Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-23 / 277. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasäwsan, »58. eomsasber 23, PILLA ÍV T A S A JOVOBE Különös valami a jövő. A tervek messzelátóján keresztül nézve sűrűn elábénk szökken, s varázsával legtöbbször még azt az emberfajtát is leikötá, megbűvöli, aiki a legendaibeli Tamáshoz hasonlóan csak azt hiszi, amit lát, tapint és ízlel. Előttünk az asztalon három dossziéban három tervrajz- kőteg itt, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának egyik szobájában. S ami elmaradha­tatlan: térkép. Már készülő ás majdan épülő művelődési há­zak tervrajzait nézegetjük, és a térképen mindjárt azt, mi­lyen lesz elosztások. Jut-e minden sűrűn lakott területre nagyobb kultúnház. Bizonnyal épül, mert a tizenöt éves táv­lati terv szerint ez alatt az idő alatt 65—70 készül el. Ebből kb. 18 elsőrendű kamaraszín­ház lesz, négyszáz személyes nézőtérrel, megfelelő mélységű színpaddal, díszletraktárral, öl­tözőikkel, orcseszterrel, szakkö­ri és klubszobákkal, az emele­ti traktuson bálteremmel. Nem a féktelen képzelet szül. te ezeket az adatokat. Már 1959 augusztusában két ilyen művelődési házat avatunk, az egyiket Nagybajomban, a má­sikat Tabon. Ez idő szerint a megyében hét kétszáz személyes; négy háromszáz személyes nézőterű művelődési ház épül a hozzá­való helyiségekkel. Valahány társadalmi munkában, csak egész csekély állami támoga­tással! Születésüket olyan em­berek határozták el, akik szük­ségét érzik annak, hogy falu­jukban házat szenteljenek a művelődés ügyének. Miilyenek lesznek az épülő művelődési otthonok? örö­münkre és megelégedésünkre szolgált, hogy ko; .zerűek; húsz-harminc év múlva is megfelelnek a követelmények­nek, hacsak a falu, mely emel­te őket, túl nem népesedik. A művelődésügyi, terv- és építé­si osztály közösen készítette el a Somoigy megyei Tatarozó és Építő Vállalat tervező csoport­jával,, illetve Erdélyi Zol­tán tervezőmérnökkel a mű­velődési házak három típusá­nak terveit. Az építeni kívánók így majdnem ingyen jutnak a »leányszínházast-“ kap Siófo­kon. Januárban kezdik el a volt Farkas-féle mozi átépíté­sét. A siófokiak eddig joggal panaszolhatták, hogy a kultú­ra áldásaiban csupán a fürdő­idényben részesülhettek, ami­kor a szabadtéri színpad mű­ködött. A jövőben tehát nem panaszkodhatnak. Színhá­zunknak a siófoki művelődési ház lesz a legnagyobb vidéki kamaraszínháza —- hatszáz személyes nézőtérrel —, ahova nemcsak kis kamaradarabok­kal látogathat el a társulat, ha­nem nagyobb produkciókkal is. Rövid időn belül tehát csakha­mar hárommal szaporodik á nagyobb művelődési házak száma. Gazdagodunk, ha nem is lázas ütemben, lassan, de annál biztosabban. Talán nincs is olyan messze az az idő, melyről itt a tervek fölött bí­zón beszélgetünk. Egy-két esz­tendő, s megnő a Csíky Ger­gely Színház társulatának lét­száma is. Talán lesz egy fiata­lokból álló tájrészleg, amely rendszeresen látja el a vidéket színházi előadásokkal. A távoli jövőben pedig, ti­zenöt év múlva 65—70 első-, másod- és harmadrendű műve­lődési háza lesz a megyének, hozzá kell tenni, hogy új! Te­lik rá erőnkből? Igen. Aki pe­dig nem hiszi, majd megléte hatja évek múltával. Az eredménytelenség okát kutatták az élelmiszeripari tanuló felelősök összehívták nemrég az élel- mis zeni pari tanulófelelősöket. A megbeszélést feltűnően rossz tanulmányi eredményük tette szükségessé. A somogyi sütő- és húsipari vállalatok tanulói­nak nagy része bukásra áll, no­ha semmivel sincsenek hátrá­nyosabb helyzetben az egyéb szakmák általában igen jó ta­nulmányi eredményt felmuta­tó ipari tanulóinál. • A tanulófelelősök az ered­ménytelenség okát kutatva a következőt állapították meg: Az ipari tanulók felvétele során az egyik legkevésbé ke­resett szakmának bizonyult a sütő- és húsipar. Hogy az év­folyamot mégis megindíthas­sák, a gyengébb képességű je­lentkezők közül ejtették meg a felvételeket. Arra azonban már nem lehetett magyaráza­tot találni, hogy a somogyi fia­talok miért idegenkednek az élelmiszeripari szakmától, ami­kor mint szakmunkások — a többi szakmához viszonyítva is — igen jól keresnek, és város­ban, és vidéken egyaránt biz­tosított számúkra a munkaal­kalom. Ha valamelyik foglal­kozási ágnak, hát az élelmi­szeriparnak mindenképpen »van jövője«. A már korszerű­södés útjára lépett, az építke­zések befejezésével modem üzemmé váló kaposvári hús- feldolgozó vállalatnál és a je­lenlegi — kétségtelenül kor­szerűtlenebb — sütödék helyett előbb-utóbb felépülő kaposvá­ri kenyérgyárban valóban a legkedvezőbb körülmények kö­zött lehet gyakorolná az élel­miszeripari szakmát. A tanulófelelősök úgy hatá­roztak, mindent megtesznek azért, hogy a gyengébb tanulók is elérjék céljukat. De nem lesz helytelen, ha az idei ta­pasztalatok birtokában a kö­vetkező évben jobban megis­mertetik a fiatalokkal az élel­miszeripari szakma előnyeit, és csak — még ha valamivel ke­vesebb lesz is belőlük — olyan fiatalokat szerződtetnek a hús­ipari és sütőipari vállalatnál, akik erre a szakmára nemcsak hivatást, hanem a tanuláshoz szorgalmat és képességet is éreznek. Lélegzetei állító program J\övek»*ik a% ifjútngi idegenforgalom A Demokratikus Ifjúsági Vi- i lágszövetség nemzetközi ide­tervrajzokhoz, az építési en- genforgalmi értekezletet tar- gedelyhez, csupán a fenjnna-; tott Budapesten az európai solas költségéit kell kifizet- tagszervezetek és ifjúsági uta­zási irodák küldötteinek rész- Itt kell megemlítenünk, hogy vételével. Az értekezleten az a közeljövőben színházunk egy 1 ifjúsági idegenforgalom to­váhbfejltsztéséről és az 1959. évi nemzetközi idegenforgal­mi naptár összeállításáról ta­nácskoztak. A tervek szerint 1959-ben a ] fiatalok tízezrei vesznek részt külföldi utazásokon. Nemzet­közi táborokat szerveznek. Lucskos a járda, az út, a házak, s az em­berek is, amint fá­zósan sietnek haza­felé a korán sötéte­dő estén. A park fái szepegnek hűtlen kedveseik; a játékos napfény s pajkos szél-pajtásaik után; halkan, csendben sír­ják levél-könnyeiket. Nagy seprővel, ge- reblyével munkálko­dik az Ember, hogy a fájdalom után, új tavaszkor bimbó- és rügy-vidámság ka­cagjon munkája nyo­mán. Fázósan borzo- lódik a kis tó vize, körülötte a fűszálak összebújnak egy­mást melegíteni. Nesztelen csússzon q nyirkos salakút lépteim alatt, tán ezért nem vett ész­re az egyik pádon üldögélő fiatal lány és fiú. Amennyire láthatom a derengés­ben, húszévesek sin­csenek még; szé­gyenlősen elengedik egymás kezét, s ön­kéntelenül kicsit tá­volabb húzódnak, amint melléjük érek. Alig kerülöm el őket, egy bokor elta­kar — illik, nem il­lik, megállók, vissza­nézek. Összehajol a két nedves fej, kezük összefonódik, s hama­rosan megtalálja is­mét egymást szájuk forró íve. Aztán a szavak, túl esőn, túl őszön, túl az élet est-szürke gondjain, virágos me­zők melegén hancú- foznak. A fiú szol: — Nemsokára meg­esküszünk. A lány mosolyog — mennyi szép, meny­nyi öröm, mennyi kedvesség van e két szóban —, s nem szól, csak csókkal válaszol. Kis szünet után a fiú) szól megint: — Nászúira me­gyünk. Mindig ve­Közöttük a három­évesnek látszó kis­lány él-elmaradozik. Ilyenkor egyikük vagy másikuk meg­rántja: — Siess már! Hangosan beszél­nek, ákarva-akarat- lan végighallgatom vesz&ke désü két. — Mintha te olyan ss ŐSZ ■* rTTTTTTTTTTTT»*”' W led, csak veled le­szek. — S én mindig ve­led. Aztán a fiatal sze­relmesek nyelvén, szavak nélkül ter­veznek, mesélnek egymásnak, azon a nyelven, amelyet kí­vülük nem ért senki sem. — Gyerekeink lesz­nek, ugye, te is aka­rod, szereted őket. — Azt akarom, amit te akarsz, s azt szeretem, amit te sze­retsz. — Nem válunk el soha. — Soha. Megreccsen egy száraz gally a lá­bam alatt, ijedten felnézek: észrevették, szégyenlősen távo­labb húzódnak egy­mástól megint. * * * Negyven negyvenöt éves lehet a férfi, a nő fiatalabb. Sietnek, vasutas- köpenyű k széle fel-felcsapódik. a sarkuknak nagyon takarékos- kodnál! — A férj in­gerült hangjára a fe­leség nem kevésbé ingerült hangja felel: — Én a kislánynak vettem, magamnak semmi se jut. Te meg eliszod azokkal a jómadár barátaid­dal. — Azért te is meg­éred a. magad pén­zét! — De nem iszom el a gyerek elől. — Nem, hanem másra költöd. — Hallgass, mgrt... — Miért hallgat­nék? Ez az igazság! Az asszony nem talál szavakat, ma­gában forr csak, az­tán nagyot ránt a kislány kezén. — Gyere gyorsab­ban. , — Ne rángasd azt a gyereket! — Most jár a szád, de amikor ka­bátot meg cipőt kel­lett venni neki, ak­kor hallgattál. Jobb, akkor beszéltél volna! Kis szünet utánú folytatja: « — Te persze, ak-'g kor is inkább a ba-"i rátáiddal kártyáztál, meg ittál, mint ma« is. I. „ Reggel 'kaptáig fizetést, s már csak'i a fele van meg. Kofa van, hová tetted aj többit? O — Semmi közöd o hozzá, azt a pénzt 8 én kerestem. Érted ? S> Ha nem tetszik, hát 6 el is mehetsz, éppen 8 elegem van már be-S lőled! — A férfi or-Öj dtt, s nagy léptekkel?, továbbmegy felesé-U ge mellől. Az áll egy Q ideig dermedten, kis- 8 lánya szótlanul fogja 5 a kezét. £ A tócsák vizén É. nagy bánat- buboré- kokká pukkannak af sűrűsödő esőcseppek.2 — Hát menj.. .t Menj te is apáddal'.íí — meglódítja a kis lányt, s ő elindul, visszafelé. A férfi meglassítja^ lépteit, megáll. A kislány csak nézh, nagy csodálkozó sze­mekkel. — Gyere Ibi! — mordul rá az apja. — Anyu, te is gye­re — sír, s szaladni kezd az anyja után. ® Messze mögöttem % maradtak, a köd, azisjb eső és a sötétedő es-®“ te betakarta őket. A % férfit, aki görnyedve cipeli magával a ki­mondott szavak sú­lyos terhét; az asz- szonyt, aki hirtelen elhatározással szabta meg magános élete útját; s a kislányt, aki anyja után nyújt­ja apró kezét. § Virányi Pál ^ C zovjet szputnyik — immár a harma- dik — kering bolygóanyánk, a Föld körül több mint fél esztendeje. Ama Szov­jetunió tudósainak kezemunkája az, melyet a világ leghatalmasabb kapitalista országa jó ideig nem ismert el. Azé a Szovjetunióé, me­lyet negyvenegy évvel ezelőtt mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés, mind az emberek kulturális színvonalát tekintve a földkerekség legelmaradottabbjai között em­legettek. A népek börtönének hívták akkor ezt a hatalmas birodalmat, mely megnyomorítot­ta, béklyóba kötözte a szabadságra, jobbra, többre vágyó embert. A nép nagy többsége nem tudott írni, olvasni, kétségbeejtő volt a nyomor. S ez az ország ma, negyven esztendő­vel a rabság után a tudomány terén tempót diktál a világnak: mesterséges bolygókat épit, interkontinentális ballisztikus rakétákat te­remt, elektronikus számológépeket gyárt, az égitestekre való felrepülés előkészületein dol­gozik. Ez az az ország, mely évente csaknem háromszor annyi mérnököt képez ki, mint a kapitalista világ leghatalmasabbika, az Ame­rikai Egyesült Államok. Ez az az' ország, ahol mindenkit, a csecsemőket és aggokat is bele­számítva, a népesség egynegyede — ötvenmil­lió fő tanul különböző oktatási formákban. 270 000 tudományos dolgozó él és alkot ebben az országban, huszonhétszer annyi, amennyi a forradalom előtti Oroszországban volt És már ezzel sem elégedett a társadalom. A nyugati kapitalisták ijedtségükben kiad­ják a jelszót: utolérni a Szovjetuniót, mert le­maradunk, a Szovjetunió népe, vezetőereje pedig meghúzza a lépéseket: ez nem elég, még gyorsabban kell előrehaladnunk, hogy beérjünk a célba! Hát nem bámulatos és cso­dálatra méltó ez!? A Szovjetunió, amelynek összeomlását újabb és újabb határidőre jelezték annyiszor a világ kapitalistái, ím megerősödött, és az em­beri boldogság, az emberi jövő- bástyája lett. A szovjet ipari termelés 1917-ben a világ ipa­ri termelésének nem egészen 3 százalékát ad­ta, 1937-ben 10 százaléka, 1958-ban pedig a világ ipari termelésének közel 20 százaléka volt. És hol van még a végállomás? Oly nagy­arányú fejlődés feltételei értek meg a Szov­jetunióban, hogy a számítások szerint a szo­cialista országok 1965-ben a világ termékei­nek több mint felét adják majd. Hát ez is lehet? — ámul az, aki örül a szocialista vi­lágrendszer eredményeinek. Hogyne döbben­tenék meg hát a világrengető számok az el­lenséget! Hiszen minden rossz szándékú jós­lásuk, óhajuk visszájára sült fi: a szovjet ál­lam, az új, szocialista társadalom nem dőlt össze, sőt győzelmesen halad előre, mutatva minden munkásnak a jólét felé vivő utat. A Szovjetunió jelenleg egy hónap alatt több acélt önt és tö''b olajat termel, mint 1913-ban egész év alatt. Ma három nap alatt termel annyi villamosenergiát, amennyit a cári Oroszország egész év alatt termelt. Csaknem tizennégyszer annyi közszükségleti cikk készül 1958-ban a Szovjetunióban, mint amennyit 1913-ban elő­állítottak, ebből kulturális és a mindennapi használatra szolgáló tárgyak termelése több mint 45-szörösére nőtt, A nép életszínvonala — egy főre számítva — 15-szörösére emelke­dett. P edig közben nem egy megpróbáltatás érte a szovjet népet. Le kellett ver­niük a polgárháborút, le kellett győzniük az országukra törő náci hordákat. A második vi­lágháború egy évtizeddel vetette vissza a szovjet állam fejlődését. És mily óriásit ug­rott a Szovjetunió csak az SZKP Központi Bizottságának 1953 szeptemberi plénuma óta például a mezőgazdaságban. Művelés alá vet­tek 36 millió hektár szűzföldet, megterem­tették a keleti hatalmas gabonabázist. 1953 óta az előző öt évhez viszonyítva 38 százalék­kal emelkedett a szemestermények termelése, 20 százalékkal a gyapot, 76 százalékkal a len, 66 százalékkal a cukorrépa, 65 százalékkal a napraforgó és így tovább. 1953-hoz viszonyít­va 14 millióval nőtt az ország szarvasmarha­állománya, 14 millióval a sertés-, 29 millióval a juhállomány. Sokkal több hús, tej, tojás jut a szovjet dolgozók asztalára. Csupán a legutóbbi öt év alatt 216 millió négyzetméter lakóterület épült fel a Szovjet­unió városaiban és falvaiban. Annyi, ameny- nyi városi lakóterület volt 1913-ban a cári Oroszországban. Ma négyszer annyi munkást és alkalmazot­tat foglalkoztat a Szovjetunió népgazdasága, mint amennyien dolgoztak a forradalom előtt. A Szovjetunió nagy lendülettel oldotta meg gazdasági feladatait. A legutóbbi években sok termékfajta, például a vasérc-, a nyersvas-, az acél-, a kőolaj-, a szén- és cementtermelés mennyiségének évi abszolút növekedésében is túlszárnyalta az Amerikai Egyesült Államo­kat. A Szovjetunió a termelőerők fejlődésének olyan színvonalát érte el, hogy immár áttér­het a kommunizmus éjntésével összefüggő új, grandiózus feladatok megoldására. Épp a na­pokban bocsátották nyilvánosságra Hruscsov elvtárs beszámolójának téziseit, a Szovjetunió 19b9—1965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőr­ző számait, amelyeket az SZKP közelgő XXI. kongresszusán tárgyalnak meg és hagynak jó­vá. A Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesz­tési terveinek teljesítése ahhoz a kitűzött cél­hoz teremti meg az anyagi, műszaki bázist. hogy a Szovjetunió mintegy 15 esztendő alatt utolérje és elhagyja a legfejlettebb kapitalis­ta országokat az egy főre jutó termelésben. Valóságos békeoffenzivát hirdet meg e hatal­mas tervvel, a Szovjetunió békés versengésre szólítja a kapitalista országokat. A hétéves népgazdaságfejlesztési tervek a szovjet nehézipar elsődleges fejlesztése mel­lett valamennyi gazdasági ág nagyarányú fel- emelkedését, az egész Szovjetunió gazdasági erejének tokozását, a nép életszínvonalának további növelését Írják elő. M, it mond az olvasóknak, s mit jelent a szovjet embereknek az a szám, amely elő­irányozza az ipari termelésnek hét év alatt kb. 80 százalékos további emelkedését? A millió tonnákban kifejezett több acél, színes fém, kőolaj, szén stb. sok-sok milliárd rubel­lel több nemzeti jövedelmet, jobb életet je­lent, jelenti a világon ma második helyet el­foglaló vegyi ipar további nagyarányú fejlesz­tését. Jelenti, hogy az elkövetkező hét évben lényegében befejeződik az ország villamosítá­sa, Az ipar fejlesztése sok millió méterrel több szövetet, cipőt jelent, új, nagy könnyű­ipari üzemek építését, sok ezer tonnával több zsiradékot, cukrot, olajat, halat, új hús- és tej- feldolgozó üzemek, konzervgyárak építését je­lenti. Technikai forradalom megy végbe ezekben az években az egész szovjet iparban. Tovább haladnak a termelés automatizálása útján. A következő hétéves időszak — állapítják meg a tézisek — az építkezések soha nem látott kibontakozásának időszaka lesz. Az állami be­ruházások volumene 1959—1965-ben csaknem egyenlő lesz a szovjethatalom egész időszaká­ban végrehajtott népgazdasági befektetések­kel. A szovjet társadalom fejlődéstörvénye: a nép jólétének szüntelen növekedése a szocia­lista termelés fejlődésének és a munka ter­melékenységének emelkedése alapján. A Szovjetunióban a nemzeti jövedelem valóban a nép jövedelme, a dolgozók társadalmát gaz­dagítja. A Szovjetunió 1965. évi nemzeti jöve­delme 62—65 százalékkal lesz magasabb az 1958. évinél. Emellett 60—63 százalékkal nö­vekszik a fogyasztási alap. A kapitalista vi­lágban állandó létbizonytalanság gyötri a dolgozókat, a Szovjetunióban viszont hét év alatt 11 és félmillió embert állítanak munká­ba. Ugyanezen időszak alatt egy dolgozóra számítva 40—40 százalékkal emelkedik a mun­kások és alkalmazottak, a kolhozparasztok reáljövedelme. A tervek középpontjában a szovjet ember áll. Ezért tűzi ki fontos célul a hétéves terv­ben a párt és a kormány a szovjet emberek életkörülményeinek további nagyarányú javí­tását. Bérrendezéseket hajtanak végre oly módon, hogy emelik az alacsony és közepes fizetéseket. Nagy összegeket fordítanak böl­csődék és óvodák, bentlakásos iskolák és is­kolai napközi otthonok bővítésére. Növelik a társadalombiztosítási segélyek összegét, a nyugdíjakat, a sokgyermekes és egyedül álló anyák megsegítésére, az aggok otthonaira, a dolgozók szabadságidejére eső bérek és egyéb juttatások összegét. A Szovjetunióban lesz a világ legrövidebb munkanapja és munkahétje azáltal, hogy 1960-ban befejeződik a munkások és alkalma­zottak áttérése a hétórás munkanapra. A szén- és ércbányászat föld alatt dolgozó szak­munkásai a hatórás munkanapra térnek át, 1962-ben pedig a napi hét órát dolgozók át­térnek a 40 órás munkahétre. 1964-től fokoza­tosan bevezetik a 36—40 órás munkahetet, a föld alatt dolgozóknál a 30 órás munkahetet (öt, egyenként hatórás munkanap 2 pihenő- napppal), és a többi dolgozónál a 35 órás mun­kahetet (öt, egyenként hétórás munkanap he­ti két pihenőnappal). A párt a kulturális és háztartási, különösen a nők munkáját megkönnyítő cikkek gyártá­sának fokozásán kívül célul tűzi a lakáshely­zet gyökeres megjavítását. A cél: minden csa­ládnak legyen külön lakása. A hét év alatt a városokban 15 millió lakás — kb. három-négy Magyarország — a falvakban 7 millió családi ház épül állami erőből és a lakosság pénzéből. A kórházi ágyak számát kétszeresére növe­lik, és a gyógyszergyártás körülbelül három­szorosára emelkedik. 1965-re minden szovhoz és kolhoz rendelkezik majd filmvetítő-beren­dezéssel, csaknem 30 millió rádióvevő-készü­lék, 12 és félmillió televízió lesz az ország­ban. Hét év alatt 100 új televízió-központ és állomás épül, s a televíziót bevezetik minden szövetséges köztársaság fővárosába. Nagy horderejű a Szovjetunió Kommunista Pártjának a népgazdaság fejlesztésére kidol­gozott hétéves programja. A Szovjetunió az egy főre jutó ipari termelésben elhagyja a legfejlettebb európai országokat, 1970-re pe­dig túlszárnyalja az Egyesült Államokat is. A világ haladó emberiségének szívét büszkeséggel töltik el a Szovjetunió tervei és sikerei, mert saját jövőjüket látják benne. Különösen jóleső öröm és büszkeség tölt el bennünket, magyarokat a Szovjetunió sikerei láttán, mert ezek is megerősítenek minket hitünkben, hogy jó útra léptünk, ami­kor a Szovjetunió útjára léptünk, a szocializ­must választottuk. Jogosan lehetünk büszkék, hogy a Szovjet­unió vezette szocialista táborban menetelünk a nagy cél, az emberiség fénykora: a kom­munizmus felé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents