Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-30 / 306. szám
i ♦ » Hl *f*;! í k_ - • V ■ ’ .' :o ■sm w V / * K & - i Óriáshíd Brooklyn és Richmond között O. H. Ammann svájci hídépítő mérnök óriáshíd építését tervezi az amerikai Brooklyn és Richmond városok között. A hidat hat év alatt akarják felépíteni. Hossza 4344 méter lesz, két emeletén hat sorban közlekedhetnek máj a járművek. A világ legnagyobb helikoptere A Szovjetunióban elkészítették a »MI-6« típusú tur- bólégcsavaros helikoptert, amely a legnagyobb a világon. A gép 70 utast szállít, és képes arra, hogy egy teljes geológiai expedíciót valamennyi felszerelésével — beleértve a gépkocsikat is — a magasba emeljen. Tavaly a »MI-6« típusú helikopter kísérleti gépével Kapreljan pilóta 12 tonna terhet 2400 méter magasba »melt, s ezzel kétszeresen ízárnyalta túl az eddigi amerikai világrekordot. GÁZTURBINÁS ENERGIA-VONAT A Szovjetunióban folyó nagyarányú építkezés egyre több energiát követel. Az ország energiaszükségletének egy részét az úgynevezett mozgo- erőművek biztosítják. A fenti típusú erőművek egész vasúti szerelvényt alkotnak. Ezeket energia-vonatoknak nevezik. Eddig a Szovjetunióban gőzturbinás energia-vonatok jártak, amelyek 8—10 vagonból álltak.. Most áttértek a 3 vagonból álló gázturbinás energia-vonatok létrehozására. Az első vagonban a 4000 kilowat- tos erőátviteli gázturbinás berendezést, a másodikban az elektromos gépeket, a harmadikban pedig a műhelyeket és lakóhelyiségeket helyezik el. A gázturbinás energia-vonat nyersolajjal vagy pakurával működik. Hatásfoka 20 százalékkal nagyobb a gőzturbinás vonatokénál. Ezenkívül a kezelőszemélyzet száma 30— 40 százalékkal csökken. A kalapács története A kalapács testvérével, a baltával, minden más szerszámnál előbb jelent meg. Közös ősük kétségkívül az a kődarab, amellyel az ősember nyél nélkül dolgozott. Ha a vastag végét használta, kalapács volt, ha pedig a vékonyát, akkor balta. Hosszú-hosszú idő telt el, valószínűleg jó néhány évszázad, amíg az ember arra az ötletre jutott, hogy nyelet illesz- szen a kalapácsra. De ettől kezdve már erősebben tudott ütni vele. A nyél megjelenése korszakalkotó az ember történetében. Az ásatások alkalmával kétfajta kalapácsot találtak. A kivájt kalapácsot, amelybe beleillesztették a nyelet, és fúrt kalapácsot, amelyen a nyelet átszúrták. Valószínű, hogy az átfúrt kalapács később jelent meg, hiszen ehhez már fúróra is szükség volt. Ezzel szemben olyan köveket, amelyekben mélyedés volt, könnyen találhatott. az ősember. De biztos az, hogy a fúrt kalapács nyele szilárdabban állt, s azzal jobban is lehetett dolgozni, úgyhogy ez a típus elöbb- utóbb kiszorította a másikat. Az ember a kalapácsnak mind szimmetrikusabb és szabályosabb formát adott, amikor megismerkedett a kő csiszolásával. Amikor az ember megtanulta a tűzgyújtást, s a fémek olvasztását, megjelent a bronz, a vörösréz és végül a vaskalapács. A koXapacsöntés- hez legalkalmasabb fém a bronz volt;. könnyen olvadt, jól betölti az- öntőformát, és könnyen csiszolható. Az őskori vaskalapácsok már igen korán nagyméretűek is voltak. Az egyik berlini múzeumban látható egy 8 centiméter vastag és 21 centiméter hosszú vaskalapács. Ezt a kalapácsot Örményországban találták, és körülbelül az időszámításunk előtti IX. századból származik. A vas kovácsolását már egyiptomi dombormüvek is ábrázolják. Tehát a régi Egyiptomnak már voltak kovácsai. Rajzokból arra következtetheAGYMŰTÉTTEL GYÓGYÍTJÁK A GYOMORFEKÉLYT Néhány évvel efcelőtt még bolondnak tartották volna azt az orvost, aki gyomorfekélyes betegének agyműtétet javasolt volna. Bikov, a kiváló szovjet tudós hosszú kutatómunka eredményeként leírta az emberi szervezetnek azt a bonyolult mechanizmusát, amelynek folytán bármilyen' lelki megrázkódtatás gyomorfékélyt idézhet elő. Ezen a téren értékes tényeket tárt fel Speransky, Le Gora, Clarka és Meyer fiziológus is. Patkányokon végzett kísérletek bebizonyították, hogy a gyomorfekély csaknem nyomtalanul eltűnik, ha az agy bizonyos részeiben sérüléseket idéznek elő. Az emésztőcsatorna tulajdonképpeni irányító központja ugyanis az agyalapi mirigy, amelynek bármilyen sérülése felborítja az egyensúlyt az emésztőnedvek kiválasztásában, tehát fekélyt eredményezhet. Az agyalapi mirigy viszont kapcsolatban áll az agykéreggel, tehát bármilyen agyiké- reg-bántalom közvetve gyomorfekélyt idézhet elő. Bikov és más szovjet biológusok alvókúrával gyógyítják a gyomorfekélyt. Ennek a módszernek lényege az agykéreg pihentetése, amely így visszanyeri normális tevékenységét, és ismét rendszeres impulzusokat továbbít az agyalapi mirigybe. A másik módszer viszont az agysebészeti beavatkozás. Ennek lényege a következő: általános érzéstelenítés után a homlokcsont középvonalán két parányi lyukat fúrnak. Ekkor a sebész megfelelő műszerrel röntgenfelvételeket készít, amelyek lehetővé teszik a rendellenesen működő agykérégrész meghatározását. Ugyancsak a röntgenfelvételek alapján kiszámítja, milyen mélységben és milyen szög alatt kell alkalmaznia azokat az elektródákat, amelyek elektro-koagulációval a legrövidebb idő alatt megölik a zavart okozó agykéreg- sejteket. Meg kell jegyezni, hógy a sebészeti beavatkozás nem okoz a betegnél lelki zavarokat, sőt csökken a beteg érzékenysége a különböző külső behatásokkal szemben, s ez kedvez teljes gyógyulásának. Természetesen a sebészeti beavatkozásnak ezt a formáját csak abban az esetben alkalmazzák, ha a gyomorfekély a szokásos kezeléssel nem gyógyítható, illetve, ha a beteg állapota nem bír el gyomorműtétet. Az új eljárást már több betegnél kipróbálták. Az egyik férfibeteg az agysebészeti beavatkozás után nemcsak teljesen meggyógyult, hanem a műtétet követő négy hónap alatt 13 kilót hízott is. tünk, hogy az ókor kovácsszerszámai hasonlítottak a mostaniakhoz. Azt is tudjuk, hogy a római császárok korában minden egyes légiót kovácsok és fegyvermesterek kísértek. Megmaradt egy római üllőnek egy része, amely 240 kilót nyom. Ebből kitűnik, hogy a régi Rómában meglehetősen nagy vasdarabokat is meg tudtak munkálni. A kovácsokat minden időben nagy becsben tartották. Sokáig varázslóknak is tekintették őket, s azt hitték, hogy kapcsolatban állanak a tűz szellemeivel. Éppen ezért a középkor céhelőírásai megkövetelték azoktól, akik kovácsmesteri címre pályáztak, hogy esküdjenek meg: »nem tartanak fenn kapcsolatot az ördöggel«. A vízkalapács Ismeretes az, hogy Németországban már a XIII. századtól kezdve használtak vízerö által meghajtott kalapácsokat. A »vizkalapácsot« rendkívül egyszerű szerkezet hozta működésbe. A kalapács fejét tengelyre szerelt fogak mozgatták. A fog felemelte a kalapácsnyelet, majd amikor a legvégére ért, a nyél lezuhant, s a tengely körforgása állandóan függőleges irányú mozgásban tartotta. A régi fémfeldolgozó műhelyek általában vízerővel működtek. A fémfeldolgozás fő eszköze, a kalapács még alig különbözött az egyszerű kovács kalapácsától. Csupán méretei voltak nagyobbak. A XIX. század elején, amikor már nagyobb mértékben használtak a gőzgépet, a vízerővel hajtott kalapács ütései már túl gyengéknek bizonyultak. Az első gőzkalapács ötlete Wattól származik, aki 1784. április 28-án váltotta ki a szabadalmat. Watt kalapácsának mintáját már 1782-ben elkészítette. Gyakorlatilag azonban a gőzkalapácsot csak a XIX. század 40-es éveitől kezdték alkalmazni. A vízkalapács kora tehát elég hosszú ideig eltartott. Nessmith gőzkalapácsának ötlete rendkívül egyszerű. Hatalmas, nehéz üllőre helyezi az izzó fémet. Jobboldalán és baloldalán sínek vannak, s e sínek belső rovátkájában mozog le és fel a kalapács. A kalapács fölött gőzhenger van, s ennek dugattyúja egyben a kalapács nyele. A dugattyúba alulról bevezetett gőz fölfelé tolja a dugattyút s vele együtt a kalapácsot. Amikor pedig kinyitják a henger szelepét, a kalapács lezuhan, s nagy erővel rácsap az izzó fémre. A kalapácsütések erejét és számát a gőz beeresztésével lehet szabályozni. Az ilyen kalapács néhány ütésével képes arra, hogy szétlapítson egy nagy fémtömböt, de lassan, finoman is tud dolgozni, mintha gyakorlott munkás keze irányítaná. Nessmith gözkalapácsát nemcsak a vas megmunkálására, hanem cölöpök verésére is használta, amit az tett szükségessé, hogy egy hajógyár építésénél igen sok cölöpöt kellett leverni. Az eredmény csodálatos volt. Kézi munkával 10 órára volt szükség egy-egy cölöp leveréséhez, gőzkalapács pedig ezt a munkát 4,5 perc alatt végezte el. Vagyis 144- szer gyorsabban. A gözkalapács igen gyorsan elterjedt. Mind erősebb és erősebb kalapácsot építettek. Az 1875-ös bécsi világkiállításon nagy feltűnést keltett a permi ágyúgyár 50 tonnás gőzkalapácsa, amelyet N. V. Voroconov orosz mérnök épített ugyanebben az évben. A gőzkalapács legfelső határa a 150 tonnás kalapács. Az ilyen kalapács ütései olyan hevesek, hogy körülötte nagy területen még a föld is megrázkódik. De arra mégsem alkalmas, hogy nagyméretű acéltömböket megmunkáljon. A gőzkalapács helyét a hidraulikus prés és a gőzprés foglalta el. Már Withwors bebizonyította, hogy a préssel készített ágyúk ellenállása 30 százalékkal nagyobb. 1899-ben Gauthier francia mérnök megállapította, hogy az 50 tonnás kalapácsnak három hétre van szüksége egy 36 tonnás tömb megmunkálására, ugyanakkor a 4000 tonna nyomású prés ezt a tömböt négy nap alatt megmunkálja. A prés jobban és gyorsabban dolgozik a kalapácsnál. Természetes azonban, hogy a fémmegmunkálásban még hosszú ideig nagy szerepet játszanak a kovácsok, akár az elmúlt századok során. MÉRHETŐ-E A FÁRADTSÁG? Akár iskolaköteles gyermekekről, serdülőtkorúakról, sportolókról, munkásokról vagy értelmiségiekről van szó, a fáradtság kérdése minden esetben objektív és szubjektív vonatkozásban merül fel. Van-e olyan eljárás, amely tárgyilagosan, tudományos alapom »méri« a fáradtságot? Állandóan folynak tudományos kutatások, amelyeknek célja ismereteink bővítése a fáradtság kérdésében. E kutatások ún. fúziós-kísérletekkel történnek. Ha például egészséges ember pislogó — tehát hol felvillanó, hol kialvó — fénybe néz, tökéletesen érzékeli a fényváltozásokat. Ha szaporítjuk a pislogások számát, bekövetkezik egy olyan pillanat is, amikor a szemlélő már észre sem veszd, hogy a fény hol kialszik, hol felgyullad, csak egyenletesen világító fényforrást lát. Ezek szerint a fényforrással lemérhető, hogy a kísérleti alanynak melyik frekvemciaszámnál van az a benyomása, mintha folyamatos fényt látna. E szám esetenként változik, éspedig aszerint, hogy az illetőnek milyen az egészségi állapota, hogy a nap mely időszakában, munka előtt vagy munka után történik a kísérlet. Dr. J. B Baron, Thieffry és Kahn orvosok sok iöőt szenteltek a fúziós kísérletnek, és azt az egybehangzó következtetést vonták le, hogy munka után, estefelé az emberek ritkább fényvillamásökat is folyamatos fénjmek látnak. Fiziológiai kísérletük tehát alkalmas a fáradtság "4e- mérésére«. Ugyanakkor alkalmas annak megállapítására is, hogy a munka aszerint, hogy kedvvel vagy kedvetlenül végezzük, mennyire fáraszt, hogy a gyógyszerfogyasztás mennyiben befolyásolja a fáradtságot stb. A fáradékonyság egyénenként változik. A három említett kutató mindenesetre olyan eljárást dolgozott ki, amely az orvosoknak igen nagy segítségére lehet a fáradékonyság fokának megállapitásában. Műorr vadászathoz A vadászok nemsokára jó- szimatú vadászkutya nélkül is j űzhetik kedvelt sportjukat. ■ Alain Berton párizsi vegyész »mesterséges orrot« talált fel . vadászok számára. A műorr rendkívül érzékeny különféle illatokra. Elektródák és vegyi I anyagok segítségével működik. Az- új találmány persze nem- ' csak vadászatnál használható, ! hanem számos biológiai kérdés megoldását is elősegíti: Miért jobb a kutya szaglása az emberénél? Hogyan szagolnak a rovarok? Lehet, hogy Berton találmánya sok hasonló kérdésre adja meg a választ. HáBÜVEG GYÁR A Német Demokratikus Köztársaság Taubenbach nevű helységében megkezdték egy habüveg-gyár építését. A zárt- pórusú habüveg könnyebb a parafánál, a vízen úszik, fúrható, fűrészelhető és tűzálló. Hő- és hangszigetelésre is kiválóan alkalmas. Sikosság ellen villannyal fűtenek egy angliai országutat A sikosság okozta közlekedési balesetek megelőzésére 800 méteres szakaszon villanynyal fogják fűteni a sloughi országutat, Anglia egyik fontos közlekedési útvonalát. Az országút aszfalt burkolatába 9 ezer fontsterlinges költséggel máris beépítettek egy elektromos fűtőtelepet. Ha az időjárási viszonyok megkívánják, elég egy gombot megnyomni, és az országút máris nem jelent majd semmiféle veszélyt a gépkocsivezetők számára. Radioaktív védőruha Szovjet szakemberek szintetikus anyagokból radioaktív védööltözetet készítetlek. Az ültözet puha sisakból és kezeslábasból áll. Az egész öltözet búvárruhára emlékeztei. A sisakon szerves üvegből készült ablak van. Az öltözetet nem varrták, hanem nagyfrekvenciájú elektromos hegesztéssel illesztették össze Ez felel meg ugyanis a legteljesebb biztonság követelményeinek. A sisakba nyomás útján állan dóan tiszta levegőt pumpálnak. Az öltözet felvételére Itülönle- ges nyílás szolgál, amelyet műanyagkaipcsokkal hermetikusan elzárnak. Plasztik-lencsék Németországban Egy kasseli műszerész eljárást dolgozott ki az iiveglen- cséknél sokkal fényérzékenyebb, s ugyanakkor összehasonlíthatatlanul olcsóbb plasztik-lencsék gyártására. E nagyjelentőségű találmány tömeges gyártása esetén a közeljövőben nagymértékben csökken majd a mikroszkópok, fényképezőgépek és a távcsövek ára. ki talAlta fel a fűrészt ? Vajon eszünkbe jutott-e valaha, hogy kutassuk, miben áll a fűrész munkája, s ki találta fel ezt a munkaeszközt? A fűrész egyike az asztalos és lakatos munkaeszközeinek. Azonban 200 évvel ezelőtt Oroszországban még nem használták. Feljegyzések szerint a XVIII. század elejéig az orosz asztalosok nem ismerték a fűrészt, és csak vágóeszközöket: fejszét és gyalut használtak. De mikor találták fel a fűrészt? Az ember a fűrészt még a jégkorszakban kezdte használni. Hogyan jutott a fűrész gondolatára? Valószínűleg úgy, hogy észrevette, mennyivel jobban lehet vágni a csipkésszélű, mint a simaélű kőlappal. Tulajdonképpen hogyan is vág a fűrész? Működését igen könnyen megmagyarázhatjuk a következőképpen: a mozgó fűrész fogai sorra behatolnak a fába, és kiemelnek egy bizonyos mennyiségű réteget. Olyan ez, mintha számos kés működne, amelyek rétegről rétegre vágják á fát. A kőfűrész természetesen naI gyón rosszul dolgozik. Órákig tartó munkára volt szükség ahhoz, hogy vele nem túlságosan vastag fát átvágjanak. A fűrészt a régi Egyiptomban jóval időszámításunk előtt használták. Az egyiptomiak fűrészeiket rézből vagy bronzból készítették. A birodalmi kor Rómájában szintén ismerték a fűrészt, és valószínű, hogy ennek a népnek köszönhető a keretes fűrész feltalálása. Az ókorból és középkorból származó rajzokon nem állapítható me^ az, hogy milyen alakja volt a fűrészek fogainak. Ha a fűrészt úgy alakítjuk át, hogy a páros fogakat jobbra, a páratlanokat balra hajlítjuk, úgy a vágás széles lesz, és a fűrész szabadon mozog. Elsőnek Leonardo da Vinci, a lángeszű festő, tudós, költő, zenész, mérnök, fizikus és feltaláló ismerte fel annak fontosságát, hogy milyen alakú a fűrész foga... A régi zsidók, egyiptomiak, görögök inkább rabszolgamunkát használtak. A rómaiak azonban feltalálták a favágó-gépet is. Nyugat-Európában a XVI. és XVII. században terjedtek el a deszkavágó-gépek. Azonban Augsburgban (Németország), amint az a város történetéből kitűnik, már 1322-ben működött egy deszkagyár. Franciaországban 1555-ben jelenik meg az első fűrészmalom. Manapság gyakran láthatunk körfűrészeket. Ezek a fűrészek a XIX. század elején jelentek meg Hollandiában. Éppen ezért Angliában hosszú időn át holland fűrész néven ismerték őket. De ez nem akadályozta meg Albert és Brum- mel mérnököket, hogy 1799- ben, illetve 1805-ben angol szabadalmat kérjenek ilyen fűrészre. Gőzfűrészre elsőnek Bent- ham váltott szabadalmat (1793), az első körfűrészes deszkagyárat pedig Brummel tervei alapján építették 1808-ban. Miért vág jobban a körfűrész, mint a lemezfűrész? Könnyen megértjük, hogy a körfűrész a forgásnál fellépő centrifugális erő hatására kevésbé hajlékony, és így egyenesebben vág.
