Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-18 / 246. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Szombat. 1958. október 18. A mi brigádunk... mindenre vállalkoznak, ami előbbre viszi társadalmunk agyét: huligánokat közösíte­nek ki a vendéglőkből, pros­tituáltaiktól tisztítják meg a fiatalok szórakozóhelyeit. Jo­gos büszkeséggel akasztják a társalgó falára a honvédség díszoklevelét, amelyben köszö­netét mondanak nekik a »'be­vonuláskor nyújtott elvtársi segítségért-«. Oldalakon át so­rolhatnánk az egyszerű tetteik sokaságát. Nem akarjuk őket hősökké avatni, de tartozunk nekik az­zal, hogy elmondjuk róluk az igazságot. Lehet tőlük lelke­sedést. kitartó munkát, fiata- ’os szellemet tanulni, amely Barna nadrágos fiúcska Felfigyeltek rájuk. És most már mind a kilencüket Borbo- la-brigád néven emlegetik. Pe­dig nem tettek ők valami vi­lágra szóló nagyot. Igaz, hogy Acél Jenő, a brigád egyik tagja olyan lendülettel emeli magasba a súlyt, hogy neves bajnokhoz is méltó volna tán, de nem több ez számára szó- rákozásnál. Geresdi Jós­ka se a sportversenyről sza­ladt a zuhany rózsája alá, ha­nem csak vége a munkának. Bor to óla Misi órára ké­szül. Várja este a technikum. A brigádvezető azt tartja, úgy álljon a ma munkása a világ rohamos fejlődésének küszö­bén, hogy kezében az érettsé­gi bizonyítvány legyen. f°íé­±-. _ j. i^ »t*, Ü fouX * melyik órájában állítja őket a kötelesség. Többjük még alig tizennyolc éves, még egyik sem volt katona. De az már biztos, hogy igazi értelmében »lógták meg« a mai eiete.. Jól tanítják egymást, akár közös mozilátogatásra, akár a mun­kapadhoz mennek. Erőt meg­haladó vállalkozás lenne meg­keresni ennek az okát. Minden alapjuk és feltételük megvan erre, hogy ilyenek legyenek. Borbola Mihály elmondta, hogy kicsit kedvetlen volt, amikor idejött az üzembe. Egyszer aztán, amikor haza­ment, megkérdezte az apja, a mai katonatiszt, az egykori cselédgyerek, mi újság az izemben. Ez és ez — mondta Misi. És apja csak annyit vá- 'aszóit: »Fiam, fogd meg a munka végét, ez illik hozzád!“ És a Vaskombinát huszon­nyolc tagú KISZ-szervezete Borbola Mihály vezetésével 28-ról 50-re szaporodott. A többi már ismeretes. Ahogy ismert a munkásfiatalok köré­ben a Borbála-brigád neve. (Szegedi) ben tudás. Horváth T i o , ifjúmunkást abban a pillanat ban ismertük meg, amikor a/ üzem köszörűgépén fel szikráz­tak szemüvege előtt a/, apr tüzcsillagok. És a többiek: Zsoldos Jóska, Gilic-- Antal, Horváth Józsi, es Barabás Laci? Vala­mennyieket. sajnos, nem mu­tathatjuk be. Részesei mind­annak. amiről üzemben és városszerte Borbola Miska »robbantó brigádját“ emlege­tik. Annak részesei, amelyben igazán nagyok: munkában és <#C§Cf<S»C&CSaS|C)Íai<SCÖaí<SCg<X<^C80HSCÍiarCiC Talán öt-hal éves lehetett. Kezében pálca, s mint aki­nek semmi dolga, unottan ütögette a bottal az összetö­pörödött, élettelen, sárga le­veleket. Cél nélkül, csak úgy a séta kedvéért andalogha- tott, s talán azért, ha öntu­datlanul is, de élvezze ezt a késő őszi, derűs napsütést. Ki tudja? A földet szemlélte nagy buzgalommal, keresve, melyik az a levél, amelybe jöizüt beleütve legmesszebb­re repül. Ha valaki elment mellette, érdeklődés nélkül ütötte fel fejét, végignézte az illetőt, s mint aki azt mond­ja: »m-i dolgom vele?«, szó­rakozottan folytatta útját. Úgy látszott, nem érdekli semmi más, csak a fák őszi fényei, a rozsdás levelek. De nem, mégse. Tekintete hirtelen megakadt az út szé­lén álló vadonatúj Moszk­vicson. Az ütésre emelt pál­ca megállt a levegőben, s a gyerek szemében megcsil­lant az érdeklődés. Az eddi­gi unottság eltűnt az arcá­ról, és kíváncsian közeledett a gépkocsihoz. Egyszerre csak meghallotta, hogy szól benne a rádió, megszaporáz- ta lépteit, s elmosolyodott, mintha mondaná: »még rá­diót is tettek bele!« Az ab­lakiba ikapaszkodva belesett a kocsi belsejébe, és kutató- an nézett körül. A nap szi­porkázva csillogott a nikke- lezett kilincsen, s 6 hiába próbálta nyitani, az ajtó nem engedett a csöppnyi erőnek. Elkomorodott kissé, aztán a kocsi elé ment, s nagy buz­galommal, mint valami szakértő, elkezdte vizsgál- gatni a lámpákat, sőt legug­golt, és az autó alá nézett. Tetszett neki. Aztán felállt, odább ment- egy-két méter- : rel, s onnan gyönyörködött \ a gépkocsiban. Nézte, csak ; nézte, a mosoly és az érdek- : lődés azonban fokozatosan : elhalti a szeméből. Megfor- ' dúlt, és félhangosan, de csak '• úgy magának ennyit mo- : tyogott: »Jól van, ha, majd : ha nagy leszek, nekem is • lesz ilyen.« Az útra pottyant t vadgesztenyét félre rúgta, i elindult, s abbahagyott szó- ; rakozását folytatva nagyo- < kát csapott botjával a leve- leken. VÖRÖS MARTA j MIÉRT DÖCÖG a földművesszövetkezeti boltok áruellátása? Az állattartó gazdának sok mindennel számolnia kell. Be­tegséggel, vésszel, balesettel — ami megtizedelheti, kipusztít­hatja állatáUomámyát. Bizony, sok gazdát tett tönkre a múlt­ban, és okoz nem egynek még ma is tetemes veszteséget az ilyen váratlan baj. De ma — nem úgy, mint a múltban — a gondolkodó gazdának megté­rül a kára. Az Állami Biztosí­tó csekély biztosítási összeg ellenében teljes egészében megtéríti a keletkezett kart. Ne fizessen nekem a biztosító ... A Rákóczi út 3. szám alatt lakik Mikén Pitz József nyolcholdas gazda. Józan, dol­gos embernek mondják isme­rősei, ezt igazolják tettei is. Amióta államunk bevezette az állatbiztosítást. Pitz József minden esztendőben él az al­kalommal , s biztosítja álla­tait. — Ne fizessen nekem a biz­tosító soha — mondja —, de, tudják, szeretek nyugodtan aludni. Ne fájjon a fejem az állatok miatt. Tavaly tíz szer­ződött bikát és harminc szer­ződött hízót biztosítottam. Két süldő megdöglött, kaptam utá­nuk kétezer forintot. Az idén 2 lovat, 1 tehenet, 2 üszőt, 2 szerződött sertést biztosítot­tam. Mit lehessen tudni, mi­kor ’ön a baj ... Aki saját kárán tanult Nemegyszer felkereste Sc h war ez Ferenc, az Ál­lami Biztosító körzetfelügyelő­je Szabó Adám mikéi gaz­dát a József Attila utcában. Beszélt vele és feleségével is az állatbiztosítás jelentőségé­ről, kérte őket, hogy kössenek biztosítást. A válasz:- »Nincs nekünk érre pénzünk... Kü­lönben is a múltban csak ki- csalták az emberekből a pénzt“. Szabó Adómnak elpusztult •gy Mva. A kár kilencezer fo­rint. Vásárolt másikat, az is Gondolkodó emberek megdöglött. Újabb hatezer fo­rint kár. Elpusztult egy vem­hes tehene is, mely hétezer fo­rintot ért. Rövid idő alatt 22 ezer farint kár érte, melyet, senki nem térített meg Ami­kor aztán úja'bb lovat vett. már ő szólt a biztosító körzet- felügyelőjének, hogy írják meg a szerződést. Nemcsak lo­vait, hanem tehenét és bárá­nyait is biztosította. — A magam kárán tanultam — mondja Szabó Ádém —, s többet nem leszek biztosítás nélkül. Nem kívánom, hogy elpusztuljon akár egyetlen ál­latom is, de azért így sokkal megnyugtatóbb. Nemcsak a gazdáknak előnyös Az állatbiztosítási szerződés nemcsak azoknak a gazdák­nak előnyös, akik tobb állatot tartanak. Kedvező ez azoknak az üzemi dolgozóknak is, akik egy-két sertést tartanak. Ezt vallják a mikei malomban dol­gozók — Mráv János. Frank József. Kovács István, Kacsar József, Zságer Gyula —, vala­mennyien hízásé rtésübiztasí- tást kötöttek. Hogy miért, ar­ról Frank József ezt mondja: — Láttunk itt a faluban ép­pen elég példát. Több jószág elhullott egyik napról a má­sikra. Akinek biztosítva volt állata, annak megtérült a kára. akinek nem, az pedig foghatta a fejét. Mi nem akarjuk a fe­jünket fogni, ezért biztosítot­tuk hízóinkat. Hat hónapra mindössze hatvan forintba ke­rül a biztosítási díj, s ha el­hullana az állat, élő súly kilo­grammonként 13 forint kárté­rítést fizet a biztosító. Ezt vallja Herbai János a Lábodi Állami Gazdaság sza- bási üzemegységének bérel­számolója is, ő gazdálkodó szüleivel él együtt, s három szerződött állatukat, lovukat és két anyagöbéjüket biztosí­tották. A megtérült kár: hasznos a gazdának, hasznos az államnak — Szívesen, örömmel kötik meg az önkéntes állatbiztosí­tási szerződést a gazdák — tá­jékoztattak bennünket a sza­bása, a mikei tanácsvezetők, valamint dr. Ben-kő József kutasi körállatorvos. Az Álla­mi Biztosító dolgozóját, Sehwarcz Ferenc körzetfel­ügyelőt minden gazda ismeri, s ők maguk mennek hozzá, ha állatot vásároltak, vagy ha Kiesi a szaporodás, de kevés a betegség is Több somogyi vonatkozású egészségügyi érdekesség található a Központi Statisztikai Hivatal je­lentésében. A népmozgalmi sta­tisztika közli a második negyedév adatait. Eszerint Somogy megyé­ben 853 házasságkötés, 1430 élve- születés, 1076 halálozás történt, 126 gyermek halt meg egy éven aluli korban. A természetes szaporodás 354 volt a három hónap ideje alatt. Ezer lakosra & házasságkötés, 16 élveszületés, 12 halálozás esett, a természetes szaporodás 4. Ezer él- veszülöttre 88 egy éves koron aluK meghalt jut. A statisztika elárulja, hogy nem a legjobb a helyzet Somogybán. Az ezer lakosra jutó természetes szaporodás csak Csongrád megyé­ben, Szegeden és Budapesten ki­sebb. A kisgyermekek halálozási száma csupán Zala megyében na­gyobb. A lelsorolt adatok mind­egyikében gyengébben állunk az az országos átlagnál. A heveny fertőző megbetegedé­sek terén viszont megnyugtató, hogy egyike vagyunk azoknak a megyéknek, ahol a legkevesebb fordul elő belőlük. Az augusztus­ra vonatkozó statisztika szerint mindössze 17 vérhas megbetegedés történt, pedig a nyári kánikula kedvez ennek a betegségnek. Za­lában 28, Csongrádban 45, Komá­romban 101 vérhas fordult elő. Járványos gyermekbénulás, szö­vő'- “»yes influenza Somogy me­gyei en nem volt. lejárt az előző állatbiztosítási szerződésűik. A nagyatádi járásiban 1812 gazda kötött az idén állatbiz­tosítást. s állatkáruk fejében 135 200 forintot kaptak kézhez. Mikén 315 gazda, a gazdák 70 —80 százaléka rendelkezik ál­latbiztosítással. nekik 48 500 forintot térítettek meg kárté­rítésképpen. Máger János a két elhullott sertése után 4230, Rák György a lova után 4920, Pitz József a tehe­ne után 5500 forintot kapott. Szabáson 166 gazda biztosítot­ta állatait, s kárukat 38 600 fo­rint értékben térítette meg idén a biztosító. Németh István három elpusztult ser­tése után 2800, Mátyás J á- "05 a lova után 4500 forintot kapott. A kutasi gazdák közül J.17- en kötöttek biztosítási szerző­dést, elhullott állatuk után 25 400 forintot kaptak. B a- logh Sándornak a lova után 4900 forintot fizettek. De a járás más községeiben is megtérült a biztosított gazdái kára. ötvöskónyiban Farkat János szarvasmarhája után 3430, Belegen Nagy János a lova után 4960 forintot ka­pott. A biztosítás, a megtérült kár nemcsak az állattartó gazdák­nak. hanem az államnak is hasznos. Hiszen a gazdák igy sokkal nagyabb kedvvel dol­goznak, nevelik állataikat, vá­sárolnak az elpusztultak he- , Ivett újakat, s szívesebben köt­nek állatnevelési szerződést is. Államunk most újabb biztosítással sietett a gazdák segítségére. íugyanis a legelőkre, kihajtott állatok között gyakori az el­hullás. Most a legeltetési bi­zottságok révén a legeltefe ideje alatt a szarvasmarhák 3 forintért biztosíthatók. Ha a? állat elpusztul, vagy kényszer levágá sra kerül, a gazda 100C forint kártérítést kap, s a kényszervágott állatért ka­pott összeg is őt illeti meg a Te«-1-- "5 -i összegen felül. , Szálai László A somogyacsai, karádi, ga- mási és kisbárapáti földmű­vesszövetkezeti boltokban gyakran előfordul, hogy nincs dohányáru, cigaretta. Megálla­pították az illetékesek, hogy a szállítással van a baj. A Tahi Dohányelosztó az AKÖV-vel szállíttatja a földművesszövet­kezet megrendeléseit, azonban hogy, hogy nem, a megrendelt dohányos kartonokat, előbb Kaposvárra viszik, ott újra rendezik, és csak úgy kerül egy másik túrával vissza a ta­hi járásba. A földművesszövetkezetek vezetői nem tudják, mi okból történik ez. Talán költségmeg­takarítást jelent az AKÖV- nek, hogy az árut a tahi járás­ból először Kaposvárra viszi, utána újra visszaszállítja a já­rásba? Emiatt, sajnos, gyak­ran csak hetekkel később kap­ják meg az árut az fmsz-i bol­tok A siófoki járás döhányelosz- 1 .mai azt a gyakorlatot ve­zette be az AKÖV túravezető­je, hogy csak akkor szállítja el a megrendelt dohányárut, ha egyszerre legalább 25 kartont tesz ki a megrendelés mennyi­sége. Minthogy nem mindig rendelnek meg ekkora meny- nyiséget az fmsz-i boltok, hiány keletkezik a dohány­áruból. A kőröshegyi szövetkezetnek sem a szeptember 22-i, sem a 26-i, sem a 30—i megrendelését nem szállította ki az AKÖV, úgyhogy a szövetkezetnek ma­gának kellett gondoskodnia az elszállításról, hogy a boltok­ban ne legyen hiánycikk a do­hányáru. Örömmel olvastuk szerte a megyében az AKÖV plakát­jait, melyeken felhívták a szál- líttatókat, hogy vegyék igény­be a darabárus járatot, szállít­tassanak azzal. Ez azonban csak akkor lesz mindkét fél számára hasznos, ha az AKÖV illetékesei megszervezik a pon­tosabb és főleg a gyorsabb darabárus szállítást. Itt is a szállítással van baj Az új rendelkezés értelmé­ben a Vasnagyker. Vállalat szeptember 1 óta a nála meg­rendelt árukat maga szállítja el az állami és szövetkezeti boltokba. Sok panasz érkezik a föld­művesszövetkezeti boltoktól a Vasnagyiker. áruszállításaival kapcsolatban. Számottevő áru­hiányt okoz, hogy gyakran csak a megrendelés után több héttel viszik ki az árut az fmsz-i boltokba. 25 földmű­vesszövetkezeti egység szep­tember 24-ig beküldött meg­rendelésére még október 10-ig sem szállították le az árut. Nem mindegy a földműves­szövetkezeti kereskedelemnek, hogy az áruellátás pótlása las­san vagy gyorsan történik-e, mert a lassú szállítás miatt át­meneti áruhiány keletkezik a falusi boltokban. Ez pedig már súlyos hiba, amelynek nem szabad előfordulnia. D. Z. Almavásár All az almavásár Iharosberényben, ahol a helyi földműves- szövetkezet felvásárlója, Záborszky Sándor naponta másfél vagon jó minőségű almát vesz át a község lakóitól. Hát még b» nem volna oly »szűk keresztmetszet» az a gyümölcsrekesz, amelyet Böhönyéről kapnak az iharasiak. «

Next

/
Thumbnails
Contents