Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-12 / 267. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Szerda, 1958. november 12.

Megalapozott termelési terveket

Colynak a leltározások a * termelőszövetkezetekben. Készítik az elmúlt gazdasági év mérlegét. Számba veszik az eredményeket, fogyatékosságokat, hogy okuljanak belőlük. A zárszámadás ugyanis az egyik esztendő végét, másiknak a kezdetét jelenti. Nem lehet tehát megállni és csupán tudomásul venni a lepergett tizenkét hónap tapasztalatait, hanem előre is kell tekinteni. Egy év múlva újra eljön a zárszámadás ideje, s akkor jobb lesz azt hallani a szövetkezeti közgyűléseken, hogy »ismét gazdagabbak léltünk-«. Ám ennek az a feltétele, hogy ezekben a napokban megalapozott tervet dolgozzon ki az 1958— 59-es gazdasági évre minden szövetkezetünk.

Tavaly 93 somogyi tsz-ben készítettek, az idén 120 termelőszövetkezetünkben készítenek zárszámadást. Egy esztendő alatt tehát, ha nem is gyors iramban, de előbbre lépett megyénk tsz-mozgalma a fejlődés útján. Bár nem a tervezett mértékben, mégis nőtt a szövetkezetek gazdasági ereje. Tovább növelni a közös vagyont, a részesedést csakis úgy lehetséges, ha nem hagyják feledésbe merülni az elmúlt esztendő kedvező és kedvezőtlen tapasztalatait. A valóságot behatóan és minden szépítés nélkül elemző gazdasági beszámolók biztos kiindulási alapul szolgálnak a többéi és jobbat ígérő, elérhető célok kitűzéséhez. Ilyen terveket viszont csakis úgy lehet készíteni,, ha abban nemcsak az elnök és néhány vezető, hanem az egész tagság és a szakemberek véleménye is testet ölt.

F

ontos követelmény — amint már említettük —, hogy az új terv a réginek a tapasztalataira épüljön. Számos példa tanúsítja, hogy ott nem érződött számottevően a rendkívüli időjárás visszahúzó hatása, ahol sokoldalú s mind belterjesebb gazdálkodást folytatnak. Nem a véletlen műve, hanem a józan előrelátás eredménye az, hogy például a so- mogyszentpáli Béke Tsz-ben az aszály ellenére is több lesz a részesedés, mint a múlt évben, mert az állathízlalást és állattenyésztést tették fő üzemággá. De kapóra jön az a mintegy 170 ezer forint is, amit aprómagért kap ez a szövetkezet. Amelyik tsz viszont egyetlen — és amint később kiderült —, rosszul megválasztott növényre alapozta sorsát, azt meglepetés érte. Egyik fiatal, 180 holdas közös gazdaságunk 100 holdon vetett rostlent, s a szárazság miatt bizony ráfizetett erre az egyoldalú gazdálkodásra. Másutt a kertészeti termelvények közül csak egyet honosítottak meg, s nem vettek be annyi pénzt, amennyit terveztek, mert a rohamosan megnőtt kínálat leszorította a szóbanjorgó zöldségféle árát. Ezt a l-eckét nem szabad elfelejteni. Meg azt sem, hogy egyes szövetkezetekben a mar- hahizlalási tervek azért hiúsultak meg, mert a tsz nem mérte fel előre, hogy tud-e szerezni kellő számú hízóba való üszőt, tehenet vagy tinót.

A

z állam anyagilag is segíti a tsz-eket, s pár tunk helyes politikája nyomán nincs elvtelen támogatás. A termelést szolgáló célokra jut állami pénz, ha megyan a fedezete, amelyből az visszatérül, de o hanyagul gazdálkodó szövetkezetek tagjainak részesedésére nem folyósít hitelt a bank. Ezt a kormányintézkedést azért idézzük, mert még napjainkban is hallhatjuk azt a könnyelmű kijelentést, hogy »az osztalék megemeléséhez kérünk húszezer forint állami kölcsönt«. Kérni kérhetnek, de nem kapnak. A tisztességes részesedést nem a csekkek aláírása, hanem a tagok egész évben végzett, szorgalmas munkája adja. Ahogyan dolgozik a szövetkezet, olyan módban él tagsága — ezt az igazságot sem árt megismételni most, az új gazdasági év elején.

Az osztalék fontos, de nem egyedüli mércéje a termelőszövetkezet gazdálkodásának. Az a szövetkezet nézhet bizton a holnapba, amelynek tagsága — még a pillanatnyi anyagi előnyéről lemondva is, áldozatok vállalása révén is — megveti jövője gazdasági alapját okos beruházással és erejéhez mért tartalékolással. A bala- tonőszödi Vörös Csillagban sohasem talált talajra az a rövidlátó követelés, hogy »osszunk szét mindent, amit lehet«. Mindig úgy készítik tervüket, hogy a megélhetésre elegendő járandóság fölötti termény- és termék-mennyiséget befektetik a közös gazdaságokba. Szövetkezetük egyre sokrétűbb termelést folytat, s így megelőzik azt, hogy az időjárás szeszélyei miatt egyik évről a másikra meredek lejtőt vegyen a részesedés' grafikonja. Az idén például 120 ezer forintot vitt el tőlük az aszály, de a tavalyinak alig marad alatta a munkaegységenkénti osztalék. Jövőre meg málnát és epret is telepítenek, hogy a bevételnek még több forrását nyissák meg.

Megkülönböztetett figyelmet követel a gyengébben működő, elsősorban új szövetkezetek tervezése. Ezeknél a bajok gyökerét a birtok szűk méreteiben, s a még alacsonyabb taglétszámban lelhetjük meg. Hiába van gatteruk, darálójuk, pálinkafőzőjük, ha nincs annyi emberük, amennyi ura tudna lenni a mezei munkának és a jószágtartásnak is. Ezekben a szövetkezetekben az a leggyakoribb jelenség, hogy a fő üzemágakra — a növény- termelésre és az állattenyésztésre — nem futja erejükből, s nem egyszer napszámosokkal is dolgoztatnak. A külterjesén gazdálkodó, apró szövetkezeteknek a tagjai el kell gondolkodjanak jövőjükről. Az egyhelyben topogásból egy módon törhetnek ki: új tagok felvételével. Gazdaságuk erősítésén csak többedmagukkal tudnak eredményesen munkálkodni. Nem új dolog, de szükséges megint megmondani: közös állatállomány nélkül nincs kellő tartópillére a szövetkezet gazdagabb jövőjének. Megértették ezt a három hónapja alakult nagycsepelyi Béke Tsz tagjai, s ezért elhatározták, hogy januárban vesznek szarvasmarhákat.

M

indenütt elkel a felsőbb szervek segítsége. A gyenge szövetkezetek viszont meg sem tudnak lenni a járásnál, a községnél, az állami gazdaságnál, a gépállomásnál dolgozó szakemberek támogatása nélkül. Ahol a legtöbb a tennivaló, ott a legképzettebb mezőgazdászokra van szükség. A járási tanácsok mezőgazda- sági osztályai irányítsák hát a leggyakorlottabb szakembereket az új vagy gyenge szövetkezetekbe a tervkészítés idejére. A mezőgazdaságig felügyelők — meg a földművesszövetkezeti agronómusok is — azt tartsák napjainkban legfontosabb kötelezettségüknek, hogy segítséget adnak a tsz-ek tervének elkészítéséhez. így jelölhető ki pontosan a szövetkezetek jövő évi gazdálkodásának járható útja. Akik biztosan haladnak majd ezen az úton, azokra nyilván mint példamutatójára tekint fel a környék egyéni parasztsága.

Kutas József

Tizenhárom év számvetése

a

kaposvári járásban

írta: Szikszai László, a járási pártbizottság titkára

Só kat (e jtó dó ti

a Nagyatád és Vidéke Földművesszövetkezet

Ötvöskónyiban házat vásároltak, és azt korszerű bolttá alakították át 150 000 forintért. Rinyaszentkirólyon az italboltot és a boltot korszerűsítették. Nagyatádon 200 férőhelyes hizlaldát, szövetkezeti kultúrhá- zat építettek. Ugyancsak itt épült a megye egyik legszebb cukrászdája is. Bútorbolt azelőtt nem volt Nagyatádon, most az fmsz azt is nyitott.

Hűen tükrözi az elmúlt évek fejlődését az elért forgalom is. 1954-ben a szövetkezet összforgalma 30 millió forint volt, ma

— a negyedik negyedév előzetes terveit is figyelembe véve

— elérik az 50 millió forintot. A nyereség szempontjából a

nagyatádiak a múlt évben elsők voltak a megyében: 914 000 forint volt a tiszta jövedelmük, 1958Tban már a harmadik negyedév végén elkerülték az egymilliót. 1954-ben a szövetkezet állami hitelből fedezte szükségleteit. Ma a saját vagyon meghaladja a 4 millió forintot.

HAZAFELÉ

Nagy Ferenc segesdi gazda megrakta a szekeret kukoricaszárral. Fél holdon termelt kukoricát. Otthon lesi lózza a szárat, és répaszelettel keveri, hogy legyen mit enniük télen a jószágoknak.

J lyénkor választások idején számvetést ^ készítünk. Számvetést arról, mit tettünk jól, és mit nem végeztünk el. Eszembe jut, hogy két esztendeje hirtelen sok bírálónk termett, akik nagy garral azt hirdették, hogy a kommunisták az elmúlt tizenegy-tizenkét év alatt mást se csináltak, mint hibát hibára halmoztak. Mi, kommunisták megmondtuk őszintén, és ma is elismerjük, hogy tévedtünk egyben-másban, de ezek a hibák sem tudják elhomályosítani a tizenhárom év eredményeinek fényességét. Nem tartjuk sem hibának, sem tévedésnek, hogy a föld a paraszté lett, hogy a gyár, a bank, a nagykereskedelem, a közlelcedés, s a föld mélyének minden kincse fölött a dolgozók társadalma dönt és osztozkodik. Nem tartjuk hibának és tévedésnek, hogy ma emberségesebb a munkásélet, mint valaha; hogy megszüntettük a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát; hogy elsöpörtük a gyárosokat, bankárokat, földbirtokosokat, hercegeket, grófokat és bárókat, s ezáltal megváltozott társadalmunk szerkezete; s megszülethetett dolgozó népünk alkotmánya. Ezekre méltán büszkék lehetünk, nincs szégyenkezni valónk sem népünk, sem a világ előtt.

Mi volt a jellemző a felszabadulás előtt? A hárommillió koldusból a kaposvári járásra is esett néhány tízezer. Közülük sokan élésé ttségük ben és végső elkeseredettségükben arató- és cselédsztrájkokhoz folyamodtak. Ka- darkútról, Igáiból és a környékből húszasával, harmincasával vándoroltak ki Amerikába íöldtelen, hontalan szegényemberek szerencsét próbálni, új hazát keresni.

Falvaink életébe csak a felszabadulás, a kommunisták pártja hozott, változást. A mi pártunk döntötte el az ezeréves pert. A kaposvári járásban több mint 67 ezer kát. hold föld került 10 300 család kezére.

Büszkék vagyunk a tizenhárom év eredményeire. Büszkék vagyunk arra, hogy az első ötéves terv az elmaradott Magyarországból iparilag fejlett országot teremtett. Ez idő alatt hatvanöt új ipari nagyüzemet létesítettünk, új szocialista városokat teremtettünk, új iparágakat hoztunk létre. Egy évtizeddel ezelőtt nem gyártottunk arató-cséplőgépeket. Ma gyártunk. És sok mást is. Ipari termelésünk az 1938-ashoz képest megnégyszereződött. Ez fájt az ellenforradalmároknak, a belső és külső reakciónak. Ezért zavarták meg békénket és nyugalmunkat. Népünk sohasem felejtheti el azokat a sötét napokat, a rettegést, melyeket a fehérterror, az ellenforradalom két hete okozott. Az évek távlatából is tiszteletté! adózunk azoknak az elvtársaknak, "kik a kezdet kezdetén, dacolva az elleni or- adalom nyomásával, kezükbe vették az ország sorsának irányítását, s akik életüket áldozták a népi hatalomért. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok elsőként siettek segítségünkre az ellenforradalom utáni napokban. Megmentettek bennünket az inflációtól, a gazdasági leromlástól; iparcikket, élelmiszert kaptunk tőlük, mégpedig sok mindent teljesen ingyen. Gyorsan konszolidáltuk az ország életét.

Dártunk és kormányunk eddigi intézke■* déseiből láthatjuk, hogy az elmúlt tizenhárom év szocialista vívmányainak továbbfejlesztéséért dolgozik. Kijavította a régi vezetés elkövette hibákat. A parasztság örömére szolgál, hogy megszüntettük a kötelező beadást; előnyös felvásárlási rendszert vezettünk be, s ezáltal a dolgozó parasztok jövedelme megduplázódott. A kormány eltörölte a sok középparasztot is sújtó mezőgazdaságfejlesztési járulékot. Hogy járásunk dolgpzó parasztsága gazdaságilag mennyire került jobb helyzetbe, néhány példával szeretném bemutatni. Földművesszövetkezeteink kiskereskedelmének forgalma 1952-ben még 78 300 000 forintot tett ki, 1957-ben már 167 910 000 forint forgalmat bonyolítottak le. Ebben a számban még nincsenek is benn a járási székhely üzleteiben történt vásárlások. Már az idei év első felében 75 millió forintot forgalmaztak földmű- vesszövetkezeteink, pedig tekintve, hogy járásunk lakossága mezőgazdasági, főfoglalkozású, jövedelmének zömét csak a második félévben kapja, vagyis előreláthatóan az idei forgalom a tavalyinál is nagyobb lesz. Járásunk lakossága 1957-ben 17 százalékkal többet költött ruházatra, mint öt évvel korábban. 1954-ben az egész járásban föddművés- szövetkezeteink nyolc motorkerékpárt hoztak forgalomba, ezzel szemben 1957-ben már 160-at. Eladtak ezenkívül 800 kerékpárt, 1000 darab tűzhelyet, 180 mosógépet, 420 különböző típusú rádiót és másfélmillió forint értékű bútort Megnőtt falun az építkezési kedv is. Négy évvel ezelőtt a tüzelő- és építőanyagértékesítéssel foglalkozó telepek havi forgalma 50—60 ezer forint volt. Ma ezek a telepek ötszörannyi betéteire tesznek szert Csak egy példát említek, A kösikorpádi TÜZÉP-telep egymaga 450 000 forint havi forgalomnál tart. Csupán 1957-ben 260 ház építésére kértek engedélyt a járás lakosai. Ez évben 53 ház építésére 1 700 000 forint kölcsönt adtunk a dolgozóknak;

lie sok más változás is történt a járás- ban. 1945 óta tíz község kapott bekötő utat, most épül a somogyaszalói út és az őrei bekötő út. Harmincöt községet autóbuszközlekedésbe kapcsoltunk be. Járásunk községeinek kétharmad részét ma már autóbuszjárat köti össze egymással. 1945-ben még 51 községünkben nem volt villany. Ma már csak 13 községben világítanak petróleummal, hároméves tervünk végére [mindössze két-három községünk marad villamosítatlanul. A felszabadulás óta 36 község kapott telefont. 1949 óta járásunkban 73 népkönyvtár létesült, s ezek több mint 30 000 kötet könyvet tartanak. Negyvennégy kultúrotthon épült a járásban. A kulturális fejlődést mutatja a rádióelőfizetők számának rohamos növekedése is. 1938-ban mindössze 927 rádióelőfizető volt, ma viszont 15 000 rádióelőfizetője van járásunknak. A körzeti orvosok száma a járásban 1945-höz viszonyítvk nyolccal szaporodott. Ma már 3200 főre jut egy-egy orvos, szemben a felszabadulás előtti 6 000-reL

Nagy gondot fordítunk a felnövekvő nemzedék nevelésére. A felszabadulás óta 12 új iskolát építettünk, s a régi 171 tanteremmel szemben ma 252-ben tanít a régi 174 pedagógus helyett 348 pedagógus.

1945-től négymillió forintot fordítottunk iskolák felújítására, s több mint egymillió forintot iskolai bútorok vásárlására, körülbelül száz iskolát láttunk el teljesen új berendezéssel. Régen egyetlen tanár sem tanított járásunk iskoláiban, ma 98 tanár tanít. Azelőtt hét óvoda volt, ma 18 van. Ugyanígy le lehet mérni minden községben, mit hozott a lakosságnak a felszabadulástól eltelt tizenhárom esztendő.

Ezt az arányt a jövőben még tovább akarjuk javítani. Több iparcikket akarunk adni a falunak, de több mezőgazdasági terméket vár a város is a falutól. Éppen azért, mint mindig, most is nyíltan és őszintén beszélünk erről a kérdésről. Megmondjuk, hogy ennek egyetlen és reális útja: a nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérés. Ezt annál is inkább vallhatjuk, mert járásunk termelőszövetkezeti tagjainak nem kell szégyenkezniük a kívül állók előtt, többségük életszínvonala megközelíti a középparaszti életszínvonalat Nagyon világosan látjuk — s azt akarjuk elérni, hogy ezt minden munkás és dolgozó paraszt is megértse —, hogy a szocializmus építése csak. akkor fejeződik be, ha faiun is megteremtjük a korszerű, gépesített, árutermelő, szocialista nagyüzemű gazdaságokat. Az a fő célkitűzésünk, hogy a jövő esztendőben ne legyen 500 holdon aluli termelőszövetkezet. Arra neveljük termelőszövetkezeteink tagjait, ne zárkózzanak el a kívül állóktól, mert sajnos, vannak ilyen tünetek néhány szövetkezetünkben. Célkitűzésünk az isi, hogy termelőszövetkezeteink megszilárduljanak, s jó gazdálkodásukkal vonzzák magukhoz a dolgozó parasztok tömegeit.

Választási gyűléseinken ismertetjük az ország, a megye, a járás hároméves tervét, s egyben lebontjuk községszintre is, kérjük a lakosság tevékeny támogatását é tervek megvalósításához. A hároméves terv minket is kedvezően érint, hiszen falvainkból mintegy 2000—2500 ember jár be Kaposvárra dolgozni, s nekik is érdekük, hogy a Gépjavító Vállalat és a Mélyfúró Vállalat helyébe kábel- és csőgyár települjön. Érdeke a mi járásunk lakosságának is, hogy növekedjék a munkás- osztály bázisa a megye, székhelyén, mert hiszen a Kaposvári Ruhaüzem és a textilművek bővítése munkaalkalmat jelent a környék falvaiban élő földnélküli embereknek is.

Most, amikor választásra készülünk, azt is érdemes megvizsgálni, kik voltak régen a járás, a megye, az ország vezetői. Olyan emberek, akiknek havi jövedelme meghaladta a 120 ezer pengőt, akiknek autójuk, kastélyuk volt és Monte Carloba járhattak huszonnégy óra alatt elkártyázni a nép véres verejtékének gyümölcséi:. A járás főszolgabírája volt hosszú ideig nemesdédi Stephaich Pál földbirtokos (a későbbi alispán veje), 1928-tól í 943-ig egy züllött dzsentri, nagybarcsai Bar- csay Ákos, 1943-tól 44-ig budafalvi Vermes Dezső, a nyilasok idején pedig dr. Sárközi Béla bodrogi földbirtokos töltötte be a főszolgabírói széket. Kit képviseltek ők, kiknek a bánata fájt nekik? A népé biztosan nem. Ma a megye, a járás, a községek vezetői munkások és dolgozó parasztok, olyan emberek, akik nem is olyan régen még üzemekben, munkapadok mellett vagy kint a földeken dolgoztak. Ezekhez a vezetőkhöz bátran mehetnek a dólgozó emberek problémáikkal.

jlfi most azt várjuk és kérjük a dolga- zóktől, hogy jobbam támogassák a november 16-án megválasztásra kerülő tanácsokat, mint eddig, éljenek jogaikkal, ve- gyének részt a község ügyeinek intézésében, valósítsák meg velük közösen terveiket, elképzeléseiket!