Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-12 / 241. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. október 12. (^gjjxuiíio^ő Lt ggmiiek f SMEREK EGY KIS- A LÁNYT. Szőke hajít fiús frizurára vágták; sovány, megnyúlt arca sápadt, s szemét a semmibe mereszti, mint egy kínokat, sorscsapásokat kiállt felnőtt. Minden reggel látni az utcán, amint iskolába igyekszik. Szinte ön- tudatlanul rakosgatja lábait. Andalog. A kezében lévő aktatáska sarkával a kerítés rácsain citerázik, s fejét leszegi, mint akit nefn érdekel semmi. Bal kezében megtépázott hajasbabát szorongat. De arra is olyan mélabúsan, fáradtan tekinget, mintha nem is látná. Különben nagyon csinosan, tisztán öltöztetett kislány, gondosan vasalt kötény van előtte, cipője mindig ragyog. Látszik, hogy nem nélkülöz, ellenkezőleg. Talán többet is kap az élettől, mint amit egy kilencéves kislány el bírna viselni... És ez a több — amit arcáról nem lehet ugyan leolvasni —, ez keserítheti meg kicsi életét. Egy alkalommal beszélgettem tanítónőjével. Azt mondja: Zsuzsika nagyon rendes kislány. Szorgalmas, jó tanuló, kitűnően számol, csak néha figyelmetlen egy kicsit. Ilyenkor — nem tudni, mi lehet vele — hiába kérdez, hiába mond bármit, a kislány csak áll, duzzogóra Csücsöríti száját és hallgat. Talán nem hallja, hogy szólnak hozzá, talán nem is tudja felfogni a szavak értelmét. Emlékszik, többször rajtakapta már, hogy óra alatt előredől, és a padba süly- lyeszti kezét. Hajasbabáját simogatja. Ilyenkor olyan édes, bájos, igazán gyermeki az arca. Szavak nélkül, némán, szeretettel babusgatja játékszerét... Mi lehet ezzel a kislánynyal? Beteg talán, vagy álmodozó? Egyik sem. Sőt nem is gyermek, nem is kislány. Úgy gondolkodik, mint egy felnőtt. Választékosán mondja. el véleményét bizonyos dolgokról, és sokszor nagyon tapintatlanul utasítja rendre a felnőtteket. Egy kicsit akaratos, kicsit nagyszájú, s oly tökéletesen igyekszik lemásolni a majmoló nagy lányokat, hogy megdöbben az ember. Nincs barátnője, nincs ideje barátkozni. Még játszani sem. Felnőtté nevelték gyermekkorában... Zsuzsikából művésznő lesz. Igen, úgy hallottam, zongorát tanul. És balett-iskolába jár. A szülői hiúság és önzés már ott kezdődött, hogy ötéves korában hosszú, husfjn- öt—harminc versxakos verseket tanítottak vele, mart Zsuzsi okos, Zsuzsi zseni. És olyan jó társaságban, vendégségben hallani, amikor a gyermek produkálhatja magát, hogy »nézd csak, úgy beszél, mint egy felnőtt.« rNahát, milyen értelmes.'« «Mennyi esze van ennek a csöppségnek!« Pedig semmivel sincs több, mint minden gyereknek. Ám míg azok az udvaron játszottak, ő odabent verseket magolt. No jó, hát kell ez is, de mértékkel. Hiszen semmi szükség arra. hogy idő előtt elfásuljon, búskomor legyen, koravén gyermek. .. /§ ZENEISKOLÁBAN nem tűnik ki kiváló képességekkel, a balettben még kevésbé. Ott is szorgalmas, de a tánc, a mozdulatok inkább majmot nevelnek belőle. Ami ott a próbateremben jó, szép, bájos és ízléses, az odahaza, az utcán nagyon csúnya és ízléstelen. Hiába, ő még nem tud különbséget tenni... A szeretet és jóakarat köntösébe álcázott szülői önzés táncot, zenét, verset és jó bizonyítványt követel. De hát voltaképpen nem az a baj, hogy Zsuzsi zongorát tanul és balett-iskolába jár. Nem azért marasztalom el a szülőt, mert szép és nemes tervei vannak gyermekével. Hanem mert nagy igyekezetében és elfogódottságában képtelen észrevenni, hogy az életrekészítés igen felelősség- teljes munkájában elrabolja gyermekétől a legszebbet, a pótolhatatlant: örömteli gyermekéveit. .. Gondoljuk csak el Zsuzsika reggel iskolába megy. Délben ott ebédel, aztán tanulószobán tölti a délután egy részét. De nincs id.eje megírni a leckét, mert rohanni kell zongora-órára. Máskor gyakorol, vagy balett-iskolába megy. És amikor este — hét—nyolc óra körül — hazaér, szinte sírni volna kedve, mert hallja édesapja szigorú szavát: Zsuzsika, megírtad a számtant? Mondd fel a leckét! A kislány nem mondja, nem tudja még. Unottan, rosszkedvűen könyve, 'füzete fölé hajol mert még van mit tanulnia. Nem veszik észre. Nem akarják észrevenni, hogy a papa, a mama is nyolc órát dolgozik naponta, a munkás a gyárban ugyanennyit és minden felnőtt. De Zsuzsikára, a kilencéves kisleányra napról napra 10—12 órai munka vár... Ezért viszi magával hajasbabáját az iskolába, ezért simogatja a pad alatt. Ezért an dalog tétován az utcán, ezért olyan fáradt a tekintete, mint sok sorscsapást kiállt felnőtté. Nem tud gyermela lenni, nincs ideje a játékra, önfeledt kacagásra. .. Sajnállak titeket, kicsi Zsuzsikák'. Mert sokan vagytok, egyre többen és többen. Szeretném felidézni édesapátok, édesanyáto’x gyermekkorát. Jobban megértenének titeket. Tudom, alapjában véve jót akarnak ők. Mégis szeretném, ha látnák: tanultab- bak, műveltebbek lehettek, mint ők, előttetek sokkal szebb, boldogabb jövő áll, a ti sorsotokat egy egész nép, egy egész társadalom figyelemmel kíséri. Ne erőszakoljanak hát rátok mindent, ne akarják megelőzni a kort, ne kívánjanak oly sokat tőletek. Hisz gyermekek vagytok még, nektek játszani kell. Babaruhát varrni, és lovacskáz- ni a réten, virágot szedni, labdázni, főzőcskézni, boltost játszani és játékot faragni. Ok is ezt tették valamikor. Azt akarják, hogy gyermekfejjel kiábránduljatok az életből? Hisz most kéne megszeretnetek. .. J ÁTSSZATOK CSAK boldogan, önfeledten, hisz bármily szép jövőt ígér az élet, sohasem tudjátok visszasírni a legszebb gyermekéveket. .. Jávori Béla Elroníoíf Könyvek Uj könyvet venni a kézbe — az olvasni-, itanulnivágyó számára a legnagyobb örömök egyike. Uj könyvet, mély új élményekbe vezet, új tudásba, ismert vagy ismeretlen tájak, emberek közé, hogy megköny- nyítse a hétköznapokban való eligazodást, és hozzásegítsen a jó. a szép, a hasznos megismeréséihez. Ezt jelenti az új könyv. • Vagy ezt nem jelenti. Nem jelenti, ha megfosztanak bennünket ettől az örömtől, ha hanyag kezek, gondatlan emberek miatt bosszúsággá, kellemetlenséggé válik az új könyv kézibevétele. Az egyik ilyen szomorú újdonságban a következő sorok állnak: »-Ez a kiadás az 1958-as esztendőben készült. Gondozta, és a jegyzeteket összeállította Esti Béla. A műszaki munkálatokat Földes György irányította. Nyomtatta a Kossuth Nyomda garmond betűkkel, famentes of sett és Béke-Szabadság papíron. Megjelent ■ 15 200 példányban.« Bér ne jelent volna meg ez a kívülről igen elegáns, csinos könyvecske, a Magyar Helikon kiadásában, Győry Miklós illusztrációjával. Felesleges pénzpocséko- lás volt a könyvkiadónak és a vásárlónak egyaránt. Mikszáth Kálmán Vén gazember című könyvéből — mert erről van szó — egy teljes ív hiányzik: a 128. oldaltól a 145- igJó apám szórakozása volt öreg napjaira, hogy az idők viharában szétment magyar Monte Christo elveszett lapjait úgy pótolta, hogy a francia eredetiből lefordítgatta azokat a lapokat, és kézírással beillesztette helyűkre. Melegen ajánlom ezt a módszert azoknak is, akiknek birtokul jutott ez a hiányos Mikszáth-könyv. Szerezzenek be — ha lehet egy idegen nyelvű kiadást belőle és olvassák hozzá a kimaradt részeket. Ez a módszer még hasznosabb egy másik könyvnél, Kónya Sándor—Országh László Rendszeres angol nyelvtanánál. Ebből a könyvből »-csak« a 34., 35., 38., 39., 42., 43., 46., 47. oldalak hiányoznak. illetve nincsenek kinyomtatva: egy íven keresztül minden harmadik, negyedik üresen maradt. Annál nagyobb a szégyen, mert ez a könyv a Terra kiadónál jelent meg, és az Akadémiai Nyomdában látott napvilágot. E helyett a rossz könyv helyett talán egy eredeti angol. angol-nyelvtant ajánlhatok, úgyis haladók számára készült Országh munkája, aki bizonyára nem így gondolta átnyújtani könyvét az angolt tanulók számára. Láttuk e két említett könyvön kívül az Akadémiai még egy hiányos könyvét, a Magyar—olasz szótárt. Ebből a 448—456. oldalak hiányoznak, valamint az Athenaeum által nyomott Arany János összes költeményei második kötetének az 545—46. lapját, mely az olvashatatlanságig gyűrött. Nem így akarták átnyújtani nekünk, s mi sem így gondoltuk, amikor gyanútlanul pénzt áldoztunk rájuk és átvettük. Kettőnk akaratába beleszólt egy harmadik, mely megrontotta az új könyv iránt érzett szeretetet, tönkretette az örömöt. Gondatlanság és felelőtlenség. Nem ez a két szó jellemzi az új magyar könyveket, melyek egyre szebb külsőben és jobb kivitelben készülnek. De a példákul felhozott könyveket, sajnos, nem ez jellemzi. Ami pedig éppen elég, hogy össze- ráncolVa homlokunk, megkérdezzük: mire való a lek i ismeretes szaktudás, a nyomdai ellenőrzés, ha nem arra, hagy ilyesmi sohase fordulhasson elő! (Fehér) ITlZENÖT ÉVES |a LENGYEL NÉPHADSEREG | —1943. október 12—13 Nevezetes dátum ez a népi Lengyelország történetében. Ekkor vetették önálló egységként először harcba a Kosciuszko hadosztályt Smolenszk alatt, Leninonál. A szovjet földön felállított első lengyel hadosztály, a későbbi hadtest, majd az Első Lengyel Hadsereg magva kitűnő parancsnokai vezetésével fényes győzelmet aratott a német fasiszták felett. I A leninói csata örök dicsőséget szerzett a Kosciuszko hadosztály diadalmas zászlajának. Mindörökre a nemzet emlékezetében marad a Leninonál elesett hósök dicsősége. , Itt vívta ki a lengyel katona | szovjet bajtársai megbecsiilé- } sét és elismerését. Erről tanús- | kodik a mintegy 240 szovjet ki- ♦ tüntetés, közöttük három a | Szovjetunió Hőse cím elnyeré- . se, amely a legmagasabb szövik jet kitüntetés. : A közös harc ég a közös győ- I zelem vérrel tapasztotta össze | a lengyel és szovjet katona ba- I rátságát és hősi szövetségét. | A leninoi csata nyitotta meg I a lengyel nemzet reguláris | fegyveres erőinek győzelmes Í hadi útját a haza szabadságáért és függetlenségéért ví- t vott küzdelem útját. | A hadosztály ezután tovább I teljesítette harci feladatát. A t Visztulánál harcolnak, és részt ♦ vesznek Varsó felszabadításá- | ban. í Tovább vonulva nyugat felé |a Kusciuszko hadosztály kato- í nái részt vesznek az ősi lenit gyei területekért vívott hárít cokban — a nyugati tenger- ♦ melléken küzdenek a «Pomerá- I ni gát« néven ismert német g ♦ erődítményvonal áttörésénél, g ; 1945 tavaszán, az Oderán való g 5 átkelés után az ellenség terű- jg ♦ letére tevődnek át a hadműve- g 5 letek. A szovjet hadsereg ala- g I kulataival vállvetve a Kosci- H t uszko hadosztály katonái részt I vesznek a német fasizmus fel- ♦ légvárának — Berlinnek bevé- ,♦ telében és a hitlerista hadsereg végső szétzúzásában. 1945. május 2-án a szovjet hadsereg vörös lobogója mellett a fehér-piros lengyel zászló is felkerül a legyőzött Berlin romjaira. Lenino dicső harci hagyományainak szellemében nevelődik az új katonanemzedék. Az elődök hősi tettei világító fáklyaként vezetik a fiatal katonákat a haza javára végzett megtisztelő és ugyanakkor nehéz szolgálatban. | GÁBOR ANDOR: | Gyönge csibehús — vagy a kisvárdai kastély rejtelmei* ss /") Ivasható fehér papíron, fekete betűkkel, hogy a L' budapesti főkapitányság életvédelmi osztályán = (mely nem tévesztendő össze azzal, ahol a politilcai gyanú- g sítottakat bikacsökkel agyonverik) megjelent két asszony, § és bejelentette, hogy 15 éves Mária és 16 éves Klári nevű g leányuk eltűnt. Klári és Mária eltűnése előtt a Margttszi- g geten volt, és onnan nem tért vissza többé a családi féli szekbe. Másnap azonban a megriadt szülők levelet kaptak j§ az eltűnt leánykáktól, s a levélben írva állt, hogy a szü- g lók ne aggódjanak, Marika és Klárcsi igen jól érzik mass gukat, de nem árulhatják el, hol vannak. Ku-Klux-Klan? = Nem, mert a kislányok a levélben azt is megírták, hogy M ha a szülök mégis aggódnának, írjanak Nyíregyházara, y poste restante. Három nap múlva váratlan fordulat: Ma- g rika megjelenik otthon, és elmondja, hogy őt és Klárit Ü ágy gróf és egy herceg — áhítattal írom le eztet — autón f§ Szabolcs megyébe vitte, egy titokzatos kastélyba, ahonnan g nem tudtak elszabadulni. Oí aztán — miután? elengedték, = de Klárcsit még ött-tartották. Na, egy ilyen tündérszép lelj genda, gróffal, herceggel, autóval, kastéllyal. Ki manó hifi szí el álmodozó (bár talán kicsit kozmás) szüzecskéknek? g De Marika oda tudta vezetni a megröttyent szülőket a H mesebeli kastélyhoz. Bemenni persze nem lehetett, mert H egy hercegi kastélyba — ejnye, hogy tetszik azt képzelni? g Titok Herceg (Ady Csend Hercegének idősebb fivére) se H a papát, se a mamát nem tartotta gyenge csibehúsnak, teli hát nekik a kastély: coki! ellenben mivel mégiscsak em- ! berráblásról van szó, a Herceg hajlandó volt a telefonhoz g jönni. Jött, és kijelentette, hogy Klári nála van — micsinál g a kislány kegyelmes uram? Jót tett néki az éccakai nyug- || hatatlanság? — és nála is marad. Mert, mint a Herceg g kijelentette (a Herceg jelentette ki), Klári önként és szabad § akaratából jött és marad is. Csinos? Mi? Kevésbé csinos, g de istenem, ki tehet róla, hogy amikor a regényes történet g idáig bonyolódott, Marika vőlegénye, Sándor Alajos 24 g esztendős magántisztviselő Dorozsmai utca 70. számú la- g kásán agyonlőtte magát. Mivelhogy Marika ugyan visszást tért, de valami, amivel odament, nem tért vissza vele. g Ahogy Shakespeare Vilmos pornografikusán énekli: Bement a lány, de mint leány = Többé nem jőve ki! mert Marika bement, Alajos kiment. Ki az életből. Itt tehát már látjuk a rendőrségi életvédelmi osz- g tály működését, amely végeredményben mégis azonos f. azéval a másik osztályéval, amely a politikai gyanúsitot- g takat bikacsökkel agyonveri. De egyébként az egész g ezeregyéjszakái történetben sehol semmi nyomát nem g találjuk a különben mindenütt jelenlévő szemfüles ma- = gyár rendőrségnek. Mert a história — eskem-beskem, ez g van Pesten — így megy tovább: »Csütörtökön Klári édes- g apja egy ügyvéddel (!) autón abba a Szabolcs megyei g kastélyba utazott, ahol a lánya tartózkodik. Világos ugyan- g is, hogy itt csak magánjogi sérelemről van szó, amely nem g hivatalból üldözendő, hiszen a Herceg kijelentette, hogy g Klári szabad akaratból... stb., lásd mint fent. S ha az g Illető, aki a zsebórámat az én zsebemből a saját zsebébe g helyezte át, kijelenti, hogy a zsebóra szabad akaratából g tette meg ezt a sétát, akkor természetes, hogy ebbe a rendis őrségnek nincs miért beleütnie az orrát. Föltéve, hogy az Illető: herceg. Hogy a jus primae noctis, az első éjszaka úri joga már nem érvényes Magyarországon? Ugyan- H ugyan! Ha a Darányi—Imrédy-féle többi középkor, a riss tézzé ütéssel, a sárga folttal, az éhkoppos földnélküli jáno- Ü sokkal érvényes lehet, és büszkén verheti a mellét, akkor §§ Gróf és Herceg miért ne defloreálhatnának szüzeket, föl- g teve, hogy a szüzek a társadalmi létrán egy fokkal alább g állnak, illetve fekszenek? Ez a kicsiny, de Illatos szexuális §j virág miért ne lehetne beletűzve a magyar feudalizmus g gomblyukába, mikor ott még egészen más virágok is sza- g goskodnak? Hogy Sándor Alajos, a vőlegény agyonlőtte g magát, az csak azt bizonyítja, hogy nem volt logikus gon- y dolkodó, s nem tudta, hogy ami Marikával történt, az csak g konzekvens kiegészítése annak, ami feörös-körűié min- g denütt-egyebütt történik Horthyék hazájában. Revolver §§ helyett tollat kellett volna ragadnia, táviratilag üdvözölnie g Imrédy Béla miniszterelnököt, s felkérnie, hogy iktassa g ezt a viruló szennyet is törvénybe, ahogy a többivel tette. Zfiztos, hogy ez a friss-sütetű vitéz — Imrédyt gondo- g lom — büszke volna rá, hogy elszánt politikájának g férfias ereje már átütötte ha nem is a fasizmus német g érccel páncélozott falát, de legalábbis azokat a vékonyka §§ hártyákat, amik mögött — mily elfogultság! — polgári csa- g ládák tisztessége és boldogsága, vőlegények élete-halála g húzódik meg. g * Az író «Ahogy én látom« c. kötetéből. I s Gustel Wanger, egy áruház hanglemez-o-ztáiyának vezetője hazatértekor gyönyörködve hallgatja felesége éneklését. Az asz- szonynak gyönyörű hangja van, ö maga is szép, de csak a családjának él. Egy napon annak az áruháznak a főszakácsa, ahol Wanger dolgozik, nagy kéréssel jön Gerda asz- szonyhoz. Lánya, Éva megbetegedett, és nem bír énekelni az áruház tavaszi ünnepségén. Vállalja el Gerda a fellépést, mentse meg a kedvesnek ígérkező ünnepséget, melyre meghívták a nők bálványát, Lorenzo Fabiani olasz énekest is. Gerda asszony vállalja a szereplést, és hatalmas sikert arat, főként Fabiani van elragadtatva hangjától, és azonnal szerződtetni akarja a Tivoli Palota énekesnőjének. Az asszonyka örömmel fogadja az ajánlatot, de a féri hallani sem akar a dologról. Mi lenne a gyerekkel, no és ővele, ha esténként a felesége nem lenne odahaza! De Gerda nem mond le a kínálkozó alkalomról, Gustel akarata ellenére szerződik a Tivoli Palotába. Első fellépésekor nagy lámpalázzal küzd, de csengő szopránja hatalmas tapsot kap, szénsége, bája pedig a férfiakat hódítja meg. Gustel persze nem nyugszik bele, hogy feleségét elrabolja a színpad. Dúl-fúl haragjában, és terveket kovácsol, hogyan hódíthatná vissza Gerdát. Egy bárban erősen felönt a garatra, és úgy megy felesége öltözőjébe, de az sszony ?. fellépése előtt kitusz- kolja kedvesen. Gustel válással fenyegetőzik, az asszony a színpadra indul. A férjet kitessékelik az utcára. De Gustel visszalona- kodík, és betéved a színpadra, megzavarva Gerda számát. Itt el» FELESÉQEM, A SZTÁR panaszolja bánatát a nézőknek, akik megrendezettnek hiszik a jelenetet, és ragyogóan mulatnak az ►uij komikuson«. Másnap az áruházban sztárként ünnepelik a lányok Gustelt, és elárasztják autegramgyűjtő füzetekkel. A főszakács is beleszól az eseményekbe. Szerinte Gerda asz- szony az oka annak, hogy Fabiani ügyet sem vet az ő tehetséges leánykájukra, Évára. Elhatározzák, hogy botrányt rendeznek a legközelebbi fellépéskor. Dé a botrány nem sikerül. A közönség el- bűvölten hallgatja Gerdát. Botrány helyett fergeteges tapssal ünnepük az új sztárt. S az ünneplők között ott van csodálatosképpen a megszelídült férj, aki inost már felesége dicsőségében sütkérezik.
