Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-29 / 305. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Hétfő, 1958. december 29. Dönfsőn a Lags ág Egy vezetőségválasztó közgyűlés elé A vízvári Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagsága ma este közgyűlésre jön össze. Lejárt a vezetőség megbízatása — tehát újraválaszt­ják a vezetőséget, vagy új vezetőséget vá­lasztanaik. Az elmúlt napokban, de már hosz- szabb idő óta leginkább az a kérdés foglalkoz­tatja a szövetkezet közvéleményét, hogy ma­radjon-e továbbra is a régi elnök a tsz élén, vagy másra ruházzák-e ezt a tisztséget. Ma van a döntés ideje. Varga Márton elvtárs másodszor ad ' számot elnöki működéséről. Először az alaku­láskor, 1949-ben választották meg vezetővé. Másodízben pedig nagyon nehéz időben, az ellenforradalom leverését követő napokban vette át az elnökséget. Múlhatatlan érdemei vannak neki -is abban, hogy a vízvári Vörös Csillag megmaradt, s a kilépések ellenére sem nyúlhatott hozzá senki sem a közös vagyon­hoz. Harcos helytállásáról, a válságos napokban tanúsított bátorságáról, megingathatatlan elv- hűségéről nem feledkezik meg a szövetkezet íratlan történelme. A 330 holdas gazdaság szakmai vezetésé­ben, a 32 család munkájának szervezésében is vannak eredményei. Ö látta el a brigádvezetői teendőket is. Fáradságot nem ismerve járta a szövetkezet földjeit — természetesen mindig, mindenhová nem juthatott el. Sok idejét igénybe vette az egyik segédüzemág, a ka­vics bányászás irányítása: Gondoskodni vonta­tóról, vagonról, és arról, hogy vagonáilás miatt felesleges kiadásba ne verje magát a szövet­kezét, nem volt könnyű feladat. A zárszám­adáskor 180 ezer forint tiszta hasznot köny­velhettek el a kavicsbámyászásból. Ez adta a pénzrészesedés zömét. Es mégis, mégis ... Igen — árnyoldalai is voltak tevékenységé- nék. Legfőbb hibája Vatva elvtársnak, hogy mindenkinél okosabbnak véli magát. Ebből a nézetből fakad a növénytermelés és állatte­nyésztés lemaradása a kavics bányászás mö­gött. Feleannyi burgonyájuk termett egy-egy holdon az idén, mint a m-últ évben. Ezt a visszaesést semmiképp sem lehet a nem telje­sen megfelelő vetőgumók vagy a gyengébb minőségű talaj avagy a kedvezőtlen időjárás számlájára írni. Része van benne a növény- ápolás megkésésének, ami az elnök munka- szervezésének a fogyatékossága is. A szaksze­rűtlen gazdálkodás intő példájául szolgál a 3 mázsás holdankénti őszi árpa hozam. Miért csak 90 mázsa szemet adott e takarmányga­bona 30 holdja? Mert önfejűsködött Varga elv­társ, nem hallgatott a mezőgazdász Okos ta­nácsaira a műtrágya adagolását és egyáltalán a vetésforgó alakítását illetően. Felelősség terheli Varga elvtársat azért is, hogy a vízvári Vörös . .Csillagban évek óta nem tenyésztik, hanem csupán tart­ják az állatokat. Voltak hónapok, amikor naponta 3 liternyi tejet adott egy-egy tehén, mert egyes időszakokban a takarmánybáz-ist úgyszólván a talaj javításiban részesített pár hold lucerna meg a lóhere termése jelentette. A járási szervek az év tavaszán intézkedési tervben figyelmeztették a szövetkezet vezető­ségét, elsősorban elnökét arra a mulasztásira, hogy a nyári folyamatos zöldetetés alapját nem vetették meg. Gerlecz István mező­Milliárdohaí érő népvagy ont őriznek az erdészek gazdasági felügyelő százszor elmondhatta, hogy a vemhes teheneket elő kell készíteni az ellésre, s ennyi és ennyi abrakot kell nekik adni — ám Varga elvtárs nem hallgatott a jó szóra mondván: »Nem etetjük fel az egész va­gyonúnkat a 11 tehénnel«. Vagy ott van a sertések vízellátása. Elisza- pqsodott a kút, s most hordókban, kádakban kell vizet vinni a faluból a pusztára, hogy megetethessék az állatokat. A sertésgondozó időben szólt az elnöknek, hogy baj lesz a kúttal. Varga elvtárs azonban belenyugodott abba, hogy a szakember nem ért rá a kutat megtisztítani. Kár volt ennyiben hagyni a dol­got. Úgy mondják, nem volt, aki elvállalta vol­na a k ise bb-n agy óbb vezető beosztásokat. Ez azonban nem elfogadható indok arra, hogy az elnök közeli vagy távolabbi rokonai töltik be ezeket a pozíciókat. Varga elvtára egyik vejé, K o 1 i c s Imre -kezeli a termelőszövetkezet Bolihón levő gatterját és darálóját, másik ve- je, Kulcsár György a fogatos munkacsa­pat vezetője, az ő egyik sógornője, Kulcsár János n é a női munkacsapatot vezeti, az elnök lánya. Varga Teréz ugyancsak munkacsapat-vezető, a könyvelő, Gerlecz István né szintén sógorát tisztelheti az el­nökben. Tévedés ne essék, Varga elvtárs köz­vetlen hozzátartozóinak, rokonainak szorgal­mas munkáját senki sem akarja elvitatni, de ez a családi összefonódás a vezetésben nem kívánatos állapot. Még valamit: a Somogyi Néplap közölte ok­tóberben — többek 'között Varga elvtársiéi kapott tájékoztatásalapjám —, hogy 60 forin­tos muinkaegységrészesedés lesz a vízvári Vö­rös Csillagban. A zárszámadáskor kiderült: 40 forintot ér egy-egy munkaegyég. Egy tsz- elnöknek nem szabad ilyen súlyos tévedésibe esnie. Neki igazán tudnia kell — főleg a gaz- ^ dasági év vége táján —, hogy mi az az összeg, amelyre bizton számíthat végzett munkája alapján a tagság. A »nagyzolás«, a számokkal való felelőtlen dobálózás nem szül jó vért. Mi kell ahhoz, hogy ne csak fennmaradjon, hanem évről évre erősödjék, fejlődjék a víz­vári Vörös Csillag Tsz? A szorgalmas munká­val párosuló hozzáértő szakvezetés — ez az előrejutás egyik döntő előfeltétele. A mező- gazdasági termelőszövetkezet — mint a neve is mutatja — a mezőgazdálkodásra egyesült dolgozó parasztok közössége. Az egyéni gaz­dáik számára nem lehet vonzó az a tsz, amely ugyan szép bevételre tesz szert a mellék- üzrméeak működéséből — kavicsbányászat, gat tér, daráló, s-tb. — ha viszont a növény ter­melésben és állattenyésztésben, nem hagyja el a magángazdákat. Példamutató mezőgazdasá­gii termelőszövetkezetté — a hasznos mellék­üzemágak elsorvasztása nélkül — úgy válhat a vízvári Vörös Csillag, ha rátermett vezeték­re bízza az irányítást a tagság. Mindezt vegye jól fontolóra a mai közgyű­lés, mielőtt döntene abban a fontos kérdés-ben, hogy -kik legyenek a szövetkezet vezetői és ki legyen az elnök az elkövetkező két eszten­dőben. Kutas József Az erdő nagyon tekintélyes társadalmi vagyont képez. Az itt okozható károk is nagyon sok irányból eredhetnek. Eb­ben a nagy társadalmi va­gyonban nemcsak úgy lehet kárt okozni, hogy az erdő fá­ját egyéni célokra eltulajdonít­ják. Súlyos ‘kárt lehet benne úgy is tenni, hogy az értéknö­vekedést nem mozdítják elő, hanem az állományt mennyi­ségi és minőségi vonatkozás­ban csökkentik, aminek ked­vezőtlen hatása hosszú évtize­dek múltán is érezhető. Az erdő állományát megká­rosító vétségek erdei kihágások néven ismeretesek. Fejlődé­sünk mai szakaszában ezek el­követői legnagyobb részt a szocialista tulajdon 'értékelésé­re -még nem érett, kevésbé ön­tudatos, a magántulajdon el­vén álló egyének. Ezek megfe­ledkeznek arról, hogy az erdő zárt terület, biológiai egység, amelyben az állati takarmá­nyoktól az ipari n/i'.sanysgo- kig igán sok anyag hihető. E vagyontárgyak eltulajdonítása, rongálása, az erdei növények fejlődési rendjébe való avatat­lan beavatkozás társadalmi vagyónrongálást jelent, súlyo- j sabb esetekben pedig társadal­mi tulajdon sÓYE’mére elköve­tett bűntettnek minőiül. Aki engedély n :■ kül belép az erdőbe, kárt okozhat. Hi­szen ki tudja, milyen szándék vezeti. Megszegheti a tűzve- | de’.mi szabályokat és tilalma­kat, amiből nagyon súlyos kintetében. anyagi kárt okozó erdei tűz kétséges túlzott vágástervek, a szaksze­rűtlen erdősítési elgondolások, az -állomány ápolásának felü- letesisége — nem válik hasz­nára a -népgazdaságnak. De veszteséget jelent a jól meg­szabott feladatok rossz végre­hajtása is. A nem megfelelő hossztolás, a -rossz erdősítés is milliós károkra vezethet. A mi felelősségünk 'különö­sen nagy, mert a gondjainkra bízott hatalmas nemzeti va­gyont — az erdőt — nem mér­te fel pon-tosian a népgazdaság még területi terjedelmében sem, még kevésbé az erdőállo­mány, s az egyéb termékek milyensége és mennyisége te- Egyáltalán nem azonban, hogy lobbanhat. | milliárdoka-t ér az erdőállo­Az erdei kihágá-ck igein szá- • many, mottevően k-árc íuják a társa- Ennek megvédése büntető da-’mi vagyont. Nincs olyan er- rendszabály óikkal csupán, nem dei kihágás, amely ne hozna j oldható meg. Elsődleges teen- közvetlen anyagi kárt vagy ne; dőn-k a társadalmi tulajdon je­RENITENS IFJÚSÁG Az Egyesült Államokban a tanuló ifjúság fegyelmezet­lensége mind nagyobb mé­reteket ölt. Scrantonban a diákok sztrájkba léptek, mert meg­tiltották nekik, hogy év­könyvükben közöljék ked­venc bárjuk fényképét. Wilkes-Barre-ban azért sztrájkoltak a tanulók, mert a tanárok megkövetelték a tanítási idő alatt a nyakken­dő viselését. Alenioivban az iskolai ha­tóságok kénytelenek voltak megtiltani az ún. iorreádor- nadragok viselését. Megjegyzendő még, hogy a nyakkendő viselési rendel­kezést a diákok kétharmada elegendő oknak vélte arra, hogy el se menjen a taní­tásra, és az iskolában meg­jelentek sem kötöttek nyak­kendőt. A diákok közül csak igen keveset intenek a szü­leik az iskolai rendelkezés betartására és az oktatásban való részvételre. vonna -maga után kártérítést. i Nálunk. a Közép-Somogyi Er- i dőg-azdas-ágban az 1957—53-a-s J gazdasági évbon az előző év­ihez képest megkétszereződött 1 az erdei lopások száma. Erd-é- $ szeink 165 esetben ismert, 55 lentöségóneik főleg tudatosítása. Ez nevelő munka feladata, amelynek elvégzéséért össze kell fogni a gazdasági vezetck- } esetben Lmeret.len tettesek el- | n-ek, pártszervezetnek, és szak- l len tettek feljelentést. Ezek szervezeti bizottságoknak. Kö- 1 összesen 172 ezer forintos kárt i zösen kell meghatároznunk a \ _i ____.„i.___: i- I______i- -_________________. i okoztak, ami az előző évinél ^ 60 ezer forinttal nagyobb. Saj- j nos, előfordult az is, hogy 9 <>e«?‘ben «aját dolgozóink ellen l kellett fegyelmi eljárást > le- i folytatni, illetve bűnvádi fél-je- i lentést tenni. í Az okozott károkból csupán ^ négyezer forint érték térült f meg, ami a károsodás elenyé- f sző töredéke, s még az ismert f tettesek által okozott kár ' értékének is csupán a 4 száza- f léka. f Az adatok szerint nagyon f magas £ az ismeretlen tettesek í által elkövetett lopások száma, f Nem elég hatásos tehát az er­f dővédalmi -mur’ja g-azdasá- , _ e günknél. Nem lehet elfogadni i tesznek. Nagyfontosságú _e.se- a ketíiletvszető erdészeknek mény ez a szocialista erdőgaz- azt az érvel ését, hogy a vedel- j dálkod ás megteremfesen-sk tör- mi szohá‘s'ra ninrs-n idő. Az ténetében, s számottevő elore- erdővédel-am egyik elsődleges ; haladast. jelent az erdő védd- feladata minden erdészeti dol­gozónak. Az anyagok önzetlen­megtörtént bűnesetekből okul­va a károsodást megelőző mun­ka irányát. Nevelő munkánk része lesz a népvagyan helyes kezelésével kapcsolatos okta­tás, a társadalmi tulajdon vé­delmére hozott rendelkezések ismertetése. Erdőgazdaságunk mindern dolgozója felelősséggel tarto­zik államunknak a gondjaira bízott értékekért. Különösen hangsúlyozzuk az erdészek sze­repét a népvagyan védelmé­ben, mert az erdészek munká­ját, annak fontosságát új mó­don bizonyítja népi hatal­munk. Nagy bizalom az, ame­lyet erdészeink kapnak — ezt a népgazdaság egyetlen ágában dolgozók sem élvezhetik: er­dészeink ugyanis hűségesküt ] ság-á-ből, ismeretlen lopásokból J igen «ok kár származók. Ilyen j méhen is. Felesküdött erdészeink ez­után hatósága közegként fog­nak dolgozni, de nemcsak ez a esetekben erdé«z3ink felment- j biztosíték az eredményesebb Va^zllij -Ardamakzlaj Fordította; Lajos Géza 28. Asztangonot nyugtalanította Potapov idegessége, ami az utóbbi időben tapasztalható volt viselkedésében. Ilyen álla­potban könnyen követhet el szarvashibát. Asztangov jól tudta, hogy a fáradtságon kí­vül főleg barátja elvesztése idegességének oka, ezért ezt nem említette. — Okajemov nyilván elrej­tette valahol a készüléket, mert egyelőre még nem jelentkezett az éterben. Biztosan azért tűnt el ilyen hosszú időre, hogy lát­hatatlanná váljék, jól a kör­nyezethez simulva. — Mi lenne, ha az összes in­tézménynél, vállalatnál ellen­őriznénk, kit vettek fel mos­tanában? — javasolta Potopov. — Ugyan! — az ezredes el­mosolyodott. — Azt hiszi, hogy évekig ücsörög az öblében? Az ellenőrzés pedig jó három hó­napot igénybe venne. Ö azon­ban előbb akcióba lép. — Mit tanácsol? — Azt, hogy most szépen ki­megy a feleségéért a nyaraló­ba, s elviszi a színházba. Itt van két jegy ... Potapov csodálkozva nézett az ezredesre, és gépiesen elvet­te a jegyeket. ■— Csak nem tréfál? ■— Egyáltalán nem, Potapov válaszolta nyersen az ezre­des. —• Menjen a feleségéért, de minél előbb. Öt már érte­thettük, s várja magát... Potapov némán az asztalra tette a jegyeket. Az ezredes ar­ca elkomorult. Felállt. — Szórakozásra, pihenésre van szüksége, Potapov. Menjen csak ki a nyaralóba. Holnap ilyenkor ismét találkozunk itt. Ne hagyja itt a jegyeket. Vi­szontlátásra. * * * ... Már a harmadik felvonás ment, de Potapov még mindig nem tudott arra figyelni, ami a színpadon játszódott. Szinte ködlepelen át látta a színen járkáló, mosolygó, vitatkozó embereket. S hirtelen világo­san kirajzolódott előtte a hó­sapkás rozzant malom, a távo­li erdő s az összetaposott ha­von álló két ember, akik pisz­tolyt szegeztek egymásra. Pota­pov önkéntelen megszorította felesége kezét. — Csodálatos! — suttogta az asszony. A zenekar ekkor idegtépő melódiát játszott, mely egyre erősödött, felrepült a magasba, s végül egy végzetes lövés sza­kította félbe. Potapov megremegett. Az egyik ember a hóra zuhant, a függöny pedig összecsapódott. Potapov csodálkozva nézte a lelkesen tapsoló közönséget. — Micsoda hangja van Lenszkijnek! — jegyezte meg felesége. — Igen. Szépen énekel — válaszolt szórakozottan Pota­pov. = Sétáljunk egyet? — Jobb, ha ülve maradunk — mondta Potapov gépiesen, s a még mindig lengő függönyt nézte. Lena is bennmaradt. Megér­tette, férjét most olyan gondo­latok. rohanták meg, amik tá­vol állnak a színháztól. Okajemov először volt ab­ban a színházban, ahol dolgo­zott. Sose szerette az operát, de most feltétlenül később akart a munkásszállásra hazaérni. A jegyszedőnő az egyik oldalpá­holyban talált szabad helyet. — Innen kitünően lehet lát­ni. Az Anyegin a színház leg­jobb előadása, s ma Szokolov énekel. Szerencséje van, örö­mét lelheti az előadásban... Okajemovnak cseppet sem szerzett örömöt. Sőt, már a nyi­tány felhangzásakor különös érzés szorította el szivét. In­gerültség és félelem keveredett ebben az érzésben. Amikor fel­ment a függöny, s a színpadról a parasztok egyszerű éneke áradt szét, még a hideg is ki­rázta Okajemovot. Hátranézett. Ősz ember ült mögötte, ide-oda ingatta fejét, s önfeledten sut­togta: — Micsoda muzsika!... Okajemov dühe nőttön-nőtt. Nem tudott kibékülni azzal, hogy valami jó lehet ebben az országban. De honnan ered a félelme? Pedig igen egyszerű volt félelmének oka: Csaj­kovszkij zenéjében annak a népnek a halhatatlansága zen­gett, amelyre kezet emelt. Nagynak és félelmesnek tar­totta magát, a zene azonban semmiségéről és erőtlenségéről beszélt. De honnan értette vol­na ő ezt meg? Az előadás után kiment az utcára, és egy sötét oszlopnak támaszkodva figyelte a közön­séget, bele-belenézett a mellet­te elhaladók arcába. Ezek az arcok különbözőek voltak: vi­dámak, merengők, fiatalok és öregek — mégis volt valami közös bennük, ami érzékelhe- tetlennek és ijesztőnek hatott. Okajemov egy komor, fiatal férfit pillantott meg, aki ka­ronfogva ment feleségével. A férfi mintha attól félne, hogy megbotlik, lehajtott fővel ha­ladt. Okajemov addig követte te­kintetével ezt a párt, amíg be nem fordultak a sarkon. Hon­nan tudhatta volna, hogy ez a komor férfi most is őrá gondol. 4. Pénteken termelési értekez­letet hirdettek a műszakiaknak_ — Aztán feltétlen ott légy •— mondta Kolja Borkov Oka­jemovnak, de olyan hangsúly- lyal, hogy abból érződött a kö­zeledő kellemetlenség. — Talán felakasztotok, ha nem megyek el? — Már miért akasztanánk ♦ gyem védelmére. ve érzik magukat a felelősség alól. Nagy hiba volna ezt a helytelen «zsmié’e-tet elfogad­ni, mert ez tudatos kártevésre is ösztönözhetne. Népgazdaságunk az erdésztől nemcsak azt várja el, hogy kész anyagai, eszközei ne tűn­jenek el. hanem azt is, hogy a gondjaira bízott erdők élő­fa -készletéről számot tudjon adni, ho-gy minden fát védjen meg. Azt a jó rród-szert, hogy az erdész az élőfa ellopása után a tu-kőt jelzőkalapáccsal jelölje -meg. számozza és dá­tummal lássa el, szolgálati naplójába pontosan jegyezze fel, a jövőben még nagyobb szigorral fogjuk megkövetelni. Arra is lesz gondunk, -hogy az erdész azonnal tegve meg a kihágási feljelentést. A kárösszegek alacsony megtérülése arról tanúskodik, hogy erdőgazdaságunk sem tett meg mindent, nem szor­galmazta kellően a kártérítést. Ismeretes, hogy a szocialis­ta gazdaságban fő törekvés a maximális érték nyerése, az önköltség csökkentése. A terv­gazdálkodásnak ez az irányí­tott módszere nagyon na-gy fe­gyelmező erőt követel a társa­dalmi tulajdonnal dolgozó va­lamennyi állampolgártól, mert a gazdálkodásban jóhiszeműen vagy szándékosan elkövetett bárminemű cselekmény nem egy tulajdonos sérelmére tör­ténik, hanem a társadalom egészének kárát jelenti. Ha figyelembe vesszük, hogy « termelő munkánkban ellenséges elemek is részt vesz­nek, akkor világosabban lát­juk, hogy fokozott vi-gyázatos- ság, szigorúbb rendszabályok I szükségesek a társadalmi va­fel? Csak neked is el kell jön­nöd, ott lesznek a többiek is. = Folytatjuk —* > Az erdőgazdálkodásiban a : helytelen, -rossz tervezéssel is : súlyos 'károkat lehet okozni. A erdővédelemre, hanem az is, ami az eskütételt megelőzi: a mérce felállítása. Esküt ugyan­is csak az az erdész tehet, aki erkölcsi és -politikai kifogás alá nem esik. népi hatalmunkhoz hű, szakképzett és egészséges ember. Az, aki a követelmé­nyeiknek nem felel meg, esküt nem tehet, erdész nem lehet. Erre a nagyon megtisztelő bizalomra méltónak kell len­nünk. Váljék vérévé minden erdészünknek, hogy az eskü után nemcsak a címet és hatáskört veszik át, hanem a nagyon sok miilliárdot érő társadalmi tu­lajdonnak — az erdőnek — egy részét is. Ne feledjük, hogy tevékenységünk nyomán az erdő értékének napról nap­ra nagyobbnak kell lenni, mert ez a szocialista gazdálkodás alaptörvénye. Erdészeink egy­két esettől eltekintve a nagy bizalmat előlegező hatósági közeg címre — amelyet a kö­zeljövőben vesznek át — az eddigi munkájukkal, eddig el­ért eredményeikkel váltak méltóvá. Munkájuk nem volt hiábavaló. Erdőgazdaságunk területéről népgazdaságunknak évenként több mint 100 ezer köbméter faanyagot ad-tünk. Ugyanakkor a felszabadulás óta erdőgazdaságunk területén több mint 6000 hektár területű új erdőt is létesítettünk. Biztosak vagyunk abban, hogy erdészeink megmöveke- dett jogkörűikkel élve új, na­gyobb gazdasági eredmények alapját rakják le, és hatáso­sabban oldják meg az erdővé­delem feladatait; Geleta Ferenc, 1 erdőőrzési szolgálatvezető.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents