Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-21 / 248. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1958. október 21. TÉNYEK, ADATOK SOMOGY MEGYE HELYZETE A FELSZABADULÁS ELŐTT ÉS UTÁN ii. a ,,Tovább kell javítani párt és a munkástömegek politikai kapcsolatait“ A mezőgazdasági A gazdasági cselédek életkörülményei az uradalmi nagybirtokon igen nyomorúságosak voltak. Munkaidejük kötetlensége miatt átlagosan 15—16 órát dolgoztak naponta. A napkelte már kinn a mezőn, munkában találta őket. S csak napnyugta után. a sötétedés beálltával indulhattak haza. Nyáron a legtöbb (helyen a vasár- és ünnepnapi munkát is kötelezővé tették. Egyes uradalmakban, a többi közt Géza-, Gyóta- és Sziiaspusztán a cselédek és a hónapszámosok köivetelőzése, »nagy fellépése-« csupán a papkelte munkakezdésre és- egy-két Szabad vasárnap biztosítására terjedt ki. De az uraság ezt a jelentéktelen »mozgalmat-« is teljes szigorral elnyomta. Munkabérűikből csupán a szűkös megélhetésre jutott. Rendesebben az a család ru- házkodhatott, amelyikben ket- ten-hárman kerestek, s nem voltak apró gyerekek. De ilyen család egy-egy pusztán alig néhány akadt. A cseléd évente egy kom- menciót kapott munkabérként, amelynek értéke általában uradalmamként változott az uraság kénye-kedve, »jóindulata« szerint. A kommencíó a legtöbb helyen a következő juttatásokból áHt: 16—20 mázsa kenyérgabona (tfele búza, fele rozs); 500 ■—600 négyszögöl kukoricaföld (ezt később egy kát, holdra kerekítették ki); 200 négyszögöl kert- és kenderföld; egy öl kemény tűzifa, vagy két öl puhafa, és jelentéktelen mennyiségű úgynevezett fertálypénz, amely 22—26 pengőt tett ki; ezenkívül egy szarvasmarha, két sertés öt-öt malacával — tartására jogosult. Az uradalmak többségében azonban a jószágtartást egyáltalán nem engedélyezték. Ezek közé tartozott a sok közül Rinya- tamási-, Saller-, Diós- és Ri- nya-puszta. E szűkös kommen- cióért a cseléd egyik családtagjának még évi 12 ingyen napszámot kellett teljesítenie a cselédek helyzete legnagyobb munkaidőben. A 18 éven aluli legények, bár ugyanannyit dolgoztak, mint a felnőtt béresek, csak fél kom- menciót kaptak. A földbirtokosok azonban legtöbbször még ezit a megállapított. szerződésben rögzített munkabért sem voltak hajlandók cselédjeiknek megfizetni. Sok esetiben a cselédség szerződésbeli járandóságát minden indoklás nélkül megtagadták. Erre utal a lengyeltóti főszolgabírónak a megye alispánjához intézett 6/1905. számú levele, amelyben beszámol arról, hogy a lengyeltóti hitbi- zományban alkalmazott cselédek szarvasmarháitól és sertéseitől a hitbizományi igazgató megvont egy legelőrészt, ami lehetetlenné teszi a cselédség állattartását. Ez ellen az eljárás ellen a sérelmezettek csoportosan reklamáltak. Ugyanez az. eset játszódott le a zselicségi Márcadó-pusz- tán is, ahol az uraság megvonta a cselédek állatállományának legeltetési jogát. Már- cadón csendőrt beavatkozásra is sor került. A járandóságukat jogosan követelő cselédek közül többet 30 napra elzártak lázongás címén. A legtöbb helyen a cselédek és családtagjaik részes aratást is kényszerültek vállalni megélhetésük biztosítása végett. Ezt azonban az uradalmaik csak ingyenes napszámért és robotért voltak hajlandók megadni. A 229/KIH. 1905. számú lengyeltóti főszolgabírói jelentésből világosan kitűnik, hogy a lapa-pusztai uradalmi bérgazdaság aratómunkásait, mivel a földesúr »kegyéből« tizenkette- déért aratást kaptak. 100 kát. hold mesterséges takarmány díjtalan letakarítására kötelezték őket: a takarmány lekaszálására, összegyűjtésére, boglyába rakására, és még a be- hoirdáshoz is megfelelő munkaerőt kellett adniuk. Mivel ezt megtagadták, közülük a hangadókat 30—40 napig terjedő elzárásra ítélték, de a csendőrök előbb alaposan helybenhagyták őket. Egyébként az aratásért járó ingyen munkát minden nagybirtok, egyházi és kulákbirtok 'bevezette, végül is íratlan törvénnyé vált. Hácson, a Zdcsy-bdrtokon például az uraság a teljesen ingyenes roboton kívül kötelezővé tette, hogy 20—30 filléres napszámért az év bármely szakában az aratók és a cselédek családtagjai munkát végezzenek a nagybirtokon, ahányszor azt az uradalom megkövetelte. Hácson különösen embertelen körülmények között éltek a zsellérek. A 400 lélekszámú községből csaknem 100 munkabíró férfi vándorolt ki Amerikába. A nem szerződéses mezőgazdasági munkások bére is igen váltakozó volt az uradalmakban. A munkabéreket ugyan egységesen állapították meg, de a rendelkezést nem tartották meg a földbirtokosok. A »Somogy megye szociális és gazdasági helyzetképe« című 1939-ben megjelent statisztikai kiadvány szerint a megyében Kaposvár város kivételével a következő mezőgazda- sági napszámbérék voltak megállapítva: A kaszások napszámbére 2,30 —3 pengőig. Férfinapszámbér 1—2,20 pengőig. Női napszámbér 0,80—2 pengőig. Gyermek napszámbér 0,60— 1,40 pengőig. A táblázat szerint — de a gyakorlatban különösképpen — a bér havonta változott. A legmagasabb volt júniusban, júliusban és augusztusban, a leghosszabb nappalok idején. Az év nagy 'részében azonban általában 8— 9 hónapon át az alsó bérhatár volt érvényben. De a gyakorlatban még ezeket a béreket sem fizették ki, mert a munkáltatók — kihasználva a nyomasztó munkanélküliséget — önkényesen szabták meg a béreket. (Folytatjuk.) Megállt-e a fejlődés Bodrogon? Csak az mondhat erre igent, aki behunyja a szemét B ODROG — lakói szerint — amolyan elmaradt község a kaposvári járás északnyugati csücskében. Akad, aki családja egészségére esküdözik, hogy bizony egy tapodtat se haladt előbbre Bodrog a felszabadulás óta. Rendszerint azt hozzák fel bizonyításiként, hogy a villany még nem űzte él a szobákból a petróleumlámpa fekete füstjét, a község legsárosabb részén nem húzódik kövesút, pedig nagyon jó lenne, ha nem merülne tengelyig sárba a kocsi, s erre járhatna a busz is. Szóval, sokan e két tényből vonják le a következtetést: nem fejlődött a falu. Mi a valóság? Azoknak van-e igazuk, akik sötét szemüvegen figyelik az életet, akik csak azt tartják számon, amit még nem érhettek el. A sok ellenvélemény vonzott Bodrogba, hogy megnézzem, .mi az igazság a panaszokból. Zsinkó Imre tanácselnök kalauzol végig a faluban. Amerre megyünk, csupa új ház: vakolatlanok, piroslik tetejükön a cserép. — Nincs már zsúpos ház mi- nálunk, pedig nemrégiben még sok tarkította a falut. Több régi házat átalakítottak, megszépítettek. Nézze azt az új házat. Olyan, mint egy kisebbfajta palota. Régen a hétszil- vafásoknalk sem telt ilyenre. Az egyik középparaszt építette tavaly. Az orvosi rendelő mellett haladunk el. Zsinkó Imre újra felveszi a szót. — Ez se volt régen Bodrogon. Most minden héten jár hozzánk rendelésre a körorvos. Jó, hogy eszembe jut: háromezer forintos költséggel a tűzoltószertárt is tataroztuk. Betérünk a tanácsházára. A fiók mélyéről előkerülnek a papírok, a fejből az emlékek, s lassan kialakul a birtokviszony felszabadulás előtti képe. — Hogy kinek a kezén volt régen a föld? — rugaszkodik neki Zsinkó elvtárs az összegezésnek. — Vitéz Hegyessy- nek 500, dr. Sárközi Bélának 70 holdja volt. Ök voltak a falu leggazdagabb emberei. A földosztáskor 420 holdat mérteik szét a parasztok között. 70 —80 ember kapott földet. Ezek közül húsz gazdasági cseléd, teljesen nincstelen volt. Negy- venketten házhelyhez is jutottak. Épp a napokban számoltuk össze a felszabadulás óta épült házakat. Hatvannégyet olvastunk meg. D e menjünk csak tovább. — Régen csak egy motor- kerékpár volt, most pedig tizenkilenccel büszkélkedhet ez a pici, nyolcszázötven lélekszámú község. A rádiók számának megtu- dakolásáért át kell menni a szemben levő szobába — ott van a posta. Kiderül, hogy a felszabadulás előtti tizenkettővel szemben 94 telepes rádió szórakoztatja a bodrogiakat. Hátha még villany is volna ... Megérkezik Fodor István postás, aki naponta kétszer járja végig a nagy területen fekvő községet, hogy minden házba eljuttassa az újságot, levelet, táviratot.' — Én az emberek fejlődését azon mérem főképp, hogy az újságok egyre közkedveltebbek, kapósabbak nálunk — mondja Fodor István. 1957- ben — hogy ne a régi időkből hozzam a példát — újság csak hatvan körül járt a községbe. Ma, bezzeg a legtávolabbi tanyára is viszek valamilyen olvasnivalót. Népszabadság 33, Somogyi Néplap 14, Magyar Nemzet 1, Népsport 4, Szabad Föld 70, Tanácsok Lapja 7, Élet és Tudomány 1, Érdekes. Újság 2, Ország-Világ 2, Rádióújság 7, Füles 1, Ludas Matyi 10, Pajtás 20, Falusi Vasárnap 5, Nők Lapja 13, Magyar Ifjúság 2, összesen 192 napilap és folyóirat jár a községbe. — Ma rádiót hallgat, újságot olvas az egyszerű paraszt, és gyermeke középiskolába, sőt egyetemre jár — veszi át a szót ismét Zsinkó elvtárs. — Itt van például Szabó István. Szegény szülők gyermeke, apja cseléd volt, s most az Agrártudományi Egyetem tanársegédje. A R á d i c s-gyerefcek- ből pedagógus lett: Károly és József tanár. Mátyás tanító. Lesznek Aladár orvos, Benedek Gizella gyógyszerész lett. Sokan talán nem is gondolnak ezekre az adatokra, amikor kijelentik, hogy Bodrogon megállt az idő, nincs fejlődés. Csak azok beszélhetnek így, akik csupán a köves- útban és villanyban mérik az előrehaladást, de szem élöl tévesztik a többi vitathatatlan eredményt. Pedig Bodrogon, ahol 192 újság viszi és 94 rádió sugározza a világosságot, a tudást; ahol az egyszerű emberek gyermekéből egyetemi tanársegéd, orvos lehetett; ahol 64 .ház épült és 19 motor szaladgál, ott csak az nem látja a fejlődést, aki behúnyja a szemét. I GAZ, MÉG SOK MINDEN KELLENE. A kövesút, és a villany sem elérhetetlen valami; ahogyan telik az állam erejéből, s ahogy a falu lakói is zsebükbe nyúlva siettetik e két nagyon hiányzó áldást, úgy válik még gazdagabbá az élet Bodrogon is. Lajos Géza M egjelent a Magyar Szocialista Munkáspárt határozata a munkásosztállyal kapcsolatos egyes feladatokról. A Központi Bizottság nem először vizsgálja meg ennyire sokrétűen több ezer párt- és állami, valamint tömegszervezeti funkcionárius részvételével — több tízezer ember véleményét meghallgatva — szocialista építésünk egy-egy fontos területét. 1957-ben készült el a mezőgazdaság szocialista átszervezésének feladatairól szóló iránymutató, fontos dokumentum: az agrártézisek; ez év elején több tízezer dolgozó paraszt meghallgatásával a falusi helyzet vizsgálata, melyről ugyancsak határozatot hozott a párt Központi Bizottsága. A legutóbbi párthatározat, mely a munkásosztály helyzetéről és a vele kapcsolatos egyes feladatokról szól, megállapítja: »Széleskörű és általános vélemény a munkástömegekben, hogy a párt Központi Bizottságának politikája és az ezt megvalósító forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenysége megerősítette a munkásosztály vezető szerepét a Magyar Népköztársaságban, mert az öntudatos munkástömegek akaratát fejezi ki; híven szolgálja a munkások politikai, gazdasági és kulturális érdekeit-«. A párt politikájának helyessségét alátámasztják az eddig lezajlott képviselő- és tanácstagjelölő gyűlések. A dolgozók mindenütt hangot adtak ama meggyőződésüknek, hogy a párt politikája helyes, és a pártnak továbbra is ezen az úton kell haladnia. Népi demokráciánk eddigi történetében még soha nem folytak a választási előkészületek olyan nyugodt politikai légkörben, mint most. Bizonyítja ezt, hogy a jelölőgyűléseken tömegesen vesznek részt munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek és kispolgárok is. A dolgozók nagy tömegei tehát szívesen veszik ki részüket a közéleti munkából. Különösen örvendetes, hogy a falusi értelmiség — elsősorban a pedagógusok — az ellenforradalom után első ízben vesznek részt tömegesen a társadalmi munkában és nyíltan hitet tesznek szocialista építésünk mellett. A jelölőgyűlések a dolgozó tömegek politikai érettségét is bizonyítják. Több helyen előfordult, hogy a jelölttől nemcsak azt kérték számon: hogyan foglalkozott a város, a község ügyeivel, hanem figyelemmel kísérték emberi magatartását is. Az egyik községben egy eddig különben jól dolgozó volt tanácstagot azért nem jelöltek, mert sokat iszik. A jelölőgyűlések tanúsága, szerint a dolgozók bíznak azokban, akik a nehéz időkben is megállták helyüket. Az ilyen embereket szívesen jelölték tanácstagnak. Mindez azt mutatja, hogy pártalapszervezeteinkneik sikerült kivívniuk a dolgozók bizalmát, megbecsülését. Ez ómnak köszönhető, hogy a párt politikája helyes, és pártszervezeteink, állami szerveink nagy többségében helyesen valósítják meg azt. A dolgozóknak tetszik a párt őszintesége. Az eddig megjelent pártdokumentumok egyik jellemző vonása, hogy a párt őszintén feltárja, mit lehet tenni, mire van erőnk, mit, mikor és hogyan tudunk megvalósítani. Az MSZMP kétéves harca az ellenforradalom leverésétől napjainkig igazolja a tömegek előtt, hogy a párt nyíltan, őszintén áll a dolgozók elé az úgynevezett kényes kérdésekben is, és jottányit sem tér le az elvi politika■ útjáról. A Központi Bizottság határozata a munkások tapasztalata alapján figyelmeztet bennünket, hogy mi sem volna helytelenebb, mint az önelégültség, mely itt-ott jelentkezik egyik-másik Vezetőnél. A párt és a tömegek közötti jó kapcsolat legfontosabb feltétele a párt helyes politikája, mely adva van. Ez azonban még nem minden, mert a helyes politikát mindenütt aprópénzre kell váltani. Egyes párt- és állami vezetők gyakran szem elől tévesztik, hogy emberi magatartásukkal — még ha olyan helyes álláspontot képviselnek is — eltávolíthatják a tömegeket, vagy lazíthatják a párt és a tömegek közötti kapcsolatot. Miről van szó? Arról, hogy a párt politikája egyes emberek cselekedetei révén valósul meg. Sajnos, előfordul, hogy fontos vezető beosztásiban lévő elvtársak — miközben helyesen próbálják a Párt politikáját alkalmazni — emberi magatartásukkal visszatetszést és bizalmatlanságot keltenek a tömegekben. Az a tanácselnök, igazgató vagy más beosztású felelős vezető, aki többet iszik a kelleténél, akti eltűri, hogy a társadalmi tulajdont fosztogassák; aki jogtalant előnyöket szerez vagy igyekszik szerezni — felhasználva beosztását —, bármennyire igyekszik is más területen kifogástalanul dolgozni, nem képes arra, hogy a tömegekkel jó kapcsolatokat építsen ki. A Központi Bizottság határozata figyelmeztet bennünket, hogy »tovább kell javítani a párt és a munkástömegek politikai kapcsolatait-«. A munkások és más dolgozók széleskörű tájékoztatása, véleményük meghallgatása fontos feladata minden pártszervezetnek. Az emberek politikai nevelése, szocialista öntudatuk fokozása szocialista építésünk egyik nagy hajtóereje. A pártszervezeteknek ugyanakkor — ahogy a határozat kimondja — ».. i meg keli válaszolni a felmerülő kérdéseket, és megcáfolni a munkások somiban jelentkező idegen, helytelen nézeteket, visszautasítom az alaptalan igényeket.-« Pártszervezeteinknek ügyelniük keU array hogy különbséget tegyenek olyan igények között, amelyek, bár jogosak, de megvalósításuk nem futja gazdasági erőnkből. Meg kell magyarázni, hogy ezeket a jogos igényeket csak akkor leszünk képesek kielégíteni, ha a termelés és termelékenység emelkedik. A Központi Bizottság bizonyításként elhatározta, hogy gazdasági erőnk számbavétele után hozzáfogunk a legfontosabb bérügyi kérdések rendezéséhez, a nyugdíjrendszer megjavításához, a több gyermekes csaladok segítéséhez, valamint a lakáshelyzet nem túlságosan hosszú idő alatt történő megváltoztatásához. Vissza kell azonban utasítani azokat a jogtalan bérigényeket, melyek néhány helyen felmerültek, és nem az összmunkásság érdekeit veszik figyelembe, hanem az összmunkásság rovására akarnak egyes kategóriáknak magasabb bért biztosítani. A munkásosztály soraiban nemcsak bérügyi kérdésekben vannak helytelen vélemények, hanem más burzsoá nézetek is megtalálhatok. Párt- szervezeteinknek nyíltan és őszintén fel kell tárniuk e nézetek veszélyességét, és küzdeni kell ellenük. A Központi Bizottság határozata Intézkedéseket tartalmaz a munkások kulturális színvonalának emelésére. A szakmai műveltség növelésén kívül a munkások általános műveltségének emelését is fontos feladatnak tekinti a párt. Pártszervezeteinknek ebben nagyon komoly feladatuk van, amelyet kulturális szerveink segítségével kell megoldaniuk. Kulturális szerveink feladata a munkások általános műveltségének emelésén kívül: jobban kielégítsék a munkások más vonatkozású kulturális igényeit. Ez az igény: a szocialista kultúra. Sajnos, még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Kulturális vezetőink közül többen behódolnak a kispolgári ízlésnek, és ezt igyekeznek kiszolgálni. Akadnak olyan vélemények is, hogy a munkások még nem eléggé igénylik a szocialista kultúrát. Ez a nézet helytelen. Éppen a munkások azok, akik megcsömörlöttek már az »esztrád« és operett dömpingtöl, s igénylik a mai élettel foglalkozó színdarabok bemutatását. De a szocialista kultúra iránti igényeket fokozni is lehet és kell, ha szocialista kultúrát terjesztünk a munkások között. A Központi Bizottság határozata a munkásosztály helyzetével kapcsolatban minden vezetőt arm kötelez, hogy a leg- messzebhmenően segítse megoldani a munkásosztály problémáit. Ez nem egy feladat a sok közül, hanem a párt- és állami szervek legfontosabb feladata. Kis deák József TANÁCSTAGJELÖLÉS KÉTKEL YEN A 39-es választókerületben a Baglyas-hegy, a falu híres bortermő hegyének gazdái indultak útnak 'csütörtökön sötétedés előtt, hogy tanácstagot, szószólót jelöljenek maguk közül. A szemerkélő, neki-nekilóduló eső hiába mesterkedett: eljöttek vala- hányan Darvas Kálmán kis- paraszt házába. Szunyogh Jenő emelkedett szólásra, s javasolta: jelöljék ismételten Árva Lajost, aki az első tanácsválasztásokfoi, 1950-től becsülettel, mindenki megelégedésére végezte munkáját. Árva Lajos bácsi azonban a 68 esztendőre hivatkozott, amit maga mögött hagyott élete során. Napi munkája után bizony pihenésre, nyugalomra vágyik: nem vállalta a megbízatást. Az emberek megértőén, egyhangúlag bői Róttak: igaz, sokat tett értünk, megérdemli a pihenést. A másik jelölt Pandur József, aki apósával együtt gazdálkodik öt holdnyi földön. — Igen, elfogadjuk — szinte egyszerre hangzik a helyeslés, s egy-két megkésett »jó lesz, elfogadjuk« pontot tesz az emberek beleegyezésének végére. A 9-es körzetben, a Vár utcában Álmos János házában gyűltek össze a kerületbeliek. Kiss Zoltán tanító javaslatára Kánya István kisparasztot jelölték tanácstagnak, aki szintén tanácstag már 1950- től. A jelölőgyűlés ezután csatlakozott Németh István járási tanácstaggá és Horváth Sándomé megyei tanácstaggá jelöléséhez. A 7-es és a 4-es körzetben folyt le még jelölőgyűlés csütörtök este. Az előbbiben Sárost Sándor javaslatára Tóth Ferencet jelölték községi tanácstagnak. A gazdák nyomban csatlakoztak jelöltjük javaslatához: a választásokra társadalmi munkában megjavítják utcájuk vízlevezető árkait, a járdát pedig salakkal hintik be. A kubikos munkálatokat Horváth József vezetésével végzik. A másik körzetben, a Május 1. utcában Markovics Ferenc tanító javaslatára Seb- denics István kisparasztot jelölték tanácstagnak. Mindkét körzetbeliek csatlakoztak Németh István és Horváth Sándomé járási, illetve megyei tanácstaggá jelöléséhez. A jelölőgyűlések után elégedetten indultak hazafelé az emberek. Azokra bízták ügyüket, akik a felszabadulás után 36Q0 holdat osztottak ki a faluban, "vagy segítettek, hogy később 150 lakóház épüljön, hogy 460 család ülhessen rádiója mellé esténként. S nem kis dolog ez, ha meggondoljuk, hogy a felszabadulás előtt mindössze 12 rádió volt ebben a nagy faluban. Két évvel ezelőtt épült szép művelődési otthonuk, s nem ritkaság „a motorkerékpár sem. öt éve kapott villanyt a község, ötvennégy óta napközibe vihetik gyermekeiket a szülők. Rendszerünk mellett, a falu további fejlődése mellett tettek hitet az emberek, amikor a jelölőgyűléseken kimondták: elfogadjuk!
