Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

Vasárnap, 1958. szeptember 7. 6 SOMOGYI NÉPLAP A KÖNYV A LEGJOBB BARÁT — NEM RÉGÓTA OLVA­SOK ÉN, mindössze tizenhá­rom éve.;; — így mutatkozik be nagy szerényen és sietve ifjú Kánya Antalné a maga és családja nevében is, akit láto­gatásunkkal — mely a bala- tonberényi népkönyvtár leg­szorgalmasabb olvasóinak szól — igen komoly, fontos munká' ban zavartunk meg. A nagyapa, mint a legtöbb szorgalmas gaz­daember, ilyenkor a mezőn van, a férj a vasúton dolgozik, így az asszonyokra hárul az a munka, amit a felső szomszéd­dal való közös kútásás jelent. Kevéssel azelőtt, hogy bejöt­tünk a házba, és elszólítottuk a férfiembernek is nehéz mun­ka mellől, még mielőtt tudta volna, hogy mi szél fútt ben­nünket pont a Kánya-portá­ra, kialkudta: — Ne tartson ám sokáig, mert közös a munkánk, és nem haladunk, ha nem vagyok ott! Igen csodálkozik, amikor el­mondjuk: nem jöttünk másért, mint azért, hogy hallottuk, ő és családja a legszorgalmasabb olvasói a könyvtárnak. Nem mondja, de derűs homloka mögött bizonyára ilyenféle gondolatok szaladgálnak: — Hát még az is érdem? Bizony az, ha azt vesszük, hogy még manapság is milyen kevesen olvasnak az emberek faluhelyen. — Hát, szeretünk olvasni, szerencsére az egész család, legjobban a kisfiam. Legifjabb Kánya Antal is itt sündörög a szobában kis húgával együtt, és sietve erő­síti meg édesanyja szavait. Hatodikas nagyfiú, jéles tanu­ló és orvos szeretne lenni. — Mindannyian tagjai a könyvtárnak, vagy egy valaki hozza csak a könyveket? ízére rá kell jönnie minden­kinek. — Maga rájött... — IGEN, FELFEDEZTEM, HOGY EZ A LEGJOBB BA­RÁT, soha nem csalódik ben­ne az ember; ez nem pletykál, nem csinál semmi veszedel­met, csak jó. Ezért is örülök, hogy mind a két gyerek, a fiam, a kislányom is szeret ol­vasni. Ők már most olvashat­nak. Amikor annyi idős vol­tam, mint ők, még akkor sem olvashattam volna, ha akartam volna. Könyv sem volt olyan nagyon a faluban, legfeljebb kalendárium, de meg ki esen- kedett az olvasás után már es­te, amikor hazajött a napszám­ból? A gyerekek kerekre nyílt szemmel hallgatják anyjukat. Úgy látszik, nem volt még szó ilyesmiről a családban. A ha­todikas Anti számol. Anyja egy évvel fiatalabb volt nála, amikor már napszámba; járt nyáron. Kezében megáll egy pillanatra a két könyv, melyet anyjától vett el, és mintha hí- mes tojás lenne vagy valami más törékeny ritka kincs, vi­gyázva teszi vissza az ablak- párkányra mind a kettőt. Nincs idő tovább beszélget­ni, pedig volna még miről. Azj ajtó felé dobog a szomszéd lépte. — Jöjjön már szomszéd- asszony! Kezet fogunk. Ifjú Kányáné, akivel az imént könyvekről beszélgettünk — s többek kö­zött azt vallotta, hogy az igaz könyveket szereti —, most me­gint felgyürekezik könyökig. Merik tovább az iszapot a kút- ból. A HÁZ, AMELYBEN A KÁ­NYA CSALÁD LAKIK, nem különbözik semmit a Kossuth Lajos utca többi házától. Mégis VAGYUNK másfajta emberek már. Tudják, hogy joguk van a kulturáló­dásihoz, a kultúra minden gyü­mölcséhez, az emberibb élet­hez és élnek is ezzel a joggal. L. I. Zenei ismeretterjesztés ^ ZENEISKOLA TERVEIBEN Karnagyi klub Az új iskolai óv és zenei évad kezdetén meglátogattuk Nyakas Józsefet, a kaposvári Liszt Ferenc Állami Zeneisko­la igazgatóját. Először az isko­láról, növendékekről, pedagó­giai elvekről érdeklődtünk. — Szeretnénk hallani a be­iratkozás tapasztalatairól, az iskola összetételéről. — Idén 218 növendék jelent­kezett az első osztályokba. Ez a szám jóval túlhaladja a múlt évit. Adottságaink figyelembe­vételével, sajnos, nem elégít­hettük ki az igényeket. A 218 jelentkezőből mindössze 110-et vehettünk fel. Régi növendé­keink általában visszatértek az iskolába, örömmel mondha­tom, hogy a magasabb fokú Pécsi Zeneművészeti Szakisko­nyunk, Sasvári Attila a buda­pesti Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett. Általános ta­pasztalat, hogy — különösen a környező községekből — szin­te rajostul jönnek a paraszt- gyerekek iskolánkba. A városi ifjúmunkások azonban még nem képviseltetik magukat eléggé. Bár fúvós növendé­keink nagy része közülük ke­rül ki. — Hallottunk arról, hogy erő­teljesen fejleszteni kívánják a fúvósoktatást. Milyen sike­rei, akadályai vannak e tö­rekvésnek? — Az elmúlt évekhez viszo- yítva javult a helyzet, de még korántsem megnyugtató. 526 növendékünkből mindössze harminchármán tanulnak fú­ia 5 növendéket vett át tőlünk, vós hangszert, mégpedig klari- s egy igen tehetséges tanítvá- nétot, fuvolát, oboát, fagottot, trombitát, harsonát és vadász­kürtöt. Különösen a rézfúvók iránt kicsi az érdeklődés, en­nek nincs tradíciója a megyé­ben. A fejlesztés egyik gátló­ja a hangszerhiány. Klarinéto­saink például — fuvóka cseré­vel — többen is tanulnak, gya­korolnak egy hangszeren. — Milyen pedagógiai célki­tűzéseik vannak, s történt-e változás a tanári karban? — Idén fokozottabban törek­szünk arra, hogy növendé­keink a hangszertudáson kí­vül mélyebb általános nevezett és 6 óraadó tanár működik iskolánkban. A Pécs­re távozott Laky György he­lyére Nagymiklósi József zon­goratanár jött, Kömyei Jánost pedig Csupor László fúvós­tanár váltotta fel. — Mik az iskola kifelé su­gárzó tervei? — Zenés irodalmi esteket, zenés délutánokat rendezünk közösen a fiú- és leánygimná­ziummal, a KISZ-szel az Ifjú­sági Házban. Előadói munka- közösségünk ismeretterjesztő hanglemez bemutatásos elő­ismeretek birtokosai legyenek.! adásokát tart majd az üzemek- A nyáron falitáblákat készítet- j ben, a Textilművek leányott- tünk a korok, stílusok, elméleti j honában. A két gimnáziumban kérdések bemutatására. A fo- például megindítjuk »A nép- lyosókon archívumot fejlesz-j daltól az operáig« című soro- türtk ki, s a szemléltető akta- —-1-1 tás lesz munkánk alappillére. — Az 1958/59-es évben 14 ki­Képzoművészetí kiállítás Csurgón Képzőművészeti kiállítás nyílott augusztus Sl-én a csurgói mű- meg ődési házban Rtktá nyi L aj q ft, ‘ « bői i velődési------------------------- - . . ........... L ajos rézkarcaiból, grafikáiból. A kiállításnak -------- . , , j elentősége, hogy hozzájárult a vidéket még ma is uraló giccskut élet­élmé­átszövik a falusi felszívott apróbb nyék, életképek, s alkotásai túsz lassú ' de ^biztos megszüntetéséhez. Mert annak a nézetnek a nagyon hangulatosan, lendü- kiirtásához, amely vándorló maszek képárusok tarka nmekben letesen adják vissza a paraszt­pompázó tájképeitől és a giccs egyéb k«zle«enebb kancsó- hétköznapok életét, munkáját, fatba kerüí j“k "a ^ú^mVi^eVel ^ío^á“ehánemk^Ceí,ó (Itatás, Disznóölés.) Jól Sike- képzőművészettel is. ' rült a SzulnuihoTd&k című li­A csurgói kiállításon két különböző muvészegyemseg kepei lat- j toj?raf;a as a CséüZés című hatók. Az idősebb Raksányi Lajos majdnem kizárőlag olajfestménye- l°gra ^ LLf melyen esv két a fiatal Máté Lajos pedig rézkarcokat, linóleum-metszeteket, ak- ! linóleum-metszet, melyen^ egy varelleket, olajfestményeket és grafikákat állított ki. Mindkettőjük • kicsit le is mérhető Máté La- vissza-vissza'érő példája a Csurgó környéki táj ábrázolása. A bök-1 • g művészete. Mellette Ugyan­ros dombhailatok panorámikus látványa elsősorban Baksanyi Lajost J , ___......____ r agadta met, míg Máté Lajos inkább egy-egy kisebb jellemző rész visszaadására törekedett (ördögár elő. s ami mégis a legnagyobb kü­lönbség e két kiállító között - működési területüktől függetlenül: az egvik csak fest, a másik főként grafikus az a művészeti szem­léletből, a kiállított képek művészi mondanivalójából adódik. Amikor Mark Twain még helyi tudósító volt, egyik nap magához hívatta a főszerkesz­tő és ráförmedt: — Ez nem megy így tovább! Egyre-másra pontatlanságokra bukkanok híreiben. Nekünk számokra, tényekre és precíz adatokra van szükségünk! Másnap ismét hívatta a fő- szerkesztő. Dühöngve támadt neki: — TAGOK MINDANNYIAN. Az uram, a gyerekek; már a nagyapa job­ban szereti az újságot, azt mondja, az rövid. De a jobb könyveket azért csak elolvas­sa ő is. — És a nagymama? — for­dulunk az asztal körül serény­kedő kis öregasszonyhoz. — Én is szeretek olvasni, de már nem látok jól! — Lehet azon segíteni, mióta kitalálták a szemüveget! — Van szemüvegem, de kö­zösen használjuk az öregem­mel, aztán ő is csak akkor ér rá olvasni, amikor én. Inkább hagyom. — Az unoka nem szokott fel­olvasni? Ifjabb Kánya sietve tilta­kozik a feltevés ellen: — Szoktam bizony! — Még az a baj, folytatja a nagymama —, hogy nem na­gyon akarja letenni a könyvet,' mielőtt kiolvasná hangosan, ) — Most mit olvasnak? ) AZ ASSZONY KÉT KONY-) VET EMEL LE a virágos ab-) lakpárkányról. Jókai Mór;) Aranyember című regényét, és) f— ami kellemes meglepetést okoz — az Operák könyvét. Ez utóbbiba lapoz bele ifjú Ká­nya Antalné, aki mindössze ti­zenhárom éve fedezte fel az olvasás nemes örömét. Koráb­ban nem tehette, mert napszá-) mos lány volt, már ötödikes (■, , ...zaT^a 7rlfíóa umn a ne~ elemista korában el kellett J”®?, tölgy faajtót, s a hűvös ho- mennie aratni napszámba. j ttmtyhoz szokott szeme hu- Csak miután férjhez ment ti- s nyorop^mi nézett bele a nyári zenhárom évvel ezelőtt Kánya\n^Psutesoe. A diófa harsogó- Antalhoz, aki akkoriban váltó- a zöld levelei közül itt-ott ki­kezelő volt, akkor vette kezé-}kandikált az éretlen gyümölcs. be az első könyveket. Restel- }Csak úgy szemmel össze- kedve vallja: )számolt vagy tizenötöt, ak­— Annyi bajom volt a rá-)fa>r abbahagyta. Bólintott. dióban az operákkal. Nem ér-^ — Van rajta... Szőlő is tettem sehogy sem őket. Most} szépen mutatkozik — mondta elolvastam ezt a könyvet, hogy } magában. legalább tudjam, melyik miről f Igazított egyet a tarisznya­szól. ) szíjon, s kifordult a gyalogút­Valósággal belepirul ekkora )m. Lépteire olykor halkan őszinteségébe, pedig de szép^, összekoccant a tarisznyában a felfedezés ez számunkra, hogy) üveg. az egykori napszámos lány ol-> szőlőhegy kapujában a vas, műveli magát^ egy eldugott) komája toppant eléje. A határ faluban, és már most a be- * felől jött, izzad/oa tolta ke- tu művészéten túl érteni sze- * rékpáriát a kaptatón. Csen- retné a zenet is. Éra, ertMdes harátsággai kezeUeK ked­Raksá.nyi Latos tíz képe szereDel a kiállításon, s ez mind tá.ikéo. Olyan táikének, amelyeket látva nem alakul­hat ki megá’lapodott szem­lélet a tájfestő Raksányiról. A Nagymartom völgy, a Fo- nyódi táj, de més a Gimná­zium park is egészen más. mint a Fonyódi móló, vagy a Parkrészlet. Mert a Fonyód’ móló, de a Nagymarton! fái is a részletek legaprólékösabb is kiállított egy ugyanilyen témájú olajfestményt, de ez színei és kedvezőbb ábrázolási módja ellenére is lényegesen kevesebbet mond a szemlélő­kidolgozására törekszik, és nek, mint a fekete-fehér met- ebben elvész a művész egyé- szet. nisége. A Tatai tó című kép- j nél ez párosul az idillikus táj­Akvarelljei közül elsősor­kjs ban a Nagymosás mondható ábrázolással, melv nem .... ,, . ... mértékben a szériaképek vi- a legsikeru tebbnek: igen 3ol lágába húzza le a festményt. ^ elkapott pillanatkép. A figu- Ezekben a képekben nem si-1ralis kompozíciókon kívül táj került felfedezni a panorámv ... . , kus táiíestésben mester Rak- ugjesen használja fel a sánvi Lajost, úgy érezzük, va­lami nagyon hiányzik a képek­ből: a merészebb ecsetkezelés, ÉLJEN A PONTOSSÁG! az egyénibb színhasználat — de legfőképpen az ember. Le­i hetséges, hogy a táriat ö'sze- ! állítása nem a legszerencsé­sebb. de ha már kiállítást j rendeznek, feltétlenül szök­és réz­karc és a metszet adta mű­vészi lehetőségeket. (Eső után, Ördögárok). Máté Lajos kiállítási anya­gából a fiatal művész útkere­sése bontakozik ki, s ha meg­találja igazi területét — úgy gondoljuk —. szép sikereket — Hát ez meg miféle badar­ság? »2747 szem meredt der- medten a szörnyű színjáték­ra«? séges a gondosabb anyagválo- ’ érhet még el. e'atás i I Még egyszer hangsúlyozzuk, Fgészen más benyomást kelt a fiatal Máté Lajos jövőre nézve ígéretes tehetsége. A — De kérem, hisz ön precíz fiatal művész — tavaly végez- adatokat követelt tőlem, s én tg el a Képzőművészeti Fő- megállapítottam, hogy az egyik iskolát — fő területe a grafi- nézőnek csak egy szeme volt ka; rézkarcaival és linőleum- — felelte szenvtelen Mark Twain, hogy csak üdvözölni lehet a kiállítás megrendezését. Eset­leg felvetődhet, hogy jobban érvényesültek volna a zöm­ben amúgy is kisméretű ké­pek, ha a nagyterem helyett kisebb szobákban helyezték hangon metszeteivel éri el a legna- 1 volna el őket. gyobb sikert. Rézkarcait át- ! Király Ernő1 zatot. Négy előadást tar­tunk üzemekben és falun az MSZBT-vel közösen az orosz és szovjet zene ismertetésére. — Milyen hangversenyekre számíthat a zenerajongó kö­zönség? — A Bartók-terem koncert­jeit ez évben a Haydn- és Handel-év szellemében rendez­zük meg. Szeptember 20-án Zempléni Kornél zongoraest­jére kerül sor, októberben Le- hota Dezső és Nagymiklósi Jó­zsef szonáta-estjét, december­ben egy vegyes tanári koncer­tet, februárban Händel kama­raestet, márciusban Haydn kamaraestet, áprilisban pedig Nagymiklósi József önálló zon­gorahangversenyét hallhatja a közönség. Ezenkívül négy nö­vendékkoncertet rendezünk a Zeneiskolában. — Egyéb tervek? ‘— Idén megalakítjuk a kar­nagyi klubot. Szeretnénk elér­ni, hogy megyénk valamennyi szakembere barátian, megértőn együttműködjék. Első klubna­punkra Ádám Jenőt vagy Bár­dos Lajost kívánjuk meghívni, de más szakmai nagyságokkal is tárgyalunk. Klubesteken ze­nehallgatás lesz, mintaelőadá­sok hangzanak el, valamint kó­rus- és zenekari kérdésekről szakmai vitákat rendezünk. Bevallom, nagyon sokat várok a klub létrehozásától. — Tavalyi tervünket szeret­nénk valóra váltani most a Zenebarátok Körének megala­kításával. Célja, hogy minél szélesebb körbe terjesszük ki hangversenyeink közönségét. A kör tagjai minimális tagdíjat fizetnek majd, és kedvezmé­nyes hangversenyjegyeket kap­nak. Igen nagy segítségünkre lesz e munkában az iskola szü­lői munkaközössége is — fe­jezte be nyilatkozatát Nyakas József igazgató. J. B. r VARGA SZ. SÁNDOR: ClUl K. amafL I IT ilépett a pincéből, be- gyöngyöző homlokát, úgy kér- | Nem való más házához evés­hogy joga van hozzá éppen, úgy mint bárki másnak. — Próbált már könyveket ajánlani másoknak is? — Nem — jelenti ki gon­dolkodás nélkül, homlokán egy szigorú kis ránccal jelezve, hogy nem is áll szándékában Ilyesmi. — És miért nem? — Elhiheti, nem önzésből. De azt tapasztalom, hogy ami­re a legjobban szorítják az em­bert, szólít gat ják, azt teszi lég­re ítófc egymást. Jó negyven esztendeje ugyanazt a padot koptatták az iskolában, együtt legénykedtek, katonáskodtak, s ha a munka engedte, vasár­nap délután el-elmentek egy­máshoz. Ilyenkor aztán elő- [jött a szó mindenről. Ám vagy másfél éve, amióta János ko­ma a közösbe lépett, mintha ritkábbak lettek volna a láto­gatások. János zsebkendőt ciháit elő dezte: j időben bemenni. János csak — Honnan, komám? — ami! megkérdezte: hevesebb szívvel^ Az olvasása zsebéből, megtörölgette ugyan látnivaló volt, mert tarisznyásan nem a templom­ból szokott jönni az ember, de hát a beszélgetést is el kell kezdeni valamivel. — Itt voltam a pincében — billentette meg vállánál a ta­risznyát István. — Jó lesz az ebédhez. — Van-e még sok? — Sok nincs, de azért még akad. A kétakós a múlt hé­ten Évát mondott, most ütöt­tem. csapra a másikat. Újig ki­tart. Hát te? Merre jártál? — Megnéztem a búzát a gá­ti táblában. Egy-két nap múl­va vágni kell. Csak a gépál­lomás el ne késsen a kom­bájnnal! — Jártam arra. a múlt nap, szépnek ígérkezett. Megadja a tizenötöt. — Majd meglátjuk, csak az idő tartson ki — felelte János. Megkondult a déli harangszó. — No, ballagjunk, mert húzzák a levesnótát! — indult el István. János utána vezette szarvánál fogva a kerékpárt. — Gyere be egy kicsit! — invitálta István a kiskapuban komáját. — Megborjazott a Narancs. Szép kis borjú ám, nézd meg! Üsző? — Az ám! — Akkor jól van! De most nem megyek be, vár engem is az asszony. Talán majd délután benézek. — Az jó lesz, de biztosan gyere, úgyis ^ régen voltál már itt! Elbeszélgetünk. A zzal elváltak. István tudta, hogy az asztalon a leves, de először az istálló­ba fordult be. Megállt az aj­tónál, körülnézett. Nincs sem­mi hiba, ellátott a legény ren­desen mindent. Nem azért, mert az ő fia, de szereti a jó­szágot. A járás felsöpörve, az alom tiszta. A két ló haran­gozva eszi a lucernát, a tehe­nek sem pihennek, csak a kis Narancs fekszik csendesen, ö már megkapta az ebédjét, a lucernát meg nem tudja még megenni, hát most szunyó­kál. István kedveskedve va­karta meg a kis állat homlo­kát, és megnyugodva betette maga után a lécajtót. A házban a felesége a szo­kásos zsörtölődéssel fogadta: — Sose tudsz megjönni idő­ben! Elhűl a leves, odasül- fö mindén! Nem is szólt rá semmit. hogy sem Úgy hozzászokott már, anélkül talán az ebéd esne jól. Pista elvette tőle a tarisz­nyát. Hozott egy vödör hideg vizet, az üvegeket beleállítot­ta, közéjük meg a kampós or­rú szódát. Asztalhoz ültek. Az anya jólesöen nézte, milyen étvágy- gyal fogyasztja a két férfi a főztjét. Pista bort töltögetett a poharakba. Először tisztán, mert úgy is meg kell kós­tolni a megkezdett hordót, utá­na vízzel. — Tésztát megint nem akarsz enni? — támadt rá az asszony a gazdára. Az nem sokra becsülte az édes tész­tákat. Kelletlenül kivett egy fánkot, megeszegette, és gyor­san leöntött rá két kis pohár bort. Most már aztán nyugodt lelkiismerettel dőlt hátra, mint aki eleget tett a köte­lességnek is. Egy Dózsát vett elő, megropogtatta. Ko­mótosan rágyújtott és nagy sóhajtással fújta ki a füstöt. Hétköznap ugyan pipázott, de vasárnaponként jólesett neki egy-egy szivar is. Ennek a sza­gát a felesége is jobban állta. Alig végeztek az ebéddel, Pista már felöltözve került elő a szobából. — Megyek, édesapám. — Jól van, fiam. Pénzed van? — Van. Etetésre hazajöjjek? — Maradj csak. Majd én ellátom őket. 1Z~ edvtelve nézett a fia után. Szép szál legény! I Olyan a fehér ingben, a I bronzbama bőrével, meg a szürke nadrágban, a szürke, gumi talpú cipőben, mint a gróf kisebbik fia húsz­egynéhány esztendővel ez­előtt. Igaz, akkor még nem­igen volt divat a gumi talpú cipő... Ugyan annak idején, amikor megházasodott, maga is másformának képzelte el a fiát legénykorára. Szűk nadrág, rámás, fényes csizma, pörge kis bajusz, az az igazi! Amilyen ő volt abban az idő­ben! Hej, amelyik lány bele­nézett abba a fekete szeméi be... De hát ki tehet róla, a fiú szőke lett és kék sze­mű. Az anyjára ütött. És ezek a mai fiatalok olyanok, hogy szőke vagy barna, egy szál szőrt meg nem hagynának a képükön. A fene a bolond di­vatjukat! Micsoda ember az, akinek még bajusza sincs. Igaz, városban látni eleget, aki meghagyja, de abban ugyan nincs köszönet. Olyanok, mintha, cipőmadzagot ragasz­tottak volna az orruk alá... Mindegy! Azért az ő fia csak derék legény. Megérdemli a szép ruhát, meg a vasárnapi kimenőt, dolgozik egész héten látástól vakulásig eleget. Töb­bet is érdemelne, de hát... — Elmegyek a komámasz- szonyékhoz egy kicsit — rez­zenhette fel gondolataiból a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents