Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-14 / 217. szám
' ^ÁPQS^ VILÁG PROLETÁRJAI* EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 217. szám. ÄRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1958. szeptember 14. Mai számunk tartalmából Bátran állhatunk ax egész nép színe elé A város peremén ÚJRA ITTHON A magyar nép felháborodottan bélyegzi meg az amerikai kormány magyarországi aknamunkáját jjáborús bűnösök, gyilkosok, banditák ax amerikai kémsxervexetek szolgálatában — Mi folyik a budapesti amerika követségen diplomata fedés alatt?—Am it ax amerikai diplomaták „or#s- gmegt elunt é&^-en értenek — Furcsa módén kezelik ax amerikai követségre betérő magyar állampolgárokat — Kémszervezés a külföldi magyar menekült táborokban — A Sxabad Európa R*>dió ax amerikai kémügynökség szolgálatában — Erélyes intézkedések ax amerikaiak aknamunkájának felsxumolására A kormány szóvivőjének sajtókonferenciá a Gyáros László, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke mint a kormány szóvivője szombati sajtókonferenciáján a következő tájékoztatást adta: A világ haladó közvéleménye előtt köztudomású az a tény, hogy az amerikai kormánykörök fáradságot és anyagiakat nem kímélve arra törekednek, hogy a szocialista országokban zavarják, s végső soron megdöntsék a fennálló államrendet. A magyar hivatalos szerveknek is mind több olyan bizonyíték kerül birtokába, amelyek bizonyítják, hogy az Egyesült Államok minden alkalmat megragad, hogy beavatkozzék hazánk beliigyeibe, s felhasználva a kémkedés és az aknamunka más eszközeit is, a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjének erőszakos úton való megdöntésére tör. E célt szolgálják azok az óriási apparátussal rendelkező különféle hírszerző és diverzáns szervezetek, amelyek az amerikai kormány megbízásából mind aktívabb tevékenységet folytatnak a Magyar Népköztársaság ellen. Köztudomású, hogy az ellenforradalom alatt és után nyugatra távozott magyar állampolgárok egy része közönséges bűnöző. Ezek háborús bűnösök, ellenforradalmi terroristák, gyilkosok, betörők, sikkasztok, akik egyrészt még hátralévő büntetésük, másrészt pedig a felelősségrevo- nás elől szöktek nyugatra, s most »áldásos működésüket« nyugati rendőri szervek jegyzik fel naplóikba. E háborús bűnösök, gyilkosok, banditák többsége kiszökése után azonnal az amerikai hírszerzőszervek kádereivé lépett elő. Dr. Balogh Béla volt ügyvéd például, akit 1946-ban háborús és népellenes bűntett miatt életfogytiglani börtönre ítéltek a magyar bíróságok, az amerikai hírszerzőszervek megbízásából a Salzburg melletti »Camp Roeder« táborban végez kémkiválasztó és beszervező munkát. Ugyancsak ilyen minőségben tevékenykedik ott dr. Juhász (Schaeffer Imre volt horthysta ezredes, a Vkf/6. osztályának volt vezetője, akit 1956 októberében szintén az ellenforradalmárok szabadítottak ki a börtönből. Az említett személyeken és hasonszőrű társaikon kívül az amerikai hírszerzőszervek felhasználják azokat az alapjában véve becsületes, de a nyugati propaganda hatására vagy csupán kalandvágyból kiszökött fiatalokat is, akik az ellenforradalom idején nem kompromittálták magukat, s most nyugaton többnyire egyszerű munkásként gyárakban, üzemekben dolgoznak, vagy az amerikai irányítás alatt álló úgynevezett Labour Company Service alakulatnál, vagy i éppen az amerikai hadsereg-1 ben teljesítenek fegyveres szolgálatot. | Az amerikai hírszerzőszervek ezeket a fiatalokat tanul- j mányozzák, majd kiválasztják j azokat, akiket alkalmasnak! találnak kémfeladatok elvég- , zésére. Gyakori módszerük,' hogy egy-egy ilyen általuk kiválasztott fiatalt anyagilag lehetetlenné tesznek, azután mindenféle ígérgetésekkel (például jobb munkalehetőséget biztosítanak a számára, vagy elintézik kivándorlásukat az Egyesült Államokba stb.) magukhoz édesgetik őket, majd hazájuk elleni legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésére, hazaárulásra és kémkedésre kényszerítik őket. A Magyar Népköztársaság illetékes szerveinek több olyan adat van birtokában, amely bizonyítja, hogy az amerikai kormány az 1956. évi ellenforradalmi fegyveres felkelés után sem hagyta abba annak a diplomáciai szabályokkal összeegyeztethetetlen módszernek az alkalmazását, hogy budapesti követségén diplomafedés alatt hírszerzőket foglalkoztat. Ezek a különös diplomaták nem a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti minden térre kiterjedő jóviszony kialakítását tekintik céljuknak, hanem azt, hogy bomlasztó munkájukhoz mind részletesebb adatokat szerezzenek a magyar néphadseregről, annak erejéről, fegyverzetéről, kiképzéséről; harci és 'erkölcsi moráljáról, objektumairól, parancsnokából és beosztott tisztjeiről vagy politikai, gazdasági és tudományos életünk minden területéről és nem utolsósorban a Magyar- országon állomásozó szovjet fegyveres erőről. A Magyar Népköztársaság belügyi szervei az ellenforradalom fegyveres leverése óta jó néhány amerikai kémet vettek őrizetbe. Ezeket egyrészt nyugatról dobták át, de vannak köztük sokan, akik itthonról nyújtottak segítséget nyugaton lévő kapcsolataiknak, vagy egyes amerikai kö~ vetségi diplomatákkal közöltek és adtak át titkos anyagokat Ezek közül kívánunk néhányat ismertetni önökkel. 1. Somogyi sikerek az Országos Mezőgazdasági Kiállításán Amint lapunk pénteki számában hírül adtuk, a ráksi Uj Élet Tsz fehérhústenyész- kan csoportja nagydíjat kapott az Országos Mezőgazda- sági Kiállításon és Vásáron. Azóta tudomást szereztünk a kisebb, de ugyancsak értékes díjakról is, amelyek szintén öregbítik a somogyi állattenyésztés hírnevét. A szarvasmarhák között II. díjjal tüntette ki a bíráló bizottság Molnár Lajos (Jákó) és Virág József (Toponár) Sólyom, illetve Náci nevű bikáját. Díszoklevelet kapott Vármos János (Porrog) Dini, Horváth Ferenc (Porrog) Facér, Szalai István (Csurgó) Árpád, Dreher Ferenc (Csurgó) Nándor, Fekete István (Csurgó) Judás, Kiss Sándor (Szabadi) Pompás, Szíjártó Kálmán (Zimány) Viktor, és Matisa Lajos (Ráksi) Zsiga nevű bikája. A sertések között I. díjat nyertek el a somogygeszti Uj Barázda Tsz és Varga József (Kaposvár) sül- dőkanjai; III. díjat kapott a somogyszili Petőfi Tsz, Kiss Ferenc (Ráksi) és Varga László (Kaposvár) kan-, illetve kocasüldői; elismerő oklevél illette meg Jakab Imre (Göl- le) és Varga Lajos (Kaposvár) 2—2 kansüldőjét. A lovak között a bonnyai Jógazda Tsz Lujza nevű, törzskönyvezett anyakancája I, Lengyeltóti György (Balatonújlak) Babi nevű kancája pedig II. díjat kapott. A juhok között Koltai József (Tapsony) kosai I., Kopácsi József (Kaposvár) kosai II., a bőszénfai telep kosai pedig III. díjat nyertek. Még egy I. díjról számolhatunk be: ezt a ráksi Uj Élet Tsz kapta közös gazdasága üzemszervezéséért, A magyar közvélemény előtt isment tény, hogy az ellenforradalom idején néhány amerikai diplomata visszaélve a helyzettel, diplomata voltával össszeegyeztethetetlen tevékenységet folytatott. Mikor az áruló Nagy Imre bejelentette semlegességi nyilatkozatát, Dallam ezredes úr, az azóta kiutasított légügyi attasé például arra hivatkozva, hogy Magyarország már úgyis »semleges«, elment egy katonai egység parancsnokához, és egy harci repülőgép elektronikus berendezésének leírását követelte tőle, amit azonban ennek ellenére sem kapott meg. Hasonlóképpen a »semlegesség« jelszavával akart adatokat szerezni Gleason úr, az amerikai katonai attasé helyettese is, aki harckocsit akart tüzetesen felmérni, azután egy ipari vállalat termékeit akarta megtekinteni és lefényképezni, majd távozóban egészen »véletlenül« több tervdokumentációt szándékozott magával vinni. Említésre méltó, hogy ez alkalommal egy Münchenből érkezett hírszerzőtiszt volt a társaságában. Dallam ezredesről még megemlíthetjük, hogy e magasrangú diplomata — jelenleg már »jó munkája jutalmául« vezérőrnagy — hírszerző hálózatot épített ki a Magyar Népköztársaság területén, és nemcsak személyesen, hanem ügynökein keresztül is igyekezett titkos adatok birtokába jutni. Kapcsolatban volt például Illési Gáborral, akit 1957. augusztus 27-én tartóztattak le az állambiztonsági szervek. A letartóztatás alkalmával Illésinél megtalálták az itala elkészített és Dallam itódjának átadandó kémjelentéseket és kémtevékenységet bizonyító eszközöket. Dallam Löbb repülőtér, katonai objektum és középéi'et felderítésére utasította Illésit, amit az elvállalt és végre is hajtott. Dal'am a konspirált találkozókon részletesen kioktatta a titkosságra Illésit. Dallam hangsúlyozta, hogy kapcsolatuk nyilvánosságra kerülése esetén Illésire hosszú börtönbüntetés vagy kötél általi halál, őrá pedig kiutasítás, il- 'etve karrierjének kettétörése vár. Kapcsolatuk titkossága végett megadta a lakása telefonszámát, amelyen Illésinek elvá’toztatott hangon »Mária« fedőnéven kellett jelentkeznie. Illési kémtevékenységéért Dallamtól körülbelül 8000 forint készpénzt, va’amint fényképezőgépet, karórát, villanyborotvát, gyűrűt, pulóvereket, ingeket, csokoládét és más ajándékot kapott. A Magyar Népköztársaság Legfelső Bírósága Illésit a részben beismerő vallomása. a kémtevékenységet bizonyító dokumentumok és eszközök alapján, valamint a cselekmény nagyfokú társadalmi veszélyessége miatt kötél általi halálra ítélte. Szőcs Géza repülőfőhadnagy, aki értekezletünkön jelen van, még 1956 júliusában bejelentette az állambiztonsági szerveknek, hogy a budapesti amerikaii katonai attasé feltűnően keresi a vele való találkozásokat, és kémkedésre akarja beszervezni. Az állambiztonsági szervek addigi nem túlságosan jó tapasztalataik ellenére sem akarták elhinni, hogy egy ilyen fontos beosztásban lévő magasrangú amerikai diplomata, megcsúfolva a diplomáciai szabályokat, kémtevékenységgel foglalkozik. Ezért attól félve, hogy valamilyen provokációról van szó, szükséges^ nek tartották a bejelentés ellenőrzését. Az ellenőrzés során kiderült, hogy az amerikai diplomata valóban adatokat kért a főhadnagytól a magyar néphadsereg szervezésére, harci eszközeire, elsősorban a légierőre, • valamint a Magyar- országon állomásozó szovjet csapatok elhelyezkedésére és fegyverzetére vonatkozóan. Dallam ezredes az adatokat minden alkalommal írásban kérte, s az általa beszervezettnek hitt repülőtisztet kioktatta a találkozók titkosságára. A bonyolult és igen eredményes ellenőrzési aktus eredményeként az állambiztonsági szervek, amikor így meggyőződtek, az amerikai diplomata kémtevékenységéről, a főhadnagynak engedélyt adtak, hogy a légügyi attaséval tovább találkozzék. E találkozók alkalmával viszont a repülőfőhadnagy azokat az adatokat közölte Dallammal, amelyeket már az állambiztonsági szervek állítottak össze kizárólagosan az ő számára. Amikor már igen sok bizonyíték gyűlt egybe e magasállású amerikai diplomata kémtevékenységére vonatkozóan, akkor került sor az amerikai kormánykörökben oly nagy felháborodást kiváltott kiutasítására. Az ellenforradalom után, amint valamennyire is konszolidálódott a helyzet, az amerikai diplomaták ismét megkezdték az ország szépségeinek és tájegységeinek — ahogy ők mondják — »országmegtekintési célból« való felkeresését. Ez a rendszeres és mód # es »orazágmegtékintés« résiünkről igazán nem eshetne kifogás alá, ha ezek a diplomaták valóban a Magyar Népköztársaság természeti szépségei és műkincsei iránt érdeklődnének. Az »ilyen országmegtekintést« mi a népeink közeledését szolgáló baráti gesztusnak .tekintenénk. De nem tekintjük ba- rátságps gesztusnak — sőt ellenséges cselekedetnek tartjuk —, hogy az ilyen kirándulások ürügyén ezek az országjárások hazánk katonai objektumainak, a katonai egységek elhelyezkedésének felderítését célozzák, amint ezt számos rendelkezésünkre álló adat bizonyítja. A már előbb említett Dallam ezredes például 1957. március 6-án Veszprém megye műemlékeinek megtekintése ürügyén hosszabb időn keresztül hasalt egy bokor mögött, és más műemlék híján egy hadirepülőgépet fényképezett. Amikor a közlekedési rendőrjárőrt megpillantotta, jobbnak találta rejtekhelyéről gyors iramban eltávozni. J. C. Todd ezredes, katonai attasé és helyettese, T. R. Leason kapitány 1957. április 3-án egy ilyen »országmegtekintő« út alkalmával hosszabb időn keresztül figyelte a műemléknek egyáltalán nem nevezhető és meglehetősen sivár képet mutató lepsényi laktanyát. Valószínűleg műemlékértő hajlamaitól vezérelve, kocsijukkal később közvetlenül a laktanya elé álltak. A laktanya alaposabb szemrevételezésében és fényképezésében az illetékes szervek akadályozták meg őket. Mivel a Magyar Népköztársaságban a diplomaták mozgása nincs korlátozva, egyes nyugati követségek beosztottai — félreértve a valóságos helyzetet — az országot szabad vadászterületnek tekintik, és mint a példák is bizonyítják, gátlás nélkül sokszor egészen nyílt kémkedést folytatnak. Az amerikai katonai attasé például odáig merészkedett, hogy ez évben több alkalommal az éjszaka leple alatt is folytatta megfigyeléseit, és hason fekve, távcsővel kémlelte egyik katonai objektumunkat. Mondanunk sem kell, hogy egy-egy ilyen éjszakai megfigyelés rosszul is végződhetett volna, ha illetékes hatóságaink —• az amerikai diplomata tudta nélkül — nem vigyáznak testi épségére. E felderítő utak alkalmával az amerikai követség diplomatái és tisztviselői számtalan esetben durván megsértik a közlekedési szabályokat. Mind a városokban, mind azokon kívül általában 120—150 kilométeres sebességgel haladnak gépkocsijukkal, s ez különösen az esti órákban súlyosan veszélyezteti mind a lakosság, mind pedig más közlekedési eszközök épségét is. A helyzetet még súlyosbítja, hogy egyes diplomata gépkocsivezetők nemegyszer ittas állapot-, ban ülnek a volán mellé. Néhány héttel ezelőtt például J. L. Wiesenhan őrmester, az amerikai követség légügyi osztályának volt beosztottja éjszaka ittas állapotban vezette gépkocsiját, és a Duna-parton elütött egy szolgálatban lévő rendőrt. A szerencsétlenséget ittas állapota ellenére észrevette, kocsiját lelassította, és gúnyos hangon, tört magyarsággal kérdezte a rendőrt, hogy sérülése fáj-e. A rendőr igenlő válasza után az amerikai kö- vetségi beosztott áldozatát cserbenhagyva, a tett színhelyéről nagy sebességgel távozott. Ez eset után a Magyar Külügyminisztérium hivatalosan értesítette az amerikai követséget, hogy Wiesenhan őrmester Magyarország területén gépkocsit többet nem vezethet. Az amerikai külügyminisztérium az esetre úgy reagált, hogy e követség! beosztottat visszarendelte. Érdemes megemlítem, hogy az amerikai követség diplomatáinak körülbelül 30 gépkocsi áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy minden Budapesten tartózkodó amerikai diplomatára személyenként csaknem három gépkocsi jut; Hogy mire jó ez a . sok gépkocsi, azt az előbbiekben elmondott »országmegtekintő utak« sorozata sejteni engedi. Az amerikai követség egyes beosztottai a katonai adatokon kívül nagy figyelemmel kísérik a magyar népgazdaság fejlődését. Sajnos, számos példa bizonyítja, hogy nem túlságosan jóindulatú érdeklődéssel. D. Sprecher amerikai diplomata például 1958. július 20-án Kiskunhalas környékén járt, és ott az 534-es számú úton dolgozó Balogh Márton nevű útfenntartó munkástól a terméskilátások, az útmenti állami gazdaság terméseredményei és gazdasági fejlődése iránt érdeklődött; Később arra akart mindenáron választ kapni, hogy milyen módszerekkel kényszerítik az egyéni parasztokat a termelőszövetkezetekbe. Miután a kérdésekre neki nem tetsző választ kapott, elhajtatott, de távozása előtt »kiselőadást« tartott az amerikai mezőgazdaság magasabbrendűsé- géről. Sprecher urat megkímélhettük volna egy hosszú és kényelmetlen utazástól, és (Folytatás a negyedik oldalon-)
