Somogyi Néplap, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. szeptember Zh > CSÍKFAL.VI JÓZSEF A FANYESŐ | Kattan az olló, és a fanyeső t szeme már ismét más ágat vizsgál. P Pottyan a gally - s az ömlő } fény eső i duzzadó rügyeken fickándva vibrál. I Az emberi kéz csodákat mível... I Formál és teremt, akár az élet... Dacolva a dolgok nehezével ’ egyszerre alkot hasznost és szépet. i Míg a létráról fel és le lépked k — ncmzi gyümlcsét élet és munka... ) Es e tudat új munkára késztet i — szállhi, dalolni, mint a pacsirta. BERTOK LÁSZLÓ KRUMPLISZEDÉSKOR Krumpliszedéskor állj mellém a rendre, és ha megtelik majd a kosarad, én el segítem vinni a szekérre, hogy el ne fáradj, és ne menj magád. Majd megbámulnak bennünket a nyárfák, összesúgnak bátul az öregek, és másik nap világgá kiabálják, hogy anyádnak a veje én leszek. De este, mikor elbújnak a tárgyak, és minden szemet befog a sötét, mi összenézünk, és a múló nyárnak megkoronázzuk Őszülő fejét. LÁSZLÓ ibolya: SOMOGYI PÁL: NÉZEM A TENYEREM Nézem a tenyerem, e vénhedt barna kezet, s emlékszem inaskoromra, a kalapácsnyélre, mely vérhólyagot tört a rózsaszínű gyermektenyérre.., Ö, hogy égett, fájt, míg a gyenge bőr, hús kéreggé érett. És megszerettem a kalapácsot, megszoktam a munkát, lázadozva bár a silány bér miatt, örömmel dolgoztam, ha dolgozhattam gyöngyözött a verejték e kidagadt kékes ereken. Ha kínzott kényszerű dologtalanság, nagy tenyerem éhezte a munkát... ötven éve ékesíti kőkemény bütyök e sajduló, fáradt kezet. Ma a tétlenség kínjai nem gyötörnek, alkothatok kedvem szerint. Munkakedv, kalapács, tenyeremen, te, vénhedt kéreg, míg élek, ne hagyj el. Borongó,,. Szél uralja az eget, futnak fakó fellegek, futnak fakó féllegek, nagy esőket rejtehek. Tócsák tükre tükrözött, futtám, mint az üldözött, szerelmes vágy üldözött apró sírások között: nem találkoztam veled. Kellesz csendnek, kellesz dalnak, napsütésnek, zivatarnak, napsütésnek, zivatarnak, rég a társamul akarlak. Mindhiába: nem lehet. Fussatok csak, fellegek, hagyjatok itt engemet, kit mint gyenge levelet, holttá tépnek a szelek, bánat kerget éjt-napon_. kenyerem kin — azt falom. Tüzes jaj az italom, van elég, hát ihatom! Bánatomból aranyháló, ments meg, szerelem, te legyél az aranyliálő, régvolt kedvesem! Eddig bús szivem felett uralja nap az eget, és mi eddig éltetett: hadd találkozzam veled! GYŰLÖLKŐDŐK * I de, a bírósági terembe az ablak előtti lombokon át tűz be a nap. Vibrál a falon. Levelek rajzát vetíti rá. Táncoló fényét villogtatja a bent ülő emberek arcán is. Ebben az erős nyári sugárzásban a per haragja komorlik az arcokon, áradó indulatok feszültsége remeg. A pádon idős asszony ül. Í Fekete ruhája ódivatú, fején sötét kendő. Arca sápadt, szája kemény, egyenes fehér vo- t nal. f Oldalt ellenfele ül. Harm’’- t év körüli, kék overálos f' Akár ügyvédje, ő is előre jolva figyel. Kezét eközben c.. kéntelenül ökölbe szorítja. Cserzett, kemény ökle mosva is vörös a kőportól. Kő bányász keze ez. Néha ránéz az idős asszonyra, és ilyenkor sárga fénnyel ( lobban fel szemében a harag. A másik tekintete pedig hi- a deg gyűlölettel fénylik, i Aki rájuk néz, úgy érzi, a i gyűlölet köztük mint szakadék tátong. Hinné-e, hogy a legszorosabb kapocs fonja egybe őket, hogy ez a két egymást engesztelhetetlenül támadó ember: anya és fia? 1954 májusában italban tönkretett életét a vonat alatt fejezte be Ferenc, az anya egyetlen testvére, a fiú nagybátyja. öngyilkos lett. Négy hold szántó és egy hold szőlő maradt utána. A hajdani szülői örökség fele. A törvényes öröklés rendjén az egyetlen testvér örökölné ezt. Az anya. ö, túl az első bánat futó köny- nyedn, reménykedett, tervezgetett is már, mégiscsak többet hoz tíz hold, mint öt..; És vagyónosodásának álmai közt ment el a közjegyzői hagyatéki tárgyalásra. Nagy, kellemetlen rheglepe- tés érte. Ferenc földjeit évek óta az nokaöccs művelté, az anya i. Jól kereső kőbányósz. egélhetése megvan a bányáján. ö azonbán többet akart. És a közjegyző előtt felmutatta a végrendeletet. Nagybátyja minden ingó és ingatlan vagyona egyetlen örökösévé őt tetté meg. A közjegyző át is adta az örökséget neki. Az anya nem nyugodott ebbe belé. A törvény szövevényei között találkozott makacs akarata egy ügyvéd sokirányú tapasztalatával. Megindult a per. M ár jóval a per előtt külön éltek. Amikor a fiú megnősült, kissé elhideged- tek, elszakadtak egymástól. Másfelé vezetett az életútjuk. Azért néha-néha, nagy ünnepeken találkoztak, hiszen a szülő és gyermeke közötti kaTÖRÖK ZSÓFI: ANYÁCSKÁM MONDTA ÍGY... Anyácskám mondta iffy: Majd, ha én nem leszek, És te könnyű kézzel gyermeket babusgatsz. Högyha értelmének majd kulcsát megleled, Pár szavacskát rólam a fülébe súghatsz! Nem sokat, csak annyit: — Sóvárogva vártam, Néki tartogattam éltem másik felét. Lankadt lépteimhez tipegő csöpp társam Lenne — s így alkotnánk mi ketten egy egészt. Meséljed néki el, hogy megáldottam én, Mikor még szivemben, mint kósza vágy lakott, De nem repeshettem kékre tárt szemén; A sors-bakó tovább — jaj — élnem nem hagyott! Mondd el néki azt, hogy vissza sosem térek, Kisunokám testét csókolnom nem lehet... Hű emlék-ecsettel fessél rólam képet, Tán haló poromban megismer, megszeret’ S én meséltem néki kínzott hangon, gyakran. Ékes szavaimnak könny mosta aranyát. És megszólalt egyszer kisgyermekem halkan: — Anyácskám, jó leszek! — Hívd Vissza nagyanyát! Í \ Az asszouy éppen az előszobá- Y ban takarított, mikor a postás befordult a lépcsőházba. Azonnal megismerte kissé döngő lépéseit, * és izgatottan sietett eléje. t - Van lévél? é — van! — mondotta a postás. — ^ De nem a gyerekektől! \ Tudta, hogy az asszony min- * dehnr.p vár, vár, mint általában f az édesanyák ... És ismeríe gye- A rekei írását, akik az ország kü- \ lörthöző kollégiumaiból küldték f neki a lapokat, leveleket. Dé ez * ném tőlük jött, ezt az ajánlott le- i vedet e-’-fszen. máshol adták fel. Az asszony aláírta nevét az ellenőrző rovatba, de csak akfcot forgatta meg kezében a hivatalos borítékot, mikor a postás már élbaktatott. Igazán nem értette, ki írhat neki a gimnáziumból, ahol valamikor, nagyon régen érettségizett? Ki gőndol ott reá és vajon miért? A múló évek korán elsodorták a városból, ahova gyermekkori emigyekezetünket a nyúletetéssel, ránk szólt: — Lucerna kell annak, nem krumpli. Ki látott már krumplievő nyulat? — Honnan adjunk neki lucernát, nekünk nincs — erősítettem én, és úgy néztem apámra, mintha tőle vártam volna a lucernát. — A gazdának van ott a hajlatban vagy három hold — szólt anyánk, és kimutatott az ablakon a lucernás felé. A lucernás egy nagy gazdáé volt, akinek a birtoka az uras ági föld mellett feküdt, vagy harminc hold egy tagban. Hamar kaptam az ajánlaton, és elszaladtam a lucernás felé. Begázoltam a sűrű lucernába, s mintha a miénk lett volna, tépni kezdtem. De alig téptem két marokkal, mintha az égből pottyant volna, a nagygazdát láttam felém szaladni. Kezében hosszú ostort suhogtatott, amilyennel ökröket hajtanak. Úgy megijedtem, hogy még szaladni is elfelejtettem. Csak álltam ott, kezemben az imént letépett lucerna, és vártam a sorsomat. A gazda pedig már közel volt, és úgy ordított rám, mint egy vadállat, ha meglátja a zsákmányt. — Büdös disznója, tolvaj, gazember! — ordított torkaszakadtából a vénség, s máris éreztem meztelen hátamon az ostorcsapásokat. Sajgott a hátam, mintha megégett volna. Szaladni kezdtem, de ő jobban bírt futni, mint én. Az ostora is hosszú volt. Egy csapásnál a nyakamra tekeredett, mintha lasz- szót dobott volna rám, megszédültem és elestem. A gazda eldobta az ostort, és trágyás csizmájával kezdett rugdosni, mint aki azon helyben agyon akar rúgni. Csak nyöszörögni bírtam, sírni már nem. Apám szedett ki a lába alól. Amikor meghallotta, hogy jajgatok, szaladni kezdett. A fejszenyelet is magával hozta, amelyen éppen dolgozott. Akkor a nagygazda apámnak rontott. — Mi, még karóval jössz, te büdös cseléd?! — A fiamért jöttem, mert másképp agyonverné — ordított apám is. — Úgy, de lopni azért engedsz neki? — Csak két marokkal akart tépni a nyulá- nak, azzal maga nem lett volna szegényebb. — Máma is két marokkal, holnap is két marokkal, és a végén nem lesz mit lekaszálni. — Van magának elég! Nem kell azért ezt a szegény gyereket agyonverni — kiáltotta apám, és véres fejemet tapogatva vezetni akart hazafelé. — Te rühes! Engem ne oktass — ordította érjöngő hangon a gazda. — Majd megtanitlak én! Elküldöm a csendőröket, azok ráncba- szednek. Apám igen méregbe jött. Szikrát szórt a szeme, de nyugodt hangon szólt: — Először is nem vagyok rühesebb, mint maga, másodszor pedig nem vagyok a cselédje, hogy így beszéljen velem. Megértette? — Még eljöhetsz hozzám kenyérért, hogy éhen ne pusztuljatok! Még a cselédem is lehetsz, te senkiházi! — Akkor lenne magának jaj, ha én volnék a cselédje — mondta apám, és faképnél hagyta a parasztot. ... S apámat még akkor este elvitték a csendőrök... lékei fűzték. A találkozókra sem utazott el. Nem szeretett emlékezni. Nehezen tudta elviselni az idő múlását, és félt saját egykori énjét felidézni. Nem, nem így képzelte el egyszer az életét! Még érettségi előtt behívatta az igazgatója, és kifejezte, hogy az Iskola vár tőle valamit, az iskola büszke akar leunt reá . . . Mcgdöbbben- vc nézett bele akkor az ősz hajú férfi szemébe, és olyasmit dadogott, hogy:- Hátha mégsem vagyok elég tehetséges? — de belül, énje leg- ti'kose.bb rejtettén mámoros örömet érzett... Azóta sokszor eszébe Jutott ez a beszélgetés. Akkor is, amikor abbahagyta az egyetemet, akkor is, amikor időnként abbahagyta az írást. A levéllel bement a konyhába, és egy hegyes késsel felszakította. Jobban örült volna, ha valamelyik fia gondol reá, de azért ez is érdekelni kezdte.-.Az iskola ötvenéves Jubileumát ünnepeljük, nagyon szeretnénk, ha írnál egy elbeszélést és felolvasnád ... A műsort főleg a régi növendékek alkotásaiból ál- lltiuk össze ... « Csodálkozva olvasta az aláírást a gépelt sorok alatt. Persze, a Kovács Stefi. . . Kettővel járt alatta, nagyon jó tanuló volt,.. Úgy látszik, ott tanít most... De hogyan, hogv éppen ő jutott eszébe huszonhat év után? Mert talán azóta sem látták egymást . . . Miért éppen őhozzá fordul. aki kettétört, megrettent az első akadályoktól, és beleölte minden energiáját a családi életbe, gyermekei nevelésébe? Aki csak vidéki újságokban és legfeljebb egv-két asszonylapban tudta írásait megjelentetni? A kisváros, a sok, krajcáros nrobiéma. az állandó házimunka "végleg kiölt belőle t mindent. .. Csak valami kis ön- J vád maradt meg benne a régi vágyak és remények helyén. Az, hogy mégis kellett volna . . . De most már késő? A legszebb és legértékesebb évek elrepültek. És ő beéri azzal, hogv gyermeket tanulnak. azoknak a sorsában akarja salát reményeit feltámasztani. -Gyere haza, feltétlenül várunk, A háború után kiosztották az uraság földjét. Milyen nagy lehetett a paraszt bosszúsága, amikor megtudta, hogy az ő birtoka mellett is kaptunk egy hold földet. De nem sokat törődtünk az ő bosszúságával. Apám egy sebesült lóval szántani kezdte. ____t __ a sajátját. Én is kinn voltam a szántáskor.« vár a ré-i iskolád!«... - irta Ko- Láttam, amint apámék gyűr köznek a föld-1 vács Stefi. . , . . , , „ ,, , . . , í - Hát nem sikerült ennvi év del. Mikor visszaértek a santa lovai, erdek- j ajatt egy igazi írót. valami na- lődve kérdeztem. j ryobb tehetséget kitermelni? __ Aztán meddin lesz ez a miénk? t tiirtek fel fenne a gondolatok. A zian meaaig lesz ez a mienic. 1 Hiszen hány száz lány érettségiApám megtorolte izzadt homlokát, es mo- • 7ett előttem, és főleg hány száz solyogva válaszolt: * ------ *" -*— • én utánam? ... És nincs közöttük- Ez most már mindig a miénk lesz. Ter-\ ’^rfl "mosollyal nézte át újra meliink benne sok búzát, kalácsot fogunk enni diós és mákos kalácsot. Aztán hozzám lépett, megsimogatta szöszke hajamat. — Kis fiam, ide a hajlatba, tudod-e, mit fogunk vetni? — Nem tudom. Talán árpát? — kérdeztem. — Nem, ide lucernát vetünk. Otthon pedig | egyik sorban. Előbb észre sem nagy ólat építünk, és gyönyörű nyulakat X vetJ® e?4 * etethetsz majd. Olyan szépek lesznek, mint | ^ a essZÍVer körül. még senkinek! Fehérek lesznek, mint a hab,\ Le-fei járt a levéllel a lakásban. és szelídek, mint a galambok. f - Nem, nem megyek el mégTr,á A* óó locrl __ h-iÁHnttam nrnmmpl 1 sem! Megírom, hogy kérjenek fel — Jaj, de jó lesz! — Kiaaoiiam örömméi.; más valakit! _ beSzéit önmagáS maris azon gondolkodtam, hogy nyulaimat z ban mintegy önmaga megnyugta- mennyire megetetem majd, soha nem lesz-1 tására. vt>ls éhtelt X Azután mégiscsak eszébe jutott K * valami. Igaz, hogy a meg nem saját kettétöri a levelet. — Igaz, hogy akkor önkénzőköri elnök voltam, de mi maradt meg régi önmagámból? Vagy ti még hisztek bennem? Elnézitek, hoav ilyen kevés maradtam, és jó vagyok így is nektek? . . . »Mindig szívesen olvasom írá♦ saidat, ha itt-ott találkozom a ne* ♦ veddel. . . ■« — ötlött szemébe Apámék pedig szántani mentek. Zsíros föld | vaíösul’t ífarrier,* festett az eke nyomán. Elértek a dombig, apám visszatekintett, és ostorával integetni kezdett. ... Mintha simogatott volna a tekintete, és az ostorról mintha virágok kacsintottak volna rám. Olyan volt, mint amikor a bot is megcsókolja az embert, és mint amikor a bot is jó barátja a kis gyerekeknek ... pályája már ott feküdt a mérleg egyik serpenyőjében, de közben mintha a másik serpenyőben így gyűlni kezdtek volna az érvek . . . A női sors ... A sok lemondás . .. Évek önfeláldozó munkája... És a gyerekek! Akik vannak, akiket felnevelt a saját vágyainak megtagadása* árán! És a szeretet, amelyet tanított, amelyet hirdetett útón-útfélen azokban a kis írásokban is, melyek néhanapján mégisLAJOS BÉLA$ csak kiszakadtak vers vagy elbeszélés formájában a tolla alól... És eszébé jutott utolsó Szereplése, mikor mint önképzőkör! elnök beszélt az iskola színpadán... És eszébe jutottak a régi barátnők és a régi tanárok, akik közül még élnek néhányan. Vajon milyen érzés lehet huszonhat év múlva megnézni, hogy kik járnak ugyanabba az iskolába? Milyenek lehetnek az utódok ugyanott, ahol Ők annyi szép álmot szőttek egyszer? AZ emlékezés lassan egészen át- é , forrósította. Szinte élfeledkezett a % beneznek, Az anya pocs nagyon erős. Megvoltak hát addig, míg fel nem vetődött: kié is legyen a juss. Egyikük számára sem létkérdés, megélhetnek anélkül is, de mégis vérbe-húsba vágó, mert éppen éz az öt hold jelenti a vagyonosodást. Heves viták követték egymást. A családi fonalak egyre jobban lazultak. S egy őszi napon, amikor borús volt az ég, de még borúaabb az ő indulatuk, a fiú az anyjára emelte a kezét. Megütötte az anyját a jussért, s az anya beperelte fiát a jussért. A föld miatt meggyűlölte a fiú azt, akinek a vénéből életre kelt, a föld miatt az anya meggyülölte azt, akit ő tanított ezen a földön élete első lépéseire. Most aztán itt csatáznak egymással a tárgyalóteremben, ádáz pereskedők, konok gyűlölködtök. Két dolgozó ember, két egymáshoz legközelebbi ember. Nem helyes ez, érzi mindenki. A bíróság is megkísérli a békítést. — Mégiscsak meg kellene maguknak valahogy egyezniük — mondja az egyik ülnök, sokat tapasztalt, ráncos arcán sajnálkozás látszik. — Az anyámmal lehetetlen, mert ő semmit sem ismer el! — A fiammal nem lehet, mindent magának akar! — hangzanak a válaszok. — Elég sajnc«, bizony, hogy az anyám idé hurcolt engem i a bíróság elé, ilyen szégyent « kell megérnem, mikor pedig I évek óta én műveltem azt a | földet — mondja a fiú. | — Az a szégyen, hogy enI gém ki akarsz semmizni ab- | ból, ami a nagyapádé volt. O, ha szegény apád ezt látná, jobb is neki, hogy már nem él... — Van magának földje, megél belőle, mi kéll már egy idős asszonynak, öt hold nem elég? — Neked meg Ott a bánya, amellett úgysem tudod rendesen művelni..; így vitáznak, s ahogy szemarca el- a fiáé szinte félelmetes. jelenről. Ismét mfttrőzruh&ban lát- j ta magát a régi tantermekben. O, J ^ tu dia, tudja már, hogy miről fog $ TT1 vszázados erő hajtja i Juj őket harcba, ősi küzdelem ez. A parcelláért. Száz írni! „„ Megírja a kis szerelmeket és a kis tragédiákat. . . Megírja, hogv talán túl sok volt a váuv. túl nagv nrogrammal indultak el mindany- nyian ... Az egész világot át akarták alakítani! Nem szégyen ez, hiszen majdnem minden fiatal ezt akarja egyszer... És az sem szégyen, hogy nem sikerült.. . Nem baj, ha nem lettek híres írók, művészek és ti^dösok, azérí ők mégis adtak, alkottak! A bét* köznaook névtelen munkásaként harcolt ő is egy szfebb, boldogabb életért. Ezen a fronton 6 sem tor- nant meg soha! Sót, emberségre és szeretetre nevelte azokat is, akiknek életet adott, s akik most az ő meg ném valósult karrierje helyett mégis erősen húzzák le a mérleg másik se^nenvőjét... — Igen. ez a női sors . . . Akad ugyan, aki le tudja győzni az akadályokat, de van. akinek nem sikerül. Van, akit felemészt a sze- •ete-t. aki túlságosan feláldozza magát, és csak későn döbben rá, hogy elmulasztott valamit... Azután kiment a konyhába, hogy megfőzze az ebédet. De a levelet magával vitte, és letette a kredencre. Mikor délben a férje hazajött, és szokása szerint benyitott hozzá, kezébe adta. — Mit szólsz hozzá? — Elmész? - kérdezte a férfi mosolyogva. — Még nem tudom... — válaszolta tétován. — Félek, hogy csalódnak majd bennem a fiatalok. Hátha valami igazi írót várnak? Valami nagy elbeszélést. — Nem a nagyságon múlik minden! Néha egészen kis írások is sokat tudnak nyúHanf ... Különben is egv liven jubileumra inkább szívet kell vinni, mint irodalmi remekművet! — Gondolod, hogy én megfelelek ?. várakozásuknak? — kérdezte az asszony, és megmozdult benne az örömteli vágy, hogy adhasson. adhasson, amit adni tud... — Hát nersze! Mióta ismerlek, minden problémát remekül meg- oldattál! — mondotta a férfi, és őszelő halával, kissé hajlott iáráközelebb ment a feleségéhez. Az asszonv zavartan simított végig köténvén, mintha a hagvma- szagot akarná letörölni a kezéről. A férfi átkarolta ás megcsókolta és ezer «agy pér folyt már érte. Hány és hány kis Családi ház ment dobra hajdan az ügyvédek még a végrehajtók költségeire. — Inkább menjen dobra, de a másiké se legyen — így mondták ők, és testvér a testvér ellen, barát a barát ellen, ököllel, ha kell, perrel, ha másként n°m leb«»t, s vólt, amikor késsel, vasvillával csatáztak.... mert nem mindenfajta föld ez, hanem magántulajdon, amely lehet kis nadrágszíjparcella, lehet a hegyoldalban va.gy messze a falutól, de az övé, és azt ő akarja művelni. Tudják pedig, hogy volna kivezető út, csak az új. Lehet, hogy jobb. De szokatlan. A megszokás vak rabjai ők, elavult, de nagy indulatok emberei. Ök a görcsös ragaszkodók. Olyanok, mint az a gyermek, aki nem akarja elhagyni anyjának azt a mellét, ame- lyikbói már kiszívta a tejet, és sír, ha átteszik a másikra, amelyikből pedig gazdagon árad az élet..: Nem egyezkednek, és a per folyik tovább. A fiú présházat épített, egy hold szőlőt forgatott ki. — Negyvenhatezer kemény forintot költöttem rá — mondja —, azt mindenképp követelem! — JŐ, ha tízezret költöttéi rá — mondja az anya —, azt is a jogtalan haszonból. K i kell hát vizsgálni ezt is. Le kell róni újabb 2300 forint ára bélyeget, fizetni kell majd a szakértőket, akik megállapítják, mit is költöttek a- Nemsokára ezüsttakodaimunk j sz£lőre A nehezen megkelesz. ás mi Üirv eaokolózunk. i . folvjk „ „erre Tamint két szerelmes fiatal! - mon- ♦ resett pénz loiyiK a perre. 10 dotta az asszonv, és elkezdett ne- ♦ núk és tanuk következnek vetni. De azután á tflzhe'vhez ue- J majcJ újabb és újabb emberek íyogov"4 ?eve"zékban f°r' Ü esnek ki a munkából, csak- Müven szétszórt vacvok í azért, mert anya és fia nem mennyire" csak nó .. . - mélázott ! értik meg egymást. Gyűlölik el mikor férie hement a lakásba. í _ fámért Az indulat És hoev meevieaszta’fa ma-át | egymást a roiaert. az inamat kiuvnitovn kezét a levél felé. Fel-1 fojtogatja azokat, akik pedig emelte, és óira elolvasta belőle f rulnának egymásra. | kergeti őket a magántulajdon. S mialatt fülükbe zúg a traktor, és mellettük végtelen búzamezőn arat a szövetkezet, ők . 1 nagyon lehet, hogy még rászoazt a sort. boev -Mlndíe szive- t „.inának pevmásra Perbe sen olvasom írásai'»»*., ha itt-ott * rumanaK egymásra. r-ei ue találkozom a. neveddel . . . «- Ez a Kovács Stefi igazán kedves, és épneri olvan okos, mint huszonhat evvel e/előt.t. . . Tud*» hogyan kell hinni az emberekkel . , , — mondotta, és kl+öröi4 copmóhőj egy odatolakodó könnycseppet. Azután bevitte férjének az ebédet. SZABÓ IBOLYA > a kis szűk parcellán szemben állnak, anya és fia, gyűlölködő i tekintettel, ütésre emelt kéz> zel. Csíki OUó
