Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-18 / 272. szám
V Kedd, 1968. november W. 6 SOMOGYI NÉPLAP Kiállítások a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából K tanácsköztársaság kiki ál- í§sámak 40. évfordulójára az ország úgyszólván valameny- nyi múzeumának munkatársai összegyűjtik az egyes vidékek helyi emlékért az első magyar proletárállam idejéről, s ezekből mintegy ötven-hafvan kiállítást rendeznek. A Legújabbikára Történeti Múzeum a tárlatok, kiegészítésére, a vidéki múzeumok rendelkezéséire bocsát számos érdekes országos jelentőségű dokumentumot. Jövőre a Nemzeti Múzeum termeiben és csarnokaiban rendezik meg a nagyszabású jubiláns emlékkiállítást a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára. A Legújabbkori Történeti Múzeum összeállít öt vándor- kiállítást is. Ezeket a Kulturális Kapcsolatok Intézetének közreműködésével a népi demokratikus országokban, és több arab országban bemutatják. Országos karnagyi konferenciát rendeznek A Népművelési Intézet november végén országos karnagyi konferenciát rendez, amelyen a fővárosi és vidéki ének- és zenekarok vezetői megvitatják az MSZMP művelődéspolitikai irányelveit és a teendőket. A konferencia befejezéseként november 30-án a Zeneakadémián kórushangverseny lesz mai magyar szerzők új műveiből. Ezen fővárosi és vidéki együttesek működnek közre; Mii Kök paraszti tömegek kéréseit továbbítják » kormányszervekhez a szövetkezeti termelési tanácsok Az ér elején kezdték szervezni a földművesszövetkezetek: országos, megyei és községi szinten a termelési tanácsokat. A tanácsok szervezése a SZÖVOSZ igazgatóságán nyert tájékoztatás szerint országszerte befejeződött. Az országos tanácsokban mintegy 100, a megyei tanácsokban több mint háromszáz neves elméleti és gyakorlati szakember és közmegbecsülésnek örvendő termelő tevékenykedik. A falusi termelési tag- bizottságok munkájában több ezer parasztember vesz részt A tanácsok gyorsan, megbízhatóan közvetítik a más- félmilliós földművesszövetkezeti tagság és általában a falusi lakosság észrevételeit, kívánságait. Ily módon milliós paraszti tömegek kapcsolódnak a nagy országos tervek kialakításába. A Szőlő- & Gyümölcstermelési Tanács például, mikor az idei szőlő, gyümölcs és bor felvásárlási árakra tett javaslatot az illetékes kormány- szerveknek, már a községi tagbizottságok, illetve a megyei tanácsok ülésein kialakult állásfoglalásokat is ösz- szegezte, A sürgető, napi gondot okozó kérdések megoldásán kívül a magyar mezőgazdaság távlati fejlődését eldöntő tervek megalkotásában is hasonló módom közvetítik a tanácsok a termelők kívánságait a kormányszervekhez. IT etipioc. Ezen a napcm legforgalmasabb a város, emberek — falusiak és városiak — sietnek, tolakodnak mindenfelé. A boltok tele vannak vevőkkel, s hamarosan megtelnek a szatyrok, táskák, s egyéb kézi szállító eszközök is a vásárolt holmival. Vajon vannak-e, akik testi, fizikai szükségletük kielégítésén túl gondolnak a szellem táplálékával, a könyvekkel is. Vannak. S mind többen és <többen, amint ezen a napon meggyőződhettem róla. * * * A z utcai könyvárusnál a Kossuth téren 55—60 év körüli falusi asszony szólal meg mellettem: — Egy szakácskönyvet szeretnék. — Szakácskönyvem nincs, elfogyott már. A néni csak nézegeti tovább a könyveket — Tessék egy horgolókönyv, vannak benne kötésminták is. — Az jó lesz a lányomnak, én tudok horgolni és kötni is, csak hát a szemem elromlott már. — Unokája nincs a néninek? — Dehogy nincs. Van egy kicsi meg egy iskolás. — Vigyen nekik is, ez gyerekeknek való, A néni nézegeti egy ideig a könyveket, aztán lassan kibogozza pénzét a keszkenőből, s ugyanolyan lassan beleköti a visszajárót. Mások jönnek. Sokan csak bele-belelapoznak a könyvekbe, aztán: továbbmennek. Öltözékéről ítélve városi fiatalasszony: — Mikszáth vagy Móricz ■könyv van? — Mikszáthtól van itt valami — keresgél, s már nyújtja is: — Tessék. A fekete város az Olcsó Könyvtár sorozatban. A két kötet hat forint. A fiatalasszony indul. Utána megyek. Amikor megtudja, riportot akarok írni Eredményesen halad a „beteg" kutak vizsgálata és javítása A múlt század végén kezdték meg nálunk a jó ivóvízű kutak tömeges fúrását. A körülbelül , húszezer, túlnyomórészt abból az időből származó kút több mint a fele elapadt, vagy csak kevés vizet ad. Népgazdasági és egészségügyi érdek tehát, hogy a kutak állapotát korszerű műszerekkel ellenőrizzék és megállapítsák, mi az apadás oka, hogyan lehetne a vízhozamot fokozni. Eddig ilyen módszeres ellenőrzésre megfelelő műszerek és vizsgálati eljárások hiányában nem volt mód. Év elején az Építésügyi Minisztérium Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatánál Kiss László mérnök kútvizsgáló mérőműszer kocsit szerkesztett, amely most szerte az országban megkezdte a pusztuló kutak hibáinak megállapítását. Eddig körülbelül negyven »-beteg« kutat vizsgált meg és feltárta a túlnyomórészt műszaki hibákat, amelyeknek kijavításával többnyire visszanyerik a kút elapadt vizét. Látogatás Sosztákovicsnál Amikor megtudtam, hogy Dimitrij Sosztakovicsot kitüntették a Jan Sibelius finn zeneszerzőről elnevezett nemzetközi díjjal, elhatároztam, hogy meglátogatom a híres zeneszerzőt Kutuzov úti lakásán. Szerencsém volt, mert Sosztakovics éppen otthon tartózkodott. Beszélgetni kezdtünk és‘első kérdésem természetesen a legutóbbi művére, a XI. szimfóniára vonatkozott. — Ezen a szimfónián csaknem két évig dolgoztam — mondotta Sosztakovics. — Célom az volt, hogy a zenei alkotás eszközeivel ábrázoljam a szovjet nép történelmének egyik dicső lapját és bemutasssam az 1905- ös forradalom igazi jellegét, amely a győzelmes Októberi Szocialista Forradalom történelmi eseményeinek előjátéka volt. — Már régóta foglalkozom, a forradalmi folklórral, s erre a témára számos zenei művet is írtam. Korábbi szimfóniáimban nagy számban használtam fel népi, forradalmi dalokat. Megtudtam, hogy Sosztakovics sokat foglalkozik a fiatal zeneszerzők nevelésével. Sokrétű elfoglaltsága melleit — hiszen az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának küldötte, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének titkára, a Béke-Világtanács tagja — mindig talál módot és időt arra, hogy tanácsokkal segítse fiatal kollégáit. Rövid látogatásom alatt méggyőződtem arról, milyen szeretetteljes hangulat uralkodik Sosztakovics családi körében. Felesége, Margarita, történelmet tanít az »Ippolitov—Ivanov« zeneiskolában, lánya, Galina, pedig biológiát hallgat az egyetemen. Makszim fia, apjához hasonlóan zenével foglalkozik és Jakov Flier osztályába jár, a konzervatórium első évfolyamán. A zeneszerző dolgozószobájában nagy sakkasztalt láttam. Sosztakovics ugyanis kiváló sakkozó és a lapok hasábjain gyakran jelennek meg érdekesebb játszmáinak leírásai. Nagyon szereti a sportot. A labdarúgásról is számos cikket írt, és szakértelme már-már ■meghaladja az »egyszerű szurkoló-« tudását. Ezekután más témára tértünk át. Emlékeztettem őt 1942. augusztus 9-re, amikor Hitler nagyhangon bejelentette, hogy a fasiszta hadsereg utolsó támadásra indul Leningrád ellen. Ezen a napon azonban a körülzárt, hős város rádiója világgá repítette Sosztakovics VII. szimfóniájának hangjait,' amelyekből a szovjet nép győzelmi himnusza csendült fel. Sosztakovics elmondotta: még a legnehezebb pillanatokban sem kételkedett abban, hogy a leningrádiak hősiesen megállják helyüket. Ezért maradt a körülzárt városban, és az ostromot együtt élte át a leningrádiakkal. — ügy gondolom, hogy a múltra emlékezve bátran kijelenthetem: ha egy zeneszerző valóban szereti művészetét, akkor minden erejével harcolnia kell a békéért. Hiszen ez számára nemcsak becsület dolga, hanem erre kötelezi őt a kultúra is, amelyet a háború pusztulásra ítél — fejezte be szavait Sosztakovics. L. Kascsosvin zenei umeeetteefeizt& előadówéL Kossini, Bellini, Donizetti, Mascagni, Leoncavallo, Verdi, Már a nevek is muzsikálnak, műveik pedig szinte magukkal ragadják még azokat is, akik azt tartják magukról: nem értem a komolyabb zenét. Nos, a marcali művelődési házban ilyen közönség volt, mégis őszinte taps köszöntötte Hock Jánost, aki mikrobarázdás hanglemezek felhasználásával az olasz operairodalom gyöngyszemeit igyekezett közelebb vinni a hallgatósághoz. A Közalkalmazottak és a Pénzügyi, Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete által rendezett »Olasz ég alatt« című zenei ismeretterjesztő előadás elérte fenti célját. Ebben azonban nagy része volt a jó érzékkel megválogatott hanglemezeknek. Az előadó ugyanis nem unalmas, elcsépelt zenedarabokat, nem is az egyes operák legnehezebb részeit, hanem megfelelő szóbeli előkészítés után ritkábban hallott, úgynevezett középnehéz felvételeket pergetett le. Dicsérendő erénye volt még az előadásnak, hogy a »szereplők« is igényes válogatásban »léptek fel« az esten, valamint, hogy megemlékezett Verdi nagy magyar kortárséról, Erkel Ferencről is. Nem mehetünk el azonban szó nélkül az előadás hibái mellett sem. Előre kell bocsáta- nom, hogy Hock János alapos ismerője és rajongója a világ zeneirodalmának. Ez a rajongás azonban kissé színtelen, lélek nélküli előadásmódja, valamint hadaró kiejtése miatt (amely különösen az idegen szavak megértését akadályozta) nemigen terjedt át a hallgatókra. Nem volt képes megakadályozni, hogy a lemez levétele után ne zuhanjon a hallgatók érzelmi emelkedettsége. Tudom, hogy ezt megvalósítani lehetetlen, de irodalmilag is igényes szöveggel, szép, hibátlan, az érzelmekhez is ható beszéddel némiképp ellensúlyozni lehet. Ezt azonban hiányoltuk Hock János előadásmódjából. Mindenesetre örülünk annak, hogy az előadáson nyolcvanan részt vettek, valamint, hogy a KPVDSZ segítségére siet a járási művelődési házaknak, és részt vállal az ismeretterjesztés! munkából. P. L, Könyvek és emberek róla, szabadkozik* s csak ennyit mond még: — Nem, inkább valaki másról. Hát ez nem sikerült, Na, mindegy, visszamegyek o könyvárushoz. Éppen nincs senki, beszélgetni kezdünk. — Vesznek-e sokan könyved itt az utcán? — Hol így, hol úgy, olyan napi 3—100 forint értékűt. Csak az a baj, itt az ősz, az eső, nem sokáig lehetek ide- kmt már. * * * * A könyvesboltban há- rom diáklány beszélget az egyik pult előtt. — Mit vásárolnak? Per czel Rita, a Baranyából, Gödreszentmártónból Somogyba származott harmadikos gimnazista leány sorolja és mutatja is már a könyveket. — Arany János: Buda halála, Vörösmarty: Csongor és Tünde, Balzac: Goriot apó. — Mindegyik a diákkönyvtár sorozatban jelent meg, s mindegyikből vesz tíz-tizenöt példányt. — Kinek viszi ezt a sok könyvet? — A lányoknak. Még többen is vennénk, de csak ennyi utalványt kaptunk. — Igen, csak utalványra ad fák — magyarázza az egyik elárusító —, hogy azok a diákok vehessék meg, akiknek kevés pénzük van. Mi sajnos, kevés utalványt kaptunk és egyik-egyik iskolának kevés jut belőlük. — Nagyon jók a Diák- könyvtár sorozat könyvei — mondja Perczel Rita —, és ami a fő, olcsók. Csak azt szeretnénk, hogy minél több könyv jelenjék meg ebben a sorozatban. Elmondta még, hogy kilencéves kora óta rendszeresen olvas, hogy van már egy kis könyvtára (persze még egészen kicsi), de tervezi — és ha dolgozik, keres, meg is valósítja —, hogy egy nagy könyvtárat állít össze magának. * * * * A Petőfi utcai könyvtáros- fiókban Tótszöl- lő sy Józsefné nemrégen nyitott, még ráér velem beszélgetni — Pontosan öt éve, hogy könyvtáros vagyok itt. Nem akarok dicsekedni, kérdezte, hát válaszolok. Akkor 232 olvasója volt a könyvtárnak, most közel hat százan visznek könyvet innen. S kik olvasnak? Csaknem száz munkás, tíz paraszt, több mint ötven értelmiségi, majdnem 350 tanuló, s százon felül egyéb származásúak. Egy nap körülbelül 60—70 látogatóm van. Egy kislány és egy kisfiú jön be, meséskönyvet kérnek, szépet, mint az milyen volt, amit visszahoztak. S mind sűrűbben nyílik az ajtó, jönnek mások is. László István lassan az érettségihez közeledik, de tagja volt a könyvtárnak már általános iskolás korában is. — Dehogy, nemcsak a kötelező olvasmányokat, mást is olvasok. — Elmondja még: négyes rendű és vasúti mérnöknek készül. Szürke szövetruhá& lány kérdezi kissé bátortalanul: — Hogyan iratkozhatnék be, szeretnék én is könyvet kivinni. Fucskár Máriádnak hívják, amint beszélgetni kezdünk, nekibátorodik. — Másfél hónapja dolgozom a textilművekben. Lakácsáról jöttem be. Odahaza is olvasgattam, de nemigen jutott rá időm: sokat kellett a mezőn dolgozni. Szeretek olvasni, s remélem, itt majd jobban ráérek. A Megyei Könyvtár köl- csönzőtermében alig- alig tud újabb érkező a várakozók közé préselődni. Bánki Gyulát, a kölcsönző csoport vezetőjét az olvasóterem csendesebb világában, éppen nagy munkában találom: kiállításra készülődik; fest, rajzol, tervez, — mert ő rajzoló, festő, tervező és még sok minden más egyszemélyben. Csak egy konkrétum a sok közül: Németh bácsival és Szita Ferenccel együtt nemrégiben kőműveskanalat fogtak, csinos kis garázst építettek társadalmi munkával a könyvtár új oldalkocsis motorkerékpárjának. — A nyáron, júliusban nyitottunk egy fiókot a Pázmány Péter utcában, a környék lakóinak kérésére — kezdi a beszélgetést. — Most már több mint 185 olvasója van. Samu János bácsi, B a- l á z s János, Fekete bácsi minden héten fendszére- sen beállítanak új könyvekért. A könyvtár havi forgalma több mint ezer kötet. — Legjobb a Petőfi ‘ utcai fiók. Egész évi előirányzata 15 000 kötet kölcsönzés, s már háromnegyed év alatt 16 230 kötetet ért el. Jól működik a donneri és a Vöröshadsereg úti könyvtárunk is. Ez utóbbiban — érdemes megemlíteni — a cigánygyerekek a leglelkesebb olvasók. A múlt hónap végén kezdte meg működését nyolcadik fiókkönyvtárunk, a Kilián György Ifjúsági Házban. Egyelőre csak 500 kötettel indult, de hamarosan bővíteni, fejleszteni fogjuk. Már az első napon beiratkozott 15 munkásfiatal. Az egész városra jellemző az utóbbi időben: mind több és több munkás keresi fel könyvtárainkat. Nagy sil:erük van az ifjúság részére renÉRDEKESSÉGEK J DRCSISlGOK AZ ANGOL KLÉRUS IS RABJA A TELEVÍZIÓNAK Dr. Geoffrey Fisher, Canterbury-! érsek kijelentette egy egyházi konferencián, hoigy az ő munkáját is erősen befolyásolja a televízió. Elmondotta, hogy az anglikán püspökök Lambeth-kom- feremciájám a püspöki palotában televíziós vevőkészüléket állítottalk fel. Az érsek kijelentette: azon vette észre magát, hogy nem a munkájával törődik, hanem egyre több időt tölt a televízió előtt. »Örülök, hogy a jelenlegi konferencián nincsen televíziós berendezés, mert dezett diafilm vetítéseknek és irodalmi előadásoknak. — Mit tesz, hogyan dolgozik a leg jelentősebb, a Megyei Könyvtár. A magyarázat szűkszavú — saját munkájával nem dicsekszik az ember (persze, csak aki szerény). — 2465 olvasónk van, háromnegyed év alatt 53 478 kötetet olvastak el. Az egész városban pedig 18 212 ismeretterjesztő könyvet és 75 179 szép- irodalmi művet. Az elmúlt nap például 219 látogatónk volt, s 474 kötetet kölcsönöztek. ■r3- sok szám után jólesik a friss levegő, egy kis séta. így jutottam az FJK Lenin utcai könyvesboltjához. «- Itt nem árusítunk könyveket, csak a megye földművesszövetkezeti boltjait látjuk el. A MÉSZÖV kereskedelmi osztályán a SZÖVOSZ Iparcikkforgalmi Főosztálya és az Állami Könyvterjesztő Vállalat közötti megállapodást mutatják. Ez egyezmény meghatározza, hol árusíthatnak könyvet a szövetkezetek, és hol az állami könyvesboltok. — Hátrányos ez a megállapodás a számunkra — mondják a szövetkezetesek. — S hátrányos a számunkra is — mondhatjuk mi is a város könyvszerető lakóival. Közel negyvenezer lakosú városunk egyetlen állami könyvesboltja sok esetben (nem a bolt dolgozóit okoljuk a nem megfelelő könyvellátás, szállítási nehézségek stb. miatt) nem tudja kielégíteni a vásárlók igényeit. Reméljük, a SZÖVOSZ illetékes főosztálya az egyezmény felülvizsgálatakor vagy a következő egyezmény megkötésekor városunk FJK könyvesboltjának is megszerzi az árusítás jogát, hiszen egy város jobb könyvellátásáról, a könyv . iránt mind szélesebb körben érdeklődő emberek igényeinek kielégítéséről van szó. Virányi Pál így megmenekülünk a kísértéstől« — mondotta az érsek. MŰLT SZÁZADBELI AUTÓK LEGYŐZTÉK A HELIKOPTERT Egy 1888-ban készült Roger Benz márkájú, valamint 183 egyéb »őskori«, 1905 előtt épített autó sikeresein »végigrobogta« a Londonból Brigh'toniba vezető utat. A régi kocsik versenyét Angliában minden évben megrendezik. Ugyanakkor a versenyt rendező Királyi Automobil Klub helikopterének — amelynek végig kellett volna kísérnie az autókat —, szégyenszemre vissza kellett fordulnia, mert az alacsony felhőzet és a rossz látási viszonyok miatt képtelen volt végigrepülni a távot. MARGIT ANGOL HERCEGNŐ »JOGI DOKTOR« A Cambridge-i egyetem a napokban a jogi tudományok díszdoktorává avatta Margit angol hercegnőt. A hercegnő az ünnepségen kevésbé tündökölt jogi felkészültségével, mint inkább sokszínű ruházatával. A HOSSZÚ ÉLET TITKA: A JÓKEDV A párizsi operaház igazgatósága kedves évfordulót ünnepelt a napokban. Lei- mimstin-nek, az Operaház volt igazgatójának ünnepelték 100. születésnapját. Az élet titkáról az ünnepelt így nyilatkozott: »A hosszú életnek egyszerű a titka: elég, ha az ember mindig jókedvű«. SZIKRÁZÓ TISZTVISELŐK A dán parlamentben viharos légkör uralkodik. Sem- • ki se gondolja azonban, hogy ezúttál politikai ókai vannak. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a szellőztető berendezés furcsa tulajdonságokkal rendelkezik. A levegő ugyanis miközben végighalad a Chris- tiansborg-i kastély csövein, ionizálódik és ezáltal elektromossággal telítődik, mint nyári viharok előtt. A parlament épületében dogozó tisztviselők időnként oly mértékben telítődnek elektromos feszültséggel, hogy érintésre »szikráznak«. Miután ez tudományosan beigazolódott, érthetővé vált az az általános panasz is, hogy egyes képviselők súlyos fáradtságról panaszkodnak az ülések idején. A szellőztető berendezést most átalakítják, hogy a képviselők a jövőben me használhassák ezt a kifogást.
