Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-02 / 284. szám
SOMOGYI NfiPLAP 5 Kedd, 1958. december 2. Új üzlet nyílt a Május 1 utcán: LEÉRTÉKELT ÁRUK ROLTJA Kezdjük azon, hogy tulajdonképpen nem is leértékelt áruk boltja ez az üzlet, hanem a leszállított árú cikkeké. A »leértékelt-« szóban selejtes, hibás holmikat sejthetnénk, itt viszont nem ilyenek vannak. Iparunk igyekszik mindig lépést tartani a kereslettel, állandóan új és új fazonokkal lép a közönség elé. Az egykét évvel ezelőtt készített árukat kaphatni a leértékelt áruk boltjában, mégpedig igen olcsó, nagymértékben leszállított árakon. Ezeket a cikkeket többé nem gyártja az ipar. A méteráruknak 30—40, a kon féke iáfélesógefcnek 20—40, a kötött áruik ára 40—50, a cipőké 20—30 százalékkal csökkent. Kordbáirsony szoknya, gyapjú blúz, férfizokni, zsebkendő, öltöny, női ruha, csíkos gyapjú- szövet, flokkon, színes karton, férfi, női, gyermekcipő — gyors felsorolással ezek találhatók az új üzletben. A kereslet — az első nap utón megállapí tható: nagy. December 9-től 21-ig: Kaposvölgye termelőszövetkezeti kiállítások A kaposvári járás párt- és tanácsszervei a Hazafias Népfront-bizottságokkal egyetemben december 9-e' és 21-e között a járás kilenc termelőszövetkezetében »Kapos völgye tsz-.kiáUítás-«-t szerveznek, ahol a környező falvak dolgozó parasztjainak bemutatják az illető termelőszövetkezet ter- melvényeit és jószágait, s a fejlődési szakaszokat tablókon, képekben. Az osztopáni, egyben első kiállítást és bemutatót Kulin Sándor, a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia professzora nyitja meg, a többi helyen dr. Bíró Gyu- 1 a egyetemi professzor mond előadást és bírálatot. A kiállításokat a következő községek- 1 ben és időpontban nyitják meg: Osztopán 9-én 9 órakor. Felsőmocsolád 12-én 9 órakor. Somogygeszti 13-án 9 órakor. Somogyszil 14-én 9 órakor. Somogyiad 15-én 9 órakor. Kadarkút 17-én 9 órakor. Toponár 18-án 9 órakor. Ráksi 20-án 9 órakor. Nagybajom 21-én 9 órakor. Ajándék Nagata Hisokának Még egész kicsi lány volt Nagata Hisoka, amikor Hirosimára hullt az atombomba, hatalmas pusztítást vonva maga után, s évtizedekre előre megnyomorítva az ott élő embereket. Nagatán nem látszott külsőleg semmi sérülés, de ahogy nőtt, múltak az évek, nem hagyta el ajkát egyetlen szó sem. A gyilkos sugarak gégéjét roncsolták szét, s a lány néma maradt. Neki, és sok más társának a Szovjetunió sietett segítségére és most Moszkvában gyógyítják. Ez a hír eljutott Kaposvárra, a Zrínyi Ilona 589-es úttörőcsapathoz is, ahol a Merő Nóra és Lő c s ey Orsolya vezetése alatt álló Csillebérc és Sirály őrs elhatározta, hogy ajándékkal kedveskedik a néma Nagatának. összerakták pénzüket, és közös erővel albumot vettek, melyei beköttet- j tek háziszőttes anyaggal. Az \ első oldalra levelet írtak, s az albumot teleragasztották kaposvári, pesti és az ország más tájait ábrázoló fényképekkel. Ismerje meg Nagata Hisoka is a mi országunkat. A kedves ajándék útban van Moszkva felé, viszi 16 ötödikes kislány jókívánságait. Sze- retetüket, segitőkészségüket így adják tudtára Nagata Hisokának, Hirosima egyik áldozatának ... Tegnap reggel nyolctól tizenegy óráig 350 vevő vásárolt. Legtöbben férfi és női kardigánt, gyermekbakancsot, zoknit, zsebkendőt, női félcipőt vásároltak. A pultok körül tolonganak a vevők, a kirakat előtt állandóan cserélődnek a néze- lődők. Nem is olyan régen még az útfenntartók irodája volt ebben az üzletben, alig egy hete kezdte meg az átépítést a kiskereskedelmi vállalat. Falakat bontottak és építettek a javító részleg dolgozói, hogy minél hamarabb megnyílhasson az új bolt. Neonfény, frissen festett helyiség, igen bő és egyre bővülő választók várja most a vevőket a leértékelt áruk boltjában. Sok jó háziasszony, családanya találja meg majd a közeli hetekben azt az olcsó és praktikus holmit, mellyel meglepheti szeretteit az ünnepekre. Ifjúsági vöröskeresztes szervezetet alakítottunk A napokban iskolánkban, a siófoki állami általános gimnáziumban megalakult a vöröskereszt ifjúsági szervezete. Ezen a gyűlésen megválasztottuk a vezetőséget is: titkárnak Gouth Gyula III/b., pénztárosnak Réti Ildikó III/a., propagandistának H á z 1 i n- g e r Mária II /a^ oszt. tanulókat. Két sajtófelelóst is választottunk. Az alakuló gyűlésen a vezetőségi tagok vöröskeresztes karszalagot kaptak, melynek viselése azt jelenti, hogy a vöröskereszt fő feladatai az iskolában reájuk hárulnak. Azóta már megindult a munka is. Feladatunknak tűztük ki ügyelni második otthonunk, az iskola tisztaságára. De nemcsak az iskolára ügyelünk — határoztuk el —, hanem a környéken és egész Siófokon is. Az iskolában tisztasági versenyt indítottunk, me’yre az összes osztály benevezett. Azóta minden tanterem egyre szépül. De nemcsak a tisztaságra ügyelünk az osztályokban, hanem zöld növényekkel a levegőt is igyekszünk üdébbé varázsolni. Ka valaki megsérti a tisztasági szabályokat, figyelmeztetjük. Munkánkban már nemcsak a szervezet tagjai, de a kívül álló többi tanulók is örömmel vesznek részt. CSELENYI MARTA és SOÜS IBOLYA, a II b. tanulói, sajtófelelősök. Amióta megkezdődött az őszi szerződéskötés a földművesszövetkezeteknél, a járások közül mindig a tabi volt az első, és ma is ezen a megtisztelő helyen áll. Pedig nem leki- csinylehdők azok a feladatok, amelyeket a tabi járás mező- gazdasági üzemágaiban dolgozóknak el kell végezniük. Cukorrépából 955, rostnövényekből 500, őszi aprómagfélesé- gekből 100, tavaszi aprómiagok- ból 741, gyógynövényeikből 70 kaíasztrális hold a terv. Ezzel szemben eddig 863, 460, 101, 616 illetve 60 holdra kötöttek szerződést. Cukorrépára, tavaszi aprómagokra — hogy meglegyen a 100 százalék — december 31-e után már nem kell szerződést kötni. A cukorrépán kívül más növényféleségeiknél nem ragaszkodtak kifejezetten a felülről Apró, fehér szoknyácskák libbennek, spicc-cipők orra kopván a ragyogó parketten, a fal mellett édesanyák, édesapák gyönyörködnek gyermekeik táncában. Nem vizsga ez, csak óra, melyen számot adnak a gyerekek az első negyedévben elért eredményükről. A nagyobbak már biztosan mozognak a spicc-cipőben, bátran elhagyják a bordásfalat, könnyed, elegáns ! mozdulatokkal táncolnak. Nem | mostanában kezdték a tanu- [ lást. Szirányi Erzsébet, ' aki különös finomsággal, köny- nyedsóggel mozog, már hét év óta látogatja szorgalmasan az órákat. — Öle már tiszta balettanyagot tanulnak — mondja M e- r ő B eláné tanár — az Állami Balett Intézet által i meghatározott rendszer és irányelvek alapján. Most is, mint minden órán láb pozíció-, kar- és spárgagyakorlatokat végeznek. Akadnak, akik már zökkenőmentesen lecsúsznak spárgába, de a többségnek még egy kis rugózás, tanulás kell, hogy sikerüljön. Minden gyakorlatot zenére csitervet teljesítsük — ezt tartották fontosnak. Hogy melyik községben kötik le az egyik, és melyikben a másik növényféleséget, az mindegy. Tabon például nagy kedvvel szerződtek étkezési borsóra, itt a tervezett 160 helyett csaknem 190 holdra van aláírt szerződés. Nágo- cson nem ment a borsó, de amit nem teljesítettek Nágo- cson, azt teljesítették Tabon. Az étkezési borsóhoz hasonlóan a tabiaik közül sokan szerződtek rostilenre is. December elején már 30 holddal túlszárnyalják a tervet. Nagyon helyes, hogy az FJK mezőgazdásza, Papp Gyula, a gazdákkal együtt választja ki a tájadottságoknak megfelelő növényféleséget. A cukorrépa- szerződtetésben legjobb eredményt a karádi, zicsi, andocsi nálnak, hogy már most beleszokjanak a ritmikus mozdulatokba. A legkisebbek — háromnégyévesek — a »Megy a gőzös« dallamára bevonulnak, köszönnek, kisfiúsán, aztán kislányosan. Náluk még kevés a klasszikus gyakorlat, inkább népi játékokkal, népi táncokkal foglalkoznak. Önfeledten, örömmel, a kicsik bájos ügyetlenkedésével táncolnak. Nem lehet mosoty nélkül nézni, amikor Magyar Ági — a legkisebb — annyira belemerül egy-egy játékba, egy-egy gyakorlatba, hogy teljesen megfeledkezik környezetéről, s mikor a többiek már rég mást csinálnak, ő változatlan buzgalommal folytatja a maga kis egyéni produkcióját. A parányi cipőkben nekik még remeg a lábuk, de a korlátba kapaszkodva, nagy akaraterővel már csinálják a lábpozíció gyakorlatokat. Szorgalommal tanulnak mindnyájan, és igazán szép eredményről tettek bizonyságot ezen — a balettiskola idei első — nyilvános óráján. V. M. és gamási szövetkezet ért eL Legkevésbé oldotta meg ezt a feladatot a bedegkéri, a kis- bárapáti és a kányái szövetkezet. Az összes földművesszövetkezetek közül a som-nagy- berényi mutatott jó példát: minden növényféleségre egyforma szorgalommal igyekeztek szerződést kötni. Ez elsősorban Szabó Géza mezőgazdász és Sebestyén János termelési felelős munkájának eredménye. A tabi járás foldművesszö- vetkezetei gépi munkára való szerződéskötési tervüket 78,3 százalékban teljesítették. A munkát a gépállomás erőgépei el is végezték. A gépi munkák szerződéskötésében 150 százalékos eredményével a bedegkéri fmsz bizonyult a legjobbnak. Ide a gépeket a Tabi Gépállomás adta és adja. Jól megértették egymást a gépállomás és a földművesszövetkezet illetékesei. Hiba csupán november 26-án és 27-én történt, amikor a bedegkéri körzetben dolgozó erőgépek üzemanyag hiányában álltaik. A Karádi Gépállomásnak nagy mulasztásai vannak. Több ide tartozó szövetkezet géphiánnyal küzd, és a gépállomás vezetői nem tudnak eleget tenni az év elején megkötött szerződésben foglaltaknak. Andocson számos gazda silózni akarja a kukaricaszárat. A földművesszövetkezettel meg is kötötték a szerződést. A gépállomás azonban két gép helyett egyet sem tud biztosítani, ugyanakkor már hónapok óta egy üzemképtelen traktor (Kintler Vince erőgépe) Hegedűs Ferenc andocsi gazda udvarán áll, nincs megjavítva. A szövetkezet kénytelen a már megkötött szerződéseket felbontani. Több gépállomási vezető részéről elhangzott olyan kijelentés, hogy vannak tartalékgépek, amelyeket ilyen esetben munkába állítanak, hogy kiesés ne legyen. Jó lenne, ha ezeket az ígéreteket valóra is váltanák az illetékesek. Dévai Zoltán A járások között a tabi rezet a szerződéskötésben kapott tervekhez. A járás összA balettiskola nyilvános óráján Vc^zUij -ArdamatszkiJ Fordította: Lajos 0ózó Földet hányt az ejtőernyőre, aztán előhúzta a térképet, s megvilágította a zseblámpa vékony sugarával. »Épp itt vagyok« — állt meg a fénysugár a zöld folt közepén. »A város és Volszkij professzor délre van innen« —, a fénysugár most egy hatalmas fekete karikán állapodott meg a tengeröböl kanyarulatánál. »Akkor hát egyenesen északra megyek, ide«. — A fénynyaláb odakúszott fel. ahol az összeszűkülő Fekete-erdőt a vasút és a miiét keresztezte. »A felszerelést elrejtem, aztán olajra lépek...« Okajemov gyorsan kimászott a gödörből. Lapos fémdobozt húzott elő zsebéből, a benne lévő folyadékkal bekente csizmája talpát. Megnézte az iránytűt, s elindult a sűrű, sötét erdőben. Kezét elöretartotta, neki ne menjen valamelyik fának. Eleinte állandóan megállt, s izgatottan hallgatózott, de az erdő békés zengése megnyugtatta, s mind ritkábban szakította félbe útját. Mehetett úgy öt kilométert, amikor elérte az őserdei részt. Minduntalan megbotlott a ledőlt faóriások gyökerein lógó földdarabokban. Hol át kelleti másznia a síkos, rothadó törzseken, hol elkúszni alattuk, hozzátapadva a nyirkos földhöz, miközben a dohos levegőtől fullasztó köhögés jött rá. Csupa víz volt a háta. arcán sós izzadtság folyt végig, csípte a szemét. Valami fehér és meleg valami villant meg az orra előtt. Hasra vágta magát, s félvállal húzva magát oldalt kúszott, mint a rák, s megmerevedett. Szíve hevesen dobogott. Félelmében hideg veríték verte ki. Az ágak közt ismeretlen állat mocorgott, s hirtelen, szinte emberi hangon elsikkantotta magái: »Hu-hu- u-u-u!« Elmosolyodott: »Bagoly, hogy az isten verje meg!« Felkelt, és továbbment. Amikor a hajnal halvány fénye átszüremlett a fák koronái között, gyorsan a kijelöli helyre ment. A kis tisztást nem lehelett eltéveszteni, a szélén háromlörzsü fenyő állt. Sietve elásta a hátizsákot, csak egy aktatáskát, váltás fehérneműt s egy tiszta papírral megtömött dossziét vett magához. Még egyszer megnézte figyelmesen a térképet, aztán elégette. Az ásót és az iránytűt egy vízzel teli gödörbe hajította. Ugyanennél a gödörnél megmosdott, ruházatát rend- betette, s elindult a vasúthoz... Kora reggel egy sötétszürke öltönyös magas férfi tűnt fel az erdővel szemben a Lesz- naja megálló melletti településen. A piac felé tartott, ahol hatalmas tömeg hullámzott: aktatáskáját vidáman lóbáita, x'alami pattogó melódiát fütyült. Mintha a szivárvány szikrázna a piac hosszú faasztalain: világoszöld hagyma, piros paradicsom, narancssárga répa, kék padlizsán hevert nagy rakásokban. Friss széna és gőzölgő tej illata lebegett a levegőben. Gondterhelt asz- szonyok lökdösődtek az asztalok között. Okajemov megivott egy pohár tejet, hozzá ropogós, meleg kenyeret harapott. Odább ment, s leült egy gerendára. Töprengeni kezdett. . . Előre 'elkészített tervét felborította a lökhajtásos repülőgépek megjelenése. Az aggasztotta, hátha felfedezték leszállását, s bármelyik percben lecsaphatnak rá itt. Vonatra ülnie nem szabad, mégis el kell tűnnie bármivel es bárhova, csak minél mesz- szebb. Onnan aztán csak elkeveredik valahogy a városba. Bement a piac melletti utcába, mivel abba reménykedett, hátha felveszi valamilyen »hazafelé« tartó gépkocsi. Mindegy volt neki, merre is megy ez a »hazafelé« tartó kocsi, csak innen minél messzebb kerüljön... Egy motorkerékpár fékezett a piac mellett. A rajta ülő legény sílcabátját teljesen belepte a pgr útközben. Megtámasztotta a motort a járdaszélen, odafutott az egyik asztalhoz, s fél kezében tartva a poharat, felhajtotta a friss tejet, majd visszament a megtámasztott járműhöz. —- Hova, hova? — kérdezte meg Okajemov nyájasan. — Osztrovszkba. Miért? — Nem vinnél el, ha nem vagyok terhedre? — Nekem még maga az ördög sincs terhemre. — A legény elmosolyodott, a motorkerékpárt elvezette a járda szélétől, s odakiáltott az idegen férfinek: — Ülj fel hát! De jól megkapaszkodj ám!.. . Okajemov gyorsan felpattant a hátsó ülésre. A motorkerékpár megugrott, s hatalmas porfelhőt hagyva maga mögött robogott az országúton. Okajemov maga elé képzelte a környék kívülről megtanult térképét. »Osztrovsz ... Osztrovszk ... — morfondírozott a rázós, kemény ülésen. — Aha! Északnyugatra vo.n, ide legalább ötven kilométerre. Nagyszerű...« A legény maximális sebességgel robogott, nem törődött azzal, hogy az ülés minden gödör ut*n magasba röpíti utasát. — Hová ilyen szélsebesen? — nyöszörgőit Okajemov. — Esküvőre. A barátom házasodik Osztrovszkban. Ö is traktoros! — ordította a legény hátra se fordulva. Mellettük bokrok, fák suhantak, arcukba szél csapott, »Milyen jó lenne ezen a motoron elmenni a városba — villant át Okajemov agyán, s ez a gondolat nem hagyta nyugodni. — Mi lenne, ha elvitetné magát a legénnyel a városba? Á, biztos többet ér számára ez a lakodalom, mint egy köteg pénz.« Kidugta fejét a legény válla mögül. Az út hirtelen erdőben kanyargóit tovább. Elhatározta, hogy megszerzi a motort. Élő tanút azonban nem hagyhat... A legény lelassított az erdőben, mert a tavasszal felázott út csupa kátyú volt. Az erdő recsegve visszhangozta a motor dübörgését. Egy kis törött híd előtt megálltak. — Szállj le. Gyalog megyünk át. Okajemov a leszállás után körülkémlelt — sehol senki. A legény nekidőlt a kormánynak, s tolta-tolta a motort a hídon, Okajemov mögötte lépkedett, hirtelen előrántotta revolverét és lőtt. A hangtompítóval felszerelt fegyver még akkorát sem szólt, mint amikor valaki jó erősen összecsattantja a tenyerét. Elkapta a hátrazuhanó legényt, s levonszolta a híd alá. Osztrovszkba nem ment be. Néhány kilométerre a várostól átvágott a réten egy másik útra, amely az ő végcélja felé vezetett. Teljes gázt adott, mivel ez az út jobb volt, mint a másik. Csaknem este volt már, mire beért a városba. Kint a külvárosban, a villamos végállomásánál megállt, s bement a postára. A motorkerékpárt a falnak támasztva kint hagyta. Néhány percig lökdösődött benn, aztán kijött, s mintha megfeledkezett volna a motorjáról, átvágott az utcán, s felült a belvárosba induló villamosra. 3. Kora reggel az Államvédelmi Hatóság ügyeletesének szobájában élesen csengeni kezdett a telefon. — Halló ... Úgy ■.. Pillanat ... — a tiszt egy darab tiszta papírt vett elő, a kagylót vállával a füléhez szorította, s valamit felírt. Még le se tette a kagylót, a készülék újra csengeni kezdett. — Halló, itt az ügyeletes! Úgy ... hm ... Értek mindent. Üdvözlöm... Jó, köszönöm ... A beszélgetés befejeztével töprengett egy darabig, aztán újra felvette a kagylót: — Asztangov ezredes lakását kérem. Ezredes elv-társ jelentem, most telefonáltak az Erdei övezetből, hogy egy éjjeli legeltetésről hazatérő kolhoztag a Fekete erdő felett repülőgépet látott körözni, körülbelül egy óra harminckor. Ezzel egyidöben a légierő jelentette, hogy 79 kilométerre a Fekete erdőtől ismeretlen repülőgépet lőttek le. A vizsgálat megindult. Az adatok szerint ledobtak egy... Értettem. Igen... igen... — az ügyeletes megint felírt valamit. — Világos. .. Azonnal intézkedem. .. Nem tette le a kagylót, csak megnyomta a nyelvet. — A garázst kérem! Garázs? Itt az ügyeletes. Asztangov ezredes kocsija azonnal menjen a lakására. Az ügyeletes géplcocsit pedig küldjék el Potapovért és Gon- csavovért a nyaralóba... Halló! Központ? Az expedíciót!..! Expedíció? Itt az ügyeletes. Küldje azonnal hozzám a küldöncöt, adjanak neki motort! Az ügyeletes egy percre nyugton hagyta a telefont, jegyzeteket készített, s zárt borítékba zárta őket. Megjött a küldönc. — Ezt átadja Potapov őrnagynak, de csak saját kezébe. Tudja, hol a nyaralója? — Igen, már jártam ott. — Asztangov ezredes szerint horgászni van Goncsarov- val. Azt is tudja, hol a tó? — Tudom. — Akkor ott megtalálja őket. Siessen! (Folytatjuk.)
