Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-18 / 272. szám

V Kedd, 1968. november W. 6 SOMOGYI NÉPLAP Kiállítások a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából K tanácsköztársaság kiki ál- í§sámak 40. évfordulójára az ország úgyszólván valameny- nyi múzeumának munkatársai összegyűjtik az egyes vidékek helyi emlékért az első magyar proletárállam idejéről, s ezek­ből mintegy ötven-hafvan ki­állítást rendeznek. A Leg­újabbikára Történeti Múzeum a tárlatok, kiegészítésére, a vi­déki múzeumok rendelkezésé­ire bocsát számos érdekes or­szágos jelentőségű dokumentu­mot. Jövőre a Nemzeti Mú­zeum termeiben és csarnokai­ban rendezik meg a nagysza­bású jubiláns emlékkiállítást a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójá­ra. A Legújabbkori Történeti Múzeum összeállít öt vándor- kiállítást is. Ezeket a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézetének közreműködésével a népi de­mokratikus országokban, és több arab országban bemutat­ják. Országos karnagyi konferenciát rendeznek A Népművelési Intézet no­vember végén országos kar­nagyi konferenciát rendez, amelyen a fővárosi és vidéki ének- és zenekarok vezetői megvitatják az MSZMP mű­velődéspolitikai irányelveit és a teendőket. A konferencia be­fejezéseként november 30-án a Zeneakadémián kórushang­verseny lesz mai magyar szer­zők új műveiből. Ezen fővárosi és vidéki együt­tesek működnek közre; Mii Kök paraszti tömegek kéréseit továbbítják » kormányszervekhez a szö­vetkezeti termelési tanácsok Az ér elején kezdték szer­vezni a földművesszövetkeze­tek: országos, megyei és közsé­gi szinten a termelési taná­csokat. A tanácsok szervezése a SZÖVOSZ igazgatóságán nyert tájékoztatás szerint or­szágszerte befejeződött. Az országos tanácsokban mintegy 100, a megyei taná­csokban több mint háromszáz neves elméleti és gyakorlati szakember és közmegbecsülés­nek örvendő termelő tevékeny­kedik. A falusi termelési tag- bizottságok munkájában több ezer parasztember vesz részt A tanácsok gyorsan, meg­bízhatóan közvetítik a más- félmilliós földművesszövetke­zeti tagság és általában a fa­lusi lakosság észrevételeit, kí­vánságait. Ily módon milliós paraszti tömegek kapcsolódnak a nagy országos tervek ki­alakításába. A Szőlő- & Gyümölcsterme­lési Tanács például, mikor az idei szőlő, gyümölcs és bor felvásárlási árakra tett javas­latot az illetékes kormány- szerveknek, már a községi tagbizottságok, illetve a me­gyei tanácsok ülésein kiala­kult állásfoglalásokat is ösz- szegezte, A sürgető, napi gondot oko­zó kérdések megoldásán kívül a magyar mezőgazdaság távla­ti fejlődését eldöntő tervek megalkotásában is hasonló módom közvetítik a tanácsok a termelők kívánságait a kor­mányszervekhez. IT etipioc. Ezen a napcm legforgalmasabb a vá­ros, emberek — falusiak és városiak — sietnek, tolakod­nak mindenfelé. A boltok tele vannak ve­vőkkel, s hamarosan meg­telnek a szatyrok, táskák, s egyéb kézi szállító eszközök is a vásárolt holmival. Vajon vannak-e, akik testi, fizikai szükségletük kielégí­tésén túl gondolnak a szel­lem táplálékával, a könyvek­kel is. Vannak. S mind többen és <többen, amint ezen a napon meggyőződhettem róla. * * * A z utcai könyvárusnál a Kossuth téren 55—60 év körüli falusi asszony szólal meg mellettem: — Egy szakácskönyvet sze­retnék. — Szakácskönyvem nincs, elfogyott már. A néni csak nézegeti to­vább a könyveket — Tessék egy horgoló­könyv, vannak benne kötés­minták is. — Az jó lesz a lányomnak, én tudok horgolni és kötni is, csak hát a szemem el­romlott már. — Unokája nincs a néni­nek? — Dehogy nincs. Van egy kicsi meg egy iskolás. — Vigyen nekik is, ez gye­rekeknek való, A néni nézegeti egy ideig a könyveket, aztán lassan kibogozza pénzét a keszkenő­ből, s ugyanolyan lassan be­leköti a visszajárót. Mások jönnek. Sokan csak bele-belelapoznak a könyvek­be, aztán: továbbmennek. Öltözékéről ítélve városi fiatalasszony: — Mikszáth vagy Móricz ■könyv van? — Mikszáthtól van itt va­lami — keresgél, s már nyújt­ja is: — Tessék. A fekete vá­ros az Olcsó Könyvtár soro­zatban. A két kötet hat forint. A fiatalasszony indul. Utána megyek. Amikor megtudja, riportot akarok írni Eredményesen halad a „beteg" kutak vizsgálata és javítása A múlt század végén kezd­ték meg nálunk a jó ivóvízű kutak tömeges fúrását. A kö­rülbelül , húszezer, túlnyomó­részt abból az időből szárma­zó kút több mint a fele el­apadt, vagy csak kevés vizet ad. Népgazdasági és egész­ségügyi érdek tehát, hogy a kutak állapotát korszerű mű­szerekkel ellenőrizzék és meg­állapítsák, mi az apadás oka, hogyan lehetne a vízhozamot fokozni. Eddig ilyen módszeres el­lenőrzésre megfelelő műszerek és vizsgálati eljárások hiá­nyában nem volt mód. Év ele­jén az Építésügyi Minisztéri­um Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatánál Kiss László mér­nök kútvizsgáló mérőműszer kocsit szerkesztett, amely most szerte az országban meg­kezdte a pusztuló kutak hibái­nak megállapítását. Eddig kö­rülbelül negyven »-beteg« ku­tat vizsgált meg és feltárta a túlnyomórészt műszaki hibá­kat, amelyeknek kijavításával többnyire visszanyerik a kút elapadt vizét. Látogatás Sosztákovicsnál Amikor megtud­tam, hogy Dimitrij Sosztakovicsot kitün­tették a Jan Sibelius finn zeneszerzőről el­nevezett nemzetközi díjjal, elhatároztam, hogy meglátogatom a híres zeneszerzőt Ku­tuzov úti lakásán. Szerencsém volt, mert Sosztakovics ép­pen otthon tartózko­dott. Beszélgetni kezdtünk és‘első kér­désem természetesen a legutóbbi művére, a XI. szimfóniára vo­natkozott. — Ezen a szimfó­nián csaknem két évig dolgoztam — mondotta Sosztako­vics. — Célom az volt, hogy a zenei al­kotás eszközeivel áb­rázoljam a szovjet nép történelmének egyik dicső lapját és bemutasssam az 1905- ös forradalom igazi jellegét, amely a győzelmes Októberi Szocialista Forrada­lom történelmi ese­ményeinek előjátéka volt. — Már régóta fog­lalkozom, a forradal­mi folklórral, s erre a témára számos ze­nei művet is írtam. Korábbi szimfóniáim­ban nagy számban használtam fel népi, forradalmi dalokat. Megtudtam, hogy Sosztakovics sokat foglalkozik a fiatal zeneszerzők nevelésé­vel. Sokrétű elfoglalt­sága melleit — hi­szen az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának küldötte, a Szovjet Zeneszerzők Szövet­ségének titkára, a Béke-Világtanács tag­ja — mindig talál módot és időt arra, hogy tanácsokkal se­gítse fiatal kollégáit. Rövid látogatásom alatt méggyőződtem arról, milyen szere­tetteljes hangulat uralkodik Sosztako­vics családi körében. Felesége, Margarita, történelmet tanít az »Ippolitov—Ivanov« zeneiskolában, lánya, Galina, pedig bioló­giát hallgat az egye­temen. Makszim fia, apjához hasonlóan zenével foglalkozik és Jakov Flier osz­tályába jár, a kon­zervatórium első év­folyamán. A zeneszerző dol­gozószobájában nagy sakkasztalt láttam. Sosztakovics ugyanis kiváló sakkozó és a lapok hasábjain gyak­ran jelennek meg ér­dekesebb játszmái­nak leírásai. Nagyon szereti a sportot. A labdarúgásról is szá­mos cikket írt, és szakértelme már-már ■meghaladja az »egy­szerű szurkoló-« tu­dását. Ezekután más té­mára tértünk át. Em­lékeztettem őt 1942. augusztus 9-re, ami­kor Hitler nagyhan­gon bejelentette, hogy a fasiszta hadsereg utolsó támadásra in­dul Leningrád ellen. Ezen a napon azon­ban a körülzárt, hős város rádiója világ­gá repítette Sosztako­vics VII. szimfóniá­jának hangjait,' ame­lyekből a szovjet nép győzelmi himnusza csendült fel. Soszta­kovics elmondotta: még a legnehezebb pillanatokban sem kételkedett abban, hogy a leningrádiak hősiesen megállják helyüket. Ezért ma­radt a körülzárt vá­rosban, és az ost­romot együtt élte át a leningrádiakkal. — ügy gondolom, hogy a múltra emlé­kezve bátran kije­lenthetem: ha egy ze­neszerző valóban sze­reti művészetét, ak­kor minden erejével harcolnia kell a bé­kéért. Hiszen ez szá­mára nemcsak becsü­let dolga, hanem er­re kötelezi őt a kul­túra is, amelyet a háború pusztulásra ítél — fejezte be sza­vait Sosztakovics. L. Kascsosvin zenei umeeetteefeizt& előadówéL Kossini, Bellini, Donizetti, Mascagni, Leon­cavallo, Verdi, Már a nevek is muzsikálnak, műveik pedig szinte magukkal ragadják még azokat is, akik azt tartják magukról: nem ér­tem a komolyabb zenét. Nos, a marcali művelődési házban ilyen kö­zönség volt, mégis őszinte taps köszöntötte Hock Jánost, aki mikrobarázdás hanglemezek felhasználásával az olasz operairodalom gyöngyszemeit igyekezett közelebb vinni a hallgatósághoz. A Közalkalmazottak és a Pénzügyi, Vendég­látóipari Dolgozók Szakszervezete által ren­dezett »Olasz ég alatt« című zenei ismeretter­jesztő előadás elérte fenti célját. Ebben azon­ban nagy része volt a jó érzékkel megváloga­tott hanglemezeknek. Az előadó ugyanis nem unalmas, elcsépelt zenedarabokat, nem is az egyes operák legnehezebb részeit, hanem meg­felelő szóbeli előkészítés után ritkábban hal­lott, úgynevezett középnehéz felvételeket per­getett le. Dicsérendő erénye volt még az elő­adásnak, hogy a »szereplők« is igényes válo­gatásban »léptek fel« az esten, valamint, hogy megemlékezett Verdi nagy magyar kortársé­ról, Erkel Ferencről is. Nem mehetünk el azonban szó nélkül az előadás hibái mellett sem. Előre kell bocsáta- nom, hogy Hock János alapos ismerője és ra­jongója a világ zeneirodalmának. Ez a rajon­gás azonban kissé színtelen, lélek nélküli elő­adásmódja, valamint hadaró kiejtése miatt (amely különösen az idegen szavak megértését akadályozta) nemigen terjedt át a hallgatók­ra. Nem volt képes megakadályozni, hogy a lemez levétele után ne zuhanjon a hallgatók érzelmi emelkedettsége. Tudom, hogy ezt meg­valósítani lehetetlen, de irodalmilag is igényes szöveggel, szép, hibátlan, az érzelmekhez is ható beszéddel némiképp ellensúlyozni lehet. Ezt azonban hiányoltuk Hock János előadás­módjából. Mindenesetre örülünk annak, hogy az előadáson nyolcvanan részt vettek, vala­mint, hogy a KPVDSZ segítségére siet a járási művelődési házaknak, és részt vállal az is­meretterjesztés! munkából. P. L, Könyvek és emberek róla, szabadkozik* s csak ennyit mond még: — Nem, inkább valaki másról. Hát ez nem sikerült, Na, mindegy, visszamegyek o könyvárushoz. Éppen nincs senki, beszélgetni kezdünk. — Vesznek-e sokan köny­ved itt az utcán? — Hol így, hol úgy, olyan napi 3—100 forint értékűt. Csak az a baj, itt az ősz, az eső, nem sokáig lehetek ide- kmt már. * * * * A könyvesboltban há- rom diáklány beszél­get az egyik pult előtt. — Mit vásárolnak? Per czel Rita, a Bara­nyából, Gödreszentmártónból Somogyba származott har­madikos gimnazista leány so­rolja és mutatja is már a könyveket. — Arany János: Buda ha­lála, Vörösmarty: Csongor és Tünde, Balzac: Goriot apó. — Mindegyik a diákkönyvtár sorozatban jelent meg, s mindegyikből vesz tíz-tizenöt példányt. — Kinek viszi ezt a sok könyvet? — A lányoknak. Még töb­ben is vennénk, de csak ennyi utalványt kaptunk. — Igen, csak utalványra ad fák — magyarázza az egyik elárusító —, hogy azok a diákok vehessék meg, akik­nek kevés pénzük van. Mi sajnos, kevés utalványt kap­tunk és egyik-egyik iskolá­nak kevés jut belőlük. — Nagyon jók a Diák- könyvtár sorozat könyvei — mondja Perczel Rita —, és ami a fő, olcsók. Csak azt szeretnénk, hogy minél több könyv jelenjék meg ebben a sorozatban. Elmondta még, hogy kilenc­éves kora óta rendszeresen olvas, hogy van már egy kis könyvtára (persze még egészen kicsi), de tervezi — és ha dolgozik, keres, meg is valósítja —, hogy egy nagy könyvtárat állít össze magá­nak. * * * * A Petőfi utcai könyvtár­os- fiókban Tótszöl- lő sy Józsefné nemré­gen nyitott, még ráér velem beszélgetni — Pontosan öt éve, hogy könyvtáros vagyok itt. Nem akarok dicsekedni, kérdezte, hát válaszolok. Akkor 232 olvasója volt a könyvtárnak, most közel hat százan visznek könyvet innen. S kik olvas­nak? Csaknem száz munkás, tíz paraszt, több mint ötven értelmiségi, majdnem 350 tanuló, s százon felül egyéb származásúak. Egy nap kö­rülbelül 60—70 látogatóm van. Egy kislány és egy kisfiú jön be, meséskönyvet kér­nek, szépet, mint az milyen volt, amit visszahoztak. S mind sűrűbben nyílik az ajtó, jönnek mások is. László István lassan az érettségihez közeledik, de tagja volt a könyvtárnak már általános iskolás korá­ban is. — Dehogy, nemcsak a kö­telező olvasmányokat, mást is olvasok. — Elmondja még: négyes rendű és vasúti mér­nöknek készül. Szürke szövetruhá& lány kérdezi kissé bátortalanul: — Hogyan iratkozhatnék be, szeretnék én is könyvet kivinni. Fucskár Máriádnak hívják, amint beszélgetni kez­dünk, nekibátorodik. — Másfél hónapja dolgo­zom a textilművekben. La­kácsáról jöttem be. Odahaza is olvasgattam, de nemigen jutott rá időm: sokat kellett a mezőn dolgozni. Szeretek olvasni, s remélem, itt majd jobban ráérek. A Megyei Könyvtár köl- csönzőtermében alig- alig tud újabb érkező a vá­rakozók közé préselődni. Bánki Gyulát, a köl­csönző csoport vezetőjét az olvasóterem csendesebb vi­lágában, éppen nagy mun­kában találom: kiállításra készülődik; fest, rajzol, ter­vez, — mert ő rajzoló, festő, tervező és még sok minden más egyszemélyben. Csak egy konkrétum a sok közül: Németh bácsival és Szi­ta Ferenccel együtt nemrégiben kőműveskanalat fogtak, csinos kis garázst épí­tettek társadalmi munkával a könyvtár új oldalkocsis mo­torkerékpárjának. — A nyáron, júliusban nyi­tottunk egy fiókot a Pázmány Péter utcában, a környék la­kóinak kérésére — kezdi a beszélgetést. — Most már több mint 185 olvasója van. Samu János bácsi, B a- l á z s János, Fekete bá­csi minden héten fendszére- sen beállítanak új köny­vekért. A könyvtár havi for­galma több mint ezer kö­tet. — Legjobb a Petőfi ‘ utcai fiók. Egész évi előirányzata 15 000 kötet kölcsönzés, s már háromnegyed év alatt 16 230 kötetet ért el. Jól mű­ködik a donneri és a Vörös­hadsereg úti könyvtárunk is. Ez utóbbiban — érdemes megemlíteni — a cigánygye­rekek a leglelkesebb olva­sók. A múlt hónap végén kezdte meg működését nyol­cadik fiókkönyvtárunk, a Kilián György Ifjúsági Ház­ban. Egyelőre csak 500 kö­tettel indult, de hamarosan bővíteni, fejleszteni fogjuk. Már az első napon beiratko­zott 15 munkásfiatal. Az egész városra jellemző az utóbbi időben: mind több és több munkás keresi fel könyvtárainkat. Nagy sil:erük van az ifjúság részére ren­ÉRDEKESSÉGEK J DRCSISlGOK AZ ANGOL KLÉRUS IS RABJA A TELEVÍZIÓNAK Dr. Geoffrey Fisher, Can­terbury-! érsek kijelentette egy egyházi konferencián, hoigy az ő munkáját is erő­sen befolyásolja a televízió. Elmondotta, hogy az angli­kán püspökök Lambeth-kom- feremciájám a püspöki palotá­ban televíziós vevőkészüléket állítottalk fel. Az érsek kije­lentette: azon vette észre magát, hogy nem a munká­jával törődik, hanem egyre több időt tölt a televízió előtt. »Örülök, hogy a jelen­legi konferencián nincsen televíziós berendezés, mert dezett diafilm vetítéseknek és irodalmi előadásoknak. — Mit tesz, hogyan dolgo­zik a leg jelentősebb, a Me­gyei Könyvtár. A magyarázat szűkszavú — saját munkájával nem di­csekszik az ember (persze, csak aki szerény). — 2465 olvasónk van, három­negyed év alatt 53 478 kötetet olvastak el. Az egész város­ban pedig 18 212 ismeretter­jesztő könyvet és 75 179 szép- irodalmi művet. Az elmúlt nap például 219 látogatónk volt, s 474 kötetet kölcsönöz­tek. ■r3- sok szám után jólesik a friss levegő, egy kis séta. így jutottam az FJK Lenin utcai könyvesboltjához. «- Itt nem árusítunk köny­veket, csak a megye föld­művesszövetkezeti boltjait látjuk el. A MÉSZÖV kereskedelmi osztályán a SZÖVOSZ Ipar­cikkforgalmi Főosztálya és az Állami Könyvterjesztő Vállalat közötti megállapo­dást mutatják. Ez egyezmény meghatározza, hol árusíthat­nak könyvet a szövetkezetek, és hol az állami könyvesbol­tok. — Hátrányos ez a megálla­podás a számunkra — mond­ják a szövetkezetesek. — S hátrányos a számunk­ra is — mondhatjuk mi is a város könyvszerető lakóival. Közel negyvenezer lakosú városunk egyetlen állami könyvesboltja sok esetben (nem a bolt dolgozóit okoljuk a nem megfelelő könyvellá­tás, szállítási nehézségek stb. miatt) nem tudja kielégíteni a vásárlók igényeit. Reméljük, a SZÖVOSZ il­letékes főosztálya az egyez­mény felülvizsgálatakor vagy a következő egyezmény meg­kötésekor városunk FJK könyvesboltjának is meg­szerzi az árusítás jogát, hi­szen egy város jobb könyv­ellátásáról, a könyv . iránt mind szélesebb körben ér­deklődő emberek igényeinek kielégítéséről van szó. Virányi Pál így megmenekülünk a kísér­téstől« — mondotta az ér­sek. MŰLT SZÁZADBELI AUTÓK LEGYŐZTÉK A HELIKOPTERT Egy 1888-ban készült Ro­ger Benz márkájú, valamint 183 egyéb »őskori«, 1905 előtt épített autó sikeresein »vé­gigrobogta« a Londonból Brigh'toniba vezető utat. A régi kocsik versenyét Ang­liában minden évben meg­rendezik. Ugyanakkor a versenyt rendező Királyi Automobil Klub helikopterének — amelynek végig kellett vol­na kísérnie az autókat —, szégyenszemre vissza kellett fordulnia, mert az alacsony felhőzet és a rossz látási vi­szonyok miatt képtelen volt végigrepülni a távot. MARGIT ANGOL HERCEGNŐ »JOGI DOKTOR« A Cambridge-i egyetem a napokban a jogi tudomá­nyok díszdoktorává avatta Margit angol hercegnőt. A hercegnő az ünnepségen ke­vésbé tündökölt jogi felké­szültségével, mint inkább sokszínű ruházatával. A HOSSZÚ ÉLET TITKA: A JÓKEDV A párizsi operaház igazga­tósága kedves évfordulót ünnepelt a napokban. Lei- mimstin-nek, az Operaház volt igazgatójának ünnepelték 100. születésnapját. Az élet titkáról az ünnepelt így nyilatkozott: »A hosszú élet­nek egyszerű a titka: elég, ha az ember mindig jóked­vű«. SZIKRÁZÓ TISZTVISELŐK A dán parlamentben vi­haros légkör uralkodik. Sem- • ki se gondolja azonban, hogy ezúttál politikai ókai vannak. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a szel­lőztető berendezés furcsa tulajdonságokkal rendelke­zik. A levegő ugyanis mi­közben végighalad a Chris- tiansborg-i kastély csövein, ionizálódik és ezáltal elekt­romossággal telítődik, mint nyári viharok előtt. A par­lament épületében dogozó tisztviselők időnként oly mértékben telítődnek elekt­romos feszültséggel, hogy érintésre »szikráznak«. Miután ez tudományosan beigazolódott, érthetővé vált az az általános panasz is, hogy egyes képviselők sú­lyos fáradtságról panaszkod­nak az ülések idején. A szellőztető berendezést most átalakítják, hogy a képvise­lők a jövőben me használ­hassák ezt a kifogást.

Next

/
Thumbnails
Contents