Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-04 / 260. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1958. november 4. Kaposvárott megkezdődött a gazdaságpolitikai tanfolyam Október 31-én, péntóken délután 3 óraikor ünnepélye­sen megnyitották; a SZOT székhazában a városban szer­vezett gazdaságpolitikai tan­folyam ipari tagozatát. K á- nya János eirvitáirs, a me­gyei pártbizottság agit-prop, osztályának munkatársa üd­vözölte a megjelenteket, sok sikert kívánva a hallgatóknak a tanuláshoz. Ezután Kutas János elvtárs, a megyei párt­bizottság ipari osztályának ve­zetője »Gazdaságpolitikánk főbb kérdései — a hároméves terv-« címmel tartott előadást. Jövőre — az idei tapasztala­tok felhasználásával — sokkal több ilyen tanfolyam indul. A gazdaságpolitikai tanfolya­moknak ipari tagozata (kettő Kaposvárott) és mezőgazdasá­gi tagozata van ('Fonyódon, Csurgón, Marcaliban és Kapos­várott). Az ipari tagozatra műszaki vezetők, igazgatók, Sárttitkárók, statisztikusok, tervesek, a mezőgazdasági ta­gozatra tsz-elnökök, állami gazdasági, gépállomása igazga­tók, agronómusok, mezőgazda­sággal foglalkozó tanácsi dol­gozók jelentkeztek. A tanfo­lyam egyéves, a hallgatók év végén bizonyítványt kapnak. Megyei és központi előadók tartják az előadásokat havon­ta egyszer. Az ipari tagozaton a gazdaságvezetés, a termelé­kenység, az önköltség, a bér­rendszer, az anyagi ösztönzés, a megye iparának legfontosabb kérdéseit; a mezőgazdasági ta­gozaton a párt mezőgazdasági vonatkozású határozatait, a gépállomások, az állami gaz­daságok feladatait, a termelő- szövetkezetek termelésének legégetőbb kérdéseit vitatják meg. A óéi, hogy tanfolyamok résztvevői a tanultakat minél Hogy pontosan fogjon a ceruzájuk...! ( A tsz-könyvelők oktatásáról-) KÉT EV M* előbb alkalmazzák latiban. a gyakor­<-gkezdődött az új gaz­dasági év a termelő- szövetkezetekben. Mindenütt számba veszik, mit dolgozott, mekkora értékű beruházással gazdagodott a közös gazdaság, s fillémyi pontossággal meg­határozzák a részesedést El­készítik) a termelőszövetkezet tavaly november 1-től ez év október 31-ig végzett munká­jának mérlegét A gazdasági év lezárásában nagy szerepük van a könyvelőknek. Azért vettek részt több napos tan­folyamon, hogy minél ponto­sabban fogjon a ceruzájuk... Állóeszközök, forgóeszközök — nem összekeverhető fogal­mak! Nyomatékosan hangsú­lyozza ezt Csapó Sándor, a megyei tanács tsz-csoport- jának revizora. Az épületek értékcsökkenése az idén még nem kerülhet rá az 1-es számú leltárlapra. Például az iroda külső, belső vakolása nem nö­veli az épület értékét. A félig kész istállóra fordított pénz­összeg a 3-asra, a »Befejezet­len beruházások...« leltárlap­jára írandó. Az állóeszközök­höz hozzányúlni, ezekből el­adni és az árukat szétosztani nem szabad! Jó, jó — mond­hatná valaki — egyszerű és érthető ez, miért beszél hát róla az előadó. — Nos, tüstént elhangzik g puhatolózó kér­dés: — Az öt kiselejtezett te­hén értékét melyik lapra ír­juk? — A 9-esre. a »Hízó- és egyéb állatok« számbavételét szolgáló nyomtatványra — mondja kicsit elhamarkodot­tan, de meggyőződéssel a tan­folyam egyik hallgatója. — Nem arra, hanem a 4-es- re. — Miért? Hiszen eladni való az az öt tehén is. Igen ám, de a tenyészállat az osztatlan vagyonhoz tarto­zik. Ha nem érdemes tovább tartani, akkor el kell adni. Ám az érte kapott pénzből egy fil­lér sem mehet részesedésre. Tehén helyett tehenet vagy üszőt kell venni! — A fel nem osztható szövetkezeti va­gyom értéke nem csökkenhet, hanem növekedhet az évek so­rán — zárja le a vitát a revi- aor. Tegyük fel, hogy leltároz­nak a magtárban. Felmérték a mondjuk két vagánnyá gabo­nát. Mi legyen a búzával? — Osszuk szét mindet — mond­hatná valaki. Nem, nem, nem! — Tartalékoljuk a tíz száza­lékát! — ez lehet a helyes vá­lasz a kérdésre — magya­rázza Farkas József me­gyei tsz-főkönyvelő. A mostani zárszámadás tükrözi a 3004-es kor­mányhatározat adta kedvez­mények pénzügyi kihatását is. Az egyik termelőszövetkezet másfélszer annyi árut adott ót az államnak, mint amennyi jóváhagyott tervében szere­pelt. Ezért az esedékes közép- és hosszúlejáratú hitelének felét — hetvenezer forintot — elengedik. A böhönyei Szabad­ság szántóföldjének egy-egy holdjára száz kilónál több mű­trágyát szórt ki: tizenkétezer forintot térít vissza az állam a szövetkezetnek. Ahol félmil­liós beruházással istállót épí­tették, oda az anyag árának harminc százalékát — példánk szerint százötvenezer forintot — visszautalják. íme, érde­mes élni a 3004-es lehetőségei­vel, s hasznos dolog a határo­zat minden pontját felelevení­teni. Megint csak a részesedéshez kanyarodik vissza a beszélge­tés. Követésre nem méltó pél­dául a marcali járás egyik volt tsz-elnökéneik esete. Mit csinált ő? ígért hetet-havat a tervezéskor a tagoknak, hogy népszerűségét így vívja ki. Bajba jutott, amikor ígéretét be kellett volna váltania. Még­sem mondott le a népszerű ség- hajihászásiról. Az államnak já­ró pénzt — hogy adott szavát beváltsa — szét akarta oszta­ni. Idejében közbeléptek a fe­lettes szervek ... (Persze nem az elnök ígérete, hanem a tag­ság munkája, a szövetkezet gazdálkodása szabja meg az osztalék mértékét.) Akinek a villanyt köszönhetik Tatárváron — Ha jó tanács­tagról akarnak írni, akkor csak keres­sék meg Kardos Lajost Tatárváron — — mondta Len­gyeltótiban a ta­nácselnök. — A Tatárvárnak nevezett domb — vagy ahogy az ott lakó huszonnégy család nevezi: hegy — egy kőhajításnyi­ra van a vasútállo­mástól. Kardos La­jos, a 43 éves, csu­pa tetterő, lelkes és kitartó ember in­nen indult el a ta­nácstagság megtisz­telő, ugyanak­kor rögös útján 1950-ben. Akkor még járási tanács­tag volt, ötven­négyben azonban , községi tanácstag­nak jelölték, mond­ván, ilyen ember kell a tatárváriak­nak, ő majd a vil­lany bevezetését is elintézi. S hogy si­került-e Kardos La­josnak választói kí­vánságát teljesíteni, számoljon be ő ma­ga: — Hát bizony ele­get rágták a füle­met a villany miatt. Már az ötvennégyes választások után is ez volt a fő problé­ma. Hosszú volna a história végére ér­ni, ha mindent el akarnék mondaná ötvenötben tárgyal­ta a községi tanács Tatárvár villamosítá­sát. Ez a fejlesztés 25 00C forint beruhá­zást igényelt volna. Az ideiglenes tanács­elnök azonban elve­tette a javaslatot. Persze, nem nyugod­tam. Fejembe vet­tem, hogy ha a lá­bam lejárom, akkor is lesz villanyuk a hegyieknek. Felmen­tem Pestre a Tervhi­vatalba. A tárgyalá­sok eredményesek voltak. Ha nem jön közbe az ellenforra­dalom, hamarabb gyűl ki a fény ná­lunk, így azonban csak tavaly májusban kapcsolták be Tatár­tént a világban. — Szeretem a híre­ket hallgatni, az új­ságban is azokat ke­resem meg legelőbb. Érdeklődnöm kell a bel- és külpolitikai események iránt, mert nagyon sokszor megállít egyik vagy másik ismerősöm az­zal, hogy no, Lajos, hat holdon gazdálko­dik, s hogy szavait idézzem, »kutyabaja sincs*. Most épített új disznóólát, a tete­jén kukcricagórét he­lyez el. Fia Budapes­ten az Agrártudomá­ekkora jövedelmet kap­hat hát a tagság a kö­zösből? Az október 31-i álla­potnak megfelelően elkészített mérleg — a valóság hű tükre — pontosan megmutatja ezt. A meglévő forgóeszközökből (a mérleg V.—X. fejezete) fél­re kell tenni a termelési, a szociális, kulturális és bizton­sági alapba valót, rendezni a mások iránti kötelezettséget, tartalékot képezni, és ami ma­rad, azt lehet felosztani a ta­gok között nagyrészt a végzett munka, kisebb részt a bevitt föld arányában. E sorrend be­tartása nem lehet alku tár­gya! Az elmúlt esztendőkben sok 2 felvilágosító szót követelt an- | nak megértetése, hogy semmi ; szükség nincs egységenként ; tíz-tizenöt kilós kenyérgabona osztalékra. A 3004-es segítsé­gével is sikerült elérni, hogy manapság már nemigen nyom­ják egy-egy szövetkezeti csa­lád padlását a búzafölösleg tíz mázsái. A kormányhatározat | ugyanis a terményeik minél i nagyobb hányadának közös ér-; tőkésítésére ösztönzi a szövet-1 kezeteket. Az idén arra töre-i kedtek bsz-eink, hogy a tagok; megkapják a szükséges meny-; nyiségű kenyérgabonát, a fö-t lösleget pedig a szövetkezet; egy tételben adta el. ; Most újabb jelenség kelti | fel a figyelmet. Egyik tsz-ben j például nyolc deci bort akar-; nak osztani munkaegységen-; ként. Jobban tennék, ha en-1 nek egy részét aratásra tarta-i lékoinák, más, kisebb részét; kiosztanák, a többit nagyban | eladnák az Állami Pincegaz-; daságnak, s az érte kapott; pénzt a részesedéshez csatol- ♦ nák. A cukorosztalékkal ha-; sonló a helyzet. Gondolják; meg szövetkezeteinkben: ; van-e értelme egy-egy család t számára két-három mázsa; cukrot kimérni. Tíz forint hat-» van fillérjével kifizeti a fölis-í leges cukor kilóját a gyár, s; ezt a pénzt is osztalékra lehet; fordítani. Nem jól számol az a j termelőszövetkezeti tag, a!ki a J cukor mázsáiba fekteti ezer; forintjait. Ha márciusban el-; fogy az osztalék-cukor, lehet» vásárolni a helyi boltban a; szükséges mennyiségben ... ; A tanfolyam befejeződött. ; A könyvelők hazatértek ♦ szövetkezetükbe, s bizonyára j hozzáfogtak a leltározáshoz. —f Igyekezzenek, de ne hamar- ♦ kodják el a dolgot. Csak a ; pontos eredményt írják rá a; nyomtatványra, mert a három- ; szőri radírozás kilyukasztja a | hosszá-; . , papírt. Keresztben is, ______. n yi Egyetem, másod- 4 ban is egyezzenek az adatok.; eres hallgatója.. Ami- {Vigyázzanak az összeadásra,; »szorzásra. A húszezer forintos bevétel azzal nem nő meg tíz- " f szeresére, ha egy nullát utó­kor meghányja-veti apjá­val a kis gazdaság több*kérdést ITA Jna f™ak' Addig mondJanak x vegleges összeget az osztalék- { ról, amíg többször nem ellen- ; őrizték a számadatokat. Így ; nem érheti egyiküket sem az í a vád, hogy »a könyvelő lera- t dírozott egy. forintot az oszta­lékunkból« — adta a jó taná­csot útravalóul a tanfolyam hallgatóinak Farkas József megyei tsz-főkönyvelő. várt a hálózatba. Persze, a lakók se ül­tek karbatett kézzel: társadalmi munkában kiásták a gödröket, s oszlopokat szállítot­tak. Áldásos dolog ez a villany, csak az tudja igazán értékel­ni, aki eddig petró­leumlámpával világí­tott. Most aztán olyan jól megy nekünk, hogy mifelénk még a padláson is villany ég. Kardos Lajos be­kapcsolja a rádiót. A tízórás híreket mond­ják, s bizony még ha vendég van is, fél- füllel mégiscsak jó meghallgatni, mi tör­te mit szólsz ehhez meg ehhez az ese­ményhez. Ha az em­ber nem olvas, nem hallgat rádiót, bizony csak a száját táthatja ilyenkor, mert amióta mifelénk is majd minden házban szól a rádió, az emberek tájékozottabbak. Szé­gyen lenne, ha a ta­nácstag lemaradna választóitól. Kardos Lajost jól ismerik a tatárváriak, hisz itt született, itt cseperedett fel, in­nen járt napszámba a felszabadulás előtt, mert a négy hold föld nem biztosította a megélhetést. Most környéken úgy isme­rik Kardos Lajost, nincs egy perc nyug­ta se, mindig csinál valamit, mindig szer­vez, mindig talpal va­lamilyen ügyben. Nemrég tejszövetke- zetet alakított hu­szonegy taggal a he­gyen. — Az ember nem is tudja mind elmon­dani, mit végzett négy év alatt. Se az apróbb, sőt még a ( nagyobb panaszos q ügyekről se tudnék J számot adni, annyi volt. Inkább a na­gyobb eseményeket mondom el. 1954 őszén közösen össze­fogtunk. és lesóde- roztunk egy bevezető utat, most nyáron pe­dig dvlöutat nyitot­tunk ki. Kardos Lajos nyolc éve tanácstag. Len­hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt veze­tésével megalakult a forradalmi munikás-paraszt kormány. Soha viszontagságosabb időkben, válságosabb körülmények között kormány még nem kezdte meg működését Magyar- országon. A forradalmi munkás-paraszt kormánynak az el­lenségen kívül meg kellett küzdeni a sok megzavart, becsü­letes ember kétkedésével és reményvesztettségével is. Mennyi nehézséggel találta magát szemben ez a kormány! Fasiszta támadók fenyegetésétől áUt a termelés, kifogyóban voltak a raktárak, a készletek. De a párt, a kormány nem rettent meg a nehézségektől, mert politikáját a kommunista igazságra, a magyar munkásosztályra, a nép szocialista ha- zafiságára s legigazibb barátunk, a szovjet nép és a többi testvéri nép segítségére alapozta. A forradalmi munkás-paraszt kormány, amikor meg­hirdette a szocialista vívmányok védelmezésére, a szocia­lizmus építésére irányuló programját, volt bátorsága feltárni az ország vezetőinek munkájából származó korábban elkö­vetett hibákat, s a thibák kijavításához kérte a dolgozó nép segítségét. A forradalmi munkás-paraszt kormány december elején a bányászokhoz fordult, s a bányászok fejtettek any- nyi szenet, amennyi biztosította az ország normális vérkerin­gését. Munkába lendültek a gyárak, az üzemek dolgozói, s a Szovjetunió és a többi szocialista ország önzetlen és bő anyagi, erkölcsi segítsége révén országunk visszatért a nor­mális élethez. Bár még ezután is volt értetlenség, kishitűség, fenyegetés és erőszak is a szocialista erőkkel szemben, ám a forradalmi munkás-paraszt kormány szilárd és következe­tes politikája a harc közben meghozta eredményeit. Jóleső érzés most, /,kétéves távlatból visszatekintem a megtett útra. Jóleső érzés a párt, a kormány, a dolgozó nép kétéves munkájának diadalára gondolni. Kihevertük és ki­heverjük az ellenforradalmi pusztítás okozta 22 milliárdos kárt. Az élet felülemelkedett a romokon, a pusztításon. Az 1956-ból származó romok csaknem mindenütt eltűntek. Az újjáépítés, az ellenforradalmi pusztítás vágta sebek begyó- gyításán kívül 1957-ben a kormány különböző intézkedései révén több mint 14 százalékkal növekedett népünk élet­színvonala. Az üzletek zsúfoltak. Az ellenforradalom előtti 14 milliárddal szemben ma 17 milliárd forint értékű árucikk van a kiskereskedelemben és a raktárakban. Mégegyszer- annyi takarékbetét van az országban, mint 1956 októbere előtt. A munkásosztály helytállását bizonyítja, hogy ipari ter­melésünk 14 százalékkal múlja felül a tavalyit, iparunk be­csülettel megállta helyét a brüsszeli világkiállításon, 46 dí­jat hoztunk el Brüsszelből, s ezzel igen előkelő helyet szerzett. Jőbbra-bálra csapkodás nélküli politika jellemzi a for­radalmi munkás-paraszt kormány mezőgazdasági politikáját is. A beadási rendszer eltörlésével, a parasztoknak a terme­lésben való érdekeltté tétele, a kötelező biztosítás és az egyéb megkötöttségek megszüntetése nemcsak nagyobb jö­vedelmet jelent a parasztságnak, hanem ez a helyes politika jó irányban befolyásolta a termelési kedvet is. Ez a politika a munkásosztály érdekében való politika is, hiszen a pa­rasztság szívesebben dolgozik, többet termel, ez pedig a vá­rosi lakosság jobb ellátását is lehetővé tette. Félreérthetetlen, határozott segítségét jelentett földjei­nek megtartásához a tsz-eknek az Elnöki Tanács 10-es szé* viú törvényerejű rendeletej amely egyben az egyénileg dol­gozó parasztság számára is lehetővé tette egyes sérelmek orvoslását. Jó hatást váltott ki az Elnöki Tanácsnak a tsz- tagok intézményes nyugellátását szabályozó törvényerejű rendelete, ugyancsak a szövetkezetek megszilárdítását lozta a 3004-es kormányhatározat. Ezenkívül még szá olyan intézkedést foganatosított a munkás-paraszt kormány, amelyek külön-ikülön a mezőgazdaság fellendítését célozták, s amelyeknek felsorolására szinte nincs hely. Dolgozó népűnk e két év számvetéséből láthatja: a párt és a kormány tettekkel bizonyította, hogy jót akart, hogy programját az utolsó betűig végrehajtotta. Az üzemi taná­csok működésének törvénybe iktatásával növelte az üzemi élet demokratizmusát. Államrendünk megszilárdítását és a gazdasági visszaélések leküzdésének előmozdítását szolgálja a népi ellenőrzésről szóló törvény, s a fontos és bizalmas állások betöltését szabályozó törvényerejű rendelet. A_ forra­dalmi munkás-paraszt kormány munkásságához fűződik a takarékossági mozgalom. A kormány, mielőtt takarékosságra szólította fel a népet, csökkentette az államapparátusban dolgozók létszámát, intézkedései nyomán a felesleges irodák­ból lakások létesültek. Megteremtődött az államot és rend­szerünket védő néphadsereg mellett a városi és falusi mun­kás nép önkéntes fegyveres testületé, a munkásőrség. Okos politikánk mellett ez is egyik biztosíték, hogy Magyarorszá­gon soha többé nem kerekedhet félül az ellenforradalom. ce- számos Kutas József Szlovákiában idén több mint 63 ezer paraszt tért át a nagy­üzemi gazdálkodásra Idén különösen Szlovákiá­ban születtek kiugró eredmé­nyek a termelőszövetkezeti mozgalom fellendülésében. 1958. január 1-től október har­madik hetéig összesen 63 606 kis- és középparaszt tért át a nagyüzemi gazdálkodásra. Igen pozitív jelenség, hogy az gyeltótiban mindenkiül szövetkezeti tagok között a . ” . „ i* kozepparasztok abszolút tobb­^„ batrfl a^ben vannak. Szlovákia pa- neve, Sí'mulasztja Jrasztjai ebben az évten 307 ei senki hozzátenni, ( UJ termeloszovetkezetet alaka­ő vezettette be a vil- ^ttak-f 243;at1 kl~ I—^ TntArvárra. f bővítettek. A legfőbb terane­Kardos Lajost újra (lőszövetkezet — összesen 77 jelölték községi ta-< — a zsolnai területen alakult. nácstagnak, s ha vá- 1 Besztercebánya területén 60, lasztói ráadják szava­zatukat, négy évig megint ö képviseli a tatárváriak érdekeit a tanácsban. Lajos Géza Nyitra területén 56, Eperjes ■területén 53, Kassa területen [ 46 termelőszövetkezet alakult. [Szlovákiában a termelöszövet- [ kezetek az össz-mezőgazdasági ■ terület 64,4 százalékát műve- ’lik meg. Tanácskoztak a barcsi járás nőbizottságainak vezetői (Tudósítónktól.) Ezekben a napokban me­gyénk járási székhelyein foly­nak a földművesszövetkezeti nőbizottságok tanácskozásai. Legutóbb Barcson tartottak járási értekezletet, amelyen Sőregi Jánosné, a MÉ­SZÖV nőfelelőse beszélt a szö­vetkereti nőmozgalom őszi és téli feladatairól. A zöldségtermelő és barom­fitenyésztő szakcsoportok lét­rehozásában, az »ahány ház, annyi takarékbetét-könyv« mozgalom propagálásában nagy segítséget adhatnak a nők az fmsz-nek. Ezenkívül természetesen különféle, a lá­nyokat, asszonyokat érdeklő tanfolyamok szervezése is a nőbizottságra vár. Pápics Jánosné, a bé­ta vári nőbizottság tagja arról beszélt, hogy szabó-varró tan­folyamot szeretnének indítani. Farkas Istvánná kál- mónesad asszony azzal dicse­kedett, hogy a vöröskereszt he­lyi szervezetének létrehozásá­ban segített a szövetkezeti nő­bizottság. A babócsaiask szabó­varró, főző tanfolyamot szer­veznek majd, és a kultúrmun- kához nyújtanak segítséget. Az értekezleten arról is szó esett, hogy össze kell hangol­ni a földművesszövetkezeti nő- bizottságok és a községi nőta­nácsok munkáját a közös cé­lok megvalósításáért. A tahi járás könyvtárosainak találkozója A tabi járási könyvtár a zicsi népkönyvtár olvasótermében tar­totta a járás népkönyvtárosainak módszertani értekezletét. Az érte­kezlet az MSZMP művelődéspoli­tikájának irányelvei alapján meg­vitatta a járás könyvtári helyze­tét és feladatait. Az értekezleten részt vett a járási tanács vb. el­nökhelyettese és művelődésügyi felügyelője is. A vita után Kell­ner Béla megyei könyvtárveze­tő ismertette a párt állásfoglalását a népies írókról, majd Fábián Károly né tanár ismertette Szendre! József Lesz még gyümölcs a fán című könyvét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents