyalta kiszáradt ajkát... — Adalija Petrovna — hebegte a dühtől rekedt hangon —, nem megkértem a lehető leghatározottabban, hogy ne csapjon nekem bazári reklámot? Érthetően megmondtam, nekem csendes fészekre van szükségem, ahol zavartalanul dolgozhatok. Hogy tehetett ilyet... Határozott kopogás szakította félbe Okajemovot. — Ez ő — suttogta Adalija Petrovna. — Szid ion össze, Grigorij Makszimovics, engem ostoba öreget, de ne kergesse el. Szomszédom, s néhány percet igazán szakíthat száfrnára. Az ajtó kitárult, s egy ötven év körüli köpcös férfi lépett be, bajusza nikotinos volt a sok dohányzástól. — Minden jót! — kezdte halkan, szertartásosan meghajolva. — Bocsásson meg, de nem tudom, hogy szólítsam. — Jöjjön csak, jöjjön — karolt bizalmasan Okajemoi a szomszédba, s az asztalhoz vezette. — Foglaljon helyet. A jövevény erősen borszagú volt, s ez kissé megnyugtatta Okajemovot. Adalija Petrovna lábujjhegyen kiment a szobából — Köszönöm, de még mindig nem tudom, hogy szólítsam. Gorbilev a nevem. Kirill Jergenyevics Gorbilev. Adalija Petrovna szomszédja vagyok. Nagyon fontos és mondhatnám bizalmas ügyben kerestem fel. — Hát könnyítsen a szívén, Gorbilev elvtárs. Okajemov egy percre se vette le a szemét vendégjéről, az motoszkált a fejében, hátha a Cseka küldte ezt az embert. ha megírná az újságban a nálunk lévő disznóságokat. — Igen, miféle disznóságokat? — kérdezte Okajemov gépiesen. — Hogy mifélét? Egyszerű az egész, író elvtárs. Prémiumra fáj a foguk, s ezért képesek lennének az ujjykból kiszopni a százalékot, de majd én megkeverem az ügyet. tatott vad és ostoba rágalmak bűvkörében éltek. A könyvben felsorakoztatott tárgyilagos tények azt bizonyítják, hogy a szovjet tudomány történelmi jelentőségű győzelme — természetes és törvényszerű jelenség. Az egykor elmaradott országban kialakult szocialista rendszer soha nem látott kedvező feltételeket teremtett a Egy szót sem értek az f gazdasági élet, a tudomány és egészből. Miféle százalékról (a kultúra virágzásához. Ebben beszél? Kikről van szó? ? rejlik a »titka« azoknak a pá— Hát a ktsz elnökéről, Pi-Jratlan sikereknek, amelyeket a rikovról. Korábban keljen, ha 7> szovjet emberek arattak, akik engem falhoz akar állítani. A ) történelmileg rövid idő alatt szövetkezet nem teljesíti tér- i utolérték és több lényeges tevét. Pirikov csalással ak.nr szá- ) rületen maguk mögött hagy- zalékot csinálni, hogy megle- - ták a legnagyobb nyugati or- gyen a tervtúlteljesítés. így 4 szágokat megint zsebre vághatná a nagy 4 a szovjet nép megteremtet- jrrémiumot. Én azonban meg-) te erős, hatalmas államát. Úgy mutatom, hogy becsületes em- ) látszik azonban — jegyzi meg bér vagyok. Körüludvarolt elő- ) gúnyosan Dyson Carter —, szőr, hogy ilyen rendes fickó J hogy Foster Dulles úr »máig vagy meg olyan rendes, fir- f sem mondott le a Szovjetunió kantsd csak alá ezt a »kikor- ) meghódításáról szövögetett ábrigált« jelentést, nem leszek i hálátlan hozzád. Én azonban... — Ide figyeljen, Gorbilev ( elvtárs. író vagyok, az újsá-i goknak nem dolgozom, nem ér-j dekel az ügye. — Hogyhogy nem érdekű? — Gorbilev annyira meglepődött, hogy önkéntelenül fel- ] állt. — Hát napnál világosabb csalásról van szó..., s kinek a számlájára, mint az álla- méra. S ez magát hidegen' hagyja? Nem értem. — Pedig egyszerű a dolog, j Én a háborúról írok, s ne-, kém... — Folytatjuk — rándjairól!« Carter emlékezteti olvasóit: a Szovjetunió az Egyesült Államokat egy évvel megelőzve hajtott végre sikeres hidrogénbomba-kísérleteket. Messze megelőzte Amerikát a rakétatechnikában. Elsőnek lőtt fel mesterséges holdat. Az Egyesült Államoktól eltérően azonban a Szovjetunió nem akarta vívmányait politikai zsarolásra vagy más országok elnyomására felhasználni. Ellenkezőleg, a Szovjetunió újra és újra kijelentette, hogy legfőbb célja: a világbéke megszilárdítása.
