Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-31 / 307. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Szerda, 1958. december 31dl mentük napján vidám búcsúztatókkal válni az óévtől, és még vidámabban várná az újat, az emberek ünnepelni indulnak. Elcsendesednek az utcák, bezártak a boltok is már, s Gergely József csak nemrégen állt munkába. Cseng a telefon, alighogy hellyel kínáL — A belosztályról szóltak — mondja, amint leteszi a kagylót — Egy osztopáni betegünket kell hazaszállítani. A legközelebbi kocsi épp Lengyeltótiba megy, így majd elvihetjük. \ A mentőállomás munkájáról beszél. — 1947-ben alakúit meg az állomás. Egy kocsit kaptunk abban az évben, s ná egy vezetőt. A bejelentéseket, hívásokat a portás vette felL Ez a kocsi csak vidékről szállított, a városban a tűzoltók látták el a mentési munkálatokat. Rá két évre kaptunk még egy kocsit, ekkor átvettük a városi mentést is. — Nehezen ment nagyon — emlékezik Léderer Lász- 1 ó garázsmester. — Én akkor- tájt kerültem ide, se orvosunk, se képzettségünk nem volt Az egyik kocsi a szabadban állt (télen sok baj vált az indulással), az emberek meg a kórház egyik második emeleti irodájában vagy a kocsiban, garázsban aludtak. — Ötvenben aztán — folytatja — közipontunk a kórház istállójából irodát építtetett és két garázst. Később még két kocsit kaptunk. A javításokat magunk végezzük, s nemcsak a mieinket, hanem a marcali, lengyeltóti, nagyatádi, balaton- szemes!, siófoki állomások kocsijait is mi javítjuk. — SZŰK, NEM MEGFELELŐ ez a hely, ahol vagyunk — veszi át a szót Gergely József. Még egy kocsi kellene az állomásnak, de a garázsban csak hármat tudunk elhelyezni az öt köziül. — Mi magiunk csináltuk — mondja Léderer László, amint végigvezet a helyiségeken, s mutatja: — Mi végeztük el a víz- és villanyszerelést. Zuhanyozót építettünk, s elválasztottuk az irodahelyiséget: fele orvosi pihenő lett. Építettek egy hat ágyas pihenőszobát is az ősszel. Belső vakolását, padlózását js ők magúk végezték. A mentőállomás huszonegynéhány dolgozójának társadalmi munkája kto. 80—00 ezer forintot tesz ki. Visszamegyünk a telefonos szobába, éppen felvilágosítást kér valaki. Perák János kiskorpáéi lakos kéri, engedjék el a fuvardíjat, ugyanis feleségét a mentők a kórházba szállították, de ott megállapította az orvos, hogy nem igényel kórháza kezelést. Cseng a telefon. — Tessék, mentők. Mi a baj? — s Gergely József már írja a menetlevelet. — Egy idegbeteg beszállítását kérik — mondja. — Minden bejelentésről nyomban menetlevél készül, s ha nem kell kimenni, hatálytalanítom. A másik vonalon a lengyeltóti mentők érdeklődnek, nem küldhetnének-e hozzájuk kocsit egy betegért, mert az övék félórája indult ki. — A vidéki állomások mindig bejelentik, ha Kaposvárra indulnak, hogy összekapcsolhassuk a szántásokat. A HIDEGRE. A PANASZOKRA terelődik a szó. — A szabadban nagyon lehűlnek a kocsik, késleltetik az indulást. Sokszor előfordul, hogy úton, a kocsiban kell levezetni a szülést, de a szükséges 18—20 fok helyett legjobb esetben is csak 10 fokos hőmérsékletet biztosít a fűtőberendezés. A koraszülött-osztály csináltatott egy melegvizes ládát, de ezt nem adhatjuk, küldhetjük ki máskor, mert sohasem tudjuk, mikor van szükség rá, mikor hívnak bennünket koraszüléshez. — Sokszor perceken vagy félperceken múlik egy beteg élete — mondja dr. Fehér Megkezdődött a 4 ezer kilométer hosszú nagy kínai fal restaurálása. Mint ismeretes, a 6—10 méter magas és csaknem ugyanilyen széles falat az időszámításunk előtti IV—III. században kezdték építeni. Később többször is hozzáépítettek, s javításokat végeztek rajta, az idő azonban rajta hagyta nyomait. A nyugat-berlini Adler hangversenyvállalat kénytelen volt a közelmúltban megtartásra tervezett nyuViktor, a mentóéliomás főorvosa. — Központunktól kap- nánk egy transzfúziós és sebészeti felszereléssel, vastüdővel, sokktalanító kellékekkel és a legmodernebb gyógyszerekkel ellátott rohamkocsiit (az ország csaknem valamennyi mentőállomásán már van), de nincs helyünk, nem tudjuk elhelyezni. Gondolni, áldozni kellene tehát egy korszerű, különálló mentőállomás felépítésére. Követni kellene más megyék, városok példáját. Pécsett most épül a második mentőállomás, Győrben már elkészült. Komlón, Szekszárdon, Veszprémben, Nagykanizsán is a tanácsok segítségével épült fel Akad közelebbi példa is: Tábori hamarosan felépül a mentőállomás a járási és a járás községi tanácsainak segítségével. AZ ÚJ MENTŐÁLLOMÁS létrehozásának szükségessége mellett szól az is, hogy az ambulanciával felszerelt új állomás mentesítené a kórházat az olyan betegektől, aikik nem igényelnek kórházi kezelést. Ezek a betegek itt egy-két napi kezelésben részes ülnének, gyógyulásuk után innen vihetnék őket haza, nem foglalnák el esetleg a súlyosabb, inkább rászorulóktól a kórház fekhelyeit. S megszűnnének a jelenlegi hiányosságok, az állomás dolgozóiinak munkáját akadályozó körülmények. Akik annyiszor adtak, a mentők kémek most segítséget, s nemcsak maguk, hanem az egész megye lakossága nevében is. Virányi Pál A fal helyenként több kilométeres szakaszokban leomlott. Most elhatározták, hogy az ókori Kínának ezt az óriási építészeti műemlékét eredeti formájában restaurálják. A fal egész hosszában helyrerakják a köveket, cementtel tömik be a repedéseket és lyukakat. gat-berlini Brecht-matinét lemondani, mert a nyugat-berlini szenátus kijelentette, hogy ez a rendezvény »nem kívánatos-. Restaurálják a kínai falat AHOL BRECHT »NEM KÍVÁNATOS cÁuJtébmi A marcali járás egyik, tá^ vol eső falujában volt dolgom a minap hivatalos ügyben. A járási tanács egyik osztályvezetőjének is oda vitt az útja, így szolgálati gépkocsit kaptunk. — Örülök, hogy együtt megyünk — üdvözölt R. elvtárs, és a Skoda hátkan felbúgva elindult. — Tudod, miért mondtam, hogy örülök? — így nem unatkozol —- vélekedtem. — Nemcsak azért. El kell mondanom valamit, hátha jó témának bizonyul számodra. — Látod, ennek örülök. Mondd csak. — 1952-ben kell kezdenem. Akkor egy tanácsülésre engem küldtek ki a járástól S.- ra. Olyan latyakos idő volt, mint most, és akkor még kocsink nem lévén, kerékpárral tettem meg az utat. Este 7-re volt kitűzve a tanácsülés, de már 6 óra körül bekerekeztem a szuroksötét faluba. Az eső is szemerkélt, s éles szél fújt a Balaton felől. Megyek a tanácsházhoz. Senki. Zárt ajtók, az ablakok sötéten merednek rám. Talán még egy kicsit mosolyogtak is. Kárörvendően. Hogy »na, szép fogadtatásban részesülsz te is/« Elindultam a tanácselnök lakására. Toltam a kerékpárt a házak mellett, igyekeztem kerülgetni a pocsolyákat, de nem nagy sikerrel. Alig mentem azonban néhány háznyit, találkoztam az idős iskolaigazgatóval. A tanácsülésre igyekezett. Megörültem: ketten legalább már vagyunk. Visszafordultunk. A tanácsház ablakából most már sárgás fény vetődött ki a lucskos útra: megérkezett a tanácstitkár is. Bementünk. Füstölt a petróleumlámpa, az arcok sötét árnyékban maradtak. Mindjárt hét óra. A 29 tanácstagból azonban mindössze nyolcán vannak a teremben. És a többi? — Talán később — vélekedik bizonytalanul az időközben megérkezett tanácselnök. — Nehéz . ám az embereket összeszedni — teszi még hozzá. — Miért? • — Mert a mi falunk nem kapott semmit a felszabadulás után sem — veti oda kissé indulatosan az egyik bekecset parasztember. A többi hallgatott — Nyolc osztályos iskola — kezdem sorolni, de valaki közbevág: — Nézze meg az elvtárs, milyen helyen tanulnak a gyerekek. Az igazgatóra nézek, de az nem szól. A többiek szájából azonban már röpködnek a szavak. Példákat sorolnak, hogy a környező falvak meg a városok mennyit fejlődtek, de az ő községük nem mozdult negyvenöt óta. Valahogy megfeledkeztek róla. Még egy kicsit elvitatkozgattunk, megvallom, nem nagy eredménnyel, mert Sztá- linvárosért is letorkolltak, aztán, mivel csak tizenegyen jöttek össze, elszéledtünk. A tanácsülést el kellett halasztani. L’ Ibúcsúztam. Az igazgató szótlanul nyújtotta a kezét, én pedig a kutyák vonításától kísérve hazafelé tapostam a pedált. ... Autónk birkanyájhoz ért, dudált, lassított, de az oktalan állatok csak nagy keservesen tértek ki útunkból. Vtitársam megállt a beszédben, és mindketten kissé előrehajolva figyeltük, hogyan válik szabaddá előttünk az út. — Szóval ez volt ötvenkettőben. Hogy mi lett a másodszorra összehívott ülés eredménye, nem tudom, mert közben kórházba kerültem. A véletlen azonban úgy hozta, hogy az idén megint én képviseltem a járási tanácsot S.-on. És most jól figyelj: Autóbusszal mentem ki. Az utcákat villanyfény sugározza be, a házakból ugyancsak eltűntek a bűzös lámpák. A központi utcákban betonjárda húzódik. A tanácstagok nagy része már egy órával a hirdetett idő előtt csoportokba verődve beszélgetett a tanácsház előtt. Tehát: rendszeres buszjárat, villany, járda, tanácsülésre gyülekező emberek. Ezeket személyesen tapasztaltam. És amit — egymás szájából véve ki a szót — elmondtak: kibővült az iskola± kisvasút-állomást kaptak, amely összeköti a községet a Balaton-parttal (értékesítés szempontjából nagy jelentőségű), szinte újjá varázsolták a művelődési rét- hont. Ezek a legfontosabbak. A jövő év tervei? No de ne vágjunk az események. elébe. A tanácsülésen kivétel nélkül minden tag megjelent, és nyilvános lévén, ott szorongott szinte a fél falu. Tudod, roppant kiváncsi voltam, mennyi községfejlesztést szavaznak meg, hiszen jóformán már minden szükséges megvan a faluban. A s.-iak azonban nem ezt vallják: új óvoda, a külterület részére villany, újabb ezer méter járda, mázsaház. Na és hogyan zajlott le a szavazás! A 30 tanácstag közül 29 keze lendült a magasba, amikor a 15 százalékos hozzájárulás két évre történő megszavazását terjesztette elő a tanácselnök. Az egy tartózkodó pedig a következő szavakkal indokolta magatartását: — Megáll a viz a mi utcánkban, nincs lefolyása, akadályozza a közlekedést. A tanács nyomban határozatba foglalta a szóban forgó útszakasz árkainak kivágását, mire a tanácstag visszavonta előbbi tartózkodását. Lehet, hogy nagyképúnek tartasz, de állítom, hogy életem legszebb estéi közé tartozik ez a tanácsülés. A hivatalos rész után még sokáig együtt voltunk, beszélgettünk a jelenről, a tervek megvalósításáról. Nem lehetett szó nélkül hagyni azt sem, hogy a helyi tsz előző nap tartotta zárszámadását, ahol több mint hetven forintot osztottak ki munkaegységenként. Az egyéniek figyeltek ám ezt! Es elgondolkoztak.. * A búcsúzásnál megint az igazgató maradt utoljára. Elkísért szállásomig, és közben beszélt a kibővített iskoláról, a népművelésről, a hat évvel ezelőtti tanácsülésről meg az aznapiról. Három, évtized munkájától ráncos arca mintha kisimult volna, amikor a villanyfény alatt csak ennyit mondott: — Most már nem kell Sztá- linvárosba menni érvekért. ... Kocsink egyenletes sebességgel száguldott a sima betonúton célja felé, mi pedig az újra átélt, illetve hallott élmény hatása alatt szótlanul néztük az elsuhanó tájat. Paál László A felszabadulás óta óriási léptekkel tör előre népünk a művelődés felfelé ívelő útján. S ahogy fokozódik az igény a színjátszás, a tánc, könyv, a kórusélet és ismeretterjesztés iránt, úgy zsugorodnak össze a- régi szobácskáik, az iskola szűk terme vagy a tanácsház, ahol azelőtt a rendezvényeket tartották. Gyönyörű művelődési otthonok, sok helyütt szinte kis paloták épülték megyeszer- te. A művelődni, szórakozni vágyó ember nem ismer áka-' dályt: barátságossá, otthonossá akarja varázsolni második otthonát. Csak egyetlen számot: 156 művelődési otthon épült a félszabadulás óta megyénkben, s ebből talán csak 20 van olyan, amely kisebb átalaikítással létesült. A többi új. Járási székhelyeinken milliós beruházással épültek központi művelődési otthonok, s kettőt a jövő évben adnak át rendeltetésének. 156 művelődési otthon! Óriási szám a múlt elmaradottságához képest, mégis kevés, ha rohamosan növekvő igényeinket tekintjük. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya nemrégiben újabb próbálkozással ruikkolt elő, hogy segítse, gyámolítsa azokat a falvakat, ahol társadalmi összefogással, közös elhatározás alapján kultúrott- hont akar építeni a falu népe. Erdélyi Zoltán épi tészmémököt bízták meg, hogy a lakosság számának megfelelően készítsen három típustervet. A tervdokumentációk 160 ezer forintos költséggel elkészültek már, s az összeget a megyei tanács fizeti Id. A községek óriási előnyhöz jutottak ezáltal. A 300 fős művelődési otthon tervdokumantáMiníen' igény^kieiégítő művelődési otthonok épülnek a megyében ciója például 52—53 ezer forintot tenne ki, de így csak a fénymásolást kell megfizetniük, amely mindössze 7—8000 forintba kerül. íme, a három terv lényege: A legkisebb művelődési otthon tervében is 200 személyt befogadó nagy terem szerepel. A színpad szélessége kb. 10 méter. Mögötte díszlettárolás- ra van lehetőség. Két öltöző, kelléktár és mellékhelyiségek épülnek még a színpadhoz. Az előcsarnokba büfét, ruhatárat, pénztárhelyiséget tervezett az építészmérnök. A könyvtár és olvasóterem az előcsarnokból, de kívülről is megközelíthető. A nagyterein egyenes padozatú, tehát táncra, ezenkívül keákenyfilm-ve- títésre is alkalmas. Mellette székraktár épül. Fűtése Express Heating-rendszerrel kívülről, külön helyiségből történik. A kultúrház külseje — ez mindhárom típusra vonatkozik — a nagy üvegfelületeik, a belső magasságokból adódó tetőforma, a hullámpala fedés, a homlokzat és a krémszínű cup- pantott nemesvakolat, illetve részben műkőburkolat kapcsán tetszetős, modern. A 300 személyes művelődési otthon igényesebb. A szín- , pad mögött díszletraktár tesz, s három öltöző épül hozzátaa tozó mellékhelyiségekkel. A Heating-fűtéshez salak- és széntároló is lesz. Az előcsarnok mellett iroda épül, egy klubszoba és az emeleten egy szakköri helyiség (természetesen az előbbi kultúrotthon helyiségein — könyvtár, olvasóterem, büfé stb. — kívül). Az épület előcsarnok feletti része emeletes, ahol vetítöhe- lyiséget, tekercselőt és gépész- öltözőt terveznek. A művelődési otthon norm álfáim vetítésére alkalmas. A 400 fős kultúrház típustervében már két szakköri helyiség, nagyobb könjjvtár és olvasóterem tesz. A színpad mérete a kaposvári színházéhoz hasonló, s hozzá négy öltöző épüL Mögötte megnövelt díszletraktár. Külön zenekari részt képeznek ki. A nagyterem födött karzat lesz, s a nézőtér emelt, beépített széksorokkal. .Fölül vetítő, tekercselő és akkumulátor-helyiség. A terem normál- és szélesvásznú vetítésire alkalmas. A földszinti előcsarnok táncra is megfelelő, de az emeleten külön zenekari hellyel ellátott bálterem épül, mely az erkéllyel együtt mintegy 150 négyzetméter területű. A nagyterem fűtése különválasztható a többi helyiségtől, s ez rendkívül gazdaságos, előnyös. A tervekhez anyagikimutatás, költségvetés is készül. Természetesen nem vállalati árban, hanem az adott községek anyagkészletére és társadalmi munkájára számítva. Ily módon a 200 fős művelődési otthon felépítése kb. 6— 700 000; a 300 fős 1—1 100 000; a 400 fős pedig 1 500—1 800 000 forintba kerül. A tervező mérnök figyelembe vette a községek anyagi erejét, ezért úgy tervezett, hogy az építkezést mindhárom művelődési otthonnál két ütemre tehet szakítani. Az első ütemben épülne a nagyterem és színpad, a másodikban a hozzátartozó szakköri klubhelyiségek és egyebek. A tervek már nyilvánosságra kerültek, s községetek igen nagy érdeklődéssel fogadták. Tudomásunk szerint eddig hét faluban határozták el vagy kezdték meg az építkezést. Bolháson, Pusztaszemesen és Vízváron 200; Tapsonyban, Ladon és Lábodon 300; Kadar- kúton pedig 400 fős művelődési otthont építenek a típustervek szerint. 4a.vari EeU
