Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-15 / 243. szám

Szerda, 1958. október 15. 6 SOMOGYI NÉPLAP Móricz Zsigmond: zni ílketek tfiiLZsihQjtzÁ nélkül. TTA A MŰVÉSZET nem kísért is beszédében, mozgasd- it Cgja hanem eszköz ar- ban az operett játékstílusa, ra, hogy az emberekhez be- Balázs szerepében 'megállta széliünk — s bizonnyal eszköz azt a próbát, amit e figurának és nem cél! —, először azt a megformálása reá rótt. Nem ár kérdést kell felvetnünk, mi a mondanivalója a ma élő em­ber számára a közelmúltban bemutatott Móricz színműnek. Móriczot az írót, a toll ma­gyar mesterei között a legzse­niálisabbat úgy ismerjük, hogy értelemmel szóló író, aki soha nem tévedett az öncélúság in- goványaira; amit mondott életművével és mond ma is, az a kivételes harcosok közé emeli őt. Ennek ellenére a kegyeletsértés gyanújától is menten azt kell mon­danunk, hogy a kiír ö elbe­szélés, a Nem élhetem muzsi­kaszó nélkül színpadi változa­ta nem több egy szaggatott szerkezetű színpadi műnél, amiben nincs meg az az ösz- szetartó erő, ami a drámát teszi, mert dramatizálásával félretette benne Móricz azt a kegyetlen kritikai látásmódot, ami jegyében a dzsentri-halál- tánc művei, így a Rokonok és az Uri-muri megszülettek. Móricz Zsigmond haláláig szerelmese volt a színpadnak. De nála a dráma — szervesen kapcsolódik ugyan iéletművé­hez ez is — csak mellékter­mék maradt. Talán ez azért elsősorban, mert Móricz Zsig­mond a dráma lényegét nagy- . hatású, szinte az egész világot felforrni akaró veszekedések kirobbantásában látta. Ami időtállóan hódít Móricz szín­padi alkotásaiban, az az ala­kok realisztikus rajza: alak­jai akárcsak elbeszéléseinek, regényeinek hősei élő eleven emberek, akik sajátos móriczi levegőt teremtenek maguk kö­rül. Úgy véljük, mind a művé­szek, mind a közönség többet nyertek volna akár a Roko­nok, akár az Uri-muri előadá­sával. Ha valamelyik a kettő közül került volna színre, ak­kor legalább az igazi Mó- riczot ünnepelhettük volna. A közönség igen mérsékelt tana, csak használna az alakítás művészi értékének, ha a fiús kedvességet markánsabb jel­lemformálás váltaná fel já­tékában. Időnként nehéz el­hinnünk, s mindjárt az első felvonásban először — hogy ez a férfi »megveszik«, ha asz- szonya, akit imád, ellent mond neki. Veszéley Mária Pólika sze­repében igen nehezen találja meg a megfelelő vígjátéki hangot. Nem tudni, a rossz szerepfelfogásnak, vagy a ren­dezés hibájának tulajdonítha- tó-e, hogy Pólikája a kelleté­nél tragikusább, s merev ott, ahol játékosabb játékra volna szükség. Gondolunk itt az el­ső felvonás összeveszési jele­netére és a harmadik felvo­nás családi tanácskozására. Veszeley játszik itt is, de hiányzik játékából a köny- nyedség, a szív. Egész élővé az ő Pólikája akkor forróso­dik, amikor tudomást szerez az otthoni állapotokról, majd később akkor, amikor haza­tér cs ítélőszéket kíván tar­tani »hűtelen« cselédei kö­zött. Kedves alakjai a. darab­nak és az előadásnak a há­rom néni, s közöttük is első­sorban Remete Hédi tipegő já­rású, csupaszív Pepi nénije, ez a megöregedett, aranyos Ha­mupipőke, aki nap nap után »■bocsánatos bűnökbe« keve­redik; dézsmálja a gondjaira bízott kamrát, mert a szíve nem tud zárva maradni az udvarház falain kívül élő szegények nyomorúsága előtt, s azt sem tudja elviselni, hogy Balázs a szomszédos kutya- kaparóban éhesen muzsikál­tat. Gábor Mara Zsani nénije az, aminek lennie kell; ez a Zsani valóban az egyetlen »fér­fi« a házban, a tekintély, a nyers szigor, a kormányzó ész. Aranyos a nagyothalló, má­lelkesedéssel, mondhatni hide- sodik gyermekségét élő Mina . . _ __ * 'M /j-ní 1\Aol* A T/ni /ivi g én fogadta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül előadását, pedig Saüós Gábor rendező elkövetett mindent, hogy a szerkezetileg széthulló darab epizódsorozatát egységbe ko­vácsolja. Viszont a jó szándék ellenére sem sikerült a szín­mű szaggatottságát kiküszöböl­nie. Helyenként vontatott az előadás, így az első felvonás veszekedést jelenetének kirob­banása előtt és a harmadik néni Mihályi Vilcsi megfor­málásában. Csak meg kell szó­lalnia, s robbanó kacagás a díja félrebeszélésének, pusz­ta megjelenésének is, amint első útja a tükörhöz vezet. A kotnyeles, mondhatni égetnivalóan rossz fruska, Bi- rika szerepében fiatal színész­nőt avatott a színház Vári Éva személyében. Ez volt az első szerepe, s ha nem is kifogásta­lanul; Vári Éva elfogadhatóan felvonás elején. Egyszerre éré- játssza Birikét, alakításán nye és hibája Sallós Gábor azonban sokat javítana, ha rendezésének, hogy szorosan merne játékosabb lenni! csak az író intencióit követve Egyenletes, igazi móriczi fi­vitte színre a Móricz vígjáté- gurát hozott Lajos tekintetes úr szerepében Homokay Pál és Hangulatosak, hűek Tarr kifogástalan parasztasszony- Béla díszletei. S akármilyen diplomatát Kisvicákné megele- kevtéssé is lépte túl a köze- venítője, Kéri Edit. Ö mond- pes siker szintjét az előadás, hatja magáénak a Nem élhe- született benne néhány igen tok muzsikaszó nélkül leg- figyelemreméltó alakítás, kiforrottabb alakítását. Kéri Alapjában véve tehát annyit Edit Kisvicáknéja aprólékosan veszítettünk a réven, ameny- kidolgozott, ravasz, csavaros­nyit megnyertünk a vámon. eszű parasztasszony, aki az Gálfy Lászlót ezúttal láttuk urak tréfájában kedvvel, de először prózai darabban, s nem ingyen vesz részt. Sze- meg kell mondani, ha itt-ott repfelfogása is új Kéri Edit­nek, mert az ő Kisvicákné já­rói már az első pillanatokban tudjuk, hogy Pólika gazdaasz- szonyi lelkiismeretének éb- resztgetése érdekében, mint­egy megrendelésre böllenke- dik, hogy diplomáciai külde­tésben jár el. Jók az előadás kisebb epi­zódistái, így: Mircse prímás szerepében Tóth Béla, Peták mindenes szerepében Balázs Andor. Kishiján döbbentően jó Magyar Bábi ütődött kis szobalánya a Zsuzsi. Mind­össze annyi hibát lelünk, az óriási cipőkben beténfergő kí- vül-belül szánalmas figura rajzában, hogy hiányzik be­lőle az a minimális értelmes- ség is, ami alkalmassá teszi arra, hogy valamit el tudjon végezni a ház körül. Ennél a Zsuzsinál már-már túlzás az a bambaság, hogy nem néz arra, aki beszél hozzá. A ki­váló maszkhoz, a szívet fa­csaró, ugyanakkor nevettető külsőhöz hiányzik a játék. Szándélcosan hagytuk utol­jára Kovács Emil Viktor jo­gászának és Virág Ilona Ve­ronika alakításának értékelé­sét. Mindkettő erőltetett, nél­külözi az életszerűséget. A két fiatal művész még csak nem is próbállcozik megtalál­ni helyét az együttesben, s ez azért hiba, mert az első fel­vonás expozíciója Viktorra és Veronikára építi a harmad- napja tartó mulatság később kikomló bonyodalmát. TVÉGEZETÜL ismételten ' csak azt mondhatjuk, hogy helytelen volt évadnyitó darabnak választani a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz színművet. Füg­getlenül e fénytől viszont; ér­demes megnézni az előadást néhány igazán jó színészi ala­kítás miatt! László Ibolya FÖLD, I VILLANY, KULTÜRA Mit kapott Ötvöskónyi a felszabadulás óta? Az ötvöskónyi tanács-ház egyik hivatali helyiségében a tanácstitkárral beszélgetünk. Arra a kérdésre, hogy mit ka­pott Ötvöskónyi az elmúlt ti­zenhárom év alatt. büszkén vágja rá: földet, villanyt. Ezer­kétszáz kát. hold földet osztot­tak szét a cselédsorban síny­lődő földnélkülieknek. Hatal­mas lépés volt ez. Ezt mutat­ja az a tény is, hogy azóta a rozzant vályogviskók helyén harminc új ház épült. Majd­nem minden házba bevezették a villanyt. Kétszázötvenöt rádió van a községben, ez az ezer­négyszáz lakéihoz viszonyítva azt jelenti, hogy majd minden családnak van egy készüléke. A községfejlesztési alapból bővizű artézi kutat fúrtak negyvenezer forintos költség­gel. Megkezdték a járda építé­sét is a Hazafias Népfront kez­deményezésére. részben társa­dalmi munkával, részben a községfejlesztési alapból. - A Novák-féle kastélyban négy- tantermes, hat tanerős iskolát létesítettek. Kultúrházat ka­pott a község, ahol vándormo- zi. szórakoztatja hetenként két alkalommal a község lakossá­gát. Terményfel vásárló rak­tár épült. A foldművesszövet- kezeti bolt 1948-ban nyitotta meg ajtaját a vásárlók előtt. További terveik: a járdaépí­tés folytatása, erre 250 ezer fo­rintot irányoztak elő. Szentke- reszt-puszta fizetőit is meg akarják jutái mazni azzal, hogy oda is be vezetik a villanyt. Mi a titka a ságvári önkéntes tűzoltók sikereinek? Ezt szerettük volna meg­fejteni a napokban. Ha az or­szágban vagy a megyében va­lahol verseny van, a ságvári tűzoltók biztosan elhoznak egy sereg díjat, oklevelet, ki­tüntetést. Amikor a szüreti bált rendezte a tűzoltó egye­sület, akkor találkoztunk ösz- sze a négy ságvári »veterán« tűzoltóval: Ozsvát Sándor alhadnaggyal, a ságvári egye­sület parancsnokával, Ju­hász Károly törzsőrmesterrel, a parancsnok helyettesével, Tóth István és Vincze Ferenc őrmesterrel. Nehogy azt gon­dolják, hogy ezek a »veterá­nok« nagyon idős emberek. Cseppet sem. A »veterán« jel­ző ságvári viszonylatban azért illeti meg őket, mivel húsz éve teljesítenek szolgálatot az önkéntes Tűzoltó Egyesület­ben. Valaki azt mondta ' egyszer: »Kalapot le a tűzoltók előtt, akik életük kockáztatásával mentik ki az égő házból a bent rekedteket, akik minden erejüket megfeszítve küzde­nek az égig csapó lángnyelvek eilen.« S így igaz ez! Az ön­kéntes tűzoltók előtt pedig kétszeresen le a kalappal, hisz egyéb elfoglaltságukon kívül szentelnek időt a kiképzésre, versenyekre, s veszély esetén a tűzoltásra és mentésre. Azonban ahelyett, hogy mi beszélünk, szólaltassuk meg az arra legilletékesebbet, Ozsvát Sándor alhadnagyot, 6 majd beszámol az egyesület életéről: — Nem azért, hogy dicse­kedjek. de egy ilyen kis köz­ség, mint Ságvár, büszke lehet ,, arra, hogy oly szép eredmé- szorgalmas adó- nye;ief: mutathat fél. Csapa­tunk a legerősebb a megyé­ben. Idén járási és megyei első helyezést és országrészi második díjat nyertünk. Ez Gáspár István, valóban olyan kiváló teljesít- levelez». meny, amire magunk se szá­mítottunk. Jelenleg 24 önkén­tes tűzoltónk van, de eddig már legalább 150 embert ki­képeztünk. Az önkénteseknek a fele azokból a fiatalokból tevődik össze, akik most jár­ták ki az iskolát. Nagy ter­vünk is van: szeretnénk egy női csapatot összehozni. Az egyesület tagjai a versenyben szép egyéni díjakat is nyer­tek: aktatáskát, töltőtollat. Csapatunk pedig idén már 8 tűzoltóöltönyt, 16 overált és 8 sapkát. A gyakorlatokon, versenye­ken bebizonyosodott, hogy a ságváriak tűz esetén boszor­kányos gyorsasággal készül­nek fel az oltásra. De szük­ség vottt-e az utóbbi időben a ságvári önkéntes tűzoltók gyorsaságára, bátorságára, helytállására? Ozsvát Sándor erről így nyilatkozik: — Két’ év óta nem volt tűz a községben. Igaz ugyan, hogy három hónappal ezelőtt vil­lám csapott Föld,esi Sándor zsúpos tetejű házába, de sze­rencsére a harmadik szom­szédban lakó Szala.i József tűzoltóőrmester felesége ész­revette a tüzet, és segítségül hívta a szomszédokat. Nem volt szükség a riasztásra, mi­vel maguk is megfékezték a tüzet a környéken lakók.. Eb­ből is látszik, milyen jó az, ha minél több embert képezünk ki. Csak akkor derül ki, mi­lyen hasznos, ha valaki szak­szerűen érti a tűzoltást, ami­kor a baj megtörtént. . A beszélgetés hosszúra nyúlt. Amikor már magunk mögött hagytuk Ságvárt, ak­kor ötlött eszünkbe, hogy nem is kérdezzük meg, mi a titka a sikereknek. Aztán rájöttünk, hogy nincs is mii kérdezni, hisz nyilvánvaló dolog: a hivatásszeretet az, ami hírnevessé tette a ság­vári önkéntes tűzoltókat. ÉRDEKESSÉGEK JURCSASAGOK Életuntak ... Egy nyugatnémet millio­mos 20 éves fia öngyilkos lett, mert — mint búcsúleve­lében írta — «megunta az életet«. Búcsúlevelében kér­te a szüleit, hogy dzsessz- zenekar játsszon a temeté­sén. A franciaországi Arrasban egy 91 éves parasztgazda ön­gyilkosságot kísérelt meg, mert — mint írta — »az élet túl hosszú számára«. Emile Lefezt az istállóban fel akarta akasztani magát, fia azonban észrevette és megmentette. A »túl hosszú élet« tehát tovább tart... A HŰSÉG MAGASISKOLÁJA Perlina, drótszőrű foxi, boldog egyetértésiben élt Ma­ria Civieroval, aki tíz évvel ezelőtt kimentette a kisku­tyát egy örvénylő folyóból. Egy hónapja Signora Civiero elhatározta, hogy odaajándé­kozza a kiskutyát négyéves unokahúgának, aki Callara­te-ben, egy 300 kilométerre fekvő községben él. Periina csak egyetlen na­pot töltött új otthonában. Nyoma veszett. Tíz nap múl­va piszkosan, éhesen, fárad­tan megjelent Signora Civie- ronál. Senki sem tudta meg­érteni, hogyan talált haza. Gazdája meghatódva vette gondozásába a kis hőst, de hiába, gyönge szervezete nem tudta túlélni az út fá­radalmait. DRAGA csők «dirá­A Fülöp-szigeteken gul« a csók. Victoriano Blanco, 19 éves fiatalember ellenállhatatlan­nak találta Lass Maxima de la Curz 19 éves ifjú hölgyet és ezért gondolkodás nélkül — ismeretlenül — szájon- csókolta. A helyi bíróság négyhavi börtön, valamint 50 dollár pénzbüntetésre ítélte a szen­vedélyes ifjút. A B'ülöp-szi- getek törvénykönyve szerint a bűncselekményeket mini­mális, közepes, és maximá­lis büntetésekkel sújtják. A minimális börtönbünte­tés Blance esetében két hó­nap lett volna, ő a középső fokot kapta; az 50 dollár pénzbüntetést pedig azért szabták ki rá. hogy végleg elvegyék a kedvét, az ily »heves« érzelemnyilvánítá- soktól. RÖVIDLEJÄRATÜ ÉGI ÄLDÄS Bravedenában (Észak- Olaszország) Sandre Cingua- grani és felesége, Letizia a napokban ünnepelték első házassági évfordulójukat. A szabadban vidáman ebédel­tek barátaikkal, amikor egy fiatal bárány pottyant az »égből« az asztal közepére. Mielőtt még bárki is meg­mozdulhatott volna, egy sas, amely elejtette a báránykát, lecsapott és ismét elragadta zsákmányát, FÉLTÉKENYSÉG... Olaszországban történt. Vagy azt is mondhatnánk: hol is történhetett volna másutt? Egy féltékeny olasz férj rajtakapta feleségét egy má­sik férfivel, s első dühében megragadta a csábítót, és ki­dobta a negyedik emeleti ablakon. Az áldozat azonnal meghalt. A férj így védekezett: »El­vakított a féltékenység«. A »SZERELEM« TÉRKÉPE Két amerikai szociológus most akarja kiadni a »szere­lem ténképé«-t. Az Egyesült Államoknak ezen a térképén azokat a területeket, ahol több a férfi, mint a nő, és ahol a férfiak különösen so­kat keresnek, feltűnő szí­nekkel árnyékolják be. Fér­jet kereső hölgyek pillanatok alatt megtalálják rajta azt a helyet, ahol a legkönnyebben szerezhetnek »jó« férjet. A QÉPJÁRMÜVEK ORVOSAINÁL Ifj. Kőszegi György, a Vasipari Kísz motorszerelő részlegének másodéves ipari tanulója már nagy gyakorlattal és hozzáér­téssel állítja be a gyújtást a kis Csepelen. A megszakító hézag jó, egy rúgás, és indul a motor.». A dugattyú a motor szíve. Ha megkopott, nem »húz« rende­sen a motor. Az új dugattyúk c-sztergályozásának Szvath Jó­zsef a mestere; 35 éve dolgozik a szakmában. Keze alól csak pontos munka jöhet ki — Kicsit sok Üzemanyagot fogyaszt — panaszkodik a Wart­burg tulajdonosa. Az adagoló szabályozót Ságvári György harmadéves ipari tanuló állítja be. Most már jó lesz. Gyur­ka szorgalmasan tanúi mert már a szakvizsgán egyszer hat búnapra visszautasították. Reméljük, következő vizsgája sí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents