Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-25 / 278. szám

SOMOGYI NÉPLAP fr» irtvVri r jrit «i 3 Kedd, 1958. november 25. December 31-ig meghosszabbították a Tanácsköztársaság emlékének megörökítésére kiírt irodalmi pályázatot A Magyar Tanácsköztársa­cA pár (élet hétköznapjai Televíziót vásárolnak pért- kiubjukba a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt balatonboglári szervezetének tagijai már gyűj­tik a pénzt; szombaton este Katalin-hált rendeztek a MA- VAG üdülőjében, ennek bevé­telét is a televíziós készülék árához teszik. * * * A kaposfpi pártszervezet bá­náti beszélgetésre összehívja mindazokat, akik a választások munkájában részt vettek. Ez alkalomból megköszönik ne­kik a fáradságos munkájukat, és megkérik őket arra, legye­nek ezután is bátor harcosai, lenti az iskolát Szentán. Itt tanulnak a község diákjai há­rom csoporotban, mert három pedagógusa van a falunak. Két helyiség lévén, az egyik csoportnak mindig délután keli tanulnia, s ez a korán sötétedő, téli esték beálltával azt jelenti, hogy délután négy órakor vagy még előbb be keU fejezni a tanulást. ság emlékének megörökítésére, megalakulásának 40. évfordu­lójára az MSZMP megyei és városi bizottsága a megyei és városi tanács által meghirde­tett irodalmi pályázat bekül­dési határidejét egy hónappal, tehát 1958. december 31-ig meghosszabbították. A pályá­zaton részt vehet a Tanács- köztársaság Somogy megyei emlékét és jelentőségét meg­örökítő, nyomtatásban még meg nem jelent önálló feldől-» gozású mű. Előnyben részesül­nek azok az írások, melyek a nem írni is arany: nem adtak engedélyt. Mi pedig azt tartjuk, bü­rokrácia ez, semmi más, még­pedig a javából. Tanácsköztársasággal kap­csolatos közvetlen élményeket dolgozzák fel művészi megol­dásban. A műfaj szabadon vá­lasztható, lehet vers, elbeszé­lés, riport, egyfelvonásos drá­mai mű, jelenet. Ha nagyobb terjedelmű, megfelelő mű­vészi színvonalú írások, regé­nyek érkeznének be a pályá­zatra, azokat a bíráló bizott­ság felterjeszti az illetékes helyre, és kiadásra ajánlja. A pályadíjat nem nyert, de érté­kes, színvonalas művek jutal­mat VErgy elismerő oklevelet kapnak, esetleg a sajtóban is megjelennek. Pályadíjak: X. díj 3000 Et, II. díj: 2000 Ft, III. díj 1000 Ft. A pályaműveket az MSZMP kaposvári városi bizottsága cí­mére kell 1958. december 31-ig beküldeni. (Kaposvár, Sztálin u. 14.) szószólói a parit poli/tákajanak. Hány kérvény kell Nagyatádon ^egy engedélyhez? Két különálló tanterem je­Nö vendékhang verseny a Bartók-teremben Ezen az áldatlan állapoton akart változtatni a község. A falu vezetői az iskola megta- ikarított pénzéből, a -község- fejlesztési alapból egy harma­dak tanterem építését határoz­ták eb A lakosság társadalmi munkát ajánlott fel a tervek megvalósításához. Az erdővel rendelkező gazdák pedig fel­ajánlották, hogy erdejükből 8 köbméter fát adnak minden ellenszolgáltatás nélkül az építkezésihez, Semmi sem könnyebb ezek után, mint felépítem a tan­termet — gondolhatja bárki, hiszen megvan rá a pénz és a község lakóinak segítése, tá­mogatsz Ezt gondolták a szen-taiak is, s hozzákezdtek a terv végrehajtásához (a tan­terem felépítésével a régi, rossz beosztású pedagógus-la­kás helyett korszerű lakást is nyernének^ De: Szenta község tervez t— a Dél-Somogyi Erdőgazda­ság pedig végez. Pontosabban: nem végez. Szentán megíró­dott a kérvény, a posta elvit­te Nagyatádra. Tartalma: en­gedélykérés, hogy kivághassák a nyolc köbméter fát. Aztán elküldték még néhány kér­vényt, megírtak még jó né­hány levelet (a legutóbbinak három -hete sincs), de az er­dőgazdaság illetékesei — bi­zonyára a »hallgatni arany­analógiájára — azt tartják, Zsúfolt nézőtér előtt zajlott le a növendékhangverseny va­sárnap a zeneiskola Bartók- termében. Első negyedévi munkájukról, fejlődésükről ad­tak számot az iskola növen­dékei. A hangverseny az átla­gosnál jobb sikert hozott. Kiö­li Péter és Torna Péter hege­dűkoncertjei kiemelkedően jók voltak, gondos előkészületről és pontos technikai tudásról tettek tanúságot. A hangverseny a zenés fej­törő elindításával volt össze­A Honvédelmi Sportszövet­ség Zalka Máté motoros-klub­ja felkészült az 1958—59-es ki­képzési év megkezdésére. De­cember 1-én indul a teher- és személygépjármű-vezetői tan­folyam, melyen az 1939-ben született sorkötelesek vesznek részt.» Kiképzésük június 30-ig tart, s a terv szerint az eddigi évekhez hasonlóan, jövőre is Balaton menti táborral zárul. Itt is vizsgáznak a növendé­kek. A klub sportolóinál is befejeződött az év, bár még egy erőpróba hátra van: de­cember 14-én Komlón részt vesznek egy országos terep- gyorsasági versenyen. A ver­senyzők jelenleg gépeiket ké­kötve. A fejtörő kérdéseit a koncert elején ismertették, s a feladatokat az iskola fali­újságára kifüggesztették. .4 növendékeknek december 3-ig kell a válaszokat beadni. Az a cél ezzel, hogy a kutatómunka, a lexikonok forgatása közben a keresett ismereteken kí­vül egyéb érdekességekbe bukkanthatnak a hallgatók, s ezzel is bővül tudásuk. A leg­jobb megfejtőket díjazni fog­ják. szítik elő a következő sport­évre. A felkészülést új helyen kezdi meg a Zalka motoros­klub. Eddigi telepüket, a La­tinka Sándor utca ’9. szám alatti garázst és versenyállo- mást átadták az MHS model­lezőinek, mivel megfelelő, igent, korszerű telephelyet kaptak a volt Gábor Áron laktanyában, a Zalka Máté utca 18. szám alatt, ahol még a versenymotorosok is külön otthonra találtak. A körülmények megváltozá­sa minden bizonnyal jó hatást gyakorol majd a motoros­klub munkájára, a jövő esz­tendő eredményeire. Készül az új kiképzési évre az MHS motoros-klubja A hersencei népfront-bizottság tovább halad a megkezdett úton A MEGTETT ÚTRÓL MIN­DIG BESZÉLNI KELL, ha az ember a jelent akarja értékel­ni, s a jövő kilátásait igyekszik számba venni. Erről beszélget­tünk ' Berzencén Markos László pedagógussal, a Ha­zafias Népfront helyi elnöké­vel és Horváth György- g y e 1, a tanács elnökével. — Nem volt könnyű munká­hoz látni az ellenforradalom után. A járásiban sehol sem ka­varta fel annyira a kedélyeket — hisz talán nem is volt akko­ra ellenforradalmi szervezke­dés —, mint. nálunk. A felsza­kadt sébek azonban beheged­tek, az élet visszatért medrébe, s munkához láttunk. Tavaly áprilisban alakult meg a Haza­fias Népfront helyi szervezete. A szervezés nehezen indult, sokfelé bizalmatlanul fogad­ták a hírt, hogy újra lesz nép­front-bizottság. A megalakulás után azonnal a legnagyobb munkába csöppentek bele a népfront vezetői és tagjai: meg ■kellett tárgyalni a községfej- Iesztésd tervet — mondja Hor­váth elvtárs. — Bizony, nem lehetett pi­henni; az emberek véleményét, kívánságát kellett összegyűjte­nünk, hogy olyan tervvel áll­hassunk a község elé, amellyel mindenki egyetért — kapcsoló­dik a beszélgetésibe Markos elvtárs. Hogy sikerült ezt megvaló­sítani, nagyban köszönhető a népfront-bizottságnak. Az el­hanyagolt íkultúrótthant 233 ezer forintos beruházással rendbehozták. 90 ezer forintot költöttek utakra és hidakra. A bölcsőde idényjelfege meg­szűnt, állandó lett. Perdóc- major egytanerős iskolát ka­pott. Talán ez szerezte a leg­nagyobb örömet, hisz minden­ki sajnálta a kis iskolásokat, akik vonattal jártak be Gyé­kényesre, esőben, hóban, sár­ban. A Perdóc-Lankóezon lakó dolgozó parasztok társadalmi munkával segítették az iskola építését. — Az emberek egyre na­gyobb megelégedéssel és biza­lommal kísérték munkánkat. Az idei községfejlesztési ter­vek készítésekor már sokkal nagyobb mértékben számítot­tunk a község dolgozóinak tár­sadalmi munkájára — magya­rázza Markos elvtárs. — Ez az év hozta meg talán az igazi változást. A falu lakói mind­jobban bekapcsolódtak a nép­front munkájába. A községben van egy várdomb, amely a tö­rök időkből maradt. Valamikor táncmulatságokat rendeztek nyaranta ezen a dombon. Ez a szokás azonban a várdomb elhanyagoltsága miatt huszon­öt éve kihalt. A népfront kez­deményezésére és buzdítására megmozdult a község népe, és társadalmi munkával rendet teremtett a várdombon. Beton táncteret és kuglipályát is épí­tettek itt. — A MUNKÁBÓL MIN­DENKI KIVETTE A RÉSZÉT mondja mosolyogva Horváth elvtárs —, a kisiparosok, a ktsz dolgozói, a földművesszövetlke- zetiek, a termetLőszövetkezef tagjai, az erdészet dolgozói, egyéni parasztok, kiszesek és úttörők. Öröm volt nézni, ami­kor összegyűlt az a sok emiber a várdombon, és szívvel-lélek- kel dolgozott. — Az aug. 20-i ünnepség is azt bizonyította, hogy az em­berek velünk együtt tartanak, mi pedig megtaláltuk a szívük­höz vezető utat — szól közbe Markos elvtárs. — Ezerhárom­százán jelentek meg az ünnep­ségen. A község lakóinak érdeké­ben külterületre telepítette a tanács a vágóhidat. 700 méte­res szakaszon villamosított az újtelepi részen és a Petőfi ut­cában. — Az igazi fellendülést a választások hozták meg — mondja Horváth élvtárs —, 49 tanácstag közül huszonhármat ki kellett cserélni. Egyrészt voltak túlkoros tanácstagok, akik fékezték a község előre­haladását, nem értettek egyet az újjal. így például a beton­járda építésével sem: »-Jó az a járda, ami van, nagyapám is azon járt, én is eljáróik rajta-« — tértek ki a járdaépítés elől. Másrészt, volt, aki elhanyagol­ta megbízatását. A népfront jól válogatott, ezt bizonyítják a jelölőgyűléseik. Csak négy je­löltet nem fogadtak el, de őket sem azért, mert nem megfele­lőek, vagy nem becsületes em­berek, hanem azért, ment nem abban a körzetben laknak, vagy vidéken dolgoznak, s így nem tudnak megfelelően vá­lasztóik rendelkezésére állni. A gyűléseken az embereik nyíltan, minden kertelés nélkül meg­mondták véleményüket. Érez­ték, hogy saját érdekükben jól meg kell hányni-vetnd ‘kit je­löljenek tanácstagnak. Csak az tudja igazán értékelni ezt a fejlődést, aki négy évvel ez­előtt is részt vett hasonló gyű­léseken. Ugyanezt a megelége­dettséget, bizalmat, támogatást tükrözte a szavazás is. — Nem következik-e ezután a fellendülés után hanyatlás a népfront munkájában? Markos elvtárs elgondolko­dik. — Nem szabad megtorpan­nunk egy pillanatra sem. Újabb és újabb feladatok áll­nak előttünk, melyeket a tö­megek bevonásával kell meg­oldanunk. Itt van például a jövő évi községfejlesztési terv megvitatása. — A Kossuth Lajios utcában 300 méteres szakaszon villamo­sítunk — kapcsolódik be az elnök elvtárs —, 300 ezer fo­rintot fordítunk az utak kar­bantartására; mellékhelyisé­get építünk a kultúrotthonihoz: felújítunk négy hidat, jelentős összeget költünk a könyvtár bővítésére, valamint fásításra, parkosításra. Ruhát vásárolunk az önkéntes tűzoltóknak. — Az emberek egy részét nagyon foglalkoztatja az a kívánság, építsünk fürdőt. Eh­hez azonban a községfejleszté­sen kívül személyenként 55 forintra lenne szükség. Egye­lőre még nem sikerült dűlőre jutni ebben a kérdésben. Re­méljük, nem rekedünk meg a kívánságnál, módot találunk arra, hogy elkészítsük a fürdőt — mondja Markos elvtárs, — Hozzá kezdtünk téli ter­vünk megvalósításához — ve­szi vissza a szót Horváth elv­társ. — Csütörtökön már el­hangzott az első előadás, K i- rály István körállatorvos tartotta. Most majd sűrűn kö­vetik egymást az előadások. Reméljük, nem unatkozik a községben senki a télen, min­dig lesz valami program. A BERZENCEIEKBEN KI­GYULLAD A TENNIAKARÄS TÜZE, a népfront hívó szavá­ra készek mindenben segíte­ni. Vigyázzon a népfront-bi­zottság, hogy ez a tűz ki ne alud jék. L. G. Ne hamarkodiák el a Siófoki Kenyérgyár átadását A múlt hét elejére teljesen elké­szült a Siófoki Kenyérgyár. A napi 250-300 mázsa kenyér sütésére al­kalmas gyár átadása — az eddigiek­től eltérően - hosszabb ideig tart. A korábbi gyors és sokszor felüle­tes átadások után ugyanis - a ta­pasztalatok szerint — az üzemeltető vállalat sok utóreklamációjára ke­rült sor, ami nemcsak a megindult üzemeltetést gátolta, hanem anyagi kárhoz is vezetett. Ha valahol, hát a tízmillió forintos költséggel ké­szült Siófoki Kenyérgyárban feltét­lenül figyelembe kell ezt venni. Ki­jelölték tehát az átadó bizottságot, amely az átvevő és üzemeltető sü­tőipari igazgatóság, a beruházó és kivitelező vállalatok képviselőiből áll. A bizottság tüzetesen és szak­értelemmel fogja felülvizsgálni a gyár minden egyes gépét, üzem­részét és berendezési tárgyát. Az észlelt hibákat még a próbaüze­meltetés előtt kijavíttatják a ki­vitelező vállalattal, és csak ez­után — előreláthatólag december elseje körül — kerül sor a próba- üzemeltetésre. Vc^zUij -Ardamatszkij fordította; Lajos Géza Előttem vastag dosszié fek­szik. Ez áll rajta: »Ügyirat«. A borítólapra gömbölyű be­tűkkel azt írta valaki kereszt­ben: »Irattárba«. Ez az ilyen és ilyen számú ügyirat csak­nem kétszáz gondosan teleirt lapból áll. Kicsit unalmas is olvasni, mivel olyan szőrszál- hasogatóan kitérnek benne mindenre. Unalmasnak talál­hatta az a tisztviselő is, aki gépiesen telerótta betűkkel ezeket a lapokat. Amikor az első oldalt átfu­tottam, nyomban elröppent az idegenkedésem... »A Politikai Osztály 1-es számú távmonda­ta. 17 óra 17 perckor véve az Erdei övezetből. Pebrunyicsev Hja Szem-jo- nov, a »Hajnal« kolhoz dol­gozója, amint hazafele ment az éjjeli legeltetésről, egy idegen repülőgépet látott kö­rözni a Fekete erdő felett éj­jel egy óra körül. A gép nyu­gata irányba repült el. A Járási Rendőrkapitányság ügyeletesének jelentése... Vette: az Államvédelmi Ható­ság ügyeletese...« »A Politikai Osztály 2-es számú távmondata. 4 óra 21 perckor véve a Légierők torzsparancsnokságáról. 1 óra 54 perckor a Fekete erdőtől 70 kilométerre egy fel­ségjelzés nélküli repülőgépet lőttek le vadászrepülőink. A vizsgálat tart. A törzsparancsnokság ügye­letesének jelentése... Vette: az Államvédelmi Ha­tóság ügyeletese.« »A Politikai Osztály 3-as számú távmondata. 17 óra 42 perckor véve a Városi Rend­őrkapitányságról. A város keleti részében, a 101-es postahivatal mellett egy ellopott motorkerékpárt találtunk. Az 1207-es gyártási számú Izs motor a Leszno- je-i nyilvántartásban szere­pel. Az Operatív Csoport pa­rancsnokának jelentése... Vette: az Államvédelmi Ha­tóság ügyeletese...« Mindhárom távmondat 105.. .ven nyarának egyik napján vették. Amikor átlapoztam az ügy­irat lapjait, szemem előtt újra lejátszódott az egész tör­ténet. J. A sötét éjszakában egy re­pülőgép szállt. Létezéséről a földön semmit sem tudtak. Jelzéseket a rádiós irányító állomások nem adtak neki. Ez nem jutott eszébe a légi irányítóknak, pedig nekik minden repülőgép munkáját figyelniük kell. A repülőtér rádiósai állandóan beszéltek az éjjel repülő gépek rádiósai­val, de ennek a gépnek a rá­diósával nem tartottak kap­csolatot. A többi repülőgép világító jelzőlámpával repült. Ha va­laki felnézett az égre, azt hi­hette, színes csillagok úsznak odafent. Ez a gép azonban óriási magasságban, kioltott jelzőlámpával repült, senki se láthatta, motorjának bugását senki se hallhatta. Ha most lezuhant volna, so­se tudta volna meg senki a halottak nevét, s azt sem, melyik országból jött a gép. A legénység zsebében az iga­zolványt, a repülőgép szár­nyain a felségjelzést hiába keresték volna. A navigációs térképen nem lévén bejelölve az útirány, képtelenek lettek volna megállapítani, honnan és hova repült a gép. írásokat csak a repülőgép egyetlen utasánál találtak vol­na, de értetlenül találgathatták 1. volna, ugyan ki lehet az, aki­nek különböző névre szóló, de ugyanannak a negyven év kö­rüli, jóvágású s meglepően nyugodt tekintetű férfinek a fényképeivel ellátott igazolvá­nyok lapulnak a zsebében. A repülőgépet azonban egyelőre semmi veszély sem fenyegette, szerencsésen foly­tatta útját a sötét égen. Az egyetlen utas a pilóták ka­binja melletti szűk fülkében szundikált kényelmesen hát­radőlve az ülésen. A jelző­lámpa többször egymás után vörös fényt vetett az utas ar­cára — a pilóta akart vele be­szélni. Lomha mozdulattal nyúlt a térdén lógó fejhallga­tóért. — Figyelem! Figyelem! Nemsokára 1 óra 17. Kisebb magasságra ereszkedünk. öt perc múlva vegye le a légző­berendezést, s készüljön fel az ugrásra — mondta a pi­lóta tompa, rekedt hangon. Még egyszer felvillant a vörcs fény, aztán kialudt. Az utas az órájára pillantott. Ugyanebben az időben az órájára nézett egy fiatal tiszt is, és sebesen noteszébe írta az időpontot. Ez már szovjet földön történt. A légi figyelő­állomás is felfedezte a gépet a rádiólokátor ernyőjén egy alig kivehető mozgó pont je­lent meg. Csengeni kezdtek a telefonok, a kábeleken gyors parancsok repültek a legkülön­bözőbb irányokba... A repülőgép gyorsan eresz­kedett, az utas nem hallotta már a motorok dübörgését, úgy zúgott a füle. Újra órája1 ■ nézett, s gyorsan levetette légzőberendezést. Néhány pillanatig mozdult, lanul ült. Feszülten figy, arcát, melyen vörös csikói hagyott a szoros maszk, gyér világította meg a falról vissz. verődő fény. Nemcsak szép és férfi volt az arca, hanem okos < Kidomborodó homlokára gö dör gesztenyebarna haj hu lőtt, halántéka környéké azonban már őszült. Orrt csaknem egyenes, álla erélye sen előre ugró, szürke szem átható. Ledobta magáról a prér, mel bélelt takarót, amely b eddig burkolózott. Viselte sötétszürke öltöny volt rajtc díszítéses ukrán inget hordot lábán csizma ragyogott. A padlóba rejtett lámpa né hányat villanú Továbbra is ülve maradt, lábát szétvetve a padlóba vágott ajtó zárát ki­nyitotta. Aztán felállt, a pad­lóról tömött hátizsákot vett fel, gondosan a hátára vette, néhányszor a levegőbe ugrott, hogy meggyőződjön róla, a szíjak erősen és feszesen tart­ják-e a hátizsákot. Az ülés alól előrántotta ejtőernyőjét, s el­rendezve szíjait, a mellére erősítette. A rejtett lámpa újra felvil­lant. Felrántotta a padlóba vágott ajtót. A motor dübör­gése töltötte be egyszerre a fülkét, arcába friss levegő csapott. Felvette motoros szemüvegét, letérdelt, s gyors, ügyes mozdulattál, fejjel le­felé kiugrott a nyíláson. (FolytatjukJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents