Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-14 / 217. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. szeptember H Romániai emlékek ÚJRA IT zünk hozzá. De azért Párizsban végignéztünk, minden lehetőt, jártunk a Louvre-ban, de annak ellenére, hogy három délelőttöt szántunk az itteni barangolásra, csak a görögöket és az egyiptomiakat néztük meg. A harmadik nap délelőttjén jutottunk el Michel Angéláig. Jártunk a Versail- les-i palotában, a kertjében, megnéztük a Rhodin-kiáliítást. —i Ed Avignonban sikerült átadnia a kollégák és a kaposváriak üdvözletét Gerard Philipenek? — Nem, nem sikerült, mert olyan lázas volt az iram Avignonban. Nem sikerült találkoznunk kiváló francia kollégánkkal, de láttam játszani a Lorenzachoban és a Marian szeszélyei című Mussetí-tía- rabban, A fesztivál egyébként az avignoni Pápai Palotában volt. — Mi a véleménye a lát >‘- tak alapján a francia színház- kultúráról? — Az, hogy ami nem tipikusan francia, abban a mi színházművészetünk sem alábbva- ló. Igen meglepett a deklamá- ló stílus. Ezenkívül láttunk Párizsban egy ' Carmen-elő- adást a Nagyopera együttesével. Nem szégyellem bevallani, hogy ott akartuk hagyni az előadást a második felvonás után, de útitársunk, Han- kits Ilona fiatal operaénekesnő kedvéért még megvártuk a harmadik felvonást. — Mi nem tetszett? — Furcsa, idegen és indokolatlanul tiszteletlen előadás troli. Hadüzenet szinte a klasz- szi.kus operaelőadás stílusának. Ugyanis mind az énekesek, mind a zenekar elhagyták a zenei párbeszédeket, prózában adták elő a Carment, csak az áriákat énekelték. Bizet biztosan forgott sírjában, nekünk pedig nem tetszett. Annál jobban tombolt a francia közönség. M ost Gábor mara SZOL KÖZBE. Mevet- ve meséli, Párizsban hogy járt, amikor először belépett a Nagyoperába. — Tudjátok, korábban érkeztem, mert kíváncsi voltam a közönségre. Látom ám, hogy a fényes feljáratokon, túl a bordó bársonykötelek kordonon frakkos, cilinderes urak álldogálnak. Rettentően boldog voltam, hogy véletlenül valamilyen parádés előadás közönségével akadok össze. S mit ad isten, amikor kezd özönleni a közönség, az én frakkos, cilinderes uraim hozzáfognak kezelni a jegyeket! Jót mulatunk a derítő emléken. A kérdésekből és feleletekből egyébként az derül ki, hogy Franciaországban minden a régi: a franciák ma is kedves, udvarias és szolgálat- kész vendéglátók. Ugyanaz ma is a Montmartre, a fényes sugárutak, a Metro, még a Plas- pigal is, mint évtizedekkel ezelőtt volt. — Jó itthon most ezután a sok emlékű utazás után? — kockáztatom meg — félve — a kérdést. — Nagyon jó itthon — hangzik a határozott válasz késedeMajdnem híres Bevallom, mindig szívesen néztem a sajtószoknyát. Közel sem azért, mert olyan iz- gatóan hullámzik viselőjén, hanem mert jólesett elkönyvelni, hogy íme, ezek vagyunk mi, újságírók; a nők ♦ állandóan magukon horda- I nak minket. Hogy műveink- í ben élünk a szoknyán. El is ♦ határoztam, hogy feltalálok £ valami új műfajt, lehetőleg | olyant, amelyik jól fest a fe- | hér gyolcson, s ha máskép I nem ismerik a nevemet, leg- I alább egy-két ruhadarabon j őrződjék meg az utókornak | a monogramom. (Az újságra i nem lehet számítani, mert a? » csak papír, és a múltkor is ; sárgarépát csomagoltak egy , vezércikkembe.) ; Nézzük a feltalálnivalót: i vers nem jó, mert már sokan ; írtak ilyesmit, de különben { is: jobb nálam a Fekete. ; Versben. t Riport: szoknyára nem va- í ló, mert sok egyforma betű ♦ van benne. ♦ Kommentár jöhetne szá- | mítá^ba. de azt mird-mnap ♦ közöl a Somogyi Néplap. lem nélkül. — De beoltott a franciaországi út az utazás édes mérgével. Elhatároztam, hogyha egy módom lesz rá, ezután minden nyáron csatlakozom valamilyen turistacsoporthoz. Csodás dolog, de azt tanultam mostani utamon, hogy az egyszerű emberek mindenütt egyformák: jók, olyanok, mintha régi ismerőseink lennének. Ezt tapasztaltam a cseheknél, a németeknél, franciáknál is. — jövőre például hova menne szívesen? Gábor Mara szól közbe kötődve: — Korai még a terveZÉS. . SZERETNÉM LÁTNI ÖJ MOSZKVÁT, Lenin- grádcft. Később Romániát, Csehszlovákiát. Átutazóban láttuk egij-egy napra Prágát. Mindenütt készségesen siettek segítségünkre az emberik, amikor megtudták, hogy magyar turisták vagyunk. De Prágát megismerni nem elég két nap. — Visszatérve: milyen az élet Párizsban? — Drága. De nemcsak ott, az egész országban az. Az orvos és a fodrász szinte megfizethetetlen. Minden pénzbe kerül, és lenézik a föld színéről az embert, ha nem ód borravalót. Ha a tengerparton leül valaki egy padra, perceken belül ott terem az, akinek hivatala megfizettetni a pihenést. — Mi ez? — egy amatőr kép vonzza tekintetemet. Pálmafák, tengerpart és összebújva néhány alvó alak tetőtől talpig bebugyolálva plédekbe. — Kik ezek? — Mi vagyunk! Egy éjszaka itt aludtunk a tengerparton, mert pénzünket Párizsra tartogattuk, és Nizzában rné- regdrágák a legócskább szállodák is. Különben pedig turisták voltunk, s romantikus is volt a tengerparton eltöltött éjszaka. — S hol laktak két hétig a >►drága« Párizsban? — Ó, ott segítségünkre sietett a magyar követség, Virág Péter kultúrattasé és a Magyar Intézet is. Itt kaptunk szállást. Párizs nyáron az idegeneké, a turistáké. Egyedül az elővárosokban lüktet az élet, ahol a gyárak vannak. Bent a városban, a centrumban utcasorokon keresztül egy üzlet sincs nyitva. A jómódúak ott hagyják a várost nyarára. — Nem kívánt ott maradni? — Egy percre sem gondoltam ilyesmiről Világot látni, találkozni más népek fiaival jó; ismerkedni százados kultúrákkal felbecsülhetetlen értékű lehetőség, de élni... élni csak itthon lehet. Egy árnyalattal sem látom szürkébbnek az itthoni tájakat az út után! — Szóval, ahogy mondani szokták, mindenütt jó, de legjobb itthon — veti közbe Gábor Mara. WZ OPOTT KÖZMONDÁS, “ de nagy és fényes igazsága tan. Ebben maradunk a búcsúzáskor. Gábor Mara is, Veszeley Mária is tájelőadásra készülnek. LÁSZLÓ IBOLYA ember lettem... Nem új. Valami újszerű kellene ide. Hosszas gondolkodás után úgy határoztam, hogy megkérdem egyik hölgyismerősömet, mit visel legszívesebben magán? ö azonnal így válaszolt: — Írjál valami klasszikusat! — Nem jó —- mondom —, mert azt megírta a Shakespeare meg az Aczél. Végül úgy döntöttem, hogy megmaradok konzervatívnak. Csináltam egy hírt, ezt: »Feltűnően csinos fiatalember megismerkedne jámbor hajadonnal.« Es alatta a kezdőbetűim. Aztán vártam. Gondoltam, hátha felkerülök valami előkelő helyre. Fel is kerültem. Hátúira, ahol az egyik félkörön ott díszelgett nagy szerényen a nevem. Viszont a Szolnokié fettel szedve, direkt ordított, és elül! Rám yert a konkurencia. Mert én csak hirdettem, de ő udvarolt a nőnek. K. E. Predeál. Csodálatos kilátás » szálló teraszáról. Háttérben a Bucec hegy Vonulat. * Szép, modem város Bukarest. A bejáratnál épült diadalív, a Boulevard kilenc emeletes épületei Párizsra emlékeztetnek. Képünk a román főváros egyik terét mutatja be. * /§ KOSSUTH LAJOS UT- CA 4. első emeletének egyik napfényes lakásában találtunk rá a város legideáli- ; sabb, legbékésebb társbérleté♦ re. Itt laknak egy fedél alatt i Gábor Mara és Veszeley Má- } ria, színházunk népszerű mű- j vészei, megosztva örömet, gon- i dot, még a látogatót is. No, t nem salamoni ítélettel, ketté l szelve a vendéget, hogy jus- | son belőle ide is, oda is, hanem úgy, hogy míg Veszeley ♦ Mária franciaországi útielmé- | nyelt kezdi mesélni, Gábor | Mara a háziasszony szerepet % játssza. Kávét főz, s a be izé l♦ getésben még Strassburgig X sem jutunk el, amikor jön és ♦ invitál: — Folytassátok ná! ♦ lünk! — Megyünk, és közben kiderül, hogy a két színésznő ezekben a napokban alig be- | szél másról, mint a francia- • országi útról. Mindketten jár- | tak ott: Gábor Mara évekkel % ezelőtt, Veszeley Mária pedig t nemrég tért haza az avignoni t fesztiválról, amelyen egy fiatal - színészekből álló küldöttség tagjaként vett részt. — Igen jólesett és büszkévé tett az a kitüntetés, hogy sok fiatal vidéki színész kollégám közül rám esett a választás, amikor a küldöttséget összeállították. Azt pedig nem is tudom hogyan megköszönni, hogy a pártbizottság és a tanács segítségemre sietett akkor, amikor a turistaút költségeit gyűjtögettem. Eletre- szólóán szép emlékem marad a franciaországi út! — mondja egy szuszra olyan sugárzó arccal, ahogyan csak boldog, elégedett emberek tudnak vallani valamiről. — Nem is tudom, hol hagytam abba, hol kezdjem el. Mit mutassak először? — ezzel felugrik, és szalad a szobámba az ott hagyott képekért. Gábor Mara megértő mosolygással néz utána. £ — Hát bizony, nagy dolog íaz ilyen külföldi út. Kűlönö- Isen Franciaország! Ha az em- ; bér csupa fül és csupa szem, \míg ott-tartózkodik, akkor is lágy tér meg, hogy semmit sem í látott, semmit sem hallott. S — Itt vagyok! Tessék, itt i vannak a képek — teríti az »asztalra kislányos szelességgel ‘ a gyönyörű, művészi fénykénedet. EX PSZEDESEK A KEPEK, többet mondanak, mint í egy napló. Elhallgatunk, és E iáig újra meg újra körbe jár- > nak a képek Párizs, Nizza, Avignon nevezetességeiről, t egy kicsit úgy érezzük magun- : kát, mintha ott járnánk a : Notre uama körül, s fentről i egy bűbájos figurákkal díszí- ] tett erkélyszerűségről belát- i nánk egész Párizst. ElményHíres hegyi üdülőváros Sinaia. és képekben van itt minj den: tengerpart pálmafákkal A domboldalban épült királyi f (melyekből szeretett volna legyet hazahozni Veszeley Má- kastély — mely ma már mű- j ria nemrég létesített télikertijébe). Itt dacol az idővel még j mindig gyönyörűen az éjsza- l kánként hatalmas reflektorok- j kai megvilágított Pápai Palo- l fa Avignonban. Nem hiányzik 1 a Sarah Bemard színház, az ♦ Eiffel és a Szajna. Terek, parikok, egy patinás épület, £ amelyben Mária Antoinette és : Danton — nem sokkal a királynő halála után — átvir- ; rasztotta a kivégzés előtti éj- ; szakát. Egy képről a hires í Moulin Rouge néz velünk for- : kasszemet neonfényes hom- ; lokzatávál. — Itt is jártak? t — Ide nem mentünk be, f mert... nem volt elég pénzeumként fogadja a külföldieket —. ezernyi szépségével bámulatba ejti az idegent. Műút a fenyőkkel övezett hegyvonulatok hajlatában. Gyulafehérvár. Görögkeleti koronázó templom.
