Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-30 / 283. szám

Vasárnap, 1958. november 30. 6 SOMOGYI NÉPLAP KÖNYVISMERTETÉS .. .vallomás színházról Korcsai Kulcsár István; Mint vendég Móricz Zsigmond mondta valahol, hogy megírni csak. azt lehet, ami fáj. Én úgy érze'm: azt, amit fájó nosztalgiával szeret az ember. Ilyen fájó nosztalgikus szerelem szá­momra a színház. Éveket töl­töttem színházban, szinte itt éltem le fiatalságomat. Aztán valahogy elsodródtam a szín­ház közeléből, ha nem is tel­jesen. Közben egyre fájóbb vágyódással gondoltam vissza a színházban töltött időkre. És gyéren megjelenő írásaim­ban, kis karcolataimban egy­re magátólértetődőbben buk­kantak fel azok a figurák, aki­ket a színházban megismer­tem. Mikor pedig első hosszabb lélegzetű munkám írásába kezdtem, szinte termé­szetes, hogy a regi szerelem, a színház merült fel bennem. Így született meg a Mint vendég. Ez a regény vallo­más a színházról. Kein a fal­térről, a rivaldafényről, a fel­szín csillogásáról akartam ír­ni, hanem arról, ami mögöt­te van, a küzdelmekről, a csa­lódásokról és arról, hogy mé­gis érdemes ... Egy pálya, egy hivatás szeretetéről. Még egy kisregényt talál eb­ben a kötetben az olvasó, Két király a címe. Ez az irás szinte kiegészíti a mási­kait-, ez is színházi környezet­ben játszódik, de míg az el­sőnek a hőse egy most indu­ló fiatalember, ebben a másik regényben két, pályája végén járó öreg színésszel találkozik az olvasó. A színész örök tra­gédiája: az öregedő test, az @3aLáiLi óikat: elfutó idő problémája adja a könyv alapmotívumát. Tálán egy Petőfi-idézettel tudnám legjobban érzékeltetni, mit is akartam mondani. Ö írja egyik versében a színészről: •Ha a jelennek biztos fövé­nyében le nem bocsátó Eire horgonyát: elmegy hevével az idő hajója és menni fog az örökléten át.« Egy befutott és egy mindig lemaradó színész kettős portréján keresztül pró­báltam választ adni a kérdés­re, amit a verssor felkavart bennem. Azzal, a talán szerénytelen kívánsággal bocsátom útjára könyvemet és köszöntöm az olvasót, hogy a színház szerel­mesei és az irodalom kedvelői egyforma kíváncsisággal és örömmel forgatják majd lap­jait. ...a tél küzdőiméiről, hogy tavasz legyen Hárs György: A láz keresztjén A költő rangját osztogathat­ják napi áramlatok és kávéfol­tos eszpresszó-asztalok; lefo­kozhatják nyilvános- és ma- «•Énviták. Értéke mégiscsak azon méretik meg: mennyit ad vissza a világnak abból, amivé öt imagát az élet tette, súj­totta vagy emelte. Mennyit ad vissza abból, amit naponta, minden lépésnél felszedeget. S ez természetesen csak későn válik el, az utak dereka felé, ahonnét már vissza is lehet nézni. A költő, ha fiatal, előre tekingethet csupán, hiszen az útravalók java még várja va­lahol, vissza nem sokat adhat hát belőlük. Nos, magamról szólván el kell mondanom, hogy köny­vemmel ilyen értelemben ko­rántsem vagyok elégedett. Igaz, huszonegy évesen tart­hatom a kezemben: de épp az, hogy huszonegy évesen! Ami­kor minden nap, minden óra változást hoz, s a változások legújabbjairól ez a könyv már nem adhat számot. Fiatal köl­tő verskötete sohasem érkez­het a nyilvánosságra időben, mindig lekési az állandó fejlő­dés legfrissebb, legizgalmasabb szakaszát. S bánt kissé az a természetes baj, hogy amit én már a könyv lezárta után újat tudok, — az olvasó még nem köteles tudomásul venni és el­hinni nekem. Azt majd csak a következő kötetből. A máso­dikból. Mert annak összeállítá­sát már el is kezdtem: azaz a harmadikét. Mivel máso­dikként Ökölbe zárt szív című kisregényem jelenik meg ja­nuárban. Ám maradjunk a tárgynál, mely e pár szó elmondására alkalmat adott. Most megje-' — Ma este szólnunk kell! Nem halogathatjuk tovább! — mondta Magda, mikor a hiva­talból hazafelé indultak. — Én már régen szóltam volna, de te nem akartad — válaszolta Zoltán, és beleka­rolt feleségébe. — Tudod, miért nem... Féltem, hogy kitör a vihar ... — Azt hiszem, nagyon szigo­rúan ítéled meg a szüléimét! Hangtalanul tettek néhány 1 lépést. — Ne érts félre... — kezdte újból Magda. — De ők még kissé a múltban élnek ... Túl­ságosan vigyáznak mindenre abban a lakásban' Aztán vall­juk be, nem engem akarlak menyüknek.. . — Hagyd kérlek, ezt már letárgyaltuk. — Igen. letárgyaltuk... De hidd el, én meg is értem őket! Éva sokkal csinosabb, sokkal háziasabb, min) én, és a csa­ládja . .. — Ezt is már hallottam né­hányszor ... Kezdjek el újra magyarázkodni, hogy mégis miért téged vettelek feleségül? Hogy nekem egyenrangú szel­lemi társ kellett és nem egy kirakat baba? — Ne, ne magyarázkodj, csak azért hoztam eló mindezt, hogy én megértem a szüléidét, ha csalódtak bennem! Minden­esetre hősiesen viselték el ezt 7 a csalódást! Soha nem tették# szóvá előttem, hogy nem így) képzelték a házasságodat. Lát-1 szólag bekében és szeretetben # élünk együtt. Ica mama igazi# úrinő és remek háziasszony, # Pista papa udvarias, mint egy # gentleman, nagymama is hall-# gat, mert igy nevelték őket.. . * de én máshoz vagyok szokva, * én nem bánnám, ha egyszer # kirobbannának! ( — Ugyan, ne beszélj csacsi- * sagokat! Mindent eltúlozol, kü • * lönben ez az állapotoddal jár' mos t... t —• Három évig nem voltam' állapotos, akkor is így láttam J a dolgokat. ‘ — Hát jó, ma este szólunk J nekik — mondotta Zoltán, és,J bátorítólag megszorította fele-! sége kezét. * — Igen. főleg a lakásüg; t miatt . . . Hidd el. öle maguk , fogják ajánlana hogy költői zünk el. Ök nem szereti! zajt, megőrülnének a gyere lesi- f rástól! Nagymama amúgy is) rosszul hall, neki úgyis kia-) bálni kell a fülébe, hogy meg- / értse az embert, most még egy t "verek is hozzá . . . Kész bolon- t dók háza lenne! f A fiatalasszony nekipirulva i beszélt, s közben annyira sie- # tett, hogy férje kénytelen volt# lassítani a tempót. # lent kötetem, A láz kereszt- # jén, amely — azzal, hogy $ ____„ a ki akarja, végigolvashatja —# BORSI DARÁZS JÓZSEF: észrevétlenül elvált tőlem, # mint mag a buroktól: 38 ver belátta, hogy eljött a nagy pil­lanat, amikor beszélnie kell. — Szeretnék valamit mon­dani ... Ne lepődjetek meg, ha Magda nem jól érzi magát, de... Kétfelől is riadt szemek te­kintettek rájuk* csak nagyma­ma evett tovább nyugodtan. — De... ? — Meglepetésnek szántuk, de már nem akarjuk tovább A családi asztalnál nagyma- I titkolni. „. Szóval gyerekünk ma ült a főhelyen, jobbra tő- j lesz! — mondta ki Zoltán neki- le a lánya, szemben a veje, s I bátorodva. — Vigyázz, szívem, úgy lá­tom, futóbajnoknak szánod a fiamat!... — Hát nem lányt akarsz már? — kérdezte Magda el­mosolyodva. — Nem, én is fiút akarok, mint te ... Ezen mindketten nevettek, és még szorosabban karoltak egymásba. balra a két fiatal egymás mel­lett. így ültek már három év óta mindennap a vacsoránál, mert délben a fiatalok üzemi konyhán kapták be az ebédet. A vacsorát azonban nem lehe­tett elsietni. Az külön szertar­tás volt. Magda eddig jól bírta a ter­hességet, nem szédült, nem zavarták a szagok és illatok,' de ma este szokatlan gyenge­séget érzett. Sápadtan és ét­vágytalanul kapargáit tányér­jában. Anyósa észrevette kelletlen — Gyerek? ... Nektek gye­reketek!?! — kiáltotta Ica ma­ma, és felugrott az asztaltól. — Itt a vihar... — akarta odasúgni Magda Zoltánnak. De nem súghatott semmit, mert anyósa sírva borult a nyakába. — Mikor? ... Mondjátok mikor?!... kérdezte izgalom­tól remegve Pista papa is, és kirúgta maga alól a széket. A szokatlan zajokra nagy­mama is felkapta fejét, de úgy látszik, egyszerre mindent megérthetett, mert jó hango­( mozdulatait. Először némán fi-[san azt mondta: gyelle. azután mégis szóvá tét- — No, végre! te, csak úgy, egészen finoman, j Azután elmosolyodott olyan -— Talán nem ízlik valami, | bölcs mosollyal, ahogyan csak szívem? | az öregek képesek mosolyogni. Magda az asztal alatt meg-1 — Hogy mikor...? Hát lökte férjét, az zavartan nézett úgy .. . négy hónap múlva ... jobbra-balra, az.után maga is ! motyogta Zoltán. CSIKFALVI JÓZSEF; Ha leszáll az esf Ha leszáll az est, az alkony a kert alatt, a paíakparton. a fűzfák, a nyárfák során oson, búvik, jön szaporán. Mindig jobban terül, árad. s az ember — ki nappal fárad, befejezi lám a napot — szegre teszi a kalapot. Asztal mellé ül, és csendben, szerszám törte tenyerében, legkisebbet tartogatja, míg tálal a gyermek anyja. • Vacsora után á család hallgatja az ősz nagyapát, ki a régi karosszékben ül s meséli: így volt régen... Vem mintha ma baj nem volna, 'da az ember nem oly szolga ki szolgál bősz úri népet) — szó1 gólja a közösséget. is terveit napról napra így rendezi, igazgatja, mert a múlt már nem kísérti .cár a jövőt még csak sejti). Mégis — midőn fekszik s ébred, emséjében e jót, szépet forgatja a falu népe, s úgy tekint a jövendőbe. Erre mindenki megcsókolt valakit, és mindenki a köny- nyeit törülgette. Magda fel sem tudott állni, csak ült sápadtan, és hagyta, hogy öleljék, simogassák. — Nem is látszik rajtad ..; — szipogott Ica mama. — De már kezd... — sut­togta a fiatalasszony szégyel- lősen. — Hát ez igen! — ismétel­gette Pista papa, és hirtelen ötlettől sugallva a kredenchez sietett. Kinyitotta jobbról is, balról is, míg megtalálta az üveget, amit keresett. Azután elővett öt kis talpas poharat, és az asztalra állította. — Ezt meg kell ünnepelni! — és már töltött is a féltett ürmösbőb Ica mama, aki általában nem szerette, ha mások nyúl­nak nagy gonddal rendben tartott szekrényeibe, most bol­dog beleegyezéssel bólogatott Pista papa minden mozdulatá­hoz. Csak mikor koccintottak, folytatta Zoltán, amit még mondani akart. — Éppen ezért arra gondol­tunk, hogy nekünk külön la­kást kellene keresnünk .., — Mit? ... Külön lakást?! horkant fel az apja. — Hát persze ... hogy ne .. I zavarjunk benneteket! | Elekor tört ki igazán a mennydörgés. 1 — Megőrültetek?... Most, \ amikor unokánk lesz? i — Már hogy zavarnátok! — # jajdult fel Ica mama. i Inkább átadjuk nektek a mi iszobánkat, az nagyobb! — lel- Ikesedett Pista papa. ^ — Meg hát legalább vigyá­zzunk a gyerekre! — kardosko­dott Ica mama. — Ti mehettek # továbbra is irodába, szórakoz­om vagy ahova akartok! # Magda szédülten nézett kö- #rül. Az egész világ forgott és # hullámzott körülötte. — De kikötöm, hogy a gye­rekkocsit én veszem meg nek­tek! — szólt Pista papa ellent­mondást nem tűrő hangon, és i újra töltött. á — Köszönjük, papa! — bó- i lintott Zoltán, és az asztal i alatt megfogta Magda kezét. Z — Én megvarrom az ingeket, Jsöt akár az egész kelengyét is! — ajánlkozott mohón Ica ma­ma. f — Hát engem kihagytok? — Z szólalt meg ekkor nagymama Zsértődötten. — Dehogy, dehogy, csak­# hogy te már nem vagy egészen # fiatal! — kiáltotta a lánya. # — De azért horgolni még lá­ttok... Igenis, én fogom neki f meghorgolni az első fejkötőt! f — harsogta a nagymama, hogy f teljes legyen a családi vihar. \ Szabó Ibolya er- f set tartalmaz, 1953-tól 1958 áp- f rilisaig. Küzdelmekről szólnak: f a mag küzdelmeiről, hogy ke- nyér legyen; a tél küzdelmei­ről, hogy tavasz legyen; a sze­relem, a politika, a mindenna­pok küzdelmeiről. S a költő A ké£ ezüsfpénz Éjszaka esett az eső. A kelő nap fényében gyémántosan ... , , . .... 4csillogtak a fák. Fürgenc ku­kuzdelmeirol, amelyekből elő- * tyánk lucskosan loholt a rét­legül ez a könyv megszületett. # ről. Szájában — puha szárú Mmnt t ránöl „ 1­__” é . . ... .. M ódot netre hozva végül jak? Elindulok Vera után. A föerdészné libáit legelteti az alasi réten. Talán kenyér is lesz kosarában. A töltési úton új ruhájú em n/r m a kos»)- * pipaként — béka fityegett. Ez berek ballagnak. Ketten — i i H j. a s?cr?'°. Igen ia reggelije. Én éretlen szilvát egy férfi meg egy nő — el-el- sokaknak adósa a köszönettel, f ettem, ám abbahagytam, mert maradoznak. Nekem érthetet- Meg jovendo ellenségeinek is, {beleimet bolond kólika mar­mert lesznek, hiszen ők intik ? kolássza. Az egy malac is éhe- ébrenlétre. Egyelőre azonban*sen sivalkodik ki az ólból. a köszönet a barátoknak szól: I1 Kínjában összerágja a kerí- akik segítettek — idősebb író-l| tést. Azon gubbaszt két tyú- társaimnaik, szerkesztőknek, I kunk. Kárálni sincs kedvük, kiadónak; Varsányi Pál grafi-l pedig kövér kukacok kevereg kusművésznek könyvem cím-, lapjáért. — És az olvasóknak, )[ amiért majd egymást. Hollós Korvin Lajos: Illetlen vallomás A kötet arról győz meg, hogy Hollós Korvin Lajos no­vellistának is jelentős. A lát­szólag legegyszerűbb témákból is általános társadalmi, erköl­csi igazság világlilc ká. A fel- szabadulás előtt irt novellái­ban több a reális társadalmi téma, 1945 után megrázó, a háború és a munkaszolgálat borzalmas élményéből fakadó novellák, s filozófikusabb írá­sok születnek egyre tökélete­sedő mesterségbeli készséggel. nek a sárban. Csend van. Később anyám hangja esi­• ivoűuuu uityu iro i / ryjcí megismerhetjük r lingel bele a nagy hallgatás­ba: — Te, Jóska, mért nem mégy már? — Mert még nem ettem! — felelem. Kis tányéron három xfőtt krumpli párázik. Anyám \mellém teszi a pitvargerendá­ra. Megeszem, aztán elindulok. len nyelven civódnak. Megáll­nak. A férfi mérgesen neki­iramodik, siet vissza az állo­más felé. Az asszony utána­szól: — Monptí! — a férfi vissza sem néz, csak nagy durcásan elrohan. Az asszony — keszt­helyi, megismerem — kis ideig tétováz. Sárga, hegyes orrú cipőjével karikákat rajzol a fekete porba. Beérem. Túl is megyek. Utánam szól: — Hallod-e? Megállók. Int. Odamegyek. Szatyorfélét nyom a kezembe. Átveszem, és indulunk a töb­biek után. Az elfutott urat Veráék ablaka alatt fütyörész- már nem látni. Szótlanul lépe­getünk. Később az asszony si­\ ni kezdek. A nyitott ablak mö­gül csend ásít ki. pítozni kezd: A vasúthoz érek. A bakter — Megőrülök, megőrülök, már tekeri a sorompó-kereket, de fáj is a fejem! Dübörögve fut át a kis álló- Nem örült meg, ellenben máson a keszthelyi »diákvo- vagy száz lépés után dúdolni nat«. Péter-Pál régen elmúlt, kezd valami úri nótát. Nagyon A nyárfáson túl, a kerék- ismerős dal, persze, a tanító- erdői pusztán már morog, zu- kisasszony játssza esténként hog a masina. Hörögve lár- harmóniámon, és olyankor a \ máz, mintha belefulladna a segédtiszt úr csak megáll a felkavargó sűrű porba. Elkés- holdfényben vagy a koromsö- ' tem. A bandagazda elzavar, tétben, és a hársfa alól órák , Palkó Pista metéli helyettem hosszat bebámul a nótahullaj- * a kéveköteleket. Mit csinál- tó ablakba. Már az alsószigeten járunk. Látszanak a Zala-parti öreg fűzfák. A folyónál megállunk. A nő botot szúr a földbe, és ügyesen széket sikerít, ráül. Elveszi a szatyrot. Enni kezd. Nyámmog csak, kölletlenül nyeldes. Nekem összefut a nyál a számban. Ádámcsutkám úgy mozog, mintha görcs rán­gatná. Leheveredem a gyöpre, onnan nézem tovább. Kezd meleg lenni, rajtam futkároz a hideg. Hasamat csiklandozza valami, aztán be­leimben vájkál. Éhes vagyok. Valahonnan evezőcsapások hangja száll. Puska dörren. Nem messze tőlem lekalimpál egy madár, és belehuppan a nád közti vízbe. Eltelik ne­gyedóra is, se ember, se ku­tya. Az asszony megszólal: — Mi lehetett? Felcihelödöm. Az asszony már ott hever a fűzfák ár­nyékában. A szatyrából fehér kenyér, aranyos nyakú üveg kandikál ki. Az asszony ar­cára különös ábrákat rajzol­nak a lombok árnyékai. Fehér blúza megfeszül, és két kis domb magasodik ki belőle. Meg-meg emelkednek. Egyik térdét felhúzta, és az kifehére- dik a szoknya alól. Sötétkék szitakötő horzsolja szárnyával, így, kedves — azt a madarat, jaj, nagyon szeretném ám lát­ni — biztat a fehér blúzos. Indulok. Felgyűröm a nad­rágomat. Ing nem is volt raj­tam. A víz egyre mélyebb. Kár volna a nadrágomért, és visz- szamegyek a partra. Jó távol a fehér blúztól leejtem a ru­hámat, és anyaszült meztelen tűnök el a nád között. Most még térdig ér, később már nem kell szégyenkeznem, az­tán úszni kezdek. Sehol sem­mi, csak a vízililiom vízszint- úszó nagy levelei rezdülnek a hozzájuk, verődő kis hullá­moktól. jjpkáig keresgélek. Valahol sziszeg, morog valami, aztán huppanik. Az asszony félhet, mert kiabálni hallom. Később sikít, közben megtalá­lom a madarat, egy kanalas­gém, szegény. Cipelem ma­gammal. A nő türelmetlen. Egyszer csak zörren a nád. Magasra emelt szoknyával az asszony csörtet befelé. Már nem mély a víz. Felegyenese­dem. A nő meglát, és eltakar­ja arcát, de ahogy feléje kap, ruhája egészen felcsúszik. Kö­vér combja fehéren villan a sűrű nád közt. Aztán amilyen hosszú volt az az asszony, olyan hosszan csak elnyúlik ám a poshadt vízben. Valamí­féle vízi gizaazba akadt a lá- aztan a mozdulatlan asszonyra . ... °!> *** « &*iÄ‘ÄS Ä kőivé, í£"! " Ne^ felelek. MeUgem van. «« ^ Nagyokat nyelek. Aztán meg- ’X * \ íapad es is látnám, csak a dudorok Elvonulok, az asszony a ru- reszketését. háját lötyköli a folyóban, és Keresse meg, kedves — most már egészen olgan, mint

Next

/
Thumbnails
Contents