Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-05 / 287. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1958. december 5. a Szerkesztőség postájából Sötét vonatok A Barcs—Kaposvár között közlekedő 5727. számú vonat utasainak nevében érkezett panasz szerkesztőségiünkhöz, több aláírással. A levélíróik panaszolják, hogy a diák- és kalauzkocsik kivételével a szerelvény összes többi kocsija sötétségben van. A munkahelyükre utazó munkások sokszor a vonatban tudnák elfogyasztani reggelijüket, len. Balesetek, sérülések is előfordulhatnak a sötét kocsik lépcsőjén való fel- és leszállásoknál. Többször szóltak már ez ügyben a jegykezelőnek, de csak azt a választ kapták, hogy »én nem tehetek róla«. Azt azonban megtehetnék, hogy szóljanak az illetékeseknek, feletteseiknek, hogy tolmácsolnák az de ez a sötétség miatt lehetet- utasok kérését. Falusi nőtan ácsok értekezlete Tabon A tabi járási nőtanács december 1-én értekezletre hívta meg a falusi nötanácsOk vezetőit. Értékelték a nőbizottságok választási tevékenységét, majd a legaktívabb asz- szonyoknak, leányoknak emléklapot és az Országos Népfront Titkárság köszönő levelét adták át. A nőtanács vezetőinek jólesett az elismerés, s megfogadták: továbbra is szívesen dolgoznak, segítenek. Lelkesen beszéltek további terveikről. Készülnek a Télit községekben, ahol még nem működnek, feltétlenül hasznos és gyümölcsöző megalakítani a falusi nőbizottságokat. EGYED LÁSZLÓ TANÁCSÜLÉS ZSELICKISLAKON Ünnepélyes jelenettel kezdődött a zselickislaki alakuló tanácsülés. A szerényen feldíszített terembe — ahol a falut képviselve mintegy ötven ember gyűlt össze — meglepetésszerűen fegyelmezett úttörők állítottak be, s bátor, határozott fellépéssel köszöntötték a tanácsülést, és virágcsokrot nyújtottak át a jelenlevőknek. Ezután Szulimán István korelnök javaslatára a mandátumvizsgáló bizottság még egyszer felülvizsgálta a tanácstagok megválasztásának törvényességét. Majd a népfrontbizottság elnöke javaslatot tett a végrehajtó bizottsági tagokra. A megválasztott öttagú bizottság ezután félrevonult, hogy kijelölje a v. bevezetőket. A falu életében jelentős pillanat volt ez, hiszen ekkor dőlt el, kik lesznek azok az . kérte a jelentőségteljes felemberek, akik a következő | adat elvégzéséhez: a község négy évben irányítani, vezet- villamosításához. ni fogják Zselickislakot. A végrehajtó bizottság elnökének Schlitt Jánost, helyettesének Szulimán Istvánt, v.b.-titkár- nak Fetzer Ferencet választotta meg a végrehajtó bizottság. Az esküt ünnepélyes csendben, komoly felelősségtudattal mondták el a v.b.-tagok. Ezután Szántó József, a Hazafias Népfront megyei titkára, a község megyei tanácstagja üdvözölte a v.b.-tagokat, a tanácstagokat és a jelenlévő gazdákat. A járási pártbizottság üdvözletét Bendi Géza tolmácsolta, sok sikert kívánva a község munkájához. A zselickislaki első tanácsülés Fetzer Ferenc v.b.-titkár hozzászólásával ért véget. A község lakóinak segítségét Több segítséget érdemelnek A ktsz-ek helyzetéről tárgyalt a városi pártvégrehajtó bizottság Régi adósságából törlesztett a városi párt-végrehajtó bizottság azzal, hogy hosszas vizsgálódás után napirendre tűzte a kaposvári kisipari termelőszövetkezeteik helyzetéit. Régi adósságból, mert — mint azt a napirend tárgyalására meghívott párttitkárok és kommunista szövetkezeti vezetők joggal kifogásolták, s a párt-végrehajtó bizottság titkára Csákvári elvtárs is elismerte — a kisipari szövetkezetekben dolgozó kommunisták nem kapják meg azt a gondoskodást a város vezetőitől, amit megérdemelnének. Pedig gyakran szükség volna a bátorító szóra, gyámolításra, hiszen nemegyszer ütköznek Egy nap a tanácsok éleiéből dűl élő öregeket is. Somogymeggyesen szabóvarró tanfolyamot, nőket érdeklő előadássorozatot tervezAz idősebb emberek még emlékeznek arra az időre, amikor lehajtott fővel és remegő inakkal keseregték el bajaikat a jegyző urak előtt. S panaszuk elintézése helyett apó- és karácsonyi ünnepsé-♦ csak durva, ócsárló szavakat kaptak: »Büdös paraszt, ta- gekre. Megajándékozzák az | karodj a szemem elől, mit keresel itt már megint« — hall- óvodásokat és iskolásokat, sőt ♦ hatták sokan, akik talán életükben először fordultak hozzá- néhány helyen az idős, egye- J juk. Bizony, a jegyző urak nem azért voltak, hogy a falu sorsát jobbra fordítsák, hanem, hogy megalázzák s szolga voltukra emlékeztessék a népet. Tekintsünk be a mostani tanácsházakba, nézzük meg zajló hétköznapjaikat, s az embereket, akik nem azért kenek. Andocson a teaest bévé-! resik fel ma többször, mert több a panaszuk, mint régen, teléből meleg ruhát vesznek a í hanem mert bátrabbak és bízóbbak a falu vezetői iránt. rászoruló gyerekeknek. Nágo-1 * * * csőn »Nőkről férfiaknak« * Buzsákon a községfejlesztési alapok elosztásával foglal- címmel előadásra készülnek. ! kozik Újvári János v.b.-elnök és Kévés Istvánné v.b.-titkár. Sok hasznos, elismerésre • 180 ezer forínt a községfejlesztési alapjuk, ebből 12 lámméltó dolgokkal foglalkoznak I ^ vásároltak a közvilágítás céljára, kibővítették fürdő- a falusi nőtanácsok. Munká-t jüket’ úíra festették a KISZ-helyiséget, dűlőutakat és leink eredménvpik nrm hínính- t gelőket javítottak, sportfejlesztésre is adtak nyolcezer fo- fel’a figyZmethogy azokZnl rintot‘ Mé^ az év v<^ig beszerelik a vízvezetéket a fürdő_____________ t hoz, ez hatvanezer forintba kerül, újabb hetvenötezer fo| rinton pedig bővítik a villanyhálózatot. Javaslat Balaton,bogláron a távoli terveket nézegeti Magyarosi . Gyula v.b.-elnök. Egy képekkel illusztrált könyv van előtte, d4^1ahsíófnoMbbjíár1Si Tanács! az Építésügyi Minisztérium iparterve Balatonboglár öt évre előirányzott építéseiről; Egy térképre mutat — Ez a járási Tanács rendelőintézetében. Azt tapasztalís Kellett várakozniuk az emberek- . oek, amíg kezelőorvosukhoz jutót- ^ tak. Tehát nemcsak a magam pa- t nászát, hanem másokét is tolmá- ♦ csolom. Mivel sokak betegsége f tam, hogy másfél, néha két órát ♦ Várhegy — magyarázza —, ide a görög színházak elhelyezése . vetekedő 2000—2500 férőhelyes szabadtéri színpad épül. Egymillió-kétszázezer forintért. Ugyanott kilátótorony is lesz, mely az üdüftők szépség-szeretetét fogja szolgálni. Ez . . , _ - már a tavaszra elkészül. Hatmillió-háromszázezer forintos bírják állva végigvárni míg rájuK | költséggel a legmodernebb ízlesnek megfelelő 12 tantermes kerül a sor, leülnek az előtérben ♦ általános iskoílát építünk. ♦ * * — Százötven osztva hetvenöttel, az... — nyitunk be a balatonszentgyörgyi tanácsházára. — Miért százötven? — kérdezi Száller bácsi, már tizedszer kitüntetett mintagazda Schiffer Ferenctől, a helyi tanács megbízott elnökétől. — Igaz, hogy jó szőlőtermés volt az idén, de azért mégsem számíthatunk holdanként 150 mázsát. Talán százat, az lehetséges. Ha ezt elosztod hetvenöttel (mert 7,5 deciliter bort ad egy kiló szőlő), akkor megtudod a termésátlagot. Most dolgozzák fel a falu termelési és statisztikai adatait, s ezért hívták be Száller gazdát is. A falunak egy nagy problémája is van: kövesutat szeretnének építeni a kuttúrháztól a téglagyárig. Mindössze levő padokra. Mikor már gondolják, hogy ők következnek, előre mennek a várakozók között. Azaz, csak mennének mert az ajtónál várók nem engedik be őket, mondva: »mi is régóta várunk«, »otthon a gyerekek egyedül vannak«, »még a piacra kell menni« stb. Néha parázs viták kerekednek ebből. Elejét lehetne venni a tolakodásnak, a perpatvaroknak is, ha az előcsarnokban számokat helyeznének el (mint ezt másutt már régebben is megtették) minden körzet betegei számára. turjanyi József vájár, Siófok. egykilométeres útról van szó, de ez is sokat jelentene nekik. S a téglagyár vezetőinek is, akik körülbelül hárommillióötszázezer téglát szállítanak ki évente az állomásra, sokszor térdig érő sárban, ügy tervezik, hogy az egymillió forintos beruházást igénylő utat közösen építik meg. A téglagyár háromszázezer forintot ígért, a falu közmunkával adna hozzá vagy kétszázezret. Ezenkívül háromévi községfejlesztési pénzüket is erre áldoznák, ami újabb százötvenezer forint, akkor már csak 350 ezer forint kellene. — Nagyon szeretnénk, ha ezt az összeget az illetékesek rendelkezésünkre bocsátanák valamilyen formában — fejezik ki a község kívánságát Schiffer elnök és Száller gazda. * * * A somogyvári tanácsházán van a legnagyobb forgalom. Szőlőkivágási engedélyekért jönnek a gazdák. Úgy látszik, megunták már a nohát, s hazait szeretnének helyette ültetni. De másért is felkeresik Szántó János v.b.-titkárt. Van, ki igazolásért jön, hogy saját termésű a bora, nem pedig vette. Egy másik a juttatott rétjéről akar adás-vételi szerződést kötni. Egy kicsit szüneteli a látogatás, rágyújt a titkár. De máris újra nyílik az ajtó. Csendesen, mintha kísértet jönne, öreg. fekete berlineres nénike lépdel be, ráncos, reszkető kezében egy kis papírt szorongat, az arca csupa könny. — Látod, fiam — jajdul fel panaszosan —, már harmadszor küldik ki ezt az idézést, 270 forintot kellene befizetnem. De honnan, hiszien tudod, hogy nincs nekünk semmink — hosszan, keservesen panaszkodik. 18 éves lánya már évek óta kórházban van, a kezei bénák. Sokba, kimondhatatlanul sokba kerül a kezelése, eddig tízezer forintot engedett eä az állam a helyi tanács kérvénye folytán. — Valóban szegények — magyarázza a titkár. Wagner néni már az ötvenedik évét is elkerülte, a férje még idősebb. Betegesek ők maguk is. Négy hold földjük van, az adójukat már rendezték, de hát nem bírnak mindennel. Egy kis 12 éves lányuk van még, arra megint nem lehet számolni. — Szegény kislányom, annyira szeretne meggyógyulni — sírja el magát még jobban a néni. s könnyes tekintetét körülhordozza rajtunk, mintha csak tőlünk várna vigasztalást. A titkár kezében félúton megáll a cigaretta, amint a szájához akarja emelni, és visszahull a hamutartóba. — Legyen nyugodt, Wagner néni, majd elintézzük ezt a pénzt is — mondja megértő jósággal. Milyen természetesnek tűnik ez ma: emberségesség. S mennyire hiányzott ez régen. Szentai Sándor személyes megnemértésbe, gáncsoskodásba. Most a párt-végrehajtó bizottság ülésén felnyitódnak az ajkak, s a sikerekkel, eredményekkel együtt őszintén, kertelés nélkül terítékre kerülnek a gondok, bajok is. A felszólalások bizonyítják, hogy a 'ktsz-ek kommunistái mennyire szívükön viselik szövetkezetük sorsát. Tudják, hogy a szövetkezetei ért kár vesztesége minden tagnak. A Mezőgazda- sági KTSZ vezetői között évekig egy tolvaj is volt. Mire leleplezték a volt főkönyvelőt, addig 200 ezer forintot sikkasztott el a szövetkezet vagyonából. Leváltása után becsületes emberek kerültek a vezetőségbe, de a kárt a szövetkezet tagjainak kell megtéríteniük. Idén még aligha számíthatnak nyereségrészesedésre a ktsz tagjai, pedig ők is becsülettel helytálltak. Saját kárukon tanultak meg, vigyázni kell a tolvajokra, mert mindnyájuk jövőjét tehetik tönkre. Égető szükség van, s temérdek munka vár a szövetkezetekben a hat pártszervezetbe tartozó több mint félszáz kommunistára. Ők voltak a szövetkezetek letéteményesei, kik önzetlenül vállalták a kezdeti nehézségeket, s ma is ok a munka szervezői. Ők törik legjobban a fejüket a jövedelmező gazdálkodásom, lábukat lejárják az anyag beszerzéséért. A Szíjgyártó KTSZ komimunis- j tái elpanasizolták: munkájukat I egyre jobban gátcüja a hiányos ; anyagellátás, s sokszor rossz * minőségű az anyag. Az általuk 5 gyártott, világszerte ismert t bőrlabda ma már nem lel gaz- X dára külföldön, mert a kapos* vári bőrösök nem haladtak a * fejlődéssel, és mások olcsóbban, g sokkal jobb minőségű áruit ké- Xszítenek. Figyelmeztető jelzés X ez: a fejlődésben nem szabad megállni! Ugyancsak ők panaszolták el, hogy az utóbbi időben — enyhén szólva — gyenge minőségű bőrt kapnak a cipőfelsőrész-készítéshez. A fodrász részleg pedig üzlethelyiség-hiánnyal küzd. A városi párt-végrehajtó bizottság a vita után tisztán látja a kisipari szövetkezetek helyzetét. Csákvári elvitárs összefoglalójában megállapította: a ktsz-ek kommunistái és vezetői nehéz területen dolgoznak, s jól képviselik a párt politikáját. Kifejezte munkájukért a pánt-v. b. elismerését, és felvázolta a legsürgősebb tennivalókat. Bizonyosra vehető, hogy a város vezetői ezentúl érdemüknek megfelelő gondot fordítanak a kitsz-elkre, s akkor nem érzik magukat mostoháknak a szövetkezeti kisiparosok. — Köszönöm, lelkem — dünnyögte könnyes szemmel. *— Egyetlen vigaszom, ha róla hallhatok. De hát csak nem az égből csöppent ide? — A feltámadásom érdekli? t— segített az asszonynak Oka- jemov. — Mindennapi történet. Akkor augusztusban súlyosan megsebesültem. A front kelet felé húzódott. Az ottani kolhoz tagjai szedtek fel, s elrejtettek. Sikerült engem megmenteniük. Azután beálltam partizánnak. Onnan visszakerültem a hadsereghez, s Berlinig elmentem. Ott bevéstem a Reichstag egyik oszlopába a nevemet, s mellé a Szányáét is: »Alekszandr Gurko őrmester«... Adalija Petrovna szemére újra könnyfátyol borult. — Nem szégyelli magát? — hatásos szünetet tartott. — Nahát ... Mit gondol, belőlem mi lett? Könyveket írok. író lettem. — Könyvet? No ne mondja? Hát az hogy lehet?... — Sokunkból faragott írót a háború, Adalija Petrovna. Olyan sokat éltünk ott át... Nem szabad az emlékeket magunkba temetnünk. Hadd tudja meg mindenki, milyen áldozatokba került a győzelem. Tudja meg, s mindig emlékezzék erre. Szeretném fia, Szá- nya tiszta emlékének szentelni azt a könyvet, amit most elkezdtem. — Nem is tudom, hogy háláljam meg... — Adalija Petrovna felindultságában nagyot sóhajtott. — Anya vagyok, aki gyermekét elvesztette, de maga egy olyan ember ... olyan ember... — Eh, hagyja már az ördögbe is. A leghétköznapibb ember vagyok, legfeljebb nem feledkezem meg a szívemhez közel álló kedves emberekről. Ennyi az egész egész. —Köszönöm, galambom, köszönöm. Hol fog aludni? Csak nem a szállóban? — Nem. Épp meg akartam kérdezni, nem tudna-e szállást adni nekem egy hétre? ^ Ez a legkevesebb! — Szállodában nincs kedvem menni. Csendes és nyugodt fészekre van szükségem, ahol zavartalanul dolgozhatok. — Házam bármikor remdeFkezésére áll, Grigorij Makszi- movics. — Majd mesél nekem Szá- nyáról. A gyermekkoráról jóformán semmit se tudok. Csak arra emlékszem, amikor ittjártam a háború előtt, ekkora lehetett, szőke fürtjei táncoltak, amikor az asztal körül futká- rozott. — Akkor még futkározott... — Adalija Petrovna szipogott egy kicsit. — De ő már nincs többé. — Hogy mondhat ilyet, él! S a könyvben is tovább él majd. A hősök sose halnak meg! — Elmesélek róla mindent. Olyan elragadó gyerek volt már kicsi korában is. Ugye, nem volt már itt a városban, amikor férjem meghalt? — Azelőtt utaztam el. — Szánya tizenötéves vott, amikor apa nélkül maradt. Azt mondja nekem, amikor hazaértünk a temetőből: »Édesanyám, ne nyugtalankodj, majd gondoskodom én rólad, minden jóra fordul, meglásd...-* Erre én azt feleltem ... — Adalija Petrovna — szakította félbe tapintatosan Okajemov —, majd elmesélheti mindezt sorrendben, az estéinket ennek szenteljük, jó? — Jó, jó... Istenem, meg se kérdem, hogy nem éhezett-e meg útközben. — Nem adok kosarat, Adalija Petrovna... — Mindjárt, mindjárt... — Ideadhatná Szánya leveleit, melyeket a frontról írt. Amíg elkészíti a vacsorát, átnézem. — Hát persze! Tessék! — Adalija Petrovna egy fadobozt tett az asztalra, azzal kisietett a konyhába. Okajemov kinyitotta o dobozt. A levelek tetején a háziasszony személyi igazolványa és nyugdíjkönyve hevert. Villámgyorsan összehasonlította a sajátjával, amely Münchenben készült, s elégedetten állapította meg: ugyanolyan a pecsét és az aláírás az övében is. »Úgy megy minden, mint a karikacsapás — gondolta. — S ami a legfontosabb, biztos fedél van a fejem felett a kezdeti időben...« Amikor Adalija Petrovna visszajött, Okamejov Szanya leveleit böngészte elmerülve. Az asztalt a város térképe borította be. A felkelő nap rézsűt világította meg a hatalmas papírlapot, a föléje hajló Asztangovot és Potapovot majd megvakította a visszaverődő fény. Asztangov felegyenesedett, s megdörzsölte le-lecsukódó szemét: — A térkép sajnos, épp ar— S hátha csak azért jött ide, hogy félrevezessen, s közben máshova igyekszik? — elmélkedett Potapov. — Nem hinném — mondta Asztangov kis szünet után. — Ha egyszer ilyen messze dobták le a határtól, nem nagyon kockáztatnak csak azért, hogy bennünket megtévesszenek. Szerintem azért dobták le az ország belsejében ezt a diver- zánst, hogy minél hamarabb ra nem ad feletet, mit kereshet ez az illető épp itt. De ha tovább nézem, tisztázódik bennem, hogy milyen objektumok érdekelhetik. Munkánk első szakaszában abból kell kiin- duPvink, miért jött ide. megközelíthesse az objektumot vagy valamelyik nagyvárost, ahol elrejtőzhet. S ne feledkezzék meg, Potapov, arról sem, hogy ez idő szerint még Volszkij kutatóintézete is városunkban vau. íFolytaijukJ
