Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-25 / 226. szám
Csütörtök, 1958. szeptember 25. 6 SOMOGYI NÉPLAP Emlékül közöljük e kis cigánylány képét mindazok számára, akik részt vettek a Hazafias Népfront kedves szüreti felvonulásán, hajnalig tartó bálján. Bizonyára emlékeznek még rá azok is, akik csak végignézték a parádés felvonulást: ott állt a többiek között a szekér tetején, csinosan, szinte elegánsan. Az ember könnyen azt hihette róla, hogy diáklány... Adószedők és adófizetők őrök harca »A régi jó időket-« visszasírok figyelmébe: Újabb bizonyítékok kerültek felszínre arra vonatkozólag, hogy az adószedők és adófizetők párharca legalább kétezer esztendős »dicső-« múltra tekinthet vissza. Nápoly közelében földmunkások latin feliratú kőtáblát találtak. A felírás felhívja az ősi Puteoli (most Poz- zuoli, Ná^olytól délre fekvő városka) lakosait: engedelmeskedjenek az isteni és emberi törvényeknek, s fizessenek adót! A felirat, amely nyilvánvalóan a városi hatóságoktól származik, kisebb büntetésektől halálbüntetésig terjedő megtorlást helyez kilátásba az adófizetés megtagadóinak. Régészek szerint a felirat i. e. 190-bŐI származik ... Üldözi a szerencse Régóta tudjuk, hogy a pénz és a szerencse oda megy, ahol már van belől?. Ezt támasztja alá egy nagyon szerény körülmények között élő török asszony esete, akivel a következő történt: Beddin Yelkut asszony a közelmúltban sorsjegyével főnyereményt, 20 millió franknak megfelelő összeget nyert. Nem is igen ért rá örülni a nagy nyereségnek, amikor bankja — ahol szerény folyószámlája ran — értesítette, hogy a bank által rendezett sorshúzáson Ankara egyik legszebb negyedében házat nyert. De hogy teljes legyen öröme, a vöröskereszt sorsjátékon hozzányert a pénzhez és a házhoz egy Cadillac autót is. CIKKÜNK NYOMJ B SANTOS ELMARADT SZÉP TERVE MÖQÖTT ÖTÉVES sakkbajnok Táskentben Jól ismerik Er- neszt Kim ötéves fiúcskát, aki nemrégiben másodosztályú sa&fcversenyt nyert. A bajnok vidáman hancúrozot^ ha nyert, de keservesen sírt, amikor vesztett. Nemrégiben az amerikai ifjúsági lapok szerkesztői ellátogattak Taskentbe, ahol a város «■nevezetességei- között az ötéves sakkba jnokoi is kerputatták a vendégeknek. Az egyik amerikai újságíró kihívta a kisfiút eigy sakkmérkő- zésne. Emészt tizenöt lépés után a játszma feladására kényszerítette az amerikai vendéget. ÖNZŐ EMBER Egy angol férfi a következő házassági hirdetést tette közzé egy napilapban: »Nőtlen, negyven éves, jómegjelenésű, rendezett anyagi körülmények között élő férfi házasodni akar. Az életkor, anyagi helyzet, külső megjelenés nem számít. Egyetlen kikötés: leendő feleségemnek minden este jóízűen nevetnie kell ked- vpne tréfáimon és humoros történeteimen, még akkor is, ha ismétlésekbe bocsátkozom«. Lapunk február 20-i számában hírt adtunk arról, hogy a sántosiak társadalmi összefogással kultúrházzá bővítik a község volt KÁLÓT-helyiségét. Büszkék voltak a sántosiak, s ami azt illeti, joggal voltak azok. A hir, amely bejárta a megyét, megdobogtatta a sziveket, jó néhány községünkben elhatározták, hogy követik a kis lélekszámú Sántos példáját. Szűcs Sándor, a falu párt- szervezetének titkára — mesterségére nézve kőműves — készítette el az építkezés tervrajzát. A megyei tanács 10 000 forinttal sietett a község segítségére, mire Szűcs elvtárs vezetésével hozzálátlak a falu lakói a munkához. 1956 ősze kis időre megakasztotta az elkezdett munkát. Egy év múlva kezdték ismét el; a községi tanács a községfejlesztési alapból 12 00Ó forintot szánt az építkezésre, s körülbelül harmincezer forint értékű társadalmi munkára számítottak: ennyit vállalt a falu fiatalabb és idősebb lakosságának egy része. Amikor a hírt elhoztuk Sántosról, Cserép József tanácselnök úgy nyilatkozott, hogy 1958 május elsejét már az újjáépült kultúrházban ün- neplik a község lakói. Nem volt okunk kételkedni a szavak igazságában, azért olyan meglepő számunkra a rideg valóság: még a mai napig sem készült el a kultúr- liáz bővítése, mivel a tanács egy csomó pénz kidobása után úgy határozott, hogy eltolja a felépítés, illetve átépítés határidejét — úgymond — azért, hogy korszerűbb hajlékot építhessen a művelődés számára. Uj határidő: 1959! Sántos tehát érdemtelenül sütkérezett a jó hírnév dicsfényében, a követőket termő vonzó példakép lelkesedése hamvába fulladt. Ott áll a kultúr ház, már nem elhanyagolt KALOT-helyiség többé, de nem is mondható kultúr- háznak. Van egy bevakolatlan színpada a falatnyi kultúrteremnek, körös-körül az öreg falakról hullik a vakolat, szóval viszolygást keltő a képe a sántosi félig kész kultúr- háznak, amit eddig nyilvánvalóan jóváhagyott tervekkel építettek, s most tanácsi határozatra majd ismét jóváhagyott terekkel kezdenek to- vább építeni: »egyszer majd csak kész lesz« határidőre. Felelőtlenség ez! Jó néhány ezer forintot elköltötték eddig a színpad építésére, pár ezer forintnál nem kevesebb hever őrizetlenül hagyott anyagban az épület előtt. Arról nem is beszélve, hogy a legdrágább, az önként felajánlott társadalmi munka is kárba veszett. Lesz-e bizalmuk az embereknek újra elkezdeni az építkezést? A község vezetői nagyon jól tudják, hogy Sántos a művelődés területén elmaradt. Nem szolgálja semmi és senki a faluban a népművelés ügyét. Az általános iskola két pedagógusnője »•nem ér rá« foglalkozni ezzel. Könyvtár nincs. Mozivetítésre alkalmas helyiség nincs. Illetve erre szolgált a tanácsháza »nagyterme«, egy álig harminc ember befogadására alkalmas szoba. A fiatalok egyetlen szórakozási lehetősége helyben az italbolt látogatása. Ezért az a véleményünk, hogy a korszerűsítés ráért volna már azután, miután elké- ! szült a kultúrház. Ha már van valami a faluban, mert a község szívében álló ház, amit csúfság jelenlegi állapotában kultúrháznak nevezni, egy nagy hűhóval körülkerített semmi csupán! Flatatak elhelyezkedési nehézsége ANGLIÁBAN A Daily Herald írja a következőket: A háború befejezése óta első ízben történik, hogy az iskolákból kikerült 15 éveseknek nem tudnak eihélyezkedést biztosítani, ötszázezer fiatal keres munkát Angliáiban — nagyrészben hiába. Az angol fiatal tele reménykedéssel ás bizakodással hagyja el az iskolát, és kopogtat az üzemek, irodák, intézetek ajtaján munkáért. A következő válaszokat kapja: 1943 és 47 között a születések arányszáma ugrásszerűen megnövekedett, és ennek hatása most válik érezhetővé. Angliában általában évente 650 000 tizenötéves fiú és lány hagyja el az iskolákat. Ez a szám 1957-ben 679 000-re, ez évben pedig 712 000-re növekedett. Ebből ás következik, hogy kevesebb állást tudnak biztosítani számukra, és sokkal nagyabb a verseny. Súlyosan befolyásolja az elhelyezkedési lehetőséget további három tényező is: Az ez évben kimutatható, egyelőre enyhe gazdasági válság jeled: a hiteimegszorítésok, amelyeket megszüntettek ugyan, de hatásuk továbbra is érezhető maradt; a kötelező katonai szolgálat fokozatos eltörlése, amelynek következtében lényegesen több fiatalember keres állást. A nehézipar az egész országban komoly nehézségekkel küzd. Minden megüresedett állásra tíz jelentkező is akad. Lányok még aránylag könnyebben kapnak munkát, mart főképpen a kereskedelemiben helyezkednek el, és 25 százalék férjhez megy, nem dolgozik tovább, még mielőtt betöltötte volna 21. életévét. A fiataloknak azt ajánlják, hogy tanuljanak tovább, a szülők továbbra is gondoskodjanak eltartásukról, mert az elhelyezkedési lehetőségek a közeljövőben nem fognak javulni. 1962-ben 930 000 fiatal kerül ki az életbe, és ezen csak azzal lehetne változtatni, hogy a kötelező iskolázás korhatárát 16 évre emelik fel. Sok ezer angol fiatal súlyos probléma előtt áll: «Visszaüljek-e az iskolapadba, vagy kockáztassam meg, hogy áHés- telanul lődörgők az utcán?« uh'mi Az iskolában már javában folyik a tanítás. A tanulók délutánonként, esténként készülnek a másnapi foglalkozásra, hogy számot adhassanak tudásukról. Néhány gyerek azonban tanulás helyett nemcsak délután, hanem este is az utcán csavarog, vagy moziba megy engedély nélkül. Szüleik dolgoznak, vagy ha nem, hát keveset törődnek gyermekükkel. Ezért indult el a Leánygimnázium és a Vöröshadsereg úti iskola egy-egy tanára a rendőrség két dolgozójával, hogy tapasztalatokat szerezzenek a késő este csavargó gyermekekről. Anyánkat keressük... A Kossuth téri népbüfé előtt este fél nyolc körül három gyerek álldogál. K. László, a Petőfi utcai iskola VI. c. osztályának tanulója, testvére, K. Márta, az V. c. és D. András, ugyancsak a VI. c. osztály tanulója. A kérdésre, hogy mit keresnek ilyenkor az utcán, az egyik gyerek így válaszol: — Édesapánk küldött, hogy keressük meg anyánkat, aki vacsorát jött el vásárolni... — A holnapi leckével hogy álltok...? — Ó, már régen megtanultuk! — hangzik a válasz. Másnap beszéltem : tanárukkal, Tölgyesi Zoltánnal, ö bizony mást mondott. K. László és D. András igen gyenge tanuló, sok baj van velük az iskolában, mert szüleik nemigen törődnek velük. András például csak javítóvizsgával mehetett a hatodik osztályba. Az esti csavargást követő tanítási napon igen gyengén felelt földrajzból. K. László pedig egyáltalán nem készült. Szüleik helyesen tennék, ha gyermekeik felkészüléséről időközönként meggyőződnének. s a csavargás helyett tanulásra szorítanák őket. A leckét kérdeztem meg... A Szabad Ifjúság filmszínház 8 órás előadására sokan várakoznak. A mozi melletti ház kapujában két iskolásgyermek álldogál. Ahogy a rendőröket meglátják, bemennek a házba, majd egyikük kis idő múlva ismét, az utcán van. N. János, a Május 1 utcai iskola VII. osztályának a tanulója. Kérdésünkre így válaszolt: — Itt voltam az osztálytársamnál, N. Józsefnél... ugyanis délelőtt fájt a fejem, és nem voltam iskolában... A feladott leckét kérdeztem meg... N. Jancsi félre akart vezetni bennünket. Ahogy tanára, ifj. Pacskó János tájékoztatott bennünket, nem hiányzott az iskolából. S az sem valószínű, hogy N. Józsitól a feladott leckét kérdezte meg, mert tanulmányi eredményeik mutatják, hogy nem nagyon törődnek a tanulással. N. Jancsi három egyese, N. Józsi öt egyese az egy négyes mellett azt bizonyítja, hogy a tanulás helyett inkább az utcán töltötték legtöbb idejüket. Az öcsém velem jött Elmúlott kilenc óra. A Vörös Csillag moziból hazafelé tart a közönség. Iskolás gyerek ballag nővére társaságában. — Hányadikba jársz? — kérdezzük. — Én nem járok iskolába — hangzik a válasz. Azonban csakhamar kiderül, ho»" mégiscsak jár iskolába. H. Lajosnak hívják, s a H. Rákóczi Ferenc Általános Iskola III. osztályos tanulója. — Nincs engedélyem a mozira, azért mondtam, hogy nem járok iskolába — ismeri el bűnbánóan. Nővére azonban védelmébe veszi öccsét, mondván: «Mit akarnak, hiszen az öcsém velem jött.« H. Lajos nem először volt engedély nélkül moziban. Ezt igazolják tanulmányi eredményei is. Amint említettük, harmadikba jár, holott már VII. osztályosnak kellene lennie. Kétszer járta az elsőt, s többször a második osztályt is. Azt javasoljuk nővérének, ha törődni akar öccsével, ne úgy tegye ezt, hogy moziba viszi, hanem úgy, hogy ^ üljön le melléje, s ne restellje a fáradságot, segítsen neki a tanulásban. Akkor talán H. Lajos nem fog minden osztályt két* szer, háromszor megismételni. A szülők és a MOKÉP figyelmébe! Találkoztunk több iskolaköteles gyermekkel is, akik engedély nélkül voltak moziban, köztük K. Istvánnal, a Sétatér utcai iskola VI. osztályos tanulójával. A szülőknek meg kellene érteniük, hogy a mozilátogatási tilalmat gyermekeik érdekében rendelték el. Ne vigyék őket engedély nélkül moziba, s ne kéressenek velük engedélyt olyan filmekre, amelyek nem nekik valók; A MOKÉP vezetőitől azt kérjük, ne engedjenek jegyet kiadni azoknak az iskolás gyermekeknek, akiknek nincs erre tanári engedélyük. A késői mozielőadásra a jegyszedők pedig akár egyedül, akár szülői társaságában lévő iskolás gyermeket csak akkor engedjenek be, ha felmutatják az iskolától kapott engedélyt. Ez bizonyos többletmunkát jelent a MOKÉP dolgozóinak, néhány szülőnek pedig kezdetben bosszúságot fog okozni. De megéri, mert ez is hozzásegít ahhoz, hogy az esti csavargás, mozibajárás helyett a gyermekek inkább otthon tartózkodjanak, tanuljanak, hogy másnap kellően felkészülve mehessenek az iskolába. Szalai László Tízéves tartozás? Az 1947—48-as (gazdasági évben szerződéses rcstkendert termeltünk. Annak idején eleget tettünk a szerződésibein előírt követelményeknek, megtörtént az elszámolás is. Ezzel szemben, most, ez év májusában a pénzügyi osztály félszólított bennünket, hogy fizessünk ki 130 forintot a 10 évvel ezelőtti szerződött kendertermelésből keletkező tartozásként. Ez ideig egyetlen felszólítást sem kaptunk, s nem tudjuk, hogyan lehetséges, hogy ennyi idő után kérik tőlünk ezt a pénzt. Az akkori végelszámolást, sajnos, nem őriztük meg, így nem tudjuk bizonyítani az ügy rendezését. libáid Pál. Taszár, Dózsa György utca 9. Horváth Lajos, Taszár. Széchenyi utca 120. * * * (Valóban furcsa, hogy a Magtermeltető és a Vetőmagellátó Vállalat — ahol jelenleg foglalkoznak ezzel az üggyel —* most, tíz év után kéri a gazdáktól 1948. évi tartozásukat. Vizsgálják meg a vállalat illetékesei ezt a már kissé »elévült« ügyet. S ha valóban fennáll az adósság, akkor is hibát követtek el az ügy 'rendezésének halogatásával. S ami még valószínűbb: valamilyen tévedés következtében feleslegesen háborgatják az embereket, s szaporítják azoknak az eseteknek a számát, amelyek csak felsőbb szervek vagy szerkesztőségünk utánjárására tisztázódnak. Több gonddal és felelősséggel végezzék munkájukat a Magtermaltető Vállalat dolgozói, hogy hasonló esetek ne történjenek a jövőben. — Szerk.) Sok bosszúságot okoz a nem megfelelően elkészített szódavíz. Gyakran előfordul, hogy az üvegből nem jön ki rendesen a víz, s ami kijön, az is ízetlen és élvezhetetlen. Az üvegek piszkosak és rosszak. Jó lenne az előbbieket alaposan megtisztítani, az utóbbiakat pedig kivonni a forgalomból. Most, miután elmúlt a csúcsforgalom, s a Szikvízüzem munkája kevésbé megfeszített, mint volt a nyári hónapokban, azt várjuk, hogy jobb minőségű szódavizet gyártsanak, s ez jól működő, ne selejtes üvegekben kerüljön forgalomba. Takács Gyula, Kaposvár. BYNIJGY BELYEGH AMISITV ANY OK A HIVATALOS KATALÓGUSOKBAN Az olasz rendőrség azt tanácsolta minden bélyeggyűjtőnek, hogy pontosan nézze át gyűjteményét. Lehet ugyanis, hogy a gyűjtemények hamisítványokat tartalmaznak. Röviddel ezelőtt Génuában egy műhelyre bukkantak, amelyben ritka bélyegeket hamisítottak. E bélyegeket az egész világon terjesztették. Hamisítványokkal világszerte rászedtek még bélyegke reskedőíket is. A hamisítók bandája nemcsak ritka bélyegek utánzására, 'hanem egyáltalán nem létező bélyegek feltalálására is specializálta magát. Az utóbbiak közül egyeseket hivatalosan felvettek a bé- lyegfcatalógusofcba is. (Az Arbeiter Zeitungból.) NEM MINDEN ÄLDÄS JÖN AZ ÉGBŐL... Cardiffban a napokban csinos, fekete hajú cigánylány lépett be az egyik mészárszékbe, és felajánlotta a tulajdonosnak, hogy »megáldja« a pénzét. Vincent Richards, a mészáros száz fontot nyújtott át az áldást ígérő fiatal nőnek. Joyce Williams, a bájos cigánylány misztikus jeleket rajzolt a levegőbe a pénz fölött, majd így szólt: »Meg fog tízszereződni a pénze«. Az áldásnak valóban azonnali hatása volt, de nem egészen úgy, mint ahogy a mészáros remélt-'• A cigánylány távozása után a mészáros megszámolta a pénzét, és megállapí- JOG tóttá, hogy »áldás közben« 24 fontja eltűnt. A trükk nem sok jót hozott szerzőjének: Joyce Williamsot hathónapi börtönbüntetésre ítélték. (AP) A PEDÁNS tolvaj balszerencséje Egy frankfurti tolvaj a lehető legrosszabb helyet választotta arra, hogy egy csomó arany jegygyűrűt szedjen ki a zsebéből, és azokat a ruhája ujjához dörgölve gondosan fényesítse. A tolvaj ugyanis pont a rendőrséggel szemben végezte ezt a tisztogatási műveletet, és így az épület ablakából kitekintő rendőröknek már nem is kellett mást tenniük, mint kisétálva az épületből letartóztatni a tolvajt. A tolvaj lakásán tartott házkutatáskor egy virágcserépben 70 aranygyűrűt találtak. A gyűrűk összértéke 2500 dollár. (Az Associated Pressből.) FIGYELMES VÁDLOTT Egy betörő, akit Amerikában a büntetőtörvénykönyv 898. cikkelye alapján hathónapi börtönre ítéltek, figyelmeztette a New York-i bíróságot, hogy a büntető törvénykönyv értelmében az általa elkövetett betörésért legfeljebb száz nap börtönbüntetést lehet kiszabni A bíróság száz napra csökkentette a büntetés mértékét, és még ebből is levont tíz napot, hogy köszönetét mondjon a vádlottnak értékes közreműködéséért. (A Neue Tageszei Uingbótg L. I.
