Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

▼asárnap, 1958. szeptember 7. 2 SOMOGYI NÉPLAP liter víz percenként ^ Soprontól Kelebióig kutatnak a mélyfúró bányászok ^ Á kukoricás mögül a motor egyenletes pufogását hozza a szél. A fúrótorony beleolvad a várost környező dombok pano­rámájába. Most már kétféle fúrótornyot ismerünk Somogy lankáin. Az olajbányászokét és a Mélyfúró Vállalat alacso­nyabb termetű, masszív fúró­tornyait. Az utóbbiak közül választottunk ki egyet. 144. napja A Császárrét lapályában fel­állított torony alatt ömlik a víz. Hosszú kocsikat lehetne megrakni a körülötte felgyü- • lemlett szürke homokkal, ame­lyen látszik, most érte először napfény. A kompresszor meg­állás nélkül dolgozik, s a za­varos színű víz vastag csövön egyre ömleszti a szürke homo­kot. Négyen hajobiak a cső fö­lé vizsgálódva. A felpillantó 50 . év körüli szőke ember arca is- . merős. A vállalat központi épületének falán láttam az arcképét. Hiányzott fejéről ez a japános külsőt kölcsönző . gyűrött szélű kalap. Az ünnep­lő ruhás felvétel alatt ez állt: . »Kovács, Bálint fúrómester, ki­váló dolgozó«. A most már harmadik kitüntetés ide, a Császárrétre is elkísérte az if­jú brigád 50 éves mesterét. A kis barakk egyik szerény lá- dikájából előkerül a három ki­tüntetéses piros doboz. Mióta Kovács Bálint az Alföldről el­jött, azóta kíséri a szerény lá- dikó meg a három kitüntetés. Most éppen 144. napja, hogy itt, a Császárréten áll a ládi- kó, de sebaj, hiszen a város megint gyarapodott egy per­cenként 200 liter vizet lövellő tóttal..; A kutat átadom ... Kaposvár vízellátási gondjá­nak megoldása jórészt ennek a nyolc tagú, öreg mester ve- „ zette ifjú brigádnak a kezében _van. Minden fúrás a föld mé­nfején egy-egy kísérlet. Lehet fúrni két évig, de két hónapig is. A Kovács-brigád tagjai nagyon jól ismerik a nehéz­ségeket, és hogy nincs vesz­tegetni való idő. Ezért dolgoz­nak szünet nélkül a gépek és motorok. Jó ideje fúrtak már, amikor 800 méteren vízre buk­kantak. Csakhogy ennek a víznek a felszínrehozatalával elszívták a közeli fürdő vizét is, ezért mélyebbre kellett ha­tolni, míg egy alsóbb rétegben ismét jelentkezett a homokré- teg 28 fokos vízzel, egy kicsit kénes illattal, de ahogy a la­boratóriumi vizsgálat eredmé­nye mutatja, mindenképpen jó minőségű ivóvízzel. Ez a ter­málvíz féle ellátja majd a für­dőt, és mentesíti a donneri ivóvízkutakat. Keverve ala­csonyabb hőmérsékletű vízzel ivásra is kitűnően alkalmas. Mennyi erőfeszítés, gond és felelősség van az eredmény mögött! De. Kovács Bálint, Vá­rosi János, Tratnyék Vilmos és Bábel András meg a brigád többi tagja úgy véli, hogy a si­kerben része van a bányász­napra indított versenynek is. Mert a célul tűzött munka- és tervfegyelem-javítás, a baleset- mentes munka nem harsogva ugyan, de mindennap meg­hozta a maga sikerét. Nagyon is érthető az öröm, amelyet 106,2 százalékos versenyered­mény, az országos második he­lyezés a bányászokból kivál­tott. Megértem a mélyhangú Kovács fúrómestert, amikor azt mondja büszkén, hogy »ezt a kutat egy-kettőre átadom a városnak« Talán a bányász­napra ..; Hej, bányászélet! Örök birkózás a földdel! Le­gyen akármilyen bányász, így vagy úgy, de ezt teszi. És so­hase a bánya megy a bányász helyére! Körül kell csak pil­lantani: tábori ágyak, a ba­rakkban izzó rezsókon fő az ebéd, pörkölt krumplival. A Betyár, a brigád farkaskutyá­ja nagyokat nyelve lesi a fa­latokat. Megérdemli, hiszen a társadalmi tulajdon éber őre ő a torony alatt. Bár a kör­nyék lakói sohase kísérelték meg a lopást. A brigád tagjai meg? Ugyan! Végignézik egy­mást. Igen, tiszta a lelkiisme­ret! Itt minden egyes bányász tudja, ha ellopná a szerszámot magát csapná be, hiszen nem dolgozhatna, és ez magával hozná a fizetés »vékonyodé sát«. Ki látott már ilyen bo­lond embert? A vállalat párt- szervezetének fúróberendezési megbízottjai különben is első­rendű kötelességüknek tartják, hogy a tornyok alatt szent le­gyen a közös vagyon védelme, és helyes ütemű a termelés. Bár messze esnek egymástól a tornyok, de azért mindig akad látogató a központból is, Budapestről is, s a segítség so­hasem marad el. A Soprontól Kelebiáig húzó­dó területen a 24 berendezés mintegy 250 dolgozóját vala­hogy még csak meglátogatják a felettesek, de már Mongóliá­ba, vagy Szíriába nehezebb megtenni ugyanezt. Mert a magyar mélyfúrók hódítják meg a sivatagot is, és munká­juk nyomán életet adó víz tör az égett felszínre. Kovács Bá­lintnak is már felajánlották a külföldi utat, de hát 50 évével most... Meg különben is, szép az itthoni munka, és megelég­szik azzal, hogy a bányász is­merősök egyszer-egyszer hírt (Jani, Qóika ezetiuj ij éji ?ui kúja Rövid filmtörténet Egy írógép. Megindul.. Halkmi a kopogást. A kép távolodik, és kibontakozik a Gépsze­relő Vállalat igazgatói irodája. Dene igazgató fel-alá sétál, diktál. Hirtelen megfordul, ösz- szelculcsolja fontoskodva hátracsapott kezét, és odakiált a gépírónak: — Támadás ... I Az írógép újra indul. DENE: Ne, ne, ne ...! Könyörgöm! Ne írja! Mit bámul? Ellentámadásba lendülünk! Teg­nap itt járt egy újságíró, és összeírt nekem mindenféle marhaságot. Klárika, maga meg merne esküdni arra, hogy ennél a vállalatnál lopnak? Hogy is mondjam csak magyarán: fusiznak...? Na, ugye. írja: — »...Tisztelt szerkesztőség. Igen sérelmesnek tartjuk, hogy... A mi vállalatunknál ugyanis már ak­kor harcoltunk a fusi ellen, amikor az ór­ádnak az oázisok életéről. Hát ■ szá^n erről még nem is hallottak Be­ilyen ez a bányász világ! Magába mélyed az öreg fű-! rómester, és ízes alföldiséggel buggyan belőle a szó. — Két világot bányászkod- tam! A 21 bányászévemből ju­tott néhány a Horthy-korszak idejére is. Szolgáltam akkor olyan fúrótornyoknál, ahol nem vettek emberszámba. A legszebb szavakra még mindig visszaemlékszem. Valahogy így hangzottak: »Eredj az anyád, taknyos!...« Egy jegyző- meg bíróválasztás, egy kútfúrás! Valahogy így ment. Saját kar­rierjükhöz használtak fel ben­nünket a disznók ... A motorzúgás erősödik, itt vagyunk a jelenben. — Máma meg urat csinál­nak a bányászból — mondja. — Televíziót néz, öltözködik, vásárol, szórakozik, jól él. Meg aztán az sem utolsó, hogy miért dolgozik. Elnéz a kukoricás felett. — Ha itt befejeztük, egy fél kilométerrel odább fúrunk 300 méteres mélységben. 59-ben még két kutat kap a város, megvan rá a fedezet. Min­denütt zúgnak a gépek. A fo- nyódi fúrásnál termálvizet ke­resnek kollégáink. Balatonlel- lén a magyar tenger déli part­jának egészséges vízzel való el­látásáért fáradoznak. A feltörő vízsugárba nézünk. Valaki megszólal mellettem: — Átadjuk a kutat, aztán beköti a város. És holnap? Holnapután? — Hamarosan mindenkié lesz .;. ! (Szegedi) csületbeli kötelességünknek tartjuk, hogy .. .* Elgondolkodik, visszafordul, és ujjúval a pépre bök: — Na, fejezze be a mondatot, illetve foly­tassa a levelet! Dátum, aláírás, Dene s. k. Azt ne írja, hogy tisztelettel. A gépíró meglepetten ismétli. Ajka lassan mozdul: — S... k... Ma.d hirtelen felvillanyozva: — Igazgató kartárs?! Ne írjam a végére, hogy üdvözlettel? IGAZGATÓ: Klárika! Takarékoskodni a bizalmas kifejezésekkel! ' (Változik a kép.) Pillcmatfelvéfel 1. Katika idén ment •teő elemibe. Nem •agyon akaródzott pedig neki átlépni az fckola küszöbét. Hiá­ba adta rá édesanyja a habfebér ruhács­kát, hiába kötött ha­talmas szalagot a ha­jába, nein sikerült felvidítani Bizony el­törött a iBécses, ami­kor az elfő tanítási napon ittog kellett válni a mamától. Ügy ß«»'yogott a könnye, mint a má­jusi eső. lazája le- pittyedt, km öklével elmaszatolta köny- nyeit a szén»? alatt. De hát a végén mé­giscsak eleresztette a biztos menedéket nyújtó anyai kezet, s letelepedett az első padba. Kedves, mo­solygós tanító néni lebbent be az osz­tályba, s szép mesék­kel varázsolta le a könnyeket a meg­szeppent csöppségek arcocskájáról, s az ijedtség és szorongás helyébe vidámságot és megelégedettséget öntött lelkűkbe. Az­tán eljött a dél, vége • tanításnak, Megin­dult a sók elsős a kapu felé, ahol már az anyukák, apukák repesve lesték jöttü- ket. Kati lelkendezve futott a mamájához, nyakába ugrott, s összevissza csókolta jóságos arcát. — No, hogy érez­ted magad? Mit csi­náltatok? — Olyan szépeket mesélt a tanító néni, mint amilyeneket a rádióban szoktak — újságolta Kati. — Akkor holnap nem fogsz pityeregni, amikor iskolába in­dulsz, ugye? — Nem tudom ... Én csak addig jövök iskolába, amíg mesél a tanító néni, s nem kell tanulni! <— fa­kadt sírva újra a kis Kati. zárkózom se­. ... , i rékpárjavításhoz, csak... csak... arra reghajtonak. Feliül- ' vigyázni, hogy ne menjen túlzásba ... 2,) mondta, hogy ő behunyja a szemet.. lei azt a gyönyörű, ízes reggeli diákbe- hunyja ... szódét hallgatom 4 GYURKA (megsemmisülten maga elé): Sf to!" 23*1 minden tanulóból így reggelente: »Jaj, csak 2. Olyan hatvanné- hány esztendős ma­móka tipeg oda hoz­zánk az utcán. Arca ezer ránc, szájában egyetlenegy fog ár­válkodik csak, apró­kat pislog bogár sze­mével. Kötényét si­mogatja reszkető ke­zével, nehezen sza­kad ki belőle a szó, csak köszörüli a tor­kát, mint a monos­tori pap prédikáció előtt. Látszik rajta, hogy valami nagyon- nagyon nagyot akar­hat mondani, azért ez a hosszú nekikészü- lödés. Végre csak ki- bóki szemérmesen: — Tessen mondani, ma is a tegnapi mű­sort adják a mozi­ban? Meglepődve nézünk egymásra barátom­mal. — Nem, azaz, mit szeretne megnézni, néni? — Hát a Rigó Jan­csit azon a széles le­pedőn! — vágja rá elszántan. el.) úr kérem!« mellém ér önkéntelenül méghaj-f lók derékban, s ki­szalad a köszönés az én számon is. Pilla­natig reszketve le- a VQn sem, visszaköszön-e.^ Maga 3. Háromnegyed nyolc körül jár az idő. Előttem hosszú sor­ban diákok sietnek a gimnázium felé, Fü­työrészve lóbálják táskájukat. Valami régi emlék árad szét bennem, hatalmába kerít, nem tudom ma­égő szerenád ...« Lassan nyílik a fürdő aj* taja. Ijedt szempár jelenik meg. Majd nyom* ban Jóska hangja: — Bátran! A jövevény beugrik. Gyorsan behúzza maga mögött az ajtót. Pisze Orrú, kicsit szeplős Ipari tanulóféle. Hóna alatt összecsavart ruha­darabok. Óvatosan az egyik szekrényhez oson, bedobja. Aztán: — ... Tizenöt csavar, húsz méter acéldrót, két szoritákulcs ... Megcsinálod a vetőgépet az öregnek, a két kulcsot meg otthon felejted, és kész... Kin keresik itt? — mondja. JÓSKA: Senki sem látta, mit szedtél össze? Te, levágom ám a nyakadat, ha ... Na jó, majd eljössz Németaládra jövő vasárnap. Az öreg rókának olyan piája van, hogy ... Zörgetnek. Amikor mindketten döbbenten az ajtóra merednek, eltűnik a kép. Kibontakozó esti zivatar. Szakad az eső. A villámfénynél két fiatal munkás alakját látni féltávolról. Dörgés. Nyomban nagy kiáltás a sötétben: — Aljas! Csend. Rövid villám. A Gépszerelő falának támaszkodó mun'cásfiú keze meglendül. Sö­tétség. A pofon csattanása haitik. Majd nyom­ban utána: — Nesze...! Nesze...! Träger! A‘ szerelőcsarnok nagy üvegfalán a hegesz- lőpisztolyok fénye viliódzik. A villám felel. EGY HANG A SÖTÉTBŐL; Ne üss! — hangzik az előbbi verekedés színhelyéről. Vil­lám. A rövid fénynél látni, hogy a két fiatal futásnak ered, és befordulnak abba az épü­letbe,- ahonnét az előbbi fény kiszűrődött. A felvevőgép követi őket. Hajsza a mosdón,, az öltözőn át.: Benn vagyunk a szerelőcsarnok sötét elülső zugában. Messze bent munkátok dolgoznak. A menekülő munkásfiatal egy ke­rek képű, faluról felkerült gyerek, Vucek Jós­ka hirtelen lefékez, majd hanyatt dől az egyik oszlopnak. Zihál. Csurog róla a víz. Üldözője vékony képű, magas, fekete gyerek. Gyurka, csípőre tett kézzel megáll előtte. Aztán csilla­podva egészen közel hajol az arcához: — Hát idefigyelj, Jóska, mártsd be a nagy­mamádat! Ha loptál, valid meg, tróger, vagy ne csináld, ha gyáva vagy! Lekopogom, hogy én még nem fusiztam, és nem is fogok, de ha elkapnak, és még egyszer rám hivatkozol, hát kitekerem a nyakadat...'. JÓSKA (csapzott arcát alulról látni): Meg­pofoztál, mielőtt tudtad volna, hegy ... GYURKA (ökölbe szorított kézzel újra ug­rásra kész): Ne dumálj nekem még most is, mert...! JÓSKA (nem törődik az ellenféllel, túlhar­sogja): Te biztosan nem tudsz arról, hogy az igazgató megengedte a fusit. S csak a műszaki Falusi késő este. Felvillan egy kerti gyü­mölcsös totál képe. A gép lassan fordul. Szal­makazal, majd egy futó alak tűnik fel a fák között. A közelben vad kutyaugatás, a szal­makazal kikerül a képből, és egészen közel­ről homályosan pajtabejárat látszik. Parázs­ló cigarettafény. Gábor gazda arca villanik meg egy pillanatra. Az iménti futó alak be­ugrik a térbe, és amikor kiegyenesedik, Jós­ka ismerős arca jön közel. — Tizenöt csavar! Szerszámot hoztam — mondja izgatottan. — Lámpája van? Sies­sünk, mert azért mégiscsak az üzem cókmók- jai ezek, és nem akarom hogy... GABOR: Hát nekem azt mondtad, te gye­rek, nem lesz ebből semmi különös izé ... JÓSKA: Na, gyújtsa meg a lámpát, s tartsa ide a vetőgéphez! Miért van beijedve, talán azt hiszi, maga az első németatádi paraszt, akinek én javítom meg a vetőgépét az üzem anyagából...? Az ezredik! Vagy tán már az ezeregyedik. Különben is megengedték ná­lunk, de úgy, tudja, módjával. Az igazgatónk »faja« ember, nem esik hamar kétségbe. Ilyen kis dolgok miatt csak nem lesz népszerűtlen az üzemben, na nem igaz? Ha maga meglátná a mi üzemünket, azt mondaná, van itt szajré bőven. Egy kiló, két kiló, meg se látszik...! Gábor meggyújtja a pipicset. Borostás arca elé tartja, és kételkedve mered a lángba. (Kép el.) i vezetőnek jár folyton a szája ... «*» k,v„„„,, h.t"“"***•• “• sa alól. Megszaporá-^ JÓSKA (folytatja az iménti gondolatot): zom lépteimet, s az Amikor Hambrusékat elkapták a csavaranyák egyik diáktársaság szajrézásakor, azt mondta az igazgató: lehet mögé az üzem anyagából hazavinni motor- vagy ke­kell Azt be­Te... ') JÓSKA (a levegőbe kap): Hát gyere, kér- változatlanul tör ki dezzük meg a...! A távolabb hegesztő munkások közül kivá- ___ lík egy arc. Egészen közel jön, s a veszeke­n /hívianak Vfelel-'5 dÖk íelé kiált: 1 h — A randit beszéljétek meg máskor! Kár- ni számtanból!« Az tyát ne vigyek?! egyik tanár bukkanj A két fiatal egymásra néz, Gyurka megvé­tel a keresztutcából í tóen w«ri végig ellenfelét, majd határozott A diákok hangosan' flekkel bemegy a hegesztőpisztolyok fényé­, .................. „ ,v be. Behallatszik az égzengés. o dakoszonnek: »Jo >_ (Kép r eggelt kívánok, tanár *­Amikor^ tanár ? . ‘$ A porta nagy üvegablakán Vucek Jóska profilja rajzolódik ki. Fülére telefonkagylót szorít, és gesztikulálva magyaráz. A gép »be­fut« az ablakon. JÖSKA: No, Gábor bátyám, egyelőre ma­radjunk abban,. hogy én ma este hazamegyek vonattal Németatádra. Viszem a kellékeket, ne problémázzon! Ha én azt mondom, Visszaköszönt. Olyan ) hogy reggelre kész lesz a vetőgépe, akkor boldog voltam, hogy ' kész lesz, punktum... Nem, nem, nekem nem i __’__i lesz ebből kellemetlenségem! Na, Isten vele, l egszívesebben ma- Gáb bátyám. (Leteszi a kagylót, odaszól a gsmhoz öleltem vol-1 portásnak): Az öreg Vince Gábor telefonált a na az egész világot:i falunkból... egy pillanatra mp-i (Kép el.) gint diáknak < hettem magam. t Egy zuhany rózsája. Csorog a víz. Jóska G. t szappanhabos testtel forog alatta. Dúdol: »Egy Reggel hat. Eles. országúti kanyar. A moto­ros vadul száguld, szinte belefekszik. A motor egy századmásodpercre megcsúszik. A férfi újra egyensúlyba rántja, s amikor az egyenes­be fordul, ismerni csak fel a Gépszerelő igaz­gatóját. Az ő szemével pillantjuk meg a mintegy 500 méterre előtte száguldó másik mo­torost. Egy ideig nem csökken köztük a távol­ság. Majd az igazgató fokról fokra közelebb kerül. S amikor a sebességet már nem tudja fokozni, kiált: — Jóska .. .a .. .a...! Vucek elvtárs! Hé, álljon meg! Jóska hirtelen az útszélre kanyarodik. Az igazgató elkerüli, majd visszajön. Jóska rend- beszedelőzködve várja: — Igazgató kartárs! Küldetésben vagyak. Útirány Seregély-puszta... IGAZGATÓ: Üljünk az árokpartra. Felülről látni őket. IGAZGATÓ: Értesültem róla, Vucek elv­társ, hogy maga is azok között van, akik az utóbbi hónapokban meglopták az üzemet. Ne folytassa az utat, munkájára nem tartunk igényt! Ezért jöttem. Ez a dolog sürgős! JÓSKA (felkel, és faképnél hagyja az igaz­gatót): Hát jól van (visszafordul): De a lo­pásról még tárgyalunk, és majd meglátjuk, ki tette a munkások között azt a kijelentést, hogy .,. IGAZGATÓ: Hallgasson, mert beverem az orrát! Engem akarnak berántani? Én annak idején is megmondtam, tartózkodjanak a fu­sizástól, mert igen szigorúan fogok eljárni, ha itt valami ■ ■ ■ JÓSKA (lekapja a pumpát, az igazgató elé ugrik, és egészen közelről az arcába sziszegi): Nem ezt mondta, érti! Majd én emlékezte­tem ... IGAZGATÓ (arca meglepően gyorsan meg­változik. Körülnézeget, majd maga elé me­red): Nézd, Jóska. Marhaság itt egymás ellen hadakozni. Nekünk most arra van szüksé­günk, hogy összefogjunk (bizalmasan a gye­rek vállára csap). Pácban vagyunk. A válla­latnál nyomozni fognak ... Az elszámolhatat- lan anyagkár 25 ezer forint, és az istennek se tudom, hogy hova lett. Hát nem. tudom. Sajnos, emlékszem, hogy mit mondtam akkor, de azt is hallottam, hogy te a faludban vető- gépeket, meg miegymást... Jóska megrándul. IGAZGATÓ: Nem akarok én itt ... Szóval, arra kérlek, még ma eredj haza. Szállíts visz- sza mindent, még idejében van. Vagy együtt megyünk a sitre ... Simonék esküvel ígérték, hogy visszacsempészik a szajrét. JÓSKA (előrelép, berúgja a motort): Simo­nék?... Hm... Azok Simonék... IGAZGATÓ: És te?! Te nem vagy ennyire hajlandó...!? A fiú visszanéz rá. rekedten jön a hangja: Nálam, igazgató kdrtárs, nálam már visszacsi­nálni nem lehet... Bicegve lassan elindul. A céltalanul tekergő motor kifordul a kép sarkából. Az országút végtelenjében eltűnik a porfel­hő. A nyárfasoros út elhagyatott és üres ... SZEGEDI NÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents