Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-18 / 220. szám

✓ SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. szeptember 18. Mezőgazdász vagy intéző? í.. Mikor a várható mun­kaegység értékéré terelő­dött a szó, egy pillanatra megállt az emberek kezében a villa. Csak a zabosbük- könyt ropogtató lovak topo- gása hallatszott. A karáéi Búzakalász Tsz kocsisai összenéztek, egyikük sem akart elsőnek nyilatkozni. Végül is B. Nagy András törte meg a csendet. — Sok ezer forint úszott el itt. Kipergett a szarvas- kerep magja, mert későn kapott kaszát. A lucerna se jól sikerült. — Az agronómuson sok múlott — vágott közbe a másik. — Mi vagyunk az oka — állapították meg szomorká­sán. Mi is történt itt voltakép­pen, miért fogják a fejüket a tsz kocsisai? A Búzakalász Tsz birtok- területe kereken 550 kataszt- rális hold. Agronómus nélkül mégsem lehet egy ekkora gazdaság — gondolták a ta­gok. Aratás fáján akadt is je­lentkező Vámosi János sze­mélyében. Mindenki bizalmat szavazott az új mezőgazdász­nak, elvégre egy szakember mégis csak jobban tudja, mit, hogyan. Ám a tagok hamaro­san azt tapasztalták, hogy nem a munkájukat segítő, nem a termelőszövetkezet dol­gaival szíwel-lélekkel törődő szakemberre adták a voksot, s- ők intézőt választottak. B. Nagy Andrásban még most is forr a méreg. — Nem érdekelte őt a mi ügyünk, csak átnézett raj­tunk. De sohse feledkezett el hangoztatni, hogy ő húszéves gyakorlattal rendelkezik. »Az uradalomban ha rákiabáltam valakire, remegett, mint a nyárfalevél. És ha nem tet­szett az illetőnek, hát le is út, fel is út De itt?...-» —■ ilyene­ket mondogatott nekünk — szorította ökölbe kezét B. Nagy András. — Ha találkoztunk, még csak nem is fogadta a köszön­tésünket. És mi — hova is tettük az eszünket — még lo­vat, csézát is vettünk neki. hogy ne kelljen gyalogolnia — egészíti ki társa szavait Kovács Imre. — Az öt hold szarvaskere- pet az ő tanácsára kaszáltuk későbben. És miatta pusztult el a legszebb hasasüszőnk is. Azt mondta, kár lenne lebuk­tatni a második kaszálás után felcsapzott fényért — eresz- szűk rá az állatokat. Az egyik asszony szóvá tet­te: »Baj lesz belőle, Vámosi bácsi«. »■Dehogy lesz baj. Én szak­könyvből tudom, mit lehet és mit nem.« Fél óra múltával három v szarvasmarha hentergett a tarlón. Felfúvódtak. Kettőt si­került megmenteni, de az üsző, a legszebb üsző odalett. — Az agronómus többet tö­rődött az asszonyokkal, mint a földdel. Szombaton beült a csézába, és Csesztára hajtott. A ló abrak és víz nélkül ott várt még hétfőn is. De az is előfordult, hogy Vámosi csak kedden tért vissza Kaposvár­ról. Elbocsátottuk... — mondja az egyik tsz-tag. — Bizony, ezután jobban meg kell néznünk, kit foga­dunk magunk közé — hang­zott a kocsisok összegezése. A példából ne csak a ka- rádi tsz-tagok okuljanak. A többi termelőszövetkezetben is — ahol még nincs agronó­mus — nézzék meg jól, kire bízzák a gazdaság szakmai irányítását. (GÖBÖLÖS) N e m befelé ford ul ás — AZTÄN HOGY NÉZ EZ i tűnik, ma ennek pontosan a KI JÓZSI? duplája a tagság létszáma. Őszi József, a szövetkezet j Nemrég egyesültünk a gadá- könyvelője szétnyitja az ősz-' esi Uj Hajnallal, s velük szehajtott rózsaszínű belépési 1 együtt 84 tag viszi előre a Pe- nyilatkozatot, és elmagyaráz- ; tőfit. Miért vagyunk akkor be­za, mire valók a ruhrikák. Az felé fordulók? Hiszen nem overálos fiatalember össze- elég csak a tagok számát sza­* hajtva zsebre vágja a mintás porítani, a gazdasági adottsá- \ papírt, s amilyen gyorsan jött. gokat is meg kell teremteni, \ olyan lóhalálban él is vágtat, különben mit ér az olyan • s a köszönés előtt a világ nagyüzemi gazdaság, ahol a legtermészetesebb hangján tagságnak rosszabbul megy a csak ennyit mond: akkor majd sora, mint egyéni karában hozom. — Mármint a belépési nyilatkozatot. — Rendes gyerek ez a Hege­— Igaz — veszi át a szót Huszár élvtárs, a tsz elnöke • dús Gyula, a legjobb traktoro- visszautasa tettunk a leg­l sunk, jól járunk vele - mond- ^ ja róla a másik Őszi, a növény- i termesztési brigád vezetője. 1 Akik az irodában vannak, »mind helyeslőén bólingatnak: osztják a traktorosról mondott véleményt. Hegedűs Gyula immár a ti- 1 zennegyedik jelentkező. Tíz parasztot már fél is vett a 1 közgyűlés. Hegedűs ajánlását 'a legközelebbi gyűlésen tárják ’a szövetkezet parlamentje elé. 1S valószínűleg fel is ve- 1 szik. Azért mondom feltéte- 1 lesen, mert a tagság itt iß, mint másutt, megnézi, kit fo­gad be a szövetkezetbe. S ezt a válogatást oly rendületlen hittel, magabiztossággal teszi, hogy szinte bírálni nem, de di- volt szövetkezetben. De ezek családot. Mert nálunk úgy szokás, hogy az olyan jelent­kezőt is a közgyűlés elé visz- szük, akit eleve a vezetőség sem ajánl, de hát azt tartjuk, a tagságnak együttvéve na­gyobb szíve, több esze, ítélő­képessége van, és a közösség jobban el tudja igazítani az emberi sorsokat, utakat. Meg aztán hadd edződjön a tagság, hadd tudja elválasztani a jót a rossztól. — Szerettem volna, ha hall­ja, milyen nagy vihar kereke­dett a legutóbbi közgyűlésen is. Tizenhárom jelentkező sor­sáról kellett dönteni. A tíz család közül három még nem csémi lehet érte a tagságot. Igaz, hogy ezért az egyik te- [kintélyes hetilap rájuk sütöt- ! te a »-befelé forduló« jelzőt, , anélkül, hogy a lap munkatár­ellen nem volt ellenvetés. A hét volt tsz-tag elfogadtatása sem ütközött nehézségbe. Ha­nem. amikor Fankas Kálmán és apósának felvételére ke­sai akárcsak egy szót is ejtet- rült a sor, egyszeriben forró , tek volna erről a szövetkezet-j lett a hangulat. Valakinek belieknek. De a Petőfi Tsz ve-1 csak el kellett kezdeni, s mint ,zetői erre azt mondják: tavalyi a bővizű forrásból, úgy ömlött i ilyenkor huszonkilencen vol-' a szemrehányó szó Farkasra. * Ismét tiszta a nagyatádi legelő Földművesszövetkezeti hírek a tahi járásból A nágocsi földművesszövet­kezethez tartozó Miklósi köz­ségben a földműves^övetkezet 50 ezer forintos költséggel na­gyobbat ja és korszerűsíti a bol­tot. Az építkezéshez a miklósi és a nágocsi földművesszövet­kezeti tagok hathatós segítsé­get adnak. A múlt évben rész­jegyre 10 ezer forintot, az idén 7 ezer forintot fizettek be. A gazdák pedig elhatározták, hogy kocsifuvarral és egyéb társadalmi munkával is hoz­zájárulnak az építkezéshez. A somogyacsai földműves­szövetkezetnek — hét község tartozik hozzá — 141 kh a cu- j karrépa szerződéskötési terve.' Ez ideig 60 kh-at„a tervük 42,5 ■ százalékát teljesítették. Maradék boltot létesített a helyi földművesszövetkezet Tabon a tagok által részjegy­re befizetett pénzből. Ez a bolt nemcsak a maradékokat, ha­nem az elfekvő árukat is áru­sítja, s ezzel gyorsul a pénz forgási sebessége. A bolt szep­tember 1 óta működik, s pár nap alatt máris több mint 20 ezer forintos forgalmat bonyo­lított le. • • * A tabi földművesszövetkezet a hozzá tartozó Torvaj köz­ség lakosságának kívánságára egy italboltnak megfelelő há­zat vásárolt 35 ezer forintért. A ház megvásárlásához a tor­vajiak 15 ezer forintos hozzá­járulást ajánlották fel rész­jegyben. (Tudósitónktól.) A tavasszal ügyesek voltak a nagyatádi parasztok: rendbe tették a legelőt. Nőtt, sarjadt is a fű, estére kelve jóllaktak a kihajtott szarvasmarhák és sertések. A nyáron azonban a hat és fél száz holdam fás le­gelőnek a vasúttól keletre fekvő részén mind izgatottab- ban és éhesebben bolyongtak az állatok: a gyom nem volt ínyükre. Meg az sem, hogy tüske szúrta az orrukat. A gazdák ezzel nem sokat tö­rődtek. Hiába szólította fel őket a helyi tanács, nem gondozták a legelőt. A legeltetési bizottság Zrínyi utcai és többi részlege is akkor döbbent rá a mulasz­tásra, amikor kézhez kapta a járási mezőgazdasági osztály utasítását Ebben a levélben az ájtit, hogy az állatokat mind­addig nem terelhetik ki a le­gelőre, amíg a nyári gyomir­tást el nem végezték. Gyorsan gazdagyűlést hív­tak egybe. Másnap pedig mun­kához látott a legelőn úgyszól­ván a falu apraja, nagyja. Azóta megint talál harapni- valót a csorda és konda. Takarékszövetkezet alakult Babócsán Szeptember 14lén megala­kult Babócsán a barcsi járás első és a megye 16. takarék- szövetkezete. A megalakulásig 121 tag lépett be, s közülük már 110-en vásároltak 100— 100 forintos részjegyet. Igazgatósági elnöknek Szi­geti Györgyöt, a felügyelő bi­zottság elnökének pedig Pap János babócsai lakost válasz­tották meg. A Babócsa és Vi­déke Takarékpénztárszövetke­zethez (ez az elnevezése) Ba­bócsán kívül még hat község: Bolhó, Heresznye, Somogy- aracs, Rinyaújnép, Komlósd és Péterhida tartozik. Mit hallottunk a tanácsházán? Azt mondják, hogy mindig okosodik az ember, ha kicsit fülel, no meg kérdez is a ta­nácsházán. Mi is ezt tettük néhány községben. KUTASON először arról számoltak he, hogy a kultúrház mellé öltö­zőt építenek. Az anyag már meg is van, s ha minden a szá­mítás szerint megy, 10 00Ó fo­rint elég is lesz az építkezés­hez. Persze, terv még bőven van Kutason: 22 000 forint költ­séggel 800 méter hosszú járdát építenek. A 96 mázsa cemen­tet és 56 köbméter folyamka­vicsot már meg is vásárolták a járda építéséhez, sőt mi több, kiszállították a helyszín­re. Idén a tanács ötezer forin­tot áldoz a csertelepi, ugyan­ennyit a kutasi pásztorház megjavítására. Beleg, Szabás, és Kisbajom községekkel közö­sen vásároltak egy útgyalut. A Kutas—Segesd közti össze­kötő utat — amely jó hat kilo­méter — már rendbe is tették. Megérte a 18 00 forintot, ami­vel társultak az útgyalu meg­vételéhez. Jövőre egy romhá­zat bölcsődévé alakítanak 'át 45 000 forintos költséggel, s építenek még 800 méter járdát is. SEGESDBN szintén a község egészséges fejlődéséről hallottunk. A se- gesdiek elhatározták, hogy társadalmi munkában építe­nek egy bekötőutat, amely tiszta parlag területen vezet keresztül. A 4—500 méteres út a böhönyei úttól a parktelepig biztosítja majd a megfelelő közlekedést. A tanácsnak hat. vagon só­dere van. Ebből járdát szán­dékoznak építeni a tanócsház- tól az iskoláig, jó egykilaméte- res szakaszon. A község há­roméves terve még nem ké­szült el, de nemsokára össze­ülnek a tömegszervezetek ve­zetői, a tanácstagok, a párt- szervezet és a tanács vezetői, hogy megtárgyalják. Annyi bizonyos, hogy a kultúrház és .pedagóguslakás építése beke­rül a tervbe. S amit már szin­tén sokszor kértek, utat épí­tenek a környező pusztákon, és hidakat, ahol szükséges. A segesdi tanács erejéhez mér­ten igyekszik segíteni a nép­könyvtárat is. A napokban ad­tak ezer forintot könyvvásár­lásra. A tanácsházán hallottuk azt is, hogy az általános iskolá­ban szeptember 9 én megnyílt az iskolaszövetkezet. A föld­művesszövetkezet már az év­nyitó napján elhozta teherau­tóján a füzeteket, tanszereiket, édességeket, s hétfő óta már árusítják is ezeket az újdon­sült "-kis kereskedők«. SOMOGYSZOBON a község lakóinaik öröméről beszél mindenki. Sokan két­ségbevonták, hogy idejére megépül az új iskola. A két­kedőknek azonban nem lett igazuk, mert szeptember 1-én már készen várta a tanulókat a gyönyörű négytantermes is­kola. A megnyitó előtt leg­alább 150—200 asszony töröl- gette az ablakokat, takarította a termeket, hogy ragyogó tisz­taság fogadja a pedagóguso­kat és a növendékeket. A nő­tanács és a szülői munkakö­zösség megvendégelte az is­kola építőit: a jó pörkölt elfo­gyasztása után száz liter sör­rel enyhítették szomjukat az ünnepségen a kőművesek. Nemcsak a fiatalok szeret­nének a gyönyörű iskolában tanulni, hanem az idősebbek is. Ezért fordultak jó néhá- nyan — mint például Hosszú Ferenc, Makoveez János — a Hazafias Népfront elnöké­hez. A község több idős dol­gozójának kérését tolmácsol­ták. Szeretnék, ha a Népfront a pedagógusok bevonásával tanfolyamot indítana, melyen a régen tanultakat elevenít­hetnék fel a gazdák. Főleg a számtant, fizikát, biológiát és irodalmat szeretnék átismé­telni, vagy megtanulni. KUNTELEPEN a nőtanács már az őszi-téli tervekkel foglalkozik. Tavaly hely hiányában nem sikerült szabó-varró tanfolyamot in­dítani, idén azonban nincs ilyen akadály, mart a kultúr- ottihonban otthonra találtak a nők. Az eddigi eredmények és a mostani tervek arra valla­nak, hogy jó munkát végez a kúntelepi nőtanács. Az asszo­nyok a gyermekváros kis la­kóinak tavasszal ajándékcso­magot küldtek. Nemrég ren­deztek egy virsli-vacsorát, en­nek bevételéből fedezték az ajándék árát. Legközelebb nemzetiszínű lobogót szerez­nek az iskolának, karácsony­ra pedig szeretnék a gyereke­ket valamivel megajándékoz­ni. Néhány teaest és virsli­vacsora bevételéből fedezni tudják ezt is. Érdemes a tanácsházán tu­dakozódni, hisz minői? van ifiről oco*­Különösen az asszonyok vol­tak hangosak. — Hogyisne, hogy megint áskálódj ellenünk, talán me­gint osztani szeretnéd a közös vagyont De biz’ abból nem eszel! — Majd ha osztani kell, ak­kor szólunk, mert te onár na­gyon jól érted, hogyan kell a köz vagyonát erőszakkal szét herdálni — zuhogtak a szavak Farkasra. Mindenki tartoga­tott magában valamit erre az alkalonira, meg is mondták az asszonyok, miért: — Bezzeg akkor (az 1956-os októberi napokról volt szó) nap- mellénnvel jártál. azt mondtad hogy itt te meg a forradalmi bizottság az úr, a vezetőség senki. Csak szólhat­tunk volna ellenetek, megté­páztunk volna benneteket, hogy arról koldultok. De ha akkor kinyitjuk a szánkat, ta­lán hegyibénk is támadtatok volna. Ideges feszültséggel volt tele a levegő. Az egész tagság, azok is, akik eddig talán sem­legesek akartak maradni, Far­kas ellen fordult. Előre látha­tó volt a következmény. Ami­kor a vezetőség azt kérdezte ki van Farkas felvételé mel­lett, egyetlen kéz sem emelke­dett a magasba. FALU HOSSZAT BESZÉL­NEK ERRŐL a viharos köz­gyűlésről Somogyszilben. Még olyanok is helyeslik a döntést, akik nem találták meg a visz szautat a szövetkezetbe, ahon­nan az ilyen Farkas-félék de­magógiája, az uszítás és ígér­getés rántott ki 1956-ban, és most vergődnek, tétováznak, nem tudnak felülkerekedni szégyenérzetükön. Az idei aszály Somogyszil- ben is megmutatkozott a csép­lőgépeknél. A Petőfiben kö­rülbelül 400 ezer forintos veszteséget okozott a kedve­zőtlen időjárás, pedig termés- eredményei jóval felülmúlják az egyéni gazdákét. Kevés gazda dicsekedhet a község­ben kilenc és fél mázsás búza 12 mázsás őszi árpa hozammal, pedig a szövetkezetben ennyi volt az idei átlag. Kenyér­gondja senkinek nem lesz, ki tudták egyenlíteni a földadó tartozásukat, megmaradt a ve­tőmag, és még tartalékra is jutott. Idén már elküldték egy 27 darabból álló hízómarha- falkát 6 mázsán felüli átlag- súllyal, és már újra hízik 28 darab az istállókban. Most azon törik a fejüket, hogyan építhetnék fel mielőbb a ga- dácsi 100 férőhelyes istállót. Először hizlalni való marhá­val kötik. tele. A bevételből kí­vánják majd megteremteni az 100Ó hold földhöz szükséges t;nyé.száUományt. Az -aszály ellenére, s anélkül, hogy meg­rövidítenék a közös vagyont, vagy a tervezettnél keveseb­bet költenének beruházásra, ■megteremtik a lehetőségét, hogy az előirányzott 60 forin­tos osztaléknak ne legyen hí­ja/ Persze, ha nincs az aszály, 80 forint is jutott volna mun­kaegységenként. De hát hat­van forint sem kis pénz, külö­nösen szép summának látszik, ha a tsz-tagok jövedelmét az egyéniekéhez hasonlítjuk. IHOL NÉHÁNY PÉLDA: Az 55 éves Haszonics Imre bá­csi 9 hold saját meg négy hold bérelt földön gazdálkodott az idén és egyben utoljára, mert a legutóbbi közgyűlésen őt is maga közé fogadta a tag­ság. Imre bácsi azt mondja: legelőször a búzatarlón szüle­tett meg fejében az ötlet: töb­bet ő nem arat egyedül. Nem csupán azért, mert beteges feleségével csak kínlódva ment az aratás, legfőképpen talán az késztette erre az elhatáro­zásra, hogy látta, milyen óriá­si különbség van a maga és a tsz gabonája között. A tsz-ben 9 és fél mázsa gabona termett holdanként, az ő 4 holdjáról meg csak 22 mázsa szem folyt a zsákokba. Hát így nem lehet versengeni — állapította meg, pedig ő ötvenkettőben, a nagy tsz- szervezés idején is kötötte magát az egyéni gazdálkodós­hoz, nem lépett be a tsz-be. Most meg, hogy összevetette az ötmázsás termésátlagot a kilenc és féllel, noha ő többet görnyed, kínlódik, mint egy átlagos tsz-paraszt, bizony mindjárt másképp kezdett gondolkodni. Az egyéni paraszt nem ve­zet pénztárkönyvet meg ilyen, olyan naplót, így hát nem is könnyű kiszámítom egy évi jö­vedelmét Haszonács Imre bá­csi ebben az esztendőben nem vett egyebet egy munkásnad­rágnál, nem adott el jószágot sem, mert a disznót, mélyet értékesíteni szándékozik, még ezután fogják teljes hízókoszt- ra. így tehát, hogy hozzávető­leges képet kapjunk a várható bevételekről, fel kell értékelni pénzben a csűirben lévő és a betakarításra még ezután ke­rülő terményeket A tizennégy hold termése és az eladandó hízó megér mintegy 24 400 fo­rintot. S milyen kiadások van­nak ebből? A hízóval és egyéb háziállatokkal feletetendő ta­karmányok értéke kitesz 2000 forintot. A földadó és a bérlet pénzbemi egyenértéke 4100 forintra tehető. A jövedelem- adó (ezt még az ősszel betaka­rítandó termésből keli kifizet­nie) 8800 forint, a kovácsnak munkadíj fejében 500 forint körül fizet. E néhány kiadási tétel 15 400 forintra rúg Ha- szonicséknak tehát a 14 hold föld után 9000 forint körüli jövedelem marad. ÖSSZEHASONLÍTHATÓ PÉLDA KELL? Van. Oly szívesen imám ide a növény- termesztési brigád vezetőjé­nek, Őszi Mihálynak az ada­tait. Azét az őszi Mihályét, aki 8 hold juttatott földdel lépett be még 49-ben a Petőfi elődjé­be, s akit semmilyen vihar, semmilyen ijesztgetés sem té­rítette el a szövetkezettől. De Haszonics bácsi gazdasági eredményei valósággal eltör­pülnek a Petőfi brigádvezető­jéé mellett. Az Őszi-család, a férj, a feleség és a 18 éves fiú javára körülbelül 650 mun­kaegységet írnak jóvá. Hogy mit ér ez a 650 munkaegység? A 60 forintos osztalékot véve alapul 39 000 forintot. Nyolc és félezer forintnál nem emészt fel többet az egységek­re kivett 14 mázsa búza — a család évi kenyere —, a 6 mázsa árpa, 20 mázsa burgo­nya, 300 liter tej, 20 mázsa ku­korica és a 20 kiló cukor érté­ke. Előlegként két és félezer forintöt vettek fel, a zárszám­adáskor egy összegben kapnak kézhez 28 ezer forint körüli összeget. Nem , számoltuk eh­hez a háztájiból származó jö­vedelmet. ősziéknek nem fáj a fejük, mert a jövedelemből könnyen felru'h ázkodhatnak, tataroztathatják házukat, s a villanyvezetéket is kicserélik, de még a régóta áhított mo­sógépre is jut pénz. Tavaly 11 800 forintért motort vettek a fiúiknak. »Sajnos«, ez a példa nem jó az összehasonlításra. Essen hát a választás Csizmadia Jó­zsi bácsira, aki 65. életévével és beteg szívével, mint raktá­ros szolgálja hűségesen a szö­vetkezetét. Csizmadia bácsi csak könnyű munkát bír ellát­ni, ezért napi fél munkaegy­ség a fizetsége. Év végéig kb. 150-re kapja a 9000 forintnyi osztalékot. (Annyit, amennyi Haszonics Imre egyéni gazda évi jövedelme lesz.) Ezenkívül van még 1 kát. holdnyi háztá­ji földje, amelyben szőlő, gyümölcs meg kukorica te­rem. Innen húsz onázsa kuko­ricára (2000 forint) és 300 liter borra (2400 forint) számít. Vagyis ha ezt eladná, 4400 fo­rinttal növelné a jövedelmét. De nem adja el, mert a kuko­ricát a két .hízónak valóval etetik fel, egyiket maguknak, a másikat lányuknak szánják. Mert öröm bevallani, Csizma­dia bácsiék nemhogy segít­ségre szorulnak, sőt még ok segítik a fiatalokat. Nemrég építették újjá házukat, erre mintegy 20 ezer forintot köl­tötték. ÉS MIVEL AZ ADÓ-, A KÖZTERHEK rendszeres ki- egyenlítése a szövetkezetben a vezetők gondja, így Őszi Mi- hályék, Csizmadia Józsefek jövedelmét semmiféle adósság nem terheli. Nem kell gondol­kodniuk, miből fizetik, ha baj van, az orvost, a patikát, mert a társadalombiztosítási jogok őket ugyanúgy megilletik, mint az ipari munkást, sőt, az öreg kortól sem kell félniük, mert a szerény nyugdíjjal biz­tosítják részükre a gondtalan megélhetést. Varga József

Next

/
Thumbnails
Contents