Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-25 / 226. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. szeptember 25. AZ ELSŐ LÉPÉSEK gáncsoskodásba ütköznek NEMRÉGEN AZ ÚJSÁG IS HÍRÜL ADTA, hogy Balogd- puszta lépett egyet az idővel: tizenhét egyivású, hajdani cse­lédből lett gazdaember hátat fordítva az egyéni gazdálko­dásnak, 180 hold földön terme­lőszövetkezetet alakított. Hogy mi volt az indítóok? Egyénen­ként mindenki tudna felsorol­ni egymástól elütő belső pa­rancsot, amely az új életkez­dés irányába lendített© aka­ratukat, de egyikükre sem le­hetne mondani, hogy túlságo­san jó módban éldegéltek. A tizenhét családnak együtt­véve nyolc lova van, fel is ajánlották, hogy beviszik őket a közösbe, de mint Lóth József, a tsz újdonsült elnökétől meg­tudjuk, nem tartják meg mind: hatot óladnak belőlük, minek fogyasszák a drága takar­mányt, úgysem lesz szükség rájuk. Mert ami eddig a tizen­hét egyéni családnak kevés volt, azt most az egy szövetke­zetnek egyszerűen pazarlás lenne megtartani. Az embert és a jószágot a gép kiszorít­ja a barázdából: nem kell ki­lométereket gyalogolni míg egyetlen hold földet megfor­gatnak. Alig alakult meg a szövet­kezet, a Tapsonyi Gépállomás traktorai máris egybeforgat­ták az eddig paioeliánként művélt földeket, s mire e sorok napvilágot Látnak, már a jól előkészített magágyban »pihen« negyven hold őszi ár­pa. S bár a műtrágyát előre nem tudták megrendelni, még­sem vonták meg a foszfort a táperőben amúgy sem gazdag földtől, hanem a böhönyei Sza­badság Tsz-től, az idősebb test­vértől kértek kölcsön szuper- foszfátot. Mire annak kell, vissza is adhatják a megren­delt mennyiségből. — HÄT CSAK GYŐZKÖ­DÜNK — mondja Lóth Jó­zsef —, mint afféle indulók. Az elsőosztályos gyerekek közül még sír is sok, amikor iskolá­ba megy, s legszívesebben visszafutnának az édesanyjuk­hoz, a játékhoz. De aztán elte­lik egy-két hét, és megszere­tik az új, a megszokott koráb­bitól elütő életet. Nekünk is nehéz a kezdés. S nemcsak az új életkezdéssel együtt járó gondok teszik nehézzé, feszé- lyezettek az emberek is. Ma­gukban még sokféle érzést, gondolkodást: a maradiságot kell legyőzniük, míg szíwel- lélekkel odaállnak az új élet­forma mellé. Nem mentesek ezek a napok a bizonytalan­ságtól, a kételyektől sem: »Va­jon nem rontottam-e el a; utamat«. Néhányuknak sok­sok kellemetlen emléke ma­radt a régi időkből. »Hátha megint úgy lesz, mint akkor« — hallatszik .gyakran az aggá­lyoskodás. Nem az újtól való félelem mondatja ki ezeket, hanem a régebbi rossznak a visszahatása mindez. A tagok egyik-másika ugyanis már volt termelőszövetkezetben: a rossz emlékű Szíjártó-féle tíz­be tartoztak, amelyet elnöki beosztása révén Szíjártó, a fa­lu egyik ellenforradalmára már ötvenhat október 23-a előtt elkezdett bomlasztani. Itt a civakodás, gyűlölködés szel­leme uralkodott, és mondani sem kall, ennek is a szorgal­masok itták meg a levét. Ezért is döntöttek úgy: saját maguk EGY AGRONOMUSNO — aki agronómus szeretne lenni Beszéde az első pillanatban árulkodik.: ez a fiatal, barna bőrű asszony az Alföld vég­telennek tetsző síkságát cse­rélte fel a dunántúli dom­bokkal, pontosabban a Mar­cali Állami Gazdasággal. Mohácsi Barnáné mindösz- sze március óta dolgozik itt, de úgy emlegeti a munkáját, az embereket, mintha évek óta velük leste volna az új tavaszok beköszöntését, az ő életüket élte volna. Ez pedig azért van, mert a világuk az ő világa is. Azért, mert falu­ról került egyetemre, de csak »vendégként«, mert munkája és szíve is a faluhoz húzta. Agronómus lett. Marcaliban kezdett dol­gozni, de nem figyelhette a mezőn növekvő élet napról napra változó arcát, hanem az irodát bízták rá, az anyag- könyvelésbe került. Aztán érezte, hogy segítenie kell a fiataloknak. Az egye­temi évek alatti szereplések megelevenedtek előtte — és Vexetőaég- éa küldöttválaaxtó taggyűlési tartott | a Vakok és Csökkentlátók' Szövet-? ségének Somogy, Tolna és Bara-1 nya megye kaposvári kerületi he- ,i lyi csoportja folyó hó 20-an a? -------székházának kultúrterme tanítani kezdte a gazdaság ki- szeseinek a kis tárcsái leány­táncot, melyet nemcsak az első alkalommal, a traktoros­napon mutattak be, hanem az­óta már jó néhányszor külön-; féle rendezvényeken is. Azt mondja: szívesen segítem őket, mert tudom, mit jelent tét­lenségben élni! Nem tudni pontosan, ezzel-e, vagy szerénységével érte el, hogy rövid fél év alatt meg­szerették a gazdaságban. — Nincs semmi bajom — mondja —, csupán két dolog­ban szeretnék változást: kap­jak lakást (férjem is dolgozik, agronómus az FJK-nál) — és szeretnék agronómus lenni. — k — közül való emberekkel alakí­tanak szövetkezetét, mégpe­dig a pusztán. Igaz, nem sók nagyüzemi gazdálkodásra al­kalmas épület áll rendelkezé­sükre, de azért Lóth eivtáns ebben az egy mondatban sűríti a célt és az eszközt, aminek alapján virágzó gazdaságot szeretnének teremteni: »A jó­szágtenyésztés lesz a minde­nünk«. PERSZE, MOST MÉG NEM SOK VAN. Nyolc ló és két tehén, melyet a tagok nem akarnak megtartani a háztáji gazdaságban. 250 juhot már kértek, ezeket a télen lesz hova elhelyezni Nekik való takarmány honnan kerül? Részben a tagok adnak össze, részben vásárolni akar­nak, az államtól kémek hitelt rá. Alomszalmát a Felsőbogá- ti Állami Gazdaságtól vagy az erdészettől kérnek, termé­szetesen kölcsön vagy hiteibe. A tavasszal már sertéstörzset is alkarnak beállítani, tehénál­lományt vásárolnak, de ezt csak akkor, ha megteremtik a saját takarmánvforrást. Azok­nak, akiknek nincs kitartásuk, megengedik, hogy a télen fa rágást vállaljanak, mert a tsz amíg alapja nem lesz, nem ad­hat pénzt. De azért májusban már szeretnének szerény (köl­tőpénzt juttatni a szerződései termények után járó előlegből, ősszel, a termés után meg nen lesznek üres konyha gazdái, és minden könnyebben megy majd. A balogd-pusztai embe rek tudják, hogy egy ideig né­hány nehézséggel meg kell küzdeniük, de azt is tudják, hogy ott áúnak mellettük a községi tanács és a pártszerve­zet vezetői, és gondjaikban hű séges segítőtársaik lesznek. Annál inkább szüksége lesz a fiatal tsz-nek a falubeli ha­talmi és társadalmi szervek segítőkészségére, mert sajnos, akadnak a pusztán, akik — mert a magyk számára még jónak tartják az egyéni gaz­dálkodást — el akarják gán­csolni a szövetkezetét. Ezek az emberek visszaélnek a kor­mány bizalmával. A KORMÁNY MESSZEME­NŐ TÁMOGATÁST AD ugyan az egyéni gazdáknak, hogy többet termeljenek, és nem erőszakol be senkit a tsz- be, azt viszont joggal elvárja — a törvény is megköveteli —, hogy erőszakkal vagy ijesztge­téssel senkit el ne térítsenek, vissza ne tartsanak a szövet­kezettől. Ez szintén olyan elv, amelynek a megsértését senki­nek sem engedhetjük meg. (Varga) A véeei fiatalok megérdemlik a támogatást Aki a vései KISZ-szervezet életéről érdeklődik a község­ben, azt tapasztalhatja, hogy mindenki a legnagyobb elis­merés hangján szól a fiatalok munkájáról. Ezen senki se csodálkozzék, hisz azzal ér­demelték ki, hogy mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. A pártszervezet és a tanács épp ezért a legmesszebbmenő­kig támogatja a kiszeseket: a pártszervezet átengedte a he­lyiségét a fiataloknak, a tanács 17 000 forintért pingpong-asz­talt, rex-asztalt, székeket és társalgó-asztalokat vásárolt a KISZ-szervezetnek. A fiatalok igyekszenek, s amiben tudnak, segítenek a tanácsnak. Még idén megkez­dődik a kultűrház bővítése. A tervrajzot a KISZ-szervezet egyik tagja készítette ej tár­sadalmi munkában. Varga György építőipari technikumot végzett, s most legalább meg­mutathatta, nemhiába járt az iskolába. A járási tanács ipari osztálya megfelelőnek találta a tervrajzot, s enge­délyezte a kultűrház bővítését. A KISZ-szervezetnek állandó helyisége lesz a kibővített kul- túrházban. Az egyik nap oda- álltak a fiatalok Horváth Jó­zsef párttitkár elé, s így szól­tak: »Józsi bácsi, mi sem állhatunk félre, hisz miénk is lesz ez az épület. Megfogad­juk, hogy minden kiszes öt­ven óra társadalmi munkát végez az építkezésen.« A kiszesek még a tavasz- szal tíz hold tartalékföldet kértek a tanácstól, s csillag- fürttel vetették be. E héten már be is takarítják a ter­mést, mégpedig kombájnnal, hadd lássák a község lakói, hogyan lehet a gépet hasznosí­tani. A termést vagy a föld­művesszövetkezet, vagy a Magtermeltető Vállalat útján értékesítik, s a befolyó pénz a KISZ-szervezet »alaptőkéje« lesz. Krumplit szedd úttörők A csurgói II. számú álta­lános iskola növendékei pén­teken délután a Zrínyi Tsz- ben krumplit szedtek Peperő Gyula tanár vezetésével. A lelkes kis csoport több mint 400 forintot keresett egy dél­után, ezt az összeget kirándu­lásra akarják felhasználni. Terveik szerint még több al­kalommal fognak hasonló munkát végezni. Muníció propagandistáknak jL' igyelmesen hallgatja az előadást a mintegy hat­van propagandista. Füzetükbe írják, vagy az emlékezetűikbe vésik a témát, hisz csakhamar nekik jut az a szerep, ami most az előadónak. A párt pa- rasztpolitiikájáról beszél Illés Dezső, a magyei pártbizottság mezőgazdaságú osztályvezetője a boglárt tanfolyamom. A ma­gyar mezőgazdaság negyvenöt utáni sorsfordulóit, számotte­vő változásait veszi sonra. Ho­gyan látjuk a földreformot a gazdaság, a politika szemüve­gén át; a szocialista szektor megjelenésének hatása; az öt­venhat előtti agrárpolitika eré­nyei és hibái — ezek a főbb vázlatpontok. A parasztság ré- tegeződése — ez is benne van a forradalmi munkásipozga- iom nagy tanítóinak könyvei­ben és pártunk agrárpolitikai téziseiben. Ki a támasza, ki a szövetségese a munkásosztály­nak a falun, s ki ellen kell — és hogyan kell — az osztály­harcot megvívnia a gyakorlat által igazolt elméleti igazsá­gokhoz híven, hangzik a ma­gyarázat. Most megáll a kezeikben a ceruza, s a jegyzetről az előadóra szegeződik minden tekintet. A mindennapi élet felszín alatt kavargó folyamá­nak mélyéről merít Illés elv­társ: a falu vonzási központ­jait hozza érzékelhető közel­ségbe. Nem egysíkú, hanem sokrétű a falu társadalma. A holdak számát nézni csupán — egyenlő a téwágányra jutás­sal a párt és a parasztok kap­csolatának alakítását illetően. Külön-külön — sablon nélkül — tüzetesen elbírálni úgyszól­ván minden ember egész tevé­kenységét, és nemcsak azt lát­ni, hogy mikor szánt, hogyan vet és mennyit arat, hanem azt is, hogy milyen szerepet ját­szik a közéletben. Keressük mag, kikre néz fel a falu egé­sze, kiket vesz körül kisebb- nagyobb érdeklődő, követő csoportosulás. Lássuk köze­lebbről a dolgot. ,A dva van egy község. Eb­ben találunk öt leváltott tanácselnököt. Mindegyiknek van gyérebb, népesebb tábora. Ha vannak is köztük ilyen- olyan nézeteltérések, valami­ben megegyeznek: nincs er­kölcsi erejük belátni, hogy jogosan fosztották meg őket tisztségüktől. Sértett emberek mindnyájan — s a mellőzött­ség érzésének szálai összekap­csolják őket. Együttesen je­lentős osztályharcos erőt kép­viselnek — a mostani tanács­elnök ellen. Árgus szemekkel figyelik minden lépését, és az első legkisebb botlásánál is »feszítsd meg«-et kiáltanak rá. Nem rejti véka alá a véleményét SZMT b A titkári beszámoló megállapi- y tóttá, hogy a csoport kedves » fennállása óta szép eredményeket t ért el. 216 tagjuk van, akiknek ? érdekében a vezetőség Igyekezett . jó munkát végezni. A pontirasra V és olvasásra 8 személyt tanítottak / meg, s ezek az emberek a vakok * könyvtárának rendszeres olvasói­vá váltak. 11 vakot tanítottak meg valamilyen mesterségre, s el is helvezték őket. Vak gyermekeket vetettek fel különböző intézetek­be, így gondoskodva iskolai kép­zésükről. A vak dolgozók ma már népgaz­daságunk minden területén, az üzemektől és hivataloktól kezdve az egyetemi tanszékig megtalál­hatók. Tehetségükhöz képest a vakoknak is módjuk van tanulni. Élnek is ezzel a lehetőséggel, Idén sokan tették le az érettségit, es 9-en végeztek az egyetemen. A kormány támogatásaképpen a fizikai munkát végző vakok 6 órát dolgoznak, és 50 százalékosa normakedvezményben részesülnek, f A Vakok Központjának küldöt­te, Pasztorek Mihály, valamint a megyei tanácsok részéről dr. Ko­máromi István elvtárs nagy elis­meréssel szólt a csoport munká­járól. Majd megválasztották az új vezetőséget, melynek titkára to­vábbra Is Sersing Mátyás elvtárs maradt. Az országos küldöttköz­gyűlésre 4 küldöttet választottak. A taggyűlés után a rendezőség ■megvendégelte a megjelenteket. Kovács Márton négy év óta tanácstag Fonyódon. Akinek eddig dolga volt vele, csak azt állapíthatta meg, hogy ilyen harcos, szókimondó emberekre van szükségünk. Az biztos, hogy nem fekteti el a rábízott panaszt, s az is biztos, hogy addig üti a va­sat, amíg végére nem jár az ügynek. Ilyen ember Ko­vács Márton, aki egyébként pártvezetőségi tag is. Épp otthon találtuk, ami ritkaság, mert az erdők sze­relmese lévén, oda jár ki délutánonként. Füttyent két kutyájának, a Bobinak, meg a Buksinak, vállára veszi fegyverét, s jó nagyokat ba­rangol. A Fonyód és Vidéke Zalka Máté Vadásztársaság vadászmestere és vadőre. Nem dicsekvésképpen mond­ta, csak. megjegyezte, hogy az utóbbi két évben negyven­hét rókát pusztított el. — Igyekszem mindenben segíteni a tanács munkáját — mondja megfontoltan —, tu­dom, hogy ne künn, kom­munistáknak az a feladatunk, hogy gondolkozzunk, s te­gyünk meg minden tőlünk telhetőt a község fejlődésé­ért. Egyre jobban belemeleg­szik a beszédbe, barna szeme kutatva kémleli a látogatók arcát, vajon hogy reagálnak a szavára. — Ha nem tetszik valami, megmondom, Nem valósult Vadászat előtt iHik megnézni, nem kormos-e a meg a kollektív vezetés elve a tanácson. Az elnök és a titkár mindent maga akart elvégezni. Addig harcoltam, míg meg nem értették: a ta­nácstagok azért vannak, hogy nekik is adjanak megbízatá­sokat és feladatokat. Kovács Márton nemegyszer hallatja szavát a tanács­ülésen. Amikor kifogásolta, hogy a telekkérdésekben, a bevételek felhasználásában a tanácstagok meghallgatása nélkül döntenek, addig küz­dött, amíg el nem érte, hogy közösen határozzanak ezek­ben az ügyekben. — Vegyük például a strand-bevételét. Kikeltem az ellen, hogy micsoda do­log, semmi tervet nem ké­szítettünk arról, mire is for­dítjuk ezt a pénzt. Terv hiá­nyában általában az a dolog vége, hogy lényegtelen dol­gokra költünk, elfecsérelődik a pénz. Tervet kell hát ké­szíteni, minek a költségét szándékszik a tanács fedez­ni a strand bevételéből. Keze ökölbe szorul, miközben be­szél, talán maga sem veszi ( ezt észre. Olyan indulattal l csapkod, hogy a Magyar i Vadász című folyóirat is! majd leesik az asztalról. — Van-e sok panaszos? — Olyan ügy nem létezik, I amivel fel ne keresnének. Ha( a panaszosnak igaza van, ( mindent elkövetek, hogy el-! intézzem ügyét. Eljön hoz-1 zám a, múltkoriban Petkes i fózsefné. Elpanaszolja, hogy I a fia nyáron kisegített ol strandon, és a pénztáros, Ma-( karéz József napi öt forintot < akart fizetni a munkájáért, s * ezt ő kevesli. Utánajártam a1 dolognak, s elintéztem, hogy < Petkesné fia megkapja az őt* megillető napi 25 forintot. Egy ] időben sok baj volt azzal, ( hogy a tartalékföldeken ki-, vagdosták a fákat. Össze­fogtunk a párttitkárral meg { a Hazafias Népfront elnöké- { vei, s erélyesen felléptünk ( a szabálysértők ellen. Kovács elvtárs állandóan j tanul, olvas, tájékozódik., Hogy az ö szavával éljek, ( azért képezi magát, mert még^ többet akar segíteni az em­bereken. Eddig sem titkolta ±mes«. (Les Lettnes Francaises, Politikai tényező ez a szerve­zett összefogás? Az bizony, s számolni kell vele. Akárhogy is vesszük, lesipusfcások ezek a sértettek, (kívülről lövöldöznek a hatalom sáncain belülre: cél­táblájuk a tanács új vezetője. A három egykori tsz-el- nők ugyancsak igyek­szik megkeseríteni a mostani szövetkezeti vezető életét. De itt van egy orvos is. Jól megy neki, nem panaszkodhat a né­pi demokráciára: saját Moszk­vicsán juthat el betegedhez. Izgalmas a kérdés, sokat, na­gyon sokat kell rajta töpren­geni: hogyan vonja be őt a po­litikai munkába a faluszéli kis házacskában lakó, a minden­napi megélhetés gondjait ne­hezen legyűrő, napszámba járó párttitkár. Aztán van a • 'köz­ségben két pap is. Kikhez jár a református lelkész, és mire buzdítja híveit, illetve mekko­ra a plébános úr szavának ha­tósugara — ennek ismeretét sem nélkülözhetik elvtársainik, hogy tudják mihez tartani magukat. A kilenc pedagógus mindegyike szintén egy-agy vonzási központ. Közülük há­romra bizton számíthatunk. Hat tanító visizont »két urat szolgál« egyszerre: eljön £ pártoktatásra hétköznap, és térdet hajt az oltár előtt va­sárnaponként. Korántsem értünk a sor vé­gére. Vannak »mérgelődő«’ pa­rasztok. Azért haragszanak, mert ráfizettek a zug-pálinka­főzésre, vagy az engedély nél­küli fakivágásra. A falu kö­zepén van az »elit-gárda«. MegsüvegeUk a párttitkárt, a tanácselnököt, akiknek jóvol­tából Hbefutottak«. Ott talál­juk őket a közélet minden fó­rumán. A tanácsban leszavaz­zák a »magas« községfejleszté­si hozzájárulást, mert abból járda épülne •— a periférián. Ök döntik el, ki legyen a bika­gondozó. Jogot vindikálnak maguknak annak meghatáro­zására is, hogy a Kiss Pistára vagy a Tóth Mari nénire bíz­za-e a földművesszövetkezeit a tojás és baromfi felvásárlást. Hallunk ilyen kifejezést a kö- zápparasztok szájából: »Ne be­szélj, mert hozzám a megyétől, hozzád pedig csak a járástól szoktak kijönni pinceszerre...« Nem könnyű dolog, de szük­séges meglátm: ki van a falu­si társadalmi mozgás kellős közepében. És még valakikre fel kell figyelnünk — akik az ellenforradalom előtt kicsúsz­tak látókörünkből —: a lum- penelemefcre. Mindenki isme­rt őket — a rendőröknek gyak­ran akad velük dolguk. Hol pincebetörésiben, hol a padlás sonka- és kolbászikészletének megváltoztatásában jelesked­nek, máskor meg azon buk­nak le, hogy »nem jól fogják a nyakát« a más tyúkjának. Do- iogfcerülők, naplopók, rontják a falusi levegőt. Egy liter borért sok mindenre, másfé­lért pedig még többre kapha­tók. Igen, »élveiket« bonra cserélik, ötvenhat őszén be­rúgtak a kulák murcijától, utána féltéglával bedobálták a tanácsház ablakét. Ez a csö­römpölés adta tudtunkra, hogy ők is vannak, és ők is politi­zálnak — a maguk módján. Vigyázzunk a lumpenekre, s osztályszempontból a burzsoá­zia tartalékaként könyveljük el ezt a dologtalan népséget, amely — isimét hangsúlyozzuk — egy pohár noháért képes lenne eladni lelki üdvösségét is. V llés elvtárs muníciónak szánta előadását. Te­gyük hozzá: értékes útravalo ez a propagandistáiknak, sőt másoknak is. Rövid filmhírek A vetancei filmfesztiválon versenyen kívül bemutatott Ház a sziklák alatt című ma­gyar filmről írják: »Makk Ká­roly rendezése ma a legmo­dernebb a népi demokratikus országok filmjei között, Görbe János alakítása remek, Bara Margit szép és játéka érzei­véleményét, ezután is tart-' son ki elve mellett: »Ami a{ szívemen, az a számon.« S ha nekünk is valami ügyes­bajos dolgunk akad, biza­lommal fordulunk tanácsért őhozzá, ha újra Fonyódon já-\ runk. L, G.' 1958. szept. 10.) * * • A Film Echo című lap sze­rint az ugyancsak versenyen kívül bemutatott Éjfélkor az utóbbi évék egyik legszebb szerelmi története. A kritikus kiemeli Ruttkai Éva kitűnő és közvetlen játékát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents