Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-31 / 257. szám

Péntek, 1958. október 31, 6 SOMOGYI NÉPLAP As orosz forradalom amerikai barátai írta: Anne Luise Strong A Z OROSZ FORRADA- LOM nem volt az oro­szok magántulajdona. John Reed amerikai író, aki éle­tét adta a forradalom ügyé­ért, nemhiába nevezte így: »A tíz nap, amely megrázta a vi­lágot«. Nem sóik amerikainak Ju­tott az a szerencse osztályré­szül, hogy szemtanúja lehes­sen az Októberi Forradalom első napjainak. Háborús idő volt altkor. Csupán az Egye­sült Államok kormányának hivatalos képviselőit és né­hány laptudósítót engedtek be a pusztulás szélén álló orosz birodalomba. Az amerikai tudósítók kö­zött két olyan ember volt, akik teljes megértéssel szá­moltak be arról, hogyan vet­ték kezükbe a bolsevikok a hatalmat. Ez a két újságíró: John Reed és Albert Williams. Reed következetesen leírta a Bétervárott lejátszódott ese­ményeket. Williams: »-Riportok az orosz forradalomról« című könyvében nemcsak a péter- vári forradalmi eseményekről számolt be, hanem Vladivosz- tokon keresztül történt haza­téréséről is. Az amerikai közvéleményre különösen nagy hatást gyako­roltak az amerikai kormány képviselői, akiket Wilson el­nök azért küldött Oroszor-: szágba, hogy jelentést tegye­nek a történtekről, de akiktől később elhatárolta magát, mi­vel az igazságot hirdették. Raymond Robbins ezredes és Lincoln Steffens valóságos dühbe hozták Washington ve­zető köreit, mivel nyíltan megmondták, hogy a bolsevi­kok az orosz nép támogatását élvezik, és hogy a szovjet kor­mányt el kell ismerni. Robbins ezredest így nevez­ték: »milliomos, aki szerette Lenint«. Robbins az amerikai vöröskereszt hivatalos vezető­jeként és a hírszerző szolgálat nem hivatalos ügynökeként járt Oroszországban. Utazása arra az időszakra esett, ami­kor Kerenszkij volt uralmon, mégis a következőket jelen­tette: »Az igazi hatalom a szovjetek kezében van«. A Z OKTÓBERI FORRA- DALOM UTÁN Rob­bins néhány hónapot Orosz­országban töltött, és találko­zott Leninnel. Később bejárta az Egyesült Államokat, és számos előadást tartott. Kez­detben ragyogó szónoklataival segítette az Oroszország iránti barátság kialakulását, majd később, húsz éven keresztül, amikor súlyos betegsége ágy­hoz kötötte, egészen 1954- ben bekövetkezett haláláig le­veleket és emlékezéseket írt, amelyekben hasonló eszméket hirdetett. Lincoln Steffens író és új­ságíró — a második derék amerikai, akit a washingtoni kormány Oroszországba kül­dött — életének hátralévő ré­szét arra szentelte, hogy meg­magyarázza az embereknek az orosz forradalom értelmét. Steffens egyik mondása beke­rült a történelembe. Ber­nard Baruch bankár meg­kérdezte tőle: »Ugye, ön Oroszországban járt?« Steffen- sens így válaszolt: »Jóval messzebb jártam Oroszország­nál. Utazást tettem a jövőben, és az csodálatos!« Két amerikai szenátor — Joseph Frans és William Bo­ra — még akkor kijelentette: A jövőben a világbéke az új szovjet köztársaságtól és az Amerikai Egyesült Államoktól fog függni. Ha ez a két ország ellenséges viszonyba kevere­dik, az egész világon úrrá lesz a nézeteltérés és a nyugtalan­ság. Ha viszpnt barátok lesz­nek, egyetlen ország sem me­részel majd háborút kirobban­tani. AN-FRANCISCO VI­DÉKÉN Alexander Cowne, a califomiai egyetem szláv tagozatának vezetője volt az orosz forradalom egyik leglelkesebb híve. Oly sikere­sen hirdette előadásain és szélesebb hallgató közönség előtt a kölcsönös megértés gondolatát, hogy San Francis­cóban megalakult az ameri­kai-orosz intézet, a kulturá­lis érintkezés központja, amely ma is energikus tevékenységet fejt ki Amerikában. Még hozzánk is eljutott a forradalom híre, bár messze északnyugaton éltünk, ahol Seattle dokkjaiban hadihajó­kat építettek. A forradalom vezércsillag volt számunkra. Aggódva figyeltük az' oroszor­szági események alakulását. A sajtó jelentései nem voltak megbízhatóak. 1917 decembe­rében egy orosz gőzhajó ér­kezett hozzánk, és nagy za­varba ejtette a kikötő vezető­ségét. A hajó még Kerenszkij uralma alatt indult el Vladi- vosztokból, s mire hozzánk ért, a szovjet hatalom dia­dalra jutott. A hajón meg­alakult a munkások szovjet­je. Nem lázadás ez? — töp­rengitek a kikötő vezetői. Mit tegyenek ilyen esetben az amerikai hatóságok? A rako­mányt átvették, de a szovjet matrózoknak nem engedték meg, hogy partra szánjanak. Az amerikai rakodómunká­sok azonban egy orosz mat­rózt titokban a partra vezet­tek, és mi egész éjszaka kér­dezősködtünk tőle »A világ ipari munkásai« elnevezésű szakszervezeti szövetség egyik tagjának otthonában. 1918 végén azután végre megismerkedtünk Lenin iga­zi szavaival: a szovjetek so­ron következő feladatairól tar­tott beszédével. New York­ban kis példányszámban ki­adták ezt a beszédet, de a rendőrség csaknem minden példányt megsemmisített. Mi azonban engedély nélkül fel­használtuk ezt a kiadványt és 20 000 példányban kinyomtat­tuk. Vancouver munkásai ugyanennyi példányt nyomtat­tak Kanada számára. Hónapokon keresztül lehe­tett látni ezeket a brosúrákat a seattle-i villamosokon és kompokon, a munkások út­közben, munkába menet is azt olvasgatták... & OK ÉV TELT EL azóta ^ háborús évek, a hideghá­ború, a feszültség évei. De ma is gyakran emlegetjük Ray­mond Robbins szavait: »A Szovjetunió elleni gyűlölet idővel eloszlik, mipt a köd; de a gazdasági és társadalmi szabadság, amit a nagy Le­nin hirdetett meg, örökre Oroszország és az egész világ birtokában marad«. » Jón a Kínai Cirkusz Városunk kulturális életében uj színt ígér a Kínai Cirkusz hétfői, november 3-i vendég- szereplése, melyre a Csíky Gergely Színházban kerül sor délután 6 és este fél 9 órai kezdettel. A budapesti közönségnek most nyílt másodszor aíkal-^ ma találkoznia a kínai cir- (| kuszművészet legkiválóbb kép­viselőivel. A vidék is feszült érdeklődéssel várta, vajon ho­va látogatnak el kínai bará­taink először. S íme, a vidéki városok között Kaposvár kö­zönsége is örvendezhet, hogy \ vendégül láthatja a kínai cir- ’ kuszművészeket. Illő, hogy ismerősökként kö­szöntsük a vuhani artista cso­port tagjait november 3-án. Ezért hadd mondjuk el, hogy a népi -Kína cirkuszművésze­te az ősidőkbe nyúlik vissza, és létezését harminc évszázad J hagyományai bizonyítják. A J cirkuszművészet már abban az időben tökéletes szintet ért el, de a gazdag hagyományok ellenére az artistákat sivár életkörülmények nyomorgat- ták. Szegényes jelmezekben, a szabad ég alatt léptek fel, és betevő falatjukat csak a nehéz vándorlás biztosíthatta vala­mennyire. A népi Kína új élete új mű­vészetet szült, és gyökeres vál­tozást idézett elő a cirkusz vi­lágában. Az országszerte szét­szórt artista csoportok leg­tehetségesebb művészeiből ál­lami cirkusz együtteseket szer­veztek, amelyekben a cirkusz- művészet valamennyi ágának művelői képviselve voltak. így jött létre a vuhani artista együttes 1949-ben, amelynek tagjai most sikeres budapesti vendégszereplésük után váro­sunkba is ellátogatnak, hogy megmutassák a kínai cirkusz évezredes, hagyományos mű­vészetét. 1 VÁLASZ özv. Boross Gyuláménak ÉRDEKESSÉGEK # JURCSI SÍGOK A VILÁG LEGKISEBB CSECSEMŐJE A belfasti szülőotthonban biztató kilátásokkal tartják hat hete életben a világ leg­kisebb csecsemőjét. A baba, akit a kórházban »Penny«-nek (»fillér«) becéz­nek, 14 héttel idő előtt, 567 grammal született. Születése után Rét héttel még vala­mennyit fogyott, és az orvo­sok már majdnem feladtak minden reményt. Oly ereméiül lista az október házairól 29-74 162, I pár ffi. kreppnylon zoknit nyert: 36—22 405, 47- 38—20 849. 5 db hanglemezt nyert: 33—05 288, 43—72 334, 45—22 405. 3 db ffi. zsebkendőt nyert: 28—22 405, 44—69 894, 11—01631, 29—22 426. 29—69 774. 1 db önborotvakészletef nyert: 14—01 630, 6—23 320, 32—75151, 6—22 406, 49—01646. 1 pár gyermekcipőt nyert: 39—20 849, 5—69 895. 1 üveg kölnit nyert: 42—74 167, 12—00 939, 33—69 894, 45— 22 426, 22—0161. 1 db mikrolemezt nyert: 31—01 632, 16—01 646, 27—05 288, 16—07 463, 27—04 744. 1 db öngyújtót nyert: 50—01 646, 13—20 850, 25—22 406, 46— 74 167, 31—22 426. 3 db női zsebkendőt nyert: 31—01 625, 35—22 405, 44—23 319, 34—22 405, 38—01 632. db fényképezőgépet nyert: 12—69 774. pár nylonharisnyát nyert: 30—75 151, 35—01 631, . 43—07 775. db női kombinét nyert: 26—01 611. db ffi. öltönyt nyert: 35—75151. db ébresztőórát nyert: 1715, 11—23 320, 16—74 167. db női kulikabátot nyert: 23—22 448. db ffi. inget nyert: 20—22 405. db rádiót nyert: 32—22 405. Felhívjuk a kedves vásárlók figyelmét, hogy a nyeremény átvételére jogosító utalványt a vállalatunk központjában (Ady E. u. 8. sz.) vehetik át november 10-ig. A fenti időpont után a nyereményeket már nem tudjuk kiszolgálni. Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat Most viszont majdnem el- J érte az 1 kilogrammos súlyt, < és mind az orvosok, mind az< ápolónők bíznak megmaradá­sában. A kórház szóvivője J megjegyezte, hogy »Penny a J legkisebb csecsemő, akit tu-‘ domásunk szerint valaha sikerült életben tartani«. (Reuter, Associated' Press,] AFP.) PARKBAN 1 NÉGY HÓNAPIG LAKOTT A milánói rendőrség közöl­te, hogy egy asszony, tiltako­zásul kilakoltatása ellen, 4 hónapig egy parkban evett, aludt és — varrt. Merope Ce- sari, a kilakoltatott asszony azzal akart súlyt adni pana­szának, hogy egy milánói sé­tateret választott »otthonául«, ahol egész nap varrt, hogy megélhetését biztosítsa. (Reuter) CSŐDBEN A »BIBLIAI ÄLLATKERT« Anyagi eszközök hiányában a jeruzsálemi »bibliai állat­kert« további fenntartása majdnem lehetetlenné vált. Az állatkertben a bibliában szereplő állatok túlnyomó ré­sze látható. Az oroszlánköly- köket a közelmúltban árverés­re bocsátották, de senki sem volt hajlandó megvásárolni őket. Az állatkert igazgatója kijelentette, hogy leöleti az állatokat, ha nem javul a helyzet. TISZTELETRE MÉLTÓ IGYEKEZET Egy 17 éves olasz pásztor­fiú 1254 km-t tett meg gyalog­szerrel Catanzeróból Milánó­ba, hogy egy rádióversenyen válaszolhasson egy 400 000 szóból álló irodalmi műről fel­tett kérdésekre. A pásztorfiú betéve tudja az egész művet. (Paris Journal.) ALLATCSERE A LONDONI ÉS MOSZKVAI ÁLLATKERT KOZOTT A moszkvai állatkert egy szovjet hajón 3 szibériai leo­párdot szállított a londoni ál­latkertnek 2700 font értékben. A leopárdokért cserébe a lon­doni állatkert két • elefántot küld Moszkvába. (Daily Express.) Nagyságos Asszony! Bizonyára nem lepődik meg ezen a divatjamúlt címzé­sen. Hiszen így szólította az a két munkásember is, akiket olyan fölényesen küldött az előszobába várni, amikor beko­pogtak. Megszokta, sőt régebben meg is követelte ezt a titulust, mint megtudtam. Most azonban kicsit bosszankodott: Mi le­ket a véleményem a megszólításról, hiszen ön — mint mond­ta —, alig tud megélni a férje után járó nyugdíjból. Mondta azt is, hogy dolgozni szeretne, de nem adnak munkát, nem adnak lehetőséget rá. Mindenütt járt, minde­nütt .kért — mindhiába. Másik panasza lakásával kapcsola­tos; kétszobás összkomfortos öröklakása van a Rákóczi tér 1. számú házban. Már hat év óta benne lakik egy négytagú család, s Ön hasonló, kétszobás összkomfortosban lakik a Honvéd utcában egyedül, csak ez valamivel kisebb. Pereske­dett többször, elutasították. Panaszra ment ide is, oda is. »Meghallgattak, de nem tettek semmit, nem nyílik meg egy kapu sem« — mondta. így jutott a gondolatra, hogy levelet ír a szerkesztőségnek, s így jutottam el Önhöz a hosszú keresgélés után, ugyanis nevének csak a kezdőbetűit írta meg. Hivatkozott férjére, aki állatorvos volt, s így »építette a szocializmust«. De azt nem mondta el, hogy körülbelül 200 holdnyi földbirtokuk volt a múltban, s azt sem, hogy cseléd­jei néhány nap vagy hét után otthagyták önöket; hogy a csombárdi szolgálólány éjszaka szökött el házuktól a kibírha­tatlan bánásmód miatt. Nem ismertem férjét; lehet, becsületesen, jól végezte munkáját. önről viszont lakótársai azt mondják, házsártos, össze­férhetetlen. Dolgozni szeretne, de nem kap munkát sehol — mondta, a munkaerőgazdálkodási hivatalban már jól ismerik. Meg­próbáltak mindent, hogy elhelyezkedhessék, de egyetlen vállalat sem alkalmazza, ahol dolgozott már, s nem veszik fel más helyekre sem, ha megkapják előző munkáltatójának véleményét. S ön ezt sem mondta eí. Egészen rövid ideig dolgozott a textilművekben, s a Ke- feanyagkikészítő Vállalatnál is néhány napot. Helyettesített a kórház véradó állomásán, ahova vissza nem vennék semmiért, mert hanyagul, felületesen végezte munkáját. Vi­selkedése, magatartása a rég volt cseléd utasítgatások hang­ját, modorát idézte. Ócsárolta annak a munkáját, akit helyet­tesített — holott ön nem dolgozott jól. Máskor jeleneteket rendezett, mondván »— én, az orvos özvegye csak takarítónő lehetek?« Durva volt az emberekhez, akik vérüket adták mások egészségéért, esetleg életéért. S minden munkahelyen hasonló vélemény alakult ki önről. A Moziüzemi Vállalattól szerződés után elküldték. Az­óta nem dolgozik. Társult egy kifőzést nyitó asszonyhoz az udvarban, s nem mondta el azt sem: honnan veszi a pénzt a vállalkozáshoz, ö elhagyja önt most, mert képtelen együtt dolgozni önnel. — Én vagyok a házigazda — mutatkozott be lakóinak, mikor felkereste őket. S amikor ők nem estek hasra a házi­gazda előtt, az ismeretség folytatása perek sorozata lett, melyekre ön mindig csak ráfizetett. — Szívbeteg vagyok — panaszolta. — Mit tegyek ezek után? — célzott a szakításra a kifőzés társvállalkozójával. Nem vonom kétségbe az állítást, s elhiszem, hogy nem bír nehéz munkát végezni. De csak Önön múlott, hogy nem alkalmazzék például a kórházban is, ahol »jó helye volt«, mint mondta. * Azt tanácsolom, ne feledje: nem cselédek már az embe­rek, s ön nem 200 holdas nagybirtokos felesége. Bánjék em­berségesen a környezetével, a takarítónővel is. Lakáspanaszára mit válaszolhatnék? Ne a bírókat, saját lelkiismeretét kérdezze meg: a tüdőbeteg férfit feleségével, gyermekével és anyósával inkább illeti-e a lakás, mint önt egyedül? Országunkban mindenki dolgozhat, aki dolgozni akar. Ha elhelyezkedik valamilyen munkakörben, végezze becsülettel, lelkiismeretesen munkáját, amint eddig nem tette ezt. Tisztelettel VIRÁNYI PÁL MAQYAR FILMHlREK A Hunnia Filmstúdióban se­rényen dolgoznak a forgató­csoportok. Makk Károly ren­dező e héten Bicskén forgatta a 39-es dandár című filmjének külső felvételeit. Máriássy Félix budapesti külső és műtermi jeleneteket rendezett a rendkívül érde­kesnek ígérkező Álmatlan évek című készülő új film­jéből. Három új magyar film fel­vételei befejeződtek, és jelen­AZ ÜJ CIPÖDIVATRÓL Olaszország legnevesebb ci­pészei letettek a hegyesorrú női cipők divatjáról — leg­alábbis nappali viseletre. Ez volt a nagy újdonság a 22. nemzetközi cipőkiállításon, amely a napokban nyílt meg Vigevano északolasz város­ban. Az estélyi cipők továbbra is keskenyek és hegyesek, de a nappali cipők orrát lekerí- tették. Az olasz cipődivat másik új jellegzetessége mind a férfi, mind a női cipőknél, hogy az elmúlt évek »szuper- könnyű« cipőivel szemben most »nehezebb« cipők jön­nek divatba. A női cipők sarka továbbra is a lehető legkeske­nyebb; a divatszín mind fér­fi, mind női cipőkben a gesz­tenyebarna. (Associatod Press.) leg az utómunkálatokat vég­zik. A fimek: Don Juan leg­utolsó kalandja zenés film­vígjáték Szász Péter forgató- könyvéből, Keleti Márton ren­dezésében. A csehszlovák— magyar koprodukcióban ké­szül a színes Szentpéter eser­nyője, amelyet Bán Frigyes rendezett, és Gertler Viktor mai tárgyú filmvígjátéka, az Egy Lajos kis hibával. Szovjet—magyar koproduk- ciós film készül a Szovjetunió­ban tanuló magyar ösztön­díjasok életéről. A film for­gatókönyvének megírására Le­ningrad ba utazott Tóth János filmrendező, Magyar József operatőr — aki egyben a ké­szülő film írója is — és Thur- zó Gábor dramaturg. Ugyancsak a Szovjetunióban tartózkodik Szemes Mihály rendező és Nagy Sándor író, akik az ogyesszai filmstúdió meghívására utaztak ki, hogy elkészítsék a legendás hírű Zalka Mátéról szóló szovjet— magyar koprodukciós film forgatókönyvét. A film ma­gyar alkotói meglátogatják azokat a helyeket is, ahol an­nak idején Zalka Máté har­colt. A Reményik Zsigmond re­gényéből készülő történelmi tárgyú, romantikus meséjű Kard és kocka című film kül­ső felvételeit e héten Mária- besnyőn forgatta Fehér Imre rendeséi \

Next

/
Thumbnails
Contents