Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-20 / 274. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Csütörtök, 1958. november 20. A sámsoniak építkezése SZÉLES. L-ALAKŰ ÉPÜ­LET emelkedik Somogysám- son központjában, ebben kap helyet a község leendő óvodája. Tetejéről ugyan még hiányzik a pala, a he­lyiségeiben is csak kupacok­ba hányt föld látható, de azért június óta ez is szép eredmény. Hogyan jutott el ódáig a sámsoniaknak ez az építkezése? Erről beszélget­tünk a község tanácselnöké­vel s az iskola igazgatójával. — Azzal kell kezdenem: nem rajtunk múlik, hogy az építkezés jelenleg lassú ütem­ben halad — magyarázza Szála elvtárs, tanácselnök. — A már előbb igényelt tetőpa­lát ugyanis még mindig nem kaptuk meg. Ilyen időiben pe­dig nem tudunk tető nélkül dolgoztatni. Erre csak ráfi­zetnénk. Hogy hogyan épült fel idáig? Lebontottunk egy romos épületet és az anyagot beszállítottuk a színhelyre. Mindezt természetesen társa­dalmi munkában, amiben jó­formán kivétel nélkül részt vett a falu minden, fogattal rendelkező gazdája. A fogat- nélküliek gyalognapszámmal járultak hozzá az építkezés­hez. Elsősorban a pedagógu­sokat illeti dicséret, akik pél­damutatóan vették ki részü­ket a sokszor éjszakába nyú­ló munkából. — Mennyibe került eddig az építkezés? — 131 ezer forintba. Ezt községfejlesztésből biztosítot­tuk, de ehhez jött még 17 ezer forintos társadalmi mun­ka. E célra ugyanis 1957. de­cemberében két évre 18 szá­zalék községfejlesztési hoz­zájárulást szavazott meg a tanács. Járjuk a félig kész épüle­tet. Kísérőim magyaráznak. — Ez a hatszor nyolc mé­teres helyiség lesz a foglal­koztató terem, a másik, ugyanilyen méretű a fektető és ebédlő. Ez a konyha. Itt lesz az élelmiszer raktár. Eb­ben, az utcára néző részben pedig kétszobás nevelőlalkást rendezünk be. A hosszú te­lek egy részét gyümölcsfák­kal ültetjük be, a másik felét parkosítjuk. Ehhez már szá­mos gazda gyümölcsfákat és rózsa töveket ajánlott fel. Dicsérem a tanács lelkes kezdeményezését, irányító munkáját. — Nem minket illet a di­cséret, hanem az igazgató kartársat meg a többi peda­gógust. EBBŐL EGY KIS VITA KELETKEZIK, mert Vörös István igazgató meg a ta­nácsra hárítja a dicsőséget. Na, de ebből bizonyára nem származik harag. Még e,gy kérdés: — Mikor nyitja meg kapuit az új óvo­da? — Erre nem tudok határo­zottan válaszolni. A pénzünk megvan ugyan a betfejezés- hez, de az építőanyag beszer­zése körüli nehézségek sok­szor akadályozzák a munkát. Ha azonban minden simán megy, a tavasszal már vi­dám gyermekzsivaj tölti be a tágas, világos terméket. P. L. December 10-én kezdik árusítani a le.Mjj&lákat A SZÖVOSZ igazgatóságán nyert tájékoztatás szerint az idei karácsony előtt a múlt évinél csaknem negyedmillió méterrel több, összesen 1 100 000 folyóméter fenyőfa kerül árusításra. A bőséges készlet lehetővé teszi, hogy az elmúlt évekkel ellentétben az idén ne csak a nagyobb köz­ségekben, de a legkisebb la­kótelepeken is elegendő fenyő­fát árusíthassanak. A nagyke­reskedelem a fenyőfát decem­ber 6-tól szállítja az üzletek­be, az .árusítás pedig 10-én kezdődik meg. A Belkereskedelmi Minisz­térium a SZÖVOSZ igazga­tósága által kiadott együttes utasítás megszabja a fenyőfa eladási árát, és szigorú intéz­kedéseket tartalmaz a koráb­ban sok panaszra okot adó mérésre is. Az utasítás szerint a fenyő­fák hosszúságát a vágási lap­tól a csúcsig tíz centiméteren­ként kell számítani — öt cen­timéteren alul lefelé, öt cen­timéteren felül pedig felfelé kell kerekíteni. Az ezüst- és jegenyefenyő tíz centiméteren­kénti árat 2 forint 40 fillér­ben, a lucfenyőét pedig 2 fo­rintban állapították meg. 100 —120 centiméteres fenyőfák darabonként 16 forintért, áru­síthatók. A rendelkezés mind az álla­mi vállalatoknak, mind a föld­művesszövetkezeteknek meg­tiltja, hogy magánszemélyek­től fenyőfát vásároljanak. Szovjet küldöttek Siófokon U'gyik este virágokkal •*-* felszerelt, izgatott diák­csoport várakozott Siófok fő- , terén. Szovjet küldöttség érke­zését jelezték. A kis idő múlva I feltűnt két autóból öt fiatal szállt ki. Egy csinos, szőke fiatalember, a küldöttség veze­tője válaszolt az üdvözlő sza­vakra. Eljöttek a hatalmas Szovjetunióból megnézni a rni kis fejlődő országunkat. Mi­lyen egyszerűek, kedvesek és közvetlenek voltak. Egy-két nap múlva látoga­tást tettek gimnáziumunkban. Elmondták, hogy magyaror­Nehéz terepen jól vizsgáztak a Danuvia motorkerékpárok Nyilatkozik a gyár képviselője A minap egyik délutánján a megyében járva szerkesztő­ségünket is felkereste Andro- sen, Iván, a Danuvia motorke­rékpárgyár áruforgalmi főosz­tályvezetője, több nemzetközi és hazai motorkerékpárver­seny részvevője. Zakopane és az Alpok csúcsai Kétségtelen, hogy a motor- kerékpárok teljesítőképességét egy-egy nehéz terépverseny- ben lehet a legjobban lemér­ni. Androsen Iván tájékozta­tása szerint ebben az évben a Danuviák ugyancsak részt vet­tek néhány igen nehéz erő­próbával járó nemzetközi mo­torkerékpár versenyen. A ha­zai motoros terepbajnokságo- koh Hamar Zsiga, Szabó László II. és Gál László a 125 köbcentis Danuvia motorke­rékpárral versenyeztek és az első három helyen végeztek. A Zakopanéban megrendezett nemzetközi terepversenyen ugyancsak Gál László ezüst érmet kapott, s ezzel öregbí­tette a Danuvia motorkerék­pár hírnevét. A legnehezebb erőpróbát azonban mégiscsak a 16 nem­zet részvételével megtartott hatnapos motorkerékpár vi­lágbajnokságon állták ki a Danuviák. Az Alpok 700—2200 méteres szintkülönbsége kö­zött 6 nap mintegy 2200 kilo­métert tettek meg a verseny­zők, erdőkben, hepe-hupákon, vízmosások között. Az utolsó szakasz 6 kilométeres úgyne­vezett gyorsasági pályáján a Danuviák az előírt egy helyett két kört tettek meg és egy arany- meg egy bronzéremmel tértek haza. A versenyen résztvevő három Danuviának olyan ellenfelei voltak, mint a BMV, a Zsilera, az MZ, az NSU és az egész versenyt nyerő Jawa motorkerékpárok. Jogos kifogások Az új Danuviákat nagy ér­deklődéssel várták az év ele­jén a motorkedvelők, hiszen az életszínvonal emelkedésé­vel nőtt a civilizáltabb közle­kedés iránti igény is. A falusi ember is igen jól felhasznál­hatja a motorkerékpárt a tá­volságok legyőzésére, a mun­kahelyre való kijárásra, addig, amíg hazánkban is nem tu­dunk majd egyszer népautót gyártani. Az érdeklődésre jellemző, hogy a 1 Somogy megyei vas- »aüszaki szaküzletekben a Da­nuvia megjelenése óta 5000 motorkerékpárt vásároltak meg és ennek mintegy 80 szá­zaléka Danuvia volt. Csak­hogy a vásárlás lassan meg­torpant és olyan hírek kaptak lábra, hogy a Danuviával baj van. —... A panaszok jogosak voltak — mondja a gyár kép­viselője. — Különösen az egyik leggyakrabban előfordu­ló műszaki hibával, a motor gyors melegedésével értettünk mindjárt egyet. Persze a többi kisebb kifogással együtt ez is az új gyártmányok szinte mindenkori velejárója volt. A gyár a jelzések alapján augusz­tus végétől már hozzálátott a műszaki hibák kijavításához. Olcsó és már jó is! Mint a legutóbbi versenyek sikerei, az augusztus után vett Danuviák vásárlói is bizonyít­hatják ezt, ez a motorkerék­pár is megfelel most már a vásárlók bizalmának. A gyár a 12 600 forintos vásárlási árat a hibák korrigálása után sem változtatta.' A részletre is meg­vásárolható Danuvia kevés benzint fogyaszt. Zágrábtól Apathiáig nagyon is változatos szági útjuk során mindenütt ilyen kedvesen fogadták őket, és hogy a magyarok nagyon vendégszerető emberek. Elénk érdeklődést mutattak iskolarendszerünk iránt. Érté­kes eszmecserét folytattunk* a politechnikai oktatás kérdésé­ről. Ok a sztavropoli területről jöttek és elmesélték a náluk kialakult módszert. A szovjet fiatalok nevelése egész más úton halad, mint nálunk. Ott mindenki komszomolista, de ezt jó munkával ki kell érde­melni. A diákok különböző ! brigádokba tömörülnek. Pl. építő, vagy mezőgazdasági munkával foglalkozó brigá­dokba stb. A lányokat is be­vonják a termelő munkába. Egy héten három napig dol­goznak, három napig pedig ta­nulnak. Amíg egyik csoport dolgozik, a másik iskolában van. Komolyan és becsülete­sen végzik munkájukat. így számos szakmai tudást is elsa­talajon megtett útja alkalmával Rendes fizetést kap­nak es 25 százalékkal keve­Androsev Iván Danuviája 100 kilométerenként 2,5 liter ben­zinnél semmivel sem fogyasz­tott többet. A Danuviák iránti külföldi Szovjetunióban hatalmas gyár, sebb munkát kell végezniök a 100 ^zúzalékos fizetésért. JT pül a olyan érdeklődést bizonyítja ä Ve- amelyet fiatalok építenek fel, cserna Zvezda esti lap szép-j szakmunkások felügyelete tember 14-i számában Andre- | mellett. Ezzel elérik azt, hogy sev Iván megérkezéséről kő- f megismertetik velük az élet zölt riport, amelyben — mon-j nehezebbik oldalát és ráneve- danunk sem kell — a megtett,^ °ket a munkára. Megtanul­2200 kilométeren a motorke­rékpár teljesítő képességét méltatta a jugoszláv lap. Az utóbbi hónapokban tehát minden alapot megteremtett a gyár ahhoz, hogy a Danuvia nálunk is ismét megkapja és élvezze a motorosok fenntar­tás nélküli bizalmát. Szegedi Nándor Figaro házassága Ötvöskónyiban Beuroarchari »Figaro házas­sága« cimű vígjátékát tanul­ják az ötvöskónyi KlSZ-szar- vezet tagjai. A darabot télen szeretnék bemutatni. Az elő­adás bevételéből a szervezet berendezését gazdagítják szükséges holmikkal. ják becsülni a fizikai munkát és azokat az embereket, akik ezzel töltik el az életüket. A Szovjetunióban ma már mindenki »tanul. Mutatták a küldöttek egy fiatal juhász­lánynak a fényképét, aki esti iskolába jár. A kolhozok tag­jai is mind esti tanfolyamo­kon oyarapítják tudásukat. D zszélgetésünk végén fel- " vetődött a javaslat: jó lenne csereakciók útján elláto­gatni egymás országába. Per­sze ehhez segítségre lenne szükségünk. Azzal váltunk el ezektől a szívünkhöz közel nőtt kedves emberektől, hogy szeretnénk egymást mielőbb viszontlátni. És én remélem, hogy idővel ez pkerülni is fog. Tarkanyi Tamara, a Siófoki Gimnázium lV!a. oszt. tanulója. Pontosat csak a szám hu vétel után... Mikében 1956 után az Uj Élet Tsz örö­kébe a Kossuth Ter­melőszövetkezet lé­pett. Igaz, nem szám­lál annyi tagot ez a család, mint a ré­gebbi, a földterület is megcsappant, az újra szövetkezők azonban megtalálták a számításukat. S i- ling István irá­nyításával elkezdő­dött a munka. Közös föld fölé hajoltak a kapások, együtt in­dultak el kévébe kö­tött gabonájukért az emberek, s ha nem is milliókkal — de sgy-egy befejezett akció után — csak- c&ak több lett a szö­vetkezet pénztárá­ban. Tavaly például 43, forintot ért egy munkaegység. Az idei zárszám­adás még nem tör­tént meg. Pontosat csak a »mindent számbavétel“ után mondha Inak a ta­gok. A latolgatáso­kat kár lenne kész­pénznek venni. Siling István jel­lemző paraszt szo­kás szerint először panaszkodik. — Ez se, az se si­került úgy, ahogy szerettük volna. A szárazság miatt mó­dosítani kellett a ter­vet. Tíz hold zabot ve­tett a szövetkezet, mind kiölte a nagy meleg, nem volt mást tenni, kiszán­tották. Az újra szán­tott föld egy részébe dohányt raktak ter­ven felül. A füstöl­nivaló jól sikerült, csakhogy a gazdag termést nem tudta befogadni a tí?fió- kos pajta. — Jövőre pajtábó’ is nagyobb vagy nég tgy kell — mondja az elnök. — A kulrtJiricától sem reméltünk so­kat — szól közbe a felesége. — Mikor kapáltuk, egyik ki­sebb volt. mint a má­sik, satnya és sárga. Már keresztet vetet­tünk rá, és ... — Itt van ni, hát ilyen lett — s muta­tóba Siling István ki­emel egy szép kuko­ricacsövet a kosár­ból. — 25 holdon ter­mett szerződéses hibrid — folytatja — és erre igazán nem lehet panaszkodni. — Állatállomány? — Van mindemből. Harmincöt szarvas- marha, hat ló, 114 sertés — itt megáll egy pillanatra, de 'lángjában már nyo­ma sincs az előbbi szemorkodásnak — i?g 340 birka — te- zi hozzá. A Kossuth Tsz szántója 186 hold. Nem pontos számítás szerint 3 holdnál ke­vesebb területre esik pgy-egy lyzámosiállat. Talajerő visszapótlás szempontjából ez nem jelentéktelen ... — Mennyit ér eigy munkaegység az idén? Siling István meg­vonja a vállát. — Van egy bökke­nő. A balatombaglá- ri tanfolyamról azt a hírt hozta a köny­velőnk, hogy a 10 vagon vetőburgonya ellenértékének csak a 60 százaléka jöhet számításba a zár­számadás idején. A többi? Átmegy a má­sik évre. Hát ermati egy kicsit a tagok .. . De különben 'is a miénk a .pénz és any- nyival több lesz jö­vőre ... G. S. Gépjavítás a Kaposvári Gépállomáson Bármelyik kisgyerek játszásnak vélné, amit a Kaposvári Gépállo­más udvarán látunk. Két, hátuljá­val egymáshoz erősített Zetor áll az úton, mintha kötélhúzásra ké­szülnének. Pedig — világosít fel bennünket a zetoros — csak az egyik gép üzemképes. A másik javítás alatt áll, s így meghúzat- va, »r ükver ebe« kapcsolva pró­bálják beindítani. Nagy a sürgés-forgás mindenütt. Egy oveiálos férfi gépalkatrészt nézeget. Egy másik szerszámos lá­dával siet valahova.- Na, készen van...? Sike­rült ... ? Hányadiknál tartasz . . .? — Ilyen, és ehhez hasonló kérdé­sek röpködnek a levegőben. Bizony ez az időszak már a nagy javítások időszaka. A mű­helyben fülsüketítő lárma fogad bennünket. Aratógép, lánctalpas traktor, kombájn és cséplőgépek sorakoznak egymás mellett.- Ez mind javításra vár?- Mind - válaszolja Taraszenko János műhelyvezető. Nálunk szak­szerűen történik a nagy karban­tartás. Van egy gépleadási jegyző­könyvünk — folytatja —, ebbe ja­vítás előtt minden traktoros beír­ja saját gépe hibáit, s ezáltal sze­relőink mindjárt nekiállhatnak a javításnak. Ettől függetlenül az egész gépel átnézik. Az őszi nagyjavítást már a nyá­ron elkezdték az aratás és csép- lés bevégeztével. Jelenleg javítás alatt áll három darab G-35-ös traktor, két darab cséplőgép, egy darab kombájn és egy darab ara- tógép. Ügy tervezik, hogy az év végéig kijavítanak még 12 ekét, 11 tárcsát, három kultivátort. Legjobb ütemben a cséplőgépek javítása halad. Ebből tizennyolcat kell előkészítenünk, 15 darab már megvan.- Nem sajnáljuk az időnket és a befektetést a javításhoz — mond­ja Bíró Géza főmérnök. — Ennek haszna mindig megmutatkozik. A nyáron például nem volt műszaki hibák miatt kiesésünk, kivéve két dobtengelytörést. Csöndör Lajos, a gépállomás igazgatója elmondja: az idei ter­vükkel a novemberi első dekád végén 95,9 százalékra álltak, ami­ben többek között bénne van 32 334 normálhold traktormunka, 12 089 normálhold talajmunka. Még 1780 holdra van szükségük, akkor teljesítik egész évi tervüket. De a jövő évre is gondolnak a Kaposvári Gépállomáson: 250 ezer forintos beruházással 2 cséplőgé­pet, egy Szuper-Zetort és egy ve­tőgépet vásárolnak. Majd a továb­biakban egy lánctalpas traktort, «■mert a termelőszövetkezetek a 35 centiméteres mélyszántást is keve- sellik. És még valamit szeretnének: ha a német típusú műtrágyaszórók­hoz alkatrészt is lehetne kapni. Gerencsér Lajos vontatóvezető segít a javításban Szenes Imre szerelőnek. nizsai Lajos a cséplőgép to eicrázójának tárcsáját er fal. (MTI Foto, Urban Nándor i&Lvéieieij

Next

/
Thumbnails
Contents