Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-29 / 305. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Hétfő, 1988, december 29. Kulturális bemutató Marcaliban Néhány évvel ezelőtt kultúr- versenyeket rendeztünk, ma bemutatókat, vagy ha úgy tet­szik (kissé nagyképűen) feszti­válokat. A kettő között for­májában és tartalmában is óriási különbség van, vagy kell legyen. Mindkét forma mindenekelőtt szereplési lehe­tőséget biztosít csoportjaink­nak, s ez jó. Munkára serkent, ösztökél, és bizonyos célt je­löl meg. Ám a bemutató jel­lege egészen más, mint a ver­sengésé. Vetélkedés helyett — melynek eredményét sohasem lehetett Igazságosan eldönteni — most az a cél, hogy kultúr- csoportjaink bemutassák tudá­sukat, fejlődésüket. És ez a tö­megkultúra szempontjából fel­tétlenül előnyösebb. Azért mondtuk el ezeket, mert leg­utóbb az országos földműves­szövetkezeti kulturális sereg­szemle marcali bemutatóján úgy vettük észre: kissé nehéz­kesen térünk át az új formá­ra, mely új tartalmat ad. A bemutatón hét község kul- túrcsoportjai vettek részt, és általában jó felkészülést árul­ták el akár a tánccsoportok, akár az énekkarok produkció­ját tekintjük. Kár, hogy a színjátszás érthetetlenül elha­nyagolt terület. Ez megyei je­lenség ugyan, de éppen azért érthetetlen, mert csak a bemu­tatókra vonatkozik, különben szinte alig akad falu a megyé­ben, ahol ne működne szín­játszó csoport kisebb-nagyobb sikerrel. A lengyeltóti kultúrcsoport (buzsáki népi együttes) kopo­gósa, libegőse, kanásztánca ma is eleven erővel hat, igazán népi, hamvas és Knézics István jóvoltából precízen kidolgo­zott. A Szende báró ballada oly szép, oly megragadó a jó­hangú fiatalok előadásában, hogy fél napig is szívesen hallgatná az ember. Éppen ezért lenne érdemes tovább­fejleszteni, szakemberrel dra- matizáltatni, hogy a buzsákiak játsszák is, amit élnek. A zákányiak (szentmihály- hegyi népi együttes) ugyancsak eredeti népi játékokkal jöttek. A mátkázó, a szentivánéji tüz- ugrás nem új, de maradandó élményt jelentett. A vend nép­dalok szépek, patinásak. A bö­Danuártól mindenki számára hozzáférhetővé válik a Szovjet Híradó A magyar sajtó olvasókö­zönségé bizonyára örömmel fo­gadja a bírt, hogy az új esz­tendő beköszöntésével lap­kiadásunk tartalom és forma szempontjába! egyaránt új Kzfoíoitta] gazdagodik. Január 1-tél ugyanis a Szovjet—Ma­gyar Barátság Társaságának köpés folyóirata, a Szovjet Híradó a legszélesebb magyar olvasóközönség elé lép. A színes nyomású, 26 ol­dalas lap hivatalosan ugyan már második évfolyamát jegy­zi, eddig azonban csupán kul­turális intézményeink útján juthatott el az olvasók egy szűkebb rétegéhez. Januártól kezdve viszont a havonta két­szer megjelenő folyóirat elő­fizetéssel vagy a lapárusoknál mindenki számára hozzáfér­hetővé válik. A Szovjet Híradó színes és sokoldalú képet ad a Szov­jetunió népeinek életéről, s a szovjet embereket munka, tanulás, pihenés és szórakozás közben — egyszóval minden­napi életükben mutatja meg. Rendszeresen beszámol a szovjet és a magyar nép ba­ráti kapcsolatainak fejlődésé­ről, s legfőbb célja a két nép barátságának további erősíté­se. A folyóirat színes ripor­tokiban rendszeresen közli majd a magyar dolgo­zóknak a Szovjetunióban szer­zett élményeit. Az »Utazás a Szovjetunió térképén« című rovat érdekes feldolgozásban ismerteti a különböző szovjet köztársaságok és vidékek éle­tét, a »Szovjet városok« című rovat elvezet a Szovjetunió legtávolabbi tájaira, a »Mú­zeumi séták« rovat pedig vi­lághírű képtárakba és mú­zeumokba A bő és színvonalas olvasnivalót elbeszélések, tár­cák és novellák, a szovjet Iro­dalom legújabb alkotásainak ismertetése egészíti ki. Különösen érdekes a lap tudományos és technikai ro­vata. A legutóbbi, decemberi számban például az új, her­nyótalpas óriásvontatókról ta­lálunk képes beszámolót, me­lyek az antarktiszi szovjet ku­tatóállomások dolgozóinak munkáját segítik. Érdekes be­számolót olvashatunk arról, hogy a Lett Tudományos Aka­démia Biológiai Intézetében radioaktív besugárzással sike­rült meggyorsítani a növények fejlődését. Ismerteti a lap a legújabb típusú szovjet ver­senyautó képét és műszaki adatait, s színes riportban szá­mol be a Kara Kun sivatag­ban dolgozó kígyóvadászok iz­galmas kalandjairól. Az első januári szám még érdekesebbnek ígérkezik. A vezércikk az új szovjet hét­éves terv nemzetközi jelentő­ségéről és a szocializmus vi­lágrendszerének erősödéséről szól. Képes beszámoló ismerte­ti a legújabb moszkvai pano­ráma filmet, az új típusú szovjet atomreaktort, s a vad­regényes tajgai őserdő meg­hódítását. A szovjet iskola­reform gyakorlati jelentőségét mutatja meg az a cikk, mely a tanulóifjúságnak a termelő- munkába való bevonásáról, vagy a mezőgazdasági szak­iskoláknak »egyes állami gaz­daságokba történt kihelyezé­séről számol be. A bőséges ismeretanyag mellett jó szórakozást nyúj­tanak a lap irodalmi cikkei, a keresztrejtvény és a sakk- rovat. Mindezt kiegészítve ja­nuár 1-től a Szovjet Híradó rendszeres mellékletét ké­pezik a legnagyobb orosz és szovjet festők alkotásairól ké­szüli színes reprodukciók, va­lamint a szovjet államférfiak fontosabb megnyilatkozásairól vagy cikkeiről készült teljes szövegű különlenyomatok. A Szovjet Híradó gazdag programja. valamint tartal­mához, külalakjához és ter­jedelméhez mérten alacsony ára — példányonként 2 fo­rint, negyedévre 12 forint — biztosíték arra, hogy a leg­igényesebb olvasóközönség is hamarosan szivébe zárja a Szovjet Híradót. Amidőn sze­retettel üdvözöljük hamarosan megjelenő laptársunkat, őszin­tén kívánjuk, hogy a szovjet —■magyar barátság megerősí­tése érdekében kifejtett mun­káját sok siker koronázza. Pár nap múlva jön a hideg! A december 17-től fogva szin­te Európa-szerte tapasztalt rendkívül enyhe időjárást az Afrikából a Földközi-tengeren át érkező meleg légtömegek, az ott uralkodó ciklonrendszerek okozták. Szerdán Dél-Európá- ban még általános volt a 19— 21 főkos meleg: Jugoszláviában 16 fokig, Olasz- és Görögor­szágban 19-ig, Krétán 20-ig; Szicíliában 21 fokig emelke­dett a ' hőmérséklet. Szerdán délben a Budapesten mért 11 fők túlhaladta az 1901-ben mért 10,2 tokos budapesti ka­rácsonyi rekordot is. Ugyanak­kor a Novaja Zemlja vidékéről erős északkeleti hideg légáram­lás indult eL Szerdán hajnal­ban a Pecsora-íolyó vidékén már 40—43 fokos fagyok vol­tak, a hideghullámok gyorsan húzódnak a Volga felé és to­vább délnyugatnak. A Meteo­rológiai Intézet központi előre­jelző osztálya szerint a déli meleg áramlás még 1—2 napig tart. Valószínű, hogy az év utolsó napjaiban beköszönt az évszaknak megfelelőbb, télies, hideg idő. Időjárásjelentés Várható) időjárás ma estig: élénk nyugati, később északi szél. Éelhőátvonulásók, keve­sebb csapadék, a hőmérséklet csökken. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet hét­főn plusz 1 plusz 4 tok között. hönyeiek trencséni csalogatója könnyed, kidolgozott kompo­zíció, s a szólótáncos fiú har­monikus tánca külön elisme­rést érdemlő. Ezen a bemutatón is a kó­rusok aratták a babért, s ez az utóbbi időben — örvendete­sen — egyre jellemzőbb. Bár a fonyódi vegyeskarban némi törést észleltünk. Szereplése halványabb volt a megszokott­nál. Talán ez a karnagyválto­zással magyarázható. De a ré­gi vezető méltó utódra talált, s ügy éreztük: rövid idő alatt ismét felemeli majd a kórust. Szépek voltak a Somogy-bala- toni nóták, a Nabucco-kórus. Ez utóbbit kár volt a zongora átütő fortissimói hetyett hárfa­pedál használatával kísérni. Az altatodal előadásakor hal­ványan fátyolosnak éreztük a szopránt. A kórus dinamikai érzéke, a hangulati árnyala­tok visszaadása viszont kitű­nő. Érthetetlen azonban, hogy miért kell kórusműveket trió­nak, quartettnek énekelni. Az egyéni képesség ilyetén való Évvégi jelentés a leltei SZOT-iidülőből A kellemesen fűtött hallban a Spanyol kertész c. angol fil­met pergeti alig hallható ne- szezéssel a keskenyfilm-vetítő- gép, míg az első emelet egyik csendes zugában arról vallat­juk Jónás Ignác kultúrfe- lelőst, milyen az élet itt, az üdülőben ilyenkor télen. — Mint mindig: pezsgő, vál­tozatos. Akár a nyári idény vendégei, a téli’üdülést kedve­lők is elégedetten távoznak tő­lünk. Ma például Tihanyban jártunk. Megnéztük Tihany és Füred műemlékeit. Sokan azt kívánták ellenőrizni, nem gyengült-e a tihanyi visszhang.»^- Hajnalban indultunk, Siófokig j vonattal, onnan hajón tettük t meg az utat. Akadt izgalom is. { A tóra sűrű köd ereszkedett,» nem láttunk semmit. Közvetle-t nül a kikötés előtt még a ta-t paszta!tabb hajóutasok is azt* kérdezgették, amikor a hajó a» kikötőből felhangzó harangsző i után haladva kezdett lavíroz-» ni: — Vajon ki tudunk-e köt*! f ni? — Kellemes, élményekben i az üdülés idejét, távol az egy­két nap leforgása alatt egy családdá érő közösségtől, az sem panaszkodhat. Ezer köte­tes könyvtár áll rendelkezésre. Egyszóval, most is vidám az élet a nyáron nemzetközi tár­sasághoz szokott falak között a balatoniéitól SZOT-üdülőben. A vendégek elégedettek, s ez mond legtöbbet. Legdicsérőb- ben az étkezésről nyilatkoznak. Két menüs rendszerben étkez­nek. S ez »veszedelmes« vala­mi, különösen a nőkre nézve. Egy hét alatt például három egész kilót hízott... *— nem kell megijedni, férfi vendég di­csekedhet ezzel a tekintélyes súlygyarapodással! Az idén szilveszterkor a szokástól eltérően — őres lesz az üdülő. Viszont az új esztendő első hete annál több vendéget ígér. — Remélhetőleg akkorra el­múlik ez a decemberi tavasz — mondja búcsúképpen Jónás Ig­nác —, és előszedhetjük a ród- likat, fakutyákat és a korcso­lyát. L. I. VÉLETLEN? csillogtatása nem bizonygatja • gazdag vo]t az üt. A késej ha.| a kórus fejlődését. (Nem szol- J zaénkezés va arról, hogy az a bizonyos Mozart bölcsődal — köztudo­mású — nem Mozart szerze­ménye!) Pető Gyula igali férfikórusa nem most lepett meg először nagyszerű hanganyagával, ki­tűnő felkészültségével. Műsor­választásuk, de előadásuk is a legbiztatóbb. Átütő ereje van ennek a kórusnak, fejlődő, szép hangszíne. Csak a dinamikai változásokra kellene még job­ban ügyelni. A Békedal fala­kat rengetően szárnyal. Szólis­tájukat azonban nem jól vá­lasztották, nem az ő hangjára íródott e szóló. A közös pro­dukció, Berzsenyi—Kodály: A magyarokhoz c. kórusműve — bármily érték — örökös ismét­lése kezd unalmassá válni kul­turális bemutatóinkon. Ami­lyen dicsérendő az igali férfi­kar fejlődése, legalább úgy el kell marasztalnunk a zene­kart, mely Kodály: Háry Já­nosából szeretett volna részle­teket bemutatni. Korántsem célunk, hogy bárkit is meg­sértsünk. Ez a zenekar működ­het jól, gyümölcsözően, de mű- sorvalasztása fellegvár-építés­hez hasonló. A hangszerössze­állítás önmagában is alkal­matlan Kodály művének be­mutatására. Egy zongora, egy saxofon és négy hegedű, saj­nos, szerényebb zeneszámok tolmácsolására hivatott. És ezúttal hiába jó a zongora négykezes, ha a hegedűk úsz­nak, s még csak tempójában sem tudják visszaadni a mű­vet. (A »Felszántom a császár udvarát« inkább temetési gyászszertartás kísérőzenéjé­nek tűnt!) A szavalatok közül Kaffka, Margit: Petikéje tetszett job-# ban (Fassingh Ferencné adta elő). Vörösmarty Vén cigá­nyát — mint korábban — még most sem ajánljuk öntevékeny szavaiénak. Szalai Lajos népizenekaráról csak azért nem írunk részle­tesebben, mert egyszerűen ért­hetetlen, hogy hivatásos együt­tesek — általában — miért szerepelnek öntevékeny kultu­rális csoportok bemutatóján? A marcali színjátszók rosz- szul választottak. A Botcsinál­ta revizorok c. vígjáték sze­replői még azt sem hozták ki, amit az amúgy is vérszegény # darabból lehetett volna. t Azt írtuk fentebb: kultúr- csoportjaink nehézkesen térnek át az új formára, mely új tar­talmat ad. Bizonyításként hadd álljon itt, akár a buzsá­kiak, a szentmihályhegyiek vagy fonyódiak példája: mű­a kirándulás fára- j dalmai ellenére is\azt mond-| ták a vendégek, hogy megértet a fáradságot. A hajókirándu- í lasra különben kárpótlásul ke-1 rüJt sor, mivel az idei tél igen í szűkmarkúan bánik a faggyal,! arra pedig, hogy hóesést pro-» dukáljon, úgy látszik, rá sem! akarja szánni magát. Nincsí mód sem szánkázáera, sem; korcsolyázásra, a nagy köz-* kedveltségnek örvendő faku-t tyázásról nem jg beszelve. A ; távozóban levő 1958-as év de-f cembere valóságos tavasszá ♦ fiatalodott. A téli üdülés ked-* velői azonban nem haragusz-í nak ezért, mivel túlnyomórészt 5 I pesti emberek, akik a téli spor- ♦ tok örömeiből még kivehetik | részüket. De hajókirándulásra í Tihanyba nem minden hónap-1 ban adódik alkalom! Panaszra valóban nem tó-» hét oka senkinek az üdülők t közül. Még az sem kíván Ie-| hetetlent, aki az időre célozgat- ♦ va azt jelenti be, hogy füröd-í ni van kedve. Lehet ugyanis t fürödni reggeltől estig. Persze» nem a szabadban, hanem fe-| dett helyen. Viszont ugyanúgy | balatonvízben, csak éppen me-t leg balatonvízben. Ki-ki megtalálja itt a kedvet szerinti szórakozást. Napköz- * ben röplabdázás, fubballmér- ♦ kőzés, később sakk, ping-pong-í versenyek színesítik a közös t programot, ezenkívül tánces-» ték, mozielőadásók, különleges-1 ségként ott a televízió. Aki pe-| dig elvonuiltan akarja tölteni! A marcali TÜZÉP-telep kapuján szénnel megrakva gördül ki a gumikerekű szál­lítókocsi. A fuvarosok ké­nyelmesen rágyújtanak, és megszokottan noszogatják a nekifeszülő lovakat. Alig mennek azonban né­hány háznyit, megállásra szólítják a rakományt: népi ellenőrzés! A szállitólevéliből kitűnik, hogy a Marcali járási Tanács kórháza által vásárolt 450 q szenet fuvarozzák. E forduló súlya a bizonylat szerint 53,3 mázsa. — Lehet, hogy annyi, min­denesetre próbamérést vég­zőnk — határoz a népi ellen­őr, és visszatordifrtaéja a ko­csit. Kételkedése nem volt alap­talan: a rakomány összsúlya ez alkalommal 50,3 q-nsk bi­zonyult, an® pontosan há­rom mázsával kevesebb, min^. ahogy tíz perccel ezelőtt mérték. A különbségre sem a te­lepvezető, sem a mérést vég­ző árukiadó nem tud elfo­gadható magyarázatot adni. — Talán a kerekekre ragadt sár — próbálják okozni az esős időjárást. Ez sem állja meg azonban a helyét, mert a telep udvara legalább olyan sáros, mint az úttest. Arra sem lehet okot talál­ni, miért van olyan nagy Kü­lönbség ugyanazon üres to­es) súlya között az egyes fordulóknál. E szállításnál ugyanis 20,65 mázsát muta­tott a mérleg, előzőleg pe­dig 19,5, a másikon 20, illet­ve 19 mázsa volt feltüntetve a kocsi súlyaként. Pedig a sár most már hetek óta egy­forma vastagon és azonos minőségben borítja az ud­vart és az utakat egyaránt. No de ezt ne is számítsuk, maradjunk csak a hiányzó három mázsa ipari brikett­nél, amelynek ára 80 forin­ton felül van. Egy forduló te­hát 240 forintot »eredménye­zett«. Hogy kinek? Nem tu­dom. Annyi bizonyos, hogy nem az államnak. Bizonyára többen vádol­nak: minek ilyen csekély összegből »ügyet« csinálni. — Nem is tennénk, ha meg volnánk győződve, hogv az eset véletlen. De ki tudja? Az elszállítandó szenet a te­lep hídmérlegén megmérik, a rendelő szerv pedig — mi­vel erre alkalmas mérleggel nem rendelkezik, minden egyes fordulónál pedig nem lehet jelen — a szállítólevél alapján kénytelen elhinni, hogy valóban az ezen feltün­tetett mennyiséget kapta. Ebben nem is nagyon kétel­kednek, hiszen az a néhány mázsa hiány alig látszik meg a több tonna tüzelőben. Nem akarok a logika tör­vényei ellen véteni, és egy esetből általánosításokat le­vonni. Cikkem megírására csupán az ösztökélt: nem szükségtelen néha — a rend­szeres leltározáson, könyve­lési vizsgálatokon kívül —> az ilyenfajta ellenőrzés sem, S. K. KARÁCSONYI ESZMÉLÉS Áthatolhatatlan sötétség Azután a kapu kinyílt... Óriási nyüzsgés polt körű­borult reám. Újra sötétség borult reám, lőttünk. A felnőttek izgatottan Csák bizonytalanul éreztem, csak azt éreztem, hogy vála- szaladgáltak, 'a gyerekek pe- hogy visznek valahova, furcsa, mi puha helyre kerültem, dig énekeltek. És amint apám ijesztő zajok között, vonatok Mintha ágy lett volna párna- vállára hajolva lebegtem az ütközői alatt, menekülő em- val és takaróval. Ez nagyon emberfejek fölött, egyszerre berek áradatában. Szememet jólesett. Végre nem cipeltek és valami csodálatosan szépet leragasztotta valami kegyet- hurcoltak, hanem feküdtem, láttam — egy nagy, ragyogó len erő, és minden tagomat nyugodtan feküdhettem... fenyőfát... láz bénította. Éreztem, hogy És sötétségben múlott fe- És az ének szállt körülöt­tehetetlenül lógok hol apám, lettem az idő, s az öntudatlan- tem, és én tudtam már, hogy hol anyám karjában. ság távol tartotta a hangokat karácsony van. És valaki ke­Az öntudat egy-egy fellob- is. A világ meghalt körülöt- zembe adott egy kis rongyba- bánó pillanatában azért meg- tem, s bennem is meghaltak a bát, amelynek szőke haja völL értettem néhány szót. képzetek és gondolatok... és az egyik posztócipője hiány­— Beteg a kislány? Egyszer mégis ébredni kezd- zott. Mikor, hol veszett el, — Igen... tem. Csodálkozva néztem az mindegy volt. — Szegényke... idegen embereket és gyere- Csak néztem a rongybabát És mentünk. Jobban mond- keket, akik körülvettek, és áhítattal, azután apám fülébe va apám és anyám bukdácsolt olyan furcsán bámuitak reám. - súgtam: velem a szörnyű, világtalan — Látsz bennünket? — kér- — Tegyél le!..-, éjszakában. Valahol lövések dezték. — Nem tudsz még járni... dördültek, de én már nem — Igen ... — próbáltam — súgta vissza, tudtam félni sem,. Végre va- szóra nyitni a számat. Azután mégis letett. Anyám, — Hallod, amit mondunk? is a kezem után nyúlt, úgy — Igen... — erőlködtem, tartottak kétfelöl. És én ret­hogy megértsenek. tenetes erőfeszítéssel, de tet­Apám és anyám felváltva tem néhány lépést a gyertya­ült az ágyam mellett. Be- fényben ragyogó fal felé. szeltek hozzám, és én ipar- — Jé, meggyógyult a kis­kodtam mindenre élénken bő- lány? — kérdezte egy idegen lógatni, hogy lássák, milyen néni, akinek furcsa fátyol fi­momra az egész élet, minden, jól vagyok. Már látok... Már tyegett a fején, ami volt, van és lesz. értek... És mikor a számba — Igen! — mondtam han­Azután nem tudom, meny- tettek valamit, iparkodtam gosan apám és anyám he­t nyi idő telt el, de már nem megmutatni, hogy íme, már lyett. szerűen képtelenség a tavaly,^hallottam se lövést, se vonat- rágni is tudok... És ezzel, a hangos igennel tavaly előtt már látott műso- f zakatolást, csak arra riadtam Azután egy nap felkeltem, azon a karácsony estén visz­ruk újabb felbukkanásakor tó- ^ fel, hogy megint visznek, ci- Nem, nem én magam, úgy szaléptem az életbe. És na­mérni a csoportok fejlődését, épeinek valahová. Nagy nehezen vettek karra, mert nem volt gyón i boldog voltam, hogy Sajnálatos, hogy ezen a bemulátni próbáltam összeragadt még bennem annyi erő, hogy magamhoz szoríthattam egy tatón — néhány kivételtől el- észemhéjam közül, s valóban lábra álljak. De már nem lóg- kis rongybabát, és nem volt tekintve — csupa ismétlések- s láttam is egy hatalmas, becsű- tam élettelenül, hanem bát- lövöldözés, és nem volt mi­kel találkoztunk, s ez koránt- i kott kaput... ran átkaroltam a nyakukat, nekülés, csak az ének szállt... sem emelte a seregszemle# Apám kiabált és dörömbölt, Ezt nagyon érdekesnek is Simogató, békét hirdető színvonalát, tanyám sirt. Nekem volt annyi találtam, mert mindent és énekszó! Jávori Béla|erőrn» hogy vele sírjak, mindenkit felülről nézhettem. Szabó ibol## gonajtó csapódását hallottam, -és furcsa, szaggatott lökéseket sorszámaik ismertek, nem egy \ éreztem. } * - — —tju . o/od leír I kulturális bemutatón láttuk,# _ Túljutottunk — hallot- hallottuk őket. S ha ezek népi' any<jm hangját rettenete- hagyományok — márpedig *sen messziről. azok, s ezt mindenki elismeri j —, élőn és szívvel kell bemu-’ tatni, terjeszteni falvainkban. J De nem összevont kulturális ’ bemutatókon.(!) A célt teszik! ezzel elérhetetlenné, mert egy-! Nekem mindegy volt den. Sötét fátyol volt mtn­szá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents