Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-02 / 232. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. október 2. Régen az urakat süvegelte — ma a járás ügyeiben dönt ■— Szervusz, elnök elvtárs! — Szervusz, Jóskám! No, mi hír a világban? — Eljöttem már egy kis kuglipartit nézni ide a kultúr- házba: Valahogy így kezdődik va­sárnaponként Ságváron Szigeti József járási tanácstag és Inotai György tanácselnök be­szélgetése parola közben. Per­sze szóba jön más is, a köz- ségfejhisztés, a fallal apróbb- nagyobb ügyed. • * • Szigeti József nevét a község határán túl is jól ismerik. Meg-megfordul a környező fal­vakban gyűlést tartani. Érdek­lődik az emberektől, mi a vé­leményük a tanács munkájá­ról, nincs-e valami panaszuk. Akármilyen elkoptatott is a szó: Szigeti József népszerű ember, Valamikor a veszprémi káp­talanban cselédeskedett, húzta az igát, s várta, vajon lesz-e jofobrafordulás a sorsában. Az ország felszabadulása után hét holdat írtak a nevére. Egy csapásra megváltozott az éle­te. Már 1948-ban házat épí­tett. Gyermekeit iskoláztatta, hogy ha már neki nem is ad­ta meg a sors a lehetőséget, legalább ők szívják magukba a tudás éltető nedvét. Leánya, Erzsébet idén érettségizett, s a tanácsházán kapott munkát, fia meg még mindig tanul. S hogy ne maradjon le gyerme­kei mögött, mezőgazdasági szaklapokat járat, azokat bön­gészgeti esténként, hogy elsa­játítsa a gazdálkodás legkor­szerűbb módjait. Amikor megválasztották ta­nácstagnak, néhányan azzal ré­misztgették, hogy a sok társa­dalmi munka miatt nem bírja majd ellátni rendesen a gaz­daságát. Az »előrelátóknak« azonban nem lett igazuk, mert Szigeti József állandóan fej­leszti gazdaságát, hol egy pin­cét, hol egy kukoricagórét épít, hol szőlőt telepít. S az emberek a szívósságáért, kitar­tásáért szeretik, becsülik. • »Ilyen tanácstagok kellenek ' nekünk!« — mondogatják a környező falvakban is. Négy évig volt községi tanácstag, ' majd 1954-ben járási tanács­tagnak választották meg pél­dás munkája alapján. Bizony, amikor 1950-ben először lépte át a tanács küszöbét mint »hi­vatalos ember«, az motoszkált a fejében: »Régen örültem, ha levett süveggel eléállhattam a jegyzőnek meg a bírónak, ma meg ugyanabban az épületben az én véleményem szerint is irányítják a községet«. Szigeti József házát minden panaszos szívesen felkeresi, mert tudja, hogy nem kopog­tat hiába az ajtaján, ügye jó kezekbe kerül. * * • — Hol voltál tegnap, Jóska? — Délelőtt egy kis társadal­mi munkát végeztem fogattal, délután pedig Ádándon volt dolgom. Panaszkodott három emberem, hogy hiába mentek be a tanácsházára, nem intéz­ték el az ügyüket. — No és? — Elintéztem. Hanyagság volt az egész, kis fáradsággal módjukban lett volna azonnal orvosolni a panaszt. No de me­gyek, elnök elvtárs, mert vár az asszony az ebéddel. — Hát akkor szervusz. Nem felejtetted el, hogy holnap ta­nácsülés? — Nem én... ott leszek. Szervusz. L. G. Nem n héz a választás Sokan egy vállrándítással elintézik a dolgot, amikor szó­ba kerül, hogy bezzeg régen nem jártak a gyerekek ilyen szép ruhában, jó cipőben iskolába, mint most. Legtöbben az­zal ütik el a dolgot: »Azóta nagyot fordult a világ«. Az egyik iskola igazgatója említette a napokban, amikor a mai és a régi iskola tanulóiról esett szó: »Amikor idekerültem a köz­ségbe — a felszabadulás előtt —, csak végignéztem a padso­rokon, s azonnal tudtam, kinek szegény- vagy cselédember 'az apja. A lyukas cipő, a mezítelen láb, a rongyos-foltos ru- jha rögtön elárulta: ki jár be a pusztáról, a cselédházakból, Ikinek módos gazda az apja. Beköszöntött a tél, egyre több : gyerek maradt otthon, mivel nem volt cipője, csizmája, me­leg ruhája, amelyben eljöhetett volna iskolába.« Ma már a legkisebb faluban sem lehet különbséget ten­ni a gyerekek között: jó cipőben, szép ruhában, aktatáská­val érkeznek, némelyiknek még órája is van. S ha a szülők eljönnek a gyerek elé olykor, s megnézik hogyan járatiák a szomszédok a gyerekeiket, csak azért teszik, mert ha le­maradást tapasztalnak, azonnal beszerzik a divatos holmi­kat fiuknak, lányuknak. Hol van már az az idő, amikor -meleg ruha hiányában kellett otthon maradni a tanulóknak. S érdemes újra csak igazgató ismerősünket idézni: »Amikor a múltban elmentem családlátogatásra az egyik cselédházba, szomorú kép fogadott: a lakókat néhány akác­farönk óvta meg attól, hogy a ház teteje a fejükre ne omol­jon, a hóié egy fazékba folyt a repedezett mennyezetről, a berendezés néhány összetákolt dikó, szék és egy asztal. Három generáció lakott ebben a szobában. Ma ezen a pusz­tán csak egy-két istálló őrzi emlékét a hajdani világnak; szép, új házakban, takarosán berendezett szobákban élnek az egykori pusztaiak, s gyerekeik ugyanolyan szépein járnak, mint a falubeliek«. Nem csodáljuk, hogy Tóth Mihály igazgatónak öreg­lakon, — mert ő mondta el mindezt — nem nehéz válasz­tania hisz felszabadultabban, jobb kedvvel tanít az ember, ha látja, hogy az egészségtől majd kicsattanó, gondozott és szépen öltözött gyerekek járnak az iskolába, nem úgy, mint régen, amikor mezítlábas, rongyos ruhás gyerekek jöttek. A falu életének jobbrafordulását a pedagógus akikor is le tudja mérni, ha csak a tanulók lábbelijét, ruháját nézi meg. ógjj, kiidétez/ímú KISZ-£m7.ü NEM NAGY ÜZEM a Ka­posvári Faipari Vállalat, ethihez mérten KISZ-szervezete is kds- létszámú: tizennégy fiatalból áll. Titkáruk Somod! József kalkulátor, ő a kiszesek közül az egyetlen alkalmazott, a többiek egytől egyig fizikai dolgozók. Érdekessége a szer­vezetnek: csak fiúk alkotják. Igaz, ezt könnyen megérti, aki figyelembe veszi, hogy az asz­talos szakmában nemigen dol­goznak lányok. Ha az ember végigsétál a műhelyeken, csak férfiakat lát. amint gyalulják, fúrják, vágják a fát. A vállalat kiszeseit saj­nos június óta nem hív­ta össze taggyűlésre a vezetőség, öreg hiba, hogy a szarvezeti élet legalapvetőbb feltételét sem teremtik meg. Nem menthető ez semmiveL Egyébként a fiatalok gyak­ran összeszaladnak munka után a teendőket megbeszélni. Dicséret illeti őket, amiért tár­sadalmi munkában megjaví­tották az Ifjúsági Ház tölgy­fakapuját (Balogh István asz­talostanuló dolgozott rajta a legtöbbet), és amiért még egy kis kaput is készítettek az udvarra (Baranyai Sándor és Bőr Mihály asztalostanulók Néhány szó a S van úgy vélik, ha valaki belép a termelőszövetkezetbe, akkor elévül az adóssága, sen­ki sem kéri számon, hova és mennyivel tartozik az illető. Nem így van a dolog. Külön­ben is a termelőszövetkezeti mozgalomnak nem kell az olyan katona, aki csak azért választja a közös gazdálkodást, mert van a neve mögött Pár ezer forint fizetnivaló, melytől szeretne szabadulni. A megyei tanács pénzügyi osztályán érdeklődtünk a tsz- felszámolásból, kilépésből ere­dő és egyéb tartozást illetően. — Csak a mérle g- és v agyon- hiányból származó adósságot függesztik fel a tsz-be lépés esetén. De ezt sem engedik el — mondotta dr. Molnár Gyula főelőadó. — Az ilyen és más tartozást ki kell fizetniük a szövetkezetbe lépőknek is. Eredetileg a megyében kere­ken 72 millió forint volt a tsz- eknek hátat fordítók tartozása. Ennek az összegnek túlnyomó részét már kifizették a gaz­dák. De még mindig milliók vannak kinn. Az állam nem adhat ennyi pénzt ajándékba. — A másik törleszteni való a földmegváltási ár. Somogy évi terve ebből a fajta tartó­munkája). A SPORTBAN ÉS A KUL- TÜRMUNKABAN sem akar­nak lemaradná. Utódjára au­gusztus 20-án adtak műsort az üzemben. Persze, az igazat megvallva, csak fiúikkal nem lehet jeleneteket előadni, ezért megkérték a Remdeltsza- bóság leányait, segítsék ki őket a bajból. A röplabda-csa­pat kupát nyert a helyiipari vállalatok bajnokságán, a vá­rosi bajnokságon pedig 7. he­lyen végzett erős mezőnyben. A labdarúgó-csapat a múlt hó­nap eleién' az Alsóbogáton ren­dezett munkás-paraszt találko­zón szerepelt. — Szervezetünk taglétszá­ma a közeljövőben emelkedni fog — mondja Somod! József. Több fiatal kérte felvételét. Azonban feltételeket szabtunk a jelentkezők elé: »Először mutassátok meg, hogy kive­szitek részeteket a munkából, eljártok politikai oktatásra, s akkor majd beszélgetünk KISZ-tagságotokról«. — Van elég jelentkező az oktatásra? — A KISZ politikai kört választottuk, ez felel meg leg­jobban az érdeklődésnek. Kö­rülbelül 20—25-en járnak tartozásokról zásnemből is milliókra rúg. Ennyi pénznek kellene éven­te befolyni. Nem lehet azt mondani, hogy ilyen értelem­ben mindenkinek rendben van a szénája. Sok-sok kintle­vőséget tartanak még nyilván. A földmegváltási ár törleszté­sére ötvenkét januárjától szá­mítva négy, illetve tíz év a határidő. Volt gazdasági cse­lédeknek tíz, azoknak, akiknek már negyvenöt előtt is volt saját birtokuk, négy év. Átla­gos aranykorona értéket szá­mítva egy aranykorona után 60 kg búzaértéket kell fizetni. Aki egyszerre kifizeti a föld- megváltási árat, az a határidő előtti évek számát véve alapul három-három százalékos ked­vezményben részesül, vagyis minden évre kap 3 százalékos kedvezményt — mondotta Ki­rály Gyula csoportvezető. A házhelyek megváltási ha- tráideje már lejárt. Aki kifi­zette a négyszögölekért járó összeget (városban 4, falun 2 forint), az is csak abban az esetben mondhatja magáénak a telket, ha rá is épült. Banktartozás, földmegváltá­si ár — mind a kettő adósság­nak számít, egyiket sem lehet elnapolni. majd el az előadásokra. Két ifjúsági brigád dol­gozik a vállalatnál. A Varga­brigád minden tagja kiszes. Munkájukról így nyilatkozik a KISZ-titkár: — A tavasszal még súlyos kifogások voltak Vargáék munkájának minősége ellen. A brigád nagy elkeseredésé­ben el is határozta feloszlását, azonlban a KISZ-vezetőség tagjai lelkűikre beszéltek, meg­magyarázták, hogy nem kell már a kezdet kezdetén elkese­redniük, dolgozzanak együtt továbbra is. A pártszervezet és a műszak minden segítséget és irányítást megadott nekik a hibák leküzdéséhez. — Miért esett kezdetben annyi kifogás a fiatalok mun­kája ellen? — KEZDJÜK AZ ELEJÉN. Amikor még tanulóik voltak, bőven rendelkeztek idővel. Akkor olyan bútordarabokat remekeltek, hogy az átvevő csak tátotta a száját, s kény­telen volt elismerni: ilyet még a szakmunkások sem igen ké­szítenek. Amikor felszabadul­tak, szériában kellett dolgoz- i niuk. Nem lévén, kellő gya- i korlátúik, eleinte nehezen ment a munka, viszont szeret­tek volna minél többet keres­ni, s így összevissza kapkod­tak, aminek az lett a következ­ménye, hogy minőségi hibák csúsztak be. S még egy: a Var­ga-brigád tagjai a kaposvári fényezett 'hálókat készítik. Ez olyan kényes munka, hogy még az idősebb szakembere­ket is próbára teszi. — Most hogy dolgozik a bri­gád? — Megemberelték magúkat, az utóbbi időben nincs kifo­gás a munkájuk ellen. A bú­torokat kö^onti átvevő veszi át, tehát ez a vélemény nem légből kapott. Nemrégiben megfogadták, hogy 2,5 száza­lékkal csökkentik a segéd­anyag szükségletet, jobban kihasználják a szerszámokat. A másik ifjúsági brigád jú­liusban alakult Zsiborás Jó­zsef vezetéséivel. Közvetlenül a tagok felszabadulása után. Egyelőre könnyebb munkákat végeznek: festett hálószoba- bútort készítenek. Keresetük 900 forint kerül van, persze, még »nem jöttek bele«. Idővel azonban ők is megközelítik az 1700—1800 forintot, amit ugyanezen a munkán a gya­korlott dolgozók megkeresnek. ADJON MEG A KISZ-VE- ZETŐSÉG minden segítséget Zsiboráséknak is, amint azt Vargáéknak megtette, hogy apró szakmai fogások elsajátí­tásával emelhessék termelésü­ket s egyben fizetésüket ist Somogy mezőgazdasága az ország szeme előtt A növénytermelési pavilonban táblák hirdetik megyénk eredményeit. Maroknyi szá­las-lucerna dús levélzetén akad meg a tekintet — szereti ez a pillangós takarmány a balatonkiliti Dózsa Tsz föld­jét. A barcsi Vörös Csillag or­szágos hírnevét háromféle növény öregbíti: 36 holdon ve­tett zabja 11,72 mázsás hol­danként! termést és második díjat hozott; 110 holdas őszi árpája 15 mázsa 45 kilós termésátlaggal fizetett, és első díjat érdemelt; burgonyája pedig elnyerte a termesztési díjat. Kertészeti növényekkel ugyancsak szocialista nagy­üzemeink — a balatonmenti három gazdaságunk — büsz­kélkedhetnek. A Balatonújhe- lyi A. G. kecskeméti 15-ös paradicsomának 87 mázsás holdanként! átlaga második, cecei édespaprikája pedig első díjas lett. A Balatcm- nagybereki Állami Gazdaság a bnaunschweigi és a kel­káposzta termesztésben fel- emelkedett a Kertészeti Ku­tatóintézet pallagpusztai ki-, sérleti telepének színvonalára. Pirosszalagos kokárdák — az első díj szimbólumai — díszí­tik az e növények termelési adatait ismertető táblákat. A zamárdi Alkotmány Termelő­szövetkezet paprikája és pa­radicsoma a harmadik helyen végzett ebben a nem gyenge országos versenyben. Poharaznak a vendégek a borpavilonban. A badacsonyi és verpeléti zamatos nedű ki­mérőhelyei fogják közre a kőröshegyi szakcsoportét. Tíz hektót adott el — deciliteren­ként — a szomjas embereknek Gyenes Julianna és Hutter Irén az olaszrizlingből meg más fajtából. A cégtáblára ráírták a helységnév mellé ezt is: Balatonföldvár — hadd lássák az alföldiek, hogy Kő­röshegy a magyar tenger déli partján fekszik. Négy lovat küldött megyénk a kiállításra. A bonnyai Jógazda Termelő- szövetkezet sárgaderes kan­cája, a Csillag, és Bíró László somogyjádi egyéni paraszt al­másszürkéje, a Babi elismerő oklevelet kapott. A bonnyai szövetkezet másik lova, a pej­deres Lujza fejtábláján piros bokréta ékeskedik, Lengyelstó- ti György B-újiaki parasztem­ber ugyancsak pejderes Bahi nevű kancája pedig a második díjat érdemelte meg. Összehasonlítási alapnak jó ez a néhány számadat: a har­minckét hidegvérű ló közül négy kapott első díjat, és három szerezte meg a má­sodikat. A haltenyésztés pavilonjá­ban szintén tűztek piros sza­lagot somogyi táblára. A nagyatádi halgazdaság három­t, Tegnap este nyolckor kilépett, a kapun az utolsó lá­togató, véget ért a 62. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. A látványosságok sokszínűsége rabul ejtette a másfélmilliónál több szemlélőt. Hazánk terményeinek, állatainak színe-javát ismerhették meg az érdeklődők. Mezőgazdaságunk egyeteme volt ez a seregszemle — megmutatta ia termelő és tenyésztési munka eddig elért legmagasabb fokát. Tapasztalatcserének s a jövőre szóló útmutatásnak is nevezhetjük az idei kiállítást, melynek értékét bizonyára felmérik majd a hivatott fórumok. Mit tett Somogy megye az ország szeme elé? — erre a kérdésre kerestem a választ a pavilonokat, istállókat járva. Pergessük vissza az időt néhány nappal, és a tel­jesség igénye néllcül leltározzuk fel a somogyi portékát. nyaras tükrös nemespontyai első díjban részesültek. A sertésgondozók között végre akad földim. Makarész István, a somogy- geszti Uj Barázda Tsz tagjá­nak személyében. Már több mint két hete, hogy búcsút mondott családjának, s így alaposan megismerte a ki­állítás egész sertésállományát. Szívesen végigkalauzol a »somogyi kerítések« mellett. — Itt a kaposvári Vargák (József, Lajos és László) disz- nai vannak, összesen heten. Első és harmadik díjas meg elismerő okleveles állatok. Ezek pedig — mutat két kan­ra és két kocára — Ráksiból valók, Kiss Ferenc egyéni gaz­dáé. Harmadik díjat nyertek. A göllei Jakab Imre két kan­süldője elismerő oklevelet ka­pott. A somogyszili Petőfi Termelőszövetkezet tíz fiatal kocáját harmadik díjra ér­demesítette a bizottság. Nemzetiszínű szalagból kö­tött bokréta — a tenyésztési nagydíj jelképe — díszük a ráksi Uj Élet tíz fehérhús kan- süldőjének tábláján. A szom­szédos kerítésben heverész a gesztiek ugyanilyen nemű, el­ső díjas állata. — Tessék, néz­ze meg az ezüstserleget meg a kristályvázát — nyomja ke­zembe a jutalomtárgyakat nagy-nagy büszkeséggel Máka- rész István. — Ugye, jól mu­tat majd mindegyik otthon, az elnök irodai asztalán, az ok­levél meg a falon, szép ke­retben. A geszti kansüldők sem utaznak vissza »szülőfalujuk­ba«. A pénz jön helyettük, negyvenötezer forint. Szép összeg! Jövőre pedig? — Nem ennyi állatot hozunk föl. Legalább még egy ekkora ke­rítés kell a mi disznainknak. Ha most hazamegyek, mellé­jük állok a malacoknak, s fiatal góbékét is bemutatunk itt 1959-ben — mondja erős elhatározással Makarész Ist­ván, a geszti szövetkezet ser­tésgondozója. Tizenkét bika jött Somogyból, hatvan az ország többi megyéjéből a magyartarkák istállójába. Az egyik jószágnak, a Sólyomnak most ad száraz lucernát va­sárnapi ebédre gazdája, a jákói Molnár Lajos. Itt is, mint Virág József toponári egyéni paraszt Náci nevű bi­kájának fejtábláján kék bok- rétás szalagot látok. — Vala­mi tévedés van — hárítja el a második díjhoz szóló sze- rancsekívánatomaf Molnár La­jos. .— A kihirdetéskor máso­dik díjat mondtak, tegnap pedig első díjat adtak. Meg­mutathatom. :. — Valóban, az oklevél, amelyet a bírálóbi­zottság elnöke meg a földmű­velésügyi miniszter írt alá, arról vall, hogy első díjat ka­pott a Sólyom. Ez szerepel a SZÖVOSZ adományozta ser­legen és érmen is.;. Húsz esztendő óta legalább tízszer járt körülnézni az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállí­táson Molnár Lajos tizen­négy holdas gazda. Az idén mutatott be először állatot e nagy seregszemlén. Szeptem­ber 3-án kelt útra. — Mahol­nap olyan finom lesz a te­nyerem, mint az uraké. Könnyen vagyok, nem dolgo­zom mást, csak a Sólymot gondozom — mondja tréfásan (mármint a tenyerére vonat­kozó szavakat). Látogatókban nem volt hiánya. Felruccant Pestre a család meg Pintér Géza, a keresztkomája, az­tán Handó Ferenc és Sza­kács József isi. — Megtalálja az ember a számítását a szép jószágban. Rosszra meg nem is érdemes pazarolni a takarmányt, hi­szen csak kiváló állatokkal le­het megjavítani a tehénte­nyésztést — feleli arra a kér­désemre: mennyi pénzt kap a bikáért. Az összeget kiböki ugyan, de megkér, ne írjam bele az újságba, mert hátha egyszerre sok irigye támad­na. .; Szóval futja az el­adási árból, az évi nyolcezer forintos adóra. Persize, másra is kell a pénz.. > Csavarint a beszéd fonalán. — A sokat dicsért Kaposvöl- gye lemarad. Csurgóról és környékéről hat bika van itt. Úgy értenek az alsoki gazdák az állatneveléshez, mint a pap a bibliához.: s Ezen a hasonlaton érdemes elgondolkodni. Meg azon is: hogyan készülhet fel Somogy még gondosabban a mezőgaz­daság jövő esztendei országos seregszemléjére. Kutas Józstj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents