Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-19 / 273. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 ttxaatoa Szerda, 1958. november 19. A megszilárdult népi-nemzeti egység jegyében, szót értve az emberekkel oldjuk meg feladatainkat Beszélgetés SZIRMAI JENŐ elvtárssal, a megyei pártbizottság első titkárával Tál vagyunk a választáson, mely végső aktusa volt a két esztendővel ezelőtt kirobbantott vérzivataros ellen- forradalom utáni konszolidációs folyamatnak. Ez alatt a két esztendő alatt kihevertük az ellenforradalom által okozott károkat, s a párt vezetésével biztosabb alapokra helyeztük a szocializmus építését is. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a köréjük sorakozó forradalmi erők, a nép becsületes elemeinek cselekvő támogatásával száműztük a szocializmus építésében korábban keletkezett hibákat. Az ellenforradalom előkészítőit és azok szövetségeseit, a népi hatalom árulóit megbüntettük, a mcgtévesztetteknek megbocsátottunk, lelepleztük a revizionizmust és annak hirdetőit. Küzdöttünk a szocializmusnak nem csekély kárt okozó szektariánizmus, dogmatizmus ellen. Egyszóval nyílt harcban túljutottunk az eszmei zűrzavaron — méltó helyére állítottuk a marxizmus—leninizmus igaz eszméit. A minap lezajlott választási csatánk az ellenforradalom felett győzedelmeskedő nép választási csatája volt. Nem túlzás, ha azt mondjuk, ez a párt hatalmas erőpróbája is volt. Az elért eredményekről és jövőbeni feladatainkról kérdeztük meg Szirmai Jenő elvtársat, az MSZMP megyei bizottságának első titkárát €= Hogyan értékeli Szirmai elvtárs a kommunistáknak a választási előkészületek idején kifejteti munkáját, és a választási győzelem legfőbb tapasztalatait? —• Rendelkezésünkre állnak a választási eredményeket ösz- szegező statisztikai adatok, meflyek — szerénység nélkül mondhatjuk — elsöprő győzelemről tanúskodnak. Megyénk választópolgárainak 99,6 százaléka járult az urnákhoz, s a leadott szavazatoknak több mint 99 százalékát a Hazafias Népfront jelöltjei kapták. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy pártunk jó munkát végzett, a tömegek egyetértenek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikájával, Népünk megmutatta, hogy a munkás-paraszt hatalmat, a szocializmust választotta. Azt hiszem, a választási eredményekben benne van népünk elismerése és dicsérete a buktatók nélküli, szilárd vezetésért. A párt vehette Hazafias Népfront összefogásával hatalmas és erős népi-nemzeti egység kovácsolódott ki. A választások előkészítése nagy tömegeket, és igen sok új erőt állított munkába a párt oldalán. A mi megyénkben ás sok-sok ezer pártonkí- vüli munkás, dolgozó paraszt, pedagógus, orvos és más értelmiségi kategóriába tartozó ember vette ki részét nagyon becsületesen, odaadón és lelkiismeretesen a nép felvilágosításából, a választási előkészületekből. Úgy gondolom, ez a fény önmagában tanúskodik népünk politikai érettségéről és a kommunista politika helyességéről; —• Mit tart Szirmai elv- társ a kővetkező láncszemnek, miben látja a kommunisták feladatait, tennivalóit? —• A válasz az előbb elmondottakból következik. Tovább keö folytatni mindazt, amit elkezdtünk. A további előrehaladás, a jó munka nélkülözhetetlen előfeltétele a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalmon alapuló szoros kapcsolatok elmélyítése, szilárdítása. Minden kommunistának tiszteletben kell tartani a pártnak az országos konferencián törvénnyé emelt elvét, hogy nálunk minden állampolgár, aki betartja népköztársaságunk törvényeit, nyugodtan élhessen, dolgozhasson, s következésképp a pártfunkciók kivételével a pártonkivüliek is betölthetnek minden funkciót az állami, gazdasági szervekben, feltéve, ha erre megfelelő képességgel, tehetséggel és odaadással rendelkeznek; A párt iránti bizalom továbbneveléséhez az kell, hogy a kommunisták — éljenek és dolgozzanak bárhol — törődjenek az emberek gondjaival, legyenek hűséges segítői és barátai örömben, bajban, harcoljanak a jogos problémák megoldásáért. Nem először mondom, de Égy gondolom, megszívlelendő tanulság a kommunisták számára, kísérjék el az embereket a bölcsőtől a koporsóig. A kommunisták legyenek a legemberségesebb, a legseg'több szándékú emberek. Az a helyes, ha a kommunisták minden embert munkája alapján és nem valami szubjektív szemléletből értékelnek. A pártszervezetek, a kommunisták jó fegyvertársakra leinek a különféle tömegszervezetekben és a bennük dolgozó pártonkívüli barátaikban. A választásnál kitűnt, hogy a témegszervezetek — különösen a KISZ, a népfront, tanácsok és nőtanácsok — képesek elvégezni azokat a feladatokat, melyeket a nép érdeke rájuk hárít. Éppen ezért szükséges, hogy a kommunisták, a különböző pártszervek nagyobb megbecsülésben részesítsék a tömegszervezeteket, kísérjék figyelemmel, s értékeljék a bennük, velük vállvetve dolgozó párttagok és pártonkivüliek munkáját. Nem lehet jó kommunista az, aiki lebecsüli, vagy rangjához méltatlannak tartja a tömegszervezeti megbízatást. A népfront útján vonják be a szocializmus építésébe a kisiparosokat, kiskereskedőket, a különböző rétegeket is. A tömegkapcsolat elmélyítését szolgálva a pártszervezetek keressék a módját, hogy miként lehet területük lakóinak életét szebbé, jobbá, kényelmesebbé tenni. Kezdeményezzenek a kommunisták és elképzeléseik vagy a mások javaslatainak valóra váltásához nyerjék meg az embereket. A falusi pártszervezetek például segítsék a tanácsokat, a népfrontot a községfejlesztési tervek kidolgozásában, gondolkodjanak azon, hogyan tudnának a falusi erőforrások fel- használásával — ahol szükség van rá — iskolát és tanítólakásokat építeni. Az üzemi pártszervezetek a termelés előrelendítéséért, az önköltség csökkentéséért tehetnek sokat. Könnyen érvelhetnek, hiszen ha jobb gazdasági mutatókat érnek el, több nyereséget oszthatnak szét a dolgozók között. Színtelenül magyarázni kell az embereknek, hogy a párt saját munkájuk gyümölcséből akarja valóra váltani népünk vágyait. Nagy szerep vár a pártszervezetekre a község gazdasági előbbre jutásában, a falu szocialista átalakításában. Ezernyi tény, érv áll a kommunisták rendelkezésére, hogy megnyerjék a szövetkezésnek a parasztok tömegeit. Különösen nagy gondot kell fordítaniuk a községekben és pusztákon lakó szegény parasztok felvilágosítására,I és1 új útra térítésére. Ezek az emberek szeretnének jobban élni, szeretnének a középparasztok életszínvonalaira jutni, de határozottan meg kell nekik mondani a teljes igazságot: ezt úgy érhetik el, ha szövetkezetbe tömörülnek. Jó ez nekik is, s az országnak is. Pártszervezeteink nem feledkezhetnek meg a fal- vainkban még túlsúlyban lévő egyéni parasztok segítéséről, és a velük való foglalkozásról sem. A cél világos. Az országnak ] érdeke, hogy a kisparcellák is többet teremjenek, s a paraszti portákról is több gabona, hús, zsír, tej és más élelmiszer jusson az ország éléstárába. Helyesnek és támogatásra érdemesnek tekintjük a megyei népfront-bizottság »udvaronként egy szekér istállótrágyát a legelőre« mozgalmát, amellyel a takarmányozás gondját akarja csökkenteni, s a felvirágzáshoz segíteni az állattenyésztést. Itt az ideje hogy a pártszervezetek lássanak hozzá az általuk már jól ismert téli terv gyakorlati megvalósításához. A téli terv — mint ismeretes — az emberek szakmai és politikai műveltségének emelését, a párt és tömegszerveze- i tek munkájának összehangolását tűzte ki célul. A most megválasztott tanácsókba szép számmal kerültek be a tanácsi munkában még kevés tapasztalattal bíró emberek is. A pártszervezetek éppen ezért megkülönböztetett segítséget adjanak a tanácsoknak, beszélgessenek az új tanácstagókkal, nehoigy a munka rengetege láttán kedvüket veszítsék. A pártszervezetek, a kommunista tanácstagok neveljék tanácstag társaikat és a vezetőket is arra : harcoljanak bátran és következetesen a hibák ellen, tárják fel és állítsák a köz szolgálatába a lakosság saját erőforrásait. A megye székhelyén a város- fejlesztés és a lakáshelyzet enyhítése mellett fontos célkitűzéseink közé tartozik a város s egyúttal a megye iparosítása. Számolnunk kell azzal, hogy az elkövetkező években is több ezer embernek kell munkalehetőséget teremtenünk. E célért már eddig is tettünk jó néhány intézkedést. Átszervezzük a vaskam-biná- tot, a gépjavítót, bővítjük a textilműveket, a ruhaüzemet, esetleg a finommechanikai vállalatot, s ez több munkalehetőséghez, biztosabb megélhetéshez juttat embereket, a városban pedig növeld a munkásosztály bázisát. Végezetül még csak annyit. A választási győzelem a kommunisták, az egész nép győzelme. De óvni szeretnénk elv- társainkat az önelégültségtől. Mi sem lenne károsabb, mintha az eredmények láttán most elhíznánk magunkat és a politikai aktivitást a politikai munka lanyhulása követné. Ne feledkezzünk meg a mindennapi feladatokról, az emberek neveléséről, az emberekkel való törődésről. Meg kell erősíteni az embereket abban a hitükben, hogy helyesen tették, hogy ránk szavazták. Most azonban a munka dolgos hétköznapjai következnek. > Nem ígértünk teljesíthetetlent népünkneik. El kell érnünk mindazt, amit célul tűztünk magunk elé. Az egész népnek kell dolgozni az előrehaladásért, a jóbib életért, a szocialista Magyarországért. Erősítsük meg a hitet az emberekben: nyugodtan dolgozhatunk, mert a szocialista tábor egysége, ereje, összefor- rottsága biztosítja a mi népünk számára js a békés építő munkát — mondotta befejezésül a megyei pártbizottság első titkára. A MÁV TÉLI FELKÉSZÜLÉSE Elegendő jó minőségű darabosszene van a MAV-nak télidőre Magyarország is részt vesz az aradi kisállattenyésztési kiállításon A Román Kisállattenyésztők Egyesülete november 22-én tíznapos kiállítást nyit Aradon. A kiállításon Románián, Csehszlovákián és a Német Demokratikus Köztársaságon kí< vül Magyarország is részt vesz az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a kísérleti gazdaságok nagyüzemi baromfitenyészeteinek bemutatásával. Ez az időszak a legalkalmasabb a szakcsoportok közös alapjának gyarapítására A szakcsoportok működésiének alapszabályait tartalmazó kormányrendelet előírja, hogy közös céljaik megvalósítása érdekében jövedelmük meghatározott részéből közös gazdasági alapot létesítsenek, s azt évről évre jövedelmüknek legalább öt százalékával gyarapítsák. A szakcsoportok nagy része — mint a SZÖVOSZ igazgatóságán az MTI munkatársát tájékoztatták — most zárja le a gazdasági évet, most értékesíti a terményeket, és az állati termékeket. A közös alap megteremtésére, illetve annak gyarapítására ezért a mostani időszak a legalkalmasabb. Az igazgatóság utasítást adott a földművesszövetkezeteknek, hogy a szakcsoportokat segítsék az évi jövedelem elosztásánál. Szorgalmazzák a közös termelési tevékenység fejlesztését szolgáló közös gazdasági alap létesítését és továbbfejlesztését. A bevételek elosztásánál figyelemmel kell tenni a hitel- tartozások ez évre esedékes részletének kiegyenlítésére. Az elszámolásról, a közös alap növelésére fordított összegről, annak rendeltetéséről mindenütt jegyzőkönyvet kell felvenni. A közös alapot — hangsúlyozzák a SZÖVOSZ igazgatóságán — a működési szabályzat előírásainak megfelelően kizárólag termelési beruházások céljaira lehet felhasználni. A szőHőtenmelő szakcsoportok a közös szőlő és borértékesítésért kapott nagyüzemi felár 50 százalékát csak a közös alap gyarapítására használhatják fel. A gazdasági év végi elszámolás nem jelenti a szakcsoportok végleges zárszámadását. Annak elkészítésére a földművesszövetkezetek mérlegkészítésével egyidejűleg, a december 31-i állapotnak megfelelően kerül sor. A MÁV az idén jól felkészült a téli időjárásra, elsősorban megfelelő mennyiségű darabosszenet tartalékolt, ami igen fontos a téli forgalom jó lebonyolításánál. December és február között leginkább a 424-es jelzésű, nagy teljesítményű mozdonyok bonyolítják le a személyforgalmat — ezek a gépek ugyanis lényegesen könnyebben birkóznak a téllel. Igen nagy gondot okoz a MÁV-nak a kocsik világítása és fűtése. A világításhoz nincs elegendő akkumulátor, az elromlott akkumulátorok megjavítása sem volt teljesen megoldható. Ezen most igyekszik segíteni a vasút, s még a tél beállta előtt akkumulátor javító műhelyt hív életre. Kevés a kazánkocsi is, amelyekkel fűteni tehet a vonatokat menetközben, éppen ezért a kocsikat az induló állomásokon előre befűtik, s a mozdonyszemélyzetnek csak arról kell gondoskodnia, hogy menetközben elegendő gőzzel táplálják a fűtőtesteket. Az ország első erdészeti izotop laboratóriuma Az Erdészeti Tudományos Intézet budakeszi kísérleti telepén berendezték az ország első erdészeti izotop laboratóriumát. A laboratóriumban többek között az erdei fák nehezen, illetve több évi fekvés után csírázó magvainak csírázását gyorsítják különböző erősségű, sugárzó izotopos ol- datcsávázással. Ezeknek a magvaknak egy-két éves elfekvési idejét így néhány hónapra csökkentik. Az izotopok segítségével a növények beporzását is figyelemmel kísérik. A laboratórium munkatársai a virágzásban lévő gallyakkal foszfor- izotopos oldatot szívatnak fel, s ezáltal a virágpor sugárzó- képes lesz. Ezután hordozható sugárzó-mérő készülékkel követni lehet az izotóppal itatott virágpor útját, s így ellenőrizhetik, hogy a virágpor milyen távolságra jutott el és milyen megtermékenyítést végzett Az igali nőtanács házatáján NEMRÉGIBEN levelet kaptunk Igáiból. A teljes név helyett ez állt a sorok végén: L. Cs-né és V. F-né. A levélírók a nőtanács tevékenységére, helyesebben a semmittevésére panaszkodnak. Idézünk a levélből: » ... Igáiban nagyon sok asszony azt sem tudja, hogy működik-e a nőtanács... Itt az ősz, elfogytak a mezei munkák, beszervezhetnék a parasztmenyecskéket is munkájukba. A mi utcánkban legalább húszán, huszonötén lennénk, akik szívesen dolgoznánk, szívesen tennénk valamit ... Milyen jó lenne, ha működne nálunk is rendesen a nőtanács, szeretnénk sokan horgolni, kötni tanulni, színdarabot játszani... Értesítsenek bennünket, megcsinálhatnánk ezeket mi is, mint más községekben?« Eddig a levél. Semmi különös nincs benne, de az már különös egy kicsit, hogy L. Cs-né kezdőbetűs asszony nincs is a faluban. V. F-né van ugyan több is, de egyik sem írta a levelet. Táborosl Istvánnét, a járási nőtanács vezetőségi' tagját kerestük meg, mondja el, mi az igazság a levélből, mi a helyzet a nőtanács munkájával kapcsolatosan. — Igen, valóban így van — hangzott a felelet. — A régi vezetőség alig törődött valamit az asszonyok problémáival, természetesen így nem csinált, nem végzett jóformán semmit a nótanács. De ebben nemcsak ők, hanem bizonyos mértékben hibásak azok az asszonyok is, akik névtelen vagy monogramos levelet írnak ahelyett, hogy hozzánk jöttek és azt mondták volna: »Itt vagyunk mi, meg itt van a falu több asszonya, dolgozni, tenni szeretnénk valamit, csak adjanak munkát, foglalkoztassanak bennünket is«. — Mint mondtam már, így volt ez eddig, sőt majdnem így van még most is. Reméljük és ígérjük is azonban, hogy az új vezetőség megválasztása után másképpen lesz, s jobban — tette hozzá Táborosiné. — Mikor választanak új vezetőséget? . — Még ezen a héten. Az elmúlt héten rendeztünk egy nagygyűlést, nagyon jól sikerült, szép számban összejöttek az asszonyok. Sokat várunk az új vezetőségtől. Tervezzük kézimunka tanfolyam — amire van is már több mlht húsz jelentkező — és egy horgoló tanfolyam beindítását. E tanfolyamok keretén belül pedig olvasóköröket akarunk szervezni, s ha lesz rá igény, lesznek jelentkezők, beindítunk majd egy sütő-főző tanfolyamot is. Majdnem elfelejtettem, pedig ez is jelentős: társulást alakítunk mosógép használatára, hogy mentesítsük az asszonyokat a nehéz, fárasztó kézi mosástól. ILYEN TERVEKKEL készül a hosszú őszi és téli esték hasznosítására az igali nőtanács. Kedves »L. Cs-né« és »V. F-né«! A nőtanács — az új vezetőség irányításával — dolgozni akar és dolgozni fog. A község asszonyai segítsék a nőtanácsot, hogy a tervekből jó munkával, vidám szórakozással, tanulással eltöltött esték legyenek. Az öreg birkapásztor Mélyen ülő szemei körül számtalan redő. Ha a szél felé fordul, pillái könnyekkel küszködnek. Kezében az elmaradhatatlan bot. Aprókat lépve, naponta megteszi az utat a legelőig meg vissza. Kilenc év óta őrzi a kisgyalániak birkáit. A pásztorkodást valamikor fél évszázaddal ezelőtt kezdte. Közben volt kocsis is. Kevés haszonért a Festetich gróf nyájára vigyázott, széles grófi földeken zörgött vele a szekér. Vaiahoimét nagyon messziről hangzik az először őrzött csorda kolompja. S talán a hűséges kutyái nevét is elfelejtette már. Hetvennyolc év sok-sok emléke közt van mit válogatnia. De alig akad közöttük szép. Ha. alkonyat- tájt feltűnik a nyáj után ballagó, alacsony termetű Nyers János bácsi, kinyílnak a kisajtók, szélesre tárulnak a kapuk ... ■— ötszáz forint meg az OT1, ennyit kapok havonta — mondja. Még egy évi szolgálat, s együtt lesz a nyugdíjaBH záshoz szükséges tíz esztendő. Március végétől november 1-ig tart az idény. János bácsinak azonban nem a naptár jelzi a szezon végét. — Amíg a hó le nem esik, hát addig megyek. A teljes évből hiányzó négy hónapra különben sehonnét sem kapnék fizetést. — Gyerekei? Hallgat, az út sarát nézi. — Szétfutottak — leheli nagy sokára. — Családosok. Egy fiam és három leányom van. Én a harmadik lányomnál lakom. Keressen az ember, amíg tud — mondja és a nyáj után küldi pillantását Az 1945-ig cseléd, mindig másét őrző öregember eltipeg. Nincs benne bosszúság, nincs benne harag múltja iránt. Az ifjúkori lázongást kiölték belőle a szolgaság évtizedei. A felszabadulás nem lángot — parazsat sem talált benne. Ha mérges, hát a . nyájra, vagy a rosszul terelő kutyára telik haragjáéból. Hamar fárad, minden nappal közelebb jön hozzá az alkony. Ki tudja, talán várja is, mikor úgy messze- nézőn az ég alját fürkészi. Sorsa már nem sokat fordul. Azt tudja, hogy rosszabb sose jöhet, ez megnyugtatja. S reggelenként a tőle telhető frisseséggel indul a nyáj után, a legelő felé. G. &
