Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

Vasäm&p, 1958. deeember T. 2 SOMOGYI NÉPLAP Kaposvár—Moszkva Beszélgetés egy utazó főmérnökkel a KGST ülése után Nemrég ért véget a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának moszkvai pamut-fo­nóipari ülése. A KGST tanács­kozásainak az a célja, hogy a szocialista tábor országai ki­cseréljék gazdasági tapasztala­taikat, és összehangolják együttműködésüket. — A KGST legutóbbi ülés­szakán, november 18-tól 25-ig a pamutfonóipar továbbfej­lesztéséről, a kutatások ered­ményeiről, a termelékenység fokozásáról volt szó — mond­ja Csepregi Győző, a kaposvári Textilművek Kos- suth-díjas főmérnöke, aki ab­ban a kitüntetésben részesült, hogy a magyar küldöttségben vezetőhelyettesként kapott he­lyet. Beszélgetésünkkor még szinte látni rajta az »út po­rát«, érezni a moszkvai utcák levegőjét.: ? — Milyen volt a KGST ülésének munkastílusa? — Az ülést a Szovjetunió rendezte. Az egyetlen prog­rampontot^ a pamutfonóipar helyzetét elemeztük mélyreha­tóan. Az ülésszak alig több mint egy hetében öt napon át különböző küldöttségek tudo­mányos előadásait hallgattuk meg. Az előadásokat nagysze­rű tudományos viták követték. Nem dicsekvés akar lenni, de á magyar küldöttség javasla­taival, elgondolásaival igen szépén szerepelt. Különösen küldöttségünk fiataljai. Annak is köszönhető ez, hogy minden fontosabb tudományos kérdést először csoportunkban is meg­vitattunk, és egységes állás­pontot foglaltunk el. — Ön mennyire kapcsoló­dott bele a napirend tárgya­lásába? — Előadást nem tartottam, hanem hosszabb lélegzetű hoz­zászólásom hangzott el, persze magyarul, amit az egyik, vala­mikor Moszkvában tanult kol­légám tolmácsolt oroszul. Az ülés nyelve egyébként a né­met és az orosz volt. . — A vita után meglátogat­tunk néhány Moszkva környé­ki üzemet, pamutfonót, kord- ,cérnát előállító, gyárat. Példás rendet láttunk mindenütt. Fel­tűnt az egyes folyamatok nagyfokú automatizálása, a munka megkönnyítése. — Mi a véleménye az ülésről? — Rendkívül hasznosnak tartom. Kicseréltünk, átad­tunk egymásnak olyan tapasz­talatokat, amelyeket az egyik nemzet már kikísérletezett, és a másik átvehette anélkül, hogy a kísérletezést végigcsi­nálná. Az ülést valóban a köl­csönös segítségnyújtás jelle­mezte minden szocialista or­szág részéről. Különösen el­mondható ez a Szovjetunióról, amely önzetlenül adott át olyan tapasztalatokat is, ame­lyek éppen kutatás alatt vol­tak. A kapitalista államok ilyesmit hasonló stádiumban hét lakattal őriznek. Egyéb­ként, ha a Szovjetunió megva­lósítja a pamutfonóiparban ki­alakított terveit, maga mögött hagyja a kapitalista országo­kat. Nagyszerű szakember gárdája van. Csupa professzor és kandidátus. Hatvan-hetven éves tudósok serege, akik egé­szen aprónak tűnő kérdésekkel is igen mélyrehatóan foglal­koznak anélkül, hogy elvesz­nének a részletekben. — Először vett részt a KGST ülésén? — Másodszor — hangzik a válasz. — Két éve utaztam először a KGST tanácskozá­sára. — Milyennek tűnik Moszk­va most, két év után? — Fejlődés, fejlődés, megint csak fejlődés! Annyira roha­mos ez, hogy igen rövid idő után is szembe tűnik. Auto­matizálás, szakadatlan építke­zés, egyre feljebb emelkedő életszínvonal jellemzi a szov­jet életet. A moszkvai üzletek tömve vannak áruval és vá­sárlóval. Az emberek igen jól, divatosan öltözködnek. Egy­szóval jól élnek. Búcsúzóul még ennyit mond Csepregi elvtárs: — Hamarosan valószínű me­gint utazom, ezúttal irány Közép-Kelet, Pakisztán. Szegedi Nándor Udvariassági verseny a kereskedelemben A kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete a párt megalakulása negyvene­dik évfordulójának tiszteletére udvariassági versenyt indított a kereskedelmi dolgozók kö­zött. Az udvariassági versenybe a Népbolt Vállalat dolgozói is bekapcsolódtak. Elhatározták — noha ez a verseny alapos és céltudatos munkát kíván meg a boltok valamennyi eladójá­tól —, hogy az udvariasság terén is szép eredményt érnek el. A szakszervezeti verseny- bizottság részletes tervet dol­gozott ki annak elősegítésére, hogy a kereskedelmi és pénz­ügyi dolgozók szakszervezeté­nek felhívásában közzétett versenypontokat — hibátlan bolti és belső rend, jó és ízlé­ses csomagolás, előzékeny ki­szolgálás, udvarias köszönés, pontos számolás és mérés, az áruválaszték bősége,, szép és ötletes kirakat — mindenkép­pen teljesíthessék. A népbolt szakszervezeti bizottsága a legutóbbi taggyűlésen a ver­senyt kiszélesítette. A szak- szervezet vezetősége további Túlteljesítette tervét a Tejipari Vállalat Még jóval a választások előtt munkaverseny indult a Tejipari Vállalatnál. A termelési terv 110, az export-terv 130 százalékos tel­jesítését vállalták. Arra is töre­kedtek, hogy legalább 95—96 szá­zalékos arányban I. osztályú ex­port-vajat készítsenek. A verseny kiterjedt a fontos alapanyagra, a kazeinra és a felvásárlásra is. A verseny eredményeit tízna­ponként értékelték. A legutóbbi eredmények azt mutatják, hogy vállalásaikat minden téren túltel­jesítették. Az export-tervet 155 százalékra, a minőségi tervet 97 százalékra teljesítették, a kazein 95 százalékos minőségi terve 0,5 százalékkal szépült. Az eredményekben nagy része volt a KISZ-fiataloknak, akik az idősebb munkásokkal együtt szív- vel-lélekkel láttak hozzá a válla­lások teljesítéséhez. Valamennyi­en tudták, hogy a terv túlteljesí­tésével az üzemi nyereséget is, tehát az évvégi részesedést is nö­velik. segítséget nyújt a verseny si­keres lebonyolításához a bolt­egységekben is. Remélik a népbolt dolgozói, hogy amint az év első felének eredményei alapján elnyerték a »-Kiváló vállalat« címet, úgy az udva­riassági versenyben sem ma­radnak le. Befejezték éves tervüket a Barcsi Fűrészüzem és a Finommechanikai Vállalat A napokban fejezte be glo- ( bális éves tervét a Barcsi Fű­részüzem. Az aránylag nagy tervszámmal dolgozó, és több üzemrészét tekintve korszerűt­len gyárban arra törekedtek a munkások, hogy előrelátóan megelőzzék az évvégi — igen sok hátránnyal és, kellemetlen- séggél járó — kapkodást. Az év hátralévő részében a terven felül. vállalt kötelezettségeket is teljesíteni akarják. Hasonló eredményről, .szá­molhat be a Kaposvári Fi­nommechanikai Vállalat is. Az üzem az elmúlt év nehézségei­nek örökségét az idén leküz­dötte, és igen szép termelési eredményeket ért el. Ahogy tervezték, áz év vége előtt több mint fél hónappal befe­jezték éves tervüket. A követ­kező hetekben felkészülnek a jövő esztendőre, elvégzik a lel­Jó ütőn halad ja Kaposvári Erdőgazdaság szakszervezete r i Két évvel ezelőtt a ME- DOSZ megyei elnöksége szak- szervezetünket Somogy megye legro6Szabbjai közé sorolta. Partszervezetünk felfigyelt er­re a jelenségre. Tavaly no­vember 11-i taggyűlésünkön napirendre került a szakszer­vezet vizsgálata. Behatóan ele­meztük a munka fogyatékos­ságainak okait, feladatokat szabtunk, a legjobb pártmun­kásokat meghatározott tenni­valóval a szakszervezetbe küldtük dolgozni. Örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy szak- szervezetünk taglétszáma az­óta ötszázról ezerre szaporo­dott. Nehéz küzdelmek köze­pette erősödött meg. Vissza­verte ez ellenforradalom után még jó ideig ható demagóg nézeteket, azt, hogy a szak- szervezetnek nincs más dolga, mint bizonyos érdekvédelmi feladatokat lásson el. A hely­telen munkaszervezés, a mes­terségesen szított ellentétek, a pénzügyi és tervlazaság, a fe­tározást, és megkötik a hátra-$ lelőtlen anyag- és értékkeze­lésen kívül ez a szemlélet is lévő szállítási szerződéseket. cÁz ííjzáqlré jegyzetei Jú( j okozta a i ezelőtti gazdaság egy évvel SÖSPEREC Már többször hallottam, hát kikívánkozik toliamból. Való­jában nem nagy dolog, hi­szen csupán a kifliről van szó meg a perecről. Pontosabban a sósperecről és a köményes kifliről. Mert jó, jó, ami sü­tőipari vállalatunk éppen elég kiflit csinál, és jól is — mondják a panaszkodók —, de a sokezer kifli közül egyetlenegynek a tetejére sem hintenek sót vagy néhány szem köméfiyt. Pedig ez nem mai találmány. Hagyománya van, és akadnak emberek, akik a sósperecet, meg a kö­ményes kiflit az egyik legíz- letesebb reggeli falat-nalj;.tart­ják, es sokért; nem adniuk, fia jóízűen beleharaphatnának. Nem nagy ügy ez, persze, hogy nem. Mint ahogy az sem lenne valami nagy megerőlte­tés, ha a sütőipari vállalat \ ként elkapkodott kazánjavítás következményeit a 48-as If­júság útja nagy bérházának 36 lakója. Az 1KV elmulasz­totta a kazánok nyári gene­rálozását. Ehelyett egy szere­lőt küldött szeptember végén, akire ezenkívül vagy húsz központi fűtés rendbetétele várt. Mit is csinálhatott mást, mint pepecselt mondják —, és eltávozott. Amikor aztán engedetlenked- ni kezdett a kazán, jött egy kisiparos, aki megint csak másfélmillió forintos veszteségét. Szakszervezetünk vezetősé­ge és aktívahálózata ma fő­ként a termelésben részt vevő vagy a termelést közvetlenül irányító személyekből tevődik össze. így beosztásuknál fogva Is állandóan részt vesznek a termelőmunka szervezésében, felelősek a gazdaságos terve- — ahogy ) zésért. A szakszervezeti bi­zottság a pártszervezet javas­latára életrehívott termelési- es bérbizottságban ágazaton­ként foglalkozott az idő- és nemigen tehetett mást a nagy t teljesítménybér megfelelő és javítást igénylő kazánnal, mint pepecselt rajta, a lényeg alig változott. Pedig a -lé­nyeg-' sajnos, most is ott lát igazságos kialakításával. Vizs­gálta a védőruhák, munka­eszközök elosztását, ötleteket adott a jövedelmező gazdálko­feató„a ,k.azá#firtzban temérdek *óashoz. A mai gazdasági veze- híz ^^pn A fűtő és csa- j Wshez hozzátartozik, hogy a l^ádja reggelenként iW^itert \ dolgozók elmondhatják prob- mer ki a kazán előtti térség- \ imáikat, azok meghallgatta- | bői. A kazán folyik, ereszt, \ra’ s }'a l®het; orvoslásra is I rosszul zár, ellenhuzatot kap v falainak. ; a tűz, és igy nem csoda, ha a Súlyosan érezteti hatását er­egy reggel sóspereccel meg i legfelső emeleten fázósan i ^gazdaságunkban az köményes kiflivel örvendez- ' húzzák össze magukon a ka- f tetné meg a vásárlókat. j bátot a lakók. Mi lesz, ha 4 jegy napon a több ezer literi VÍZBEN fűtés? A karbantartások egyik változata a fűtőberendezések üzemképessé tétele nyáron. Nyáron bizony, mert általá­ban akkor nincs szükség a központi fűtésre. Igen szomo­rú következményekkel jár, ha a fűtőberendezések karban­tartási idejét összecserélik, mert fűteni is meg kazánt ja­vítani is télen nagyon bajos dolog. Saját lakásában ta­pasztalhatta az elkésett és fő­V amely a rossz kazánban, f erdei szakmunkás­hiány ■f ''tőberendezésben melegszik, t í-f. , ... . , ,, , ... Nincß megfelelő számú és kiömlik? Az Ingatlankezelő ♦6zakkép2ettségű törzs-munkás­Vallalatnak kellene választ j gárdánk. Pár évvel ezelőtt adni erre, mint a legúleteke- i ,gyekeztün.k a már akkor je_ •aveduli men- ientkező hiányt leküzdeni, sebbnek, amely egyedüli meg mondhatója, miért hanyagol­ták el a nyáron a bérház fű­tőberendezésének általános megjavítását. RÁDIÓ csak, Pillanaffelvéle I. A Nap vörös fillére belepottyan a tál- parti hegyek perse­lyébe. A Balaton vi­zén sirályok ringa- nak bánatosan, vakí­tó fehéren. Este van. A kopasz fák szé­gyenlősen gunnyasz- tanak a parkban. A szél — bátortalan ud­varló — hiába ciró­gatja a csupasz ága­kat, a fák szabadkoz­va ingatják törzsü­ket, riszálják -magu­kat, mint azok a ha- lásznadrágos lányok, akik nem is olyan régen még itt bújtak meg lombjaik alatt a nap izzó katlana elől. A bokrok fázósan összebújnak, s hall­gatják a parti kö­vekhez verődő Bala­ton plattyogását. Hullámocskák sza­ladnak a túlpartról, mint holmi küldön­cök, hogy csobogva tudassák az innenső parttal — hajó köze­ledik. Duda hasítja a csendet, mint éles kés a foszlós kenye­ret. A ködön át két izzó szem, a hajó lámpái tűnnek fel. Kiköt az úszó ház. melynek kéménye olyan barátságosan füstölög, mint otthon a falumban nád fede­les házunk kéménye. öten szállnak ki: öreg nénike, a fején kosár, borostás állá férfi, demizson a ke­zében, két esőkabátos munkás és egy ki- pingált hölgy lákkbő- rönddel. Szétszóród­nak a parton, utolsó pillantást vetnek a vízre, hajóra, aztán eltűnnek a távolban. Az elárusító bódékat ködbe bugyolálja az est. Csend. Nyuga­lom. Elhagyottság. Nemsokára itt a tél. 2. Négyen ülnek az asztalnál. Négyen, férfiak. Kártyáznak. Senki sem szól egy szót sem, csak az asztalra vágott lapok csattanása tölti be a szobát. Vége a játsz­mának. Bajuszos pa­raszt bácsi szólal meg elsőnek: — Rágyújthatnánk. — Rá — hagyja helyben az inditványt a hórihorgas, szem­üveget viselő tanító. — Abbizony — kontráz a nagy orrú, vörös képű kőműves. — Ugy’a — egye­zik bele a rágyújtás­ba a negyedik kár­tyás is. Már füstölög is a cigaretta. Nagyokat szippantanak, s ké­jesen fújják a bodor felhőket. — Emlékszel, Ist­ván — elmélkedik a bajuszos —, amikor még dóznibul szív­tuk? Úgy sodortuk a cigarettát. A kőműves moso­lyogva legyint: — Hol van az már, Lajos! Ma csak a trafikból él a pa­rasztember is, megy, aztán kér Kossuthot vagy Munkást, Tervet. Ki az a bolond, aki oda áll sodorni? A tanító megköszö­nni a torkát, ezzel jelezve, hogy monda­ni akar ő is valamit. — Érzik, mennyit változott jelentésben ez a kifejezés: kérek egy Munkást? Vala­mikor egyetlen dara­bot adtak. Ha cso­maggal szándékozott venni valaki, akkor úgy kért: Egy cso­mag Munkást kérek. Mindenki bólogat. — Ugyan ki az, aki ne emlékezne ar­ra, amikor ötösével vettük a cigarettát, — Ni csak, mennyi rádiót visznek javítani! Kicsit is, nagyot is — hallani gyakran. Az a kérdés, rendben van-e ez igy. és nem kellene-e szól- i ni a gyárnak, csináljon vala­Í mivel jobb készülékeket. Valóban szinte tömve van ta RÁVEL elromlott rádiók- kai. A szakemberek vélemé- , nye az — és a statisztika is ezt mutatja —, hogy aránylag az idén sem hibásodik meg semmivel sem több rádió, mint tavaly vagy azelőtt. Mé­gis miért sok a rossz rádió? A magyarázat egyszerű: az idén a részletakció folytán jóval több rádiót vásárolt a lakosság, mint bármelyik év­ben azelőtt. És az csak ter­mészetes, hogy több rádióból több a meghibásodó is. Ha mégis szólnánk a gyár­nak, ezt inkább azért tennénk: találjon valamilyen módot ar­ra, hogy az igen érzékeny, kényes készülékeket ne oly körülményesen juttasa el vi­dékre. Ez már nem is annyi­ra idei probléma, hiszen ta­valy meg azelőtt is több rak­táron, központi elosztón men- rádiók, mire eljutok mert többre nem telt\\e^ a. , . ,- fejezi be a tanító. ttak “zlet*e: * érvényes , A cigaretták csőn- J “íaíab“n növeli a { kig égtek. A kőmű- J meghibásodás eselyeit. El le-1 hetne ezt kerülni, hiszen elég ( gondott okoz az a javítás is,! amely nem a gyár hanyagsá-1 gából vagy a konstrukció gyengeségéből fakad­sz. N., vés felveszi a kár­tyát, kever, aztán oszt. Újra csend van, csak a lapok csatta nása hallik. I. szakmunkásképző tanfolyamot , szerveztünk, ám a kiképzett .erdei szakmunkásoknak csak mintegy 20 százaléka dolgozik nálunk. Világosan áll előttünk a feladat: az erdei szakmun­kásképzést azokkal a jó szak- i emberekkel kell megoldani, lakik szívükön viselik a szo­cialista erdőgazdálkodás to- i vábbfejlődésének ügyét. A szakszervezeti bizottság­inak neveléssel kell elérnie, (hogy a dolgozók megértsék és (értelmét lássák a szakmunkás képesítés megszerzésének. Az idei nyáron szervezett tanfo­lyamokon beigazolódott, hogy dolgozóink szívesen tanulnak, mert utána teljesítményük •sokkal jobb lett, lényegesen 1 többet keresnek. Szakszerve- 1 zeti bizottságunk jelentős •részt vállalt magára a mun­kafegyelem megszilárdításá- •ból. Szívós felvilágosító mun­kára volt szükség, hogy a jogost a jogtalantól elválassza. Elévülhetetlen érdeme a szakszervezetnek, hogy annak idején Antal elvtárssal az élen egyetlenegy sztrájkfelhí­vásnak sem engedett, s erdő- gazdaságunkban egy percig sem állt a munka. A szak- szervezeti bizottság izmosodó pártszervezetünk irányításával hamar talpraállt, segítette a gyors kibontakozást. Javasla­tokat dolgozott ki a bérrende­zésre. A dolgozók általános megelégedésére visszatértünk a sokat szidott időbérről a da­rab-, illetve teljesítménybérre azokon a munkaterületeken, ahol arra lehetőség volt. Ren­dezte a dolgozók illetmény-já­randóságait (föld, tűzifa, fej­adag stb.). Orvosoltuk az ala­csony keresetű dolgozók pa­naszait, ezzel egyidejűleg a traktorosok és vontatósok stb. bére is rendeződött. Munkánk fő részét a dolgozókról való gondoskodás alkotja. A szociális jnttatások között kiemelkedő helyet fog­lalnak el a társadalombiztosí­tási szolgáltatások. A két leg­utolsó gazdasági évben 690 ezer forint családi pótlékot, 400 ezer forint táppénzt vet­tek fel dolgozóink. 40 nyugdí­jasunk 120 ezer forint nyugdí­jat kapott. A szakszervezeti bizottság javaslatára 403 dol­gozónknak két év alatt beteg­ségi, szülési, házassági és ta­nulmányi segély címén 154 ezer forintot fizettünk ki. Egy-egy naptári évben . az er­dészek munkaruhájára, csiz­mákra, motorfűrészkezelők, iparosok, rakodómunkások vé­dőruhájára 340 ezer forintot fordítottunk. Ezenkívül egyéni védőeszközökre (gumicsizma, védőszemüveg, tenyérvédő, bőrkötény és overál) több mint 50 ezer forintot, melegítő ital­ra égy fakitermelési idényben tízezer forintot költünk. Két év alatt 26 gyereket küldtünk el üdültetésre Kő­szegre és az ország más he­lyeire. Balatoni kirándulásban részesítettünk 1420 dolgozót, tizenketten gyógyüdülésben vettek részt, 16 dolgozónk ka­pott beutalást az ország leg­szebb üdülőibe. Az elmúlt két év alatt több mint egymillió forintos költ­séggel 16 új lakást építettünk, félmillió forinttal pedig 19 la­kást újítottunk fel. Létesítet­tünk nyolc kutat az erdőkben, ahol nem volt megfelelő ivó­víz. A szakszervezet fontos fel­adata a 2500 kötetes könyvtár új könyvekkel való gyarapítá­sa, mert a régiek közül már sokat kiolvastak. A ropolyi er­dőrengeteg közepén levő kar­dosfai erdészetünket elláttuk moziberendezéssel és agregá- torral. Ma már a legújabb magyar és külföldi filmeket is játsszák Kardosfán. Bálint Tibor, Kovács Elemér ésMózs József elvtársak még a környékbeli tanyavi­lágba is elmennek filmeket vetíteni. Ezen a vidéken sok olyan ember is megismerte a filmet, aki még Kaposvárott sem járt. Szakszervezeti bizottságunk 6okat törődik a kulturális élet kibontakoztatásával. Kultúr- csoportunk működik a lipótfai és nagybajomi erdészetünk­ben. Évente kb. 16 ezer forin­tot költünk sport- és testne­velési célokra. Dolgozóink azonban sajnos, nem élnek a kínálkozó lehetőségekkel. Pang' az agyaggalamb-sport. Ma már szinte hallani sem le­het a kardosfai erdészet szent­tamási kerületének futballcsa­patáról vagy a lipótfai erdé­szet egykor híres női röplab­da-csapatáról. Mindent összevetve: szak- szervezeti bizottságunkban bíznak a dolgozók, mert nehéz munkával igazolta: az ered­ményes gazdálkodásért harcol, s ezzel a dolgozók érdekeit vé­di, a munkáshatalmat erősíti. Nem kis része van neki is az 1957—58. gazdasági évben el­ért több mint egymillió forin­tos nyereségben. Egy mondat­tal lehet kifejezni a jövő út- j át: csak így tovább! Geleta Ferenc párttitkár.

Next

/
Thumbnails
Contents