Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-06 / 288. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Szombat, 1958. december 8. Bíróság előtt a Hetesi-féle bűnszövetkezet Lapunkban már ismertettük Hetesi Károlynak, az Alsóbogán Állami Gazdaság volt főkönyvelőjének és tár­sainak bűnös tevékenységét, mellyel a gazdaságot 220 000 forinttal károsították) meg. Hírt adtunk a Vityapusztai Állami Gazdaságban történt 206 000 forintos sikkasztás­ról is. E két bűntény szorosan összefonódott: mindkét helyen szinte ugyanazok követték el. Az ügyészség elké­szítette vádiratát Hetesi Károly és társai ellen társadalmi tulajdon sérelmére sikkasztással, hűtlen és hanyag ke­zeléssel ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett, kü­lönösen nagy kárt okozó bűntett ügyében... A bűnszövet­kezet tágjáé ágyneműt, bundát, mosógépet, porszívót, rá­diót, evőkészleteket, fényképezőgépeket, fotófelszerelést, szövetet, pokrócot stb. vásároltak a gazdaság pénzéből, a gazdaság számlájára, a maguk céljaira. Készpénzt vettek fel több ízben, és elsikkasztották. Bérjegyzékeket hami­sítottak, az azokban szereplő összegeket ugyancsak el­sikkasztották. .. Súlyosan megkárosították a Vityapusztai Állami Gazdaságot. Huszonegyen ülnek a vád­lottak padján. A fővádlóitok: Hetesi Károly, Welscher Béla, Lengyel Antal, Budai József, Szalóki Lajos. Négyen előze­tes letartóztatásban vannak, az ötödik: Szalóki Lajos börtön- büntetését tölti, mellyel a gamási fmsz-ben elkövetett sikkasztása miatt sújtották. Érdemes figyelni őket... Sza- lókit megtörte a börtön, neki minden mindegy. De nem úgy Hetesi, Lengyel és Budai! He­tesi kezében füzet, jegyzi a vallomásokból reá vonatkozó pontokat. Lengyel és Budai is élénken figyeli a tárgyalást. Magyarázkodnak, védekez­nek. .. Ha mindnyájukat érin­tő ügyről van szó, amit közö­sen követtek el, akkor védik egymást, egyébként pedig sa­ját bűnüket is igyekeznek a másikra kenni. Nem tart­ják magukat bűnösnek. He­tesi például így beszélt: »Nem érzem magam bűnösnek, csak abban, hogy szabálytalanságot követtem ei.« Igen, neki »sza­bálytalanság« az a 115 ezer forint, melyet az Alsóbogáti Állami Gazdaság elsikkasztott pénzéből a terhére rónak... Egyedül Welscher Béla bánta meg tettét: töredelmes vallo­mást tett. * * * Még tizenhat vádlott ül a bíróság előtt rajtuk kívül. Nem mindegyikük részesült a bűnszövetkezet által elsik­kasztott pénzből, mégis ide kerültek, mert a társadalmi tulajdon hanyag, felületes, hűtlen kezelésével elősegítet­ték a bűnszövetkezet garáz­dálkodását. De nemcsak ezt tették, tovább is mentek. Ma­gánokirathamisítást is követ­tek el, ugyanis feletteseik uta­sítására hamis bérjegyzéket készítettek, leltárba vettek nem létező tárgyakat, jogta­lanul fizettek ki bizonyos összegeket stb, annak ellenére, hogy tudták: szabálytalansá­got követnek el. Nem tudni még, mi lesz a büntetésük, de az eset máris okulásul szol­gálhat: nem szabad szemet hunyni, nem szabad segíteni a sikkasztást, könyörtelenül fel kell lépni a szabálytalanságot elkövetővel szemben, még ha felettes is. * * * A tanúk szinte kivétel nél­kül egybehangzó vallomást tesznek: Horváth Ilona: »Nem vettem fel azt a pénzt, amely itt a bérjegyzékben szerepe], s az aláírás sem az enyém...« Rábai János: »Sem a 774 fo­rint, sem az 1337 forint fel­vételénél. nem az én alá­írásom szerepel.. .« özvegy Gréczi Jánosné: »Előleget vet­tem fel a gazdaságtól, s még egyszer le akarták vonni.. .« Horváth Ferenc tanú azt mondja Hetesi Károly szemé­be, hogy a gazdaságtól meg­vett. daráló és motor ellen­értékét, 4000 forintot az ö ke­zébe fizette... Hetesi tagad: ő ezt a pénzt nem vette át. Bu­dai Józsefnek, az állami gaz­daság volt építési brigádveze­tőjének szemébe mondják ket­ten is, hogy a házuk építésé­hez szükséges ajtókat, ablako­kat a gazdaság raktárából vitték ki. — Ez ugyan igaz «- vallja Budai —. de az anyagok nem a gazdaság tu­lajdonát képezték. Érthetetlen. Budai az állami gazdaságban dolgozott, magánépítkezéseket Vállalt, s az építkezéshez szükséges anyagok egy részét a gazdaságban tárolta. Lwkics József neve kétszer is szere­pel egy bérjegyzéken, eszerint mindkét esetben felesége Vet­te fel a pénzt, egyszer 447, egyszer pedig 1106 forintot. — Nem igaz — mondja a tanú ! —, az aláírások nem felesé- 1 gémtől származnak, hamisí- . tották. — Tomics Ilona, Mucsi I Lajosné és mások is kijeton- j tik, hogy a bérjegyzéken sze­replő aláírások nem tőlük származnak, azok hamisítá­sok... . Kovács Jánost felvet­ték a kilépők bérjegyzékére, holott 1956-tól egyfolytában a gazdaságban dolgozik. * * * Benedek Ilona már másod­szor áll tanúként a bíróság előtt. Korábban a gamási fmsz sikkasztási ügyében hall­gatták ki. Ahogy va’lomását hallgatjuk, az a meggyőződés hatalmasodik el rajtunk: neki is a vádlottak között a helye! Igen. mert gondatlanságával, felüle'ességével megkönnyítet­te a sikkasztok do’gál. Idé­zünk vallomásából: »Kétszer írtam alá olyan számlát,, amelyre a pénzt előzőleg már a Vityapusztai Állami Gaz­daságtól fölvették. . . A többi rzámlára Sza’óki hamisította a revem, mert én távol voltam. De ha ott vagyok, ezeket is aláírom...« Aláírja, mert nem törődött azzal, hogy mit csi­nál felettese, mi történik a földművesszövetkezet, az ál­lam pénzével. November 25-e óta tart megszakításokkal Hetesi Ká­roly és társai bűnügyének tárgyalása. A bíróság eddig mintegy hatvan tarát hallgatott ki. Ezután kerül sor a revizorok, szakértői; meghallgatása:a. s a megidézett újabb 25—30 tanú kihallgatására. Néhány napon belül ítéletet hirdetnek. S hiába próbálnak a vádlottak a fe­lelősség másra hárításával kibújni tettük következményei alól, mindegyikük megkapja a megérdemelt büntetést. A dolgozók bíznak abban, hogy a bíróság ítéletében gon­doskodni fog arról is, hogy a bűnszövetkezet, által elsik­kasztott pénz az utolsó fillérig megtérüljön.. . Szilái László A nagyatádi szülőotthonban jártam nemrégiben egy vidé­ki ismerősömmel. Az asszo­nyokkal a kezelésről, ellátásról beszélgettünk. Stefanek Józsefné (háromfai asz- szony, hatodik gyermékét szülte most), Kiss V end él­né, Berekszásziné és mások elmondták, hogy elége­dettek az otthon ellátásával. Az egyik asszony, aki régeb­ben odahaza szült, a szülőott­hon előnyeiről beszélt. Dr. Bacsa Antal vezető­orvos rengeteget dolgozik. Vizsgál, gyógyít, és mindenki­hez van egy-két kedves szava. Soha nem hagyja el a szülőott­hont, amíg mindenkihez oda nem megy, s meg nem nézi: ki hogyan érzi magát. Utasí­tásokkal látja el a szülésznő­ket, hogy éjjel zavartalanul pihenhessenek a kismamák. Délután 3 órakor jólesik az ebéd, utána a fonalgyárba megy; ő az üzem orvosa is. Majd vissza a szülőotthonba, mert az abortusz-bizottság négy asszony terhességmegsza­kítását javasolja. Este hat óra­kor kezdődnek a műtétek. Fá­radt ő is, de mosolyog, s bá­torítja a betegeket. 7 órakor vége a műtéteknek, követke­zik az adminisztráció. 6 óra­kor vizit, Illés néni (27 éve szülésznő) mamáinkhoz viszi az éhes apróságokat. HORVÁTH ISTVÁNNÉ, Nagyatád. M gyei m hasjnapot rendez vasárnap a MÉSZÖV és a Somogy megyei Méhészeti Szakbizottság Kaposvárott, az SZMT-.székház nagytermében. A rendezvény keretében K o- c s i s Sándor, az Országos Méhészeti Szövetkezeti Köz­pont igazgatója ismerteti a XVII nemzetközi méhész- kongresszuson, Rómában szer­zett tapasztalatait. 36 ember helyett 1 gép A jeflretnovi szintetikus kau- csukgyárban olyan elektroni­kus génét helyeztek üzembe, amely 36 ember munkáját vég­zi. A gép 6 kemence gyártási eljárásait ellenőrzi, harminc másodperc alatt a kemencék 300 különféle pontján méri a hőmérsékletet és a nyomást, s az így nyert adatokat automa­tikusan jegyzi. Ipari tanulók munka után Th olgoznak és tanulnak, il­letve együtt teszik a kettőt az 503. sz. Helyiipari Tanulóisikola növendékei, akik diákok és felnőtt, céltudatos emberek is egyszerre, noha va- lahányan még innen járnak huszadik életévükön. Komoly­ság, kötelességtudás jellemzi az iskola közösségének levegőjét. Ami magától értetődő, hiszen a hangadóik a második, har­madik éves tanulók, akik ma­holnap a tisztes ipar valame­lyik ágának művelőivé lépnek elő. Bebizonyítani, hogy nem kevesebb értékű fiatal szak­munkások, mint amilyen jó tanítványok voltak a tapasz­talt mesterek, az iskolában pe­dig a tanárok keze alatt. Az utóbbi években rangoso- dott iparitanuló-képzésünk. En­nek folytán csökkent az idő­sebbek elégedetlensége a fia­tal szakmunkásokkal szemben. A fiatalok kitűnő szakköny- vekből tanulnak, és kitűnő mesterek biztosítják számukra: a tanulóévek után méltók lesz­nek arra, hogy »szaktársnak« szólítsák majd őket. Am, mint a legtöbb szakképesítést nyúj­tó iskolánkban, az jparitanuló- k épzésben is valahol hátul kul­log fontossági sorrendben az általános műveltség elsajátítá­sa. j>. Célunk: művelt ifjúságot ne­velni. De e célkitűzés merev értelmezése néhány területen rossz vágányokra kalandoztat- ja el a nevelést. Azaz, csak egy irányban fejleszti tanuló- ifjúságunk tudását. Heti egy órában például igen nehéz, az általános iskolát elvégzett vas­esztergályos, vagy cipófelső- rószkészítő tanuló érdeklődé­sét az irodalomra irányítani. Ugyanez a helyzet a többi, ál­talános ismereteket nyújtó tárgynál. S ebbői adódik, hogy a szakmai érdeklődésen kívül alig található más irányú ér­deklődés is fiataljainkban. Ami pedig nagy hiba, bár, hozzáér­téssel és lelkiismeretességgel orvosolható hiba. Csupán se­gítségül kellene hívni a fiatal' ság okos szeretetében a találé­konyságot. ET ét fiatal fiút és leányt ** kérdeztünk meg, vala­hánynak ugyanazokat a kérdé­seket téve fél: mivel tölti ide­jét munka -után: szeret-e olvas­ni; mit olvasott mostanában; hova jár szórakozni: mikor volt színházban, moziban. A felele­tekből nyert kép nem nélkülö­zi ugyan a derűs színeket, van jó néhány vonás, arai örömmel tölti-el a szívünket, de azért akad sok lehangoló is. A hét fiatal közül négy ro­konszenves őszinteséggel, még­is elszomorító gyorsasággal val­lotta be. hogy nem szeret ol­vasni. Közülük három, leány volt. ök többre értékelik a táncot és a sé tálast. Ketten szeretnek olvasni, de nincs ide­jük rá. Azt mondanánk inkább, bosrv rossz az időbeosztásuk, de túlságosan lefoglalja őket az ü-em is, s az otthoni munka. Sokgyermekes családok gyer­mekei ők, akikre otthon meg­szokott program szerint a se­gítés gyermeki feladata hárul. Fáradtságról pareszkodnák és időhiányról. Persze ez nem ér­telmezhető tragikus-komolyan, mert okos időbeosztással min­dent meg tud csinálni az em­ber, ha igazán akarja. S főként ha valaki megtanítja a mun­kaidőn -kívül eső órák felhasz­nálására. Bogdán Jóska másodéves vasesztergályos az iskola kitű­nő rendű tanulója. Fekete ha­jú, fekete szemű fiú, jólöltözött. Szeret olvasni, viszont -mozi­ban ezelőtt másfél hónappal volt, színházban pedig a Csár- dáskirálynőt látta utoljára, ak­kor, amikor Pethes Ferenc vendégszerepeit Kaposvárott- A megkérdezettek többsége ezt az operettet -látta utoljára. Mo­ziba már gyakrabban eljutnak, azonban nincs közöttük egy sem, aki tagja volna a könyv­tárnak. Az iskola ifjúsági könyvtárából viszont kizárólag a kötelező olvasmányok a ke­resettek. Szecsődi Feri szintén másod­éves, ő az autó- és motorszere­lést választotta mesterségéül. Jelenleg egy amerikai farmer­regényt olvas, melyet igen iz­galmasnak mond, de az író ne­vét nem jegyezte meg. Szívesen olvas, sőt, ha ott­honi elfoglaltsága engedi, eljár a Kilián György Ifjúsági Ház­ba. Jezeri Viktor sportember. Ci­vilben szintén a vasesztergá- lyosságot tanulja -második éve a cukorgyárban. Olvasni nem nagyon szeret, nem is jut rá ideje. Sportszerű életet él, az ÉDOSZ kultúrház látogatója, ide jár moziba is. Mind a négy leány női sza­bóságot tanul, ebben az évben szakvizsgáznak. Kelemen Pi­roska, Forró Anna. Andrássy Ágnes úgy mondják azt, hogy nem szeretnek olvasni, mintha ezért dicséretet érdemelnének. Kléninger Erzsi kedveli a könyv-eket. de forgatásukra nincs ideje. Mint KISZ-tagot és kulturost elfoglalják a gyű­lések és próbák munka után. Abban -mind a négyen meg­egyeznek, hogy táncolni sze­retnek legjobban és sétálni. Fájdalmuk, hogy az iskola tanulói nem járhatnak intéz­ményesen színházba, nem jut­nak el például a diákelőadá­sokra üzemi elfoglaltságuk miatt. Pedig bizonyára megold­ható, hogy havonta egyszer, délután -kettőkor elengedjék a fiatalokat munkahelyükről, hi­szen ök is diákifjúságunk tá­borába tartoznak, őket is meg­illeti a diákelőadások kedvez­ménye. supán a legjobbakat 'J kérdeztük meg, s vála­szaik igen vegyes érzelmeket keltenek. Megállapítható, hogy a művelődés, a kultúrált szó­rakozás iránti ingadozó vagy csak egészen pisla fényű ér­deklődés oka az egyoldalú, csak szakmai oktatás. Tudjuk, hogy itt helyben nem lehet megreformálni szak­munkásképzésünket, nem lehet változtatni szakiskolánk tan­tervén. de azon igenis köteles­ségünk töríii a fejünket, mi­ként lehetne alaposabban elvet, ni az érdeklődés magvait a kínálkozó művelődési, szórako­zási lehetőségek iránt. László Ibolya A gyógyszervizsgáló laboratórium A patikába gyógyszerért be­térő idegen nemigen gondol arra, hogy milyen bonyodalmas utat tesz meg a gyógyszer, míg a beteghez kerül. Pedig mi mindenre kiterjedő ellenőrzés biztosítja, hogy az orvosság pontosan azt tartalmazza és olyan mennyiségben, amint az orvos előírta! Jól megszerve­zett ellenőrzési hálózat, labora­tóriumok egész sora a gyártól a gyógyszertárig árgus szem­mel figyeli a gyógyszer útját. A gyárak, a gyógyszerárusító Vállalat és a megyei gyógyszer­tári központok mindegyike rendelkezik ellenőrző laborató­riummal Megyénkben is működik ilyen laboratórium a legkor­szerűbb felszereléssel. Az itt dolgozó ellenőrző gyógyszeré­szek egyrészt megvizsgálják a raktárba érkező gyógyszereket, másrészt a legváratlanabb idő­pontban jelennek meg a gyógy­szertárakban, s magukkal vi­szik az orvosi rendelvényre ké­szített gyógyszereket ellenőr­zés céljából. Mert a legnagyobb szaktudás és a leglelkiismere­tesebb munka mellett is elő­fordulhat tévedés. Ezt küszö­böli ki az ellenőrzés évi kb. 500 gyógyszervizsgálattal. Kotsy József gyógyszerész vízmentes közegben végzett tíírá- lással megállapítja egy köhögéscsillapító codein tartalmát. Foglyos I/ászióné asszisztens fűthető mikroszkópasztal se­gítségével olvadáspont meghatározást végez egy szerves gyógyszer azonossági vizsgálata során. MIT ÉRDEMELNEK? Lapunk november 11-i szá­mában cikket közöltünk »Nö­veljük a saját készítésű áruk forgalmát a vendéglátóipar­ban« címmel a MÉSZÖV ille­tékes osztályvezetőjének tol­lából. Ebben a cikkben az a megállapítás szerepelt, hogy a nagybajomi földművesszö­vetkezet egy fillér ára ételt sem adott el a harmadik ne­gyedévben. Jött a hibajelzés a község­ből: a különféle szervek, in­tézmények '11 dolgozója, egy pedagógus, a gyógyszerész, az állatorvos aláírta a levelet. Közlik, hogy csaknem két év óta az fmsz vendéglőjében étkeznek, s ízletes, meleg ebédet és hideg vacsorát kap­nak ott. Ezért várják a szer­kesztőség válaszát a cikk em­lített kitételével kapcsolat­ban. — Hiba csúszott írásomba — közli velünk a cikkíró. A megyei statisztika saját ké­szítésű ételforgálmi terv telje­sítése rovatában Nagybajom neve mellett egy vízszintes vo­nal szerepelt. Ez viszont nem az ételforgalom teljes pangását jelzi! Megtalálták a MESZÖV- nél a pontos számadatot is: a ríagybajomi fmsz 105 száza­lékra teljesítette a harmadik negyedévi vendéglátóipari tervét. Igazuk van tehát a reklamálóknak. A nagybajomi fmsz vezetői mégis rászolgáltak a bírá­latra — más módon. Több­szöri ellenőrzés tanúsága sze­rint nem biztosítottak kellő választékot italból és hideg ételből. A cikknek ezt kellett volna megmondania. Persze, így is értettek az írott szóból a bajomiak. Pótolták mu­lasztásukat, s szemmel látha­tó javulás tapasztalható ven­déglátóipari egységeikben. Ezért — eleget téve a kérés­nek — ezúton is továbbítjuk a MÉSZÖV elismerését K á- ny ási Kálmán ügyveze­tő, Pét erfai Vince üzemágvezető, és Báthori Lajos vendéglő-vezető ci- mére Nagybajomba,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents