Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-08 / 237. szám

: dieses o:,ói c*cüg B anyán-poszta és Vak Bottyán A NÉV AZONOSSÁGA miatt több helyütt gyökeret •**■ vert az a vélemény, hogy a híres kuruc generális, Bottyán János a Somogy megyei Battyán-pusz- tán született. Nemegyszer újabb szakmai írók is ezt állít­ják. Pedig a levéltári adatok azt bizonyítják, hogy Boty- tyán János Eszlergomban született 1640—45 között. Csa­ládjának eredetét azonban nem tudjuk. Életrajz-írója — a kuruc írók nagynevű kutatója —, Thaly Kálmán azt gyanítja ugyan, hogy családja egy tó­ból fakadhatott a Somogybán egykor szerepelt »geresgali« Batty árú-családdal, melynek a Battyán-pusztával szom­szédos Vörs már 1293-ban is birtokát képezte, s amely a XV. században okmányokkal is igazolhatóan bírta Baty- tyánt, de feltevéséhez hozzáteszi, hogy mivel ily nevű csa­lád Bars megyében is szerepelt, »adatok hiányában biz­tosat mondani neon lehet«. Kutatásai szerint Vak Bottyán nagyapjának, Bottyán Andrásnak Léván volt szerzett jó­szága, Bars megyében, apja pedig rpár Esztergomban la­kott. így tehát kétségtelen, hogy a család — legalábbis már az 1500-as évek végén —. a magyar uralom alatt le­vő felsó megyékben élt, ami természetes is, hiszen a tö­rök nem tűrte meg területén az adót fizetni nem akaró nemességet. W EM EGYEZIK Vak Bottyán és az — úgy tudjuk, ' 1664-ben kihalt geresgali Battyániak által hasz­nált címer sem. Előbbinek pajzsában lovas vitéz, utób­biakéban pedig ágaskodó oroszlán és pelikán szerepel. Bottyán János családi levéltárában — melynek ma­radványait a magyar udvari kancellária levéltárában őrizték meg — felvidéki családok szerepelnek, és ezek közt a XVI. század közepétől kezdve felbukkan a Battyáni név is. Ha tehát egy volt is a származás, s a Bottyán-csa- lád a Somogy megyei Battyán-pusztáxól vette volna is ne­vét, Vak Bottyán felmenői a török betörés után elhagyták már e területet. Annak, hogy a két név nem egyezik teljesen,' nincsen különösebb jelentősége. Vak Bottyán »o»-val írta a nevét, Battyán-pusztáé pedig hol Bottyán, hol Battyánként for­dul elő okleveleinkben. Battyán-puszta eredetileg falu volt. Első ízben 1261- böl van róla adatunk. Az ezemégyszázas években már ik- reződve, kettős településként fordul elő, valószínűleg te­rületének kétosztályos atyafi közti megosztása folytán. A régit, amely a rév mellett volt, »Alsóbathyan«, az újat, mely tőle északra települt, »Felső sive Uj Bottyán« né­ven nevezték ettől kezdve. Elsőnek a területén áll ma a régi uradalmi kocsma (»Szallér-ház«), utóbbinak helyén a mai Battyán-puszta. A településnek jelentőséget a rév adott. A Bottyán- Fenék-ipusztai rév hidalta át hajdanában a Balaton itteni, egész Kiskom áramig lehúzódó öblözetét (Kis Balaton), a legrövidebb átjárót biztosítva Somogyiul Zalába, Keszt­hely felé. Lakosai ennek megfelelően mind hajósok, halászok voltak, csakúgy, mint az átellenes Fenék-pusztáé. A TÖRÖK HARCOK első századában még megvolt a két falu. Marcali (1566), Kéthely (1588) erősségeinek elestével azonban elnéptelenedett. A Balaton déli partvi­dékét ettől kezdve a török uralta, a túloldali Kiskomá- rom, Fenék, Keszthely, Szigliget, Tihany magyar végvár maradt. 1692-ben a »Balatonszeg«-ben levő »Kis és Nagy Bottyán«-nak nevezett pusztákon már csak kaszálói, rét­jei vannak az új földesúmak, Festetics Pálnak. A kuruc idők után azonban újra megtelepítik a falut a régi Alsó- Bottyán területén, amely Bél Mátyás korában — az 1730-as években — már »halászoktól, hajósoktól népes falu«, s 1757-ben megvan már a ma »Szallér-háznak« ne­vezett urasági kocsma (révcsárda) is. Lakosai a XVIII. század végén a Bajnok, Csiszó, Gyótsi, Késér, Lakos, Majer, Takáts, Tamás és Zsinka- családok. 1825-ben tizennégy házból, 121 lélekből álló fa­lu, amely azonban a század közepére újra elnéptelenedik. Elnéptelenedése a balatoni vízszabályozási munkálatok következménye volt, amelynek során 1839-ben töltésűt és híd létesülhetett a rév helyén. Nevét ma a Felső-Battyán területén alakult puszta tartja fenn. Ezt a pusztát, mint urasági majort, a XVIII. század végén létesítették a Festeticsek, s egyik legrégibb épületét — ma is meglevő emeletes barokk magtárát, »Gr an ári urnát« (műemlék!) a mai balatonszentgyör­gyi temetőben állt török előtti romos templom köveiből építették. MAJOR a XIX. században a Festeticsek szentgyör­Az örök majompör gyi uradalmához tartozott Keresztúrral, Vörssel, Szentgyörggyel, Fényeddel, Sávollyal, valamint a Diósi, Bari, Körtvslyesi majorral együtt. A helyszínen eleinte csak »gazda« lakott megfelelő számú cselédséggel. A gazdálkodás minernűségére az épületek XIX. század kö­zepéről származó elnevezése nyújt támpontokat. (Gazda­lak, cselédlak, bukásiak, kovácsműhely, magtár, ököris­tálló, cselédistálló, lóistálló, lábaspajta, szekérszín, fél­szer, szénáspajta, kocsma stb.) A múlt század végién Festetics Tasziló egyik gazda­tisztjének, Sváb Sándornak adta hosszú lejáratra bérbe itteni birtokát, aki azután 1891-ben urasági lakot, a ma is meglevő eklektikus, »L» alaprajzú földszintes kastélyt építette. A major területe az 1945. évi földosztás után kis em­berek kezére került, s ezek szaporodó házai ma már a településnek egészen falusi képet adnak. Mintegy 60 csa­lád lakja, iskolája, autóbuszközlekedése van, s az egykori úrilakban a Balatoni Nádgazdasági Vállalat exportra is dolgozó üzeme van. Ti ÁR A PUSZTA és Vak Bottyán közti kapcsolatot £- oklevelekkel bizonyítani nem lehet, Somogy me- ff gye méltán sorolhatja a vitéz kuruc tábornokot a maga 'í hősei közé, hiszen az ő nevéhez fűződik Károlyi Sándor '1' 1705 tavaszán Kilitinél elszenvedett veresége után a me- A gye felszabadítása, és a Sió-vonal erődítése is. Minden ^ okunk megvan tehát arra, hogy 1709. szeotember 28-án ó bekövetkezett halálának kettőszáznegyvenkilencedik év- ff fordulója alkalmából kegyelettel emlékezzünk meg róla. $ Móricz Béla, a TIT tagja h »1925 nyarán az egész világ­sajtó hasábokat szentelt az unióbeli Tennessee állam egyik jelentéktelen városkájának: Daytonnak. Komoly világlapok és kérészéletű boulevard-újsá­gok egyaránt kiküldötték tu­dósítóikat ebbe az alig harmad- félezer lakosú amerikai fészek­be, ahol azokban a napokban a gondolatszabadság volt ke- , resztre feszítendő. Nem elő- ' szőr — de nem is utoljára — az emberi művelődés történeté- i nek során. ; A függetlenségi nyilatkozat aláíróinak szabad és független hazájában ugyanis vád alá he­lyeztek egy fiatal természet­búvárt, John T. Scopes-t, a daytoni főiskolán a biológia előadóját, mert egyik előadá­sában az evolúció gondolatát fejtegette. Az elmaradott »Ovilág« fur­csa meglepetéssel olvasta a hirt. Még a legkonzervatívabb európai elmékben is fölmerült a gondolat: hogyan helyezhet vád alá az előítéletektől való mentességére, szabadságára mindig oly büszke észak-ame­rikai államszövetség egyik tag­ja egy főiskolai magántanárt, aki ugyanazt hirdeti, mint a legkonzervatívabb európai egyetemek világhírű tudósai: az evolúció gondolatát. Azt a gondolatot, amely a tizenki­lencedik század nagy szellemi csatározásainak pergőtűzéből megtisztulva és diadalmasan került ki, s amelynél feleme- lóbbet emberi agy még nem termelt ki. A yankeek hazájában oly szívesen lenézett és: lekritizált »maradi« Európa csak akkor tudta megértem a daytoni bot- ránypört, amikor az óceánon túlról hírül vette, hogy a ten nesseei törvényszék jogilag he­lyesen járt el, hiszen Termes see állam törvényei tiltják a bibliai természettörténettel — szerintük — ellenkező evolú­ciós elmélet tanítását. Maguk az amerikaiak is »ma- jomtörvény«-nek emlegetik ezt a hires törvényt, amely — mint látni fogjuk — nemcsak Tennessee állam corpus juri- sát ékesíti. Scopes docenst tehát, aki megszegte a törvény tiltó ren­delkezését, vád alá helyezték és pőrének fötárgyalását 1925. július 10-re tűzték ki. Amerikáról lévén szó, termé­szetes, hogy a kicsiny város­ka falai szűknek bizonyultak az izgalmas tárgyalás napjaira óda-özönlő idegenek fogadásá­ra. A mezőváros határában sá tortábort vertek — ez volt a világ egyetlen »majomvárosa« —, külön távíró- és telefonve­zetékeket húztak, hogy a »nagy por« minden mozzanatáról per­cek alatt bő tudósítások rö­pülhessenek a szélrózsa min­den irányába. A nagy napon, július 10-én, a vádat William Jennings Bryan, egykori államtitkár képviselte, akit az Egyesült Államok demokrata pártja há­rom ízben jelölt az Unió elnö­ki méltóságára. Bryan az evangélikus egy­ház orthodox jobbszárnyának, az úgynevezett fundamentalis­táknak volt a vezére. Szerinte az evolúció gondolata egyértel­mű az atheizmussal és ellentétben áll a szentírással. Mint viharedzett politikus, szenvedélye korlátlan hevével védte a majomtörvényt és vá­dolta a fiatal tudóst, aki vak­merőén szembehelyezkedett a tengerentúli puritánok ortho­dox világnézetével. A por azon fordult meg, jo­gos-e az Egyesült Államok alaptörvényei értelmében a tennessei »majomtörvény«? A daytoni esküdtszék tagjainak verdiktje alapján bírói szónak kellett eldöntenie, joga van-e Tennessee államnak szembehe­lyezkednie a tanszabadság alapelvével. A tárgyalást John Randholph Neal, a tennesseei egyetem jogtanára vezette, Scopes vé­delmét pedig Clarence Darrow chikágói ügyvéd látta el, aki fölvonultatta az amerikai polgári szabadelvúség unió­ját és az amerikai orvosok és természetvizsgálók vándorgyű­lésének (American Association for the Advancement of Scien­ce) tekintélyét. »A vita nem azon fordul meg — fejtegette Neal professzor —, igaz-e az evolúció vagy sem; a tanítás — és ami még ennél is fontosabb —, a tanulás szabadságának kérdése forog kockán.« A Pa­ris Soir sokkal tréfásábban fo- ga.lm.azta ezt meg. »A bíróság fogja — úgymond — eldönteni, vajon Uncle Sam nagyapja majom volt-e, vagy Adám?« Nyolc napig tartott az izgal­mas tárgyalás... ... A bíróság nem engedte meg a szakértők kihallgatását, mert nem érzi magát hivatott­nak arra, hogy eldöntse: a bib­liai teremtés tana, vagy az evo­lúció a helyes-e, csupán azt állapítja meg, hogy törvénybe ütköző cselekedet nyilvános is­kolákban azt, tanítani, hogy az ember valamely alacsonyabb állatrendből származott le. Scopes sorsát ez az álláspont megpecsételte: a majomtör­vény alapján valóban elítélték. Az eset tragikus csattanója néhány nap múlva hangzott csak el: Bryan-t, a vád han­gos szavú képviselőjét, aki a szűklátókörű ember szenvedé­lyes fanatizmusával hirdette a harcot a törvénytipró Scopes ellen, a rendkívüli izgalmak megölték. A daytoni tárgyaláson tehát két halálos ítélet hangzott el: az egyik a tansza­badság elvét sebezte halálra, a másik az orthodox vádlót ölte meg. Augusztus végén azután hí­re kelt, hogy egy tennesseei polgár a washingtoni főtör­vényszék előtt panaszt emelt saját állama ellen. Mint öt fiú apja, akik Tennessee iskoláit látogatják, tiltakozik azellen, hogy gyermekei műveltségét a darwinizmus elhallgatásával megcsonkítsák. A tanszabad­ságnak ez a megsértése ellen­tétben áll az amerikai alkot­mánnyal és a lelkiismeret sza­badságával. Nem tudjuk, mi lett a sorsa e derék polgár panaszának, de nem is nyomozzuk, mert a daytoni eset csak egyik lánc­szeme ez evolúció gondolata el­leni örök pömek.« (Részlet a TIT »Az ősember elődei« c. előadói útmutatójá­ból.) A szarvasmarhák mesterséges termékenyítéséről A mezőgazdaság egyik fok­mérője a szarvasmarhatenyész­tés fejlettsége. Somogy megye szarvasmarhatenyésztése or­szágos viszonylatban már a múltban is kiemelkedő szere­pet játszott. Az MSZMP agrárpolitikai tézisei többek között a szarvas- marhatenyésztás fejlesztését tűzték célul. A gyorsabb üte­mű minőségi fejlesztést szol­gálja a szarvasmarhák mester­séges termékenyítésé. Ennek két alapvető jelentősége van. Az egyik a takarékosság szem előtt tartása, a másik a minő­ség javítása. A takarékosság jelentősége az alábbi számok­ból tükröződik. Természetes fedeztetéssel a megye jelenle­gi tehén- és tenyászérett üsző- állcmányához csaknem 1000 tenyészbika lenne szükséges, ez évente mintegy 10 millió fo­rint költséget jelentene az ál­lamháztartásnak. Ezt az ösz- szeget a mesterséges megter­mékenyítés alkalmazásával lé­nyegesen sikerült csökkenteni. Idén kiterjedésénél fogva 23— 24 000 nőivarú szarvasmarha termékenyítése várható: ez a szám a megye tenyészérett szarvasmarhaállományának 36 —37 százalékát teszi ki. Ehhez mindössze 15 tenyészbikát használunk. Ez a 15 bika 500 bika kivonását tette lehetővé. Már maga ez a tény is óriási jelentőségű még akkor is, ha a mesterséges termékenyítés után is csak annyi borjú szü­, letne, mint a természetes fe- ! deztetéssel. Eddigi vizsgála- 1 taink azt bizonyítják, hogy 100 I megtermékenyített szarvas- 1 marha (tehén, üsző) után 74— j 75 borjú születésével számol- I hatunk, ez 100 tehenenként 7— i 8 borjúval több. A mestersé- | ges termékenyítés ilyen mér- ! vű alkalmazása több mint 2 millió forint megtakarítást eredményezett ebben az év­ben. A másik fő tényező a minőség javítása. A már említett 15 te­nyészbika anyjának tejháttere megközelíti a 4700 kg tejet, át­lagosan 4,1 százalékos zsírtar­talommal. A bikákat megfele­lő területekre osztottuk be, melyek az utódokat küllemre egyöntetűvé teszik, valamint a feltevések szerint tej kg-ban és zsír százalékban is javító hatásúak. Mégis sokszor ta­pasztalható, hogy a tenyésztők e fontos célkitűzést, mely első­sorban az ő érdeküket szolgál­ja, mellőzik, és teheneiket, üszőiket olyan bikákkal fedez­tetik be, melyeknek anyai tej­háttere Ismeretlen, pl. húsbi­ka. őszintén megvallva, a hús­bika tartó gazdáktól lelkiisme- retlenség, hogy ilyesmire képe­sek. E könnyelműségükkel igen nagy kárt okoznak a szarvas­marhatenyésztésnek. Ez arra való hivatkozással történik, hogy rossz a mesterséges ter­mékenyítés. Csukás professzor megfigye­Új vérpótló szer A moszkvai hematológiai tu­dományos ku tató intézetben Pdlíbljukin néven »vérhelyet­tesítő« anyagot szerkesztettek. A tudósak már régóta kutat­nak olyan oldat után, amellyel hathatósan pótolhatják az em­beri vért, s hosszú ideig rak­tározható. A szovjet tudósok véleménye szerint a Poliblju- kin teljes értékű vérpótló anyag, amelyet még a legered­ménytelenebb esetekben, sú­lyos vérveszteségnél is ered­ményesen alkalmazhatnak. A klinikai kísérletek jól si­kerültek, s jelenleg a Szovjet­unió valamennyi vérátömlesz- tési állomását ellátják az új anyaggal. „ELEKTRONIKUS ASSZISZTENS" így nevezik a szovjet sebé­szek azt a berendezést, amely operáció közben »éberen fi­gyeli« a beteg szívműködését. Az új készülék televíziós er­nyőjére kivetíti a szívműködés legkisebb változását is. A szív elektromos áramának impul­zusait eietronikus lámpák se­gítségével jelzi. A televíziós ernyőn jelentkező változáso­kat különleges fényképezőgép­pel fényérzékeny lemezre rög­zítik. A sebészek nagy elisme­réssel nyilatkoznak az új ké­szülékről, amely a bonyolult operációk alatt jelzi a szívmű­ködés alakulását. KONZERV ÁGYNEMŰ Egy amerikai ágynemű­gyár újabban dobozba cso­magolt ágyneműt hoz for­ga’omba, hegy az árut a moly ellen megvédje. Ha a háziasszonynak új ágy­neműre van szüksége, a konzervnyitóhoz kell folya­modnia. 1 lése szerint a nyári nagy me­legség ideje alatt a tehenek fogamzás: aránya csökken. Ezt bizonyította az idei esz­tendő. A kevés csapadék, a hosszan tartó szárazság és me­leg kedvezőtlenül hatott a nö­vények fejlődésére és a táp­anyagok raktározására. A le­gelők gyorsan kisültek. A szán- tóföldön termett takarmányok sem képviselnek teljes értéket. Rendkívül fontos, hogy figye­lemmel kísérjük állatainknál a mész és foszfor mennyiségé­nek alakulását. Ha az említet­tekből a tehenek, üszők keve­set kapnak, vagy az arány fel­bomlik, figamzási zavarok áll­nak elő. Ezért feltétlenül aján­lom, hogy a takarmányok táp- értékének kiszámításán kívül mindenkor számítsuk ki a másznék és a foszfornak a ta­karmányban levő mennyiségét is. Hátrányosan hat a fogam­zásra a vitaminhiány is. Ép­pen ezért mielőtt a mestersé­ges termékenyítésről a rossz vé­leményt kimondanánk, az előbb említett tényezőket is figyelembe kell venni. A tehenek helyes tartásáról Véleményem szerint a tehe­nek tartási körülményeinek két végletén is változtatni kell. Nem helyes, ha tehenein­ket állandóan istállóban tarfc- juk. Azoknak is szükségük van a mindennapi mozgásra. Nem helyes, ha a legelőre járó te­heneket takarmányozás szem­pontjából csak a legelőre utal­juk. Ilyenkor a kondíció le­romlik, velejárója a tejcsökke­nés és a fogamzás kimaradása. A legelőre járó teheneknek és más állatoknak odahaza kiegé­szítő takarmányt kell adagol­ni. Nem elegendő azonban, ha a kiegészítő zöld takarmány csak kukorica-csalamádéból áll, mert az vagy egyáltalán nem, vagy csak igen kevés mennyiségű meszet és foszfort tartalmaz. Keresni kell más ta­karmányokat is. Ma már ren­delkezésre állnak olyan ké­szítmények — mész, foszfor, vitamin —, melyek a tehén, üsző nemi életét egyensúlyba hozzák. Használatuktól nem szabad idegenkedni, hanem a szükséges mennyiségben, az előírásnak megfelelően alkal­mazni kell azokat. Merem állí­tani, hogy a várt vemhesülési eredmény, a borjú születése és az ezzel járó gazdasági haszon nem marad el. Intézetünk to­vábbra is azon fáradozik, hogy az állattartók igényeit kielé­gítse. Czeglédi .Lajos, a Mest. Term. Áll. igazgatója, a TIT ta*ia. #

Next

/
Thumbnails
Contents