Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-17 / 219. szám

Szerda, 1958. szeptember 11. 6 SOMOGYI NÉPLAP Közeledik a fűtési idény Szorgalmasan járnak házról házra Benkő Imre és Balogh Imre kéményseprők. Tisztítják a kéményt, szedik a kémény- seprésért járó díjat. Fejes József né is épp most fizeti a 15 forint 45 fillérnyi félévi díjat, amely — amint ő mondja — füstbe menő pénz. Hogyan tanulhatunk tovább oroszul? Ismeretes, hogy Kaposvá­rott több százan tanultaik már eddig is eredményesen oro­szul. Nagyon sokan gyakorlati hasznát is látták az elmúlt években a régi MSZT tanfo­lyamain szerzett nyelvtudá­súiknak. A szovjetunióbeli tu­rista-szakmai kirándulásokon nem volt már feltétlenül szük­séges a kézzel-lábbal való oro­szul beszélgetés. Mind többen és szebben beszélik Magyaror­szágon az orosz nyelvet, mind szélesebb körökből érdeklőd­nek az orosz nyelv tanulása iránt, mert praktikusnak, hasznosnak bizonyult a meg­tanulása. Annak is megvan a maga tudományos és üzleti vonat­kozása, hogy már ebben az évben is több ezerre rúg Ame­rikában és a nyugat-európai országokban azoknak a tudó­soknak és üzletembereknek a száma, akik sietve tanulják az orosz nyelvet A szocialista országokban még inkább érthető a most is megnyilvánuló érdeklődés az orosz nyelv tanulása iránt. Nálunk, Magyarországon és így Kaposvárott is nagy lehe­tőségek nyílnak az orosz nyelv tanulására az MSZBT október 15-én induló tanfolyamain. A Bajcsy-Zsilinszky u. 1/c. szá­mú székházban a legjobb orosz tanárok vezetésével kezdő, mérsékelten haladó, erősen haladót, valamint társalgási tanfolyamok indulnak az esti órákban. A tanfolyamok heti egy napon, két tanórában in­dulnak. Személyenként havi 20 fo­rint a tandíj. Időtartamuk 7 hónap: október 15-től április végéig. A tanfolyam elvégzé­séről a hallgatók bizonyítványt kapnak. Közöljük az érdeklődőikkel, hogy ezekre a tanfolyamokra a beiratkozás szeptember 10- től tart az MSZBT székházá­ban (Bajcsy-Zsilinszky u. 1/c. szám, telefon: 13-08) naponta. Az MSZBT szeretettel várja az oroszul tanulni szándékozó kaposvári és vidéki dolgozó­kat. Magyar—Szovjet Baráti Társaság Sorozási emlék Szeptember 9-én mi, ka- posfürediek is részt vettunk a Kaposvárott tartott sorozá­son. Sokáig szép emlék ma­rad fiaink számára a fogadta­tás, amelyben részesültek, amint a vásártérre értek a ki­díszített kocsikkal. Odahaza sokáig beszélget­tünk a nap eseményeiről; szülők, idősebb asszonyok is elmesélték emlékeiket a régi sorozásokról, férjük bevonu­lásáról, amikor esetleg csak egy zupás őrmester várta őket, rögtön ízelítőt adva a nem ép­pen kedves bánásmódból, amelyben katonaéveik alatt részesülnek majd. A régi, durva szavak emléke után, amiket a jutási őrmester szá­jából hallottunk, nagyon jó érzés volt tapasztalnunk a megbecsülést, a kérdéseket, hogy otthon mit csinál a család?, milyen megélhetési gondjaik vannak? s\b. Nem egy szülőnek szökött könny a szemébe, amikor az úttörők, a járási pártbizottság, vagy a járási tanács küldötte köszöntötte a fiatalokat. Ezek a könnyek azonban a hamaro­san elérkező búcsúzkodás, válás fájdalma mellett az öröm könnyei is voltak. Este a művelődési otthon­ban a sorozáson megjelente­ket úttörők köszöntötték vi­rágokkal és szavalatokkal, majd a községi tanács adta át könyvajándékait. Utána a honvédségi zenekar muzsiká­ja szórakoztatta éjfélig a be­sorozottakat és a község fia­taljait. Köszönetét mondunk a szü­lők nevében azoknak a tiszt elvtársaknak és szerveknek, akik és amelyek ezt a napot ilyen széppé és felejthetetlen­né tették fiataljaink szá­mára. Balázs József vb-elnök. Ké í liéí a marcali gimnáziumijait FIATAL E TANINTÉZET: egyes, formaságokra sokat adók szerint alig néhány na­pos, mivelhogy falára csak a múlt héten került ki a tábla: Állami Általános Gimnázium, Marcali. De hát ez csak for­maság. A valóság az, hogy 1952 őszén nyílott meg a já­rási székhely első középisko­lája, a Közgazdasági Techni­kum egy első osztállyal, egy tanárral, aki igazgatója, osz­tályfőnöke és legtöbb tantárgy tanítója is volt. Vagyis, ha a 2—3 általános iskolából köl­csönkért óraadót nem számít­juk, egyedül képezte a tantes­tületet. 1954-ben kezdett átalakulni az intézmény általános gim­náziummá. Az akkori első osz­tály főnöke Veress Attila friss diplomás biológia-kémia sza­kos tanár lett, aki jelenleg az iskola igazgatója. Vele be­szélgettünk az első évekről — a hősi korszakról —, a jelen­ről és a tervekről. — Pesti gyerek voltam, és el sem tudtam képzelni, mi­lyen lehet a vidéki, főképpen kezdő gimnázium ... Nos, az állapotok még elkeserítőbbek voltak, mint gondoltam: há­rom tanterem az általános is­kolában, egy nevelői szoba, benne egy asztal, amelynek egyik sarkán elfért az iskola egész szertári felszerelése. Bi­zony, nem valami biztató kez­det. különösen az én szak­mámban, és férfiasán beval­lom, elgondolkoztam: marad­jak-e vagy sem. Maradtam. Nekiláttam . a gyűjtésnek, igénybe véve az összes olyan intézményeket, szerveket, amelyek valamivel is segíthet­nek. A gyógyszertár — amely­nek vezetője, Sávoly Lajos a legtöbb segítséget adta —, a A görgeteg! református lelkészhivatal könyvtáriban Ferdén siklik az alkony su­gara a poros könyvek felett, amint vaskosan nehéz bőr­kötésben nyugszanak a Pol­cokon. — Ez itt az eklézsia tulaj­dona — mutat végig a könyv­sorokon Mózes József refor­mátus lelkész —, azonban van néhány saját könyvem is az 1800-as évekből. Szembetűnik a könyvek kö­zött egy sárga, már eléggé el­nyűtt napló. A lelkész, látva mosolyogva példány. levelezése érdeklődésemet, nyújtja át. — Igazi, eredeti Budai Pál esperes összefűzve. Előkerül egy tervrajz is az alsó fiókból, a jelenlegi álla­mi általános iskola tervrajza. A tatarozások és átépítések során végbement változások miatt ma már rá sem lehet is­merni eredeti stílusára. Végére érünk már a szem­lének, amikor Mózes József át­nyújtja — a legértékesebb da­rabok közt őrzik — a 48-as szabad sajtó első termékeit. Alig merem kezembe fogni, amint olvasom a címeket: Nemzeti Dal, a Pozsonyi Dié­táról és a március 15-i ese­ményekről szóló írásokat. Erősen szürkülni kezd a könyvtárban, búcsúzom. Még egyszer végigsiklik szemem a sok értékes könyvön, s arra gondolok, milyen kár, hogy elfeledve, ismeretlenül poro­sodnak. Wirth Rózsa, levelező. kórház, a mesterséges megter­mékenyítő állomás, a szülői munkaközösség segítése, a ta­nulok munkái, valamint a központi támogatás révén el­értük, hogy ma már a megye egyik legjobban felszerelt ké­miai-fizikai és biológiai szer­tárával rendelkezünk. Vannak például olyan eszközeink is, amelyek nemcsak tanulói kí­sérletekhez, hanem tudomá­nyos kutatói munkára is al­kalmasak. No de sokat beszé­lek, inkább te kérdezz. Mi ér­dekel?-— Minden. De hát tartsunk rendet. Mi lett az osztályod­dal? — ÖTVENKETTEN INDUL­TAK, célba érkeztek harminc­négyen. Közülük hetet vettek föl egyetemre, a többi a vas­úton, a postán, a tanácson he­lyezkedett el, de többen men­tek műszerész- és fényképész­tanulónak is. Tudomásunk szerint egy végzett növendé­künk sincs munka nélkül. — Milyen az idei első osz­tály? — Jobb, mint a tavalyi. Ál­talában a diákság egészének biztatóbb a tanuláshoz való hozzáállása, mint a múlt évek bármelyikében. Ennek elsőd­leges oka többek között a mind egységesebbé váló tan­testület is, amely az idén egy női tanerővel nyolc főre sza­porodott. Ezzel megoldódott a leánynevelés kérdése is, ugyanis eddig a vegyes isko­lában csak férfiak tanítottak. Valószínűleg hozzájárul még a tanulmányi eredmények növe­léséhez az önálló tanulószoba megnyitása, ahol vidéki tanu­lók, a helybeli elfoglalt szü­lők gyermekei tanuihatpaik tanári felügyelettel. — Milyen szakköröket mű­ködtettek az idén? — Irodalmi, kémiai, bioló­giai, matematikai, földrajz és ebben az évben kézimunka szakkört is indítunk. — Milyen jelentősebb sza­bályokat tartalmaznak a há­zirend pontjai? — Általában az idén SZIGORÚBBAN fogjuk diák­jainkat az eddigieknél. Most nyílt lehetőség többek között a lányok munkaköpeny-vise­lésének bevezetésére. A szü­lők kérésére megtiltottuk a női nylon ruhaneműk visele­tét, még a harisnyáét is. Erre az adott okot, hogy iskolánk divathölgyek versengéseinek színhelye kezdett lenni, oly-' annyira, hogy az egyik szülő TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS A Kaposvári Pedagógus Szakszervezet rendezésében 34 pedagógus négynapos tanul­mányi kirándulást tett autó­busszal a Balaton környékén. Keszthely, Hévíz, Sümeg, Aj­ka, Herend, Pétfürdő, Inota, Veszprém, Székesfehérvár volt az útirányunk. Kirándu­lásunk célja: testben és lé­lekben felüdülni, ismeretein­ket gyarapítani, hogy mind­ezt felhasználhassuk ifjúsá­gunk továbbképzésében, neve­lésében. Reggel 9 órákor már kastély híven őrzi a hajdani helikoni ünnepségek emll^it. Másnap korán reggel ragyo­gó napsütésben elindultunk Sümegre, Keszthely főterén állt autóbuszunk és megkezdtük kőrútunkat. A többi között megtekintettük a Festetich-kastélyt. Szinte ma­gunk előtt láttuk az 1700-as évek elejét, amikor a család bevándorolt, és Rákóczi sza­badságharcosainak földjeit megkapták, az itt élt magyar­ság kemény, verejtékes mun­kájából óriási birtokra tettek szert. Az európai hírű Helikon Könyvtár létrehozása Fes­tette h György nevéhez fűző­dik. Ma kb. S0 000 könyv so­rakozik az egy emelet ma­gasságú díszes állványokon- Itt látható a könyvtár leg­nagyobb és legkisebb köny­ve. Az előbbi egy Egyiptomról szóló leírás, kb. 20 kg, a másik fél gyufaskatulya nagyságú francia—angol szótár. Festetich György alapította meg az első európai mező­gazdasági szakiskolát, ebből lett később a »Georgikon«, majd gazdasági akadémia. A a mű- és történelmi emlékek színterére. A helybeli orvos készségesen kalauzolta kis csapatunkat. Mesélt a vár tör­ténetéről, beleéltük magunkat az akkori idők csatározásaiba. Itt is, ott is kattant a fény­képezőgép exponálója, hogy kedves emléket örökítsen meg. Templomaiban Maul- bertsch XVIII. századbeli fes­tőművész freskóiban gyönyör­ködtünk. Az idő vasfogaitól megszabadítva, napfényre ke­rültek az értékes pasztellszínű freskók. Meglátogattuk a Kisfaludy- múzeumot, ahol Sándor és hitvese, Szegedi Róza lakószo­báinak részleteit, boldog há­zasságuk hírmondóit leltük meg. idézni »Ott, ahol én nevellcedtem, Egy dombról egy kis patak folyt, Hányszor ott nem est- veledtem, Éltem akkor bol­dog volt.« Nézegettük, olvastuk az 1848-as szabadságharc idejé­ben nyomatott sajtót. Meg­sárgult lapjai hirdetik az egy­kori küzdelmeket. Búcsút vettünk Sümegtől, és Ajkára irányítottuk utunkat. Az üveggyárban a folyékony üveg anyagát, formálását, csi­szolását láthattuk hőségben és gázos levegőben. Majd átsiet­tünk a timföldgyárba, ahol az alumínium előállítását szemlélhettük. Csodálatos volt a gyár belseje, ahol minden munkát gépek végeztek, mun­kásokkal csak itt-ott találkoz­tunk. Téglavöröses színű por lepte be a gyárat és kör­zetét. Milyen öröm volt ré­szünkre, amikor megpillantot­tuk az ezüstszínű csíkokat, a folyékony alumíniumot. Autóbuszunk ezután Vesz­prémbe röpítette a tanulnivá- gyó csoportot, majd Herend felé száguldottunk. A gyárak gyöngyének nevezhetném a porcelángyárat. Itt is elcsodál­dését. Itt történt meg az egyik csoporttal, hogy a liftbe való beszállás után kb. 3 emelet magasságban a gyárudvar fö­lött megálltak. Nem működött tovább a lift, kikötni nem tudtunk. Leleményes mérnö­künk a szénporos ketrecből kb. fél órán át magyarázta a kémiai és fizikai folyamatokat. Csak úgy szívtuk magunkba a tudás kincseit. Délfelé az inotai erőműbe érkeztünk. Rendezett, szép gyártelep tárult elénk. A szén beszállítása Várpalotáról, a va­súti kocsik 45 fokos Szögben való felemelése, a szén kiönté­se a mélyben várakozó sod­rony szőnyegre, felhúzatása a zúzótoronyba, az elektromos centrum szinte félelmetes csendje, a kapcsolók soka­templomromok, sírok és ká­polnaromok között sétáltunk, és áhítattal hallgattuk dr. Lipp Imre tan. képz. int. tanár előadását. A török időkbeli várfal itt húzódott végig haj­dani Varkocs és Watkay Fe- J renc várkapitányok védelme | alatt. A hálás utókor szép { szoborral örökítette meg em-X léküket. Az egyik templomban* , , , ... Maulbertsch freskóit, a másik-l &z iden huSZ£m ban az építészet szépségeit, valamint- műemlékeket szem­léltünk. Még több időt tölthettünk számon kérte tőlünk: miért tettük kötelezővé a nylon ha­risnya viselését a tanulóknak? Pedig mi-már akkor is elle­neztük a divathóbortot, amely elsősorban a szülők pénztár­cáját soványította, ellentéte­ket szított a szegényebb és módosabb szülők gyermekei között. Klubesten csak forma­ruhában — vagyis a lányok világős blúz, sötét aljban, a fiúk sötét öltönyben — jelen­hetnek meg az eddigi pulóve­rek, kardigánok helyett. — Hogyan segítitek elő az ifjúság politikai és erkölcsi nevelését? — A tanórákon kívül, azaz az osztályfőnöki órákon és a KlSZ-szetrvezetban. Erről azonban az illetékesek beszél­jenek. Béres Gyula, az osztályfő­nöki munkaközösség vezetője veszi át a szót. — A heti négy osztályfőnöki órát a következőképpen oszt­juk el: két órán a tanulók po­litikái alapműveltségét kí­vánjuk emelni, valamint biz­tosítani a napi politikai ese­ményekkel való lépéstartást. Egy órában etikai kérdésekről beszélgetünk, a fennmaradó egy órát pedig az osztály problémáinak megbeszélésére szánjuk. A szülőkkel való •kapcsolat elmélyítése céljából vidéken is tartunk ebben az évben szülői értekezleteket. — Azt hiszem, ide tartozik — folytatja az igazgató —, hogy nem hanyagoljuk el a tantestület tagjainak politikai továbbképzését éppen az ered­ményes nevelői munka érde­kében. Örömmel vettük tudo­másul, hogy a járási pártbi­zottság rendezésében Marcali­ban is indul filozófiai tanfo­lyam, amelyre mindnyájain szívesen jelentkezünk. Ezen­kívül természetesen részt ve­szünk a számunkra előírt ide­ológiai továbbképzésben is. — NO, MOST MÄR ÉN IS HADD JUSSAK SZÓHOZ — szólal meg az eddig szerényen hallgató Mészáros Zoltán, a KISZ-szervezet segítőtanára. — Szervezetünk célja az idén is a tanulmányi és nevelő­munka segítése. Ezért alap­szervezetünkben is bevezetjük a próbarendszert, amelynek követelményei igen változato­sak és nevelő hatásúak. Ezen­kívül a vezetőségi tagok most készítik a tervet, amelyben többek között röplabdapálya­építés, a közünnepekre való felkészülés, önálló kulturális rendezvény és női énekkar alakítása szerepel. Munkánkat megkönnyíti, hogy a napókban végre önálló helyiséget is ad­hattunk a szervezetnek. — Úgy tudom, az iskolában dolgozók gimnáziuma is mű­ködik. — Igén, mégpedig hét osz­tállyal, amelynek összlétszá- ma (138) néggyel több, mint a nyilvános tanulók száma. Tavaly kilencen érettségiztek, e nagy erőpróbára. Célunk: a legjobban felkészíteni őket a vizsgákra, de a legszigonúb-* ban meg is követelni a szá- Csak volna Székesfehérvárott, de f mukra előírt ****&>*• a gépkocsivezető már várt ! azoknak bizonyítványt, koztunk, hogy az anyagból sága, a mosótomyok .maradan- tudással, művészettel mit lehet megformálni. Szebbnél szebb ránk, és autóbuszunk illatos j levegőben, jól megművelt tá- j kézifestéssel a minták és szí­nek orgiáját tálalták elénk. Alkotásaikat a múzeumban megcsodáltuk. Ha valaki mód­ját ejtheti, okvetlenül láto- Onkéntelenül kezdtem Oasson el Herendre. Himfy szerelméből: . EsteíeJf Veszprém történeti es művészeti nevezetességei között sétáltunk. Fent a vár bővelkedik benne. dó emléket hagytak emlékeze- jakon keresztül Balatonföld- tünkben. Itt is szakszerű ma- várra röpitette a fáradt gyarázatból kaptuk a tudást. Ez a modern gyár is szocia­lista építőmunkánk eredmé­nye: érdekes és felejthetetlen marad részünkre. Innen Székesfehérvárra a jaradt csa­patot. Innen jó hangulatban, nóta­szóval tettük meg az utat vissza Kaposvárig. Azzal a gondolattal búcsúzkodtunk akik a minimális követelmé­nyeknek megfelelnek — füg­getlenül a hallgató társadalmi életben elfoglalt pozíciójától — fejezi be a felvilágosítást Veress Attila. SZÜRKE SZAVAK, EGY­SZERŰ TÉNYEK, hétköznapi pedagógusmunka. Mi van eb­, , indultunk. Délután a »kacsa­Masnap reggel jókedvvel lábon forgó« Bory-várban tet­közeledtünk Pétfürdő felé. A Nitrogénművek hatal­mas gyártelepe fogadott ben­nünket. Szívélyesen magyaráz­ták az itteniek a pétisó, a hidrogén, a salétromsav és kén, valamint a folyékony le­vegő előállítását. A fizikusok itt is, ott is figyelték az óriási generátorok, dinamók műkö­tünk látogatást. Bory Jenő szobrászművész kedves fogad­tatásban részesített bennünket. Egyéni ízlése szerint épült ez a tornyos, árkádos, csigalép­csős, teraszos otthona virágok­kal, gyümölcsfákkal hangula- tosítva. Arpádházi királyok, apostolok szobrai sorakoznak az árkádsor fölött. Másnap városlátogatásra in­dultunk. Történelmi levegője van, I, István korabeli egymástól, hogy milyen kel- }ben rendkívüli? Csak annyi, lemes érzés lesz a zimankós t hogy mindez Marcaliban van, téli napokon tanításunkba | egy alig kilencezer lakosú já- beleszőni a nyári tapaszíalato-1 rási székhelyen, ahol felsza­kat. Másképpen tanít és I badulás előtt csak a mai álta­nevei t lános iskolának megfelelő kép­hazaszeretetre az a pedagógus, {zésben részesülhettek a tanul- aki nemcsak könyvből, hanem X nivágyók, de közülük sem személyes tapasztalatai alap- j mindenki. Ma már a marcali ján is ismeri hazája szépsé- X gimnázium hozzátartozik a geit. Arra kérjük a Pedagógus ♦ község arculatához; tanárai, Szakszervezetet, tegye lehető-f diákjai jelentős tényezőkké vé, hogtf jövőre is hasonló ki- t váltak a járási székhely társa­ránduláson vehessünk részt. , Légár Irén, tanár.} ♦ dalmi életében. Faál L aszút

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents