Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-05 / 261. szám

} I A hangon£úli sebességek felé Összeállított a: SZŰCS J. Manapság sok szó esik a ' hullámok az okai, hogy a lés kezdeti időszakában ézeik hangnál gyorsabban vagy ép- 1 hang-ebessegnek a repülésben t voltak az egyedüli eszközök, pen sóikkal gyorsabban közle- "tiszteletre méltó« neve van. ködő reipülőgépekrők Terme- i Ez a jelenség M 1,3 érték szeles, hogy az újságok első­sorban az ilyenszerű, kiemel­kedő eredményeket ismertetik leginkább, de nagyon helyte­len volna ebből arra következ­tetni, hogy ma már a repülő­gépek közül a hangnál gyor­sabbak vannak túlsúlyban. Hogy csak mást ne is említ­sünk, a TU-104-ről nagyon sokszor úgy beszélnek, mint a hang terjedési sebességét el­érő utasszállítóról, pedig a TU-104 800 és a TU 104/A 1000 km/órás teljesítménye még a hangon inneni régióik­ba tartozik, hiszen, mint is­meretes, a hang terjedési se­bessége szobahőmérsékleten, tengerszinten fcb. 340 méter másodpercenként, azaz 1220 km/óránként. Ezzel szemben igaz, hogy már .jó néhány éve vannak olyan kísérleti — sőt az utóbbi években már rendszeres szol­gálatot teljesítő katonai — repülőgépek is, amelyek úgy­nevezett, szolgálati csúcssebes­sége jelentősen meghaladja a hang terjedési sebességét. A hang sebessége A hang sebességének emlí­tésekor látjuk, hogy az' emlí­tett 1220 km/óra csak bizo­nyos hőmérsékleti és légnyo­mási helyzetben érvényes. Ha ugyanis a levegő hőmérsékle­te emelkedik, vagy - nyomása, akár az időjárás, akár maga­sabbra emelkedés következté­ben csökken, a hang sebessé­ge is csökken; hiszen köztudo­mású, hogy a hang sűrűbb közegben gyorsabban, rit­kában lassabban terjed. Ebből nyilvánvaló, hogy a bennün­ket környező légkörben, at­moszférában a hang sebessé­ge igen változó lehet. A légkö­rön túl viszont már nem is beszélhetünk hangsebességről, hiszen 12 km-nél nagyobb magasságban a hang már nem terjed, sebessége nulla. Hogy mégis ezt a jóformán mindenütt változó sebességét használják a repülőgépek ha­ladási sebességének jelölésé­re, nem véletlen. Vannak ugyanis olyan jelenségek, me­lyek mindig a hangsebesség megközelítésekor lé'pnek fel, függetlenül attól, hogy az igen hideg időben, nagy légnyomás mellett 1300 km/óra, vagy nagy magasságiban, ritka leve­gőben csak 600 km/óra érté­kű. Ezekkel a kérdésekkel Ernst Mach osztrák fizikus (1838—1916) foglalkozott elő­ször behatóbban. Máig is őró­la nevezik a hangsebesség és a haladási sebesség viszony­számát Mach-számnak. A Mach-szám nem valami állan­dó értéket jelöl, hanem azt' mutatja, hogy ott, ahol a re­pülőgép jelenleg éppen repül, haladási sebessége hányadré­sze vagy éppen hányszorosa az ottani hangsebességnek. A Mach-számot M-mel rövidítik, és újabban a sok számjegyű kilométeróra értékek helyett ezzel jelölik a repülőgépek se­bességét, így; M2 = 2440 km/ óra. Ha €|gjo repülőgép szárnya körül az áramlás sebessége (te­hát a repülőgép haladási se­bessége) megközelíti a hang- sebesség 60 százalékát; azaz az M O, 8 értéket, a levegő már nem fog a szárny körül Simán, összenyomható gáz módjára áramlani, hanem ha­sonló lesz az összenyomhatat­lan folyadékokhoz. Ennek kö­vetkeztében a gép légellenál­lása hirtelen megnő, a repü­lőgépről, a hajóknál tapasztal­ható hullámokhoz hasonló léghullámok, lökéshullámok lépnek le. Ez a hirtelen nyo- ■aásnövekedés, ezek a lökés­nél megszűnik. Azt láthatjuk hát, hogy M O, 8—1,3 sebesség között egy nagy ellenhatású, lökéshullámokat keltő sebes­ségtartomány (régió) húzódik. Ha azonban ennek a régiónak felső határát elértük, a sebes­ség már nem növekszik to­vább aránytalanul, megszűn­nek a lökéshullámok is. Jog­gal nevezték el ezt a sebe5-égi tartományt "hang-gát«-na\k, hiszen elérésekor a repülőgé­amelyekkel az ember ■ elhagy­hatta a Föld felszínét. A második csoportba azck a légi járművek tartoznak, amelyeken haladásuk közben keletkezik a felhajtóerő, de amelyek nehezebbek a leve­gőnél. Ilyenek a repülőgépék, vitorlázórepülők, helikopterek. Mind az első, mind a máso­dik csoport tagjai csak akkor repülhetnék, ha a Föld légkö­re elég sűrű körülöttük ahhoz, hogy előny lehessen könnyű­ségük (a léggömböknél), vagy pék olyan akadállyal tál átkoz- szárnyaikon felhajtóerő kelet­tak, amelyet nehezen bár, de át lehetett "ugrani«. Ne menjünk azonban ilyen messzire, hiszen az algebrát sem lehet megérteni, ha nem ismerjük az egyszeregyet. Mi pedig máris a repülés algeb­rájával foglalkoztunk, anél­kül, hogy bizonyosak lennénk, mindenki tudja-e az egyszer­egyet. Nos, azok kedvéért, akik nem tudják (s ez egyál­talán nem .szégyen) lássuk, hogyan is repül a repülőgép. ElscÄcrban kü/’.önböztes —-:k meg a repülésnek három faj­táját. Az egyik az, amelyet a léggömbök, léghajók használ­nak. Ezek a beléjük töltött igen könnyű "gázok következ­tében egészükben könnyeb­bek, mint az általuk kiszorí­kezzék (a repülőgépeknél). Ezek tehát ha nem is a Föld­höz, de annak légköréhez van­nak láncolva. A harmadik csoportba azok a szerkezetek tartoznak, ame­lyek repüléshez már nem szükséges a levegő, mert kez­deti sebességük oly nagy, hogy le tudják küzdeni a Föld vonzóerejét, vágy pedig hajtó­művük önmagában nagyobb tolóerőt tud termelni, mint 'amennyi súlyuk, így szárnyak nélkül is levegőbe emelkedhet­nek, holott jóval nehezebbek a levegőnél. (Ezek a rakéták.) Bár az igazán nagy, hi-oer- szónikus sebességek elársrét az ilyen szerkéz,etek biztosít­ják, bennünket mégis inkább a második csoport érdekel, hi­szen a világ repülőgépein repülőszer kereteinek ?eg- ’ i jebb ezredr.’ezét tehetik azok tott levegő. Ezgk . a légijármű- 1 az összes egyéb repülőkészülé- vek tehát inkább úsznak, le­begnek a levegőben, mintsem repülnek. Ma már jelentősé­gük egyre csökken, de a repü­kek, amelyek nem a második csoportba tartoznak. Azonkí­vül pedig a második csoport­ba tartozókat nevezzük repü­lőgépéknek, a többiek raké­ták, lövedékek, léggömbök stb. A második csoportba tarto­zó repülőgépek mind úgyneve­zett aerodynek, dinamikus repülőszerkezetek, azaz hala­dásuk következtében szárnyai- . kon keletkezik a felhajtóerő. I Álló repülőgépekről nem be- I szélhetünk, csak a földön. 1 Előfordul, hogy a földhöz vi­szonyítva egy-egy lassúbb re- < pülőgép állni látszik, de csak akkor, ha erős széllel szemben halad, így a levegőhöz viszo­nyítva mégiscsak halad, szár­nyain keletkezik áramlás, fel­hajtóerő. A helikoptereik is megállhatnak a levegőben, de csak úgy, hogy közben forgó- szárnyaik gyorsan járnak kör­be, és azokon keletkezik lég­áramlás, felhajtóerő. A szárnyaik alakja olyan, hogy előrehaladtukkor (vagy ha körülöttük a levegő hátra­felé áramlik, ami mintegy) fel­hajtóerőt termelnek. A felhaj­tóerő-termelést a szárnyaik metszeti alakja, profilja bizto­sítja. A szárny alul laposabb, felső részén íveltebb. dombo- rúbb. Ennek következtében a -szárny orránál, »belépőélánél« kettéváló levegő a szárny domborúbb része felett hesZ- szabb utat kénytelen megten­ni. Ez csak úgy lehetséges, ha gyorsabban áramlik. Ott pe­dig, ahol az áramlás gyorsabb, szívás keletkezik, hiszen a gyorsulás következtében mint­egy hfsabbá, kisebb nyomású- . vá Válik a levegő. (Folytatjuk.) Űj típusú atomreaktorok A Szovjetunióban új típusú atomreaktorokat készítették. Nagy érdeklődést keltett Iszaak Kikoin akadémikus reaktorá, melybén az atom-üzemanyagot, az uránt egy gázvégyület (hexafluor tartalmú irtán) helyettesíti. Ez a vegyüleí cgybén hővezető is. Nincs kizár­va, hogy a jövőben ezt az üzem­anyagot turbinák és dugattyús motorok meghajtására is fel tud­ják használni. Az ilyen reaktor rendkívül gazdaságos, mert az alom-üzemanyag kicserélésekor nem kell leállítani az aggregátort. Nem kevésbé érdekesek a gyor­sított neutronokkal hajtott reak­torok. Előnyük a csekély térfoga­ton kívül, a meglehetősen magas energetikai kapacitás. Az első ilyen kísérleti reaktort 1955 áprili­sában helyezték üzembe. Egy év múlva elkészült a második, 1957 derekán pedig a harmadik. Ez év júliusában üzembe helyeztek egy gyorsított neutronokkal hajtott. 5000 kilowatt kapacitású kísérleti reaktort. Segítségével hőtechnikai és fizikai kísérletek folynak, me­lyeknek eredményeként lehetővé válik ilyen reaktorral felszeréit atom-villanytelepek tervezése. Újítás a televízióban Léhetséges-é a közönsé­ges televíziós készülék kép­ernyőjét tízszeresére nagyí­tani, anélkül, hogy a készü­lék szerkezetén változtat­nánk? A szakember eddig gon­dolkodás nélkül nemmel vá­laszolt erre a kérdésre. A félvezetők azonban mégis megvalósíthatóvá teszik ezt a fantasztikus eszmét. Szov­jet tudósok és mérnökök most elektroluminescens ernyőn dolgoznak. Ez tu­lajdonképpen két átlátszó lemez közé zárt félvezető- réteg. Az ilyen képernyő a televízióhoz kapcsolva pon­tosan és világosan ad visz- sza bármilyen méretet. Szovjet hidrosztát Leningrádi mérnökök elké­szítették äz első szovjet hid- rosztátot. Ezt a készüléket mélytengeri kutatásra hasz­nálják fel. Súlya kb. 2,5 tonna. Erős fényszórókkal van felsze­relve, amelyeket különleges üveg véd az erős víznyomás ellen. A hidrosztát fényképe­zőberendezéssel is el van lát­va. A mélységben erős villa­nok segítségével készülnek a felvételek. A felvételek réwn tanulmányozzák a tengerfenék színét, a víz alatti élőlények mimikri technikáját és sok más egyéb érdekes problémát. A hidroSztátot drótkötéllel engedik le a hajóról. A készü­lék és a hajó között állandó telefon-öSSzeköttetés működik. Van-e a méheknek táj szólásuk? A nemrégiben Wiesbaden- ben megtartott biológus kong­resszuson dr. Líndauer méh­kutató kijelentette, hogy a méheknek nemcsak saját nyelvük, hanem még különbö­ző nyelvjárásaik is vannak. Sók évi megfigyelések és kí­sérletek alapján arra a követ­keztetésre jutott, hogy az ál­latvilágban nincs még egy olyan precíz és sokrétű köz­lési rendszer, mint a »méh- tánc« — vagyis a méhek nyel­ve. Sok méhcsaládnál ennek a táncnak különböző változatait — »nyelvjárását« állapította meg. A műanyagok értékét csak akkor tudnánk ténylegesen felbecsülni, ha az összes mű­anyag, mely » a mindennapi életben megtalálható, hirtelen eltűnne. A világ minden ré­szén, üzemekben, laboratóriu­mokban az emberek ezrei ku­tatnak, kísérleteznek a ma már számtalan müanyagfajta to­vábbfejlesztése, újabb mű­anyagok előállítása, mind több és több területen való alkal­mazása 'céljából. A műanya­gok ipari felhasználása kettős: Műanyagok az iparban egyrészt nyersanyag, másrészt sztatikus alapanyag. Ebből a két szempontból vizsgáljuk meg a következőkben néhány fontosabb, illetve ismertebb iparág műanyag-szükségletét, termékét. A műanyagok egyik legsok­oldalúbb alkalmazási területe az kát adja. Széles skálájú használási területe van fel­ez szült nedvesítő hengerek he­lyett a textilanyagok megóvá­■>dacron*-nak, a tropikáltól a sa végett rétegelt papírból ké­ÉPITÖIPAR. Az állandóan folyó építkezé­sek miatt a kísérletezésnek, próbálkozásnak tág tere nyí­lik. A műanyagok számos elő­nye közül e területen lényege­sek: könnyűség, színezhetőség, összeállítás egyszerűsége, s a tisztítás sem okoz nehézséget. Lakószobák elválasztására az úgynevezett szendvics-le­mezek kiválóan alkalmasak. Ezelk mel amin gyantás pa­pírtáblák, melyek ideális hang-, hőszigetelést biztosíta­nak, moshatók, nem égnek. Födém-építkezéskor gyakran alkalmazzák a lexant. Szilárd­sága az acélhoz hasonlít, szö­gezhető, nem hasad, vizet nem vesz fel, nem gyúlékony, s faj­súlya 1,2 (!). A tetőfedő anya­gok (cserép, pala) gyártásában forradalmat jelentett a fenol­gyantával impregnált, sajtolt papírlemez. Könnyűsége, ol­csósága miatt külföldön hát­térbe szorult a klasszikus tető­fedő anyagok gyártása. Az épületek belső falainak díszítése festéssel, csempézés- sel történik. A falak tisztán­tartása nagy anyagi áldozato­kat követel. Ha megfelelő mennyiségű műanyagport ke­vernek a festéshez, a fal tisz­títása nem követel újra fes­tést. hanem elegendő házilag langyos vízzel lemosni, s is­mét régi színében láthatjuk azt. A csempék alkalmazása szép, de költséges. A PVC-ből készült »csempék« nem marad­nak el minőségben, szépség­ben a kerámiák mögött, áruk tört része azokénak. Érdekes padlóbevonatról kell említést tennem. Bizonyos műanyag­hártya padlóra vitele után azt nem kell többé kefével fénye­síteni, hanem elegendő száraz ruhával áttörölni. Meg kell említenem a mű­anyagok helytelen használatá­ból származó építkezési hibá­kat is. Az ajtók kilincsét egy időben bakelitből készítették, figyelmen kívül hagyva an­nak törékenységét a hajlítási igénybevétellel szemben. Rö­vid használat után a kilincsek letöredeztek. Ez a jelenség nem a műanyagok, hanem a kivite­lezők és tervezők hibája. Ha műanyagot akartak alkalmaz­ni, a célnak nagyon megfelelt volna a poliamid, polimetak- rilát mind szépségben, mind tartósságban. kord szövetig. A "dynel« szö­vetek egyike a legjobb műszá­las anyagoknak. Nagy kopási, szakítási szilárdság miatt fiú­nadrágok készülnek belőle. Alkalmas azonban flanellek, szőrmék készítésére is. A fém­szálas anyagok közül említést érdemel a "metíon« nevű anyag. Estélyi ruhák, fürdőru­hák díszítésére kiválóan al­kalmas. Textilgyári berendezések céljaira csak olyan műanyagok alkalmasak, melyek ellenáll­nak a lúgok, savak, gőz stb. hatásainak. Legalkalmasabb a fenolformaldehidböl készült műanyag. A belőle készült csá­vák nem vetemednek, élettar­tamuk 7—10-szerese az eddig használtaknak. A rézből ké­szült csöveket használnak. A műanyagból készült vetélő 40 —50 százalékkal csökkenti a ■szövődék zaját. A brüsszeli világkiállításon díjat nyert magyar műanyag- buhda kétharmad rósz »oríon« és egyharmád rész "dyneí« anyagból készült. Melegség, ta­pintás szempontjából eléri a nercbunda minőségét, ára pe­dig harmincadrésze annak. Hátránya a szintetikus szár­ból készült hurkolt-áruknak (férfi-zokni) a pillingképződés. Ezeken az árukon ugyanis hosszabb-rövidebb használat után kis bolyhok képződnek. Magyarországon egyre in­kább elterjed a pozdorjából készült műfa anyagú BÚTOROK készítése. A pozdorja nem más, mint eddig használhatatlan fás része a kendernek. Egy hektáron termelt kenderből annyi pozdorja nyerhető, mint amennyi egy hektárnyi erdő­ből. Ezt az anyagot műgyan­tával keverik össze, és hidrau­likus sajtoló segítségével a kí­vánt táblákra préselik. Ennek az anyagnak az alkalmazásá­val megoldható a fém és a fa ragasztása, megnő a kopási szilárdság, és nem utolsósor­ban hulladékanyagokat hasz­nálnak fel alapanyagul. Hát­ránya a pozdorjalemezeknek, hogy vízzárósága még nem ki­elégítő. A MÜBÖR-IPAR A TEXTILIPAR egyelőre inkább nyersanyag­nak, mint sztatikus anyagnak tekinti a műanyagokat. Néhány évvel ezelőtt a ruhák gyártá­sával és kereskedelmével fog­lalkozó szakemberek kétkedve és bizalmatlanul fogadták az új, szintetikus szöveteket. Ma már a régebbi műszálas anya­gok tökéletesebb kivitelezés­ben készülnek, mint eddig, s nemcsak külsejük, hanem fel­használhatóság szempontjából is jobbak. A viszkóz műsely­mek színezhetők, a nedvessé­get felszívják, vasalhatók, jól moshatók. A »bemberg« mű­selyem természetes szállal ke­verve a ballon, puplin, lamé, műselyem-shantung anyago­kétségtelenül gazdasági kény­szer hatására jött létre. Pilla­natnyilag kétfajta műbőrt ké­szítenek, a hordozós és hordo­zó nélküli típusokat. Előnyük az olcsóság. Alapanyagul PVC-t vagy poliamidot hasz­nálnak. Felhasználási terüle­tei : üléskárpit, kabátműbőr, táskák és cipőipar. Az utóbb említett felhasználásuk csak akkor válik lehetségessé, ha a lélegző műbőrt alkalmazzuk. Ezt úgy készítik, hogy a PVC­porba különböző sókat kever­nek, ezeket utólag kioldják. Ilyenformán a műbőr porózus lesz. Természetes szálból ké­szült varrófonál helyett poli­amid cérnát alkalmaznak. A női cipők tűsarkát szintén po- liamidból készítik, így azok tartóssága megnövekszik. Ál­talában a műbőrök vízállóak, és ápolásuk nem igényel kü­lönösebb szaktudást. Újabban egyre gyakrabban alkalmaz műanyagokat a CSOMAGOLÓIPAR is. Ebben az iparágban a mű- sen kihasználva. A csomagolás anyagok még nincsenek telje- ízlése^, tartós, higiénikus. A feladat az, hogy minden áru­nak, azok tulajdonságait fi­gyelembe véve, a legmegfele­lőbb műanyagot használják. A következőkben néhány cso­magolási módot ismertetek. A leggyakrabban alkalmazott csomagoló anyag a celofán. A becsomagolt árut lég-, por-, baktériummentesen zárja. Az acetilén-cellulóz fóliát kozme­tikai cikkek csomagolására is felhasználják. Fotóvegyszere­ket, melyek vízre érzékenyek, kemény PVC-be csomagolják. Németországban vezették be a tojásoknak polietilén zacskóba való csomagolását, így szállí­táskor a törés veszélyét a mi­nimumra csökkentik. A rozs- dásodásra hajlamos gépalkat­részeket kaucsuk-hidroklo- ridba ágyazzák, majd ládába téve szállítják. Hasonlóan tör­ténik az éles sarkú fémtárgyak csomagolása. A műanyag­palackok legnagyobb problé­mája a lezárás. Két egynemű anyag ugyanis egymással szemben nem képez kifogásta­lan tömítést, tehát a dugót más műanyagból készitik, mint a palackot. Természetesen a felsorolás csak néhány iparágat érinthe­tett, amit indokol egyrészt a cikk kötött terjedelme, más­részt a műanyagoknak széles­körű, szinte minden iparág­ban történő felhasználása. Magyarországnak minden adottsága megvan mind az alapanyagokat, mind pedig ku­tatóink képzettségét tekintve. A már most meglévő kísérle­ti intézeteken, az épülés alatt álló műanyaggyárakon kívül a hároméves terv keretében több, új műanyagot előállító üzemet építenek, melyeknek termékei a hazai szükségletét bizonnyal ki fogják elégíteni. Vaja László, tanár, a TIT tagja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents