Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-28 / 281. szám

Péntek, 1958. november 28. 6 SOMOGYI NÉPLAP KÖSZÖNJÜK Az arab írók és az „integráció“ a legkisebbek nevében! JVf-aponta 6—7 asszony je» 1' lentkezik a kaposvári kórház szülészetén. Megszülik gyermekeiket, s megkezdődik az orvosok, ápolók küzdelme az apró emberkék életbentar- tásáért; megkezdődik a szülök lommal jönnek azok a kisma­: I ♦ ♦ Amíg telnek a menzúrák, két, mosógépet és több apró-l megtudom, hogy mind tödben ságot vettünk rajta. : fordulnak az állomáshoz. * * * í Anyák, akiknek sok tejük van, s a felesleges úgyis csak kár­ba veszne. S mind több biza­életben mák, akik nem tudják megfe­lelően táplálni gyermekeiket. A harmadik negyedévben 54 aggódása, félelme: marad-e vajon? Nem a mind korszerűbb kór­házi felszerelésről akarok írni, nem is az orvosok áldozatkész munkájáról, hiszen ma már szinte természetesnek vesszük, hogy államunk mindig többet és többet fordít az emberek — így a legifjabbak — életének, egészségének védelmére is. Az orvosok is becsületesen, lelki- ismeretesen végzik munkáju­kat. Az asszonyokról írok. Az anyákról, akikről csak tiszte­lettel és megbecsüléssel beszél­hetünk; akik odaálltak asz- szonytársaik mellé, s az állam, az intézmények, az orvosok, gyógyszerek segítésén túl nagyon sokszor segítenek meg­menteni e kis emberek életét. • * * A lyatejgyűjtő állomás — fehér kartonlapon ceru­zaírás hirdeti szerényen a szü­lészet alagsorának egyik ajta­ján. Az intézmény munkájá­ról nem sokán tudnak. Akik pedig tudnak róla, azok kö­zött akad néhány, aki bizonyos fenntartással, előítélettel vi­seltetik iránta. — Nincs igazuk! — magya­rázza lelkesen dr. Bodor D ezsőné, az állomás veze­tője. — Nincs igazuk, mert már sok-sok család gyermeké- ellenértéket. Az összegyűlt tej­nek életét mentettük meg. No, bői küldünk a csecsemő-, ko- persze, mi dolgozunk és meg- raszülött- és fertőző-osztály- teszünk mindent, ami telik tő- nak, a Dimitrov utcai Anya­lünk — feszi hozzá szerényen védelmi Intézetnek és egyénen- '—, de a dicséret, a köszönet ként a rászoruló családoknak. C sérnél Gézáéknál, a La-í tinka Sándor utca 8. J szám alatt három gyerek * pusztítja a kenyeret. ♦ Anyjuk — alacsony, soványt kis asszony — még az 1955-* ben kapott díszoklevelet isj anya 688 765 gramm tejet megtalálja valamelyik fiók al- adott az állomásnak, ebből a ján. kórháziakon kívül 37 csecsemő 370 320 grammot kapott. A mosdó vízcsapja jelzi: vé­geztek, mosakodnak már a fia­talasszonyok. Mosolyogva jön ki mind a kettő. Szántó G ézáné Bala­tonszárszón lakik, öt hete szült hét és fél hónapra. Egy kiló negyven deka volt szüléskor a kis emberpalánta, s meg most is annyi; az édesanya féltő­szomorú arca azonban mosoly­ra derül: — Majd csak megerősödik... — Meg hát, persze, hogy meg. Subicz L ajosné kislá­nya nyolcadik hónapra szüle­tett, egy hete szopik már. — Ami nem kell a lányom­nak, azt odaadom másoknak — mondja, s a mérőhenger ta­— Ezt is azért kaptam, meg l háromezer forintot és még f 300 forint jutalmat. Már aj Jancsi születésekor — mutat a ♦ most már három és fél éves t szőke, eleven, pufók kisfiúra ♦ —, már akkor adtam tejet két másik kisgyereknek is. — Akin tud, segítsen az ember — mondja magától ér­tetődőn. 'l'ölgyesi Lajosné kisfia szeptember 5-én szüle­tett. Egy hét múlva haza­jött a kórházból, azóta, ami nem kell a kis Péternek, azt a gyűjtőnek viszi. Gabi már 19 hónapos, ő Marcaliban született. Már ott is adtam másoknak tejet. Ed­dig körülbelül 20 litert vit­tem a tejgyűjtőbe, s ha nem' Az izraeli hivata­los propaganda ál­landóan az ország arab lakosságának úgynevezett integrá­ciójáról szónokol, és úgy tesz, mintha az Izraelben élő arabok támogatnák az iz­raeli hatóságok poli- tikáját, és ellenséges érzéseket táplálnának az arab országokkal szemben. A Mapai nevű iz­raeli uralkodó párt a burzsoá szakszer­vezeti szövetség ve­zetőségével karöltve egy Tel-Aviv-i klub­ban megrendezte az Izraelben élő arab és zsidó írók »baráti ta­lálkozóját«, hogy be­bizonyítsa az »integ­rációs« politika si­kereit. A találkozó szerve­zői nagy gondot for­dítottak arra, hogy olyan író meg ne je­lenjék a találkozón, aki szimpatizál a kommunista párt­tal, vagy esetleg az arab nyelven meg­jelenő, haladó irány­zatú Al-Dzsadid cí­mű folyóiratnak dol­gozik. A találkozón főleg olyan személyek vettek részt, akik az izraeli kultuszminisz­térium szolgálatában állnak, és írásaik »lo­jális« lapokban je­lennek meg. A találkozó szer­vezői azonban kis­sé, elszámították ma­gukat: a »megbízha­tó« arab írók egy­más után bírálták az izraeli kormány po­litikáját. Musztafa Murr felolvasta egyik elbeszélését, amely leleplezi a soviniszta szellemű izraeli köz­oktatási rendszert. Rasid Husszein a Palesztinái arabok tragikus sorsáról szavalt verseket. Ezután Barkót mon­dott beszédet, és vad kirohanásokat in­tézett a kommunis­ták ellen. Az izraeli arabokat viszont az­zal vádolta, hogy tá­mogatják a kommu­nistákat, és nem ér­zik, hogy az izraeli állam »édes fiai«. Rasid Husszein köl­tő a beszédre vála­szolva elmesélt egy esetet, amely vele és barátjával történt: Egy zsidó barátom­mal ellátogattunk né­hány arab faluba. Egy arab fellah há­zában ebédeltünk. Az ebéd folyamán, amikor tojásételt szolgáltak fel, ba­rátom megkérdezte: »Miért ízletesebb az arab tyúkok tojása, mint a kibuci tyú­koké?« (A kibuc a zsidó lakosság mező- gazdasági szövetkeze­te.) Az arab házigaz­da igy válaszolt: »Ennek talán az az oka, hogy az arab tyúkok szabadon vannak, a kibucban pedig ólakba zárják a tyúkokat«. Rasid Husszein szomorúan jegyezte meg: »Eb­ben az országban az arabok még annyi szabadságot sem él­veznek, mint a tyú­kok.« Rasid Husszein így válaszolt a találkozó szervezőinek arra a felhívására, hogy az írók »építő szellemű« műveket alkossanak. »Ha a költő éhes, az éhségről fog ver­set írni. Ha olyan vidéken él, amelyet »tilos övezetnek« nyilvánítottak, ak­kor a tilos övezetek­ről fog írni. Ha az író nem figyel fel azokra a problémák­ra, amelyek népét foglalkoztatják, ak­kor a nép megvetésé­vel fogja sújtani.« A nagy hűhóval be­harangozott »bará­ti találkozó« igen kí­nos hangulatban ért véget. (Inosztrannaja Lityeratura.) núsága szerint 90 grammal f^tnének érte semmit, akkor több került ismét az elektro- IS szlvesen cdnam. mos hűtőszekrénybe. — 45 forintot fizetünk liter­jéért — mondja dr. Bodor Gyuláné. — Kéthetenként je­lentem a mennyiséget a városi tanács pénzügyi osztályának, s ők a bank, illetve a posta út­ján utalják át a tejadóknak az az édesanyákat illeti. — Az in­tézmény megalakulásáról, a kezdeti nehézségekről mesél: — Négy év óta, a megala­kulástól kezdve dolgozom itt. Hogyan csináltuk? Reggel Pestre utaztam, megnéztem az ottani anyatejgyűjtő állomás munkáját, este hazajöttem, és másnap dolgoztunk. Igaz, nem így, mint most, de megkezd­tük. Az SZTK-tagok orvosi javas­latra, ingyen kapják. — A tejadóknak kakaót, ká­vét, teát, csipkeszörpöt adunk — folytatja Bodorné, vissza­térve a tejet adó anyákra —, hogy a fejés után fellépő szom­júságot csillapítsák. Amint lezárja az üveg te­tejét, még néhány számot mond: — Ebben az évben 130 JAéterfi Lászlóék kis Klá- rikája november 3-án született, most éppen nyújtóz­kodik álmában a fehér pó­lyában. — Napi egyszeri étkezésre lett volna csak elég a tejem — mondja a fiatalasszony. — Már a kórházban kapott má­soktól, először 400, később 600 grammot. Azóta, alig két hét alatt ismét növekedett 13 de­kát. — Nagyon jó, hogy kapok, mert vem is tudom, hogy mit adnék a kicsinek. A tápszer is jó, de mégsem olyan, mint az anyatej. fi Iga most * három és fél ' dakbáJ ^.ismertem az vó. í. apró tettek munkasemberet, a ~ kitüntetés tulajdonosát, Bíró Dezs6ne’ ?0V toreY2h Lajos szabászt. A hír nyo­APRÓ TETTEK JUTALMA ,Szocialista munkáért“ érdeméremmel tüntették ki Bíró Lajos munkást |J orostás arcú munkás fa- ** latozik a szalámis zsemléből a Szakszervezetek Megyei Tanácsának épületé­ben tartott . üdés szünetében. Énre az értekezletre is azért került, mert régi ismerője a szakszervezeti munkának, és a Kaposvári Ruhaüzem több száz dolgozója üb-elnökét tisz­teli benne. Ahogy egyszerűsé­gében feltűnik, az az embe­riesség árad róla, amilyen em- J bérinek az elmondott epizó­üdültek a sok utánjárással fel­épített saját üzemi üdülőben, 30-an az ország más területén vagy külföldön, mint ameny- nyire boldogította ez azokat a munkásokat, akik a pihenést élvezték. Tudom-e — kérdez­ték tőlem az üzemben —, hogy a város egyik legszebb bölcső­déje a ruhaüzemé? S itt me­gint a szakszervezetre hivat­koztak, és Bíró Lajos faradba- ségrészesedés áll. Védi a dolgozók érdekeit, de az üzemet is, és ez a két ér­dekvédelem a szocialista üzemben mindig abban az egyetlen célban találkozik, hogy jobb, szebb élete legyen mindenkinek. A kadnak nehéz dolgok is. Ö fönt szab, lent a folyo­só falán íkint van már az üze­mi tanács határozata a nyare­felosztásáról. — Helyiséget itt, a kórház- anya jött már tejet adni. Ta- koráig. fekete asszonyka. — Amíg tudtam, szoptattam, de két hét után már a gyűjtőből hoztunk tejet, ezt ette háromhónapos ban kaptunk, az Egészségügyi valy még csak 26, idén már Minisztériumtól hölégszek- 59 gyermek kapott tőlünk te- rényt, egy Tátra hűtőszekrényt jet. Az elmúlt két hétben ér­és edényfelszerelést kaptunk. A megyei tanács három szek­rényt, íróasztalt, székeket, kö­tényeket és egyéb ruhaneműt adott. Évről évre többet ka­punk a városi tanácstól, aho­va tartozunk is tulajdonkép­pen. Kezdetben még telefo­nunk sem volt, de lassan min­dennel elláttak bennünket, s már a nyáron két ventillátor 91 670 grammot gyűjtöttünk. * * * CzUa Lajosné július 27 óta jár rendszeresen a tejgyűjtő állomásra. — Koraszülött volt, meg­halt — fájó emléket kavar fel érdeklődésem. — Fiatal, egészséges, lesz még másik. aJla°f meleget elgondolkozik. - Aztán Zr.-TTní 7 n“1 m°SO?e' mentem, és odaadtam, legyen E2Í azoknak, akiknek szükségük van rá. ügyi Szakszervezet pedig nép­rádiót adott. — Ketten dolgozunk itt — kezdi magyarázni munkájukat. — S u s e n k a Gyuláné se­gít nekem mindenben. Reggel egy órával hamarabb bejön, kitakarít, fertőtlenít mindent, amit kell. Fél 9 körül megér­keznek a. kismamák. Aki reg­gel nem ér rá, az délután fél három körül jön. Halk kopogás. Két fiatalasz- szony érkezik. — Öltözzenek csak be, ked­veseim. Ök nem először vannak itt, tudják már a tennivalókat. Amíg készülődnek, hallgatom a magyarázatot: — Először derékig lemosa­kodnak, aztán átmennek a má­sik sterilizált helyiségbe, ott köpenyt vesznek fel, száj- és fejkendőt kötnek. Mindenki­nek bele van írva a neve a ruhadarabokba, hogy azokat kapják a következő alkalmak­kor is. Itt köpenyük ujját kö­nyökig feltürik, és visszamen­nek a mosdóba. Sterogenolos (streptomicin és penicillin al­koholos oldata) vízből veszik ki a bemosakodó keféket, üveg­edényből a körömápoló és tisz­tító szerszámokat, A homok­omban pontosan öt percig hullnak a homokszemek: eddig tart a bemosakodás. Ekkor — szintén sterogenolos vízben — mellüket meg kezüket könyö­kig lemossák ismét, azután már nem nyúlnak semmihez, az elektromos hősugárzó szá­rítja meg őket. A hűlőszekrényből vett ste­ril fejömenzúrákba odabent már gyűlik az életet adó anya- *j... Bánatos a hangja akkor is, amikor a pénzről kérdezem. — Majd négyezer forintot Icaptam, négy kárpitozott szé­Nem, nem fizettünk te, SZTK-tagok vagyunk. — Nagyon szívesek, kedve­sek voltak, akármikor men­tünk. Segítettek mindenben, tanácsot adtak: hogyan, mi­kor, mennyit kell adni egy étkezésre. A kis Giga felébred, nagy, kék szemével csodálkozva néz bennünket, aztán elmosolyo­dik. Beszélni még elég sokára fog, de ha tudna már, biztosan szeretnénk! — azt mondaná, amit a nagy­éi- mama az ő nevében mond: —j Köszönjük mindenkinek, köszönjük a kis Olga nevé­ben. S azt mondjuk mi is: — Köszönjük mindenkinek, köszönjük minden kicsi nevé­ben. Virányi Pál mán az újságírót is az a kér­dés izgatta, ugyan mit tett Bí­ró Lajos, hogy egy napon Bu­dapestre hívták, és mellére tűzték az érdemérmet? De ő nem riportalany. Csu­pa apró történeteket hallottam, amelyekhez nem illik a harso­gás, de amelynek mindegyiké­ben volt valami, ami százak­nak örömet szerzett, és közös munkára buzdított. 1950-ben, de még inkább 53-ban kezdő­dött az ő tevékenysége, amikor a ruhaüzemben üb-elnöknek választották. De Bíró Lajosban, az egyszerű szabómester fiá­ban 1945 előtt is éppen úgy megvolt a becsületes munkás- törekvés, mint 53-ban vagy most. Azonban 53 óta nagyon sokan érzik meg a ruhaüzem­ben azt, amit tesz. ... Szép dolog üb-elnöknek lenni! Neki éppen olyan öröm kimondani, hogy tavaly 170-en tatlanságát emlegették. 11 e nehéz is üb-clnöknek lenni! Jön a tüzelőak- ció, és megint csak az üb-el- nök az, aki legtöbbet tesz a közösségért... Történt, hogy a takarító a gyárban pénzt lopott. — Adja vissza, azckéból vitte el, akik mindennap dolgozni járnak ide — mondta neki Bíró Lajos. Nem használt. Aztán a rendőr­ség, nyomozás, bíróság követ­kezett. A tárgyaláson Bíró La­jos is megjelent. Felállt, és a megtévedt munkás védelmé­ben beszélt. Enyhítő körülmé­nyeket, meggyőző érveket mondott. így lett a hathavi börtönből három évre felfüg­gesztett büntetés. Méltó volt ez a cselekedet az ellenforrada­lom után elsőként a párt sorai­ba álló, széles látókörű párt­taghoz. Néha persze kijut a hálát­lanságból is. Mert ő aztán az üzem érdekeiért is kiáll, és kereíkperac megmondja, hogy ezt vagy azt nem lehet, elvtár- sak. Hiszen a jó üb-elnök két érdekvédelem középpontjában ÉRDEKESSÉGEK — /uHCSaSAOOK ÉLETMENTŐ KUTYA Egy kócos kiskutya a fran­ciaországi Carquecranne ne­vű kisvárosban megmentet­te Raymond Laugier 10 éves kisfiú életét. A kutya és a fiúcska egy elhagyott mezőn játszadozott, amiíknr a sza­ladó gyermek egy kútba esett. A zuhanásnál csaik ke­véssé sérült meg, és egy acélcsövet megragadva, a víz felszínén tartotta magát. Kétségbeesett segélykiáltá­sait azonban senki sem hal­lotta meg. A kutya egy da­rabig kétségbeesetten uga­tott, majd a legrövidebb úton haza szaladt, és oly iz­gatottan viselkedett, hogy felkeltette gazdája figyel­mét, akit ed is vezetett a szerencsétlenség színhelyére. A póruljáirt kisfiút hosszú kötélen, félig megfagyva húzták ki vizes börtönéből. SENKI SEM PRÓFÉTA... Franciaországban Giíy de Maupassant műveit aránylag • csak kis körben olvassák. A Szovjetunióban viszont mű­vei háromszáz kiadást értek meg, összesen 10 milliós péil- dányszámmal. LIKVIDÁLNÁK A brüsszeli világkiállítás francia pavilonját eladásra kínálják. Ára: 2 milliárd francia frank. Potom pénz! MÉG EGY KUTYAHISTÓRIA Nápolyban történt, hogy a 22 éves Francesco Bartalit veszett kutya harapta meg. A fiatal munkás kórházba ment segítségért, s amikor onnan eltávozott, az egyik ház ötödik emeletéről a fejé­re zuhant egy — kutya. A kutya leterítette Bertalit, úgyhogy kénytelen volt a kórházba visszamenni. NEMZETKÖZI RENDŐRSÉG A BOR VÉDELMÉBEN Luxemburgban, a borter­melők nemzetközi kongresz- szusán a német küldöttség javasolta, hogy az Interpol mintájára létesítsenek nem­zetközi rendőrséget, amely központilag üldözné a bor­hamisítókat, és nyilvántar­tásba venné az ilyen bűnök elkövetőit. A nemzetközi rendőri szervezet kölcsönö­sen segítené egymást a bor­hamisítók "át kos fajzatá- nak« felkutatásában. A PERSELYFOSZTOGATÓK BOCSÁNATKÉRÖ LEVELET HAGYTAK Két ismeretlen férfi be­tört a párizsi Saint Séver-i templom sekrestyéjébe, és kifosztotta a perselyeket a november 12-ről 13-ra virra­dó éjszakán. Nyilván előző este elbújtak valahol a templomban a zárás idején. Miután feszítővas segítségé­vel behatoltak a sekrestyé­be, felhúzták a szertartások­hoz használt fehér kesztyű­ket és az egyik fiókban ta­lált három pár zoknit. Miu­tán megtalálták a perselyek kulcsát, igen könnyen hozzá­jutottak azok tartalmához. Nem leltet tudni, hogy meny­nyi pénzt vittek el. A két tolvaj távozás előtt a követ­kező levélkét hagyta az asz­talon: "Jean és René bocsá­natot kér, de négy nap óta nem evett, és most vissza szándékozik térni hazájába«. A vizsgálat szerint a foszto­gatók Hollandiából szár­maznak, mert egy Rotter­damból keütezet levelet fe­lejtettek a templomban. NINCS ELÉG PÉNZ A FRANCIA EGYETEMEK SZÁMÁRA A francia egyetemek el­képzelhetetlen nyomorúságát ■napról napra egyre fájdalma­sabb esetek illusztrálják. A Sorbonne előadótermei túl kicsinek bizonyultak, és most az egyik legjelentősebb francia oktatásügyi intéze­tet, az Ecóle Normal Supé- rieuret fojtogatják pénzügyi nehézségek. Ha nem biztosítanak újabb hitelt az intézmény számára, az igazgatóság kénytelen lesz bezárni a laboratóriumokat. Három évvel ezelőtt a labo­ratóriumok új felszerelése újabb lendületet adott a ku­tatómunka fejlődésének. Több mint 300 professzor, kutató és technikus dolgo­zott itt. De a három évvel ezelőtt biztosított anyagi tá­mogatás nem növekedett kellő mértékben. Az egyik elektronikus mikroszkóp használhatatlanná vált; nincs pénz a fényképfelvételek költségeire. Az Ec.ole öt laboratóriumá­nak deficitje 30 millió frank. Vajon emiatt kénytelenek lesz­nek megszüntetni a fran­cia. egyetemek legfontosabb kutatóközpontjának működé­sét? Arról, kik kapnak, kik nem kaphatnak. Mindenki tudja, hogy az üb. elnöke az üzemi tanács tagja is, s nagy része van a nyereségfelosztás! ja­vaslat elkészítésében. Megint csak két tűz között: az üzem érdeke, hogy a lógósak és iga­zolatlan mulasztók ne, vagy kevesebb részesedést kapja­nak. A két érdeknek megint csak a megelégedésben, a kö­zös érdekben kell találkoznia. És találkozik is! A kifüggesz­tett javaslatra egyetlen ellen­javaslat sem érkezett. Sok kis tett fémjelzi Bíró La­jos munkás útját. Ezeknek a mindennapi "szürke tettek­nek« köszönhető, hogy a ruha- üzemben családias a hangulat, gördülékeny a munka. Hogy ez állandósuljon, ahhoz éppen úgy hozzátartozik a tüzelő vagy a közös disznó beszerzése, mint a beteglátogatás.., ... Kocka Jánosné a nők napján jött ki fiával a szülé­szeti osztályról. Azt nem ér­tette, hogy éppen az üb-elnök nem látogatta meig a kórház­ban. Aztán kopogtak. A párt- . titkár és Bíró Lajos volt a vendég virágcsokrot vitt kis vázában és sole nőnapi jókíván­ságot ... A fiatal Kodkáné — ha ez szóba kerül — mintha mindig újra átélné, úgy mondja, hogy igen jólesett. És hány ilyen lá­togatást említhetnénk, amit a munkások sohasem felejtenek el... ¥7 zeket gondoltam, amint M J az SZMT-tanácskozás megkezdődött. És Bíró Lajos az egyik — "A mostani szák­szervezeti munka megjavítása« — napirendi pont fölé hajol. Borostás szakállábán itt-ott fe­hér szálak. Micsoda erőt és fontosságot tulajdonított Le­nin annak a munkának, ame­lyik most éppen napirendi pont. És Bíró Lajos példát mu­tatott a gyakorlatban is ezt a napirendi pontot illetően. Szé­pet! És lépésről lépésre halad előre benne. Nagyon is tudom most már, miért kapta a ki­tüntetést, amelynek azt írnám a szalagjára: apró tettek nagy jutalma. Szegedi Nándor Shakespeare-művek hanglemezeken Angliában hanglemezre ve­szik Shakespeare összes szín­műveit. Az »Othello« és az »Ahogy tetszik« lemezei már IHumanitéj í forgalomba is kerültek.

Next

/
Thumbnails
Contents