Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-26 / 279. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1958. november 26. Az elbizakodottság ellen »A tapasztalat szerint az emberek $6 része akkor józan, amikor nehézségeik vannak; amikor sikerek vannak, eibizakodotiá válik.-« (Kádár elvtárs 1958. november lö-én mondott ünnepi beszédéből^ P resa betegség az elbizakodottság — a győztes csaták hozhatják magúkkal. Ha nagy a baj — nincs mivel büszkélkedni, esetleg a nekigyürkőzés határozott szándékával. lka meg rendbejöttek a dolgok, felütheti fejét a »nekünk minden sikerül, nem ismerünk akadályt« jelszóval »fémjelzett-« veszélyes néaet. Az ilyenfajta vélemény beláthatatlan erkölcsi, politikai kárhoz vezethet: megszünteti az emberek harckészültségét, s nem lelkesít a munka közben felbukkanó újabb nehézségek leküzdésére. Még tarthatatlanabb az az állapot, amikor egyesek a sikert kiharcolván — önjeitekké válnak. Az ilyen kórokozóval fertőzöttek, köztük termelőszövetkezeti vezetők is — megfeledkeznek a többes számról, helyette az egyes szám első személyében beszélnek: nem azt mondják, hogy »mi csináltuk«, hanem »én vívtam ki a sikert-«. Van ilyenre is példa? — kérdezhetné valaki. Sajnos, igennel kell válaszolnunk.;; Áll az értekezlet. Azt veszik számiba, melyik új termelőszövetkezetben nincs még közös sertésállomány. A tafoi járás küldötte mondja: >-A somogymeggyesiek elmentek. valamelyik nagyobb tsz-be kocasüldőkért, de nem kaptak«. »Mások is megjárták ezt a potya utat — szól közbe a megyei szakelőadó. — Annak a szövetkezetnek az elnöke közben meggondolta magát, és azt mondta: szerződés ide, szerződés oda, most nem adok el süldőket.« Tessék, itt az »ahogy a kedvem tartja, úgy cselekszem« felfogás egyik megnyilvánulása, amelynek »alap-elmélete« így hangzik.- »én vagyok a szövetkezet vezetője, itt az én akaratom érvényesül«. M ásik eset.. Szánt az állami traktor a szövetkezet határában. Vásott az ekevas, nem hasítja jól a földet. Mit tesz a hírneves elnök? Nem küld motoros futárt a gépállomásra éles vasért, hanem telefonál a felsőbb szervekhez. Másnap »fentről« jött szakbizottság helyszíni szemlét tart, és megállapítja azt a bajt, amit itt »lent« kell orvosolni és tegnap már orvosolták volna is, ha közvetlenül tudomást szereznek róla a gépállomás derék kovácsai... Használt az ügynek a tekintélyes emberekből verbuválódott vizsgáló bizottság megjelenése a szövetkezetben? Ebben az esetben nem sokat. Az ekevasat ugyanis — ez a dolgok rendje — a gépállomás műhelyében élesítik meg, nem pedig valamelyik szakirányító szerv irodájában. Jobban tette volna a telefonon hívott fél, ha azt válaszolja az elnöknek: »oldják meg helyileg az ekevas élesítését«. Igv tudtára adták volna a szövetkezeti vezetőnek, hogy nemcsak »fent«, hanem »lent«, a gépállomáson is vara telefon.. . Lássunk más példát Egyik közös gazdaságunk elnöke korábban államigazgatási szervnél dolgozott. Ha utasítást küldött valamelyik szövetkezetbe — helyesen —, megkövetelte, hogy azt végrehajtsák. Most pedig, hogy elnökké választotta meg egy tsz tagsága, jóformán ügyet sem vet a mezőgazdasági táiy rendelkezéseire. »Hogy az én könyvelőm négynapos tanfolyamra menjen Balaton- boglárra? Ebből nem lesz semmi« — jelentette ki nagy hangon. Pedig neki igazán illenék tudnia, hogy a zárszámadás elkészítéséhez mennyire nélkülözhetetlen a megyei tanfolyamon részt vennie minden tez-könyvelőnek. V an egy felsőbb rendelkezés, amely szerint a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai kötelesek bejelenteni a megyének, mikor melyik termelőszövetkezet zárszámadásának felülvizsgálata van soron. Azért üdvös ez az utasítás, mert a jelentésből meglátják a megyénél, hova kell nagyobb segítséget adni azzal, hogy elküldik a megyei mezőgazdasági osztály szakembereit a szóban forgó, leginkább gazdaságilag gyengébb lábon álló szövetkezet évi mérlegének felülvizsgálásához. Akadnak járási osztályvezetők, akik ezt fölöslegesnek tartják, mondván: »mi is meg tudunk hirkózni a bajokkal«. Nem rosszindulatból teszik, de ■ rosszul teszik, hogy éppen az erősebb közös gazdaságok munkájának értékeléséhez hívják meg a megyeieket. Mintha dicsekedni akarnának vele, hogy »nekünk ilyen jó tsz-eink vannak«. Pedig másmilyenek — nehézségekkel küszködök — is akadnak, és ezek rendbehozása a mozgalom legközvetlenebb feladata. Ehhez pedig nem az agyonhallgatáson, hanem a cselekvésen keresztül vezet az út. A cselekvés irányát viszont a felsőbb szervek jól képzett szakemberei segítik megjelölni. így tett a megyei mezőgazdasági osztály kiküldötte a minap is egyik járásunknál, ahol pontos számvetést készítve megmutatta: az állattenyésztés és növénytermelés helyes üzemi arányainak kialakításával csupán készpénzben negyven forintot oszthatnak jövőre minden munkaegységre az adott szövetkezetben. És nemcsak a végeredményt közölte az elnökkel és agronómussal, hanem mélyreható elemzéssel, töviről hegyire elmagyarázta nekik: mit és hogyan keli tenniük, hogy a terv maradéktalanul megvalósuljon. Lám, ezt az útmutatást nem kapta volna meg a járástól a tsz, mert a megyed mezőgazdasági osztály munkatársa azután kezdett a szövetkezet jövőjéről beszélni, miután a járási osztályvezető elégedetten kijelentette: »no, befejeztük, elv- társak«. .. II dicsekvést, beképzeltséget nem szeretik az emberek. A fennhéjázást pedig megvetik. Senkinek sem veleszületett rossz tulajdonsága az elbizakodottság: a dolgos hétköznapok oldalán haladók tevékenységének árnyképeként jelenhet meg közéletünk hibajelző ernyőjén. Küzdenünk kell ellene. Vigyáznunk, mert sok harcot megvívott, becsületes, áldozatkész, a szocializmus építésében kisebb-nagyobb hőstettet végrehajtott emberek magatartásbeli fogyatékosságáról van szó. Nem a hibák hordozóit, hanem magukat a hibákat kell ostoroznia mindenkinek, akinek módjában áll és kötelessége ezt tenni. Hiszen emberek estek ebbe a betegségbe — s emberek képesek kigyógyítani őket ebből a bajból. Azt meg nem is kell bővebben magva NAGYKORÚ LETT A TAKÁCS, nagyobb a bizalom is iránta A kapu*mérői tanács egy esztendeje Lapozgatjuk a Kaposmérői Községi Tanács idei üléséről készített jegyzőkönyveiket, s fetetevenedák előttünk egy csaknem egész esztendő dere- kas munkája, egy község élete, küzdelme a gondokkal, nehézségekkel, hajóikkal. Másról ás vallanak azonban ezek a beszélni nem tudó, mégis annyi meg annyi é’etet lehelő írások. Arról, hogy megváltozott, a falusi emberek leikéhez és gondolatvilágához jobban hozzászabott körülmények között telnek a hétköznapok a tanácsok életében is. Nincs már, ami szürkévé, unalmassá, fásulttá tegye a tanács munkáját. Három-négy évvel ezelőtt még, ritkán múlhatott ed tanácsülés anélkül, hogy a napirendek egyike — és legtöbbször az eisőbbike — ne a begyűjtés szorgalmazásáról szólt volna. De hol van már a kötelező begyűjtési rendszer? Már rég száműzte a kormány, amely intézkedésével nagykorúvá, a szó szoros értelmében a község, a város igazi gazdájává tette a tanácsokat. A falu népe már nem tekinti szükséges rossznak, haszontalan gcxndnak a tanácsülést, s a tanácstagok most már magiuk tgondolkodnak a maguk gondján. Színesség, érdekesség, változatosság, a község alapos ismerete, felmérése: ez olvasható ki az idei tanácsülések jegyzőkönyveiből. Lapozzunk csak végig a jegyzőkönyvekben, s vessük papírra, melyik hónapban miről tanácskozott a község parlamentje, és azt is, milyen intézkedések, tettek követték a tanácsülések vitáit, határozatait. JANUÁR: Napirenden a község pénz- Tazdálkodása és a népművelés. -Szorít a cipő« az iskolánál. Igaz, hogy ma hét tanterem áll a gyerekek rendelkezésére a felszabadulás előtti kettóved szemben, de így is tanteremhiány van. A tanácstagok hosz- szas latolgatás után határozatba foglalják: egy tanterem nyerése céljából a végrehajtó bizottság az iskolaépületben lakó családot valamilyen módon költöztesse ki, s az így megürült lakást tanteremmé alakíttassa át. Határidő november 30. A lakó nemsokára új házába költözik, és a tanács hozzáfoghat az átalakításhoz. A járás 30 ezer, a tanács 25 ezer forintot áldoz rá. FEBRUÄR: A körzeti orvos beszámolója alapján megvitatásra került a falu közegészségügyi helyzete. Sok helyütt ki kell tisztítani a bacilustenyésztő árkokat, követelményeknek megfelelő illemhelyeket kell építeni, ahol hiányzik — így szól az egydl határozat. A másik szerint < tanácsülésen két köztelket kijelöltek az OTP-nefc való eladás céljából. A második határozatot teljesen végrehajtották, az elsőt csak félig: felszólították a lakosságot, de az ellenőrzésről megfeledkeztek. MÁRCIUS: Itt a tavasz, megkezdődik a mezőre járás. Csakhogy egyik» másik dűlőben rosszak az utak, veszélyes a közlekedés. A tanácsülés elrendeli, hogy a falu lakói társadalmi munkával javítsák meg az utakat. Egy- egy dűlőét megjavításáért egy- egy vb-tagot tesznek felelőssé. A téglagyári üzemet kötelezték az általa tönkretett út rendbehozatalára. A hetesi út elegyengetésére pedig jöjjön az útgyalu, ezt foglalják írásba. Nem tudni miért, az útgyalú máig sem érkezett meg. A tanácsülés foglalkozik az adófizetéssel is. Utasítja á Elméleti oktatást kapnak a kertésatanulók pókban kerül sor állami gazdasáAz állami gazdaságok szakmun- . .... , kás-utánpótlásának biztosítására ez gokban és mezőgazdasági szakis- ! évben sok kertésztanulót szerződ- j kólákban. A Nyírlugosi Állami j tettek a gazdaságokban. A szerződ- | Gazdaságban december 1-én ünne- rázni, hogy az egészséges szervezetnek sokkal ! tetett tanulók a hároméves tanuló- j p(s}yes keretek között kezdődik munkával töltik ki, elméleti kép- ; meg az első ilyen elméleti oktatás jobb az életműködése, mint annak, amelyet ősz- valamilyen betegség sanyargat. Kutas József zésükre minden évben a téli hóna- ! gyümölcskertész tanulók számára. Va^zifi) -Árdamakzlá] Fordította: La]o$ Géza 2. % 1941 egyik augusztusi éjjelén a nyugati fronton tragikus esemény történt, ami igen sok szovjet katona éleiébe került. A vezérkar erről a lehető legrövidebbey, emlékezik meg jelentésében: »Okajemov hadnagy utász százada csaknem egy szálig ottveszett a harci feladat teljesítése közben«. Hogy is történt ez valójában?... Okajemov hadnagy parancsot kapott, hogy századával az éj leple alatt keljen át a folyón, s aknásítsa el a partmenti területeket. Csónakokon keltek át. Okajemov az első csónak orrában állt. A csillagok fénye megtört a vízben. Nyugaton mintha felemelkedett volna a fekete ég: bíborvörös pír lebegett a horizont felett, valahol a közelben egy ágyú tüzelt rend- szertelenül, összevissza puskaropogás hallatszott. A századból csak Okajemov tudta: az erdőtől jobbra az ezred maradéka minden erejét megfeszíti, hogy visszatartsa a folyó felé törő németeket. »Hajnalban biztosan bevetik a tankokat is — mondta a hadosztály- parancsnok Okajemovnak az eligazításon —, s ha nem sikerül a partmentét aknásita- núnk, az ellenség a hátunkba támad ...« Egy ellenséges repülőgép szállt el egész alacsonyan világítóbomba-fűzért akasztva az égre, amelynek fényében a folyó tejfehérnek tűnt. Okaje- wnac harcosai feszülten figyelő arcára pillantott, de gyorsan visszafordult. Az ellenséges tüzérség lőni kezdte a folyót. Az égen egy láthatatlan repülőgép helyesbítette, amit a tüzérek elvétettek. pillanatok múlva a kikötő csónakok körül csapkodtak a lövedékek. Okajemov már csak annyit látott, hogy valakinek a feje egyre messzebb bukkan ki a vízből, majd teljesen eltűnik. A csónak feneke alatt végre megcsikordütt a homok, az utászok egymást taszigálva, halkan káromkodva ugráltak a sekély vízbe. Az osztagparancsnokok odamentek Okaje- movhoz. — Az aknákat itt hagyjuk — parancsolta halkan Okaje- mov —, Puskov osztaga is itt marad. A többiek beveszik magukat az erdőbe legalább száz méteres mélységben, s hevenyészett védelemre rendezkednek be. Mindenki lövészgödröt ás magának. Az erdei csoportért Gurko őrmester felel. Parancsom nélkül ne kezdjék el a hadműveletet. Megyek, s felveszem a kapcsolatot az ezreddel. Érthető? — Érthető — válaszolták az osztagparancsnokok. — Hajtsák végre a parancsot! — mondta szaggatottan Okajemov. Az osztagparancsnokok elvezették embereiket az erdőbe. Csak Gurko őrmester maradt ott Okajemovval. — Úgy tu dom... — szólalt meg Gurko bizonytalantel —, mintha a partnak azt a részét kellene aknásíUuú. — Gurko őrmester! — csattan fel Okajemov — teljesítse a parancsot! Az őrmester eltűnt a sötétben. Okajemov felkapaszkodott a meredek parton, s gyorsan elindult a folyó mentén. Jó ötszáz lépésre az átkelés helyétől hirtelen balra fordult, s futni kezdett az erdő felé, visz- sza se pillantva többé. Csak akkor állt meg, amikor a fák sűrű árnya ráborult. Egy ideig hallgatózva állt, majd óvatosan továbbment. Senki se gondolt arra, hogy Okajemov réges-rég halálos ellensége a szovjet rendszernek, s hogy a háború első napja óta csak az alkalmas pillanatot lesi, miként szökhetne át a hitleristákhoz. Még az éjjel megadta magát... Okajemov elvesztette a nevét, csak az 57 689 számú fogoly lett. Úgy képzelte el, hogy a németek tisztelettel fogadják, s azonnal a parancsnokságra viszik kihallgatásra. Azonban nem így történt... A gyors győzelemben reménykedő németeknek ezekben a napokban eszükbe se jutott az, hogy szükségük lehet az átalló tisztecskére, még ha jól beszél is németül, s kész mindenben felajánlani segítségét. A menetoszlop Bjelorusszia poros utain menetelt. Okajemov szunyókálva vonszolta magát. »Nem szabad összeesnem ...« — biztatta magát. {Az összeesőket a németek kivégezték.) Aztán egy csapatszállító szerelvénnyel utaztak sokáig. Amikor a soron lévő hullát kidobták a vagonból, Okajemov így szólt magában: »Az a fő, hogy én élek..." A táborban is egyre azon járt az esze, hogyan menthetné meg az életét. A foglyok értelmetlen munkával töltötték napjukat: követ rakosgattak egyik helyről a másikra. Okajemov eleinte szinte futva cipelte a köveket. Az őrök kinevették, a foglyok pedig azt hitték, őrült. Okajemov hamar rádöbbent tévedésére, s már nem törte úgy magát. Eljött az ősz. Éjjel alig lehetett aludni a barakkban a hideg és a foglyok köhögése miatt. Okajemov p riccstársa egy idős katona volt, akit mindenki Sztyepanicsnak szólított. Egy köpennyel takaróztak, s egymáshoz bújva aludtak. Amikor a hideg miatt nem jött álom Okajemov szemére, Sztyepanics odasúgta neki: — Gondolj a hazára, s egyből megnyugszik a lelked... Okajemov azonban egészen másra gondolt: bár minél előbb megnyerné már Németország a háborút. Azonban egyre borzasztóbb hírek szivárogtak be a táborba. A villámháború terve csődöt mondott. Egyre kevesebb fogoly érkezett. Az őrök arcán is látszott, hogy a hitleristák szénája nem a legjobban áll. Az egyik november eleji estén Sztyepanics azt súgta Okajemovnak: — Elhatároztuk, hogy megünnepeljük az októberi forradalom ünnepét. Hetedikén éjjel megszökünk. Velünk tartasz? Okajemov úgy tett, mintha aludna, nem válaszolt a kérdésre. Reggel azonban, amikor az őr mellé ért, halkan odasúgta németül: — Fontos közlendőm van a táborparancsnokkal. 57 689 a számom. Az esti ellenőrzés után megjelent a táborparancsnok. A Gestapo-tiszt tudta, mit csinál: még öt embert elvittek a parancsnokságra Okajemovon kívül a feltűnés elkerülése végett ... Sztyepanicsot másnap a reggeli szemle után akasztották fel, Okajemov ott állt a foglyok közt, s hidegvérrel nézte végig a kivégzést. Egy hónap se telt bele, s Okajemov újra kitüntette magát: jelentette a parancsnoknak, hogy egy szovjet ezredes érkezett a táborba közkatonának öltözve ... Ezután a konyhára vitték dolgozni. Igazi karrierje azonban télen kezdődött. Provokátor lett, akit mindig abba a lágerbe dugtak be, ahol ellenállást fejtettek ki a foglyok, vagy szervezkedtek. A háború utolsó napjaiban az egyik nyugat-németországi táborban volt. Az amerikaiak közeledése cseppet se izgatta az árulót. Biztos volt abban, hogy nem éri semmi bántó- dás. Nem is csalódott __ 3 . Okajemov ott ült az amerikai hadsereg vézna és flegma ezredese előtt. A kihallgatás az iskolában folyt le az egyik tanteremben. A lepattogzott festékü tanári asztalon egy üveg szódavíz állt. Okajemov azt bámulta, mint szökkennek a napfényben szikrázó buborékok az üvegben a viz felszínéig. — Folytatjuk. — pénzügyi állandó bizottságot: vizsgálja felül, és állapítsa meg, kik azok, akik a bevallási ívekre »elfelejtették« beérni a lovakat ás. MÁJUS: A mezőgazdasági állandó bizottság jelentése a mezed munkáról. A dőlőfelelősök rendszeresem járják a határt, az állandó bizottság tisztában van a helyzettel. Parlagföld az egész határban nincs. Második napirendi pontként a rendőrőrs vezetője beszámol a község közbiztonságáról, s az erkölcsrendészet megjavításához segítségül hívja a falu népét. Elmondja, hogy fiatalkorúakat is szölgálnak ki az italboltban. Felhív a tűzrendészetá szabályok megtartására s arra, hogy a kocsma előtt ne hagyjanak lakat nélküli vagy őrizetlen kerékpárokat. Vörös László tanácstag kéri a rendőrséget, büntesse meg a betonjárdán kerékpárral közlekedőket Nagy László pedig a kóborlók fokozottabb ellenőrzését tanácsolja a közbiztonság őreinek. JÚNIUS: Intézkedések kidolgozása a mezőgazdasági tenmelvények tűztői való megóvására. Megszervezik a tűzfigyelő szolgálatot, kijelölik a közös szérű helyét, s a ga-bonahordást engedélyhez kötik. JÚLIUS: Uj tanácsrendeletet alkot a tanácsülés a kukouicaszár november 30-ig való kötelező betakarításáról. A mezőgazdasági állandó bizottság jelzi: sok a burgonya-bogár. A tanácsülés utasítja a mezőőröket és dűlőfelelősöket a fokozottabb ellenőrzésre. Három gazdát — mert a kötelező védekezést elmulasztotta — szabálysértés címén feljelentettek. AUGUSZTUS: A végrehajtó bizottság általános beszámolója után a tanácsülés elhatározza, hogy a Tatarozó és Építő Vállalattal a járdaépítésre kötött szerződést a vállalat hanyagságára hivatkozva felmondják, mert a március 1-ig vállalt munkát augusztusig sem fejezték be. Utasítja a vb-t, szervezze meg a járdaépítést helyi erőkből. (Jól is tették, mert azóta már van járdájuk két . kilométer hosszan.) SZEPTEMBER: Elekor volt az 1954-ben megválasztott tanácstagok utolsó ülése. A III. negyedévi adófizetés szerepelt napirenden, majd a beiskolázásról, a tanács és az iskola kapcsolatáról esett szó. A tanácsülés örömmel vette tudomásul, hogy a gyerekek hiányzásáért egyetlen szülőt sem kell felelősségre vonni. * * * Dióhéjban erről adnak számot a tanácsülés! jegyzőkönyvek. Sokoldalúság jellemezte az üléseket. Igaz, akad a határozatok némelyikének szépséghibája: elfeledkeztek a végrehajtásról, ám ez nem csökkenti a lejárt mandátumé tanács érdemét. A régi tanács erényeiből meríthet a most megválasztott parlament, amely a közeljövőben megalakítja végrehajtó bizottságát. Bizonyos, hogy a tanácstagság azokat -küldi majd a végrehajtó bizottságba, akik eddig is megálltak helyüket, akiket tisztei, szeret a falu, akikben ezután sem csalatkoznak. Fellegi Bálinttól, a község tanácstitkárától megtudtuk: már elkészült a javaslat a második tanácsülés napirendjére, a jövő évi községfejlesztést illetően. Javasolják majd a tanácsülésnek, hogy az idei 5 százalékos hozzájárulást emeljék fel duplájára, s a pénzből, valamint jelentős társadalmi hozzájárulással újabb 2000 négyzetméternyi betonjárdát építenek, bővítik az iskolát, s befejezik a sportpálya építését. Ez az indulás méltó lesz a mérői -parlament korábbi munkájához, méltó lesz a támogatásra, a bizalomra. Varga József
