Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-24 / 303. szám

I * \ Í ) 1 I Kaposvár elektromos energiaellátása ma és holnap Háziállataink eredete Az elektromos energia min­dennapi életünk, munkánk, szórakozásunk legelemibb 'él- tételévé vált a legutolsó 50 évben. Elég, ha arra gondo­lunk, hogy ennek segítségével világítunk, elektromos energia hajtja gépeinket az üzemek­ben; a rádió, a televízió, a mo­sógép, és ki tudná még felso­rolni, hány és hány fajta be­rendezés mind elektromos energiával működik. Világvi­szonylatban is igen nagy ne­hézségek adódnak abból, hogy a szinte napról napra növeke­dő fogyasztást hogyan lehes­sen zavartalanul elláitni, vagy­is hogyan tudja követni a fo­gyasztás növekedését a hálózat fejlődése. Hazánkban különö­sen nagy feladat előtt álltak az áramszolgáltató művek a második világháború után, mert a régi rendszer igen ke­veset törődött a berendezések korszerűsítésével, talán még kevesebbet a falu villamosítá­sával. Ha hozzávesszük az öt­venes években megindult nagyarányú iparosítási prog­ramot, annak energiafeütéte- leá/t, érthetővé válik, milyen nehézségekkel kellett megküz­deniük az áramszolgáltató szerveknek a zavartalan ener­giaellátás biztosítására. És ha e téren voltaik vagy van­nak ás hiányosságok, annak nem elsősorban e szervek munkájában, hanem a növe­kedés gyermekbetegségeiben kell keressük az okot. Ilyen gondolatokkal fordul­tam Perneczky Géza fő­mérnökhöz. hogy felvilágosí­tást kérjek bate megyénk, szű­keb*) értelemben ' városunk energiaellátásával kapcsolat­ban. Sok mindent megmagya­ráz számunkra már önmagá­ban az a tény is, hogy a városunk áramellátását biztosító hálózati rendszer 1906-ban épült, és azóta lényeges fejlesztésről nem Miét beszélni. Az energia- igények időközben sokszo­rosra növekedtek, de a há­lózat fejtesetése ezzel nem tartóét lépést. A vékony 'keresztmetszetű vá­rosi légvezetékek nem bír­ták a teshélést, aminek gyak­ran, főleg a csúcsfogyasztás] időkben feseülteégcsöikkenés a k-oveíkeeraónye. Ilyenkor ég­nek vöröß fénnyel villanykör­téink, működnek rosszabbul háztartási gépeink motorjai. A másik sokszor felmerült hiányosság: az áramszünet. Ennek a gyakorlatiban kétféle megnyilvánulBsá formáját szoktuk észlelni: a tervszerű megelőző karbantartási mun­kák ée átépítések okozta áramszünetek és a be nem ter­vezett üzemzavarok okozta áramkiesések. Mindkét formát jól ismerjük a gyakorlatból, de keveset tudunk ezek okáról, elhárítási módjáról. Természe­tes, hogy ilyen régi hálózat fenntar­tása, üzemének biztosítá­sa csak akkor lehetséges, ha a vezetékeket, transz­formátor-állomásokat rend­szeresen karbantartják, az üzem közben fellépő hibá­kat a lehető leggyorsabban megjavítják, mert csak ezzel válik lehetővé az üzemek hét­köznapi zavartalan áramellá­tása. Igaz. a háztartások első­sorban vasárnapi áramellátása gyakran szenved csorbát a ja­vítási munkák következtében, de érthető, hogy mindnyájunk érdekében, elsősorban az üze­mek, az ipar igényeit kell ki­elégíteni. Mindezeken kívül, ha lassan is, de megindult a városi vezetékek átépítése, a régi légvezetékek föld alatti kábelekre történő kicserélése, ezek a munkák bizony megint a vasárnapi áramszolgáltatás terhére történnek. Nyári, viharos időben igen gyakran tapasztaltuk azokat a bizonyos 30 per­ces áramszüneteket. Eze­ket nem javítási és átépí­tési munkák okozzák, ha­nem valamilyen üzemza­var közbejötté. Ma még, sajnos, az a helyzet, hogy körülbelül ennyi időt vesz igénybe, amíg az egyik — a várost ellátó — távvezetéket meghibásodása esetén kiiktat­ják, és átkapcsolnak a másik­ra. Két vezeték látja el váro­sunkat, a m ázás zás zvári és az 1953-ban kiépített szigetvári vonal. Normál körülmények között ezek együttes üzeme biztosítja a város és az üze­mek (fonoda) ellátását. Ha egyikük meghibásodik, akkor a fennmaradó vezetéknek kell ellátnia önállóan mindkét .fel­adatot, ámi bizony sokszor ne­hézséggel jár, feszültségkiesé­sek. sőt üzemek leállítása, azoknak munkából való kiesé­se a következmény. Ez a helyzet tehát ma, ilyen nehézségekkel kell megküzde­niük az áramszolgáltató szer­veknek, hogy biztosíthassák számunkra az áramot. És mit hoz a jövő? Van-e remény ar­ra, hogy a jövőben zavartala­nabból juthassunk hozzá az elektromos energiához? Van, méghozzá igen alapo­san megalapozott reményünk van erre, Városunk határában épül az egységes 120 ezer voltos magyar energiahálózatnak egyik alallomása. amely biztosítja a városnak akár öt helyről történő áram­ellátását. Egyik vonal kiesése akkor már nem fog harminc perces áramszünetet okozni, mert az átkapcsolás szinte észrevétle­nül, pillanatok alatt történik, Ezzel az aiáUomással váro­sunkat egy 35 000 voltos veze­ték kapcsolja majd össze, mely egyike lesz a két megye terü­letét behálózó mellékvonalak­nak. Lényegesen meg fog ja­vulni tehát a vidék áramellá­tása is, ennek az állomásnak az üzembeheiyezésével. A belváros vezetékeinek átépítését 1960-ban. tehát két éven belül kezdik meg és az azt követő években fe­jezik be. Igaz, nem gyors munka mindennek - az átépíté­se, de igen nagy lemaradást kell pótolni, és a munkálatok befejeztével hosszú évekre elő­relátóan megoldódik városunk, de egész megyénk áramellátá­sa. Ami pedig a legközelebbi jövőt illeti, örömmel jelenthe­tem, hogy a karácsonyi ünne­pek alatt semmiféle "beüteme­zett- áramszünet nem lesz — fejezte be nyilatkozatát Per- neczky főmérnök elvtárs. Jakó András, TIT szaktitkár. Harc a textilrostok elektromos töltésével Ismeretes, hogy a textilrostok villamos töltése csökkenti a szá­lak tartósságát. A rostok, akkor telítődnek elektromossággal, ami­kor erősen dörzsölődnek a gép- alkatrészekhez. A leningrádi textilipari tőiskola tudományos munkatársai különle­ges berendezést készítettek, amely- lyel fokozzák a rostok elektro­mos vezetőképességét, és meggyor­sítják a rostokban keletkező töl­tés földelését. Javasolták azt is, hogy a textilgépek egyes alkatré- szeit szigetelő anyagokból készít­sék. Kimutatták, hogy radioaktív sugárzás hatásáfa az anyagokban erősen csökken az elektromos töl­tés mennyisége. Napjainkban, amikor az ál­lattenyésztési feladatok meg­határozott állattípusok kialakí­tását, és jobb minőségű állati termékek olcsóbb előállítását követelik meg, nemigen gon­dolunk arra, hogy jelenlegi gazdasági állataink eredete a történelem melyik korszakába vezethető vissza, milyen ősök­től származnak, és a föld me­lyik részén indu't meg a leg­kezdetlegesebb állattenyésztés. Háziállataink őseinek az ős­lénytani és az anatómiai ösz- szehasonilítások adatai alapján a vadállatok tehetők. Az ember az állatok megszelídítését kez­detben ösztönszerű'eg tette. A vadászaton eleitett anyának szopós kicsinyeit szánalomból vagy szórakozásból hazavitte és megszelídítette. Példa erre, hogy aránylag nemrégen Gu­yana néhány félvad törzse tyúkot tartott, azonban se hú­sát. se tojását nem használta fel táplálkozásra. A vadállatok megszelídítése után az ember látta, hogy né­hány állat tartása hasznot biz­tosít számára, ezért továbbte­nyésztette őket, s ezzel már át is tért a SAelídítésről a házia­sításra. Ezután az ember az állatokat kizárólag gazdasági célból domesztikálta (háziasí- totta). A származás tanulmányozá­sára gazdag bizonyító anyagot szolgáltatnak az ősember la­kóhelyén végzett ásatások. A bai'langök falaira rótt ábrázo­lások az állatok elfogásáról és használatbavételéről adnak képet. Némelyik vad- és háziállat- fajta között megfigyelhető ha­sonlóság szintén bizonyíték ar­ra, hogy a háziállatok a vadállatoktól származnak. Pl. az északi eszkimókutyák nemcsak alak és szín tekinte­tében egyeznek meg az Északi­sarkvidék farkasaival, hanem testnagyságban is azonosak. A przsevaljszkij vadló is nagyon emlékeztet Ázsia sztyeppéi­nek kistestű lovaira. Továbbá a vadliba és a vadkacsa'is na­gyon hasonlít a házilúdhoz és a házi kacsához, csak az előb­biek kisebb testűek. A szár­mazás bizonyítására felhozhat­juk még a vad- és háziállat­fajták keresztezését és szapo­rodásuk kérdését is. Ha ezt is­TUDJA-E. ... A tiszta jég sokkal átlát­szóbb a tiszta víznél. ... A légy egy másodperc alatt 330-szor lebbenti meg szárnyát, a lepke mindössze kétszer. ... A vulkán kráteréből ki- ömlő láva hőmérséklete eléri az 1000 fokot. ... A halak rövid ideig hát­rafelé is tudnak úszni. ...18S2. december 16-án, 76 éve született Kodály Zoltán zeneszerző. ... A pekingi állatkert nem­régiben ünnepelte fennállásá­nak 50. évfordulóját. ... Moszkvában naponta 11 millió köbméter gáz fogy. A szovjet főváros gázvezetékeinek hossza, eléri az 5000 kilométert. ... Statisztikai adatok szerint 1957-ben az olaszországi do­hányzók 52 309 798 kilogramm dohányt fogyasztottak. ... A nagy kínai fal több mint 4000 kilométer hosszú. A falat i. e. 4. században kezdték építeni, és a XIV. században fejezték be. ... 1832. december 17-én, 126 éve1 indította meg Kossuth Lajos az Országgyűlési Tudó­sít ásókat. ... A földre hullott meteor­kövek nem tartalmaznak egyetlen új, ismeretlen elemet sem. Minél nagyobb magasság­merjük, nem nehéz meghatá­rozni, hogy melyik vadállathoz áll közelebb egyik vagy másik háziállat. Pl. a háziszarvas­marha és a zebu keresztezésé­ből származó utódok is szapo­ríthatok, a. yakkal való ke­resztezésből eredő him utódok azonban terméketlenek. A vak tehát nem lehet őse a házi- szarvasmarhának, de a zebu meg a szarvasmarha nyilyán- valóan közös vágj' egymáshoz közelálló őstől származik. A vadjuknak a házi juh val való keresztezéséből termékeny utó­dok jönnek a világra, éppúgy a przseva'szkij-lónak és a há­zilónak a pároztatása is ered­ményes. Természetes, ha az említett módszerek mindegyikét külön- külön alkalmazzuk, akkor nem tisztázhatjuk teljesen a házi­állatok származását. De ha va­lamennyit együtt használjuk, akkor az egyik következtetés kiegészíti a másikat. Végül annak igazolására, hogy a háziállatok a vadálla­tok ivadékai, és hogy szelídíté- sük mikor történhetett meg, bizonyságot szolgáltat az ál Ta­tok elvadulási képessége is, azaz a háziállatok ú'ra vaddá alakulása, ami Amerika né­mely területén lovakkal, szarvasmarhákkal és sertések­kel előfordul. A legrégibb segítőtárs; a kutya Az ember az állatok domesz- tikálását a régi kőkorszak vé­gén, mintegy 30—40 ezer évvel ezelőtt a kutyával kezdte, amikor az ember főleg vadá­szattal foglalkozott, s a vadá­szatnál volt szüksége segítő­társra. Az új-kőkorszakban, amikor az emberiség egy fo­kot lépett a kultúra lépcsőjén, tökéletesebb eszközöket kezd­tek használni, megjelentek a fából készült kunyhók, fazekas edények, hálók stb., létrejött a kezdetleges fö’dművelés, s fel­merült a háziállatok tartásá­nak lehetősége. Ezután követ­kezett be a legtöbb gazdasági állatfajta domesztikálása. Ter­mészetes, hogy ez a munka hosszú időt vett igénybe, és nem fejlődött egyenletesen a földgömb minden részén. Egyiptomban, Asszíriában és Babilóniában pl. a fö’dművelés és a szarvasmarhatenvészíés már mintegy 6000 évvel ezelőtt HOGY.­ban képződik a hófelhő, annál egyszerűbb szerkezetűek a hó­pehely kristály ok. ... A mennydörgés csupán 25 kilométernyire hallatszik el. ... Az asszírok kutyákat is felhasználták a háborúban. ... A villám ugyanarra a helyre többször is becsaphat. ... A legrégibb térképet i. e. 2000 körül készítették agyag­táblára. ... A legnagyobb egyiptomi piramis kb. 2 300 000 kőből áll. ... A világ legmagasabb hegysége a Hawaii-szigeteken lévő Muana Kea vulkán. A lába 5500 méter mélységben a víz alatt van, csúcsa pedig 4300 méternyire a tenger színe felett. ... 1848. december 23-án, 110 éve kezdte meg Bem tábornok háromhónapos győzelmes er­délyi hadjáratát. ... A villám elektromos fe­szültsége átlag 100 millió volt. ... A világ leghasznosabb növénye a bambusz. Stel, la­kás, fegyver, bútor, kosár, víz­vezeték, papír, kőtél, dísztár­gyak és sok egyéb készíthető belőle. ... A burmai Szue-Moktone pagoda 1091-ben arany- és ezüsttéglákból épült. A 16 mé­ter magas pagodát 1905-ben le­rombolták, majd újjáépítették —• de agyagtéglából. elég magas fokon állt, Euró­pában ez idő tájt az ember még vándorló életmódot folyta­tott, vadászattal foglalkozott. A domesztikáció legnagyobb központjai: Közép- és Délkelet- Ázsia, Észak-Afrika és Európa. Itt háziasítottak a szarvasmar­ha, ló, juh. kecske stb. gazda­sági állatfajtát. Amerikában csak néhány állatfajtát do- mesztikáltak (pulykát, lámát). Most nézzük meg röviden jelentősebb háziállataink do- mesztikálási történetét. A háziasítás rövid története A szarvasmarha domesztiká- lási időpontjára nézve biztos adatunk nincs, de annyi két­ségtelen. hogy a szarvasmarha 10 ezer évvel ezelőtt már há- ziállatt volt. Eredetét illetően több állatfaj jöhet szóba, mint az őstulok, a zebu és abanteng. Az őstulok a szeliditését megelőző idő­szakban Európában, Kelet- és Közép-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában volt nagyon elterjedve. Évezredek óta va­dászták, ennek következtében száma fokozatosan csökkent. Az utolsó tehenet állítólag Lengyelországban, a jaktorow- kai erdőben 1627-ben ejtette el egy vadorzó. A zebu vagy púpos tulok igen közeli rokona a szarvasmarhának. Napjainkban is előfordul Ázsia déli és Afrika keleti vi­dékein. Az afrikai zebut szan- gatulok neve alatt is emlege­tik. Kevés, de zsíros tejet ad, húsa nem valami ízletes. Jó igavonó, ügetésben is jó szol­gálatot tesz. A banteng vadon és megszelídítve él Hátsó-Indiánban és a Szunda- szigeteken. Balimarha névvel Is illetik. A szelídített állatok jóízű húst szolgáltatnak, jól felhasználhatók gyons közle­kedés lebonyolítására. A háziló ősének a tudósok Mongóliában ma is vadon élő przsevalszkij-lovat és a trapánt teszik. A ló do­mesztikálása lényegesen ké­sőbb következett be, mint a többi gazdaságii állaté. Úgy lát­szik, hogy a különböző orszá­gokban más-más vadlófajtá- kat domesztikáltak, és ez okoz­za a lófajták sokféleségét, va­lamint a megváltozott környe­zeti viszonyok. A házilovat kb. 4 ezer évvel Asszíriában már ismerték. A házisertés ősiének tanul­mányozása során az a közfel­fogás alakúit ki, hogy a házi- sertés két nagy, talán három fajta megszelídítéséből szár­mazott; mint; az európai vadsertés, az indokínai vadsertés és talán még a Földközi-ten­ger vidéki ásatag sertés. Az európai vadsertés szár­mazékainak tekinthetjük a kis- és nagyfülű európai par­lagi fajtákat, a lapály sertése­ket, a nagyfülű angol és len­gve! sertéseket. Az indokínai sertés utódai élnek Kelet-Ázsiában, Elő- és Hátsó-Indiában, a Szunda- és a Japán-szigeteken. A Földközi-tenger vidéki ásatag sertésre mint harmadik ősre vonatkozóan megoszlanak a vélemények. Ide számítják a balkáni népek és a délszlávok parlagi sertéseit. A sertés háziasításának egyik központja valószínűleg a Balti- vagy Keleti-tenger partvidéke, a másik Délkelet- Ázsia, a harmadik talán az Alpok déli lejtője lehetett. A juhok eredetére vonatko­zóan a természetbúvárok vé­leménye az, hogy az európai mufflontól származik a Dél-Európában élő juhok nagy csoportja. (Ma már csak Szardíniában fordul elő, közeli rokonai pedig Cip­rus szigetén.) Közép-Ázsia vadjuhától, az árkaitól a hosszú, zsíros farkú juhokat származtatják. PL karakul, merinó. A tyúk ősének a bankivá tyúkot vaior a dzsungel tyúkot tekintjük. Még ma is vadon él Indiában, Burmában és a Ma­láj-szigetcsoportokon. A saelí- dítés helye India volt, innét került aztán Észak-Ázsiába, Európába, Japánba, Észak- Amerikába és Afrikába. A szelídités megközelítő idejére vonatkozóan annyit tudunk, hogy a kínai források szerint i. e. 1400 évvel vitték Kínába, A ludak megszelídítésének .(he­lye és ideje Európában isme­retlen. Ősnek a szürke vadlúd van elfogadva. A házikacsák őse a tökésréee vagy vadkacsa. A mosuszkacsa az egyedüli fajta, amely nem a tőkésrécé­ből, hanem az észak-amerikai vad masuszrécétől származik. Gazdasági állataink domesz- ttkációjának rövid ismerteté­sébe! látjuk azt, hogy egyes állataink jelenlegi testalkata és hasznosítása müven hosszú idő és fáradságos munka kö­vetkezménye. Az a munka, amelyet napjainkban valame­lyik kiváló fajta létrehozására fordítanak, lényegesen keve­sebb annál, mint amit az em­ber a régi .időkben az állatok háziasítására fordított, mert akkor még tudással és tech­nikával nem rendelkezett. A kitartó munkának meglett az eredménye. A háziállat enge- I délmes szervezete olyan irányban alakult át, amilyen irányban az ember szükséglete ■kívánta. így pl. a sertések sza­porák és hízékonyak lettek, a lovak erősek és kitartók, a ju­hok gyapja hosszú és sűrű, a szarvasmarha hasznosítása az igényeknek megfelelően ala­kult; igavonás után hús- és tejszükségüetüink ellátását biz­tosítja. A jövőre vonatkozóan az ál­latokkal és az állati termékek előállításával kapcsolatban a minőség javítását állítjuk elő­térbe. Jobb apa- és anyaálla­tokkal, kellő takarmányalap biztosításával, annak szaksze­rű felhasználásával és megfe­lelő állatgondozással felada­tainkat és célkitűzéseinket va­lóra válthatjuk. Bemáth Erzsébet szalktitkár. Ásványkincsek a tenger mélyén Dr. Hugh Odishaw, az Egye­sült Államok nemzetközi geo­fizikai országos bizottságának igazgatója a közelmúltban Washingtonban kijelentette, hogy becslése szerint egy év­századon belül az óceánok a szárazföldek komoly verseny­társaivá válnak energiaforrá­sok szempontjából. Odishaw elmondotta, hogy a tudósok érdekes felfedezéseket tettek például a csendes-óceáni tengerfenék vizsgálatánál. Megállapították, hogy a Csendes-óceán délkeleti részé­ben sok millió négyzetmérföld- nyi területen a tenger fenekén mangánérc, vas, kobalt és réz található, négyzetmérfölden­ként kb. 500 000 dollár érték­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents