Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-01 / 258. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Szombat» 1958. november 1. V A f ilmoper a tőrnek csaik feléjük kellene fordulnia felvevőgépével, és a néző érzékelné arcukról, ruhájukról, mosolyukról egy üzem gondját, amely létezik, viaskodni kell vele, és hogy az összeráncolódó homlok végül is kisimuljon, ilyen emberek kellenek a gátra. Mindenki emlékszik még azokra a hónaipoikra, amikor csak névé és létszáma volt az üzemi tanácsnak a Csurgói Faipari Vállalatnál. De felmérhető az a több mint négy hónap is emberségben és szakmai előrehaladásban, amióta a 21 munkásdolmányoi tanácstag a munlkásigazgatóval és a főkönyvelővel égyütt azért dolgozik, hogy a lehetőségek szerint mindenki megelégedjék ebben a vidéki gyárban, és a közvagyon se legyen Csáky szalmája. Sőt! Valahogy erről az utóbbi pór 'hónapról, a tettek idejéről forgatjuk szívesebben a szavakat. Az 54 éves Fábián ^ólának nagyon igaza van, amikor azt mondja: — Sókat számít, hogyan foglal állást a 21 tanácstag az üzemben, amikor — mint most is — áll két gatter, és az ott dolgozó szakmunkások éppen hogy csak foglalkoztathatók valahogy, a vezeték útját árkolják, vagy udvart söpörnek, mert... Miért? A villogó tekintetű, kopaszodó, de csupatett ember, Horváth János a levegőbe néz, összeszorítja fogait, s villanásnyi' gondolkodás után kész a válasszal: — Valamiért Romániából a lekötött háromezer köbméter fa helyett csak ezerkettőszáz érkezett meg. Ha kapitalista üzem lettünk volna, akkor az igazgató kimondja a végszót, s a bérelszámolóban egy seregnyi ember megkapja munkakönyvét. De hát azért fordult-e negyvenöt óta a világ kereke? Mert fordult! És mi, az üzemi tanács, a gyár vezetői vakartuk ugyan a fejünket, de azt mondtuk: senkit sem küldünk el! Nem "volt könnyű a további, de találtunk nekik munkát, még ha' nem is az a termelés van mögötte, mint ha az előírt feladatot végeznék. Megbecsültük őket, és ha majd megjön az anyag, nem állunk ölhetett kézzel amiatt, hogy szélnek eresztettük jól bevált szakembereinket. Ezt megérteni és megértetni nem olyan egyszerű dolog. — Álmatlan éjszakák? — Voltak! De most már mindenki tudja, mi miért van, hogy csak átmeneti állapot az egész. Azt is, hogy ilyen nehézség közepette, itt nemigen lesz mód nyereségrészesedés kifizetésére. — De hát csak megállapítjuk-e a zökkenőket? — kérdem. — Van kivezető út is a bajból, nemde? Megtaláltuk I — így Somogyvári Ferenc. Csak ehhez mások segítsége is kell. Miért hozzuk Csurgóra a román fát? Romániához sokkal közelebb is végállomáshoz érhetne az. Mert ha mi, a bennünket körülvevő erdőkből kapnánk a rönköt —, amelyet most előbb Pestre és ide-oda cipelgetnek elfűrészelni, aztán visszahozzák — nem lenne szükség kerülőkre. Itt vannak a mi fűrészgépeink, embereink. Felajánlottuk, adjanak rönköt, mi készítünk deszkát magunknak. Sohase lenne anyaghiányunk. Az ujját rendezgeti, aztán kiböki: — Nem vagyok én matematikus, de azt tudom, hogy ez jobb volna nekünk, és olcsóbb lenne az államnak, pláne, ha ... Hát ez bizony a »pláne ha« nélkül is így igaz. És »pláne« szükségét érzik a jobb anyagellátásnak akkor, ha majd úgy fejlődik az üzem, mint «hogy erről már öregek és d&ndban fa örömben — Beszélgetés üzemi tanácstagokkal — fiatalok a vállalatnál beszélgetnek. — Hát hogyne támó- gatná az üzemi tanács azt a gondolatot, hogy inkább a bútorlap-gyártást fejlesszük — toldja meg Horváth. Ném valami távoli álom ez. Itt van a Könnyűipari Minisztérium felelős beosztottja, és kísérteti darabokat készít a bútorlapból. Kérdés: — Milyen ered« ménnyel? — Valamennyien olyan arccal néznek, mint ha legalábbis a totón nyertek volna, és mái hallom, hogy eddig bizony szép sikerrel. Az ország bútorlap szükségletét — amelynek jó része import — Csurgóról fedeznék. Aztáh vannak itt tervek a kis kapacitással működő konyhabútor- üzem fejlesztésére is. Valamiféle bútorkombinát? Igen. Bemegy a rönk, kijön a bútor! A szakmunkás-utánpótlást a tanműhely tanulóiból mindjárt pótolni tudnák. Sőt! Sok Csurgó környéki munkás felvételére nyílna lehetőség. Attól függ, hogy a minisztériumbán mit határoznak. Ezért az üzemi tanács egyelőre csak a berendezés következő évi bővítéséről döntött nemrég, reálisan. Az is igaz, hogy erőfeszítéseket tesz a tanács minden tagja a dolgozók munkakörülményeinek javítására. A porelszívó? Arról panaszkodnak. Minden meglenne, csak a DÁV jutna tül már egyszer az iha- rosberényi trafó átszerelésnek ígérgetésén. Egyedül ettől függ: be tudják-e kapcsolni rövid időn belül a porelszívó berendezést. — Hogy mi foglalkoztat bennünket? — kérdi valaki. 1— Belekezd tünk az ebédlőnek használt kultúrterem meghosszabbításába is. Azért, hogy a munkásoknak ne futtából, állva, és egészségtelen körülmények között kelljen elfogyasztaniuk az elemózsiát. Poros üzem vagyunk, tudjon a munkás rendesen mosakodni, enni. Úgy gondoltuk, nyolcezret mi biztosítunk hozzá a vállalatfejlesztési alapból, a többit a tanács adja, az építkezést elvégezzük társadalmi munkában... — És? — És leállították az egészet' Félbemaradt az építkezés. Pedig nagyón jó lenne, itt mindenki szomjazik a műveltségre. Volt egy-két előadás a társadalmi tulajdón védelméről, közgazdasági kérdésekről. Valamennyien eljöttek a mieink, csak hát ilyenkor már nem kellemes kintről hallgatni az előadót... Nem mondom, csak gondolom, hogy felületesség volt leállítani ilyen lelkes kezdeményezést, és ha a pért művelődéspolitikai határozatának szellemében akarunk ügyködni a kiművelt munkáskoponyákért, akkór ezeknek az üzémi tanácstagoknak ke’l igazat adni, és sürgősen támogatni őket. Van itt gond! Tartani az átlagbéreket, küzdeni az alkoholizmus ellen, felkészülni az évvégi leltározásra. Ki mondhatná minderre, hogy »babaruha«-játék egy gyár falai között? Még akkor sém, ha a problémák többsége csupán átmeneti. És mégis! Többet láttam beszélgetésünk alatt a tanácstagokat mosolyogni, mint homlokot ráncolni. Hogyan mondta Horváth János? Mosolygósabbak lettek az üzemben az emberei!:. A pillanatnyi problémák ellenére is! Mert gordok közt mosolyogni annyit tesz, hogy bízni valamiben, a megoldásban, a kivezető útban, bízni a 21 munkástanácstagban, akik —- mindenki tanúsíthatja — egy emberként állnak az tizem élén, és biztosan tartják kezükben a kormánykereket. Ennek az is örülhet, aki kormányoz és az is, aki a kormányosra bízza mayát. Akadály mindig volt és lesz. Csak szív legyen és becsület a leküzdéséhez! S ha mérlegre tehetnénk Csurgón a gondot és az örömet, az utóbbi fölénye aligha lenne kétséges. Nem akartunk valamiféle »hivatalos« szóbeszédbe merülni. Mégis ide írom, hogy segítség kellene' a 21 embernek abban, amit legnagyobb igyekezetükkel sem tudnak egymaguk megoldani. A beszélgetésből megemlítetteket — úgy véljük — »-hivatalossá« teszi a felvetett problémák va- 'ódisága. Szegedi Nándor ŐSZI ESTÉKEN ■ jfc . ■ ■■ 4» • -v-s .itlili! 'iffÉpÉ-" í ;' ™:'?' Munkában a faragókés Jalsovecz Ferenc szabási faragómüvész kezében. Mióta régi kívánsága teljesült — ő lehet őrizője a tsz juhállományának —, azóta müvészkedő kedve is megújult a fiatal parasztembernek. Most már este, lámpavilág mellett is sokszor előkerül a faragókés. Faraghat kedvére. Jelenleg egy fa alatt ülő pásztor figurájának kifaragásan dolgozik elmélyült komolyan. A termelési tanács munkatervéről Mint már hírül adtuk, a napokban ülést UrtoU a ihíjSíHjV vá- Ufutmánya. Ezt megelőzően a iVilJZoV választmánya mellett működő megyei termelési tanács is Ülésezett. Az értekezleten Hada Ernő, a termelési tanács titkára tartott beszámolót. Az előadó a iólf.müvc* zöveUrezelek termelési teTV.'.'-áOtiftágP.lnak feladatairól beszelt.- Elsőrendű feladatunk a mezó- gftzdaság szocialista áiázervezé- üón munkálkodni» Termelői? következetek, egyszerűbb szőve *..ezéti fonnák — szakcsoportok, társulások - létrehozása s a meglévők er.-cítcse, támogatása — mondotta. - Az MSZMP agrártéziseinek valóra váltásából a iöldmüvesszö- vetkeze leknek is ki kell venni a részüket. Nem az a cél, hogy egy- gyel több tsz, szakcsoport vagy társulás működjék. Pusztán ezek számszerű emelkedése nem oldja meg a mezőgazdaság kollektivizálását. Életerős, jó eredmények elérésére képes, az egyéni gazdaságoknál nagyobb jövedelmet biz- tolító szövetkezetekre, társulásokra van szükség. Ilyenek életrehi- vását segíthetik és segítsék is elő a szövetkezetekben működő termelési tágbizottságok. Hisz ezekben a bizottságokban olyan emberek vannak, akikre hallgat a falu. A helyi adottságoknak megfelelően' cselekedjenek, ismertessék meg a parasztokkal a közös gazdálkodásban rejlő lehetőségeket. Gyakorlatilag bizonyítsák be, hogy a gép, a modern agrotechnika nemcsak szóbeszéd, hanem biztosítéka — de egyben feltétele is — a könnyebb munkával elérhető magasabb terméshozamnak. Ezenkívül természetesen van más 'ennivaló is, ezekről sem szabad elfeledkezni - hangsúlyozta az előadó. — Földművesszövetkezeteínk évről évre több mezőgazdasági termelési problémával foglalkoznak. A gazdaem’ocr mind gyakrabban fordul segítségért az fmsz-hez. Es állni kell a sarat, adni, amit lehet. A jó tanács, felvilágosító szó még csak pénzbe se kerül, ne fukarkodjunk hát vele. Szerződés- kötéskor. burgonyacsere-akció lebonyolításakor szintén sokat segíthetnek a termelési szakbizottságok. Köztudomású, ha egészséges, mindenképpen megfelelő gumó kerül a földbe, tíz—húsz mázsával is több termés várható. Hallassák szavukat a földművesszövetkezet emberei a »►burgonyát csak egy dűlőbe«, s a tájtermelés kialakítása céljából is. Rada Ernő ezután a termelési tagbizottságok tagjainak példamutatásáról beszélt. — Az istáilótrágya kezeléséről sokat és nem egy alkalommal szóltunk. De eredmény alig mutatkozott. Legalább a termelési tagbizottságok tagjai ne feledkezzenek meg erről. Biztosan találnak követőre. A pétisón kívül alig használnak más műtrágyát a parasztok. Ez a mennyiség elenyésző a tsz-ek által egy-egy holdra felhasznált mennyiséghez mérten. Pedig ez is a jobb termés biztosítéka. A beszámoló után Németh József, a MÉSZÖV főosztályvezetője ismertette a termelési tanács mun- katervét, és kérte, hogy a tagság javaslataival kiegészítve terjesz- szék a MÉSZÖV választmány elé. Több értékes javaslat hangzott el, többek között a földművesszövetkezetek és a gépállomások Jövőbeni kapcsolatáról stb. Molnár Imre, a megyei tanács föagronómusa javasolta, hogy az aprómag-cséplésbén mutatkozó nehézségek elkerülése céljából' mérjék föl a falukban a pillangós növényekkel bevetett területet, s ennek megfelelően szerződjenek csépeltetésre a gazdák. Es mindjárt a gépnél módot lehetne találni a cserére is. Megfelelő minőségű és ólomzárolt lóhere- és lucernamagot cserélhetnének a termelők. S így a következő évi vetés fertőzési lehetősége is csökkenne. A javaslatokkal kiegészített munkatervet a választmány elfogadta és jóváhagyta* Volt itten demokrácia, kérem! (Jegyzőkönyv a parlament ülését öl 1925. július 8-án) Akadnak naív emberek, akik talán nem is rossz szándékból, mégis gúnyos arcot vágnak, ha a demokráciáról van szó. Menten előhozakodnak ilyenkor a múlttal: »Bezzeg, akkor lehetett demokráciáról beszélni, mert volt több párt, ellenvetés, vita a parlamentben«. Volt, szó se róla. Vitatkoztak, sőt oda-odavágtak egymásnak - volt mit — a honatyák, néhanéha még egymás szennyesét is kiteregették. No de származott ebből legcsekélyebb haszna is a népnek? Hogy mire és kiknek volt jó a többpártrendszer, ime, fény derül erre a parlament egyetlen üléséről készített gyorsírói jegyzőkönyvből is. Beszéljen ez a fennmaradt hiteles írás az igazságról. Nem mi mondjuk, ok írták le ... Zsitvay Tpbor elnök: Következik Pakots József képviselő úrnak a gödöllői főszolgabíró béka-egérharca tárgyában a belügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Perlaky György jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a gödöllői főszolgabíró béka-egérharca tárgyában... Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Pakots József: T. nemzet- gyűlés! Azzal a kérdéssel kellene kezdenem interpellációmat, hogy hova lett a tavalyi hó? Egészen humoros és különös eset ez, amely múzeumba való, a közigazgatási csodabogarak közé, hogy a gödöllői főszolgabíró úr, akit vitéz Endre Lászlónak neveznek — vajon van-e valaki, aki e nevet nem ismerné — (Szeder Ferenc: Vitéz Endre Zsigmond fia?), hatalmas köz- igazgatási erejével nekitámad egy, a járása területén élő lakosnak, aki véletlenül hírlapíró, és akivel neki hosszú hónapok óta a nyilvánosság előtt kemény küzdelme- folyik. Lévay Jenő hírlapíró a Pesti Napló című lapban cikksorozatok kapcsán foglalkozott azokkal a közigazgatási — enyhén szólva túlzásokkal —, de mondjuk így atrocitásokkal, amelyek vitéz Endre László főszolgabíró úr részéről elkövettetnek, illetőleg nemcsak az ő részéről, hanem az ő alantas tisztviselői részéről, a községi bírók és községi jegyzők részéről is, mert hiszen vitéz Endre László főszolgabíró szelleme sikeresen gyökeresedett meg a g&Jölüői járásban. Jaj volna annak a községi jegyzőnek és községi bírónak, aki szembe merne helyezkedni a nagyhatalmú főszolgabíróval. A régi hagyományos gödöllői nagy udvartartások szelleme úgy látszik, meghatotta, királyi allűrjei támadtak, gödöllői kiskirály lett, és immár odáig terjedt az ő nagyhatalmi túl- tengése, hogy havat varázsol oda, ahol nem volt. Márciusban, sőt az egész télen — elmondhatjuk — olyan kevés hóhoz volt szerencsénk, hogy úgy szoktunk megemlékezni a télről, hogy egészen enyhe nyarunk van. Egyáltalán alig esett hó az országban. Rákosii geí községben lakott a nevezetes hírlapíró, aki egyáltalán nem élvezte a hó áldását. Mégis megtörtént az, hogy március 17-én, úgy látszik senki által sem tudomásul vett hó esett Rákosligeten, és a hírlapíró elmulasztotta a havat eltakarítani lakása elől. Kapott egy idézést a főszolga- bíróságra, ahoQ meg kellett jelennie, ott kellett hagynia a foglalkozását. Ebben a nevetséges kihágási ügyben kihallgatták. Kifogásait megtette ellene, elfogultsági kifogást emelt a főszolgabíró, illetve ennek összes tisztviselői ellen. Pohl Sándor büntetőbíró indította meg ellene a kihágási eljárást. Kérte, hogy küldjenek ki új bírót. Pest vármegye alispánja rövid úton intézkedve elutasította a fellebbezést, és nem volt hajlandó más bírót kiküldeni. Ezt az esetet nem tartom valami borzasztó, világrengető esetnek, de nagyon jellemző. Jellemzőnek tartom azért, mert egész aktahalmaz származott belőle, hogy volt-e hó, vagy sem március 17-én Rákosligeten. .. De nem egyedüli eset a hóeset, hanem általában úgy látszik, közigazgatási gyakorlata van a főszolgabíró úrnak, hogy ilyen apró kis invektí- vákkal akarja nyomorítani járása területének lakosságát, így megtörténtek olyan tréfás esetek, hogy valaki bement a főszolgabíró úr hivatalába, és mert nyitva volt a szemközti ablak, és az ajtó becsapódott, már kihágást követett el az illető. Vagy ha valaki valahogyan szórakozottságból nem köszönt, ezért is kihágást követett el... Egész adathalmazom van ezekről a dolgokról, amelyek különben köztudomásúak, nem kívánok tehát velük foglalkozni. Inkább csak humoros oldalát látom a dolgoknak, amelyek mögött azonban van egy kis tragikus izé, tragikus vonás is. (Lendvay István: Mi az a tragikus izé? Én ilyet nem ismerek az aestetikából!) ön az aestetika szabályait a legkevésbé ismerheti, amikor ilyen állapotban be mer lépni a nemzetgyűlésbe! (Lendvay sokszor jelent meg részegen az ülésen. A szerk.) A tragikus vonás ebben az, hogy ilyen komoly dolgok hosszú időn keresztül nem jutnak el az elintézéshez. (Lendvay István: Mi az a tragikus izé?) Elnök: Lendvay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Pakots József: Ha majd a képviselő úr interpellál, és én miniszter leszek, akkor válaszolok magának. A tragikus benne az, hogy amíg ilyen komolytalan molesztálásoknak van kitéve az ottani lakosság, másrészről egészen komoly jellegű dolgokban a legride- gebben elutasító álláspontra helyezkedik ez a főszolgabíró... ez azonban a törvénnyel és az igazsággal teljesen ellenkezik, de ellenkezik a józansággal is. (Lendvay István: A tragikus izé? — Peyer Károly: Hol van itt már a józanság délután öt órakor? — Lendvay István: Hát maga mikor bútorozta be a lakását? — Peyer Károly: Szép virágszál! — Lendvay István Pakots József felé: A tragikus izére rátett egy monoklit! Hogy hívják ezt?!) Elnök: Több ízben kértgm már képviselő urat, hogy méltóztassék csendben lenni. Kénytelen leszek a képviselő úrral szemben erősebb eszközöket alkalmazni! (Lendvay István ismét közbeszól.) Lendvay képviselő urat figyelmeztetésem ellenére való rendzavarásért kénytelen vagyok rendreutasítani. Pakots József: A főszolgabíró úr nagyon rettegett férfi a járásban, mert rengeteg panasz érkezett ellene, s mindeddig rendületlenül ül a maga főszolgabírói székében, és senki hozzányúlni nem mer (Lendvay István: Na!) Hogy nem mernek hozzányúlni, annak külső szimbólumai ott vannak hivatali helyiségében: tizenegy Mannlicher van gúlába rakva. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Azért van itt ellenőrző katonai bizottság! — Lendvay István: Ez szép válasz volt, mondhatom! Neki csak a Móric tud súgni, idáig süllyedt. — (Derültség.) Ez is rossz volt, mert véletlenül nem súgott! (Lendvay István: A súgó volt rossz!) Tizenegy ilyen fegyver mordály van gúlába rakva a főszolgabíró szobájában. Kérdeznem kell, hogy vajon ez a hivatali felszereléshez tartozik-e, vagy * ahhoz a komolysághoz szükséges, amelyet egy járási vezetőnek kell tanúsítania?. .. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét beidézni. .