Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁP3A XV. évfolyam, 231. szám. ARA 50 FILLÉR Szerda, 1958. október 1* Mai számunk tartalmából A kínai nép nagy ünnepén A mezőgazdaság őszi gépei ZENEI QYÖNQYSZEMEK Dr. Sík Endre külügyminiszter beszéde az ESSS-ki5igyűIés liétfai általános vitájában Az ENSZ-közgyűlés szeptember 29-én, hétfőn folytatta a nemzetközi kérdések megvitatását A közgyűlés ülésén többek között felszólalt dr. Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, a magyar ENSZ-kül- döttség vezetője. Elnök Ur! A nemzetközi helyzet mindazon kérdései, amelyek közgyűlésünket foglalkoztatják, szoros kapcsolatban vannak az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájával. A helyzet és egyes égető kérdések reális megértésének előfeltétele tehát az amerikai külpolitika jó és helyes megértése. Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy az amerikai külpolitikát legjobban azok értik meg, akik csinálják. Világos tehát, hogy magyarázni is ők tudják, a legmeggyőzőbben. Ha engedjük, hogy a State Department (amerikai külügyminisztérium — Szerk.) saját magát magyarázza, akkor jni is jobban megértjük a State Department külpolitikáját és a kritikus helyzeteket, amelyek háborús veszéllyel árnyékolják be a világot, az ENSZ-t pedig zsákutcába juttatják. Amiről a State Department bulletinje beszél... Beszéljen tehát a State Department.. A hivatalos amerikai dokumentumokból idézek, a State Departmentnek az amerikai külpolitika hivatalos okmányként kiadott bulletinjéből. Az ez év július 2-án meg- ’elent bulletin két beszámoló zövegét ismerteti. Mindkét eszámoló a szenátus külügyi nzottságában hangzott el. Az gyiket Mr. William M. Roun- i*ee, a State Department kö- ép-keleti, dél-ázsiai és aí- ■ kai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára tartotta z Egyesült Államok közép- -leti, afrikai és dél-ázsiai politikájáról — a dátum is fontos — ez év május 8-án. A n isikat viszont ugyancsak a szenátus külügyi bizottságában május 2-án — Mr. Walter S. Robertson tartotta, aki a State Department távol-keleti politikájával foglalkozik, és címe: Az USA politikája és programja a Távol-Keleten. Ebből a két dokumentumból a napnál is világosabban kitűnik, hogy a veszélyes helyzet előbb a Közép-Keleten, majd a Távol-Keleten megfelel a State Department előzetes elképzeléseinek, és hogy a veszélyes helyzeteket a State Department külpolitikája szándékosan idézte elő. Miből látjuk ezt? A Közép- Keletről szóló beszámoló akkor hangzott el, amikor az iraki fordulat még nem történt meg, de a 6. flotta már mozgásban volt a Földközitengeren, és a libanoni partraszállás esélyeivel fenyegetőzött Egy héttel előbb hallgatta meg a szenátusi bizottság a távol-keleti helyzetről szóló beszámolót. Ott viszont már nagy arányokban folyt a csangkajsekista haderők egy- hmmadának összpontosítása Kimoj szigetére. A közép-keleti beszámoló kiemeli a Libanonnak, Jordániának és Iraknak adott katonai és technikai segítséget, najd Irakról szó szerint a következőket mondja: Irak is aktívan közreműködik a bagdadi paktumban. Nekibátó- rítottuk Irakat, hogy folytassa ezt a magatartást egyéb intézkedések mellett azzal is, hogy katonai segítséget biztosítottunk számára. A távol-keleti USA-prog- ramral szóló beszámoló összegezi a State Department külpolitikájának az ottani térségben az elmúlt tíz év alatt elért eredményeit, felvázolva perspektíváit. Fő eredményét és a leglényegesebb kilátást ebben a meglepő mondatban foglalja össze: A Kínai Köztársaság továbbra is szilárd és hatékony szövetséges és állandó kihívás a kommunista Kínának a kínai nép feletti uralom tartós megerősítésére irányuló kísérleteivel szemben. Ismerteti ugyan a beszámoló az USA kapcsolatait az összes távol-keleti országgal, de egyedül Csang Kaj-sekre vonatkozóan állapítja meg, hogy szilárd és hatékony szövetséges. Mindezt éppen abban az időben, amikor Csang Kaj-sek haderőinek nagyobb egységei települtek át a szárazföldi Kína tőszomszédságába, a paiimenti szigetekre, Kimojra és Macura. A State Department dokumentumai alapján a következő tények világosak: 1. A State Department szó- használatával élve az Egyesült Államok külpolitikai alapelvét a kihívás politikájának lehet nevezni. Szövetségeseinek, szilárd és hatékony szövetségeseknek azokat tekinti, akik maguk is a kihívás politikáját alkalmazzák. Szövetségeseit általában abból a szempontból értékeli, hogy mennyire alkalmasak helyzetüknél és érdekeiknél fogva a kihívás politikájának érvényesítésére. Ezt a politikát joggal lehetne ugyan provokatív fa agresszív jelzővel illetni, mivel azonban a State Department jobban szereti a »kihívás« kifejezést, azért megmaradok annak használata mellett. 2. A háborús veszély a Közép-Keleten nem az iraki nép forradalma következtében állt elő, hanem ezt a veszélyt a State Department kihívási politikája fokozatosan építette ki az arab népek nacionalista mozgalmai ellen a jordániai, libanoni fa iraki szövetségeseinek adandó katonai segéllyel és az amerikai—angol beavatkozás ígéretével. 3. A távol-keleti háborús veszély nem augusztus SS-ával alakult ki. hanem fokozatosan halmozódott fel a Csang Kaj- seknek adott katonai fa politikai segítségben, mely a kihívó politika alkalmazására bátorította Csang Kaj-seket. 4. A Közép-Keleten fa Távol- Keleten kialakult helyzet szoros kapcsolatban áll egymással. A kapcsolatot a State Department kihívási politikája adja. A két területen egymással párhuzamosan indult el a kihívás előkészítése. Miután a katonai beavatkozás a Közép- Keleten megtörtént, a kihívási politikát robbanásig fokozták a Távol-Keieten. hogy a közvélemény figyelmét eltereljék a Közép-Keleten. Libanonban fa Jordániában tartózkodó amerikai fa angol csapatokról. 5. Ez 3 kihívási politika jellemzi a State Department külpolitikáját nemcsak a Középfa Távol-Keleten, hanem általában minden nemzetközi vonatkozásban. A magyar kormánynak erről egészen friss tapasztalatai vannak. Az USA budapesti követsége sajtóattaséjának jelenlétében rendezett sajtókonferencián öt beszervezett amerikai kém mondotta el, hogy milyen aknamunkára készítették fel őket az USA hivatalos és illegális szervei Magyarország áilamrendje ellen. Annak ellenére, hogy a budapesti amerikai követség diplomatája is jelen volt az adatok feltárásánál, az amerikai szervek még csak kísérletet sem tudtak tenni az ismertetett adatok cáfolására. 6. Ez a kihívási politika viszi sok tekintetben zsákutcába az ENSZ jelenlegi közgyűlésé: is, fa idéz fel nagyon súlyos veszélyt az ENSZ értelme és léte ellen. Miután az amerikai küldöttség megakadályozta kedvező határozat hozatalát Kína képviseletének megvitatását illetően, a State Department most azzal fenyegetőzik, hogy a varsói tárgyalások sikertelensége esetén az ENSZ állásfoglalását fogja igényelni a távol-keleti helyzet kérdésében. Amilyen mértékig folytatja a State Department kísérletezéseit, hogy az ENSZ-et kihívási politikájának eszközévé tegye, olyan mértékig sodorja magát az egész szervezet egzisztenciális válságba. Gondolom, senki sem tételezi fel, hogy a Kínai Nép- köztársaság képviselete ellen kierőszakolt közgyűlési határozat után, amíg azt az ENSZ jóvá nem teszi, bármilyen illetékes véleményt is tudna nyilvánítani az ENSZ bármely szerve a távol-keleti helyzetről. Kihívási politika — mi ellen? Mi ellen irányul a kihívási politika? A mai nemzedék átalakuló világban él. A világ különböző pontjain a haladás és a reakció erői mérkőznek egymással. Délkelet-Ázsia és Afrika széles területein nagy néptömegek most jutottak el a nemzeti öntudatra ébredés fokára. Amin Európa és Amerika népei a múlt században átmentek, a nemzeti öntudatra ébredés élményeit, életük új korszakát most élik át Afrika és Ázsia nagy lakosságú országai. A kizsákmányolt népek végleg le akarják rázni a gvar- matosítás minden formáját. Nemcsak politikailag akarnak függetlenek lenni, hanem i V földjük kincseit. munkájuk gyümölcseit is maguk akarják élvezni. A State Department aszerint mozgatja a 6. flottát, a 7. flottát, aszerint irányítja katonai segély- nyújtását, fa aszerint ígéri gazdasági segítségét, hogy hol mozdul meg erőteljesebben a néptömegeknek ez a haladó mozgalma, de korántsem azért, hogy a haladásnak segítsen. A kizsákmányolás és gyarmati elnyomás ellen küzdő né pék nem Amerikától várnáik segítséget. Az ilyen népek, hogy a haladás legfrissebb reménységeivel kezdjem a felsorolást. Ghánára, Tuniszra, Marokkóra. Ceylonra, Irakra, az Egyesült Arab Köztársaságra. Indiára, a Kínád Nép- köztársaságra, a Szovjetunióra tekintenek. Viszont, ha a földkerekség bármely területén van egy reakciós hatalmi csoport, amely szeretné uralmát a feltörekvő néptömegek ellen megvédeni, az biztosan az Amerikai Egyesült Államok kormányára tekint, attól vár segítséget fa általában nem is hiába, A segítség-listán ilyenek vannak, mint: Libanon elszökött miniszterelnöke, Irak volt királyi családja, Jordánia jelenlegi királya, Csang Kaj- sek, LA Szín Man, és sorolhatnám a világ más tá jairól megszökött politikai szélhámosok nevét is. akik, mivel alkalmasaik a kihívás politikájának érvényesítésére, számíthatnak a State Department támogatására is. Ha Nagy Imre vagy Maiéter Pál megszökhetett volna Magyarországról, vagy ha börtönben is, de élnének, akkor a State Department a magyar nép nyugodt élete fa a középeurópai béke ellen irányuló ki hívási politikájának ezek lennének a fő eszközei. A magyar bíróság ítélete nemcsak az igazságszolgáltatás érdekeinek tett eleget, hanem a nemzetközi békének is szolgálatot tett, amikor a kihívás ooliitíkájának ezeket a veszedelmes eszközeit végérvényesen eltávolította a State Department fegyvertárából A kihívás politikájának szótára A kihívás politikájáról a State Department ilyen nyíltan természetesen csak a szenátusi bizottság előtt beszél. A nagy nyilvánosságnak szóló megnyilatkozásokban ezt a politikát olyan jelszavakba öltözteti. amelyek bódítóan hátnak a tömegek értelmére. Ezért a kihívás politikájának megvan a maga szótára, és annak szóhasználatát jól meg kell érteni, hogy reálisan lassúik a helyzetet. Az egyik jelszó a béke védelme. Arról vagyunk informálva, hogy az USA nagykövete Varsóban a Kínai Népköztársaság nagykövetével azért tárgyal, hogy megmentse a békét. Itt a közgyűlésen az angol és a francia külpolitika képviselői támogatásukról biztosították az Egyesült Államok kormányát a békés megoldásra irányuló erőfeszítéseiben. Hogyan kell ezt érteni a kihívás politikájának fényében? Mit mondanak a tények? Először is arra a következetlenségre szeretném felhívni a figyelmet, hogy valahányszor a Szovjetunió vagy bármelyik szocialista ország részéről javaslat érkezett az Egyesült Államok kormányához arra, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket békés tárgyalások útján rendezzék, a válasz mindig az volt, hogy az Egyesült Államok csak bizonyos feltételek mellett akarja a békét. Most a távol-keleti helyzettel kapcsolatban, számítva a tömegek békevágyára, az Egyesült Államok önmagával szembeni következetlenségében a feltétel nélküli tűzszünet jelszavával lép fel. De ez a képmutatás enyhébb oldala. A súlyosabb az, hogy aki előbb rágyújtotta a házat a benne lakókra, az utána a lakókat nevezi gy új tógátoknak, és velük akarja eioitaím a tüzet. Vagyis e felfogás szerint az nern békebontás, hogy Csang Kaj-sek kilenc év óta szakadatlanul támadja a kínai anyaországot, hogy hadserege jelentős részét az anyaország tőszomszédságában összpontosítja a partraszállási kísérlet nyilvánvaló szándékával, hogy Tajvan állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen Csang Kaj-sekkel és az ott összpontosított amerikai tengeri, légi és szárazföldi haderőivel együtt. Mindez a State Department szerint nem békebontás. De az, hogy a Kínai Nép- köztársaság megvédi magát, és végérvényesen megszünteti a támadás veszélyét saját területén, békebontás. Ilyen jogon a betörő is érvelhetne a szabadság és a békés élet jelszavával, ha tetten érik és le akarják tartóztatni. A másik jelszó a biztonság. A kihívás politikája a biztonság szép jelszava alatt nem a néptömegek biztonságát, hanem a gyarmatosító hatalmak gyarmaturalmának és az ezzel szövetkező reakciós klikknek a biztonságát érti. Mit mutatnak ismét a tények? A kihívás politikája szerint az nem megy a biztonság rovására, hogy Csang Kaj-sek állandó kihívást jelent a Kínai Nép- köztársaság ellen, annyira nem, hogy kihívó akciói miatt szilárd és hatékony szövetségesnek kell nevezni. De ha egy több mint hatszázmilliós ország saját területén meg akarja erősíteni biztonságát, ez már a biztonság rovására megy. Tudniillik egy nép- fa hazaáruló klikk biztonságának rovására. Megvilágítható ez egy másik példával is. Mind Mr. Dulles, mind Mr. Selwyn Lloyd alarmírozni igyekezett a közgyűlést azzal a bejelentéssel, hogy egyes arab rádióadások veszélyeztetik a Közép-Kelet biztonságát. Az angol külügyminiszter idézett is ilyen rádióadásból, majd a biztonság érdekében nemzetközi ellenőrzést követelt* A kihívás politikája szempontjából az ilyen rádióadások addig veszélyeztetik a biztonságot, amíg az adások a gyarmati politika uralkodó klikkjei ellen szólnak. Viszont szabad folyást kell adni, sőt a State Department támogatását kell biztosítani az olyan rádióadások számára, amelyek a néptömegek biztonságát veszélyeztetik. Az arab rádióadások az arab népek szabadságmozgalmára buzdítanak, és az arab nacionalizmus ellenségeit támadják. Felhívom azonban a figyelmet az Amerika Hangja, a BBC, a Szabad Európa és a Szabad Kína Hangja adásaira. Adatokat tudunk nyújtani — részben az ellenforradalomról és Nagy Imréről kiadott új Fehér Könyvben hoztunk nyilvánosságra néhányat belőlük — arról, hogy az Amerika Hangja, a BBC és a Szabad Európa az ellenforradalom alatt és után egymással versengve uszította a magyar bányászokat a bányák vízzel való elárasztására, felrobbantására, útmutatásokat adott merényletek elkövetésére és így tovább. Ez az uszítás ma sem szűnt meg. Az Amerika Hangja és a Szabad Kína Hangja távolkeleti tevékenységéről az onnan ittlévő küldöttségek tudnának beszélni. Ha itt volna már a Kínai Népköztársaság képviselője, beszédes példákat tudna felhozni arra, hogy amerikai és angol propagandaszervek, az Amerika Hangja, a Szabad Kína Hangja, az angol rádió propagandája milyen aknamunkákra igyekszik izgatni a Kinai Népköztársaság ellen Hongkongból, Kimojról és Tajvanról. Ez persze egy- gyel több ok arra, hogy ez a küldöttség ne legyen itt. A biztonság jelszava alatt tehát azoknak a politikai, katonai, gazdasági és propaganda erődítményeknek a kiépítését kell érteni, amelyek Ázsia fa Afrika feltörekvő népeivel szemben a gyarmatosító uralom biztonságát védik, A kihívás politikájának további jelszava az igazság gosság. Amikor nem a mostani távolkeleti fegyveres események megszüntetéséről van szó, hanem más vitás kérdések rendezéséről, akkor a State Department a béke szó mellé mindig kínos gondossággal teszi oda a másikat: igazságos. A kihívás politikája az igazságosság védelmének látszatával lép fel. Mr. Lodge olvan hangnemben szokott a State Department külpolitikájáról beszélni, mintha az amerikai külpolitika képviselői csupa orleánsi szüzek lennének, hősies és makulátlan bajnokai az igazságnak* Ismét mit mutatnak a tények? Ha Jordánia királya diktatórikus intézkedéseket tesz, és tömegével küldi koncentrációs táborokba az arab nacionalizmus hőseit, akkor ezt az amerikai politika és propaganda az igazság győzelmeként ünnepli. De ha az Iraki Köztársaság rendes bírói úton felelősségre vonja a nép árulóit, a népáruló királyi család politikai ügynökeit, akkor az amerikai külpolitika és propaganda felháborodottan igyekszik beavatkozni az eljárásokba és védelmet nyújtani a bűnösöknek. Ha az arab országok az egység, a szövetség és az együttműködés különböző formáit keresik egymással, akkor ezt aknamunkának bélyegzik a State Department külpolitikájában, és az egységbontásra irányuló törekvéseket tekintik igazságos külpolitikának, Mivel a napokban Mr. Lodge a történelemre hívta fel figyelmünket annak igazolására, hogy az amerikai külpolitikát sohasem vezették önző szándékok, hanem mindig az igazság védelme vezette, azért én most emlékezetbe szeretnék idézni néhány távolabbi és közelebbi történeti tényt. Közbe- vetve azonban szeretném megjegyezni, a magyar nép örökre hálás lesz az amerikai népnek azért, hogy múlt századbeli nagy szabadságharcának hősét, a száműzött Kossuth Lajost olyan felejthetetlen megbecsü(Folytatás a 2, oldalon^
