Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-09 / 290. szám

9* jSOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1958. december 9. Így hagyta meg Iljics Csodálatos, Izgalmas napo­kat élnek át a szovjet embe­rek. Hruscsov elvtárs beszá­molójának tézisei a XXI. pártkongresszusra hatalmas reflektorként mindent megvi­lágítottak, s mi megláttuk azt az utat, amelyet a Szovjetunió az emlékezetfces októberi éj­szaka óta megtett; megláttuk azokat a magaslatokat, ame­lyekre már felemelkedtünk, s azokat a tündöklő, napfényes csúcsokat, amelyeket a követ­kező hét esztendő folyamán kell elérnünk. A kommunizmus a vágy, a felhívás szavából a tett sza­vává, realitássá vált s ez a realitás egyre érzékelhetőbben behatol mindennapi életünk­be, színessé, gazdaggá, lenyű­gözően érdekessé teszi azt, ünnepnappá emeli a hétköz­napot Azért van ez így, mert a kommunizmus alap­ja, magva a köz javára vég­zett, örömet hozó, öntudatos, értelmes munka. Négy évtizeddel ezelőtt, a történelem új korszakának hajnalán nagy tanítónk, Vlagyimir Iljics Lenin az első kommunista szombatokban rendkívül fontos kezdeménye­zést látott. »Ez olyan fordu­latnak a kezdete, amely nehe­zebb, mélyrehatóbb, alaposabb, döntőbb jelentőségű, mint a burzsoázia megdöntése, mert ez a magunk renyhesége, fe­gyelmezetlensége, kispolgári önzése feletti győzelmet je­lenti, győzelmet jelent azo­kon a szokásokon, amelyeket az átkozott kapitalizmus ha­gyott örökségül a munkásnak és a parasztnak,— írta Lenin. Az új társadalmi fegyelmet, a szocialista fegyelmet akkor és csakis akkor teremtettük meg, akkor és csakis akkor válik lehetetlenné a kapita­lizmushoz való visszatérés és válik valóban le győzhetetlen­né a kommunizmus, amikor ezt a győzelmet megszilárdí­tottuk.-« A kommunista párt Lenin útmutatását követve az el­múlt esztendők során népün­ket, ifjúságunkat a munka iránti kommunista viszonyra nevelte, minden erejével, egész tekintélyével támogatta a dolgozók kezdeményezéseit, tág teret adott a dolgozó nép alkotó aktivitásának kifejté­sére. A párt lelkesítette mun- kahőstettekre az eíső ötéves tervek rohammunkásait, hí­vására tízmilliók kapcsolódtak a szocialista munkaversenybe, s váltak a szocialista termelés újítóivá. A szovjet társadalom fejlődésének minden szaka­szában mindig a dicső forra­dalmi ifjúság, a lenini Kom- szomol válaszolt elsőként a párt hívására, s harcolt oda- adóan annak megvalósításá­ért. A szovjet ifjúság a kommu­nisták példája nyomán ma is azon gondolkozik, hogyan él­jen és dolgozzék, hogy ez­által minél nagyobb hasznára legyein a közös ügynek. így születtek meg az üzemi mű­helyekben, a bányák fejtő­helyem, a kolhozföldeken és állattenyésztő telepeken kommunista munka brigádjai. miben rejlik e példa ereje? Aki a kommunista munka brigádjába lép, nemcsak a be­csületes, önfeláldozó munka* vállalja, hanem azt is, hogy f Forgassuk a határozatot! Idestova fél esztendeje, hogy pártunk köz­ponti bizottsága nagy jelentőségű elvi hatá­rozatba foglalta művelődéspolitikánk- irány­elveit. A határozat azonkívül, hogy mélyen- szántóan elemzi kulturálist forradalmunk fő Mi e brigádok jetentősége, <|ejVi kérdéseit, történelmi eredményeit, meg­világítja az elkövetett hibákat, egyúttal kije­löli a fejlődés irányvonalát is. A tegnapnak, a mának hiteles 'tükörképét adja ez a határozat: az eredményekét is, a-------j-. --------- — —w í hibákét is, s marxista módon megszabja a s zakadatlanul tanul, tökélete-1 ( holnap tennivalóit. Mint szülő a gyerekeit, siti ismereteit, léoést tart a f ügy óvja, figyelmezteti a kommunistákat, pártonkivülieket, mindenkit a központi bi­zottság: egyértelműen, s ne a saját szája íze szerint értelmezze akárki is a határozatot. A határozat a maga egészében juttatja iki- fejezésre a párt művelődési politikáját. S csak úgy éri el célját, ha a kommunisták egységesen értelmezik, és jobbra vagy balra térés nélkül valósítják meg a párt művelődé­si politikáját. Nem képviselheti helyesen a párt politikáját az, alá nem ismeri vagy nem jeléggé ismeri a művelődéspolitikai irányelve­iket. siti ismereteit, lépést tart a fejlődéssel, feljut a szocialista kultúra magaslataira. Nem véletlen, hogy a kommunista munka brigádjai éppen most, a XXI. pártkong­resszus előtt jelentek meg, amikor a Szovjetunió a kom­munista társadalom kiterjedt építésének időszakába lép. N. Sz. Hruscsov beszámolójának tézisei hangsúlyozzák: »A kommunista társadalom épí­tése a sokmilliós néptömegek f eleven, alkotó tevékenysége.«-» A kommunista munka brigád­jainak megalakulása e tevé­kenység egyik nagyszerű meg­nyilvánulása. (Komsz. Pravda) Márpedig — be kell vallani — sokan a pártban felelős tisztségviselők közöl is hadi­lábon állnak ennek a nagyjelentőségű hatá­rozatnak az ismeretével. A siófoki kéthetes párfctitkári tanfolyamon is kiderült, hogy so­kan csak az iskolán vették először .rezükbe a központi bizottság határozatát Pedig ezek az elvtársak mindennap zamtoem találják magu­kat olyan kérdésekkel, nézetekkel, amelyek­kel kapcsolatban — ha alaposan ismernék a határozatot — helyes álláspontot foglalhatná­nak el. így azonban vagy kitérnek az egye­nes, határozott válasz elől, vagy éppenséggel rossz irányban indulnak el a végrehajtás út­ján. Akadnak olyanok, akiktől, ha megkér­dezzük, ismerik-e a párt művelődéspolitikád elveit, azt válaszolják: »olvastuk, de nem na­gyon iismerjük-«. Pedig ezt a határozatot nem elegendő csak olvasni, hanem tanulmá­nyozni kell. De még ez sem elég: állandóan kezünkbe kell venni, és még sokszor forgat­nunk kell, hiszen hosszú, nagyon hosszú ideig ez lesz a párt művelődési politikájának alapja. Uj vezetőséget választott a somogyszobi területi KISZ- szervezet A scmogyszobd területi KISZ-szervezetben az első két hónapban még csak ment va­lahogy a kulturális és sport- munka, de aztán egyre jobban lelohadt a kezdeti feliéi igoiás. Ha néha-néha megtartották is a taggyűléseket, azokon csak a tagság kis töredéke, tíz-tizen- ket fiatal vett részt. Pedig a tagnyilvántartó könyvben 42 név szerepelt. A hibákért a vezetőség a tagságot, a tagság a vezetőséget hibáztatta. Huzamosabb ideig tartott ez az állapot. Végül is a járási és a helyi szervek segítségére siet­tek az ifjúsági szervezetnek Megállapították, hogy a jelen­legi vezetőség nem képes irá­nyítani, vezetni. Napirendre tűzték tehát a vezetőség mun­kájának értékelését, új vezető­ség választását. A KlSZ-szervezet helyisége soha nem volt olyan mozgal­mas. mint azon az estén, ami­korra összehívták a vezetőség­választó taggyűlést A tagságon kívül a járási pártbizottság és az iskola nevelőtestületének képviselői is részt vettek a taggyűlésen, hogy segítsék talpra állítani a szervezetet. A beszámolót értékes hozzá­szólások követték, majd meg­választották az új vezetőséget. A szervezet titkára Juhász László pedagógus lett, aki noha új ember a szervezetben, ám annyira közel került a fia­talokhoz, hogy méltán esett rá a választás. Tóth József. Fazekas Gyula, Mohári Magdolna, Visnyei Te­réz, Lőczi József és Mol­nár Irén kaptak még he­lyet a vezetőségben. Az új ve­zetőségben bíznak a fiatalok is: 62 arctól sugárzott az előlege­zett bizalom. Kisgyura Károly HALLGATÓK ÉS VEZETŐK KÉT HÉT TAPASZTALATAIRÓL Hasznos két hetet töltött száz községi és üzemi párttit­kár a siófoki pártiskolán. Szombaton ünnepélyes keretek közt véget ért a tanfolyam, a résztvevők visszautaztak falu­jukba, hogy a sok előadás, vi­ta értékes anyagát felhasznál­ják munkájukban. Helyüket mások foglalták el, akik — mire ez az írás megjelenik — már az első két előadás alap­ján a párt tömegkapcsolatának kérdését vitatják a szeminá­riumon. Szombaton délben a tanfo­lyam vezetője, Takáts István elvtárs, a megyei pártbizottság agit-prop, osztályának vezető­je búcsúztatta a hallgatókat: »Úgy érezzük, hasznos volt ez a két hét — kezdte beszé­dét Takáts elvtárs. — Szük­ség volt erre azért, hogy meg­ismertessük a falusi párttitká­rokkal a párt politikájának legalapvetőbb kérdéseit, s hogy egyformán hajtsák vég­re a határozatokat minden já­rásban, községben. A tanfo­lyam elérte célját. Az előadá­sokból okulni, tanulni lehetett. A tanfolyamon fegyelmezett kommunista munka folyt, a községi és üzemi párttitkárok Vasili} •Ardama^zklj Fordította: Lajos Géza 13. — Természetesen. A maga személyes jelenlétében beszé­lek majd az illetékesekkel. — Viszontlátásra, Szergej Dmitrijevics. — Okajemov az ajtó felé indult, de hirtelen visszafordult. — Már majd­nem elfelejtettem, Egy kis baj van, ugyanis munkaidőben jöttem el a fogadóórájára, s félek, hogy esetleg szólnak emiatt. Nem adna egy írást, hogy itt játtam? Nagyon szé­pen megkérném. — Hát éppen megtehetem. — Volszkij maga elé húzta küldötti blokkját, s törni kezd­te a fejét, mit írjon. — Kinek címezzem? Az elnöknek? — Igen. A Vasipari Ktsz el­nökének. — Ügy... a Vasipari Ktsz elnökének — visszhangozta Volszkij, s felírta a címet. — Tudja, miért jöttem épp önhöz? — Volszkij kezében megállt a toll, várakozva néz­te Okajemovot. — Az jutott eszembe, amit első gyűlésén mondott a választóinak: »Egy küldött életében nincs kis ügy és nagy ügy, mindegyik egy­formán fontos. (Ezt régi új­ságokból olvasta ki.) — Ostobaság! — csattant fel Volszkij, s ledobta a tollat az asztalra. — Sose mondtam ilyet! — De Szergej Dmitrijevics, hogy hogy nem mondta? Volszkij Okajemov mosolya mögött megérezte az ijedtsé­get. — Ügy, hogy nem. Az újsá­gok sütötték ki az egészet. Én •eí mondtam, a küldött nem oszthatja fel az embereket két csoportra: nagyokra és kicsik­re. Érti? — Volszkijt düh ön­tötte el ennek a kellemetlen esetnek a felidézése miatt. — A szerkesztő ugyan megígérte, hogy helyreigazítást tesznek közzé, de nem lett belőle sem­mi. Volszkijt kivételesen fel­idegesítette ez a panaszos, ügyét Dosztojevszkij tollára való tragédiának érezte. — Így van. Ha esetleg szólnak a szövetkezetben a mai hiányzá­sa miatt, akkor telefonáljanak ide, s igazolom azt, hogy itt járt nálam. Különben sem va­gyok köteles írást adni. — Jó, jó — egyezett bele hogy egy nporterecske lelki- ismeretlen munkája miatt füstbe megy a terve. Azzal vi­gasztalta magát, hogy végered­ményben hasznos volt a láto­gatás, mert megismerhette an­nak az embernek a külsejét és jellemét, aki miatt idekiHd- ték, s ez sem megvetendő ... Okajemov kisétált az utcára. A bejárat előtt sötétkék »ZIM« csillogott a napfényben. »Csak az ö kocsija lehet — gondol­ta —, meggyőződök róla...« — Kedves elvtárs — szólí­totta meg a sofőrt —, nem a mi küldöttünkkel jár? — Miért? — kapta fel a so­főr meglepetten a fejét. Okajemov sietve. — Viszont­látásra. Mérges volt és zavart, ami­kor az irodából távozott. Min­dennel számolt, csak azzal nem, — Most voltam a fogadóórá­ján. Nagy bánatban vagyok, elvesztettem a fiam. A küldöt­tünk meg rám parancsolt, hoz­zak be szombatra egy kér­vényt. Azt csak tudom, hogy Volszkij és Szergej, de az apai nevét elfelejtettem. — Dmitrijevics ... — Nagyon szépen köszönöm, kedves. Ügy is van, Dmitrije­vics. Amikor megválasztot­tam, tudtam, most meg mint­ha kirepült volna a fejemből. — Hát ilyen előfordul. Okajemov lassan tovalépdelt az utcán. »Tehát övé a kocsi — gondolta. A rendszáma tíz negyven­hét, tíz negyvenhét. A gépko­csivezető olyan harmincéves lehet. Szívesen szóba áll az emberrel...« * * * ... Potapov megfeledkezett kissé a professzor fogadóórájá­ról, ezért most loholt a városi tanácsra megnézni, hogy és mint folyik le, nincs-e lehe­tősége az ellenségnek arra, hogy közel férkőzzék Volszkij- hoz. — Parancsnok elvtárs, egy percre, ha megbocsát. Potapov úgy tett, mintha nem hallotta volna meg, de mégis hátrafordult, amikor ki­nyitotta a tanács ajtaját. Vol­szkij sofőrje szólította meg. — Á! Iljin elvtárs? — Pota­pov odament a kocsihoz. — Jó napot. No, mi újság? — Óvatosságra intett... Hát idejön az előbb egy polgártárs, és a professzor apai neve után érdeklődik. Azt mondta, hogy a fogadóóráról jön, elveszett a fia, s most kérvényt kell be­adnia a küldöttnek. — Régen volt ez?-— Talán öt perce, hogy el­ment. szívügyüknek tekintették a ta­nulást. Elősegíti a tanfolya­mon részt vett elv társak mun­káját az is, hogy kicserélőd­tek a gyakorlati tapasztalatok, a hasznos módszerek köz­kinccsé váltak. Ez az iskola hozzájárul ahhoz, hogy a párt politikai munkája, a párt­szervezetele tevékenysége megjavuljon. — Búcsúzóul arra hívom fel az elvtársak figyelmét — mondotta a továbbiakban Ta­káts elvtárs —, hogy szeré­nyen, kommunista módra dol­gozzanak otthon. Ha a siker a fejünkbe száll, könnyen a parancsolgatás eszközéhez nyúlunk, akkor pedig meg­lazítjuk tömegkapcsolatainkat. I,egyenek következetesek és nagyon szilárdak a párt poli­tikájának megvalósításában. Sokszor tapasztalhatjuk ugyanis, hogy az elvtársak li­berálisan hajtják végre a ha­tározatokat: letérnek az osz­tályharcos álláspontról. A párt előtti feladatok közül a falu szocialista átalakítása a leg­alapvetőbb. Képesek vagyunk az eddiginél gyorsabban és eredményesebben előre ha­ladni ezen a téren is. Búcsú­zóul azt kívánom, sikeresen hasznosítsák községükben az itt tanultakat« — mondotta befejezésül Takást István elv­társ. A díszebéd előtt néhány elvtárstól megkérdeztük, mit adott neki a kéthetes párt­iskola. — Nagyon jó volt, hogy az anyagot beszélgetés formájá­ban tárgyaltuk meg, és közösen oszlattuk el elvi tévedésein­ket. Otthon egész másképp kezdek munkához a tanultak alapján. Ha valamivel nem leszek tisztólban, csak átlapo­zom az ifi készített jegyzete­ket, s mindjárt útmutatást ta­lálok a megoldandó kérdése s­hez — mc-ndtó Tábori József. a bálát->nkilill Dózsa Tsz párttitkár.i, — Sok pártiskolán voltam már, de még ilyen »családi kőiben« seb 1 sem beszéltünk meg anyagot. Ez elősegítette, hogy közvetlenül a gyakorlati munkát tárgyaljuk meg, azt hegy pártszei vezetünk életét miképpen lendítsük fel m - lyen íródon javítsuk- m<_g munkánkat. Szilárd alapot adott a tanfolyam a mező­gazdaság szocialista átszerve­zésének munkájához — ma­' gyarázta lelkesen a zamárdi \ Ingola Ernő. __ Merre? j — Két hét kevés idő, mégis — Arra, amerről jött. i sok kérdést tisztáztunk az — Milyen volt a külseje ? a iskolán. Megtanultunk dia­— Hát... semmi különös itaktikusan gondolkodni, ősz- nem volt rajta. Sötétszürke öl- iszefüggéseben vizsgálni a té- tönyt hordott, csizmában volt. 1 nyékét. Hasznos volt a tón­T-r jfolyam azért is, mert erőt Úgy ... úgy V _ f az emberbe — mondta szokás szerint mindent emle- f , , . T_„ _ tartott, amit.^fe***» Most is eszebe jutott, hogy az t _ ^f^yam vezetősége utcakeresztezodesnel szembe* ^ vál tta össze ^ elő­jött vele egy magas, csizmás f Kellemes csalódás férfi sötétszürke öltönyben, azjért e pártiskolán, hisz egye- arcára azonban keptelen volt tanulmányaim négy éve visszaemlékezni. — Köszönöm, Jalatt gem ^ any­Iljin elvtárs. J nyj gyakorlati tudnivalót, Még négyen várakoztak Vol- imint itt a két hét alatt. Úgy szkijra. Potapov leült ötödik- 1 érzem, a legrövidebb időn nek. Egy óra múlva került rá í belül hasznosítani tudom az a sor. Volszkij összevonta a «itt tanultakat — jelentette ki szemöldökét, amikor meglátta, é Hausz Gyula csurgói pedagó­— Hát maga mit akar tő- t gus. lem? * Németh Ferenc, a megyei — Mindig ugyanazt, Szergej * pártbizottság titkárságának Dmitrijevics, óvatosságot —í vezetője, aki a 2. csoport sze- válaszolta mosolyogva. * mináriumét vezette, így nyilat­— Állítsunk talán ide is 4 kozott a tanfolyamról: fegyveres őrt? — tréfálkozott* — Célunk az volt, hogy né- Volszkij. f hány kérdésben elméleti és — Legjobb, ha ez a fegyve- ^ gyakorlati tanácsot adjunk a rés őr a lelkében lesz — mond- * párttitkároknak. Igyekeztünk a ta Potapov szárazán, majd kis*vitákon olyan jó módszereket hallgatás után megkérdezte. —? aäTle^J®^et Ugye, járt magánál egy em- \ ki községben is felhasználhat' bér, akinek elveszett a fia? Jnak az ©1-vtársak. E tanfolyam T7 , ... .... , * nagy tapasztalatcsere volt. Az Volszkij csodálkozva húztál M tanultak sok kérdésben tá­jéi szemoldoket. ^ jékoztatást adtak a párttitká­— Nem elveszett, hanem eí"íroknak ment. Miért? f Az első két hét sok tapasz­ft • ; ■- semmiség az egész. 1 blattal szolgált a tanfolyam A sáfárétól kerdezte meg az ^ vezetőinek is. A párttitkárok apai nevet. {még több gyakorlati tanácsot — Különös... Amíg nalam ivámak ^ előadóktól és a volt, egeszidö alatt teljes ne-{ szemináriumok vezetőitől. Az vemen szólított. f üzemi titkárok azt kérték, — Ugye, sötétszürke öltönyt* több gyakorlati útmutatást ad­ós csizmát viselt? — kérdezte*jónak nekik a földművesszö- gyorsan Potapov. * vetkezetek, gépállomások — Igen. \ gondjairól, bajairól, s azt is — Választópolgár? \ szeretnék, ha a jövőben több — Igen. Könyvelő egy kis- \ szó esnék a testvérpórtok ipari termelőszövetkezetben—i problémáiról. Remélhetőleg a Volszkij küldötti blokkjára te- \ tegnap elkezdődött új tanfo- kintett —, a Vasipari KIsz- ilyamon már ezekről a kérdő­ben. isekről is hallhatnak a közsé­^ gi párttitkáifoJ*. — Folytatjuk — L 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents